Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-20 / 299. szám

Élenjárók Kezdeti nehézségek után, 1968 6ta mutat egyenletesen kiemelkedő teljesítményt a Víz- és Csatornamű Vállalat Szálvay Mihály KISZ- alapszervezete. Első „igazi megmozdulásuk” 1969-ben a forgács­kerti raktár rendezése volt, társadalmi munkában, melyért ju­talomból a vállalat vezetősége autóbusszal ajándékozta meg őket. Pál István hét éve dolgozik villanyszerelőként a vállalatnál, s KISZ-feladatai mellett, mint szakszervezeti bizalmi is jól látja el feladatát 1)969-tői szoros kapcsolat fűzte a KISZ-tagokat a Rákóczi úti Álta­lános Iskola idén végzett nyolcadikos úttörőihez. Terveik között szerepel egy újabb üttörőraj patronálása. KISZ-nevelő munkájuk­kal 1972-ben harmadszor nyerték el a „Kiváló Oktatási Kör” cí­met. Az alapszervezet létszámának fele szocialista brigádokban dol­gozik, ahol szintén jól megállják helyüket. A Szocialista címmel már ötszörösen kitüntetett Ságvári-brigád tagjai többek között a már „veteránnak” számító Balázs Gyula és Páles László A jövőre vonatkozó terveik legalább olyan mozgalmasak, mint az eddigiek voltak. Nagy gondot fordítanak a névadó ünnepségek le­bonyolítására, társadalmi munkában vállalták aiz Ifjúsági váltótá­bor víz- és csatornahálózata terveinek elkészítését. Az alapszerve­zetnél élénk sportélet is folyik, gondot csak az nkoz, hogy a vál­lalatnál kevés a fiatal munkavállaló, ezáltal átlagéletkoruk magas, s az utánpótlás sem eléggé biztosított. Sok olyan fiatal, aktív KISZ tagra lenne szükség, mint Plájer Tamás, aki fiatal kora el­lenére tevékeny részt vállal az .alapszervezet életében Kép, szöveg; Bűtök László ÉMXdrA elBC« M agyorosslban Megdolgoztak, megérdemlik az elismerést A TERMELŐSZÖVETKEZET elnöke hetenként munkaérte­kezletet tart a főkönyvelő, az agronómusok, az állattenyész­tők részvételével, ahol apró­lékosan megbeszélik, hogyan hajtották végre az esedékes feladatokat: a közgyűlés ha­tározatait, valamint a vezető­ség elgondolását. Ez a meg­beszélés olyan törvényszerűen elkövetkezik a kijelölt időben, mint ahogyan az éjszakát a reggel követi. A megbeszélés állandó résztvevője, Amóczki Mihály is, a tsz-pártalapszer- vezetének titkára Körültekin­tő, megfontolt, hivatásos párt­munkás. A nyugodt ember benyomását kelti. Nem tudja titkolni viszont, hogy a gon­dolatai kavarognak, de paran­csol érzelmeinek, százszor is meggondolja míg állást fog­lal. Most is hosszan gondol­kodott és tagoltan mondta: — A termelőszövetkezet életében fontos ez a megbe­szélés. A munka végrehajtá­sának szigorú ellenőrzése a tsz elnökét mindenképpen megnyugtatja... A nagyoroszi termelőszövet­kezetben a két esztendővel ez­előtt bekövetkezett veszteséges gazdasági év után, amikor a tagság új elnököt választott, szigorú munkarend lépett életbe. Pelle János, aki ellen­téte a párttitkárnak, kemé­nyen megköveteli a rendet. Ha kell, büntet is. U. J.-t, a tsz traktorosát azért bocsá­tották el, mert tilalma ellené­re italozott, amivel rontotta a munkamorált. A párttitkár ezzel kapcso­latban azt mondta a napok­ban: — A pártái apszervezet nagy figyelemmel kíséri a tsz-ve- zetőség munkáját és a közös­ség érdekében tett minden in­tézkedését támogatja. OLYAN üzemről van szó, amelyiknek földrajzi környe­zete, adottságai, a tagoknak a munkához és a közöshöz való viszonya nem indokolta a veszteséget. Mint kiderült, az üzem vezetésének fogyatékos­ságai juttatták a tsz-t a vesz­tesek listájára, amihez páro­sult a hetvenes kedvezőtlen időjárás is. Valóban nem ki­zárólag az időjárás volt az oka Nagyorosziban a két esztendő­vel ezelőtti kudarcnak. A pártalapszervezet ezt több esetben is vizsgálta. Azt is tudták, hogy ha ingó és in­gatlan vagyonuknak csak egy részét értékesítik, az egymil­lió forint veszteséget kifizet­hették volna. De a pártalap- szervezet ezt nem engedte meg. Ahogyan megfogalmaz­ták: „nem szabad elherdálni a közösség vagyonát, hanem olyan mupkát kell végezni, amellyel pótolhatják a vesz­teséget ..Az alapszervezet­nek volt igaza. Most legutóbb az elnöki tanácskozáson Pelle János, a tsz elnöke bejelen­tette, hogy két esztendőre a veszteséges év után, nyeresé­gük egymillió forint, a tagok­nak és alkalmazottaknak ki­fizetik a százszázalékos bérü­ket, megfelelő összeget tarta­lékolnak a következő gazdasá­gi évre. Minden úgy történt, aho­gyan azt a pártalapszervezet két esztendővel ezelőtt elha­tározta. Amóczki Mihály azt mondta erre az örömhírre: — Ez az eredmény a tsz tagságának, a tsz vezetőségé­nek érdeme. A pártalapszer­vezet viszont felelősséget érez azért, ami ebben a községben történik. Az alapszervezetnek az egy esztendőre szóló intézkedési terve bizonyítja, hogyan in­dult meg az élet normalizá­lásáért a munka. Késő es­tébe nyúló megbeszélések a tagokkal. Palkovics Béla, nyugodjon békében, élő lelki­ismeretként ott volt a tagok mögött, magyarázni: egyedüli tőke a munka, amely helyre­állíthatja a rendet. Határozat született az alapszervezet ülé­sén, hogy minden körülmé­nyek között megállítják a tsz- tagok és-alkalmazottak töme­ges kiáramlását az üzemből. A brigádgyűlések, egyéni be­szélgetések egymást követték. A tagok gondolkodni kezdtek, hogy sajátjukéról van szó. És akkor az alapszervezet javas­latára megválasztották az új elnököt, Pelle János személyé­ben. Nem volt rossz válasz­tás, energikus, sok tapaszta­lattal rendelkező ember került a tsz élére. Akik a régi ve­zetők közül maradtak azokat az alapszervezet megerősítette beosztásukban, a tagság pe­dig bizalmat szavazott nekik. Amóczki így emlékszik erre: — Így nagyon egyszerűnek tűnik az egész, pedig nehéz volt... SENKI nem vitatja. A gaz­daságot csak szavakkal nem lehet megerősíteni. Valóra kellett váltani áz elhatározá­sokat. Ügy mondják a nagy­orosziak: a belső tartalékokat felszínre hozni. Ez azt jelen­tette, hogy az agronómiának ki kellett dolgozni a legegy­szerűbb vetésszerkezetet. A föld megművelésére a régi, el­avult géppark helyett olyan gépsort vásárolni, amely nem ráfizetéses. A kihasználatlan istállókat benépesíteni hasz­not hozó jószágokkal. Lépésről lépésre váltak va­lóra az elképzelések. Három E5 növényt termesztenek: bú­zát, kukoricát, pillangóst. A2 idén jó termést takarítottak be. Kilenc teljesen új, azonos típusú gép dolgozik a határ­ban, fegyelmezett traktorosok­kal. Megyei viszonylatban is elsőként takarították be a ter­mést. Az őszi mezőgazdasági munkát régen elfeledték. Az állattenyésztésben a nagyobb jövedelem érdekében fontos változásokat vezettek be. A hízómarha, üsző, borjú sza­badtartását. Eredmény: hu­szonöt jószág helyett ötvenet kezel a gondozó. A súlygya­rapodás a korábbi havi 2S kiló helyett 36—40 kilogramm. A teheneknél emelkedett a fe­jes! átlag. És így tovább sok­sok hasznos dolgot valósítot­tak meg, amíg eljutottak oda, hogy az idén a zárszámadás­ra készülve Pelle János, a tsa elnöke bejelentette: „egymil­lió forint tiszta nyereséggel zárjuk az esztendőt...” A párttitkár erről már nem beszél, de őrzik a jegyzőköny­vek, az Intézkedési tervek; milyen javaslatokat tettek a gazdaságvezetésnek, és milyen következetesen ellenőrizte a párttagság, hogyan valósítják azokat meg. Ma is az állat- tenyésztésben Gál Kató, a növénytermelőknél Csókás János alapszervezeti tagok jó barátai, tanácsadói a dolgo­zóknak. Vita is volt. Kemény; indulatoktól terhes, a tsz-ve- zetők és alapszervezeti veze­tők között azért, hogy a ha­tározatok maradéktalanul megvalósuljanak. NAGYOROSZIBAN eredmés, nyes esztendőt zárnak. A ked­vezőtlen időjárás ellenére, si­kereset. Megdolgoztak érte, megérdemlik az elismerést. Bobál Gyula Rétsági számvetés Amikor létrehozták Rútsá­gon a nagyközségi közös taná­csot, a bankiak és tolmácsn­ak vegyes érzelmekkel néztek a jövő elé. Ügyes-bajos dolga* iknak megszokott ügyintézési módja átformálódott, nehéz volt megszokni, hogy közigaz­gatásilag Rétsághoz tartoznak. A nagyközségi közös tanács elnökével. Termán Sándorral arról beszélgettünk, hogyan si­került az apparátusnak, a ta­nács testületéinek beilleszked­ni új helyzetébe. Ügyintézésükhöz kettős ér­dek kapcsolódik. Arra tőre* kedtek, hogy az állampolgá­rokat ne korlátozza semmi, beadványaikra gyors, megala­pozott választ, személyes meg­jelenésük alkamávai pontos tájékoztatást kapjanak- A do-, log másik oldalához tartozik az igazgatási ágazatban dol­gozók részletes jogszabályis­merete, szakmai továbbképzé­se, s nem utolsósorban a hét egyes napjainak „ügyfélmen­tessé” való tétele, a nyugodt körülmények között történő munkavégzés érdekében. Bár ügyfélfogadási napjain­kat meghatároztuk, ennek el­lenére máskor is felkeresnek bennünket a lakók. Természe­tesen az előadók rendelkezé­sükre állnak. A társközségek­ben rendszeres látogatásokat teszünk. A kirendeltségvezeíői formát elvetettük, hisz’ ügy­intézésre úgy is csak Rétságon van mód. Az elmúlt időszak­ban létszámhiány gátolta munkánkat, mégis úgy érzem, sikerült feladatainknak eleget tenni — mondja a tanácsel­nök­A közigazgatási területen élő dolgozókat elsősorban az ér­dekli, milyen új létesítmé­nyekkel gazdagodott a három község a legutóbbi választások óta. — Községfejlesztési politi- tikánkat a jelölő gyűléseken felvetett javaslatok és a kö­zéptávú fejlesztési tervek öt­vözete jellemzi. Bevételeink növelésével arányosan nőttek beruházásaink is — tájékoz­tat Termán Sándor. A jelölő gyűléseken felvetett problémák megoldása közel tízmillió forintot igényelt vol­na. A nagyközségi közös ta­nács anyagi lehetőségei vé­gesek. így olyan feladatok ke­rültek előtérbe, melyek or­voslása hosszú évek óta napi­renden szerepelt. Rétságon kétszázötven személyes mo­dern művelődési otthon épült, majdnem négymilló forint sa­ját erőből történt támogatás­sal- A járásbíróság is új épü­letbe költözhetett A Novem­ber 7. lakótelep közművesíté­se másfél milliójába került a tanácsnak. Üj szolgáltatóház­ra már nem futotta erejéből. — Pénzeszközeinkből bőven jutott a társközségeknek is. A községfejlesztési hozzájárulás összege beruházásaink mér­tékét Bánkon és Tolmácson még hét—nyolc év múlva sem közelíti meg. A bánki strandra több mint kétmillióí- fordítottunk, felújítottuk az egészségházat. A csatornaépí­tés szintén kétmillió forintba került, házhelyek kisajátítása, hétvégi üdülőtelep villamosí­tása, járdaépítés szerepel az eredmények között- Tolmá­cson tűzöl tószertárat építet­tünk, a tanácsház épülete és egy pedagógus szolgálati la­kás került felújításra — so­rolja beszélgetésünkbe kap­csolódva Zombori Istvánné, a végrehajtó bizottság titkára. nül érintik. Bevonjuk őket a testületi munkába is, ha ve­lük kapcsolatos téma kerül megbeszélésre. Támogatásuk­kal nagyban elősegítik fejlő­désünket. Az elmúlt időszak­ban félmillió forint értékű társadalmi munkával segítet­tek községeink megoldatlan gondjain. Az óvodához való hozzájárulásuk is megkönnyíti helyzetünket, persze mi köte­lességünknek érezzük, hogy az ott dolgozók gyermekeit el­helyezzük , intézményeinkben — mondja Termán Sándor. Rétságon is a beszámolás időszakához érkeztek. A nagy­községi közös tanács számol ad kétéves munkájáról. Ami­kor elkészítették a beszámolót azt átolvasva mondták, hogy csak a terjedelem miatt sok apró, de fontos dolgot kellett abból kihagyni, amelyek még inkább bizonyítják a két év sikereit. Folynak a tanácstagi beszá­molók, s nemsokára sor ke­rül a falugyűlések megtartá­sára is. A tények ismeretében nyugodtan állhatnak a testüle­ti tagok választóik elé. Sike­rekben bővelkedő ciklust zár­nak Rétságon­Szabó Gyula Minden mennyiségben Azt hiszem, már sokan észrevették: Salgótarjánban vau» úgy, hogy nem lehet kapni valamit, de itailit mindig. Mindig és minden mennyiségben. Baj ne essék: jó hogy van, csak az a kérdés, kéü-e léptén-nyomon árulni, söntésben, fűszeresnél, presszóban? Mert, hogy a vendéglőkben, éttermekben polgárjoga van, az természetes. A város központjaiban' alig kell 10—20 métert menni, bőven van alkalom az ivásra, aztán tudjuk, milyen az alkalom... Sokáig lehetne sorolni, ml mindent valósítottak meg az elmúlt két év alatt. 4 állami la­kást sikerült kivitelezni, egyet teljesen saját erőforrásból, több száz méter járda, egy tor­naterem, buszforduló kialakí­tása, a pusztaszántói bekötő­út felújítása jelzi, nem tétlen­kedtek Rétságon, sem tavaly, sem az idén. A jövőre gondoltak, amikor a nyolctantermes általános is­kola, egészségügyi komplexum, ABC-áruház terveiről gondos­kodtak. A déli iparterület közművesítése pedig újabb ipari üzemek letelepítésének akadályát hárította el. A településfejlesztés egyik legfontosabb feladata az ipar- telepítés. A Glóbus Nyomda, Szivattyúgyártó Ktsz nagyot lendített a foglalkoztatottsági arányokon. Főleg a nők el­helyezkedését könnyítette meg- Emellett újabb lehetőségeket teremtett a községek fejlődé­séhez. — Sikerült jó kapcsolatot teremteni a közigazgatási te­rületünkön működő üzemekkel. Igyekszünk tájékoztatást nyúj­tani vezetőinknek, dolgozó­inknak, főleg azokban a kér­désekben, amelyek közveüe­Egy kis leltár az Arany János utca körül: Kulacs étte­rem, Nemzeti büfé, Gyöngyvirág eszpresszó, Mackó büfé, és a taximegállónál külön kávézó- p o hara zó. De a sarki fűszerbodt sincs híján az italnak, a kirakat csakis ezt kí­nálja- Nem kell sokat gyalogolni, következik a „Hangya”. Jógoüfé, a Karancs. A piac és a buszmegálló környékén ütött-kopott pléhbódékban (szebben mondva: gombákban) ugyanúgy megtalálni az italt, mint ahogy a presszókban, a kocsmákban, a fűszerboltbam, csak éppen a háztartási boltban van más az üvegben, mint innivaló. Sok a jóból! Nem kell a bornemisszákhoz tartozni, fel­tétlenül abszintensnek lenni ahhoz, hogy ezen a tolakodó kínálaton elgondolkodjék az ember. A fiatalabb korosztály a sok jó inellett a látványból másra is következtet. Rossz­ra. Azt szűri le, hogy a felnőtt embernek elengedhetetlenül hozzátartozik mindennapjához a féldeci, a fröccs, az üve­ges sör. Utcán, szabadban és a boltok ajtaján kívül isznak: fiatalok, családapák, nagyanyák. Csak azokat nem látjuk, akik otthon vannak. Pedig ők vannak többen, és valószínű a szokásuk is más. Nem mutatják be, hogyan lehet a Cse­mege előtt üvegből nyakaim.' Meglepődnek, ha jó időben a járdát asztalnak használják, s telerakják söröskriglikkel. Egyszóval: a tolakodó alkalom már gusztustalan, sőt vissza­taszító szokásokat szül. Kevés kivétellel Salgótarjánban botrányos a vendég­látás. Erősen kétséges, hogy ezt a hatóságok valamennyire is komolyan fogják fel. A helyzet évek óta egyre rósz- szabbodik. Korszerűtlenek a konyhák, a berendezések, a mellékhelyiségekre meg egyenesen nincsenek jelzők. Tudom, a város átépülésével majd megváltozik a hely­ezet. Feltétlen úgy kell lennie. De szabad-e mindezt a jö­vőtől várni? Még évekről van szó. Régóta tudjuk, hogy ezek az állapotok így vannak, s mégis úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla. Kell-e lépten-nyomon figyelmünkbe ajánlani a nyakai­éi valót? — gulyás —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom