Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Mogipar—szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen (Folytatás a 2. oldalról) utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Ma­gyarországra látogatni, ösz- s..ehasonlítva a tegnapot a inával, az ember jobban fel­mérheti, milyen nagy, törté­nelmi utat tett meg az önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szov­jet kommunisták, nagyra be­csüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbálta­tást, s a szocializmus és a k orrtmunizmut. diadaláért ví­vott közös harcunkban edző­dött. Ez a barátság áthatja or­szágaink egéisz életét, e barát­ság a legmagasabb ' fokon pártjaink testvéri együttmű­ködésében. pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik 'ki. A legjobb, a legbarátibb viszo­nyunk alakult ki Kádár elv­árasai és más magyar veze- .őkkel. Barátságunk az egész népet átfogja S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgo­zók — munkások, parasztok, a. tudomány és a kultúra mű­velői — tízezreinek, százez­reinek rendszeres, szoros, elv­társi érintkezése. Vagyis ba­rátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem ölök időkre érvényes! Kedves elvtársak! Az önök gyára test­vérüzeme a mi Magnyi- togorszkl Kohászati Üze­münknek, az Uráli Gépgyár­nak, a Kirov-gyámak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladato­kon dolgoznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fo­kozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmá­nyainak egybekapcsolásán, a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, önök is rendelkezünk ta­pasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös ér­dekünk, s ez is ösztönöz ben­nünket együttműködésünk ál­landó mélyítésére. Újból és üjfaől megbizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszíté­seinket, erőnk nem egyszerű­en párosul, hanem megsokszo­rozódik. Ezért, amikor ma­napság Magyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szo­cialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számi taste, hanem a közös, egyesített potenciált is, azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, internacionalista szövetségünk nyújt valameny- nyiünknek. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, sikerei és örö­mei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, ame­lyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság terüle­ten mutatkoznak, de fejlődé­sünk jellegét nem ‘ ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi or­szág és egész közösségünk gazdaságának állandó növeke­dése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST- országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csak­nem nyolcszorosán haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. há­romszoros á növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van. nehéz egy or­szágnak is, ha nincsenek szö­vetségesed, ha nem foghat ösz- sze vele egy eszmét valló né­pekkel, baráti államokkal. Erről elvtérsak, saját tapasz­talatunk alapján győződhet­tünk meg, amikor hosszú éve­ken át egyedül álltunk az Im­perialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban levő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban le­vő szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén vise­li a nagy szocialista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője an­nak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pe­dig közös, internacionalista feladatainkat! Tovább erősítjük kapcsolatainkat Az utóbbi években a test­vérországok kapcsolatai tartal­masabbak és gyümölcsözőb­bek, mint valaha voltak. Mé­lyül és egyre sokoldalúbbá vá­lik gazdasági együttműködé­sünk. Ezt világosan mutatja országaink példája is. A Szov­jetunió és Magyarország egye­síti erőfeszítéseit az alumíni­umtermelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olaj- feldolgozásban és az elektro­nikus számítástechnika kifej­lesztésében. Munkánknak tág tere van, minden lehető mó­don tovább erősítjük gazdasá­gi kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialis­ta államok politikai együtt­működése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gya­korlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amely­ben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről ; évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csi­nálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a terüle­ten is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Ká­dár elvtárssal együtt biztosít­hatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői meg­bízhatóan őrzik országaink, népeink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializipus világrendsze­rének létrejötte óta. Aránylag rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak, a teljes egyenjogúságra, a köl­csönös segítségre és a közös célokat szolgáló kollektív együttműködésre épülő vi­szonynak. A világ küzdőterén együttesen fellépő szocialista államok segítik á társadalmi haladást, akcióik megfelelnek a munkásosztály, valamennyi dolgozó, a föld minden népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az imperialisták nem mertek ki­robbantani új világháborút, mindenekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista or­szágok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha megemlítjük nemzetközi poli­tikánk egyes alapvető célkitű­zéseit a legutóbbi években. Ezek a következők: — a béke érzehető, érzékel­hető megszilárdulása Euró­pában; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség az imperialista ag­resszió elleni sikeres harcá­hoz; i — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán közötti jószomszédi viszony kialakításának és e körzet békéje helyreállításának te­vékeny segítése; — s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egé­szében; harc a tartós béké­ért, a fordulatért a feszült­ségtől az enyhülés felé, a bizalmatlanságtól és a vi­szálytól a kölcsönösen elő­nyös együttműködés irányá­ba. Mindez, elvtársak, nem ku­lisszák mögötti diplomáciai lépés, nem egyezkedés a né­pek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsületes poli­tika. S ez nem ígérgetés, nem csak elmélet, hanem gyakor­lat. Ennek kapcsán szeretnék ki­térni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismere­tes, parlamenti választásokat tartottak az NSZK-ban. Ter- mészetsen nem kívánom itt részletesen értékelni e válasz­tások eredményeit. Egy követ­keztetést azonban bizonyára érdemes levonni. Akik keresz­tezik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Eu­rópát a hidegháború napjai­hoz, azoktól a választók meg­vonják a támogatást. A vá­lasztók a békére, az enyhü­lésre, a reális politikára sza­vaznak. S ez nemcsak Nyu- gat-Németországra érvényes, hanem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehat to­vábbra is a jó irányba vál­tozik. Ez szerintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövő­ben újabb hasznos lépések történjenek kontinensünk po­litikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gon­dolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabályozó szerződés aláírása, és életbeléptetése, a Német Demokratikus Köztár­saság teljes és sokoldalú be­vonása a nemzetközi kapcso­latok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe, a Csehszlovákia és vala­mennyi szocialista ország fon­tos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésé­nek rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyának további normali­zálását. Ezt valamennyien kí­vánatosnak és hasznosnak tartjuk. Mint ismeretes, már régóta állást foglalunk e fel­adatok megoldása mellett, szo­lidárisam lépünk fel annak tu­datában. milyen nagy jelentő­ségűek ezek a tartós európai béke szempontjából. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hor­dalékától. Ezt nagymértékben elő kell segítenie az összeuró­pai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészí­tése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdő­dött. A szocialista országok vilá­gosan kifejtették közös állás­pontjuk lényegét a politikai tanácskozó testület prágai ülésének nyilatkozatában. Azt várjuk az összeurópai érte­kezlettől, hogy megerősítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biztonsá­gának elvett. Ellenezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben, és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttmű­ködése különböző területeken. íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé te­szi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat meg­oldásával, mint a fegyveres erők és a fegyverzet csökken­tése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megol­dani, de felvetni is ezt a prob­lémát. Most pedig úgy merül fél ez a kérdés, mint a kon­tinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes következménye. Ezt a kérdést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelít­jük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egysze­rű, számos tényező figyelem­be vételét, a különböző álla­mok szuverén jogainak és ér­dekeinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendölésekbe bo­csátkozni mindezek megvaló­sításának konkrét formáit il­letően. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruk­tív megoldást. Tisztában vagyunk történelmi felelősségünkkel Elvtársak! A szocialista ál­lamok külpolitikája mind na­gyobb elismerésre és támoga­tásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi tö­rekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekeinek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erő­szak uralkodik, ahol kifoszt­ják a munka emberét, úgy te­kintenek a népek á szocializ­musra, mint az egész embe­riség zászlajára és reménysé­gére. Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel, és tovább fokozzuk erőfeszítése­inket a béke, a szabadság és a szocializmus ügyének diada­la érdekében. De a harc. az harc, és nem feledkezhetünk meg arról, hpgy a régi világ is igyekszik hatni ránk saját érdekében. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen te­szi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista or­szágok internacionalista szoli­daritásától való bármilyen eltérés ösztönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérget­nek egyik vagy másik szocia­lista országnak. Az imperia­listák, ha írnak is rólunk va­lami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni — fel-* tétlenül mérget is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellentétes osztályalapokon ál­lunk, és ellenségeink minden eszközzel igyekeznek akadá­lyozni országaink sikeres fej­lődését, gyengíteni egységün­ket, A szocialista országok hatá­rozott visszautasítással, egy- beforrottságunk, testvéri szö­vetségünk sokoldalú megszi­lárdításával válaszoltak és fognak válaszolni az imperia­listák és szekértolóik minden kísérletére. Kína és az imperialista remények Az imperialisták, nem Ids reményeket fűznek a kínai ve­zetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányá­ban tanúsított nyíltan ellen­séges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nem­zetközi küzdőtéren szöges el­lentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalásaik­kal Pekingben olyan abszurd állításokig jutottak el. mint­ha a Szovjetunió Kína meg­támadására készülne. Aligha feltételezhető azonban, hogy e koholmányok szerzői komo­lyan hinnék ezt. Nem árta­na, ha a kínai vezetők gondo­sabban kutatnák, mi is a va­lódi forrása a Kínai Népköz­társaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocia­lista országokkal. Akkor bizo­nyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fő­városban, saját politikájuk­ban, amelynek célja az álla­mok közötti viszony kiélezése, szakadás előidézése a szocia­lista rendszerben és az anti- imperialista erő megosztása. Kínának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista or­szágokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismé­telten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való vi­szony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvona­lunkat Kína viszonylatában világosan megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai. S megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésiben is teljes az egységünk a Magyar Népköz- társasággal és más testvéri szocialista országokkal. Elvtársak! A szovjet párt- és kormány­küldöttség látogatása a Ma­gyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősöd őséhez, a béke megszi­lárdításához a világban. Jelentős lépés együttműködésünk fejlesztésében Üjabb jelentős lépést tet­tünk a ■ szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsola­tainkra ‘ oly” jellemző őszinte­ség, bizalom és kölcsönös meg­értés. Jó távlatokat vázoltunk fel, együttműködésünk minden fontos területén és kétségte­len, hogy kapcsolataink az el­következő években még gyü­mölcsözőbbek és szorosabbak lesznek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk megvan ah­hoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredményeivel. Er­ről beszéltek Itt a magyar elvtársak is, és mi tel jes mér­tékben egyetértünk velük. Kedves barátaink! Delegációnk tagjai a látoga­tás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kol­lektíváival, a népi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzé­kelhettük teremtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő prob­lémák legjobb megoldása ki­tartó keresésének légii őrét. S önökkel együtt bizonyosak vagyunk abban, hogy orszá­guk dolgozói a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán ki­tűzött feladatokat. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt • tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmoz­galmában: a közös antiimpe- rialista front erősítéséért küzdő harcosok első soraiban halad­va cselekvőén részt vesznek az 1969-es nemzetközi kom­munista tanácskozás megálla­pításainak és eszméinek meg­valósításáért végzett nagy munkában; szerepük e tanács­kozás előkészítésében általá­nos elismerést nyert. Elvtársak! Felszólalásomban nem beszéltem országunk bel­ső fejlődéséről. Erről az évről annyit mondanék, hogy a szovjet nép, pártunk a • Szov­jetunió megalakulása. 50. év­fordulója előkészületeinek je­gyében él és dolgozik. A munkásosztály, a kolhozpa- rasztság és az értelmiség arra törekszik, hogy újabb munka­sikerekkel köszöntse ezt a nagy ünnepet, és biztosítsa az SZKP XXIV. kongresszusán felvázolt tervek sikeres telje­sítését. Köszönet a testvéri érzelmekért Engedjék meg elvtársak, hogy élve e kellemes találko­zás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Ma­gyarország munkásainak, pa­rasztságának. értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri érzelmek megnyilvá­nulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszöne- tünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kor­mányának, mindannyiuknak, - kedves barátaim, a testvéri fogadtatásért. Üjabb sikereket kívánunk Csepel munkáskol­lektívájának, Budapest lakói­nak, Magyarország minden dolgozójának a szocializmus építésében. Boldogságot, egész­séget és jólétet minden ma­gyar családnak! Éljen ag MSZMP vezetésé­vel a szocialista társadalmat építő magyar nép! Éljen a magyar munkásosz­tály — a szocialista Magyar- ország vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsa­pata — a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar ba­rátság és a szocialista államok internacionalista egységei Éljen a béke és a kommu­nizmus! Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, meg­bonthatatlan egységünk jeléül átnyújtsam önöknek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szob­rász „Zászlót tartó munkás” című alkotását. Kádár János és Leonyid Brezsnyev szavait sűrűn sza­kította félbe a nagygyűlés részvevőinek tapsa. A forró hangulatú találko­zón Németh Károly zárszavá­ban szovjet vendégeinkhez fordulva hangoztatta: — Az önök pártja és népe, a fennállásának 50. évforduló­ját ünneplő sok nemzetiségű Szovjetunió -r- a szocializmus, a, haladás minden hívének örömére és büszkeségére — megtestesíti a marxizmus— ieninizmus iránti hűséget, azi a legnagyobb erőt, amely leg­főbb biztosítéka a világbéké­nek, minden szocialista or­szág függetlenségének és sza­badságának. — Kedves szovjet elvtársak! Mi is önökkel együtt ünnepel­jük a Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulóját. Né­pünk tisztelete és megbecsülé­se övezi a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a szovjet né­pet. amely megalkotta a vi­lágtörténelem első szocialista államát. E kiemelkedő évfor­dulón azt a hősi népet ünne­peljük, amely a legtöbbet tet­te és teszi az egyetemes em­beri haladás, a' szocializmus, a kommunizmus legyőzhetet­len ügyéért. Hosszan zúgott a taps a csé­pelj sportcsarnokban, a nagy­gyűlés részvevői melegen ün­nepelték a szovjet és a ma­gyar vezetőket, éltették a két testvéri nép megbonthatatlan, örök barátságát. A magyar- szovjet barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) L. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára Baranyai csepeli munkásnővel beszélget Sandornc NÓGRÁD — 1972, december 1., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom