Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Felhívás „A világ népeihez” Hazaindult a magyar pártküldöttség Moszkvából Az alábbiakban közöljük „A világ népéthez” intézett felhívást, amelyet az SZKP KB, a Szovjetunió, valamint az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsai közös jubileumi ülésén fogadtak eL „Mi a Szovjetunió több mint száz nemzetének és nép­csoportjának képviselői, akik a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége megalakulásának ötvenedik évfordulójá­val kapcsolatban gyűltünk össze Moszkvában, a béke, a barátság és a testvériség üzenetével fordulunk a világ va­lamennyi népéhez. A szovjet ország dolgozód, miután megvívták a szocia­lista forradalmat és megteremtették a munkás-paraszt ha­talmat, a világon elsőnek kezdték meg annak a nagy cél­nak a valóraváltását. hogy a kizsákmányolástól mentes tár­sadalom felépítése nevében egységbe forrasszák a hatalmas ország népeit, végetvessenek a nemzetek közötti ellenséges­kedéseknek, s e népek közös életét a bizalom és a barátság alapjaira helyezve, megteremtsék a népek testvéri egységét. ősidőktől napjainkig húzódik az emberiség történelmén keresztül törzsi, a faji és a nemzeti konfliktusok szakadat­lan láncolata. Ezek a konfliktusok nem egyszer döntöttek a nyomorúság és szenvedések poklába országokat és népe­ket. vérbe borítottak egész kontinenseket, évezredeken ke­resztül a legnagyobb elmék fáradoztak azon, hogyan lehet­ne kiutat találni ebből a helyzetből, de a kizsákmányolok uralmának, ennek a nemzeti elnyomást szülő és támogató uralomnak áthatolhatatlan falába ütköztek. Most az egész világ tanúsítja, hogy a kommunista párt által lelkesített és irányított szovjet emberek bátor elgon­dolásai valóra váltak. Megvalósult a nagyszerű elképzel«, aoknemezetiségű, új szocialista típusú állam — a barátság és a testvériség által egybeforrasztott szabad népek hatal­mas önkéntes szövetsége. Az október előtt ismert valamennyi soknemzetiségű ál­lam történelme a nemzetiségi antagonizmusok szakadatlan kiéleződésének története. Merőben más a Szovjetunió fej­lődése. Ez a fejlődés az ország gazdasági, politikai és szel­lemi alapjainak szilárdulása, ez a fejlődés az országot alko­tó népek szüntelen tömörülése és egymáshoz való közeledése. Nem valami csoda, nem a körülmények véletlen talál­kozása hozott sikereket számunkra, sikerünk teljesen tör­vényszerű a szovjet emberek a Nagy Októberi Forradalom győzelmére támaszkodtak. Lelkesítették őket azok a hal­hatatlan emlékű Lenin által kidolgozott szocialista elvek, amelyek szerint a népek egységes, soknemzetiségű család­ban fejlődhetnek. A szovjet embereket a kommunista párt vezette és vezeti, amely a társadalomátalakítás valóban tu­dományos elméletének fegyverével rendelkezik, és amely megingathatatlan a munkásosztály, az egész dolgozó nép iránti hűségben. A szocializmusért vívott történelmi csatában a mun­kásosztály köré tömörültek országunk valamennyi nemzeté­nek és nemzetiségének dolgozói. A szocializmus alapján és e dolgozók közös erőfeszítésével sikerült gyökeresen kiirta­ni a nemzeti elnyomást, leküzdeni a nemzeteknek a gyar­mati múltból származó elmaradottságát. Ha ma egész rend­szerünket és egész életmódunkat az internacionalizmus szelleme hatja át, ezt annak köszönhetjük, hogy országunk­ban régen és visszavonhatatlanul győzött a szocializmus, a ssépek barátságának lenini politikája. A Szovjetunió félévszázados jubíl •urru'nak napján forró hálánkat fejezzük ki a világ dolgozóinak, akik mindig szo­lidárisak voltak és maradtak a világ első, soknemzetiségű szocialista államával. Hálával fordulunk mindenki felé, aki az »El a kezek­kel Oroszországtól!