Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
A tárgyalóteremből Méltóak a cím viselésére A nógrádi szénbányák n&gybá- tohyi gépüzemében az egyes szálmi villamosrészlegnél szocialista brigádok dolgoznak. Tavaly a kezdeményezésben és a felajánlások teljesítésében egyaránt élenjárnak. A 179 dolgozót foglalokz- taté üzemrész éves tervét 125 százalékra teljesítette, tehát egynegyedével többet termeltek, Bnint amennyit eredetileg vártak tőlük. Az értékelésnél az is bebizonyosodott, hogy az előzd évhez viszonyítva mintegy 40 százalékkal sikerült csökkenteniük a balesetek számát. Az itt dolgozó brigádok, illetve brigádtagok 34 újítási javaslatot dolgoztak ki. Az ezekből származó gazdasági eredmény elérte a 180 ezer forintot A brigádtagok közül állami oktatásban 12, politikai oktatásban 150 dolgozó vett részt. A munkás- akadémia keretében 53, szakmai továbbképzésben 13 dolgozó gyarapította tudását. A vállalatnál 3738 óra közhasznú társadalmi munkát végeztek. A szocialista brigádok már tervezgetnek. A termelési tanácskozás után a feladatok ismeretében fogalmazzák meg évi felajánlásukat. Képeink a villamosrészlegnél készültek. A Kafka Margit nevét viselő Szocialista Brigád tagjai Orosz Margit és Palchuber Józsefné, a villamos motorok forgórészének tekercseit készítik A villamos motorok összeszerelése is nagy seakértelmet kíván. Kiskormos József villanyszerelő és Zsidai László laka» tos, a Petőfi Brigád tagjai, ezt a munkát végzik Pontos, precíz munkát végeznek a Kun Béla Brigád tagjai is. Szamosi Zoltán és Kecskés Pál villanyszerelők az elosztószekrény rajzát tanulmányozzák Fodor Tamás felvételei Hogy ne kelljen a gyerekért tartásdíjat fizetni Csóka Ferenc- házasságát a bíróság 1972. májusában felbontotta, és a balassagyarmati családi házban levő lakás kizárólagos használatára volt feleségét jogosította fel. Nehogy az asszonynak eszébe jusson ezen felül még tartásdíjat is követelni, Csóka kilépett munkahelyéről. Az ő szavai szerint: — Ideggyógyászom megtiltotta, hogy állványokon mászkálj ak. A házból kiköltözött, de nem ment messzire; meghúzódott a házhoz tartozó kis nyárikonyhában. Alkalmi munkákból és alkalmi lopásokból tartotta fenn magát. Egy ízben egy fabódéból hat .pokrócot lopott, máskor feltört egy piaci pecsenyesütő bódét, ahol sebtiben megvacsorázott. Elfogyasztott egy szál kolbászt, a hozzá való savanyúságról sem feledkezett meg. Néhány szál kolbászt és két üveg pálinkát még a hóna alá csapott, azután felkereste egy barátját, hogy ott töltse az éjszakát. De előbb elrejtette az italt a széna közé, nem tudni miért. mert reggel elővette az egyik üveget, és közösen megitták, ami benne volt. Ahogy ő mondja: — Én, Jónás és egy ismeretlen, idős bácsi együtt elfogyasztottuk. A lopásra egyszerű mentsége van; nagyon éhes voltam — mondja. Néhány nappal később házastársa lakásának ajtaját is feltörte, ott is összeszedett valami ennivalót. Közeledett a tél, a konyhában pedig már elég hideg volt. Tüzelőre nem volt pénze, hiszen nem dolgozott. Ügy döntött, felköltözik a ház padlására, ott talán melegebb lesz. Állványokon nem mászkálhat ugyan, de cseppet sem szédült, amikor kimászott a tetőre, és elmozdította a cserepeket, hogy bejuthasson a padlástérbe. A szomszédok azonban észrevették, és riasztották a rendőrséget. Egy tv-dobozban elbújva találták meg. Kétrendbeli magánlaksértésért, jogtalan behatólás útján elkövetett lopás bűntettéért és lopás vétségéért ítélte el a Balassagyarmati Járásbíróság. Halmazati büntetése egyévi és kéthónapi szabadságvesztés, mellékbüntetésképpen pedig három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. ★ Tóth Ferenc ugyancsak Balassagyarmaton él. Állás nélküli kőfaragó. 