Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

Megázott a hóember 1 Színházi esték VASTAG hő lepd a saepcte- helyi utcákat. A cipő talpa azonban sötét nyomot hagy benne, s az enyhe levegő is azt jelzi; nem sokáig tart már u téli dísze. Barátságos meleg és nagy bivaly fogad az óvodában. Most ért véget az ebéd utáni csendes pihenő és 49 gyerek örül, hogy szaladgálhat, han­goskodhat ismét. Adnak mun- ikét bőven Bodonyi Jánosné óvónőnek és a két dajkának. — Ez a két helyiségünk van — mutet körül Bodonyi Jánosné. — Eléggé szűkös a oely, de meghallgatták a ké­vésünket, s keresik a lehető­séget az óvoda tágasabb elhe­lyezésére. Ha kicsi is a szendehelyi, óvoda, berendezése nagyon kedve«, hangulatos. A falakat színes, őszi levelek, fatörzsek­ből készített dekorációk díszí­tik. A hangulatos „kellékek” Jámbor Vilmosné vezető óvónő és Bodonyi Jánosné keze mun­káját dicsérik. Ma is, míg a csendes pihenő tartott, szép bábok kerültek ki az ügyes kezek alól. Most már csak egy televíziót utánzó doboz beli. s máris kezdődhetnek a nagy bábelőadások. — Játékunk is van bőven. Nem panaszkodhatunk •— mondja Bodonyi Jánosné. — Tavaly is, idén is hatezer fo­rintot kaptunk erre a célra. Igyekezünk a szerény lehető­ségiek között is otthonossá, kényelmessé tenni az óvodát. Tavaly a folyosó végét vá­lasztottuk le, s ott alakítot­tunk ki a gyerekeknek WC-t és kis mosdókat. Az Idén té­len már nem kdl az udvarra kijárni. AZ EGYIK polcról fehér fátyol csücske lóg le. Lagzit játszottak tegnap a gyerekek. Volt menyasszony, vőlegény, még lagzissütemény is, aho­gyan az a nagykönyvben meg van írva. Igaz, a süte­ményeket nem lehetett megen­ni, hiszen a csokoládét és málnát festék pótolta bennük, de azért így is nagyon élveze­tes volt a játék. Az udvaron, hatalmas hó­ember ácsorog. Orra répából, gombjai szénből, kezében roz­zant seprűt tart. Nagyon sze­retik .művüket” a gyerekek. Arra járva hátba vágják, a derekát tapogatják. A hóem­ber némán tűr. Nem panasz­kodik, csak egy kicsit oldalra roggyant, mint aki tudja, hogy napjai meg vannak számlálva. Idős néni kopogtat az aj­tón. özv, Rottenbacher Mi- hólynó jött, hogy haza vigye Ferjamosics Józsikát és Ágl­kát. — Ilyen korán? — kérdezi az óvónő. — Most kivételesen. Toll­fosztásból jövök, itt voltunk a rokonoknál segíteni. Egyúttal el vinném haza az unokákat is. A szülők Vácott, illetve Pes­ten dolgoznak, a gyakorló nagymama segít ellátni a gyerekeket. Uzsonnához készülnél;: az óvodában. A naposok segí­tenek megteríteni a kis asz. talokat. Egy pöttöm kislány az óvónő elé áll; — Tessék mondani, md les2 ma uzsonnára? — Meglepetés! — Gyerekek! — rohan a „hírhozó" a többiekhez. — A mai uzsonna meglepetés lesz! Ezzel aztán lassan véget is ér a mai program a szende­hely! óvodában. Uzsonna utón még eljátsszák a Megjött a hajó c. játékot. — így legalább csend lesz — nevet az óvónő. AL.KONYODIK már, mire elköszönünk az óvodából. Csendesen permetezik az eső, lábunk alól szétfröccsen a vi­zes hó. Egy kisfiú az ablak­hoz lapítja orrát, és szomo­rúan megjegyzi: — Szegény hóember! Hogy ázik! Szondi Márta SZÓVÁ TESSZÜK Segítenek, vagy segítsenek? A Nogród megyei Moziüzemi Villalat igazgatója nemré­giben, a húszéves évforduló alkalmából cikket irt lapunk­ban, amelyben az egyik alcím úgy szólt: „Segítenek a ta­nácsok." De amint erről beszélgettünk, lehetett volna az Is az alcím, hogy „Segítsenek a tanácsok.’’ Pedig micsoda kü­lönbség! Arról volt ugyanis szó, hogy egyes helységekben azért nem láthat a Lakosság mozielőadást, mert nincs megfelelő épület vagy helyiség, ahol a filmeket levetíthetnék. A Mo­ziüzemi Vállalat anyagi ereje pedig véges, csak a helyi szer­vek támogatásával tud elfogadható viszonyokat teremteni. Különösen napjainkban, amikor a legkisebb faluban is van ilyen igény. (A felszabadulás előtt ugyanis Nógrádban alig volt mozi, két kézen meg lehet számolni, hány helyen volt rendszeres filmvetítés!) A gyakorlat is azt bizonyítja, hogy ahol a helyi szervek napirenden tartják a lakosság igényeit, ott a mozik helyiség- vroblémái mielőbb megoldódnak. Számos konkrét példa bi­zonyítja ezt, igy például Szandaváralján, Szandin, Patakon, Vizsláson, Erdőkürtön, Sóshartyánban, hogy csak néhányat emeljünk ki. De hasonlóképpen negatív példák is kínálkoz­nak. Hagy szükség lenne a helyi szervek segítségére Héha- lomban, Palotáson, Sámsonházán, N agybár kanyban, Márk- házán és még jó néhány helyen. Egy Időben azt hittük, hogy a tévé maga mögé szorítja a mozikat. Ma már jól tudjuk, hogy mind a mozi, mind a tévé szerves alkotóeleme, eszköze, segítője közművelődé­sünknek. Jó az tehát, ha a helyi szervek segítenek a Mo- ziüzejni Vállalatnak hivatása betöltésében, s fontos az, még fontosabb, hogy akik eddig nem tették — a lehetőség sze­rinti legnagyobb gyorsasággal segítsenek! I* Gy. Pótszilveszter — Koós-esttel A salgótarjáni Tarján ven­déglő reggel ötig tartó pót- szilvesztert rendez január 30- ám, kedden este nyolc órától. A pótazilveszter — ha lehet mondani — még változato­sabb szórakozást kínál, mint az eredeti. A „szilveszteri" műsor keretében fellép Koós János, Dékány Sarolta, Sai- kora Jenő, Gábor Krisztina és a Vidám fiúik. Konferál Var­ga D. József, zongorán kíséri a műsorszámokat: Auth Hide. Műsor után újévi malacot is sorsolnak. A szilveszteri me­nü: sertéscsülök Pékné mód­ra. Éjfélkor pedig a korhely- bablevest Irináinak fel a ven­dégeknek. A pótszilvesztert elsősorban a vendéglátóipart dolgozók részére rendezik, hi­szen ők az eredeti szilvesz­terkor dolgoztaik, nem szóra­koztak. De a kedves estére meghívást, kaptak a Tarján vendéglő törzsvendéged, bará­tai is. Pillantás a hídról Arthur Miller, a hazánkban legjobban ismert és leggyak­rabban játszott amerikai drá­maíró (Edes fiaim, Az ügy­nök halála, A salami boszor­kányok, A két hétfő emléke. Pillantás a hídról, Bűnbeesés után) összegyűjtött drámái elé tanulmányt írt, s abban a Pillantás a hídról magya­rázatát többek közt a követ­kezőképpen adja meg: „Én magam úgy értelmeztem, hogy egy félelmetes Indulat, félresöpörve útjából az indu­latos lény tulajdon, jól felfo­gott érdekét, ' félresöpörve mindenféle figyelmeztetést és belső erkölcsi meggyőződése­ket nőttön-növekszik, míg el nem pusztítja az indulatos lényt magát is”. Ebben a ío­N'agy Gábor, a Vígszínház tágja meghívott vendégként vette at Bodolpho szerepét a szolnoki Szigligeti Színházban, Kitűnő Já­tékának jelentős része volt a tár- „„„„„I , „MUH1 a »illat nagy sikerében. Salgótarjáii­galmazásban tökéletesen ben- £* ÄÄÄ ÄH ne rejlik Eddie Carbone meg- mű filmjében nyújtott alakításáért rázó útja tragédiájáig, bár a dráma ennél is többet nyújt, mert a Pillantásban is, mint Miller sok más drámájában az indulatok, érzések, embe­ri cselekedetek a társadalom és az államhatalom törvénye­ivel is „szembesülnek." Eddie (Iványi József Jászai- dijas, Érdemes Művész) be­teges és leküzdhetetlen sze­relemre lobban unokahúga ne­velt lánya, Catherine (Csomós Mari) iránt. Szenvedélyét csak növeli, hogy az Olasz­országból illegálisan beván­dorolt Marco (Huszár László) és öccse, Rodolpho (Nagy Gá­bor), akik Eddie feleségének, Beatricenek (Falvau Klári) rokonai, néhány hónapra Ed- die-éknél kapnak szállást. Rodolpho és Catherine meg­szeretik egymást, s ezt Eddie őrült , szerelmében képtelen elviselni. Amikor első ízben keresi fel a darabban a nar­rátor szerepét betöltő Alfieri ügyvédet (Peczkay Endre), kétségbeesetten tapasztalja, hogy nincs joga Catherine és Rodolpho házásságút megaka­dályoznia: „Nem tudom el­hinni, amit mond, Mr. Alfieri. Én mégiscsak azt hiszem, hogy kell lennie valami tör­vénynek ..." És az ügyvéd csak Eddie második látogatá­sakor ad választ Eddie rette­netes kételyeire, mintegy summázva a Pillantás a híd­ról társadalmi mondanivaló­ját: „De most már nyomaté­kosan figyelmeztetem is — a törvény maga a természet. A törvény csak szavakban való kifejezése annak, ami jogos és igazságos. Ha egy törvény hi­bás, az csak azért van, mert természetellenes; a jelen eset­ben azonban egyezik azzal. u. ami természetes, es a folyóba az fullad bele, aki sodrásának útját akarja állni." Egyébként ebben a drámá­ban a narrátornak különle­ges, rendhagyó szerep jut. Nem összefogja, mozgatja, színpadszerűen valóságossá varázsolja, teszi a történetet, hanem a szerző szándéka sze­rint minduntalan megtöri, megállítja a cselekményt. Maga az elbarikádozott tár­sadalmi háttér, hideg, még­is természetes és jóindulatú magyarázataival. Szenvedé­lyessé csak akkor válik, ami­kor meglátja (az utolsó lá­togatás alkalmával) Eddie szemében a gyűlölet kegyet­len és olthatatlan lángjait. S amikor a Carbo által érvé­nyesített vendetta beteljesíti a besúgóvá tragikus sorsát, furcsa, meg­bocsátó nosztalgiával állapít­ja meg: „De az igazság szent, és bár tudom, hogy Eddie hi­bázott és halála haszontalan halál volt, reszketve ugyan, de megvallom, hogy emléké­ben él valami, ami fonák módra tiszta — nem volt ma­kulátlan az élete, ám mégis tiszta volt, hisz’ oly átlátszó volt, akár az üveg, és én azt hiszem, ezért fogom őt min­dig is jobban szeretni, mint bárki mást az ügyfeleim kö­zül.’’ A Pillantás a hídról kizá­rólag Eddie drámája, környe­zetében mindenki más csak asszisztens az önmagán vég­rehajtott műtétnél, segítőtárs öncsínélta tragédiájának be­teljesülésében. Sok múlik te­hát azon, hogy a főszereplő milyen hőfokkal teljesíti, fo­ganatosítja a szerző elképze­léseit, amelyek a narrátor megbocsátó végszavaiban is megfogalmazódnak. A szolno­ki Szigligeti Színház Eddie szép és nehéz szerepét Iványi Józsefre osztotta, aki nagy átéléssel igyekezett elénk ál­lítani az egyébként szürke dokkmunkást, akit fékezhe- tetlen szerelme tesz különbö­zővé kuglizó társaitól, szom­szédaitól és „védelmébe vett” vendégeitől. Helyenként azon­ban az volt az érzésünk, hogy túljátszottá szerepét, mintha a Pillantás a hídról első, New Yorkban bemuta­tott, egyf el vonáson változatá­ban szerepelne, ahol még Eddie-t Miller is deformált lelkű, gonosz léleknek ábrá­zolta, akinek minden tette gyűlöletes aberráció. Ez a második, kétrészes, elsőként Londonban bemutatott válto­zat árnyaltabb alakítást kí­ván. Mert Eddie Carbone, tudjuk, egyszerű, túl őszinte jellem, de talán mégsem olyan átlátszóan az, mint ahogyan a salgótarjáni be­mutatón láttuk. Iványi mély átérzésével mégis (érthető ez) elsőrendű részese volt a da­rab salgótarjáni sikerének. Szereplőtársai a darab kü­lönleges követelményeihez al­kalmazkodó hűséggel tették sűrűvé a drámát. Falvay Klá­ri csupaszív, elcsigázott, hű­séges és passzív feleség, tipi­kus munkásasszony, ki jóban rosszban kitart férje melletti Marco bikaerős, jámbor és egyszerűen bosszút álló alakját Huszár László for­málta meg hitelesen. Nagy ____ ^ Gábor és Csomós Mari al­aíjas xTlt ^Eddié katila£ és színészi megfor- h múlásban is összeillő pár, akiknek egybekerüléséérí szurkolni kész az érzelmileg aláfűtött néző. Peczkay End­re olyan volt, amilyennek lennie kellett és ez nagy di­cséret. Lengyel István, Hal- mágyi Sándor és Gyűr ki Ist­ván kisebb feladatukat kor­rekten oldották meg. Horváth Jenő megfontolt rendezése fi­gyelmet és dicséretet érdé» mel, bár Eddie személyének túlhangsúlyozása, a mellék- szereplők játékának visszafo­gottsága már rendezési el­képzelés, amely végül ahhoz a harsánysághoz vezetett, hogy a nézők már régen tud ták, hogy Eddie titkolt érzel­meket táplál unokahűga iránt, amikor ez hihetetlen módon még csak nem is sej­tette. Bakos György •SSSfSrtS/SSSSMSS-'/S/r.'S-VSSfSS.'MSSAtl'V-O Taar Ferenc: Szülőknek — nevelésről A14—18 évesek fejlődése LÄNG és tövis | fhit a szőlő, aki kézbe veszi és elolvassa ezt a tü­netet, máris bebizonyította, hogy a szülői szeretettől,' ér­deklődéstől indítva, tudato­san kívánja megszerezni mindazokat az ismereteket, amelyek, nagy fiával, lányá­val kapcsolatosak" — írja dr. Eiben Ottó a Szülők Könyvtára 14—18 évesek ne­velési problémáival foglal­kozó sorozatának Már nem gyermekek, még nem fel­nőttek című kötetében. Melyek ezek az ismeretek? A szerzőpár külön foglalko­zik a 14—15 éves fiúk és lányok testi fejlődésével, majd a biológiai fejlődés, növekedés, érés elemzése alapján a korosztály lelki fejlődését tárgyalja. Az első fejezet szerzője, dr, Eiben Ottó bevezetőül mindjárt tisztázza a növeke­dés és a fejlődés — mint bi­ológiai folyamat — közötti különbséget. Foglalkozik a gyermek ötféle életkorával, a gyermekek növekedésére és érésére ható tényezőkkel, köztük az akcelerációval (gyorsulás) is. Dobos László szemléltető ellentétekkel indítja a lelki fejlődésről szóló második fe­jezetet. Megállapítja: „Az életkori sajátosságok helyte­len értelmezéséből adódik, hogy sok felnőtt már gyere­kesnek tartja, ha középisko­lás korban is tovább él ben­nük az előbbi korszak szám­talan játékos hagyománya... Holott néhány hónap alatt a középiskolába került gyer­mek nem fejlődik annyit, amennyivel megváltozik a vele való bánásmód és a kör­nyezet.” Részletesen elemzi a 14—18 éves fiatalok meg­figyelőképességét é6 érdeklő­dését. A második fejezet is kitűnő kézikönyve lehet a szülői háznak. Az író szem­léltet és következtet, bevon­ja az olvasót, állásfoglalás­ra készteti, s egyben elgon­dolkodtatja: „a szülő dolga, hogy a végtelen sok változa­tot mutató ifjúságképből a saját gyermekeit ismerje meg jól, tartson vele bizal­mas emberi kapcsolatot, amely tartalmában és tónu­sában is legyen korszerű." (Kossuth Könyvkiadó) NOGRÄD - 1973. Januar 25., csütörtök IX. Hanák: Tulajdonképpen mi a maga foglalkozása? író: Tanár. Hanák: (Elmosolyogja magát.) Azt ne nagyon emleget»* író: Miért? Nem szeretik itt a tanárokat? Hanák: Ai Csak úgy mondtam... író: Valami előítélet...? Hanák: Olyasmi.., Van itt egy bányászból lett jogi doktor Mellesleg besorolták az értelmiségi kategóriába és nem vették fel a gyerekét az egyetemre, nehogy ront­sa a szociális összetételt... (Mozdulattal jelzi: milyen ostobaság!) ... Egyszóval, ezt az embert kiküldték egy üzembe pártnapot tartani. Nem fogadták. „Ha doktor, már nem is lehet jó!” — mondták és vissza - küldték. Másik előadót kértek... (Elneveti magát.) .. Na, persze, nem szabad általánosítani.,. író: (Bizalommal, a szemébe nézve.) Ha már elmondta... kérdezhetek valamit? (Kis szünet után.) Azt mondta valaki nekem: „Vigyázz, mert itt nem csak hősi múl­tat találsz öregem, hanem gőgöt is. Proletárgőgöt!" Mit szól ehhez? Hanák: Mit mondott még az illető? író: (Mintegy Idézve.) .......Ha bírálni mersz, kivesszőznek i nnen. Hogy jön ahhoz egy idegen? Mert ide még a felsőbb határozatok is csak „sajátosan" jutnak el... (Előkapja jegyzetfüzetét,'onnan folytatja.) ...”A nagy múlt szigetelő fal is, de ezt nehogy felhozzad, mert radsütik, hogy lejáratod a munkásosztályt!" (Fölte­kint.) Kanak: Folytassa csak tovább! író: (Olvassa.) .......Ha bírálsz, úgyis visszadobják: majd jrn m egoldjuk a magunk erejéből!... Mert itt a balosság bocsánatos bűn még most is. Aki pedig ettől eltér, az kispolgár, vagyis rohadt értelmiségi... Itt öregem, nem lehet önkritikát gyakoi'olni, csak kibukni és el- kotródnl. Azt ajánlom, ne üsd bele az oxTodat a bel- ügyekbe. Csak a szépet mondjad, a többit hagyd a ___ fenébe!” ... Na, mit szól hozzá? E íaníát: Ne hagyja magát „beoltani”. író: Maga mondta az imént, hogy ne emlegessem a tanár mivoltomat Hanák: Én a bizalmatlanságra értettem, író: Arról beszélek én is. Hanák: Dehogy! Maga most összekeveri a dolgozkat. (Ma­gyarázva.) Ittanadrágos emberek soha nem szolgál­ták, mindig csak kormányozták a népet. Ért engem? Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, író: Tehát mégis van benne valami!? Hanitók: Mit látott a melós negyvenötben is? Visszajöttek Nyugatról a régi urai és megint ők kormányoztak a gyárakban, bányákban jó ideig.. Előbb meg ők voltak minden fasiszta liga,, meg egylet vezetői. Nekik épül tek a legszebb lakások, teniszpályák... És aztán öt­venhatban is! Nem a bányászok kezdték el!... Gőg!? Inkább azt mondanám: túlfűtött önérzet. Persze, akad gőg is. De ne csodálkozzék. Próbáljon a dojog mé­lyére látni. Ezek az embex-ek önmaguk körébe zárkóz­tak, mert túl sok volt az ellenségük. És a múltjukba, amit megharcoltak... És tudták, hogy csak így ma­radhatnak meg, tehát — védekeztek! Ezért van az. hogy még a saját fajtájába is belemar, vele szemben is bizalmatlan olykor. Ide emberöltők kellenek... Dogmatizmus, kiábrándulás, ellenforradalom nélkül! Ugye, ért engem? Azt hiszem, itt és ekkor kezdődött az a mély barát­ság, amely közöttünk szövő­dött. Valahogy megtaláltuk ságukkal, inkább alacso­nyabbak -kellenek, de sok, na­gyon sok, még annál is több és minél gyorsabban. Elké­egyniásban azt, ami közös, peSztett a tájékozottsága. Dt légióként az az aggódó szere­tet, gondosság, amellyel a városának jövőjéről beszélt. Benne láttam megtestesülni az országot vezető munkásnak azt az ideálját, amelynek rá­termettségéről, elhivatottságá­ról nem lehet vita. Hanák Pál szavai nyomán már én is láttam az új Turjánt, s ami­kor hozzáfűzte, hogy min­dennek a megvalósításáról pedig 2000-ig szóló döntések vannak, már, egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy — látva azt, ami már eddig létrejött és elismerésre kész­téti az embert — ezek a rop­pant okos, szorgalmas embe­rek meg is valósítják, amire áment mondtak. (Folytatjuk} anélkül, hogy megfogalmaz­tuk és kimondtuk volna. Hosszan sétáltunk. Időnként ineg-megálltunk, s magyará­zott. Ezeket az öreg házakat lebontják. Ide új főiskola épül. Ott lesz a vásárcsarnok. A cigányputrikat felszámol­ják. Amoda új orvosi rende­lő kerül, a szomszédságában új óvoda lesz, meg napközi­otthon. Távolabb egy sport- létesítmény, egyelőre csak a helye van meg, de Hanák Pál képzelete már oda rajzolta a betonfalakat és üvegablako­kat. És mindenütt új lakások. Nem, nem célszerű tízemele­teseket építeni, vagy még magasabbakat, a költségük aem áll arányban a hasznos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom