Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

Ölest tartott a Minisztertanács A bevehetetlen város (Folytatás 1. oldalról) állomany-csoportban tartanak nyilván, beleértve a részmun­kaidőben foglalkoztatottakat is, valamint a termelést köz­vetlenül irányító dolgozókat. A béremelésre szánt összeg 80 százalékát a vállalatok kö­zött úgy kell elosztani, hogy az fedezetet nyújtson a szak­munkások és a termelést köz­vetlenül irányítók bérének az iparban legkevesebb 8, az építőiparban legalább 8,5 szá­zalékos, a betanított és se­gédmunkások bérének az iparban minimálisan 4, az építőiparban legalább 3 szá­zalékos emelésére. A fennmaradó 20 százalé­kot differenciáltan kell el­osztani a vállalatok között. A kormány utasította az illeté­kes felügyeleti szervek ve­zetőit a határozat végrehaj­tásának megszervezésére és ellenőrzésére. Felkérte a SZOT főtitkárát, hogy a szakszerve­zetek a munkához nyújtsanak hatékony segítséget. . A Minisztertanács meg­tárgyalta és elfogadta a pénz­ügyminiszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, va­lamint a Magyar Nemzeti Bank elnöke előterjesztését az egyes lakásépítési formák pénzügyi és hitelfeltételeinek módosításáról. Ennek alapján a munkások a lakásépítéshez nagyobb állami támogatásban részesülnek. Az állami vál­lalatok munkásai, ha lega- tlább 20 százalék vállalati köl- csöntámogatásban részesül­nek, a szociálpolitikai ked­vezményeken felül további állami támogatást is kapnák. Lakótelep jellegű, több szin­tes lakóház építésénél, pél­dául egy kétszobás lakáshoz az eddigi segítségen kívül 60 ezer forintos állami támo­gatás jár. A három-, vagy en­nél több gyermekes munkás­családok kedvezményben ré­szesülhetnek az előtörlesztés­ben és a kölcsöntartozás tör­lesztésében. A havi törlesztés az első három évben a fia­tal házasok számára is mér­sékelhető. A lakásépítő szö­vetkezeti és a tanácsi elosz­tású OTP-lákásoknál a jelen­legihez képest csökken a készpénz-előtörlesztés. A több szintes lakóházak építésé­nél előnyösen változnak a törlesztési idők és a kamat­feltételek is. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjesz­teee alapján a kormány ren­deletet hozott a városok es községek általános és részle­tes rendezési terveinek jóvá­hagyásával, és elfogadásával kapcsolatos hatáskörök mó­dosításáról. Az intézkedést a tanácsi testületi szervek ha­táskörének bővítése tette szükségessé. A helyi tanácsok az általános, a tanácsok vég­rehajtó bizottságai a jelentő­sebb, az építésügyi hatósági feladatot ellátó szakigazgatá­si szervek pedig a kisebb je­lentőségű, részletes rendezési terveket fogadják el, illetve hagyják jóvá. A főváros és környéke általános rendezési tervének jóváhagyása tovább­ra is a Minisztertanács ha­táskörében marad. A munkaügyi miniszter elő­terjesztése alapján a Minisz­tertanács határozatot hozott a szakmunkásképzés irányításá­nak rendjéről. Az intézkedé­sek a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák irá­nyításában és ellenőrzésében jelentkező ágazati és tanácsi hatáskörök rendezését szolgál­ják» valamint részletesen meghatározzák a szakmai kép­zésben érdekelt miniszterek és főhatóságok feladatait. A ha­tározat értelmében a művelő­désügyi miniszternek az okta­tás és a nevelés egészére ki­terjedő ágazati felelőssége mellett a munkaügyi miniszter látja el valamennyi szakmun­kásképző iskolában, a felnőtt szakmunkásképzés keretében, továbbá szakmunkásképzési céllal működő ipari, mezőgaz­dasági és erdészeti szakkö­zépiskolákban folyó szakmai képzéssel összefüggő ágazati feladatokat. A képzés irányí­tásával és ellenőrzésével kap­csolatos főhatósági felügyeleti hatásköröket a jövőben az ipari és építőipari szakmákat oktató iskolák tekintetében a munkaügyi miniszter az élel­miszer- és a fagazdaság szak­máiban a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a ke­reskedelmi és vendéglátóipari szakmában pedig a belkeres­kedelmi miniszter gyakorolja. A szakmunkásképző intézmé­nyek létesítése és fenntartása a jövőben a fővárosi és a me­gyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács megvitat­ta és elfogadta a művelődés­ügyi miniszter előterjesztését az alsó- és középfokú oktatá­si intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. E szabályozás értelmében a szakközépiskolák és a kollégi­umok létesítésének, fenntartá­sának és közvetlen irányításá­nak jogát a főhatóságok 1974. szeptember 1-ig átadják a fő­városi és megyei tanácsoknak. Megfelelő jogszabályozási in­tézkedésekkel biztosítják, hogy különösen a szakmai irányí­tásban. az iskolai hálózat fej­lesztésében, népgazdasági igé­nyek és a beiskolázás össz­hangjában a szakszerűség, il­letve a központi elvek érvé­nyesüljenek. Az Országos Vízügyi Hiva­tal elnökének előterjesztése alapján a kormány megtár­gyalta és jóváhagyta a víz- gazdálkodás távlati fejleszté­si koncepcióját. Az 1985-90- ig, fő vonásaiban pedig az ezredfordulóig kidolgozott ter­vek főbb célkitűzései közé tar­tozik a lakosság ivóvízellátá­sának és a lakótelepek csator­názásának fejlesztése, a víz tisztaságának védelme, az ár- vízvédelmi biztonság fokozá­sa, a mezőgazdaság belterjes fejlesztéséhez szükséges víz­szolgáltatási és vízrendezési főművek kiépítése. A koncep­ció olyan országos jelentősé­gű vízpótló rendszerek létre­hozását is tartalmazza, ame­lyek már a távlati igények ki­elégítését szolgálják. A kor­mány úgy határozott, hogy a vízügyi ágazat gazdasági sza­bályozórendszerét tovább kell fejleszteni, a két- és több ola- lú műszaki-gazdasági együtt­működés keretében pedig hasznosítani kell a nemzetkö­zi vízügyi együttműködésben rejlő lehetőségeket. A Minisztertanács tudomá­sul vette a nehézipari minisz­ter és az Országos Bányamű­szaki Felügyelőség elnökének a mecseki szénbányák kom­lói Kossuth-bányaüzemében 1972. szeptember 28-án kelet­kezett bányatűzről szóló je­lentését. A vizsgálat megálla­pította, hogy a tüzet a szállí­tószalagot meghajtó tengely- kapcsolón keletkezett műszaki hiba okozta. Olyan biztonsági előírásokba, szabályzatokba ütköző vétkes magatartás nem fordult elő, amely a tűzeset-1 tel közvetlen okozati össze­függésben lenne. A bányabiz­tonság fokozása érdekében a nehézipari miniszter, az Or­szágos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség elnöke és a szak- szervezet megtette a szükséges intézkedéseket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A március 1-én éleibe lépő bérpolitikai intézkedések Az 1973. március 1-i hatály- Tyal életbe lépő bérpolitikai intézkedések — a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának november 14—15-i határozatában fog­laltaknak megfelelően — el­sősorban a munkások túl­nyomó többségét foglalkozta­tó állami ipar és kivitelező állami építőipar munkásainak életkörülményeit hivatottak javítani. Az intézkedések több mint 1 millió 300 ezer dolgozóra terjednek ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 mil­liárd forinttal növelik a mun­kások jövedelmét. A munkások bérét az ipar­ban átlagosan 8, az építőipar­ban átlagosan 6 százalékkal kell emelni, úgy, hogy ezen belül a szakmunkások bére az iparban átlagosan 10, az épí­tőiparban 8, a segédmunkások bére pedig átlagosan 5, illet­ve 4 százalékkal emelkedjék általában. A vállalatok a béremelést saját forrásaikból növelhetik. A határozat elő­írja, hogy törekedni kell a központi bérpolitikai keret és a saját forrású bérfejlesztés felhasználásának időbeni összehangolására. Az 1973. évi saját forrású bérfejlesztést az egyes állománycsoportok között a munkás—alkalmazot­ti bérek arányában kell elosz­tani. Ettől a vállalat csak minimális mértékben térhet el. leket a felügyeleti szervek — a faglalkoztatott nők, a má­sodik—harmadik—negyedik műszakban dolgozók és a ne­héz fizikai munkát végzők vállalati bértömegének ará­nyát ügyeimbe véve 4- diffe­renciáltan osszák el a vál­lalatok között. A vállalatok­nak hasonló differenciálási elveket kell követniök, úgy azonban, hogy — a központi béremelési keretből — min­den szakmunkást és műveze­tőt az iparban legalább 3, az építőiparban legalább 6,5 szá­zalékos, minden segéd- és be­tanított munkást az iparban legalább 4, az építőiparban legalább 3 százalékos béreme­lésben kell .részesíteni. Ezt — személyenként eltérő mér­tékben — tovább növeli majd a differenciálásra biztosított keret felhasználása. A béremelés az említett területeken kiterjed mind­azokra, akiket 1973. március 1. napján a munkás-állo­mánycsoportban tartanak nyil­ván és a 7/1971. (IV. I.) Mü.M. sz. rendelettel szabályozott bérrendszerekbe vannak be­sorolva, továbbá a fizikai munkát végző részmunkaidő­ben foglalkoztatottakra, a termelésirányító munkakörök­be sorolt művezetőkre, főmű­vezetőkre és más elnevezésű, közvetlen termelésirányítást végző dolgozókra. Az intézke­dés végrehajtása szempontjá­ból szakmunkásnak azok te­kintendők, akiket a vállalat a rendszeres szeptember havi statisztika előírásai alapján, szakmunkásként tartozik je­lenteni. Minden személyi béren ala­puló bérformánál a sze­mélyi alapoéreket, darabbére­zésnél — az előírt minimális emelés értelemszerű alkalma­zásával — a munkadarab alapbérét, s a darabbérben dolgozók személyi alapbérét kell emelni. Az 1973. március havi bé­reket már a felemelt alapbé­rekkel kell elszámolni. A kormány határozata a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó ipari és kivitelező építőipari vállala­tokra vonatkozik. Kiterjed azonban a kormány által meghatározott néhány más ágazathoz tartozó, nagyüzemi, Ipari és építőipari tevékeny­séget folytató vállalatra is. A béremelés üzemen belüli felosztásáról a gazdasági ve­zetők az illetékes szakszerve­zeti szervekkel egyetértésben gondoskodjanak. Az intézkedés fedezetének nagyobbik részét az állami költségvetés biztosítja, ki­sebbik hányada azonban a bérnövekedés nyereségcsök­kentő hatásán keresztül a vállalatokat terheli. A kormány felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a bérpoli­tikai intézkedés nyereségmér­séklő hatását az üzem- és munkaszervezés javításával, a kapacitások jobb kihasználá­sával, a termelékenység nö­velésével, összességében: a vállalati eszközök jobb hasz­nosításával kell ellensúlyozni. (MTI) A kormány határozata elő­írja, hogy a béremelési kere­2 NÓGRÁD - 1973. január 19.. péntek Leni Maradi un SO éve toriéh át a németek blokádját NEMETúOSZÁG hadserege 1941. június 22-én hadüzenet nélkül a Szovjetunióra tá­madt. A nyár végére a fa­siszták Leningrád alatt jártak és szeptember 8-án bezárult az ostromgyűrű a város kö­rül, teljesen elvágták a hát­országtól. A Leningrádra támadó „.Észak” hadsoregosoport pa­rancsnokságát Hitler arra a von Leeb tábornagyra bízta, aki lovagkeresztet és előlép­tetést kapott a Maginot-vo- nal áttöréséért. Válogatott csapatokat — 725 ezer kato­nát és tisztet — másfél ezer páncélost, több mint ezer re­pülőgépet és 13 ezer löveget küldtek a város ellen. A né­met parancsnokság egy pilla­natig sem kételkedett Lenin­grád bevételében: a díszün­nepélyre és a bálra előre szétküidték a meghívókat. Majdnem három évig har­coltak a németek a váro6 be­vételéért. Kilenoszáz napon át lőtték ágyúikból, 150 ezer tüzérségi lövedékkel árasz­tották el, 100 ezer bombát dobtak le rá. Minden harma­dik ház súlyos károkat szen­vedett, minden ötödiket porig romboltak. Még ilyen áron sem léphettek be abba a vá­rosba, amelynek utcáit törté­nelme folyamán egyszer sem taposta hódító. Hitler elhatározta, hogy el­törli a föld színéről I. Péter, a dekabrista forradalmárok, Lenin és a bolsevikok, a nagy orosz művészek és építészek városát. Véleménye szerint Leningrád — az orosz forra­dalom szimbóluma — eie6te a szovjetek teljes katasztrófáját okozta volna. A Führer min­dennel számolt, mindent fi­gyelembe- vett, de egyet nem láthatott előre; azt, hogy kik és milyen eszme nevében fogják védelmezni a várost A háború első óráiban, a mozgósítás elrendelése előtt 100 ezer leningrádi ostromol­ta meg a kiegészítő parancs­nokságokat. követelve, hogy a frontra küldjék őket. A mun­kásosztály fellegvárai, a le- ningrádi nagyüzemeik önkén­tes hadosztályokat e6 zászló­aljakat szerveztek. A városiba zárva több mint két és félmillió polgári lakos maradt, ebből 1,2 millió ön­ellátásra képtelen; idős és beteg ember, és mintegy 400 ezer gyerek. Már nem volt idő az evakuálásukra. Beköszöntött az éhezés. A fennmaradt dokumentumok szerint' 1941. november kilen­cedikén Leningrád 7 napra való liszttel, 8 napra elegen­dő darakásával és 14 napi zsírral rendelkezett, utánpót­lás pedig nem volt Eljött a szokatlanul kemény tél — a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá is süllyedt —.tüze­lő nem volt. A bombázás és a tüzérségi tűz napi 15—16 órán át tartott. A napi fej­adag 12,5 dkg. blokád pótke­nyér volt, amit egy bögre me­leg vízzel fogyasztottunk ed. En akkor 12 éves voltam, az események történelemi jelen­tőségét még nem fogtam fel, de amit láttam, kitörölhetet­lenül az emlékezetembe véső­dött. A békeidőkben oly’ vi­dám és zsúfolt Nyevszkij su­gárúton, a város központjá­ban laktunk. Apám a fron­ton, anyám otthon, betegen. Vízért jártam. Árnyak bo­lyongtak az utcán, hogy fér. fi, vagy nő, nem lehetett tud­ni. Az emberek kis szánkó­kon húzták temetni éhen halt hozzátartozóikat — ha még volt erejük. A házak bedesz- kázott ablakaikkal bámultak rájuk, a villamosokat és a le­szakadt vezetékek szövevé­nyét belepte a hó és a jég. így köszöntöttük az új évet 1942-ben. Egyedül az éhség 641 ezer leningrádi lakost ölt meg. Exkavátorok ásták a tömegsírokat, de még így is maradtak temetetlen holttes­tek az utcákon. HITLER arra számított, hogy Leningrád felfalja ön­magát. Elszámitotta magát; a fizikai leromlás nem hozta magával az erkölcsi bomlást. Az üzemek dolgoztak, tegy- vert gyártottak, javították a páncélosokat. Külön, a kor­mány határozatára hagyták csők el a várost Mescsanyi- kov és Orbeli akadémikusok. A világhírű kohász, Bajkov akadémikus csak a hetedik parancs után, távozott a hát­országba. A világ ötödik legnagyobb könyvtára, a Szaltikov— So6edrin könyvtár egyetlen napra sem csukta be kapuit. Az egész város fagyoskodott, de a 16 millió kötet épen ma­radt. A maga módján a könyvtár is harcolt. Letétbe helyezett geológiai térkéneket kerestek elő a partizánok számára, középkori gyufare­ceptek alapján tanultak meg ismét gyufát gyártani. Harcolt az Ermátázs 1«. A legértékesebb képeket 52 va­gonban szállították a hátor­szágba, de mind a hárommil­lió tárgyat evakuálni lehetet-, len volt. A munkatársak a városban maradtaik, disszer­tációkat, tudományos műve­ket írtak és amikor a hideg-- tői és a nedvességtől pené­szed ni kezdtek a képek, ki­hord ták őket a szabadba szá­rítani — pedig járni is alig' tudtak. Az ókori bölcsek aforizmá­ja ellenére, itt az ágyútűzben. sem hallgattak a múzsák. Ek­kor írta meg Sosztakovics VII. — Leningrád — Szimfó­niáját. A Leningrádi Rádió mutatta be a saját és a front­ról bevezényelt katonai és flottazenekarral. Részlet a próbanaplóíből: ^ . Ma hal­doklik az első hegedűs, a do­bos útközben, ide jövet vesz­tette életét, a vadászikürtös már soha többet nem muzsi­kál. ..” Mégis, az egész or­szág hallhatta a leningrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. január 18-án, a blokád áttörésével következett be. A Ladoga-tó jegén keresztül vezető keskeny folyosó /ki­harcolásával a város száraz».; földi összeköttetésbe került a hátországgal. Gépkocsikara­vánok indultak élelemmel, tüzelővel és minden egyébbel a város életének megmenté­sére, a harcolók támogatására. A leningrádi lakosok a ször­nyű napok után először léle­geztek fel. Egy év múlva végképp megszűnt az ostrom. A város védelmi vonala mentén ma emlékművek áll­nak. A legnagyobb közöttük a Piszkarjovi temető. A már­ványlapok alatt lélmillió har­cos: férfi, nő, gyermek, kato­na es polgár nyugszik, akik védték és megvédtek Lenin városát A H.ABORÜS sebeket már régen begyógyították, a város gyönyörűbb, mint valaha. A világ minden tájáról ezrek érkeznek ide minden évben. Gyakran kérdezik, milyen ká ­rokat szenvedett a város? Áhyagi Javakban 38 milliárd rubelt, de a blokádot átél ők: szenvedését, nyomorúságát számokban kifejezni nem le­het. Nincs egyetlen leningrá­di család, amely ne vesztett volna el közeli hozzátartozót Mi semmit sem felejtünk. Ivetta Knyazevs Diplomáciai kapcsolatok az NDK és Olaszország között A Német Demokratikus Köztársaság és az Olasz Köz­társaság kormánya elhatá­rozta, hogy 1973. január 18—i hatállyal diplomáciai kapcso­latot létesítenek a két ország között. Ismét Kekkonen Szerdán a késő esti órák­ban Helsinkiben a finn par­lament 170:28 arányban to­vábbi négy évre meghosszab­bította Urho Kekkonen, köz­társasági elnök megbízatását. A jelenleg 72 éves Kekko­nen mandátuma 1974-ben járt volna le, s a döntés értel­mében 1978. március 1-ig töl­ti be az államfői tisztet. (MTI) Helsinki tanácskozás Helsinkiben csütörtökön folytatódott az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia előkészítő ta­nácskozása. A részvevő or­szágok képviselői a délelőtt folyamán csaknem másfél órás ülést tartottak. Az ülés közép-európai idő szerint 11 órakor ért véget. (MTI) Újabb politikai per kezdődött Athénben. A Papadopulosz-r ezsim 13 embert vádol a rendszer elleni tevékenységgel. Előtérben balról Sztatisz PanaguUsz, az elsőrendű vádlott !

Next

/
Oldalképek
Tartalom