1972. elején még dolgozott, április végén azonban kilépett munkahelyéről, és azóta sem állt munkába. Ügy gondolta, így nem hajthatják be rajta a gyermektartásdíjat, és ez sajnos, igaz is. Viszont már kétszer elítélte a bíróság tartási kötelezettség elmulasztásáért, egyszer 5, egyszer pedig 6 hónapi szabadságvesztésre. Most újra bíróság elé került, pillanatnyilag 12 000 forinttal tartozik feleségének. Nem érzi magát bűnösnek, sőt, így védekezik: — 1972. júliusában az Ipoly étteremben beszélgettem erről a feleségemmel. Én kijelentettem, hogy engem nem érdekel a ház, viszont ne zaklasson a tartásdíj miatt. Az igaz, hogy ő erre nem nyilatkozott. Szolgálatban volt, énpedjg nem vártam rá záróráig. Ügy látszik, azóta sem volt alkalma találkozni a feleségével. Büntetése ezúttal egyévi fegyház, és kizárták a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Az ítélethozatal előtt még fizetethetett volna, de nem tette meg. Ügy látszik, szívesebben időzik a fegyházban. Sz. K. Gépesített levegőelienőrxés Stockhok mban Stockholmban, ahol a levegő szennyezettségének mérését már 1961-ben megkezdték, most új, egészen modem mérőeszközökkel folytatják ezt a munkát. A svéd főváros közegészségügyi hivatala szerződést kötött a Phi- lips-céggel, amely a számító- gépes mérőhálózat felszerelését és berendezését szállítja. Az év végéig öt mérőállomást szerelnek fel a kéndioxid mennyiségének mérésére, amely különösen télen; a fűtési Idényben gaokott felszaporodni. Az egyik állomás már működik: ez a város központjában van, a többit az elővárosokban, a kikötőben, az ipari városrészben, egyet pedig az általában „tisztának” tartott nyugati lakónegyedben állítják fel. A memóriatárral ellátott műszerek a közegészségügyi hivatal minikomputerébe továbbítják az adatokat. A mérés kiegészíthető más szennyező anyagok mérésére is. Beszélik, hogy... járvány van MOST MAR az újság is azt írja, hogy van influenzajárvány, pedig eddig tagadta, hogy járvány lett volna, pedig járvány volt. Mégis, igazán tessék elhinni, hogy ha valóiban járvány- van, senki nem akarja az emberek elől eltitkolni. Bizonyíték? Hát éppen az, hogy most már közölték a híreket a járványról, mert az van. Az országos adatok különbözőek — a járvány egyébként még mindig csak Pest megyére és Budapestre terjed ki,, hat megye pedig influenzamentes —, az A—2 hazánk különböző tájain nem egyforma időben és arányban támadott, s a KÖJÁL, amely 1959. óta hivatalosan figyelemmel kíséri a megbetegedések számszerű alakulását, csak bizonyos nagyobb arányok esetében beszél már járványról. Tavaly például járványról beszélt, mert a dolgozók 20—30 százaléka is táppénzbe kényszerült, tehát messze túlléptük a „járványszintet”. Az idén — szerencsére —• még nincs ennyi beteg, dehát kis járvány is járvány. Hogy önnek, kedves olvasó, az egész családja átesett már az idén az influenzán? Sőt, a munkahelyén, s a szomszédságában. is ismert influenzásokat? Ez meglehet, de nem mond ellent annak, hogy felesleges járványról beszélni, amíg nincs. Épp’ úgy nem sokat jelent, mint például az én esetem, akinek egyetlen egy kollegája nem volt még az idén influenzás, s — hol szokás lekopogni, bal kézzel, alulról a fán? — még egyetlen egy családtagja sem Házasodott be. Azt persze én is tudom, hogy elég sok az influenzás, jóval több például, mint júniusban—júliusban volt, s még több az olyan náthás ember, aki azt hiszi magáról, hogy influenzája van. Nincs is ezzel a tévhittel sem baj, amíg valaki nem kezdi önmagát gyógyítani, s a hipochondriát terjeszteni. Moliére: Képzelt beteg-e óta a hipochondria is „társadalmasodott”: sokan akadnak, akik nemcsak saját egészségükért (vagy inkább betegségükért?) aggódnak, hanem embertársaik állapotáért is. S akik rigorózusabbak, mint a KÖJÁL, amely intézmény pedig inkább szőpszálha- sogatásárói nevezetes, mint nagyvonalú felületességéről. A közegészségügyi és járványügyi állomások — benne van a nevükben is — a közegészségügyet szolgálják, s a járványok megelőzését, terjedésük megakadályozását tekintik feladatuknak. Jól szervezett, az egész országra kiterjedő szolgálat ez — sok-sok különböző egészséget veszélyeztető felületességért megbüntetett bolt- és munkahelyi vezető a saját bőrén is tapasztalhatta ezt. Ez az a KÖJÁL, amely oly* fontosnak tartja például a vendéglőkben, italboltokban a higiénikus mosogatást. A KÖJÁL az, aki kórházba parancsol szándékuk ellenére, de saját gyógyulásuk és a környezet védelme érdekében fertőző betegeket, s ha kell rendőri segítséget vesz ezért igénybe. A KÖJÁL ügyel arra, hogy egyetlen gyerek se maradjon ki a kötelező védőoltásokból, azok pedig, akik az élelmiszeriparban dolgoznak, időről időre kontrollra menjenek. Ha tetszik, ha nem, végre kell hajtsuk a KÖJÁL utasításait, s jó, hogy ez így van, mert eízel lehet elejét venni a fertőzéseknek, a járványoknak. Beszélték, hogy járvány van, pedig még nem volt: az illetékes egészségügyi szerveknek eszeágában sincs fogalmazásbeli bravúrokkal elejét venni az ilyesminek. Sokkal jobb, s hathatósabb eszközök állnak rendelkezésére. Igaz, a szavakat is eszköztárakba sorolják. A figyelmeztető, oktató szavakat. így csak unoe-tmtálán ismételni lehet, hogy mindenki zsebkendőbe köhögjön és tüsszögjön. Fogyasz- szunk sok C-vitamint, például citromot, teában. S kevés jplkohollal harcoljunk a járványveszély ellen, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a ,kalapkúra” nem ellensége az influenzának. Legfeljebb arra jó, hogy a, kicsiny, még mikroszkóppal sem látható vírust óriásnak nézzük, az egy beteget kettőnek, s másnap, amikor jelentkezünk táppénzbe vétel végett az orvosnál, magunk sem tudjuk, hogy tulajdonképpen az influenzától fáj-e a gyomrunk vagy a „másnaptól”, AMI PEDIG a táppénzt illett, az arra való, hegy beteg ember vegye igénybe. Tehát aki beteg, az ne hősködjön és ne spóroljon, hanem annak rendje-módja szerint dőljön ágynak. Aki pedig egészséges, de szívesen ágynak dőlne a lustaságtól, az csak a statisztikát és a pénzügyi helyzetet rontja. Mondjuk, hogy egy iskolai osztályban 40-ből 15-en hiányoznak, de bizonyára nem csak influenzás gyerekek akadnak közöttük, hanem jó néhány iskolakerülő is. Ha egy munkahelyen, mondjuk szintén magas a hiányzók1 száma, abból sem mindenki az A—2 kárvallottja. Persze, ez nem a KÖJÁL-ra tartozik. Az viszont igen, hogy figyelje a betegségek alakulását, megtegye a szükséges intézkedéseket, felelősséggel tájékoztassa a közvéleményt. Pintér István Sorsok, emberek „Nem vagyok elégedett...” Benezűrfalva alig félezer lakosával a kisközségek közé tartozik. Jó pár éve már annak, hogy közigazgatásilag Szécsényhez csatolták. így megnőtt a benczúrfalvi tanácstagok szerepe. Szabó János a legutóbbi tanácsválasztások alkalmával kapott bizalmat választóitól. A huszonhat éves fiatalember idős férfit váltott fel. Annak idején, megválasztották a Szé- csényi nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsági tagjának is. — Amikor az első ülés előtt megkaptam az előterjesztést, elolvastam vagy háromszor. Fogalmam sem volt, milyen is a tanácsi munka. Csak céljaim voltak. Saját községem gondjain túl a fiatalokat érintő kérdésekre irányult figyelmem — mondja Szabó János. Tagja a KISZ szécsényi nagyközségi végrehajtó bizottságnak is, a munkahelyén pedig, az ELZETT-ben ő a csúcsvezetőség szervező titkára. Így aztán a szabad idejét jól be kell osztani, ha megbízatásainak maradéktalanul eleget akar tenni. Arról kérdezem, hogyan sikerült ezt az elmúlt két év alatt megvalósítani. — Nehezen. A legtöbb energiát a tanácstagi munka kívánja meg. Sokszor az utcán állítanak meg emberek, hogy ezt vagy azt kellene elintézni a tanácsnál. Az egyik idős néni szociális segély ügyében kérte a segítségemet. A végrehajtó bizottság javaslatomra elfogadta kérelmét Azóta, ha találkozunk, a köszönésben nem tudom megelőzni. Az ELZETT-ben mint szerszámkészítő dolgozom. Elég gyakran kell különböző tanácskozásokra mennem, s a művezető nem nézi mindig jó szemmel. Igaza van neki is, mert az ő szempontjából első a termelés, meg aztán tudtam akkor, a megválasztás alkalmával, hogy ezt szabad időmben fogom csinálni — sorolja. — Milyen gondjai vannak Benczúrfalva lakóinak? — A tanácstagi beszámolókon egy-egy utca közvilágítási hiányosságait vetették fel. Sajnos, a nagyközségi tanács anyagi lehetőségei végesek, így községünkben nagyobb fejlesztésre az utóbbi időben nem került sor. A kul- túrház felújítása is sürgetések után került napirendre. A szemét összegyűjtése sem megoldott, a ravatalozót illene befejezni — válaszol. A tanács ifjúsági alapján tavaly harmincezer forint volt. Ennek a felosztásáról kellett dönteni. — Jó érzés, amikor az ember véleményére adnak idősebbek is. Nem egy esetben tőlem tanultabb tanácstagnak kell szemébe mondani: nem egészen úgy van, ahogy ő képzeli. Az ifjúsági alap felosztásánál tolmácsoltam a fiatalok véleményét, hogy kevés ez a támogatás. Középiskola, úttörőcsapatok, KISZ- alapszervezetek részesültek belőle. Nem panaszkodom, mert a benczúrfalvi KISZ- szervezet is kapott háromezer forintot. —■ Milyen tapasztalatokat szerzett a tanácsi dolgozók munkájáról? — A tavalyi esztendő második fél évében javult az ügyintézés, gyorsabb lett. Észrevesszük ezt mi, tanácstagok is, kevesebbet pa« naszkódnak a lakók. Nőtt a testületek elé terjesztett anyagok színvonala. Volt rá eset, amikor az előterjesztést átdolgozásra visszaadtuk az anyag készítőjének. Mostanában ilyen már nemigen fordul elő. Szabó János egy műszakban dolgozik. Nem múlik el nap anélkül, hogy munkájából egyenesen ne megbeszélésre, értekezletre menjen. A sok elfoglaltság ismeretében mégis megkérdeztem, mivel foglalkozik, amikor „nem csinál semmit”? A fura kérdésen elmosolyodott: — A televízió szinte egyetlen szórakozásom. Minden műsorát, ha időm engedi, végignézem. Esténként- ellátogatok a községi kultúrott- honba, a benczúri fiatalok közé. Az igazsághoz tartozik, hogy ilyenkor fáradt vagyok már. Amikor búcsút veszünk egymástól, Szabó János még hozzáteszi: — Nem vagyok elégedett önmagam munkájával, több idő ráfordításával nagyobb eredmények lehetnének a hátam mögött, Sz. Gy. MÖGRAO - 1973. január 11* vasárnap 5 > \
