Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-02 / 284. szám
Jutka az „eminens” diák Az ember azt gondolná; hogy ötös tanulónak lenni jó dolog. A színjeles biztonságban érzi magát, a megalapozott, naponta megerősített tudás biztonságában. Nem játszik az arca a félelem színeiben, amikor a tanár a naplót lapozgatva keresi, kit hívjon ki felelni. A jó tanuló nyugodt, mert tudja, hogy tisztességesen készült, nehéz őt „megfogni”. De valóban olyan jó dolga van a jó tanulónak? Becsülik-e tudásáért, szorgalmáért osztálytársai? Ez már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Egy közép- iskolás kislánnyal beszélgettem. Kérte, ne írjam ki a nevét az újságban, mert megint csak gúny tárgya lenne. Nevezzük őt Jutkának. — Miért kellene szégyellned, hogy szerepel a neved nyomtatásban? — Én nem szégyellem, de az osztályban „ki^ikiznének”i érte. Már így is strébernek tartanak. — Miért? — Mert mindenből ötösöm van. Jutkától néha megkérdezik; mi az, a vörösdiplomáért hajtasz? Aztán gúnyosan rá- legyintenek; na ja, a tanulás becsület és dicsőség dolga. Pedig egyáltalán nem a vörösdiplomáért, vagy egyáltalán a diplomáért „hajt”. Még az sem biztos, hogy mehet-e egyetemre. Nem mintha nem szeretne, dehogy is! De szülei már idősek, nem biztos, hogy bírnák az anyagi terhet, amit Jutka egyetemi tanulmányai jelentenének. Na meg, ő sem szívesen hárítaná a költségeket szüleire. Arra gondol, hogy talán majd levelező tagozaton végzi el az egyetemet. Nem ilyen cél hajtja tehát a jó jegyekért. Egyszerűen úgy érzi, hogy képes a jeles bizonyítványt megszerezni, márpedig ha ez így van, akkor kötelessége is jól tanulni. Egyszer megkérdezték tőle osztálytársai;' — Hogy tanulsz te. hogy mindenből ilyen jó vagy? Jutka gyanútlanul elmesélte: — Először mindig a régi anyagot ismétlem át. Nem arról van szó, hogy még egyszer megtanulom, csak éppen átlapozom. Aztán jön az új. Mindig a nehezével kezdem, jobb azon túlesni. Amikor már fáradok, csak a könnyebb részek vannak hátra. A többiek komolyan bólogattak, megköszönték a tanácsot. De Jutka észrevette, hogy a háta mögött kinevették. — Amikor arról van szó, hogy segíteni kell valakinek, akkor jönnek hozzám. Szívesen elmagyarázom a bonyolultabb dolgokat bárkinek. Csak az nem tetszik, hogy baleknak néznek, osztályeminensként emlegetnek. S ez egyáltalán nem dicséret, inkább megbélyegzés nálunk. Most mit csináljak? Másoljam én is az óraközi szünetben a házi feladatot, hogy jó legyek a többieknél? Csapjam be magamat? Ez egyébként csak amolyan költői kérdés, ő maga is tudja rá a választ. Így nem kell a jóindulat, meg különben sem hinnének már a „megtérésében”. — Továbbra is gyűjtögetem a jeleseket, most már „csak- azértis” — mondja elszántan — Ha a többieknél nem „sikk” a tanulás, nálam továbbra is az lesz. Az mindenesetre vigasztal, hogy később ők is rájönnek majd; kár volt rajtam nevetni, én jártam jól. Jutkát szeretik a tanárok, mert megbízható a tudása, segítőkész. Csak az osztályban érzi úgy sokszor, hogy ő a grundbeli Nemecsek, akinek legszívesebben kisbetűvel írnák a nevét. Pedig ő, és a hozzá hasonló „Jutkák” tiszteletet, becsülést érdemelnek, mert komolyan, felnőtt módra készülnek az életre. — szemű •— Menjünk vissza KISZ-gyűIésre, mert esik az eső! 6 NÓGRAD - 1972. november 2„ szombat NAPJAINK IFJÚSÁGA Ami a tudósításból kimaradt... A KÖZOKTATÁS-POLITIKA első számú érintettjei a fiatalok, akik — mivel maguk is részt vesznek az oktatásban — a legfogékonyabbak az oktatás erényei és hibái iránt. Nem véletlen hát, hogy a KISZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén nagy vita bontakozott ki a témáról: milyen szerepeit vállaljon az ifjúsági mozgalom a közoktatás-politikai határozat végrehajtásában? \ hátrányos helyzetű tanulókról különösen sok szó esik manapság. Természetes is, hi-- szén családjukból vagy adott körülményeik folytán egy olyan ,;mínusz”-szal indulnak, amelynek semlegesítéséhez sokoldalú segítségre van szükségük. űrre tett javaslatot Arató János, a balassagyarmati szakmunkásképző intézet pártösz- szekötője: — Az üzemi szocialista brigádok vállaljanak védnöíksé- get az ott dolgozó tanulók felett. Ok ismerik talán legjobban a náluk képzett szakmunkástanulókat, tudják milyen nehézségekkel küzdenek, tőlük a segítség is első kézből jöhetne. Esetenként panaszkodnak a tanulók, hogy az üzemiben nem teremtik meg számukra a kellő munkafeltétel eltet. A szocialista brigádoknak ebben is lenne tennivalójuk. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekei közül keveset, látunk a főiskolák, egyetemek padjaiban. Felkelteni bennük a továbbtanulás iránti igényt, és megkönnyíteni számukra a továbbtanulás feltételeit — ez egész társadalmunk feladata. Késő, ha csupán a nyolc általános elvégzése után vagy az érettségit követően szánjukra magunkat, hogy „megdolgozzuk” ezeket a gyerekeket. Már úttörőkorukban úgy kell alakítani, nevelni őket, hogy erős belső igény hajtsa a fiatalokat a nagyobb tudás, műveltség felé. — EGYES SZAKKÖREINKNEK kifejezett funkciója a továbbtanulásra való felkészítés — mondta Hantos Sán- dorné, salgótarjáni járási úttörőtitkár. — Ragyogó alkalmak ezek a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítésére. Azon kell lennünk, hogy közülük minél többen vegyenek részt a szakköri foglalkozásokon. Iskola és iskola között is igen nagy különbségek lehetnek. Igaz, van már uszodával felszerelt iskolánk, de vannak olyanok is, ahol még sem tornaterem, sem ifjúsági szoba nincsen. Pampurik György, a ZIM KISZ-titkára éppen ezekről szólt: — Egyik megoldási formának tartom,, hogy az üzemi sportkörök az iskolával közösen építsenek tornatermet. Ezt aztán délelőtt az iskola, délután a sportkör használhatná. A hiányzó szemléltető eszközök pótlásának módját is az együttműködésben látom. Az üzemi szocialista brigádok szinte könnyűszerrel el tudják készíteni a legfontosabb szemléltető eszközöket. Ezt a lehetőséget a mi gyárunk már ki is használja. És nemcsak az üzem segíthet az iskolának, hanem fordítva is. Az iskola elsősorban abban segíthet, hogy a dolgozók közül minél nyolc többen végezzék el a általános osztályt. A diákok egyik legnagyobb gondja a pályaválasztás. De nem csak az övék, szívügyünk ez valamennyiünknek, hiszen egy-egy szakma utánpótlásában bizony nincs minden rendben. A divatos szakmákat jól ismerik a fiatalok, főleg az előnyös oldalukról. Ide tartozik például az autószerelő- szakma, ami a legtöbb fiúnak szíve vágya. De azzal már kevéssé számolnak, hogy ez az egyik legpiszkosabb munka, s bizony a képzésére sem a legjobbak a lehetőségek. A balassagyarmati szakmunkásképző intézetben KISZ-védnökséget vállalnak a pályaválasztás, pályairányítás újszerű, hatásos formáinak kidolgozására. Céljuk az, hogy az egyes szakmákról pontos képet kapjanak a választás előtt álló gyerekek. A helyi kezdeményezésen túl azonban szükség van központi intézkedésekre is. Hiányzik a megyéből egy átfogó d olcumentűm, ami ismertetné a megyei szakmunkásképzés helyzetét, bemutatná a szakmák által nyújtott lehetőségeket. Készüljenek filmek a kevéssé ismert szakmákról, szólaljanak meg bennük idősebb szakmunkások. számoljanak be tapasztalataikról. MEG KELL RAGADNI minden lehetőséget, hogy a fiataloknak módjuk legyen saját maguknak választani, ne legyenek egyoldalúan ráutalva a szülők tanácsára. Tudniok kell, hogy milyen választék áll előttük és döntésükkel mire vállalkoznak. Sz. M. MltÍT | MiKNLft No, gyerekek, itt a meglepetés» „Nehéz” volt a boríték Büszkeség fog el akkor, amikor a megyében, de annak határain is túl hallhatom: diákváros lett Salgótarján. Joggal várjuk, bizakodunk, hogy megyeszékhelyünk új felsőoktatási intézménye emeli a város kulturális színvonalát, új formákkal, frisseséggel, nagy kulturális aktivitással számolhatunk majd. A különböző, s már megrendezett vitafórumok, a filmklub életének fellendülése máris jeleznek valamit! No, de nem ez a legfőbb ok, ami e sorok «írására