Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-22 / 301. szám

i Bemutatjuk a szovjet köztársaságokat Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság JogssabAly-magyardviit (I1V ) Mely esetvkben kérhetik a termelőszövetkezet tagjai nyugdíjuk összegének módosítását Y A Kirgiz. SZSZK Közép- Ázsia keleti részén fekszik. Területe 198 500 négyzetkilomé­ter, lakossága több mint 3 millió fó. Fővárosa: Frunze. Kirgiziában 1917. végén győ­zött a szovjethatalom, s a te­rület a Turkesztáni Autonóm Köztársaság részeként 1918. áp­rilisában csatlakozott az OSZSZSZK-hoz. 1926-ban jött étre a Kirgiz Autonóm Köz­társaság, amely 1936-ban önálló tagállama, köztársasá­ga lett a Szovjetuniónak. A köztársaság gazdasága-, nak fő ágazatai: az iparban a bányászat és a színesfémkohá­szat, a mezőgazdaságban az állattenyésztés és az öntözéses .növénytermesztés. , Szemtől szembe az ünneppel Az üzletek feltehetően nem fognak panaszkodni idei ka­rácsonyi forgalmukra sem. Az emberek egymás lábát taposták a pultok előtt, so-' kan egymás gyomrába kö­nyököltek, hogy ők vásá­rolhassák meg először a ka­rácsonyi ajándékot szerette­iknek. Aki még nem veszí­tette el bölcselkedő kedvét a tülekedésben, eltűnődhetett, valóban a szeretet ünnepe e a karácsony, vagy osztozik legtöbb ünnepünk sorsá- oan, amelyek az utóbbi idő­ben furcsa átalakuláson men­jek át. Mert mitől ünnep az ünnep? Attól, hogy amit ün­nepelünk, nemcsak az ün- , nepnapon létezik. Az anyák napján hangsúlyozott jelen­tőséget kellene kapnia an­nak á szeretetnek, amelyet édesanyánk iránt érzünk, a nőnapon annak a tisztelet­nek és megbecsülésnek, ame­lyet a férfiak egész évben tanúsítanak a nők iránt, ka­rácsonykor pedig annak a .szeretetnek, megértésnek, amellyel egész évben körül­vesszük hozzátartozóinkat. Így kellene lennie, de egyre kevésbé van így. A gyerekek anyák napján tüntetőén jól viselkednek, hogy ezzel ellensúlyozzák egész évi csintalanságukat, már alig várják, hogy vége legyen a napnak. A nőna­pon a férjek nagylelkűen elmosogatnak, és az ágyba viszik az asszonynak a reg­gelit. De csak egy évben egyszer. Karácsonykor az emberek előre engedik a másikat az autóbusz lépcső­jén, hatszor is bocsánatot kérnek, ha útitársuk lábára lépnek, és nem csattannak fel minden apróságért. De évente ’csak egyszer. Az ün­nep elveszítette a hétközna­pokkal való kapcsolatát, és ezzel igazi értelmét is. Nehéz volna pontos ma­gyarázatot találni erre a je­lenségre. Bizonyára szerepet játszik kialakulásában a zaklatott kor is, amelyben élünk, de mi magunk is fe­lelősek vagyunk, ha úgy érezzük, hogy az ünnepek egyre inkább önmagukért vannak, és egyre kevésbé értünk, amiért túlságosan vakítják a szemünket hival­kodó ragyogásukkal. Bizony nem igyekeztünk hozzászok­ni, pedig egy egész év állt rendelkezésünkre a hétköz­napokon is ünnepet „ját­szani". Pedig talán ezt kellene tennünk, hogy ne nehezed­jenek ránk nyomasztó súly- lyal az ünnepi „parancsok", hogy ne érezzük időzített­nek, kötelezőnek a jóked­vet, és hogy béketflrőkből, valóban békeszeretőkké vál­junk. S*8ghy Katalin Műszaki átadás Bujákon Több mint 2,6 millió forin­tos értékben új áruházát épí­tettek Bujákon. Az építőket dicséri, hogy még ebben az évben megtörténhetett az új létesítmény műszaki átadása. Az üzletházban élelmiszer-, háztartási, iparcikk-, tej-ke­nyér- és húsboltot üzemeltet­nek majd. A műszaki átadás után most már az utolsó simításokon dolgoznak. Ügy tervezik, hogy a buják! új áruházat január első napjaiban átadják ren­deltetésének. A Medeo újjászületett 12 ezer négyzetméter terüle­tű, páratlan mű jégstadiont építettek a gyorskorcsolyázók számára Kazahsztán fővárosa, Alma-Ata közelében levő idényjégpálya helyén. Hogy a délszaki nyár napsugarai fel ne olvasszák a jeget, mintegy 160 kilométernyi fagyasztó- csövet ágyaztak bele a beton­alapzatba. A lelátókon több mint 10 ezer néző fér el. A stadion 1691 méter magasan fekszik a tengerszint fölött, (magasabban, mint a híres svájci davosi jégpálya), a Zai- lijszkoje Alatau hegység festői részén. A régi Medeo jégpá­lyán világrekord-sorozatokat állítottak fel különböző orszá­gok gyorskorcsolyázói. B. Borickij: Taskent van a vonalban Vége van a munkának, ké­szülődöm hazafelé. Hirtelen megcs.örren a telefon: — Tessék! — Taskent van a vonalban. Ne tegye le a hallgatót! Várok... három, öt.,. hét percet A kagyló üresen ásíto- zik. Biztosan téves kapcsolás. Leteszem. Még egy búcsúpil­lantást vetek a telefonra, már az ajtó kilincsét fogom. Csen­getés: „Rögtön kapcsolom, ne tegye le!” Leülök az asztalhoz. Állam alatt tartom a hallgatót, / s ahogy az ukránok szokták mondani, „távolbakíváncsisko- dom”... Ki a fene hívhat, mi­kor Taskentben nem ismerek senkit. Ráadásul vége van a munkaidőmnek is! Megpróbá­lom kitalálni, hogy most hány óra is lehet Taskentben. Lélekszakadva beront a por- íásnő. — Taskent keresi... jöjjön azonnal a portára! Lefutok a födszintre. Eme­lem a kagylót... — Halló! Tessék!... Öklömmel verem a tele­fonautomatát. bár tudom, hogy úg'sem A portásnő fent maradt az irodámban, ott várja a hí­vást. Az ötödik emeletről hir­telen erős cipőkopogás. Elru­gaszkodom. Irány fölfelé! Ful­dokolva közli: — I-ide... kapcsolták... Ro­hanok, kifulladok. Végre megszólal a telefo­noskisasszony: — Legyen szives, ne szalad­gáljon egyik telefontól a má­sikhoz. Mondtam már, hogy Taskent keresi. r- ,Ki? Ki keres? — Mondtam már: Taskent. Betűzzem?! A kagylócska elhallgat. Fo­gom a másik telefont, felhí­vom a főpostát. — A főnököt kérem... Három perc is beletelik, amíg odabiceg. — Ne idegeskedjen az elv­társ. Mindjárt kiderítjük. Ne tegye le... Nem teszem le. — Nem tehetek róla. Mit mászkál annyit. Kerestük, de nem volt a telefonnál. — Már engedje meg az elv­társnő. .. Mindjárt megma­gyarázom. Halk kattanás. Letette. Rö­vid szünet után újabb csenge­tés. — A hívó fél már nincs a telefonnál. Mondja meg. ké­rem, a házi telefonszámát! Majd oda kapcsoljuk. Megmondom. Mást is mon­danék, de leteszi. Egy óra telt el. Az egész család azon töri a fejét, hogy van-e ismerősünk, vagy hara­gosunk Taskentben. Este tíz után kifáradunk. Éles telefop- berregés ugraszt ki az ágy­ból. — Taskent van a vonalban. Ne tegye le a kagvlót. ' „Taskent” megszólal. — Te vagy az, Petya? — Nem, nem vagyok Petya. Ott ki beszél? — Szervusz, Pecsa! Miért nem írsz mostanában ? — Nem vagyok Petya. Ki­vel akar beszélni? A termelőszövetkezeti tagok rokkantsági és baleseti rok­kantsági nyugdíjának összegét a jelenlegi szabályok szerint (az évi 2 százalékos emelésen kívül) két esetben, lehetett módosítani. Az egyik esetben, ha-állapota változik és ennek következtében az orvosi bi­zottság véleménye alapján másik rokkantsági csoportba kerül, amikor is nyugdíját a korábbi nyugdíjalap figyelem- bevételével az új rokkantsá­gi csoportnak megfelelő mér­ték szerint módosítják, A másik eset — amely a termelőszövetkezeti öregségi nyugdíjasokra is kiterjed —, amikor a nyugdíjas nyugdíja­zása után munkaviszonyba iép és nyugdíjának szünetelé­se, illetve korlátozott folyósí­tása mellett újabb szolgálati éveket szerez. A nyugdíjfo­lyósítás szüneteltetése, illetve Korlátozott összegben történő folyósítása mellett szerzett minden szolgálati év után az öregségi és rokkantsági, nyug­díjas nyugdíját a nyugdíj­megállapítását képező átlag- jövedelem 2—2 százalékával, a baleseti rokkantsági nyug­díjas nyugdiját pedig I—1 százalékéval emelik. A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasokra e második szabály nem érvé­nyesült. Részben, mert a ter­melőszövetkezeti tag nyugdí­jas a közösben fizikai mun­kát nyugdíjának korlátozása nélkül, nem fizikai munkát pedig évi 120 tízórás munka­napig végezhet, részben pe­dig, mert a nyugdíjas terme­lőszövetkezeti tag munkavég­zése esetén sem kötelezett nyugdíjjárulék fizetésére, így nyugdíjéveket sem szerezhet. Ez a szabály természetesen a nem termelőszövetkezeti nyugdijjogszabályok alapján nyugdíjazott tagokra is érvé­nyesül, amennyiben nyugdí­jaztatásuk után a közösben termelőszövetkezeti tagként dolgoznak. A rokkantsági és baleseti rokkantsági termelőszövetke­zeti tag nyugdíjasok állapot­rosszabbodás esetén történő nyugdíjösszeg-módosítás sza­bályait az új szabály is fenn­tartja. Űj szabályként vezeti be viszont, hogy 1973, janu­ár 1-től, amennyiben a közös­ben munkát végeznek, az öregségi, rokkantsági és bal­eseti rokkantsági termelőszö­vetkezeti tag nyugdíjasok is kötelezve lesznek nyugdíj­járulék fizetésére. A járulék­fizetési kötelezettséggel azon­ban a nyugdíjösszeg módosí­tása tekintetében is több új szabály lép hatályba. A nyugdíjfolyósítási szabá­lyok ezután sem módosulnak. A termelőszövetkezeti tag nyugdíjas tehát nyugdíjának folyósítása mellett, fizikai muhkát ezután is korlátlanul, nem fizikai munkát pedig évi 120 tízórás munkanapig dol­gozhat. Az eddigiekkel ellen­tétben azonban az új szabály a termelőszövetkezeti tag nyugdíjasnak is biztosítja azt a lehetőséget, hogy amennyi­ben kéri nyugdíja folyósítá­sának szünet ését, vagy kor­látozott összegben való folyó­sítását, úgy a közösben tag­ként végzett munkájával is Szerezhet újabb nyugdíjéveket, amely után nyugdijévenként az öregségi és rokkantsági nyugdíjasok nyugdíját a nyugdíjalapot képező átlagjö­vedelem 2—2 százalékával, baleseti rokkantsági nyugdíja­sok nyugdíját 1—l százaléká­val, a dolgozók társadalom- biztosítási nyugdíjáról szóló, vagy a kisiparosok nyugdíjá­ról szóló szabályok alapján megállapított nyugdíjakat pe­dig 1,5—1,5 százalékával eme­lik. Mindebből tehát világosan kitűnik, hogy 1973. január 1- től a termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasok is szerezhetnek új nyugdiiéve- ket, ha nyugdijuk folyósításá­nak szünetelését, vagy korlá­tozott összegben való folyósí­tását kérik. A dolgozók társadalombizto­sítási nyugdíjáról szóló szabá­lyok szerint a nyugdíj megál­lapítását követően munkavi­szonyban álló öregségi nyug­díjas — aménnyiben legalább 36 hónapra munkabért kapott — kérheti ezen időre kapott munkabér alapján nyugdíjá­nak újbóli megállapítását. Ez a lehetőség a termelőszövet­kezeti nyugdíjasokra nem ál­lott fenn, sem akkor, ha öreg­ségi nyugdíjának megállapítá­sa után a közösben végzett munkát, sem akkor, ha a ter­melőszövetkezeti nyugdíj meg­állapítása után munkaviszony­ba lépett. Az új jogszabály ezt a kor­látozást is feloldja és lehető­vé teszi, hogy a termelőszö­vetkezeti nyugdíjas, ha s nyugdíj megállapítása után akár munkaviszonyban, akár tagsági viszonyban végzett munkája alapján legalább 36 hónapra munkabért, vagy munkadíjat kapott, ezen jőve delme alapján nyugdíja újbóli megállapítását kérheti. Terme lőszövetkezeti tagként szer­zett 36 nyugdijhónapban eléri jövedelmük alapján azok a- öregségi nyugdíjasok is Kér hetik nyugdíjuk újbóli megái lapítását, akiknek nyugdiját a dolgozók társadalombiztosíta sí nyugdíjjogszabályok alap­ján állapították meg. Ez eset­ben azonban az újbóli meg állapításra csak a termelőszó vetkezeti nyugdíjkorhatár el­érése után kerülhet sor, mert az új átlagjövedelem alapján történő nyugdíj megállapítási-, minden esetben csak a tér melőszövetkezeti nyugdíjjog szabályok alapján kerülhet sor. Az öregségi nyugdíj össze­gének újbóli megállapítása nem függ attól, hogy a felté­telként előírt 36 hónap alatt az öregségi nyugdíj folyósítá­sa szünetelt, vagy nem szüne­telt. Mivel azonban nyugdíj- folyósítás a szüneteltetése nél­kül nyugdíjéveket szerezni nem lehet, a 36 havi átlagjö­vedelem alapján akkor Is megállapítják az új nyugdí.i összegét, ha a nyugdíj folyó­sítása nem szünetelt, ezeket ha viszont a 36 hónapot, vagy­is a három évet nyugdíjévként figyelembe venni nem lehet. Ha azonban az öregségi nyug­díjas öregségi nyugdíjának megállapítása után olyan nyugdíjéveket szerzett, amely alatt nyugdíjának folyósítása szünetelt, ezeket a nyugdíj­eveket a nyugdíjazásig szer­zett nyugdíjévekkel egybeszá­mítják és az egybeszámított nyugdíjévek figyelembevéte­lével állapítják meg az utol­só 36 havi jövedelem alapján az öregségi nyugdíj új össze­gét. Csupán a félreértések elke­rülése végett kívánom meg­jegyezni, hogy az ösztönző nyugdíjpótlékra vonatkozó szabályok nem módosulnak. Termelőszövetkezetben sem tagsági, sem munkaviszony alapján végzett munkával még a nyugdíj folyósításának szü­netelése mellett sem lehet ösztönző nyugdíjpótlékra jo got szerezni. A termelőszö­vetkezeti öregségi nyugdíjasok kizárólag akkor kaphatnak ösztönző nyugdíjpótlékot, ha munkaviszonyba lépnek és nyugdíjukat szüneteltetik. Acélgyáriak a város szépítéséért Segélyek A* Állami Biztosító Salgó­tarján váróéi fiókja 1972. ja­nuártól november végéig a területén levő üzemek CSÉB tagjai közül 2898 főt részesí­tett segélyben. Az e célra ki­fizetett összeg 774 ezer forint volt, Az egy főre eeő átlag 267 forint, A biztosító tervei szerint -1973-ban a szociális alap lehetőséget ad e segély- összeg növelésére. — Idehfvhatod őt is. Sze­retnénk mér látni. Belemegyek a játékba. — Nem lehet, mert kihűl­nek a tojások. — ? — Halló!- ?? — Ne tedd le, komám, az isten szerelmére! Nálatok most hány óra van? — Remek. Majd küldöm 8 pénzt. Ezerkétszáz rubel meg­felel? — Azonnal küld! — kiáltom nagy hévvel. Megszakad a vonal. így van ez. Két perccel a cél előtt. Lőttek az ezerkétszáz rube­lemnek. Üjból csörög. — Taskent keresi. Ne te­gye le! Letettem. Kihúztam a tele­fonzsinórt. Lefeküdtem. Reggel mesélte a feleségem, hogy egész éjszaka valamilyen Petyával kiabáltam, aki nem akarja fizetni a havi 1200 ru­beles gyerektartást, letagad­ja, hogy taskenti, hogy viszo­nya volt a telefonoskisasszony- nyal... Oroszból fordította: Saiga Attila Ezerötszáz Salgótarján várossá alaku­lásának 50 éves évfordulója sok dolgozóból kiváltotta szü­lőhelyével szembeni felelőssé­gét. Ennek a városnak külö­nösen szüksége van még a gyámolításra, a támogatásra, hiszen egy város életében őt- ven év nem nagy idő. Ha szá­mításba vesszük, hogy Salgó­tarján ipari fejlődése éppen napjainkra esik, akkor külö­nösen Jó, ha maga mellett érezheti épülésében, szépülésé­ben minden lakóját. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói őszinte lel­kesedéssel csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amelynek ke­reteiben húszezer munkana­pot kellett eltölteni a város rendezettségéért, tisztaságáért és szépítéséért. A gyár dolgozói előre elké­szített program alapján vet­tek részt a „Húszezer munka­napos” mozgalomban. S most az év befejezése előtt nem kell szégyenkezni az eredmények összesítésekor. A munkában összesen 1304 gyári dolgozó vett részt és mintegy 12 ezer munkaórát töltött el az öt­venéves város fejlesztéséért, szépítéséért. Figyelemreméltó, hogy a gyártóeszköz-gazdál­kodás dolgozói közül százné­gyen teljesítettek nyolc óra fölött társadalmi munkát, és létszámukhoz viszonyítva ta­lán legnagyobb számban vet­munkanap tek részt a „Húszezer munka­napot" mozgalomban. Ugyan­csak minden elismerést meg­érdemel a gazdálkodás, ahol négyen voltak, akik nyolc órán át teljesítettek társadal­mi munkát, 137-en pedig nyolc órái meghaladó idő­ben vettek részt á városszépí­tés) mozgalomban, összessé­gében a gyártóeszkpz-gazdál- kodás dolgozói 1946, a gazdál­kodás dolgozói 2506, az igaz­gatási főosztály dolgozói 21 ÍJ, a KSZGY karbantartó üzeme 1161, az acélöntöde' 880, a közlekedési és szállítási üzem 588 órát töltött el a mozga lom keretében. összességében minden üzem és munkahely részt vett lehe­tőségei szerint a nemes cél­kitűzés megvalósításában. S az a 11 948 munkaóra, ame­lyet a gyár dolgozói városuk­nak áldoztak, mintegy 1500 műszaknak felel meg. Ez mél­tán segítette az ötvenéves vá­ros jubileumi évfordulójának ünnepélyességét, de jótékony hatással volt a város gondjai­nak megoldásában; története­sen az óvodai férőhelyek szá­mának növelésében a gyár szocialista brigádjai e moz­galom kereteiben tették lehe­tővé, hogy a gyártelepi óvoda új szárnnyal bővüljön és benne a város legfiatalabb la­kói gondtalan örömben tölt­hessék napjaikat. O. B. NÓGRAD - 1972, decent bei 22., péntek {§

Next

/
Oldalképek
Tartalom