Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-08 / 289. szám

Jugoszláv Javaslat a helsinki tanácskozás előtt Egynapos szünet után, csü­törtökön a Dipoli kongresszusi épületben folytatódott az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás, ame­lyen 34 ország képviselői vesz­nek részt. A harmadik hetébe lépett tanácskozás csütörtökön meg­kezdte a vitát arról, milyen módon foglalkozzék az álta­lános politikai vita során be­terjesztett javaslatokkal, il­letve a biztonsági konferen­cia előkészítésével. A vita ál­talános részében a szocialista országok többsége azt java­solta, hogy a jelenlegi tanács­kozás mielőbb döntsön a kon­ferencia helyéről, időpontjá­ról, ügyrendjéről és napirend­jéről. A napirenre vonatko­zóan ugyancsak több, konkrét javaslatot terjesztettek elő. A nyugati országok általában előbb a napirend kérdéseit kívánják tisztázni, együtt a biztonsági konferencia mun­kabizottságainak adandó fel­hatalmazás kérdéskörével. A tanácskozásnak most döntenie kell arról, milyen sorrendben és milyen módon foglalkozzék ezekkel a témákkal. A konferenciához közelálló körök szerint az egynapos szünetben a jugoszláv küldött­ség írásos javaslatot terjesz­tett elő, amely a többi között azt ajánlja, hogy a jelenlegi tanácskozás mindenekelőtt az eljövendő biztonsági konfe­rencia ügyrendjével foglalkoz­zék, mert ennek alapvető kérdéseiben máris kialakult az egyetértés. A jugoszláv előterjesztés egyébként elsőbb­séget kíván adni a vitában a napirend kérdéseinek, de azokat több lépcsőben kíván­ja megvitatni Helsinkiben arra számíta­nak, hogy a jelenlegi tanács­kozási szakasz a jövő hét vé­géig tart, s ezen néhány ki­sebb jelentőségű kérdésben máris létrejöhet az egyetér­tés, a konszenzus, hogy még a karácsonyi-újévi szünet előtt már bizonyos eredményekről lehessen beszámolni. Ezt an­nál inkább fontosnak tartjuk, mert az az általános vita so­rán az előkészítés munkájá­ban résztvevő valamennyi ország elkötelezte magát a konferencia megrendezése mellett. Egyelőre nincs döntés ar­ról, mikor kezdődik a kará­csonyi-újévi szünet, s mi­kor folytatják majd a tanács­kozásokat. A finn fővárosban egyébként a jövő év januárjá­ban még egy jelentős megbe­szélés lesz az európai bizton­ság kérdéseiről: az Interpar­lamentáris Unió január utol­só hetében konferenciát tart erről a témáról. (MTI) Eredményesen befejeződtek a tárgyalások i diplomáciai kapcsolatok felvételének dgyé­ben Ausztria és as NDK között Bécsi felvételflnkön bal oldalt Ernst Schols, az NDK külügyminiszter-helyettese, mellette tárgyalópartnere Ludwig Steiner, az osztrák kor­mány képviselője Folytatódnak a szovjet—chilei tárgyalások A Kremlben csütörtökön folytatódtak a magas szintű szovje;—cl ilei tárgyalások. Nyikolaj Podgomlj, Alekszej Koszigin, és Leonyid Brezs- nyev a Szovjetunió és Chile közötti barátság és együttmű­ködés fejlesztésének lehetősé­geiről tárgyalt dr. Salvador Allendével. A kölcsönös meg­értés szellemében a felek át­tekintették a kétoldalú gaz­dasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés bővítésével kapcsolatos kérdé­seket, s olyan időszerű nem­zetközi problémákat vitattak meg, amelyeknek megoldása elősegítené az általános- béke és a népek biztonsága megte­remtését. (MTI) Merénylet a Fülop~»xigeteken Ismeretlen merénylő csütör­tökön Manila közelében egy nyilvános ünnepségen több késszúrással megsebesítette Imelda Marcost, Ferdinanű Marcos Fülöp-szigeti elnök fe­leségét. A merénylőt a biztonsági őrök megölték. Az elnök fe­leségét azonnal kórházba szállították. Az első jelentések szerint állapota nem életve­szélyes. (MTI) Alekszej Koszigin cikke a Kommunyisztban A Szovjetunió megalakuló* sának 50. évfordulójával kap­csolatban az SZKP elméleti folyóirata, a Kommunyiszt közölte Alekszej Kosziginnek, az SZKP KB politikai bizott­sága tagjának, a szovjet kor­mány elnökének cikkét. Ez, a többi között megálla­pítja: — A Szovjetunió nemzeti jövedelme az elmúlt két év alatt 10 százalékkal, az ipari termelés volumene pedig 15 százalékkal növekedett Az ipari termelés növekedésének üteme a Szovjetunióban ezek­ben az években nagyobb volt, mint bármely nagy tőkésor­szágban. — Lényegesen emelkedett a lakosság életszínvonala. Az egy keresőre jutó reáljövede­lem a forradalom előtti szint­hez viszonyítva az iparban és az építőiparban átlagban 8,3- szeresére, a mezőgazdaságban pedig körülbelül 12-szeresére növekedett. — A folyó ötéves terv terv­időszakában 580 millió négy­zetméter lakás épül. Ez 1,4- szer több, mint amennyi az egész városi lakásalap volt a második világháború előtt. — A társadalmi termék vo­lumene jelenleg hozzávetőle* gesen 714 milliárd rubel. A Szovjetunió nemzetközileg ve­zető helyet foglal el számos fontos termék gyártásában, mint például az acélgyártás, a fémvágó szerszámgépek, a ti'vktorok, a Diesel- és vil­lanymozdonyok gyártása, va­lamint a cementgyártás terén, és az ipari beruházások vo­lumene tekintetében is elsfl helyre került a világon. — A Szovjetunió olyan ma­gas fokon gépesített mezőgaz­dasági termeléssel rendelke­zik, amely a szocialista gaz­daság elválaszthatatlan része. A mezőgazdaság ma 20 szá­zalékkal részesedik az ország egész állóeszköz-állományából. A cikk ezután részletesen elemzi a társadalmi és gazda­sági fejlődés jelenlegi szaka­szát, a fejlett szocialista kö­zösség gazdasági sajátossága­it. A szovjet kormányfő cikke végül megállapítja: a szovjet társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszának jellemzői szoro­san összefüggenek a szocialis­ta közösségen belüli politikai és gazdasági kapcsolatok to­vábbi szilárdításával, a nem­zetközi munkamegosztás elő­nyeinek kiaknázásával. (TASZSZ) Elindult a Holdra az újabb Apollo (Folytatás az 1. oldalról) előtt Eugene Cérnán parancs­nok. valamint Ronald Evans és Harrison Schmitt űrhajósok kikoasiztak az indítóhelyhez. Cérnán és Evans búcsút vett feleségétől és gyermekeitől, s az agglegény Schmitt kezet rázott Cemannéval és Bvans- névaL Az űrhajósok maguk­kal vitték Nixon elnök jókí­vánságait, aki mint Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közöl­te, szerdán Camp David-d nya­ralójából felhívta Ceroanékat, és szerencsés utat kívánt ne­kik. Minden a lehető legjob­ban alakult: kifogástalanul haladtak az előkészületek, jó volt az idő, habár az űrhajó­sok megérkeztekor kisebb at­moszférikus bonyodalmakat Jelentettek Kennedy-íok fö­lött. A rövid időn át sűrű egymásutánban következő villámok azonban csakhamar Hivatalos kommünikék sze­rint szokásos az az üléssoro­zat, amibe szerdán kezdett a belga fővárosban a NATO parlamenti tanácsa, valamint a katonai szövetség európai csoportja. Ha azonban azt a körülményt nézzük, ami kö­zött a két szerv összeült, a megszokott év végi összegezé­seknél jóval több figyelmet érdemel a brüsszeli tanácsko­zás. Mint ismeretes, az Atlan­ti Szövetség olyan katonai csoportosulás, amit a nyugati tőkésországok hadi státuszá­nak fenntartása végett hoztak létre a szocialista világrend- szerrel szemben. Lételeme és -alapja a hidegháborús lég­kör, amely folyamatosan lehe­tővé tesz az erővel való fe­nyegetést, a feszültségek fenn­tartását, az országok közötti közeledés meggátlását. Amióta a szervezet meg­alakult sok víz lefolyt Európa folyóin, lényegesen átalakult a földrész politikai hangulata. A Szovjetunió és más szocia­lista országok kezdeményezé­seinek eredményeképpen a kontinens közeledik egy olyan állapothoz, amikor a szem­benállást a közeledés váltja fel, s a nemzetek közötti együttműködés iránti óhaj mind jobban fokozódik. E fo­lyamat egyik fontos állomá­sa a Helsinkiben zajló konzul­tatív konferencia, amelyen 34 ország — köztük több NATO- tagország — nagykövetei munkálkodnak a biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésén, s amelynek megtartásához az Eszakatlanti Szervezet képviselői is hozzá­járultak. A másik nagy horderejű té­Brüsszelben behúzzák a féket nyezőről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Cse­pelen rendezett barátsági nagygyűlésen a következőket mondotta: „...Az európai po­litikai légkör javulása lehető­vé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, hanem felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes következ­ménye”. Vagyis a béke érez­hetően, érzékelhetően szilár­dul sok viszontagságot meg­ért kontinensünkön. Abból a magatartásból azonban, amit a NATO-körök most Brüsszelben tanúsítanak úgy tűnik, mintha a katonai szövetség megrettent volna az európai fejleményektől, s gör­csös igyekezettel próbálják be­húzni a fékeket, akadályokat gördíteni az enyhülés útjába. Erről tanúskodik például, hogy az európai csoport hon­védelmi miniszterei — enged­ve a hosszú ideje tartó wash­ingtoni nyomásnak — újabb másfél milliárd dolláros hoz­zájárulást szavaztak meg az Európában állomásozott ame­rikai csapatok költségeinek fedezéséhez. Ha ehhez még hozzávesszük Nagy-Britannia külön hadiköltségvetés-emelé­NÓGRAD - 1972. dacembei 0., péntek sét, ami megint csak 150 mil­lió fontra tehető, teljes képet kapunk a NATO törekvései­ről. Ami a katonai költségek fo­kozását illeti, brüsszeli érve­lés szerint erre azért van szükség, hogy kellőképpen ki­fejezhessék egységüket a tag­országok a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésével kapcsolatban. Meglehetősen fejtetőre állított indokolás ez, hiszen amikor fokozzák a ha­di kiadásokat, nyilván fegy­verkeznek, s ha valami sza­porodik, az aligha fogyhat. Sokkal inkább helytálló azok­nak a megfigyelőknek a véle­ménye, akik azt mondják: az Eszakatlanti Szerződés igyek­szik újra feltámasztani a hi­degháborús érát, s a kelet— nyugati párbeszédet csak az erő álláspontjáról akarja foly­tatni. A fegyverzetcsökkentés helyett tehát inkább verse­nyezni akar, s még tovább duzzasztani a már amúgy is tetemes • mértékű készleteket. Aki figyelte azt a módot, ahogy a NATO-illetékesek az elmúlt évek során az európai problémákat megközelítették, azokat a mostani állásfoglalás egyáltalán nem lepi meg. Csak az emlékezet frissítésére: ami­kor a szocialista országok fel­vetették az európai biztonság nagyszerű gondolatát, Brüsz- szelben így érveltek: legyen együttműködési konferencia, előbb azonban jusson dűlőre a két Németország problémája, rendeződjék Nyugat-Berlin ügye. A szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—NSZK szerződések megnyitották az utat a két akadály elhárításá­ra. • A négy nagyhatalom nagykövetei szerződésben rög­zítették Nyugat-Berlinnel kapcsolatos álláspontjukat, s a két Németország intenzív tárgyalásainak eredményeként pedig december 21-én aláírás­ira kerül a kapcsolatokat sza­bályozó alapszerződés. A hel­sinki előkészítő tanácskozáson való részvétel elől tehát már sehogy se lehetett kitérni, le­hetett viszont új kifogást tá­masztani. A bonni NATO- ülésen kifejezésre juttatták: a tagországok csak akkor tart­ják lét jogosultnak a biztonsá­gi és együttműködési konfe­renciát, ha azon mindjárt tár­gyalnak a kölcsönös és ki­egyensúlyozott csapatcsökken- tésekről Is, holott ez végered­ményben nem tartozik e fó­rum elé, hanem közvetlenül a kormányok dolga, vagyis olyan állami feladat, amely­nek elvégzése nem képzelhető el a népek értekezletén. A NATO-ban uralkodó lég­kört és fékező szándékot leg­világosabban Anthony Royle angol külügyi államtitkár fe­jezte ki, amikor figyelmeztet­te partnereit: „ne szédüljenek meg ez enyhülés szellőjétől”. Ugyancsak ő javasolta a nyu­gati országok állandó flottájá­nak felállítását a Földközi­tengeren, valamint azt, hogy a tagországok egységes tömb­ként lépjenek fel az európai biztonsági értekezleten. E fel­fogás szerint tehát a bizton­sági és együttműködési kon­ferencia csak akkor felel meg H NATO-érdekeknek. ha azt tömbök egymás közötti eszme­cseréjévé silányítják. Sz. L elvonultak a rajthely magas­ságából. A visszaszámlálás tervsze­rűen haladt, és már csak 30 másodperc volt hátra az in­dulásig, amikor az egyik el­lenőrző komputer automatiku­san álljt parancsolt. Azonnal szükségintézkedéseket léptet­tek életbe, a Satum—V-öt a kilövőrámpáról visszahelyez­ték a kilövőtoronytoa. Háromnegyed ötkor a Ken- nedy-fokon levő ellenőrző- központ és a houstoni (Texas) irányítóközpont úgy döntött, hogy ismét megkísérlik az in­dítást, A visszaszámláló órát 22 perccel visszaforgatták, majd valamivel 5 óra után is­mét elindították. A második visszaszámlálás az indulás előtt nyolc perccel ismét meg­szakadt, ám a NASA közölte, hogy ez terv szerint történt. Az újabb megszakítás 20 per­cig tartott. Amikor a „végső” startot 6 óra 33 percre meg­hirdették, már tudták, hogy szokatlan, az Apollo-mdssziók történetében példa nélkül álló dolog történt. Mégpedig a kö­vetkező: az űrhajósok észlel­ték, hogy a Satum—V har­madik fokozatának oxigén- tankjában nem megfelelő a nyomás, s a szintkülönbséget kézi erővel megszüntették. Az ellenőrzőközpont komputere azonban nem volt beprogra­mozva erre a fordulatra, s minthogy Információt a nyo­másszint helyreállításéról nem kapott, programja szerint „lelőtte” a kísérlet folytatá­sát. A NASA — ezt tapasz­talván — azonnal kapcsolatba lépett a huntsvillei (Alaba­ma) Marsahall központtal, ahol a Satumus—V-öt építet­ték. Az ottani technikusok versenyt futva az idővel új programot adtak be a kom­puternek, amely „megparan­csolta” neki, hogy vegye tudo­másul a manuális nyomáski­egyenlítést. A nyolcperces visszaszámlá­lása terminust megtartva a NASA 6 óra 25 perckor pa­rancsot adott a rajtra. A har- madik — egyben utolsó — visszaszámlálás menetrendsze­rűen lefolyt, s az Apollo—17, 2 óra 40 perccel a tervezett rajt után, pontosan 6 óra 33 perckor útnak indult. Tizen­két perccel az indulás után az űrhajó ráállt a 173 kilométer, magasságban húzódó, időleges Föld körüli pályájára, amely­ről 3 óra múltán a Hold felé vivő útra tért át Az Apollo—17, mire a Hold­hoz ér. behozza két óra negy­ven perces lemaradását — je­lentette be Kennedy-foki saj­tóértekezletén Walter Kap. ryan, az indítási művelet igazgatója. Kapryan szerint az Apollo— 17 holdpályára állításában korrekciót hajtottak végre, s így mód van arra, hogy az űrhajó vasárnap 20 óra 48 perckor, az ererdetileg kitű­zött időpontban érje el a Hol­dat. Időközben Cérnán parancs­nok — már a Föld körüli pá­lyáról — jelentette, hogy a parancsnoki kabin 2. számú kapcsolótábláján hangoktól kiéért fényjelzés jelént meg, s tűnt el néhány másodperc múltán. Houstonból közölték vele, hogy aggodalomra nincs ok, a „riadót” föltehetően a kapcsolat pillanatnyi meg­romlása idézte elő. A NASA mindazonáltal megkísérli pon­tosan. megállapítani mi tör­tént (MTI) Nincs konkrét követelés Namibia megszállásának megszüntetésére A Biztonsági Tanács az ar­gentin határozati javaslat el­fogadásával szerdán befejezte a namíbiai kérdés vitáját. A vita során, amelyben gyakorlatilag a Biztonsági Ta­nács valamennyi tagja, továb­bá több afrikai ország képvi­selője vett részt, világosan ki­derült, hogy a Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő kor­mánya folytatja Namíbia jog­talan megszállását, s ezt ar­ra használja fel, hogy érvényt szerezzen fajüldöző intézkedé­seinek. A hosszan tartó vita után a Biztonsági Tanács 13 szava­zattal elfogadta az argentin kompromisszumos javaslatot. A szovjet küldöttség tartózko­dott, a kínai delegáció pedig távol maradt a szavazástól. A határozat ugyan megerő­síti a namíbiai nép elidege­níthetetlen jogát az önrendel­kezésre és a függetlenségre . nem tartalmaz azonban konk­rét követeléseket arra, hogy a Dél-afrikai Köztársaság fel­tétel nélkül és haladéktalanul szüntesse be a törvénytelen megszállást, s biztosítsa a na­míbiai nép függetlenségét Ehelyett a határozat javasol­ja, hogy az ENSZ továbbra is tartson fenn kapcsolatokat a Dél-afrikai Köztársaság kor­mányával. (TASZSZ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom