Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

zlemeny (Folytatás az 1. o Idáról) tozatlanul támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás és az újgyarmatoeítás teljes fel­számolásáért vívott harcát, i A testvéri szocialista orszá­gok üszehangolt fellépése, a kommunista es munkásmoz­galom erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom fejlő­dése kedvező feltételeket ho­zott létre a béke megvédésére és a nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló aktív politika újabb sikerei számá­ra. A nemzetközi enyhülés tendenciája napjainkban mindinkább utat tör magának. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szilárd el­határozása, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testületé prágai nyllatko. zatábon rögzített közös állás­pontnak megfelelően, a többi szövetséges állammal együtt folytatja azokat az erőfeszíté­seket, amelyek a feszültség csökkentésére, a kollektív biz­tonság megszilárdítására és a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésére irányul­nak az európai kontinensen. A felek ismételten megerő­sítették a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió készsé­gét arra, hogy Európa szocia­lista államaival, valamint más érdekelt országokkal egyiftt minden lehető módon előse­gítsék az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívását. Ez hivatott arra, hogy valamennyi európai ál­lam kollektív erőfeszítése út­ján kezdetét vegye a népek által hőn óhajtott tartós béke és jószomszédi viszony rend­szerének létrehozása konti­nensünkön. Ezzel kapcsolato­sam n*gy Jelentőséget tulajdo­nítanak a Helsinkiben meg­kezdődött sokoldalú tanácsko­zásnak. A felék megállapították, hogy a szocialista országok és több nyugat-európai állam együttműködésének sikeres fejlődése, a Szovjetunió és a Lengyel Néköztársaság szer­ződése a Német Szövetségi Köztársasággal. A* utóbbi idő­szak több más nemzetközi megállapodása és dokumentu­ma kedvező feltételeket te­remt az európai béke és biz­tonság további megerősítésére Irányuló aktív lépések számá­ra. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság viszonvá- nak alapjairól szóló szerződés aláírása és életbeléptetése új, jelentős lépés lesz az európai helyzet javul árában. A fel ele sfkraszálinak a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság mielőbbi felvételéért az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. Hangsúlyozzák a Szovjetunió, Nagv-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és Francia- ország kormányai megáUapo- dásánaik pozitív jelentőségét, hogy támogatják mindkét ne­met állam tagfelvételi kérel­mét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A két ország vezet« az eu­rópai politika égetően fontos feladatának tekintik a Cseh­szlovákia és más szocialista országok fontos állami érde­kelt érintő müncheni diktá­tum kérdésének rendezését. Mindezen lépések természetes következménye lenne a szo­cialista közösség országai és a Német Szövetségi Köztárs­ság közötti viszony további normalizálása, a Nyugat-Né- metország múltbeli politikája által kiváltott ellenségeskedés és bizalmatlanság hosszan tartó Időszakának felszámol 4­A felek hangsúlyozták. ho«v a szocialista közösség más or­szágaival együtt fontos jelen­tőséget tulajdonítanak a fegy­vere* erők és a fegyverset csökkentésének Európában ami az európai légkör egész­ségesebbé válásának önálló lépesévé, a vllágbéke megszi­lárdításának új, jelentős té­nyezőjévé válhat, A felek kijelentették, ho-v továbbra is mindem lehetsé­ges módon elősegítik az álta­lános és teljes leszerel ás kér­désének megoldását. Ismétel­ten állást foglaltak az Egye­sült Nemzetek Szervezete ál­tal támogatott leszerelési vi­lágkonferencia összehívása, az összes államoknak, mindenek­előtt a nukleáris hatalmaknak az előkészítésében való aktív részvétele mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezetői kife­jezték változatlan szolidaritá­sukat a hős vietnami nép, a Laoszi éa a kambodzsai haza­fiak igazságos harca iránt, amelyet az Amerikát Egyesült Államok által kirobbantott imperialista agresszió ellen vívnak. Támogatásukról bizto­sítják a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányának és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak a háború befejezésével és a viet­nami béke helyreállításával kapcsolatos megállapodásra vonatkozó álláspontját, és fel­lépnek az Egyesült Államok halogató taktikája, s az ag­resszió folytatása ellen. A tárgyalófelek támogatják a Koreai Munkapárt és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz. társaság kormányának konst­ruktív lépéseit, amelyek az ország békés, demokratikus újraegyesítését célozzák az imparialista erők beavatkozá­sa nélkül. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette készségét, hogy a jövőben is támogatja az arab népek igazságos ügyét. E népek az amerikai imperializmus által támogatott izraeli agresszió következményeinek felszámo­lásáért, a közel-keleti válság rendezéséért harcolnak a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozata valamennyi pontjának következetes tel­jesítése és mindenekelőtt az izraeli csapatoknak minden megszállt arab területről való kivonása alapján. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kiállt és kiáll emellett, hogy minden állam ismerje el a Bangla Desh Né­pi Köztársaság törvényes jo­gát, hogy elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. A felek a vllágbeke és a népek biztonságának megszi­lárdítása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyfllés 27. üléssza­kán megvitatásra beterjesz­tett, „Az erőszakról való le­mondás a nemzetközi kap­csolatokban es a nukleáris fegyverek alkalmazásának örök időre való betiltásá”-ról szóló szovjet javaslatnak. Mély megelégedésüket fejezik ki, hogy az ENSZ közgyűlése ezt a javaslatot elfogadta. A tárgyalások során hang­súlyoztak azt a fontos szere­pet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatott betölteni az időszerű nemzet­közi politikai kérdések ren­dezésében. a béke, a nemzet­közi biztonság és az államok együttműködésének erősítésé­ben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és L. J. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a lá­togatás idején megbeszéléseket folytatott. A beható és gyü­mölcsöző eszmecseréken a kérdések széles körét vitatták meg. Ugyancsak találkoztak és véleménycserét folytattak Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkára és K. F. Katusev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának titkára, valamint Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és A. A Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. A szovjet küldöttség magyarországi tartózkodása során megtekintette a szovjet szakemberek segítségével épülő bu­dapesti Metró második szakaszának Kossuth téri állomását, a magyar főváros egvik új lakónegyedét, egy iskolát, talál­kozott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alctívájával. A kül­döttség látogatást tett Gvőr-Sopron megyében, megismerke­dett Győr városéval, ellátogatott a Rába Magyar Vagon­éi Gépgyárba. A szovjet küldöttség megismerkedett az Agár­di Állami Gazdaság és a hernádi „Március l5"-e Termelő- szövetkezet munkájával. A szovjet párt- és kormányküldöttség meglátogatta a Csepel Vas- és Fémmflveket, majd a csepeli sportcsarnok­ban rendezett magyar—szovjet barátsági gyűlésen találko­zott Budapest dolgozóival. Ez a találkozó a szovjet és a ma­gyar nép megbonthatatlan szövetségének nagy demonstrá­ciója volt A küldöttség mindenütt szívélyes,' meleg fogadtatásban részesült. A magyar dolgozókkal, a társadalmi szervezetek képviselőivel, a párt- és állami funkcionáriusokkal történt találkozásain ismételten kifejezésre jutottak a magyar nép mély, testvéri érzelmei a szovjet nép, a Szovjetunió Kom­munista Pártja iránt L. !. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének megbízásából a látogatás során átnyúj­totta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának — a szovjet és a ma­gyar nép testvéri barátságának erősítésében betöltött kima­gasló szerepe, a béke és a szocializmus ügyének megerősí­tésében szerzett nagy érdemei elismeréséül — adományo­zott Lenin-rendet. A magyar és a szovjet tárgyalófél teljes megelégedé­sét fejezte ki a testvéri barátság, a szívélyesség és a köl­csönös megértés légkörében folytatott tárgyalások eredmé­nyeit illetően. A megbeszélések ismételten megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának teljes nézetazonosságát az összes megvitatott kérdésekben. Szilárd meggyőződésük, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió sokoldalú, testvéri együttműködésének továbbfejlesztése megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek, a szocialista közös­ség és a kommunista világmozgalom érdekeinek. A szovjet küldöttség a Szovjetunió Kommunista Pártja Központ! Bizottsága és a Szovjetunió kormánya megbízásá­ból magyar párt- és kormányküldöttséget hívott meg a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra a magyar fél számára megfeleld időpontban. A magyar tárgyalófél a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a ma­gyar kormány nevében a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Szovjet vezetők távirata Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár János­nak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom SS. év­fordulója alkalmából küldött üdvözletekért és jókívánságom kért. (MTI) Így látja a hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN: Európa békéje A VILÁGSAJTÓ jelentései­ben, tudósításaiban az elmúlt héten különösen sokszor sze­repelt Budapest neve. A ma­gyar—szovjet tárgyalások, a közös közlemény megállapítá­sai, Leonyid Brezsnyev és Ká,. dár János csepeli beszédei méltán álltak a nemzetközi figyelem előterében, A kétol­dalú kapcsolatok témakörén túl jelentős visszhangot kap­tak a világproblémákkal, s különösképpen az európai ki­bontakozás lehetőségeivel kap­csolatos megállapítások. Ezeket az értékeléseket tá­masztották álá a Helsinkiből érkező jó hírek is. A hatszög­letű tárgyalóasztal mellett he­lyet foglaló nagykövetek túlju­tottak saját munkájuk meg­szervezésén és hozzákezdhet­tek érdemi feladataik megol­dásához, Az alaphangot az elsőként felszólaló szovjet képviselő adta meg, aki cél­ravezető, konkrét javaslatok egész sorával állt elő. Ezek szerint 1973. júniusában kel­lene megtartani az európai biztonsági és együttműködési konferenciát. A napirenden földrészünk biztonsági rend­szerének elvi és gyakorlati kialakítása szerepelne, bele­értve az együttműködés szá­mos olyan fontos oldalát, mint a gazdasági ó* kulturális kap­csolatok, környezetvédelem, turisztika stb. A konferencia különböző szinteken folytatná megbeszéléseit, de a végső szakasz mindenképpen a kor­mányfő közreműködésével zaj­lana, s ésszerű volna valami­lyen állandó, intézményesített szervezet létrehozása. Termé­szetesem lehet vitatkozni a részleteken, a lényeg azonban az, hogy közben minél előbb összeálljon — a Le Monde ki­fejezésével élve — Hotel Eu­rópa étlapja. A szocialista országok hatá­rozott kezdeményezéseivel szemben a NATO tagállamai egyelőre még nem kapcsoltak a második sebességre, s noha magához a konferenciához el­vi hozzájárulásukat adták, előkészületi tempójuk nem túl gyors. Lehetséges, hogy néhány nap múlva Brüsszel­ben megtartásra kerülő atlan­ti tanácsülés idejére felfüg­geszti majd a helsinki megbe­széléseket, remélhetőleg azért, hogy utána még gyorsabban haladhassunk. Javítja az európai légkört. hogy a héten megegyeztek: december 21 -én aláírják a két német állam alapszerződé­sét. A diplomáciai naptár olyan zsúfolt volt, hogy ezút­tal nem kerülhet sor Berlin­ben kormányfői találkozóra, a tárgyalástörténetbői jól ismert államtitkárok. Kohl és Bahr aláírják az okmányokat. Mind Berlin, mind Bonn részéről egyöntetű kívánság nyilvánult meg ugyanis, hogy még kará­csony előtt tegyék fel a pon­tot az l betűre. Svédország máris bejelentette, hogy de­cember 21-én elismeri az NDK-t és diplomáciai kapcso­latokat létesít, vele. Dátum megnevezése nélkül, hasonló­képpen foglalt állást Dánia. Norvégia, Izland és Ausztria is. Előreláthatólag rövid időn belül alaposan megnő azoknak az államoknak a száma, ame­lyek diplomáciai viszonyba lépnek az NDK-val, (Jellemző volt a francia külügyminiszter minapi nyilatkozata: Párizs sem akar az utolsó lenni...) KONTINENSÜNK mozgásá­val sok tekintetben ellentét­ben áll a két legfontosabb vál­ságterület. Az ENSZ a hét de­rekán ugyan megkezdte a kö­zel-keleti vitát, de reálisan tekintve a tényeket, fordula­tot, vagy különösebb eredmé­nyeket nem várhatunk. Saj­nos, már az előjáték sem tar­togatott kedvező mozzanato­kat: kuwaiti értekezletükön maguk az érdekelt arab álla­mok sem voltak képesek meg­egyezni a hatékony és egysé­ges állásfoglalásban. Az arab kelet legbiztatóbb eseménye a héten az volt, hogy a nem­rég még határháborút folyta­tó két Jemen megegyezett egymással. Párizsban szerepcsere tör­tént: csütörtökön a négyes Vietnam-konferencia ült ösz- sze, amely az előző héten a bizalmas tárgyalások miatt el­maradt. A megbeszélés legfel­jebb arra volt alkalmas, hogy a szembenálló felek jobban kifejthessék nézeteiket. Hiszen ezeket a napokat tulajdonkép­pen „gondolkodási szünetként’’ iktatták be a bizalmas eszme­csere folyamatába, 8 úgy Wa­shingtonban, mint Hanoiban intenzív konzultációk folytak. A holnap kezdődő tárgyalások a jelek szerint döntő szaka­szukhoz érkeztek. Korai, lenne elébevágni az eseményeknek, de kedvezőtlen jelként hatott, hogy THieu sai- gonl elnök bizalmasa, Nguyen Phu Dúc Washingtonba sie­tett, s ott állítólag csúcstalál­kozót sürgetett Nixon, illetve a dél-vietnami Am erika-barát rendszer vezetője között. Ez újabb halasztást, Időhúzást jelentene, megint kitolná az esedékes aláírás dátumát. Amerikai lapok már' az év vé­géről beszélnek, sőt forgalom­ba került január 20-a, Ni- xonna'k az újabb elnöki idő­szakra történő beiktatási nap­ja 1«, (Az érvelés úgy hangzik, hogy az Egyesült Államok el­nöke így mégiscsak teljesít­hetné 19ftH-a<s választási ígé­retét, amely a háború felszá­molását helyezte kilátásba négy év alatt.) Mindezzel el­lentétes viszont, hogy az ame­rikaiak egyelőre „befagyasz­tották” a további csapatkivo­násokat. így tehát 27 ezer emberük marad Dél-Vietnam. ban, s csak nőm százezer a környező bázisokon, javarészt a légierők katonái. A VIETNAMI veazteséglla- tákra pedig tovább íródnak a nevek. Ha az amerikaiak tel­jesítik első kötelezettségválla­lásukat, akkor ma lehetne már a béke harmincnyolcadik nap­ja. .. Baloldali demonstráció Párizsban Százezer főnyi tömeg töltöt­te meg péntek este a pá­rizsi kiállítási palota hatalmas betoncsarnokát a francia bal­oldali pártok közös nagygyű­lésén, soraikban ott voltak Franciaország valamennyi ré­szének, a francia társadalom úgyszólván minden rétegének képviselői. A nagygyűlés résztvevői forró lelkesedéssel köszöntötték a három balolda­li pártnak — a FKP-nak, a szocialista pártnak és a bal­oldali radikálszocialista moz­galomnak — a gyűlésen meg­jelent vezetőit, s ismételten lelkes kiáltásokkal fejezték ki azt az akaratukat, hogy — szoros egységbe tömörülve — győzelemre segítsék az egye­sült baloldal lobogóját. Robert Fahre, a baloldali radikálszocialista mozgalom elnöke hangsúlyozta, hogy „a francia nép megmozdult", s a francia politika történetében először kerül sor arra, hogy a baloldali pártok nem csupán választási szövetséget kötöt­tek, hanem közös program alapján együttes kormányzás­ra egyesítik erőiket. Georges Marchais, a FKP főtitkárhelyettese rámuta­tott a baloldali erők egységé­nek fontosságára. Hangsúlyoz­ta: a kommunisták szemében ez az egység a partnerek tel­jes egyenjogúsága alapján va­ló együttműködés a dolgozók érdekeinek megfelelő politika folytatására. Ez az egység nem jelenti azt, hogy a három párt egyetlen párttá olvad össze, a szövetség nem jelenti a nézeteltérések teljes meg­szűnését, ezek azonban nem akadály ózhatják a szövetsé­get. Bizonyítja ezt, hogy si­került megegyezni a közös kormányprogramban, ami példa nélkül álló tény a fran­cia történelemben. A mai este rendkívüli sikere is megerősí­ti: a baloldal győzelmet arat­hat — jelentette ki a százez­res tömeg viharos lelkesedése közepette Georges Marchais. Francois Mitterrand arra szólította fel a nagygyűlés minden résztvevőjét, hogy a szocialisták, a kommunisták és a radikálisok egyaránt szoros egységben vegyenek részt a most kezdődő nagy politikai csatában, s juttassák győze­lemre a baloldal közös kor­mányprogramját. A szombat reggeli francia lapok vezető helyen számol­nak be a baloldali nagygyű­lésről, és a- polgári sajtó is elismeri annak vitathatatlan sikerét, azt, hogy a baloldali pártok egysége valóban ha­talmas tömegmozgalmat indí­tott eL (MTI) Buenos Airesben pénteken váratlanul légvédelmi egységeket vezényeltek Juan Peron, volt argentin elnök villája elé Az intézkedést azzal magyarázták, hogy a légierő több tisztje ellenséges érzelmekkel viselte ilk Peronnal szemben, s így • volt elnök elleni támadástól lebet tartani i

Next

/
Oldalképek
Tartalom