Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
/ 3200 szócikk Megjelent a munkásmozgalmi lexikon Hol van a Marx-ház? Ki volt Aranyos György? Mikor alakult meg a Nemzetközi Vörös Segély? Mit kell tudni Tóth-Bucsoki Istvánról, Mát- ranovák szülöttjéről? Csak fel kell lapozni a Munkásmozgalom-történeti Lexikont és a kérdésekre máris választ kaphatunk. 130 EV MOZGALMÁNAK TÖRTÉNETE A most megjelent egykötetes Munkásmozgalom-történeti Lexikon népszerű-tudományos munka, az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A mintegy 85 íves, 3200 szócikket tartalmazó könyv az 1928-ban Madzsar József által szerkesztett Társadalmi Lexikon megjelenése óta az első olyan magyar lexikális mű, amely a munkás- mozgalom történetéről ad áttekintést. A lexikon ismertet! a legjelentősebb munkásmozgalmi és a munkásmozgalommal szorosan együttműködő nemzetközi szervezeteket, egyesüléseket; az egyes országok munkásmozgalmának történetét; a ma létező, valamint a múltban jelentős szerepet betöltő szocialista, szociáldemokrata, kommunista és munkáspártok, szakszervezetek történetét; a magyar és az egyetemes munkásmozgalom-történet jelentős személyiségeit, kiemelkedő jelentőségű eseményeit, a legjelentősebb lapokat, folyóiratokat, valamint a munkásmozgalom és a párttörténet korábban használatos vagy napjainkban altalánossá vált fogalmait. LÉPÉST TARTVA AZ IDŐVEL A lexikon nemzetközi, illetve külföldi tárgyú szócikkanyaga előzmény nélkül álló. A kötet szerkesztői — élén Vass Herikkel — arra törekedtek, hogy a megjelent kötet az eddig használatos magyar nyelvű lexikonok és évkönyvek munkásmozgalmi vonatkozású cikkeinek anyagánál gazdagabb információt adjon és egyben tartalmazza a kutatások új eredményeit is. A kötet, az általános szokástól eltérően, a szócikkek végén nem nyújt bibliográfiai tájékoztatást. A szerkesztők a gyorsan változó eseményekkel lépést tartva, az anyag frisseségét akarták biztosítani. Szülőknek — nevelé?ről ismerjük meg gyermekeinket A Szülők Könyvtára Mit kell tudni a 6—10 éves gyermekről? sorozatában jelent meg Makóid! Mihályné, Dr. Lapu Irén, Dr. Réti László és Dr. Gergely Károlyné: Ismerjük meg gyermekeinket című füzete. A szerzők — az orvos, a pszichológus és a pedagógus — részletesen szólnak a hat—tízéves korú gyermekek jellemző vonásairól. Ez as, a kor, amikor a gyermekek nagyot fejlődnek minden évben. Átlag öt—hat centiméterrel nőnek, súlyuk 2— S kilogrammal gyarapszik. Nemcsak többek között — a túlzott mértékű igénybevételt elemzik, hanem részletesen foglalkoznak az iskolai élet világával, a gyermeki érzékszervek érettségi fokával, a gyermekeket érő érzelmi hálásokkal. Megjegyzik azonban, hogy az általános megállapításokon belül kisebb-nagyobb eltérések vannak. A füzet első fejezete a gyermek egészségével foglalkozik. Mit kell. tenni a balkezes gyermekkel, milyen betegségei voltak az iskolába indulónak, mit kell tartalmaznia a gyermek egészségügyi felszerelésének, milyen aLettani szükségletei vannak egy 6—10 éves gyermeknek — mind egy-egy témakört jelentenek. Ismerjük meg gyermekeinket — hívja fel a figyelmet a gyermeknevelés fontosságára a második fejezet. Gondolatébresztő sorokkal találkozunk a gyermek játékával, tanulásával, munkájával kapcsolatban. Foglalkozik a fü- aet a lelkiismeret kifejlődésével is. Sok szülő saját magát látja gyermekében, s meg nem valósult álmait fiával, lányával szeretné elére tni. Sokszor a szülők újból csalódnak, gyermekük más pályát választ Ismeretes a mindennapi mondás: ahány gyerek, annyiféle. Vagy: minden gyermek más. A gyermek érdeklődésével, vágyaival,. tájékozottságával, foglalkozik a harmadik fejezet A szerzők bebizonyítják: a szülő és a gyerek közötti helyes viszony kialakításának a gyerek alapos megismeréséből kell kiindulnia. Az Ismerjük meg gyermekeinket című füzet sok család gyermeknevelési problémájának megoldásában segíthet Nem kell komolyan venni Nem tehetek róla, de Szilveszter napján különösen •zépnek látom a világot. Már korán hajnalban, délelőtt tizenegy árakor frissen, Jókedvűen ébredek. Bár azt nem tudnám pontosan megmondani, hogy a jókedvem még az előző éjszakai konyakoktól származik, vagy vadonatúj vidámság, annyi bizonyos, legszívesebben ujjongani volna kedvem. Ne gondoljanak semmi rosszat rólam, csak arról van szó, hogy az óévet nem lehet elég korán elkezdeni búcsúztatni. Aztán, ha még masad erőm az új évet is köszöntem, az tiszta nyereség. Ebben az évben a szilveszter mindenesetre vasárnapra esik, ami magában jó dolog. S az új év első napja szintén munkaszüneti nap. E két nap alatt majd csak átesszük és •isszuk magunkat a következő esztendőbe. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy bizonyára rajtam kívül is lesznek, akik már a délutáni órákban rózsaszínben fogják látni maguk körül a világot. Különben is hajlamosak vagyunk a saját hangulatunk, közérzetünk szerint megítélni a dolgokat, hát még így szilveszterkor! Az év más napjain néha magam is föl-fölöltöm a sötét szemüveget. Ha valaki csúnyán néz rám az autóbuszon, úgy vélem, az egész világ összeesküdött ellenem. Időnként azt gondolom, amikor éppen nincsen egy fillér sem a zsebemben, hogy az egész világmindenség egy nagy csődtömeg, s a pénzt csak azért találták ki, hogy engem bosszantsanak vele. Ha a főnököm elkapja a „frakkomat” valamilyen elmulasztott munka miatt, vagy nem kapok jutalmat, akkor úgy érzem, hogy immár veszve a Földön az igazság. Ha netán nem lenne lakásom, rossz kedvemben feltétlenül azt gondolnám, hogy az egész emberiség hajléktalan. Máskor meg, ha a feleségem nem csinálja meg a kedvelte ételemet, nyomban levonom a következtetést, mily hálátlanok a nők, mily véges is az asszonyi hűség! De ilyenkor, az év utolsó napján csak a rózsaszín szemüvegemet használom. Az élet szép, az emberek jók, mi valamennyien egy nagy család vagyunk. Már megint üres a poharam, nem töltene bele valaki? Mert mi végre is élünk, ha nem azért, hogy boldoggá tegyük egymást? Hogyan is van az a szép. régi nóta? „Szeressük egymást gyerekek...” Na, senki nem akar danolászni? NÓGRÁD - 1972. december 31., vasárnap Olvasónaplópályázat A megyei úttörőelnökség és a megyei „Balassi Bálint” könyvtár ismét meghirdeti az általános iskolák tanulói számára eddig is nagy sikerű olvasónapló-pályázatát. Az elmúlt esztendőben Mikszáth Kálmán munkássága és a könyv születése volt a nemes vetélkedő tárgya. Ebben az esztendőben a magyar polgári forradalom és szabadság- harc, valamint halhatatlan költőnk életútja, munkássága lesz a téma. Gondolnak a szervezők arra is, hogy 1973- ban ünnepeljük a könyvnyomtatás ötszázadik évfordulóját. Az olvasónapló-pályzat anyagát, az elolvasandó művek jegyzékét, a kidolgozandó kérdéseket január folyamán minden úttörőcsapatnak megküldik. Ünnepélyes rajgyűlés A nagybátonyi 308. sz. József Attila Úttörőcsapat Ban- dúr Árpár raja ünnepélyes rajgyűlésen emlékezett meg a hős partizánról, a raj névadójáról. A csapat vezetőségétől a színvonalas ünnepély megszervezéséért, a forradalmi hagyományok ápolásáért a raj dicséretet kapott A hagyományoknak megfelelően a raj elhatározta, hogy azem- lékrajgyűlésről a tisztelet és a megbecsülés jeléül üdvözlő levelet és a munkájukról beszámolót küld Bandúr Árpád családjának. ss a Szovjetunió Szibériai találkozások A 9aibirják fi) Azon a vasárnapon newi volt kegyes hozzánk a Baj kál-tó, a természetnek ez s csodája, amely a tungúzok- nak szent tengere voltaméi' evenk nyelven ugyancsak Lama, vagyis tenger, a régi kínai krónikákban pedig Pehaj, azaz Északi-tenger néven szerepel, de a híres orosz dal is fenséges tengernek nevezi. A jeges úton való száguldásunkban váratlan szünetet egy defekt okozott, az egyik kis falu és halászati kikötő, Bolsi- je Köti közelében. Mínusz harminefokos hidegben, talpunk alatt ropogó hóban, szemben az erős északi széllel, a barguzlnnal, siettünk a színesre festett faházak közé. Az egyik kikötőépület védelme alól azután szemügyre vettem a tájat A tó vize szinte forrt a barguzin korbácsától és úgy párolgott, minit az őstengerek az élet születésénéL A hullámok fáradhatatlan mozgásra kényszerítették a rövid pórázra fogott halászbárkákat, a partra csapódó víz egy része pedig nem tért vissza a tóba; odafagyott a sziklákra, mólóra, vasra, deszkára, tovább hizlalva a jeget. Ezt láttam és ezt a látványt nehéz volt gondolatban, térben és időben meghosszabbítani. Nehéz volt elképzelnem, hogy ez az édes vizű tenger 630 kilométer hosszú, szélessége 25 és 70 kilométer között változik, területe 31 ezier 500 négyzetkilométer, és a legújabb mérések szerint 1741 méter mély, hogy köbtartalmát tekintve a legnagyobb, korára nézve pedig a legöregebb tó a világon, körülbelül 10 millió éves. Az út másik oldaláról a magasba törő hegyek lábánál és a völgyben megtapadt halászfalu vasárnapi képe tekintett ránk. A múltjukba és a hóba süppedt öreg faházak kéményei ontották a füstöt, lépcsőikről seperték a havat Ugyanúgy, mint otthon. A házak fölött, a hegy fölött, a hegy oldalán pedig ott sötétedett az erdő, magasra felnyúló, alul csupasz törzsű szibériai és dahuriai vörösfenyőivel, a hidegben remegő, színével a hóba simuló nyír- faszigeteiveL A halászok önkiszolgáló. rendszerű üzemi ebédlőjének ajtajában páratömeg és fiatalok jókedvű zsongása fogadott. Egyenruhás halászipari tanulók várták ebédjüket. Rajongással beszéltek a tóról, amely 336 folyóból táplálkozik és csak egy, az Angara apasztja. Elragadtatással szóltak a tó vizéről, amely kristálytiszta és lágy, amelyben bőven megteremnek a halak, mint az ízletes pér, a jő húsú tókhal, a legkitűnőbb marénafajta, az omul, de a Bajkál-tavi részlet foka és a tengert borjú is. Verescsagin professzor jutott eszembe, aki a húszas évek második felében néhányad- magával és kezdetleges eszközökkel megalapította, itt a közelben, a Limnolőgiai Intézetet, hogy a tó titkait megfejtsék. .. Viktor bácsival a vasárnap délelőtt is nyitva tartó vegyesboltnál találkoztunk. Erős, vitorlavászonból készült hátizsákját kezében hozta. Ahogy megállt, lábához ült szibériai kutyája, Lajka. Az öreg prémsapkáján, dús szemöldökén és bajuszán a kilehelt pára jégkristályai fehérlettek. A hideg elől és a beszélgetésért a már megjavított gépkocsiba ültünk. Cigarettát, kézfogást, köszöntő szavakat cseréltünk. Viktor bácsi úgy beszélt hozzánk, mintha régi ismerősök lennénk: — Tudod, galambocskám — fordult félénk én már öreg szábirják, szibériai ember vagyok. Sokféle embert, sokféle állatot, sokféle tájat láttam, sok történetet, legendát, mesét, dalt tudok erről a földről. Eleink címerében két állat, a coboly és a babr, ez a márkipusztult ragadozó látható. Ez a címer a gazdagság ég az erő jelképe. A gazdagságot először a prém, később meg az arany jelentette. Ennek a világnak az igazi gazdagsága azonban csak most, a nagy háború után kezdődött Kiderült, hogy mindenünk van, méghozzá sok. A kincset ért' prémnél és az aranykincsnéí is többet érő erős és hatalmas folyóink, szenünk, olajunk, földgázunk, ércből minden fajta, kifogyhatatlan erdőrengetegeink, de még gyémántunk is. Ennek megszerzéséhez azonban erő kell. Sok erő a távolságok, a hidegek, a moé sarak, a moszkitók legyőzéséhez. Ahhoz, hogy Szibériát meghódítsuk, először az embereket kell meghódítani. Olyan erőssé kell term, őket testben, lélekben, tudásban, jellemben, hogy képesek legyenek ezt a gazdagságot az ember szolgálatába állítani.. Hallgattuk az öreget, haraptunk sózott, füstölt hálából és jó ízű fekete kenyeréből, mi pedig viszonzásul vodkával kínáltuk. Végül a Baj- kálból merítettünk vizet poharunkba. Kristálytiszta, ízetlen, jő hideg vizet. Az utolsó kortyot az öreg nem itta meg A hóval borított földre öntötte és • ezt mondta: — Tisztelet a ini gazdag földünknek ég a munkasem- Dereknek, a szibírj ákoknak *. .. Oravecz János (Folytatjuk) Súnészarcok Csomós Mari A jó szemű színházi néző a tavalyi évadban egy filigrán termetű, gyerekarcú fiatal színésznőre figyelhetett fel a szolnoki Szigligeti Színház előadásain. Feltűnt zenés és prózai szerepekben egyaránt. S teljesen függetlenül, hogy jő, vagy kevésbé jó darabokban játszott, észre kellett vennünk- lényével betöltötte a színpadot. Meg is tanultuk gyorsan a nevét: Csomós Mari. A művésznő szép színészi teljesítményt nyújtott Bernard Shaw: A bolondok háza című gyengébben sikerült színművének rafinált, magabiztos nőalakjának megformálásában. A darab már régen kihullott emlékezetem rostáján, nyomtalanul, ám Csomós Mari játékára máig elevenen emlékszem. Első kérdésem a pályakezdésre vonatkozik. — Szerencsésen indultam a színészi pályán: az első kísérletre felvettek a Színművészeti Főiskolára. 1965-ben végeztem Először Veszprémbe, aztán Kecskemétre, majd 1971. őszén Szolnokra szerződtem. Jócskán voltak hát színpadi tapasztalataim akkor, amikor az önök városának színház- szerető közönsége megismert. — Mély szerepékre emlékezik tavalyról szívesen? — Két szerepet kedveltem igazán: Oscar Wilde rendkívül mulatságos vígjátékának, a Bunburynak kisleányát, Cecilie-t és Csurka István: A szájhős című szatírájának feleségét. Egyébként mindenféle műfajt szeretek játszani. Egyformán szívesen játszom drámában, vígjátékban, szatírában, sőt operettben is. — Elfoglalt ember? — Nagyon. Egy-egy hónapban szinte alig van este, hogy ne lépnék színpadra. Ha mégsem, akkor rádiózom, a tévében forgatok, vagy éppen szinkronizálok. Nemrégiben szinkronizáltam Antonioni Kalandjának egyik női főszerepét A férjem, családom Budapesten él, a munkám mellett nagyon kevés időt szentelhetek rájuk. Mint ahogyan a televízióra is. Tudja, imádom a tr-t, de alig nézhetem, mert esténként játszanom kell, a hétfői színházi szünnap pedig egybesik a tv-belivel. — A nyáron sokat olvashattunk a napi sajtóban, hetilapokban Rényi Tamás készülő filmjéről, a Makráról. A film Kertész Ákos élénk vitát kavart, nagy sikerű, azonos című regényéből készült. A művésznő Makrának, a főhősnek „elszalasztott” szerelmét, Valit játssza, örült a szerepnek? — Boldog voltam, amikor Rényi Tamás felkeresett Szolnokon és próbafelvételre invitált. Sikerült. S örömöm többszörös volt, mert a filmben együtt játszottam egykori évfolyamtársammal, Juhász Jácinttal. — Milyennek látja Valit? — Vali ízig-vérig mai, modem nőalak. Intellektuálisan érzékeny, hittel lobogó, cselekvő ember. Nagyon igyekeztem jól megformálni. Biztos vagyok benne — tettem hozzá gondolatban, a művésznőt ismerve, sikerült. Csomós Marit legközelebb Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámájának egyik női főszerepében láthatjuk.
