Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

tád álomképeink" — írja „Lemondat—Borka”

című versében,

Madáchnak a nőről alkotott felfogását jelentősen befolyásolta Veres Pálné, Benlczky Hermin, a magyar nőnevelés apostolához fűződő barátságnak sok-sok megnyilvánulása. Ez a barátság, amellett, hogy Madách gyakori látogatója a vanyarci kúriának, különösen a szabadságharc bukása után állja ki a próbát. Veres Pálné virágot küld a pozsonyi rabnak együttérzése kifejezéseként. A költő versben mond köszönetét, kifejti; mikor azt hitte, hogy már „elfelejtett tán az Isten akkor jött Vanyarcról „a tavasz tündé- re”, „a szabadság és napnak gyermeki”,

hogy enyhítsék a börtön fájdalmait.

Amikor Madách felett ítéletet mondanak, Veres Pálné ezt írja a naplójába: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, kire ma Pesten ítéletet fognak mondani, s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen.”

Bensőséges barátságuk bizonysága, hogy a Tragédia első példányát is Veres Pálnénak ajánlja: „Ez a könyv önnek legyen ajánlva, miként a szerző önnek odaadó híve.”

Nézeteltérés közöttük csak akkor támad, amikor megjelenik Madách akadémiai székfoglalója: „A nőről különösen aestetikai szempontból” címmel. Ebben ilyen megállapítások olvashatók: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha sem jut, köny- ngebben felfog és tanul, de teremtő génius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ű mindig csak szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a diletantizmus legkedvesebb contingen- sét szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.” Majd más helyütt azt fejtegeti, hogy „a nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfi lelkében ép oly érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megdermedt madár.”

Veres Pálné Madáchhoz írott vitaleveleiben kifejti, hogy nem a nők tehetnek róla, ha el vannak maradva, hanem a társadalmi •rendszer, amely neveltetésüket következetesen elhanyagolja és az az általánosan elfogadott helytelen nézet, amely a férfiakat tekinti az alkotó munkára alkalmasnak.

Madách válaszában udvariasan elismeri Veres Pálné érveinek igazát és sajnálkozását fejezi ki, hogy tanulmánya megjelenése előtt nem vitatták meg a kérdést,

Érdemes és érdekes ezek után megvizsgálni Madách felfogásának megnyilvánulását főművében a Tragédiában. Madách megfogalmazása szerint a Tragédia alapeszméje az akar lenni, hogy az ember Istentől elszakadva, önerejére támaszkodva a maga számára áj helyzetet igyekszik teremteni, és e törekvése során „bár kétségbeesve, azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért fejlődése mindig előbbre, s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén %em is vette észre ."

' Madách alapfelfogásának rendelte alá művének minden alakját. Éva szerepe lényegében az, hogy az értelem mellett Ádám másik kísérője legyen, hogy az érzés megtestesítőjeként, még a társadalom legembertelenebb viszonyai között is, emberi érzéseket keltsen. A paradicsomi boldogság elvesztése után azonnal „lugast fon új otthon gyanánt”, s ez a lugas lényegében mindig meg- épül Éva segítségével a küzdő férfi számú- j ra.

Már a Tragédia megírása előtt foglalkoz- 1 tatta Madáchot az ész és érzelem kettőssége: | „Fagylaló ész, férfi vizsga keble / Volt, mely I az embert sírjába tette, / Érző szív és nő I hívó szavára / Szállott lelkünk örkös honába” — írta „Az első halott” című versében, s amikor a közpályát a férfinek adja, látja azt is, hogy az otthont megtestesítő nő révén a küzdőnek mindig nyűt az örömök virága. Éva ennek nevében dacol az elmúlással: JSzerelem, költészet, s ifiúság / Nemtője tár utat örök honomba, / E földre csak mosolyom hoz gyönyört, / Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.”

Az Ádám oldalán állő Éva, „az emberiség anyja”, kétarcú egyéniség. Az egyikre római tivornyák lánya, Kepler csalfa felesége, a londoni vásár kacérja vésik rá vonásaikat, a másikra a rabnő, ki felfogja uráról a korbácsütéseket. az anya, aki a torznak ábrázolt falanszterben is vadállati hévvel védi gyermekét. Ádám bukásának Éva az oka, de ugyancsak ő lesz megmentője is. Az édeni boldogság elvesztése és az öngyilkosságból visszarántó kéz; a kétarcú Éva szerepéhez tartozik.

Ádám csodálatosan szép sorokban, igazi szerelmi vallomásként fejezi ki a férfi oldalára rendelt nő életet kiteljesítő szerepét: „Mi a hang, hogyha nincs ki értené? / Mi a sugár, ha szín nem fogja fel? / Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban / Benned szebb létre nem feselne. létem, / Melyben saját magam szerethetem?”

A fenti sorok olvasása után igazat adunk Révai Józsefnek, aki Éva szerepét nagyszabású lírai betétként fogja fel a műben. Éva valóban különféle alakban a dráma lírai hőse, s szerepe az, hogy a történelmi alakoknak a fáraótól a falanszter emberéig segítsen átalakulni egyénekké, kortípusokból hús és vér emberekké.

Ezért látja Lucifer Évát nem egy jelenetben számító tervei ellenlábasának, olyan vékony szálnak, melyet nem téphet szét: „Csak e mindig megifjuló, örökké / Szépnek látása ne zavarna folyvást. / Ügy fázom idegenszerű körében, / Mely a meztelent* is szemérmetessé, / A bűnt nemessé és a végzetet / Magasztossá teszi rózsáival / S az egyszerűség csókos ajkival.”

Sokak véleménye megegyezik abban, hogy Éva alakjának megformálásakor a csak mulatni vágyó, a ledér nő alakját a költő Fráter Erzsiről mintázta, némiképp mentve őt: hisz’ bűne nem csak az övé, hanem a koré is, amely szülte. Nem bocsátott meg ugyan feleségének, az édesanyja iránt érzett szere- tete legyőzte még a szerelmét is. E két asz- szony között és mellett maradt magányos, akiket szeretett, de akik soha igazán nem értették meg, és így nem is érthették, hogy szellemóriás útját kellett volna szeretettel egyengetniük.

V

eras Pálnénak, a barátnak ég eszme- társnak egyaránt nagyszerű asszonynak köszönhetjük, hogy Madách benne megismerhette a harmóniát jelentő, a küzdő férfinek támaszt nyújtó, az emberiséget megmentő, a menedéket nyújtó lugast fonó embertársat, aki visszhangja tudott lenni, segítője e rövid élet hatalmas lángolásának.

j CsokJy László

éljenzése közt megnyitván őrömének ad kifejezést, hogy a vármegyének a nagy költő emlékére rendezett ezen ünnepélyén az elnöki tisztet gyakorolni szerencsés lehet.

A Szózat eléneklése után tartatta Scitovszky János alispán mint a Madách emlékügyi bizottság elnöke Madách Imre halhatatlan költő, vármegyénk nagy fia feletti emlékbeszédét.

A beszéd végeztével Madách Imre életnagyságú arczképé- ről a lepel lehull.

Ezután Pajor István szavalta el „Madách Imre emlékezete” czímű alkalmi költeményét

Elnök Főispán Madách Imre arczképét a vármegye közönsége képviseletében az alispánnak megőrzés végett átadja; minek megtörténte után egyhangú lelkesedéssel hozatott a következő

Határozat (243/1890. szám)

A vármegye közönsége köszönetét mond a küldöttségnek és a vendégeknek, akik megjelenésükkel vármegyénket megtisztelték;

elismeréssel adózik Roksko- emlékügyi bizottságnak s első sorban annak elnöke Scitovszky János alispán és tagja Pajor Istvánnak az elmlékbeszéd, ill. költeményért;

elismeréssel adózik Roksko- vics Ignácz megjelent festőművésznek, ki mesteri ecsetjével ily kiváló művet alkotott;

köszönetét mond a balassagyarmati dalárdának, mely közreműködésével az ünnepély fényét emelni szives volt;

végül ezen ünnepély emlékének az utókor számára leendő megőrzése céljából az ünnepély lefolyását s az előadott emlékbeszédet és költeményt egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatni rendeli.

Ezen határozat ülésben hitelesítettnek jelentetvén ki, a díszközgyűlés a Hymnusz eléneklése után véget ért.”

*

Alispán! előterjesztés Madách Imre születése 100. évfordulójának méltó megünneplése ügyében.

..Balassagyarmat, 1922. július 22.

Alispáni előterjesztés Madách Imre 100-ik évfordulójának ünnepélyén való közreműködés tárgyában.

Véghatározat:

A törvényhatósági bizottság felhívja a vármegye alispánját, hogy a mikor a Nógrád- vármegyei Madách Társaságtól Madách Imre 100. évfordulójának ünnepélyére vonatkozó tárgysorozatot megkapja, az ünnepélyen való közreműködésről méltólag intézkedjék.

Erről a vármegye alispánját a csatolt irat kiadásával intézkedés, valamint nevezett társaságot tudomásul vétel végett értesíti.” .

*

A Madách Társaság kerelme névadója születésének 100. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek költségeinek fedezésére

„Balassagyarmat, 1923. június 13.

Alispáni előterjesztés a Nógrádvármegyei Madách Társaság kérelme Madách Imre születésének századik évfordulója alkalmából rendezett országos ünnepély költségeinek fedezése tárgyában.

Véghatározat:

Nógrádvármegye th. biz. Nógrádvármegyei Madách Társaság azon kérelmének, hogy halhatatlan költőnk, Nógrádvármegye nagy fia, Madách Imre születésének századik évfordulója alkalmából f-évi január hó 20. és 21- én rendezett országos Madách ünnepély költségeire 100 000 korona támogatásban részesüljön, teljesíti, s ezen célra a 1/2 százalékos kulturpótadó alapjövedelméből 100 000 korona, szóval is Egyszázezer korona segélyt állapít meg.

A th. biz. ezen véghatározatot kormányhatósági jóváhagyás végett a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjeszteni rendeli.

Mely véghatározat a vármegyei hivatalos lapban közhírré tétetik, s erről a Nógrád- vármegyei Madách Társaság, s a vármegye alispánja értesít- tetnek azzal, hogy a megállapított összeg kiutalása csak kormányhatósági jóváhagyás után eszközölhető.’’

Előterjesztés és határozat Madách és Mikszáth nevének emléktáblával való megörökítéséről.

Két

Madáchszobor

„Szobrot emelni neki ne siessünk!” — írta Palágyi Menyhért a századfordulón egy Tragédia-kiadás előszavában.

Az ország első Madách- szobrát félszázados vita előzte meg. A huzavonában benne volt a kor szoboraverziója is, de személyi ellentétek is.

A balassagyarmati Madách-siober felavatása 1937. szeptember 19-én. Az első sorban a Madách-család tagjai

<»**;«♦* 'i* K*i

* íiiOttíí..

A vita nem azon folyt, hogy állítsanak-e, hanem, hogy mivel állítsanak emléket Madáchnak.

A Vasárnapi Újság 1883. — a Tragédia színre vitelének éve ez — június 10-1 száma tudósít: „Balassagyarmaton

ülést tartott a Madách-emlé- ket állító bizottság, Szontágh Pál elnöklete alatt. Kimondták, hogy ne szobor, hanem »Madách Imre emléke« címen nemzeti irányú közművelődési alapítvány legyen.”

Neves személyek adtak jelentős összeget azzal a kikötéssel, hogy „az emlék ne szobor legyen.”

A vita húzódott és élesedett. Ilyen nyilatkozatokat olvasunk: „Az alapítvány hasznosabb, mint a szobor!” — „Madách szobor nélkül is nagy!” — „Szégyen, hogy Madáchnak nincs szobra Budapesten!” —- „Nem Madáchnak van szüksége szoborra, hanem nekünk, hogy legyen végre Madách-szobor!” •— „Ha már olyan becstelenek vagyunk, hogy szobrokban beszélünk, szobrot Madáchnak!”

A vitába Ady is beleszólt,

élesen, de pozitívan.

Végül is a szobormegoldás szándéka győzött. A megindult gyűjtést azonban az első világháború és az utána következő gazdasági leromlás lendületében lefogta, eredményét tönkretette. Csak a harmincas évek elején indul meg újra a gyűjtés. A Tükör 1934. júniusi számában olvassuk: „A Madách-szobor - ra a gyűjtés nagy erővel folyik. Megalakult a szobor- bizottság és az egész magyar sajtó lelkesen propagálja a szobor ügyét.”

A Képes Pesti Hírlap 1939. október 12-i száma már a kész szobor fényképét hozza.

A balassagyarmati Madách-szobor. Sidló Ferenc műve, Háttérben a szobrász

„Balassagyarmat’ 1923. szeptember 18.

Bgyarmat r t. város közönségének előterjesztése Madách

Imre nevének a vármegyei székházon emléktáblával való megörökítése tárgyában.

Határozat:

Nográd vármegye törvényhatósági bizottsága Bgyarmat r. t. város közönségének azon előterjesztését, hogy a vármegyének halhatatlan fia és lánglelkű költője, Madách Imre neve a vármegyei székház falán emléktáblával megörökítessék, magáévá teszi.

Elhatározza a th. biz., hogy a vármegye másik kiváló fiának és büszkeségének Mikszáth Kálmán nevének a kis- megyeház falán — ahol hosz- szabb ideig lakott — megörökítését is. s felhatalmazza a vármegye alispánját, hogy úgy Madách Imre, mint Mikszáth Kálmán nevének méltó módon, művészi kivitelben való megörökítését czélzó emléktábláknak elkészítésére vonatkozólag ismert hazai művészekkel lépjen érintkezésbe, s ennek eredményeként a kivitel módozatára, továbbá a költségek mikénti fedezetére vor kozó részletes javaslatát a th. biz. legközelebbi közgyűlése elé terjessze.

Miről a vármegye alispánját további eljárás, Bgyarmat r. t. város közönségét pedig tudomás végett értesíti.”

Be felavatására csak két év múlva, 1937. szeptember Ifién került sor — 35 éve.

Országos nagy ünnepség volt Részt vett rajta minden jelentős kulturális és társadalmi szerv — a Tudományos Akadémiától a Kaposvári Berzsenyi Társaságig. Hosszú szónoklatok áradatában 32 koszorút helyeztek a szobor tövébe.

A balassagyarmati szobor, Sidló Ferenc műve, az ország első Madách-szobra.

A második megyeszékhelyükön van, Salgótarjánban, Varga Imre szép, modern alkotása.

Ezt nem előzte meg hosz- szú huzavona, csak jól átgondolt egyszeri határozat Felavatása 1969. december 5-én történt, szépszámú diákság jelenlétében. Érdemes összehasonlítani ezt a két Madách- szobrot.

Mindegyik a maga kora nyelvén beszél és találó táj- jelleggel is.

A balassagyarmati Madách a kor művészeti irányának és a hely akkori jellegének megfelelően díszmagyaros tekintetes úr — kissé teátrá- lis, ültében is szónokias pózban.

A salgótarjáni Madáchot a lefogottság nesszuszingébe öltöztette a művész, s ez az igazibb Madách-látás. A költő idők, s korok fölé magasodva, időtlen időszerűséggel néz a messzeségbe. Mintha a jövőt kémlelné, s leszorított két ökle mintegy tágítani igyekszik gátolt lehetőségeit....

Fej. és mellszobra több is van Madáchnak: Alsósztrego- ván, Csesztvén, Mátravere- bélyben, sőt még az amerikai Clevelandban is, de egész alakos Madách-szobor — egyelőre — csak ez a kettő van.

Vilt Tibor pályázatnyertes, szintén egész alakos Madách- szobra helyét a Margit-szige- ten jelölték ki.

Szabó József

A salgótarjáni Madách-szobor. Varga Imre alkotása.

Leblanc Zsoliné j

NÖGRÄD — 1973. január 21., »asárnap

9