Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

Bemutatjuk a szovjet köztársaságokat Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Az Azerbajdzsáni SZSZK a Szovjetunió Kaukázuson túli rétszén, a Kaezpi-tenger part­ján fekszik. Területe 86 600 < légyzetkilamétér, tehát vala­mivel kisebb mint hazánk. I .akossága több mint 5 millió fő. Azferbajdasán fővárosa Ba­ku. « 1917. novemberében Baku­ban is kikiáltották a szovjet­hatalmat, de Azerbajdzsán i920. áprilisáig külföldi inter­venciós csapatok megszállása síé került. 1920. április 23-án győzött a bakul -forradalmárok riőt, amely alapító tagja volt fegyveres felkelése, s még az- a Szovjetuniónak, nap megalakult a szocialista Gazdaságának legfontosabb köztársaság. 1922. márciusában ágai: a kőolajtermelés és -fel- Azerbajdzsán, Grúzia és ör- dolgozás, a vegyipar, a villa- menyorezág létrehozta a Kau- mosenergia-teirmelés és a gya- |iá7iis'>r túli Szovjet Vöder»- Dotte^mesztés. A SZERVEZŐ AZ ÁLLAMI vizsgabizott­ság 1972. augusztus 29-én Mis­kolcon üzemszervező üzem­mérnöknek nyilvánította Mol­nár Istvánt. A nagybátonyi gépüzemben előbb május ele­jén kapta meg a kinevezést: üzem- és munkaszeryezésd ílőadó. Elődje nem volt. Ő az -lisö ilyen beosztásban. Nagy lelkesedéssel fogott munkához a 34 éves fiatalember. Az út azonban hosszú volt idáig. A családja /szinte eljegyezte magát a postával, ő is ott kezdte, mint a legfiatalabb, akinek segíteni kell hadirok­kant nyugdíjas apját és any­ját. Kábel- és telefonszerelő­ként dolgozott, de már 15 éve a szénbányákhoz került. Az ipari tanuló-intézetben tett vil­lanyszerelő szakmunkásvizs- * gát. Ezt követte a villamos­ipari technikum. Ma is büsz­ke, hogy olyan brigád vezeté­sét bízták rá. amelyik azóta nyolcszor nyerte el a megtisz­telő címet. Ö maga is három­szor nyerte el a Szakma Ifjú Mestere kitüntetés arany fo­kozatát. Művezető lett és a miskolci felsőfokú technikum levelező hallgatója. A munka­helyi vezető beosztás alapos helytállást kívánt, az állandó tanulás úgyszintén. Fiatal párttaghoz méltóan állta a sa­rat. Másoktól tudom, hogy ér­demei vannak a vállalati hír­hálózat korszerűsítésében. Be­osztottaival mindenkor fele­lősségteljesen foglalkozott. — A csoportba 32 ember tartozott. Igyekeztem demok­ratikus vezetési módszert al­kalmazni. Ügy érzem, jól be­vált. Érvényesült a több szem többet lát elv, a szak­mai tudás. Minden esetben kikértem ugyanis a régebbi, sok tapasztalattal rendelkező szakmunkások véleményét. Parancsolgatás helyett a leg­jobb megoldás közös keresése — most is vallom — célrave­zetőbb. A kölcsönös bizalom sokszor átsegített bennünket a gondokon, amikor művezető voltam Egyébként a brigád­nak ma is patronálója vagyok. — AZ ÜJ MUNKAKÖR 7 Igazán olyan, amilyenre ké­szültem és vágytam. Rengeteg tennivalót látok magam előtt. Jóformán még csak három hó. napot töltöttem konkrét mun­kával. Vizsgákra i6 kellett ké­szülni. Az első feladatom a TMK-szervezet felülvizsgálata, elemzése és az átszervezésre szóló javaslat elkészítése volt. Igazán izgalmas, érdekes • mun­ka volt ez és gondolom, az marad a megvalósítás során te. Eddig a TMK-6zervezet is végzett úgynevezett árbevéte­léé miunkát, és kiderült, hogy nem töltötte be fontos szere­pét. Valahogy a tervszerű megelőző karbantartás háttér­be szorult. Átszervezésre ke­rül és tervszerűbbé, ugyanak­kor hatékonyabbá válik a TMK munkája. Az átszerve­zés egyben lehetővé teszi 25 ember átirányítását erről a te. rületről termelőtevékenységre — mondja Molnár István. Olyan lelkesedéssel tud be­szélni az elvégzett feladatról, hogy szinte nem merem félbe­szakítani. Azután elgondolko­zik és felsóhajt. — A végrehajtás még hátra­van. Ez nemcsak rajtam, ha­nem az ott dolgozó embereken is múlik. Ügy érzem, hogy az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatban még nagyon sok embernél igen nagy szemlélet, beli változásra van szükség. Sokat foglalkoztat ez a gond és ezt látom valahogy a nehe­zebbnek. Érzem, hogy ezen a területen még az elkövetke­zendő időkben is sok akadály- lyal találkozom. — Talán a vezetők részéről tapasztalja ezt? — Nem mondhatnám. Szom­széd István, az igazgató iga­zán naponta érdeklődik a munkámról. Gazsi Zoltán fő­mérnök is. A pártbizottságon is mindig bátorítanak. Higyje el, jólesik. Érzem, hogy érté­kelik a munkámat és sokat várnak tőlem. Nem szeretnék csalódást okozni a megtisztelő bizalomért. Lent, a területen kellene, hogy mások is azt érezzék, amit én: segíteni aka­rok. amit teszek az a közös célt szolgálja, hogy mindany- nyiunknak jobb legyen. — Milyen terveim vannak? Nagyon sokat lehetne erről be. szólni. A kisterenyei részle­günknél egyes termékek gaz­daságossági vizsgálatát, elem­zését és a szükséges javasla­tokat kell elkészítenem. Az üzem- és munkaszervezés, úgy érzem, nem lehet csupán az én feladatom. Már beszélget­tünk az újítási felelőssel. Sze­retnénk, ha az újítók ilyen irányban is tevékenykednének. Feltétlen sokat segíthet az FMK-szervezet is, egv-egy konkrét témakör vizsgálaté, val, elemzésével, megoldáske­reséssel. Társad almasí tani, mind szélesebb alapokra kel­lene helyezni ezt a munkát. Ezért legközelebb a műveze­tőknek erről tartok előadást. Tennivaló, mint látja, bőyen van és lesz számomra. SOKÁIG beszélgettünk még, és egyre inkább megerősödött bennem az a vélemény, hogy iól választottak a gépüzemnél, amikor Molnár Istvánt vég­zettségének megfelelően ezzel a munkakörrel bízták meg. Végtelenül tud lelkesedni a feladatáért. A munka- és üzemszervezés pedig ilyen embereket kíván, akik nem­csak a fizetésért, de hivatás­tudatból is képesek mindent elkövetni a siker érdekében. Az első próbatételen túlvan már. Ezt bizonyára még sok követi. Bodő János JogsxabSly-magyarttsat (üli.) A különböző korkHlmmonjci idők eg y beszáni i I ása i A korkedvezményre jogosí­tó különböző munkakörökben eltöltött időket egybe számít­ják. A külföldön eltöltött idő­nek azonban csak azt a tar­tamát lehet az új szabályok szerint is számításba venni, amelynek során az igénylő bányában, föld alatt és olyan országban dolgozott, amellyel szociálpolitikai egyezményt kötöttünk, és amely munka­kör a korkedvezményes mun­kakörök jegyzékében szerepel. Ha az igénylő egy légköri nyomásnál magasabb nyomá­sú légtérben, és egyéb kor­kedvezményes munkakörben is dolgozott, ehhez az időhöz — az új szabályok szerint — az egy légköri nyomásnál ma­gasabb nyomású légtérben eltöltött minden 30 napot 50 nappal számítják hozzá. A fegyveres erők, illetve fegyveres tesületek hivatásos állományában eltölöttt szolgá­lati időnek korkedvezmény szempontjából való elismeré­sére eddig csak a fegyveres testületi szabályok biztosítot­tak lehetőséget. Ezeket a ren­delkezéseket most a dolgozók társadalombiztosítási nyugdí­járól szóló szabályokba is fel­vették. Így a fegyveres erők­nél, illetőleg fegyveres testü­leteknél a hivatásos szolgálat­ban ténylegesen eltöltött vagy abba beszámított időt, ha a nyugdíjat a dolgozók társa­dalombiztosítási nyugdíjáról szóló szabályok szerint álla­pítják meg, korkedvezményes időként kell figyelembe ven­ni, ha a hivatásos szolgálat nem jogvesztéssel — lemon­dással — 1954. szeptember 30-a után szűnt meg. A fegyveres erők és fegy­veres testületek továbbszol­gáló állományában, valamint hadkötelezettség alapján (tényleges) katonai szolgálat­ban töltött, vagy ezzel azo­nosnak tekinthető idő beszá­mítására vonatkozó szabá­lyok változatlanok maradtak, tehát ezt az időt abban az esetben lehet a korkedvez­mény szempontjából számí­tásba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és köve­tő 30—30 napon belül a jegy­zékben felsorolt munkakörben dolgozott. Például, ha az igénylő 1947. évben kezdett dolgozná az acélgyárban mint kovácstanu­ló, majd szakmunkás lett ugyancsak kovács szakmában, és innen vonult be tényleges katonai szolgálatra 1953 év­ben. Amikor leszerelt, 30 na­pon belül újból az acélgyár­ba ment dolgozni kovács munkakörbe, 1968 évben azonban a nógrádmegyeri Szegkovács Ktsz tagja lett, és itt folytatta a kovács szak­munkát. Ennek az igénylőnek korkedvezményes időként kell figyelembe venni a ko­vács szakmában eltöltött ide­jét az acélgyárban, a katonai szolgálati idejét és a szegko­vács ktsz-nél kovács szakmá­ban eltöltött idejét is, ameny- nylben ez az üzem, vagyis ktsz gépi kovácsolást folytató üzemnek számít. Egy másik példa szerint, az igénylő 1934. évben kezdett dolgozni a bányában, mint csapatcsillés, majd segédvájár, illetve vájár lett. 1960. évben a budapesti metróhoz ment dolgozni keszonmunkásnak, majd 1966. évben újból visz- szajött és a bányában tovább dolgozott vájár munkakörben, föld alatti munkán, ahol a mai napig is dolgozik megszakítás nélkül. Ez az igénylő, tekint­ve, hogy teljes munkaidejét korkedvezményes munkakör­ben töltötte le, sőt a keszon- munkán eltöltött hat év alatt két év kedvezményre szerzett jogot, így összesen 8 év kor- kedvezményt szerzett, amely alapján a 60 éves életkor he­lyett már 52 éves korában jogosult volt öregségi nyug­díjra. Tegyük fel, hogy ez az igénylő 1918. évben született, jelenleg 54 éves, valójában tehát már két évvel tovább dolgozott a nyugdíjkorhatár után. Tekintettel arra, hogy a korkedvezmény új szabályai kihatnak az ösztönző nyug­díjpótlékra is, így minden olyan dolgozó, aki bármikor, legalább 10 évet (nő 8 évet) korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött, és nem veszi igénybe a korkedvezmé­nyes nyugdíjat, hanem tovább dolgozik, a korkedvezményes korhatár elérése után munká­ban töltött évei után ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg. Az ösztönző nyugdíjpótlék az ilyen dolgozót akkor is meg­illeti. ha a korkedvezményes nyugdíjra való jogosultságá­nak a megszerzése után — a nyugdíj igénybevétele nélkül — már nem korkedvezmé­nyes munkakörben dolgozik. Ez a szabály 1973. január 1. napján lép életbe. A jelen­legi szabályok szerint ugyan­is igen kevesen igényelhették korkedvezmény alapján az ösztönző nyugdíjpótlékot, mi­vel ahhoz férfiaknál 25 évi korkedvezményes munkakör­ben eltöltött idő és az 55. életév betöltése, nőknél pedig 20 évi ilyen munkakörben el­töltött idő .és az 50. életév betöltése utáni továbbdolgozás volt szükséges. Azok a dolgo­zók, akik ennyi időt nehéz munkával eltöltöttek, általá­ban ösztönző- nyugdíjpótlékra nem tartottak számot, hanem igénybe vették a korkedvez­ményes nyugdíjat. A Társadalombiztosítási Igazgatóság hyugdíjösztálya általában hivatalból is vizs­gálja mind a korkedvezmé­nyes munkakörökben eltöltött időket, mind az ezek alapján jogosult ösztönző nyugdíjpót­lék kérdését. Ahhoz azonban, hogy ez a vizsgálat eredmé­nyes is legyen, és a dolgozó jogai maradéktalanul érvé­nyesülhessenek, szükséges, hogy a dolgozó, illetőleg a munkáltatónál működő nyug­díjelőkészítő albizottság ezen idők bizonyításához szükséges korabeli okmányokat besze­rezze, és a nyugdíjkérelemmel együtt beküldje a nyugdíjosz­tálynak, egyébként még leg­jobb akarat mellett is elhúz­hatja a jogosult nyugdijmeg- állapítását. Kevesebb szén, több olaj Idei utolsó ülésén értékelte a megyei szállítási bizottság a lakosság szilárd (szén, bri­kett, koksz, fa) és folyékony (olaj) tüzelőanyaggal való el­látásának helyzetét. A ta­nácskozásra rendkívül értékes és feltétlenül figyelmet ér­demlő tájékoztató jelentést készített a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya. Ha nem is hat az újdon­ság erejével, az illetékes osz­tály szakembereinek vizsgáló­dása ismét ahhoz a következ­tetéshez vezetett, hogy to­vább tart, sőt meggyorsult a korszerűbb, értékesebb tüze­lőanyagok iránti igény növe­kedése megyeszerte. Az össze­hasonlító adatok a tavalyi és az idei év első tíz hónapjá­nak forgalmát veszik alapul, ebből megállapítható, míg a szén és a tűzifa iránti keres­Több száz fiatal család kapott otthont az elmúlt években Balassagyarmaton, többek kö­, mit a KISZ-iakótelepen — k — let két-három százalékkal csökkent, brikettet például harminc százalékkal vásárolt többet a lakosság. Különösen szembetűnő az energiastruktúra gyors válto­zása a háztartási fűtőolaj fel- használásának tükrében. Az ÁFOR-vállalatok a tavalyi­hoz képest fűtőolajból majd­nem huszonkilenc százalékkal többet értékesítettek, ugyan­akkor a TÜZÉP-vállalatok ebben az évben kis híján megkétszerezték a forgalmu­kat. A számadatokból több kö­vetkeztetés levonható. A ke­reskedelmi vállalatok egész éven át jelentős erőfeszítése­ket tesznek a zavartalan tü­zelőellátás érdekében, felada­taik évről évre növekszenek, sokrétűbbé válnak, s a köve­telményekkel — ha a külső, tőlük független gátló körül­ményekkel is számolunk — nem könnyű lépést tartani. A szállítási bizottság már ez év márciusában foglalkozott a megyei kereskedelmi szervek tüzelőigényével. A forgalom egyenletesebbé tétele érdeké­ben a Belkereskedelmi Mi­nisztérium június elejétől au­gusztus közepéig árengedmé­nyes akciót szervezett, a kö­zületi vásárlókat október el­seje után pedig nyolc száza­lékos felárral sújtotta. Az intézkedések eredmé­nyeképpen javult az ellátási helyzet, s ami főleg kedvező: a forgalom tekintélyes há­nyadát sikerült a nyári hóna­pokra átcsoportosítani. Sajná­latos módon a termelő- és a forgalmazó vállalatok együtt­működése .nem bizonyult elég­gé zavartalannak, a nógrádi szánbányák a III. negyedév­ben tizenháromezer tonna szénnel volt lemaradásban, a TÜZÉP-eken pedig néha hat hétre rúgott a várakozási idő. Ez mindenképpen tanulság­ként szolgálhat a jövőre néz­ve, hogy a termelők, a szállí­tók és a forgalmazók mun­káját sokkal jobban össze keli hangolni. S a tüzelőanyag szállítását a MÁV-nak és a Volánnak kiemelt faladatként kell kezelni. A háztartási fűtőolaj-ellá­tásban az okozza a legna­gyobb gondot, hogy az igé­nyek kiugró módon, főleg szeptember—októberi hóna­pokban jelentkeznek, ami rengeteg nehézséggel jár. An­nak ellenére, hogy hatékonv intézkedések történtek a :ö- lyamatos ellátás érdekében. A kereskedelmi osztály szorgal­mazta a tárolóterek létesíté­sét és szabaddá tételét, egyez­tető értekezlet alapján több­ször tárgyalt a Belkereskedel­mi és Nehézipari Miniszté­riummal, a gondok megoldá­sához segítségüket kérve. Bár jelenleg huszonhét helységben olajtároló, hetven­öt községben hordós lerakat van. de az ÁFOR csak nyolc­száz tonna tárolótérrel ren­delkezik, míg a megye napi szükséglete 400—420 tonna fűtőolaj. Emiatt már a leg­kisebb vasúti, szállítási kése­delem is fennakadást okoz­hat. Kevés a tankautó is. Ok­tóber végétől javult ugyan az ellátás, de még mindig van­nak, s a jövőben is lehetnek átmeneti nehézségek. A fogyasztóknak talán azt lehetne tanácsolni, hogy fel­tétlenül gondoskodjanak tar­talékról. De a gondokra vég­leges megoldást csak a táro­lóhelyek, a szállítókapacitás növelése, a házhoz szállítás szélesebb körben történő meg­szervezése hozhat. Kiss Sándor NÓQRÁD — deeembei 29., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom