Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Czinke Ferenc műtermében A tenger természete Ola»%or»xági tanulmányút után níát- Nal'badjan festőművészt, Jegyzetek a művelődés tárgyköréből Kulturális intézményeink, a sajtó, a rádió, a te­levízió növekvő jelentőségű missziót töltenek be a töm egf elvilágosító munkában, a műveltség terjeszté­sében, a kulturális szórakozás iránt fokozódó igények kielégítésében. Irodalmi és művészeti életünk fejlődésében nagy szerepe van a magas színvonalú marxista szellemű kritikának. A munkásállain közpénzen csak a szocialista tár­sadalmat, a nép épitőmunkáját segítő és művészi ér­téket képviselő alkotásokat támogathatja. (A X. pártkongresszus határozataiból) Passzív nak tűnt. Tóth Elemér mélete” szerint nem az ősz- lút tájékozatlansággal lehetsé­L. Oy. „Se/ a tari réten...!” A televízió él, van, virul és tovább hódít. Egyik legna­gyobb „példányszámú” legha­tékonyabb tömegkommuniká­ciós eszközünk. Jelenleg 2,1 millió előfizetőt tartanak nyil­ván, 1975-ig ez a szám 2,5 millióra nő, vagyis beáll a teljes telítettség. Hamarosan túljut a kísérleti stádiumon a második adó is, amely ugyan­csak áttér a hatnapos sugár­zásra. Csak a hétfő marad szabad, hogy a legszenvedé- lyesebb tévénézők is időt nyerjenek, s eljárhassanak színházba, moziba, kiolvassák legalább a vasárnapi újságo­kat, könyvet vegyenek a ke­zükbe. Egy Ilyen szabadnapra emberi számítás szerint csak­ugyan szükség van. De azt sem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy ezeket a túlzásokat egye­sek halálosan komolyan ve­szik. A főbb vádpontok a kép­ernyő ellen: elvon a kultúrá­tól, illetve a művelődési ház rendezvényeitől, csak pasz- szív élvezetet nyújt, tehát árt a népművelő munkának. Ezek Konvergencia Egy új fogalom ékelődött be a kulturális köztudatba: kon­vergencia. Talán a sző meny- nyiségtani jelentését formál­ták át az Ideológia, a műve­lődés érdekterületére. Szimbó­lum Is kissé. A konvergencia mennyiségtan! elmélete sze­rint van ugyanis egy olyan szám, amelyet az adott soro­zat tagjai a végtelen felé ha­ladva, megközelítenek. A kon­vergencia művelődési elméle­te szerint ez a szám vagy pont teljesen elérhető. Mit Je­lent ez? A fellazítás új „el­mélete” szerint nem az oez­élvezel a vadak. Ezzel szemben mit tapasztalunk? 1. Lehetséges, hogy a tévé, amikor éppen „elvon”, akkor történetesen az Odüsszeiát su­gározza S lehetséges, hogy azalatt a művelődési otthon­ban egy otromba haknibri­gád idétlenkedik. 2. Ráfogjuk, hogy a tévé papucsos, pizsamás, szundi­kálóé, áttételes, kényelmes él­vezetre tunyít, közben kide­rül, hogy néhány napon belül több tízezres példányban fogy el Homérosz eposza. Árthat-e ezek után a népmű­velő munkának? (Pedig ásók­ból csak néhány perdöntő pél­dát Idéztünk!) Csak egy eset­ben árthat, mégpedig, ha a népművelés szakemberei nem akarnak és nem tudnak az új helyzethez alkalmazkodni. Tu­domásul kell vennünk, hogy a népművelésnek van egy új eszköze, a tévé, amelyet nem szabad és nem lehet civilizá­ciós eszközeink közül kiiktat­ni. Viszont itt az ideje, hogy még jobban felhasználjuk és Igánkba görnyesszük. tály- és ideológiát, nem a po­litikai és társadalmi harc, ha­nem a technika dönti el töb­bé a forradalmak sorsát. (Se ponton állítólag már meg is történt az a bizonyos közelí­tés!) A kocka nem a politikai frontokon, még csak nem is a csatatereken fordul meg, ha­nem az űrutazásban, az atom­kutatásban, a biológiai és fi­zikai vívmányokban. (I) Átlátszó kezdeményezés ez az eszmei-ideológiai éberség el&ltatására Olyan kezdemé­nyezés, amelynek csak abszo­lút tájékozatlansággal lehetsé­Czinke E'erenc, Salgótarján­ban élő SZOT- és Munkácsy- díjas grafikusművész novem­ber középén érkezett vissza csaknem háramhónapot olaszországi tamulmányútjá­róL Az olasz kormány ösz­töndíjasaként Rómában a Ma­gyar Akadémián dolgozott- de járt többi között Firenzében é„ Tarquiniaban is, e városok múzeumaiban elősorban az etruszk művészet és a rene­szánsz vizsgálata kötötte le, s ezt oktató-nevelő munkájá­ban is hasznosítani kívánja. (Czinke Ferenc alkotó mun­káján túl művészettörténetet tanít a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban.) Carpi- ban pedig megtekintette a november 30-án befejeződött ti. nemzetközi fametszet- triennálét, a kortársi famet­szet nagy seregszemléjét, amelyen ő is szerepelt, s a hazánkból küldött alkotások, Vgotha Margit, Józsa János, '«'unt Ernő, Gyulai Líviusz, Molnár Gabriella, Rozamits Tibor, Gyarmathy Tihamér, müvei (összesen 24 lap) si­kerrel állták meg a helyüket « nemzetközileg is rangos mezőnyben. Ez annál inkább örvendetes, mert hiszen Ma­gyarországon ma kevés mű­vész foglalkozik ezzel a tech­nikával. A triennálén egyéb­ként 43 nemzet 226 művésze 635 művel szerepelt. Czinke Ferenc salgótarjáni műtermében tanulmányújá­nak tapasztalatairól beszél­gettünk. Mindenekelőtt Porto Ercoleban készült vádatokat mutat. A hazánkban Olaszországot képviselő dr. Mario Franzi nagykövet ajánlotta fel a művésznek ottani villáját al­kotó munkájához. Porte Kr­eolé halászfalu. a felső tíz­ezer üdülőivel. A nyaralási idény végén azonban már csak a falubeliek élnek ott, halászok, Halászszövetkezet­ben dolgozó munkásemberek. Egész napokat dolgozott a tengerparton, vázlatokat ké­szített a „Tenger természete” című ciklusához. Itt készített egy másik sorozathoz 1« raj­zóikat, amely . „Róma elrab­lása” címet viseli majd. Olaszországi tartózkodásának anyagát feldolgozva nagyobb olaszországi kiállításra készül, amelyet a Kulturális Kapcso­latok Intézete. Római Magyar Akadémia és az Olasz Baráti Társaság szerepeltet 1973. évi tavaszi tervében. Természete­sen a kiállításhoz, amely Ur- binóban, Bariban, Firenzében és Rómában lesz látható, a művész itthoni anyagából is válogat, például a Bartók-so- rozatokból. — A Tenger természete” sorozat nemcsak a tengerre való rácsodálkozásomat fejezi ki — mondja Czinke Ferenc. — A tenger, ez az örökké vi­rágzó, hullámzó búzamező, amelyet nem kell soha vetni, csak aratni, a világgal való kapcsolataimat gazdagította. Számomra ez új kapcsolat A tenger naponta változtatja színét, természetét. így az ember vele való kapcsolata, mint általában a természeti világgal való kapcsolat, egy­részt lírai, másrészt drámai kapcsolatot jelent. Ugyanak­kor a tenger szépsége, vagy éppen viharzása sok hazai és belső élményt is újra felszín­re hozott bennem. Ez a soro­zat tehát a természet valósá­gára való rácsodálkozéson kí­vül az ember belső természe­tének szembesítése a világ­gal. — Es a Róma elrablása? — Kicsit mitológia, kicsit a ma emberének világa. A ma gépi világában elidegene­dő ember szembesítése a mi­tológiai, történelmi öröklét­tel. A tervezett első lapon egy szilaj bika egy pici pi­ros papot rabol el a hátán. Az utolsó lapokon gépkocsik ezrei áramlanak, a múltból a mába érkezve azt látjuk, hogy az ember már halottalt is autóval szállítja, holtában Is „elraboltatja” magát a géppel. A sorozatot figyel­meztetőnek is szánom: a gép parancsolóra vár, nehogy a természeti, biológiai egyen­súly végleg felboruljon, ne­hogy elvesszen az ember, s egész eddigi öröksége. A ma emberfelek elidegenedése Ró­mában is erre figyelmeztet Róma és Carpi A Római Magyar Akadé­mia annak ellenére, hogy át­építés előtt áll, s felszerelt­sége szerényebb keretek kö­zött mozog, kitűnően betölti hivatását Az ösztöndíjasok körültekintő gondoskodásban részesülnek. Czinke Ferenc elismerően említi a szerve­zett programokat is. Megszer­vezték például a világhírű szobrászművész, Man zu mű­termének és múzeumának meglátogatását, ahol a mű­vésszé) való találkozás és be­szélgetés számos tanulsággal szolgált. A szovjet nagykövet meghívására Czinke Ferenc meglátogatta a szovjet koló­akivel kicserélték tapasztala­taikat. Nalbadjannak 1973- ban Budapesten lesz önálló kiállítása. Rómában pezsgő művészi élet van. S megnőtt például a szocialista országok művészete iránti érdeklődés. Manzu,, Marino Marinl jövő­re Budapesten állítanak ki. Az érdeklődésben közreját­szik a nyugaton élő magyar származású művészek rangja is (Vásárhelyi Viktor, Dóm­ján József. Amerigo Tot, Ne­mes Endre és mások). A má­sik ok a figyelemre az Olasz­országban rendezett magyar kiállítások, illetve magyar anyagok a velencei bienná- lén, Carpiban, Faienzában és másutt. — Ügy érzem a korszerűen felfogott figuralitás irányába orientálódik a művészet, s erről nyíltan írnak. A galé­riatulajdonosok pedig hirde­tik a nonfiguratív művészet halálát — vélekedik Czinke Ferenc. A carpi triennálén szintén feltűnt számára, hogy a krakkói grafikai bienná- léval s a nyugati országok­ban rendezett nemzetközi be­mutatókkal ellentétben, első­sorban a figurális alkotások szerepeltek többségben. Kü­lönösen az afrikai, délame­rikai (itt mindenekelőtt a mexikóiak) nemzetek szá­mára a népművészet forrásul szolgál, s a kifejezés teljes­ségben komoly szerepet kap. A nemzeti jelleg a szovjet, a bolgár, és a magyar anyag­ban ugyancsak meghatározó­— Nem, aranyom, ml ezt a dalt soha nem hagyjuk el. Sót! Ezzel indítjuk minden műsorunkat. — El még az az asszony, aki Kodálynak elénekelte, úgy eredetibe ezt a nótát. Azóta a Mátrai képek egyik legszebb darabja... Csépe Károlyné, Fongrácz József né, Imre Lajosné, Ta- nyi Lászlómé, Nagy Jánosné és sorolhatnánk még tovább a tari Röpülj páva kör alapí­tó tagjainak névsorát Az együttes 1971. januárjában alakult Molnár Mihály tanító vezetésével. Óriási volt az ér­deklődés, a lelkesedés, nagy volt az igyekezet; hogy az együttes mielőbb magas szint­re jusson. Idősebbek és fiata­labbak tartottak próbákat he­tente kétszer is; előkerültek a már-már feledésbe merült ré­gi szép dalok, szokások. A ta­ri Röpülj páva kör egyre töb­bet hallatott magáról — Éppen párnahajat var­rók! No. rólunk tetszik írni? Hát Írjon is egy szépet, ne­hogy „elrepüljünk” — foga­dott bennünket 'Tanyi László- né, Eszti néni. a pávakör egyik alapító tagja. Aztán szinte kérdezés nélkül mesél­ni kezdett; — örültünk neki, amikor Molnár tanító bácsi összehív­ta az asszonyokat és elmond­ta, hogy mit tervez. Tudja, én mióta felcseperedtem benne "agyők mindenben. Itt a fa­luban is elmegyek, ahová csak lehet. Jelentkeztem a pávakörbe is, hetente két­szer próbáltunk, de a fellépés előtti héten mindem nap. Elő­vettük a Pégi népdalokat, bal­ladákat is tanultunk. Sok nó­tát ismerünk, Így közösen meg egymás eszi be hozzuk. A körnek először 14. majd 18 tagja lett, később férfiak is beléptek, a zenekíséretet a citerazenekar biztosította. — Látta volna az első fel­lépést, április negyedikét! Nem lehetett beférni a kul- túrba, olyan sokan voltak. Nemcsak dalolunk mink, ha­nem táncolunk is; a fiatalab­bak a rezgőcsárdást, az idő­sebbek meg hátul mórikálják magukat. Aztán felléptünk Pasztán is a Röpülj páva ta­lálkozón, meg az Erkel szín­házba is eljutottunk, a tv közvetítésre. Előkerül a szekrényből az öltözék is; pöttyös Szabadka, ingváll, blúz, plisszírozott szoknya, selyemkötény; a ta­ri asszonyok saját maguk szabták, varrták. Igazodva az eredeti népviselethez, amiből már csaknem hatvan éve ki­öltöztek az emberek. Közös éneklés, szórakozás; ősrégi jó szokás. Sajátos han­gulatú. szívmelengető hagyo­mány. — Én, Borsod megyei va­gyok, borsodgeszti. A szülő­falumban is nagy hagyomá­nya van az éneklésnek. A fo­nóban, varrás, fonás közben születtek a szép dalok. Még emlékszem, így karácsony tá­ján eljártunk kantáin!. Egyik ablaktól a másikhoz mentünk és a téli éjszakába összefo­gózva daloltunk. Olyan szép volt az, olyan puha, mint a karácsonyi hó. Eszti néni kicsit elkomolyo­dik, aztán elneveti magát: — Most lenne már jó meg­fiatalodni, ebben a jó világ­ba! No, azért öreg még nem vagyok. A nyáron is mondja az uram,/amikor hazajövök a kapálásból; fáj a lábad ugye! Mondom; fáj, fáj, de ha tán­colni káli a próbán., akkor nemi Takács Lajosné. a tan kul­túrotthon vezetője szeretettel beszél az asszonyokról, a kör- rőL Elmondja, hogy 6 maga is jelen van szinte minden próbán, így betéve tudja az egész repertoárt. A kultúrhéz anyagi támogatást is nyújt az együttesnek. A színpadi ru­hák költségeit is az „éves ke­retből” fedezték. Az igazgató­nő azt is örömmel újságolja, hogy nemrégiben alakult egy általános iskolás fiúkból álló citerazenekar. Az utánpótlás tehát biztosítva van. Azt is megtudom, hogy a kör nem­csak a közös éneklésre jó, de egy kis közösség összetartá­sára is. Nemrégiben például, két tag, egy lány meg egy fiú házasodtak össze. A Rö­pülj páva körben ismerked­tek meg S a kislány Csépe Erzsiké Földi Barnáné lett. Piros néni, Rózsa Istvánná, nemcsak alapító tag. de egy­ben nótafa is. Ö tudja a leg­több régi nótát, balladát — Éneklős család a mienk. A fiam ig zenész; ötvenezer ges bedőlni. Mert a hosszú haj vagy a miniszoknya lehet „konvergens”, de ideológiai téren nem lehet megalkuvás. Elsősorban a kritika köteles­sége, hogy az irodalom és művészetben jelentkező effaj­ta fellazítással szemben felve­gye a küzdelmet. A kritiká­nak kell megvédenie a közön­séget az „antiművészet” táma­dásaitól. A kritikai beavatko­zás minden ellenkező feltéte­lezés ellenére nemcsak tiltás a művészekkel szemben, ha­nem védelem a társadalom­nak. E jegyben is örömmel vet­tük kezünkbe a Látóhatár de­cemberi, első számát, amely kritikus válogatással, eszmei elhatároltságával és példamu­tatásával is azt mutatja meg, hogyan juthatunk el a szocia­lista kultúrához, és semmi­esetre sem a kapitalizmussal, vagy imperializmussal való találkozáshoz. Mert tűz a víz­zel nem fér össze. Divat ég hóbort Az ország, köztük megyénk költségvetése is Jelentős Ö6Z- szegeket fordít a közművelő­dés támogatására. Jut ebből az összegből képzőművészeti köröknek, könyvtáraknak, iro­dalmi és pódiumjellegű ön­tevékeny csoportoknak. Na- gyobbára azért, hogy a körök tagjai ismerkedjenek meg a művészetekkel, de azért Í6, hogy képzőművészek és szín­játszók kisugárzó hatást fejt­senek ki. Márpedig — s ez nem ritka jelenség — ezekből az összegekből egyes körök és együttesek nyugatimádó, vagy formalista, tartalmatlan divat­nak és hóbortnak hódolnak, úgynevezett öncélú kísérlete­ket folytatnak. Fájdalmas az, hogy ezekhez a törekvésekhez olykor fölülről, a fővárosi irá­nyító és „nevelő” szervektől is biztatást kapnak. Ilyen ten­denciát tapasztalhattunk a Népművelési Intézet és más intézmények egyes munkatár­sai részéről például a balas­sagyarmati irodalmi színpadi napok alkalmából, de hason­ló jelenségek — állítólag — más területeken is tapasztal­hatók. Pedig a közpénz — történetesen a kulturális „ke­ret” — soha nem lehet köz­préda! forintba került a zeneimáda­ta. Ennyibe vannak a zenei felszerelései. Én a szüleimtől tanultam a dalokat, meg ara­tás közben, a mezőn. A bal­ladákat szeretem a legjob­ban, tudok is vagy húszat. A legszebbek; az Endre báró balladája, a Pápainé balladá­ja. Mikor Endre bárót az egyik fellépésen szólóban el­énekeltem, nem győztem a gratulációkat fogadni. Még egy ölre való bonbont is kaptam Az aratási jelenetek­hez is amit nemrég tanultunk, sok régi szokást elmondtunk, az asszonyokkal együtt. Meg­fontuk még az aratási koszo­rút Is. Piros néni énekel: bárso­nyosan csengő, tiszta hangon. Tari nótákat Mert éneklős nép a tari. — Meg babonás is volt ~ teszi hozzá. — December 13- án már kezdték csinálni a Luca székét, karácsony éj­szakáig mindennap egy szö­get vertek bele. Mikor aztán elkészült, vitték a templom­ba. Aki felállt rá. az meglát­ta a boszorkányokat. Kará­csony böjtjén az egész falu savanyú babot, meg mákos tésztát főzött. A tari Röpülj páva kör 24 tagú. Már készülődnek a jö­vő év májusi minősítő ver­senyre, amely Magiamén dór­ban lesz. Szerenének minél szebb eredményeket elérni. S ahol ilyen tagok vannak, mint Piros vagy Eszter- vagy Juli néni, ott minden remény megvan rá. V. K. M. j Meglepő találkozás (Takács Imre karikatúrája) 4 NÓGRÁD - 1972. december 24., vasárnap k

Next

/
Oldalképek
Tartalom