-“ jelszavával harcolt az imperialista ál­lamok intervenciója ellen, aki velünk együtt küzdött a fa­sizmus ellen élet-halálra szóló párviadalunkban, aki a Szovjetunió és más szocialista országok népeivel vállvetve a béke szilárdítására, az imperialista agresszorok bűnös el­gondolásainak meghiúsítására törekszik. Lenin és a kommunista párt,- amikor létrehozta a Szovjetuniót és gyakorlatilag lerakta az ország épületének alapkövét nemcsak a mi országunk jövőjével törődött. Fel­mérte az egész emberiség sorsát, s meggyőződése volt, hogy az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes soknemzetiségű szocialista állam létrejövetele utat nyit világszerte minden ember felszabadulásához. Ha végigtekintünk az elmúlt ötven esztendőn, büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió ezekben az években változatlanul azoknak az oldalán állt, akik a népek szabad­ságáért és boldogságáért küzdenek, hogy a Szovjetunió min­den lehetőt megtett és megtesz az igaz ügy győzelméért. A mai korra, a történelemben eddig még nem tapasz­talt méretű, társadalmi átalakulások jellemzők. A szocia­lizmus. amely először a mi országunkban diadalmaskodott, győzelmet aratott egy sor európai, ázsiai és latin-amerikai országban, és létrejött a szocialista világrendszer. A szocia­lista közösség az egész világ haladásának hatalmas ereje. A szocialista országok dolgozóinak példájától lelkesített és e dolgozók támogatását élvező nemzeti felszabadító moz­galmak hatalmas nyomására összeomlottak a gyarmatbiro­dalmak, és számos, korábban elnyomott nép indult el az önálló fejlődés útján. Forrón üdvözöljük a szocialista országok új társadalmat építő népeit. Testvéri üdvözlettel fordulunk a tőkésországok munkás- osztályához, dolgozóihoz, akik küzdenek, hogy megszaba­duljanak a kizsákmányolástól, a politikai és a szellemi leigázás tóL Szolidaritásunkról biztosítjuk azokat a népeket, ame­lyek nemrég léptek a társadalmi haladás útjára, azokat, akik a neokolonializmus és a belső reakciósok ellen kemény küzdelemben szilárdan védelmezik fiatal államuk szuvereni­tását és függetlenségét. A népek egyre türelmetlenebbül tapasztalják, hogy a modem világ számc», fontos problémájára nem találnak megoldást, a kapitalizmus szülte szociális bajok nemcsak, hogy nem szűnnek, hanem még növekszik. Hiszen mind­máig szerte a világon hatalmas területeken uralkodik az a holnaptól való félelem, a társadalmi igazságtalanság, a nemzeti és a faji elnyomás. Egy jelentéktelen kisebbség fényűzése párosul milliók nyomorával. A gyengén táplált­ság egész népek sonsa. Mindez a gyarmati rendszer és az imperialista elnyomás következménye. Jóllehet az emberiség több mint negyedszázada mentes a világháborútól, de önelégültségnek nincs helye. Folytató­dik az Egyesült Államok szégyenteljes agressziója Viet­namban, Még mindig izraeli megszállók lába tapos arab földe­ket. Még gyarmati és fajüldöző rendszerek rútitják földün­EDRÖPA FENYŐFÁJA ALATT Hatalmas ez a fenyő­fa! Fényed bevilágítják a kon­tinens 10 millió négyzetkilo­méternyi területét és több mint 840 millió emberre ont­ja szívderítő sugarait. A sok vért, pusztulást és szenvedést megért földrész 33 országának sok nyelvet beszélő lakossága ma a tavalyinál felszabadul- tabfo lélekkel élheti át az ün­nep áhítatát, hiszen 1971-hez képest csökkent a szorongás, kevesbedett a félelmet kiváltó okok száma. Mert ha köz­helyként hangzik is, de igaz: hamarosan búcsúzó eszten­dőnkben erősödtek, szilárdul­tak a béke pozíciói. Ennek tudata nagy meg­könnyebbülés a ma embere számára, aki érzelemvilágátoan az utódok örököseként magá­val hordozza nemcsak a kon­tinens históriáját, hanem az egész emberiség történetét És ez a történelem sok olyan fejezetet tartalmaz, amely joggal hat nyomasztólag ránk, mai alakítóira. Csak egyetlen, momentum erre: a Norvég Akadémia dokumentumai sze­rint a világban időszámítá­sunk előtt 3600-tól 1960-ig 14 513 feljegyzésekkel bizo­nyítható háború volt, és ezek során 3 milliárd 64 millió em­ber pusztult eL Nem idézzük most fél a földrészünkön leg­utóbb végigsöpört tfizözön pusztításait, csak summáz­zunk: generációnk éppen ele­get szenvedett ahhoz, hogy mindent megtegyen a hábo­rúk kiküszöböléséért Litvinov, az akkor még fi­atal szovjetállam képviselő­je 1935-ben, a Népszövetség­ben a következőket mondot­ta: „A béke oszthatatlan és minden hozzá vezető út egyet, len széles útba torkollik, amelyre valamennyi ország­nak rá kell lépnie... A bé­két meg kell szervezni, a bé­ke csak kollektív erőfeszíté­sek és kollektív materiális garanciák eredménye lehet.” Ha e napjainkban is helytálló nyilatkozat tükrében vizsgál­juk 1972-es évünk tapasztala­tait, nem kevés örömmel mondhatjuk: kezd valóra vál­ni a kontinensen a tényleges enyhülési folyamatba vetett remény, 8 véglegesen kiala­kulhatnak Európában az álla­mok közötti békés, jószom­szédi, a békés egymás mellett élesen alapuló kapcsolatok, tekintet nélkül a társadalmi és politikai rendszerekre. E feltételezést erősíti az Is, hogy november 22-től Helsinkiben már tanácskozóasztalhoz ül­tek a biztonsági és együtt­működési értekedet előkészí­tésével foglalkozó nagyköve­tek, s ezzel megtették az el­ső lépéseket Európa népei konferenciájának összehívása felé. Az idáig vezető út azonban nem volt sima. A Szovjetunió ég más szocialista országok pártjai és kormányai renge­teg energiát fordítottak a ka­pitalista országok vezetőinek meggyőzésére, amíg azok többsége ig tisztán látta: a békekezdeményezések nem pillanatnyi előnyöket szolgáló taktikázások, hanem a konti­nens összes nemzetének, né­pének érdekében történnek. Mert arról van itt szó, hogy a szocializmus és kommuniz­mus építéséhez elengedhetet­lenül szükség van a békés körülményekre, enélkül azon­ban nem képzelhető el az ál­talános emberi haladás sem. A háború ellensége a techni­ka és a tudomány egyenletes fejlődésének is, s gátolja mindazon tudományágak iz­mosodását, amelyek az emberi élet szebbé-jobbá tétélét szol­gálják. Szó esett korábban félel­meikről, szorongásokról és nem véletlenül, hiszen ami­óta a második világháború befejeződésének küszöbén a Nevada!-sivatagban felrobban­tották az első kísérleti atom­bombát, a termonukleáris há­ború veszélye szinte tapintha­tó volt. Különösen pusztító fenyegetést jelentett ez sűrűn lakott öreg kontinensünkre, s méltán töltött el félelemmel mindenkit. Mostani fenyőfánk alatt a korábbiaknál könnyeb­ben lélegezhetünk: a Szov­jetunió bölcs politikájának eredményeként az idén lénye­gesen csökkent a nukleáris fe. nyegetés: 1972. májusában Moszkvában L. I. Brezsnyev az SZKP KB főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke világtörténel­mi jelentőségű egyezményt írt alá a stratégia-fegy­verzet korlátozásáról. A SALT-tárgyalások eredménye­ként létrejött, két részből ál­ló megállapodás egyrészt kor­látozza a rakétaelhárító rend­szerek birtoklását, másrészt tartalmazza a támadó rakéta­fegyverekkel kapcsolatos ren­delkezéseket, s az ebben az ügyben folytatandó további kétoldalú eszmecserék irány­elveit. Több mint húsz éven ke­resztül nyugtalanította föld­részünk légkörét két problé­ma: o második világháború befejezése után függőben ma­radt kérdések rendezetlensége és a két német állam közötti feszült viszony. A kettőt min­dig együtt emlegették, mivél valóban a legszorosabb össze­függés is volt közöttük. Amíg ugyanis a hidegháború szolgá­latában álló Német Szövetsé­gi Köztársaság nem mutatott hajlandóságot az európai sta­tus quo elismerésére, elkép­aelHietetlen volt az NDK nem­zetközi jogi elismerése is. Az NSZK mostani vezetése végül felismerte: ha nem akar vég­érvényesen elszigetelődni azon a kontinensen, amelyhez föld­rajzilag tartozik tudomásul kell vennie a második világhá­ború következtében kialakult államhatárok megváltoztatha- taüanságát, s azt, is hogy az első német munkás-paraszt állam ténylegesen létezik, s ugyanolyan jogok illetik meg, mint a világ minden más füg­getlen országát. Három nappal a gyertya- gyújtás előtt az NDK főváro­sában a két Németország kép­viselői aláírták a kölcsönös kapcsolatokat szabályozó alap. szerződést. Ezzel jelentős aka­dály tűnt el a földrész népei bontakozó és egyre terebélye­sedő együttműködésének út- jából. Képletesen szólva: erő­södött annak a zöld lámpá­nak a fénye, amely korábban gyengébben jelezte a szabad utat a népek közötti megér­tés és együttműködés pályá­ján. okát, nagyon sokat fo­gunk még beszélni 1972-ről, arról az évről, amelynek karácsonyára beér­tek azoknak a gigászi erőfe­szítéseknek a gyümölcsei, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország, vala­mint kontinensünk más hala­dó erői hoztak a földrész bé­kéje és biztonsága megterem­téséért, megszilárdításáért. Most ünnepelünk, megajándé­kozzuk egymást, szeretteink­nek és tőlünk távolabb állók­nak is örömet és boldogságot kívánunk. Kívánhatunk-e Európa szimbolikus fenyőfája alatt mást, mint azt, hogy 1972. eredményei sokasodja­nak a következő években; iz­mosod j on, erősödjön a nemzet­közi kapcsolatokban a józan­ság. terebélyesedjen 640 milli­ós nagy családunkban a meg­értés, a békés, alkotó, bizton­ságos holnapot formáló együtt­működés. Szolnoki István 2 NÓGRAD — 1972, december 24., vasárnap ] Szombaton délután eluta­zott Moszkvából a magyar párt- és állami küldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Szovjetunió öt­venedik évfordulójával kap­csolatos jubileumi ünnepsége­ken. A szovjet fővárosban el­töltött négy nap alatt a dele­gáció koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Ismeretlen Katona SírjánáL részt vett a Kreml kongresszu­si palotájában megrendezett központi jubileumi ünnepsé­gen. A kongresszusi palota nagytermében megtartott ün­nepi ülésén hazánk nevében Kádár János tolmácsolta a magyar dolgozók üdvözletét az ötvenéves Szovjetuniónak. A delegáció tagjai a szovjet főváros köznapi és kulturális életével ismerkedve, többek között meglátogatták a „Ha­zánk a Szovjetunió” rímmel megrendezett képzőművészeti kiállítást. Kádár János, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton délután kitűnő hangulatban búcsúzott a szov­jet vendéglátókkal és a meg­jelent magyar személyiségek­től i a moszkvai Kijev-pálya- udvaron. Szovjet részről a búcsúzta­tásnál jelen volt Arvid Pelse. az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, Jurij Andropov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, Nyikolaj Bajbakov, a szovjet minisztertanács elnök- helyettese, az SZKP Közpon­ti Bizottságának tagja, vala­mint Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti rendkí­vüli és meghatalmazott nagy. követe, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja. Magyar részről, a delegációt Rapai Gyula rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a jubileumi ünnep­ségen részt vett párt- és álla­mi küldöttség tagja és a moszkvai nagykövetség vezető diplomáciai beosztottjai bú­csúztatták. (MTI) két. Mindez pedig a XX. század utolsó harmadában tör­ténik. A szovjet nép, a világ valamennyi békeszerető népéhez hasonlóan, erélyesen tiltakozik az amerikai imperializmus vietnami földön elkövetett bűncselekményei ellen. Ismételten változatlan szolidaritásunkról és határozott támogatásunkról biztosítjuk a hős vietnami népet, vala­mint Laosz és Kambodzsa népét, s szilárd meggyőződésünket fejezzük ki, hogy igaz ügyük győzelemre jut! Kijelentjük, hogy határozottan támogatjuk az arab­keleti imperialista agresszió ellen küzdő harcosokat azokat a népeket amelyek a gyarmati uralom ellen harcolnak. Az emberiség szempontjából mind nagyobb jelentősé­get ölt az a harc, amely a természeti viszonyok fokozódó rosszabbodásával, a levegő, a tengerek é- a folyók elmér- geződéséveL a városok elszennyeződésével kapcsolatos ve­szély ellen folyik. Ml, a szovjet nép képviselőt azzal a felhívással fordu­lunk a világ népeihez, minden emberhez — nemzetiségi, vallási és faji hovatartozására való tekintet nélkül —, hogy egyesítsék erejüket e megérett problémák megoldása érdekében. Felhívjuk a népeket, egyesítsék és aktivizálják erejű­ket, hogy fennmaradhasson és szilárduljon a béke, meg­szűnjön a háborús veszély, megszűnjenek az Imperialista agresszión tűzfészkek, megvalósulhassanak a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának elutasítását, a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök végle­ges eltiltását kimondó ENSZ-határozatok. Felhívjuk a népeket, egyesítsék és aktivizálják erőfeszí­téseiket annak érdekében, hogy megszűnjék az éhezés, a nyomor, a társadalmi igazságtalanság, a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség. Felhívjuk a népeket, egyesítsék és aktivizálják erőfe­szítéseiket annak érdekében, hogy a reakciós ideológiától, a fajgyűlölet, a sovinizmus és a fasizmus mérgétől megvéd­hessek az emberiség kulturális és erkölcsi értékeit. Felhívjuk a népeket, egyesítsék és aktivizálják erőfe­szítéseiket a természeti környezet megvédése és helyreállí ­tása érdekében. A szovjet nép nevében és az egész emberiség színe előtt ünnepélyesen kijelentjük, hogy országunk a jövőben Is megingathatatlanul hű marad a népek barátsága, a sza­badság és a szocializmus nemes eszményképeihez., Diadalmaskodjék Földünkön a tartós béke, a népek szabadsága és nemzeti függetlensége! Vegyen részt minden­ki e nemes és humánus célokért folytatott harcban! Járul­jon hozzá mindenki az emberiség dédelgetett vágya megva­lósításához, ahhoz, hogy a békében, a szabadság és a tár­sadalmi haladás körülményei között élhessen!” A Szovjet A Szovjetunió Szocialista Köztársaságok Kommunista Pártjának Szövetségének Központi Bizottsága Legfelsőbb Tanácsa Felvételre keresünk kivitelezési gyakorlattal rendelkező közép-, vagy felsőfok épületgépészeti technikumi végzettséggel rendelkező művezetőt , épületgépészeti és technolőgtal szerelések irányítására a selypl kirendeltségünkre, továbbá csőszerelő, központi fűtés-szerelő és segédmunkásokat Nógrád és Heves megye területén folyó munkák végzésére Jelentkezés levélben vagy személyesen: Csőszerelőipari Vállalat, 5. sz szerelőipari üzem, Budapest VII_ Garay u. 10 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom