Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-28 / 304. szám
Képernyő slot! Cnnepeh — király históriák jegyében OZIÉLE r A hosszúra nyúlt műsorhéten, a karácsony körüli napok, s az ünnepek is bővelkedtek az érdekes és élvezetes programokban. Sok jó tévéjáték, film dúsította a műsort, melyek sorából néhány külön is említésre méltó. Jó szolgálatot tett szombaton irodalmi hagyományaink ápolásának Guthy Soma: A kormánybiztos című vígjátékának felújítása. Század eleji irodalmunk e jelentős íróalakjáról bizony ma már vajmi keveset tudunk, pedig most látott műve annak idején, az 1910-es években számos színházunk sikerdarabja volt, g nem méltatlanul. A bohózat! elemektől sem mentes történet egy letűnt kor alakjainak, panamázó pénzembereinek, kikapós szépasszonyainak, korrupt dzsentrijeinek rendkívül szellemesen mulattató persiziflázsa, melyben ragyogó •aímészi kamédiázások szolgálták a felújítás sikerét. Immár sajnos nemcsak a nyújtott remek teljesítménynek adózunk Dómján Edit nevét első helyen említve, hanem annak a kedd este elhangzott megdöbbentő hírnek is, hogy á Madách Színház kiváló művésznője tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mellette Bodrogi Gyula, Rajz János, Ungvári László, Várali Hédi, Pécsi Ildikó, Fülöp Zságmond, Horváth Gyula, Kibédi Ervin szolgálta leghatásosabban a tévéjáték sikerét. Népballadai hangvételű és íigónyességű mesejáték gyönyörködtetett kicsinyeket és nagyokat egyaránt a vasárnap esti programban. Gáldl József műve, A tűz balladája jó példa, hogy e műfajban ig lehet színvonalasat alkotná, csupán írói hozzáálláson múlik a vállalkozás eredménye. A népes együttesből Venczel Vera, Sinkovits Imre, Tolnai Klári, Bessenyei Ferenc, Gyenge Árpád, Rajz János, Dózsa László nevét emelném ki. A karácsony két napján úgy mondhatnám királytörténetek, adták a műsor gerincét. Érdekes sorra venni, hogy mik? Hétfő és kedd délelőttiéin láthattuk Mark Twain regénye, a Koldus és királyfi kétrészes, csehszlovák játékfilm- változatát. E két nap délutáni programjában, szintén kétrészes, magyar tévéfilmváltozatban. Heltai: Kiskirályok Minden lében két kanál. Jelenet a kedd este látott, népszerű, és szellemes angol krlmipa ródlából. A képen az a bizonyos „két kanál”: Roger Moore és Tony Curtis című bűbájos szatirikus regényciklusa elevenedett meg egy század eleji, balkáni, képzelt —, s talán nem is túlságosan képzelt — királyság puccsokkal, panamákkal tarka világáról, embereiről. Hétfőn este mutatta be a televízió zenei osztálya, a klasz- szikus zenés operettekről készülő sorozatában Huszka Jenő egykor világsikert ért művét, a Bob herceget. Nagy Gábor, Szerencsi Éva fh., Bánki Zsuzsa, Bárdi György, Pá- ger Antal, Márkus László, Tordai Teri, Somogyvári Rudolf, Brnyej Béla, Rátonyi Róbert és Bozóky István hamisítatlan operettvilágot ’ varázsoltak elénk a képernyőn. S, hogy teljes legyen a királyhistóriák sora, kedden este láthattuk még Anatóle France fanyarkás ízű elbeszélésének tévéjáték-adaptációját, Az ing címmel. A történet egy boldogságkereső királyról stol, s az útkeresés viszontagságainak tanulságait ösz- szegezi általános emberi érvénnyel. Szilágyi Tibor, Bodrogi Gyula, Benkő Péter, Márton András, Moór Mariann, Fülöp Zságmond, Haumann Péter, Madaras József voltak a bemutató együttes legjobbjai. Egyébként az ünnepi napok műsorát a Mai magyar egyfelvonásosok sorozatban Szakonyi Károly: Ítéletnapig című kétszemélyes bizarr története zárta. Páger Antal és Garas Dezső színészi remeklésében élvezhettük. (barna) Szilveszter és Újév jegyében Lehotka Gábor első tanítója volt Nyolcvan esztendős korban elhunyt Vácott, László István nyugalmazott Iskolaigazgató, a Keszeg1 Általános Iskola egykori vezetője. Lehotka Gábornak — a ma már európai hírű orgonaművésznek — volt az első tanítómestere. Mindig szívesen emlékezett a szép karriert befutó tanítványra, aki a nógrádi kis község iskolájában találkozott először az orgonával, a kottával. László Istvánt szombaton, december 23-án kísérték végső nyugvóhelyére a Váe-alsóvárosi slrkert- ben. Változatos műsorral várja a ma, csütörtökön kezdődő műsorhéten közönségét a salgótarjáni November 7. Filmszínház, December 28 —30-án a Búcsúzz a tegnaptól című színes angol filmet vetítik. A szilveszteri műsorban, december 31-én, délután 3 és 5 órai kezdettel a legnépszerűbb magyar filmvigjáték felújítása a Hyppolit, a lakáj szerepel a műsoron. December 3Ö- án a szombat délelőtti műsorban, 10 órai kezdettel a Fantomas a Scotland Yard ellen című, színes Erancia—olasz bűnügyi film látható. December 31-én délelőtt 10 órakor pedig A hét hollót láthatják a matiné kedvelői. Az új esztendő első filmérdekessége január T- től 4-ig (fél négy és 7 órai kezdettel) a televízióból ismert A fekete város kétrészes színes filmváltozata látható. A Búcsúzás a tegnaptól című filmtörténet, amelyet Albin Rakoff rendezett, derűjével, sok mulatságos szituációjával ép a nagyszerű színészi alakításokkal számíthat sikerre. Férfi főszereplője, Teonard Whiting azonos a Zefirélli-féle Rómeó és Júlia férfi címszereplőjével. Idézet egy lapvéleményből: „Albin Rakoffnak sikerült megragadnia azt az illanékony bájt, amire a filmesek áhítoznak, és amely oly gyakran érzelgős- sé vált. Ezúttal nem. Nincs könny facsar ás, szívhangok pengetése. A könnyei romantikus költemény mélyebb igazságot takar..." Bizonyára sokaknak nyújt örömöt a szomorú szemű asszony és egy bolondos kedvű ifjú szerelmi kalandja. A Fantomas a Scotland Yard ellen már főszereplőjével is vonzó: Jean Marais, Louis de Funes és Myléne Demongeot biztosítja a sikert. Jelenet A fekete város színes filmváltozatából. Fantomas Skócia milliomosait zsarolja, jövedelmi adót ró ki rájuk. Ha nem engedelmeskednek, életükkel fizetnek. Juve felügyelő segítségére siet a Scotland Yard embereinek. A hét holló című film nem önmagában szerepel a műsoron, hanem egy mesefilm- összeállításnak is közös címe, Ébben az összeállításban szerepei a Grimm testvérek meséje alapján készült címadó, színes, NDK rajzfilm, A kisegér gondjai című színes lengyel rajzfilm, a Tollaslabda című, színes lengyel bábfilm, valamint A vakond és az esernyő és a Dorka és a strucc című csehszlovák rajzfilm, egyébként az utóbbi kivételével' valamennyi film színes változatban látható. A Hyppolit, a lakáj, amely az óévnek is ugyanolyan nagy sikere volt, mint bemutatása idején, nem szorul különösebb magyarázatra és kommentálásra. Zágon István novellájából Nóti Károly írta és Székely István rendezte. Zenéje Eisemann Mihálytól származik, operatőre pedig Eiben István volt. Sikerét a két főszereplőnek Csortos Gyulának és Kabos Gyulának is köszönheti, akik ezt a negyven évvel ezelőtt készült szórakoztató vígjátékot időt- állóvá tették. Mikszáth Kálmán regényéből Thurzó Gábor írta filmre A fekete várost. A film a rendező Zsurzs Éva egyik legkiválóbb alkotása. A színes filpiváltozatnak főbb szerepeit Bessenyei Ferenc, Nagy Gábor, Venczel Vera és Pécsi Sándor alakítják. A fordulatos, igen jól megrendezett történet a közönség széles rétegeinek biztosít kitűnő szórakozást. Húszéves társulat Megyénkben is népszerűek Jubileumot ül a debreceni Csokonai Színház operatársulata. Húsz éve népszerűsítik a daljáNéhány éve még a kultűr- munkások jó része maga i« megmosolyogta azt az igyekezetei, amellyel a „közművelődés” szó a köztudat perifériájára szorította a „népművelést”. Fából vaskarikának hittek, változatlan maradó munkamódszerek újrakeresztel esőnek, egy csak névleges módosulásnak. Az idő azóta a leginkább kétkedőket is meggyőzhette arról, hogy a fejlődés során a műveltség elsajátításának magasabb lépcsőfokára emelkedik a társadalom. Tapasztalatok és feladatok Egy tanácskozás tanulságai dik — kiválóan — a kultúra háza; fellendülőben van a járás nemzetiségi lakosságának kulturális élete. A X. pártkongresszus által megfogalmazott helyzetelemzést figyelembe véve, az ott meghatározott feladatokra összpontosítva, az utóbbi évek során párt-, állami és legkülönbözőbb . társadalmi és tömegszervezetek tűzték tanácskozásaik napirendjére a közművelődés kérdéskörét. Módszeres elemző munkával igyekeznek társadalmunk különféle testületéi, kollektívái, hogy minél aktivabb szerepet vállalhassanak a kulturális életünk e terén végzendő munkában. Ez a tendencia azt igazolja, hogy míg a népművelés kora a kulturálódás jogát hangsúlyozta, elválasztva egymástól i népet és az őt művelők közegét, addig a közművelődés korában a nép belső igényeként, az egyes közösségek és .•gyének felelősségeként értelmezzük a művelődés folyamáét — annak eredményességét, irányítását. Mik az újulni készülő közművelődés elmúlt két év során produkált eredményei, melyek a hibái — milyen tapasztalatok összegezhetők? Ezekre keresett és adott választ saját háza táján szétte- kintve — az MSZMP Balassagyarmati járási Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén, A helyes feladatkijelölés nélkülözhetetlen alapja a megfelelő helyzetismeret. A szóbeli előterjesztés elsőként így a járás sajátos adottságait ösz- szegzi, az alábbi fő tényezőket kiemelve. A balassagyarmati járás zömében mezőgazdasági jellegű terület, melyen a termelőszövetkezeti parasztság létszáma meghaladja a hatezret. Ezek főleg kisközségekben élnek. Meglehetősen nagyarányú a — Balassagyarmatra, Vácra, Ikladra, Budapestre — „eljárók” tömege (mintegy hatezer fő), ami nehezíti a bekapcsolásukat a kulturális életbe. Az elsősorban a hely- benlakók kulturális aktivitását szorgalmazó közművelődési munka intézményi felvételei javultak az utóbbi évek során, de még mindig nem kielégítő. Alacsony a lakosság iskolázottsági szintje — a felnőtt korúak több mint fele nem végezte el az általános iskolát. Ezek a sajátosságok egyben jelzik azt is, hogy az egyénnel szemben megfogalmazódó művelődési, társadalmi és korkövetelmények a lakosságnak milyen igényeivel találkoznak. s ez .milyen feladatok meghatározását teszt szükségessé. 4 NÓGRAD - 11972. decembei 28., csütörtök J A művelődéspolitika politikánk szerves része, nem értelmezhető egy önmagáért való célrendszer irányította folyamatként. Dolgozó tömegekről lévén szó — nem választható el például egymástól a köz- művelődés és a gazdasági élet érdekrendszere sem, A köz- művelődés olyan új, korszerű szemléletének általános elfogadtatása szükséges, melynek révén mindenki konkrét felelősségévé válik a kulturális tevékenység. Ha ez a gondolatmenet az előterjesztésben nem i6 fogalmazódott meg ilyen kategorikusan, részletes vizsgálat alá kerültek a legkülönbözőbb felelős testületek. A társadalmi együttműködésben mutatkozó biztató tendenciák említése után a végrehajtó bizottság elmarasztalja a KISZ-szervezeteket az ifjúság körében végzett kultúrmunka szembeötlő hiányosságaiért; s csak általánosságban tesz említést a Hazafias Népfront és tsz-stovetség javuló munkájáról. De mindez csak a tartalmi együttműködést érinti, tetézve azzal a megállapítással, hogy a járási tanács funkciójának megváltozása is átmeneti bonyodalmakat idézett elő a kulturális élet koordinációjában, az állami felügyeletben. S hol maradnak a gazdasági egységek? ők csak az anyagi kérdések taglalásakor kerülnek középpontba (másokkal együtt), amikor az előterjesztés megállapítja, hogy az intézmények anyagi támogatásának zöme állami forrásból származik, a gazdasági egységek 1971-ben 3,5 millió forintot fordítottak kulturális alapok képzésére (de jórészt nem arra használták fel), s hogy egyéb szervek az utóbbi két évben semmilyen (!) támogatást nem adtak kulturális tevékenységhez. Meglehetős egyértelműen summázóak ezek a tapasztalatok, s vegyük hozzá még a következő megállapításokat: stagnál a szervezett keretek között folyó felnőttoktatás, nem sikerült megoldást találni a „kijáró” dolgotok művelődésbe való bevonására, nem növekszik a rendszeres beiratkozott könyvtári olvasók aránya, nem bővültek a szakmai továbbképzést szolgáló szervezeti formák. Mi a magyarázat — az irányító-szervező munka hiányos, a szolgáltató tevékenység döcög vagy a kultúra iránti tömegérdektelenség felbonthatatlan? Egyik sem helytálló. Hiszen az érem másik oldalán ezek állnak többek között: egyre nagyobb szerepet játszanak a községek életében a pártklubok előadásai, vitafórumai; növekszik az érdeklődés az öntevékeny művészeti mozgalom különböző ágazatai iránt; Őrhalomban és Dejtá- ron a tsz kezelésében műkőA járási végrehajtó bizottságnak a helyzetelemző előterjesztés alapján kidolgozott feladatterve tartalmában és szerkezetében egyaránt tükrözni látszik azt a — napjainkban még gyakran esetlegesen, vagy egyáltalán nem észlelt — felismerést, hogy a kultúra elsajátítása össztársadalmi ügy, konkrét felelősséggel, konkrét együttműködést kívánó- tevékenység. Mert az elmélyültebb politikai felkészültség, a színvonalasabb általános és szakmai műveltség, a tartalmas szórakozás valamennyiünk közös érdeke. Vezetőké és vezetetteké, egy tsz elnöké éppúgy, mint egy párttitkáré, tanácselnöké éppúgy, mint egy ipari üzem vezetőjéé. Csak fel kell ismerni és ismertetni az érdekeltség szálait, a cselekvés lehetőségeit. S végül tegyünk • említést még valamiről! Ez a végrehajtó bizottsági ülés is példázza, hogy miután a kulturális élet tervezésének és irányításának, lebonyolításának és ellenőrzésének joga és anyagi fedezete is az egyes települések kézébe került — a pártszervek megnövekedett energiával foglalkoznak közéletünknek ezzel a szférájával. A megyei felső- és középszinten. Aminek remélhetően közeli következménye lesz, hogy községeinkben. is megnövekszik a párt-, állami és társadalmi szervek kulturális életünk fellendítéséhez szükséges — s ma még hiányos — törődése, aktivitása. V. Kiss Mária téklrodalom remekelt, de propagators! napjaink zenéjének is több magyar és külföldi operát a debreceni együttes mutatott be hazánkban. Helen kezdték A társulat hat énekessel ét egy karmesterrel alakult meg írja Taar Ferenc színházigazgató, az Alföld című folyóiratban —, Debrecen város belső szellemi szükségleteinek kielégítésére. S a Csokonai Színház igazgatója kérdésfeltevés nélkül is válaszol a ki nem mondott szavakra: „A debreceni opera életképesnek bizonyult, megerősödött, számtalan- * szór bizonyította művészi .erejét, s ha még nem Is vált a nagy tömegek szellemi táplálékává, mindenesetre megteremtette közönségét, mélyre eresztette gyökereit.” Húsz év alatt közel 70 bemutató és felújítás szerepelt a programban. S hogy nemcsak Debrecenben él az operaszínpad iránti Igény, azt tükrözik az együttes észak-magyarországi előadásai la. ..Szereljük Tarjául” A1 színház művészei népszerűek Salgótarjánban is, hiszen több mint fél évtizede rendszeres vendégei a városnak. A Liszt-díjas Marsay Magda és Tréfás György. Kertész Gyula Erkel-díjas rendezővel együtt vallják: „Szeretjük Tarjánt.” A művészek elsősorban a közönség miatt vállalják a sokszor fárasztó utazást, ahogy mondják: „a közönség őszinteségéért, kritikájáért.” Ma már több mint ezer bérlet* tulajdonos hallgatja szívesen Verdi, Puccini, Erkel, Beethoven, Rossini, Donizetti, Bizet operáit, Varga Magda, Tibay Krisztina, Pallos Gyöngyi, Horváth Bálint, Gazsó József, Bán Elemér, Tóth József, Nagy Miklós előadásában., Nemcsak a debreceniek szerették meg a nógrádi megyeszékhelyet, a tarjániak is örömmel fogadják a Jubiláló együttes művészeinek produkcióit, megismerkedve az operaművészet Szépségeivel, a, muzsika emberformáló erejével«