késztetett. Inkább az, milyen úton lehet idáig eljutni. Hogyan lehet valaki egy egyetemnek, vagy egy főiskolának a hallgatója? Nehéz, göröngyös út vezet el addig. Akiknek, „könnyű” volt a boríték — nem volt benne az érettségi bizonyítvány, amit a felvételi során a bizottság elkért — az boldog, nekik siszerezzen. A reményt egyáltalán nem adta fel. Szabad idejében sokat tanul, de azért a szórakozásra is hagy időt. Rengeteg zenét hallgat, szereti a természetet. Neki is kicsit fájó pont, hogy sokan oly könnyedén, lezseren és nagykerült. Ilyenkor már az is képűén nyilatkoznak egy-egy mindegy, hogy hányadszorra. felsőoktatási intézményben Csak hogy végre megvan! tanuló hozzátartozójukrőL De mi lett azokkal, akiknek A. L. is jelentkezett már nehéz borítékot hozott a néhányszor az egyetemre, posta? Akiknek előszörre, Nem akar lemondani terveivagy ki tudja már hányad- röl. Háromszori próbálkozás szorra nem sikerült a felvé- után sem sikerült bejutnia az Meglepetésnek: Érdekes karikatúra-sorozattal lepte meg a Napjaink Ifjúsága oldalt Soós Károly, a megyei tervező iroda KISZ- tntkára. Munkái bizonyára tetszeni fognak az oldal olvasóinak, hiszen kimek-kinek saját élményeit is visszatükrözik, a magunk szerezte tapasztalatokra is ráismerhetünk a rajzokban. A karikatúrákat ezentúl rendszeresen közöljük az ifjúsági oldaliban. Diákok a csillagászatról tsmei neves vendéget fogadott a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-klubja. Zombori Ottó, az Uránia csillagvizsgáló tudományos munkatársa tartott előadást a csillagászatról. A szakmai körökben jónevű tudós beszélt a biológiai, kémiai, földrajzi kérdésekről, főleg azokról, amelyek szerepet játszanak e tudományágban. De az est legnagyobb részét az űrhajózásról szóló téma töltötte ki. Az elmondottakat a Holdon készült és az Apollo- programot bemutató diasorozattál illusztrálta. A csak- ízelítőt kaptak ebből a nem két óra hosszat tartó dományágból. előadáson a gimnázium tanárai, tanulói, s az általárteli? Egyik ismerősöm most negyedszer jelentkezett orvosira. Szerinte nehéz áthidalni azt az időt, ami két felvételi között eltelik. Természetesen dolgozik, s mellette tanul, előorvosira. De folytathatnánk a jellemző eseteket, példákat. Nem egy, magát „szerencsétlennek” érző fiatal érdeklődül, kér tanácsot szülőktől, barátoktól, sőt lapunkhoz is írnak. Tanácstalanok, egyszeri készítőre jár. Szinte fél már vagy ismételt sikertelen felígy láttuk vendégünket, , Zombori Ottót nos iskolák fizikai szakkörének tagjai igen érdekes tuRajz és szöveg: Deák Kazttiér az ismerős arcoktól., a színlelt, vagy szívből jövő sajnálkozásoktól. Ezekre nincs szüksége. Valóban, hányszor elhangzik: — Pistike itthon van az egyetemről. Az Eötvösre jár. Igaz, az orvosira akart menni, lehet hogy „átugrik”. Milyen könnyelműen, lezseren kiejtett szavak! Pedig nagyon sokuk számára az egyetem nem más, mint egy életcél, hivatás előzménye, feltétele. Ezt bizonyítja a rengeteg tanulás, az előkészítő. Mint ahogy D. megjegyezte: — A könyvtáros néni állandó és megtisztelt „kuncsaftjai” voltunk egy éven át. S egy kicsit ironikusan, de azért mosolyogva hozzáteszi: — Egyesek kuncsaftok maradnak erre az évre is. Én is! Idén jelentkezett először az orvostudományi egyetemre. Pécsre. Előtte, a gimnáziumi évek: alatt a nyári szünetben a kórházban dolgozott, főleg azért, hogy tapasztalatot vételi után próbálkozzanak-e még, vagy tegyenek le tervükről? Csak azt tudom tanácsolni: elhatározásukról semmiképpen sem mondjanak le. Arra azonban mindenképpen szükség " van, hogy reálisan vessenek számot lehetőségeikkel, erejükkel. Mire képesek? Vajon az a cél, amit maguk elé tűztek, nem haladja-e meg erejüket, képességeiket? Mindenesetre az is előny, ha valaki sikertelen felvételi után olyan munkaterületre helyezkedik el, ami hasonló jellegű, mint az az iskola, ahol tanulmányait szeretné folytatni. Ez számára nem csak anyagiakat, hanem óriási tapasztalatot, továbbképzési lehetőséget jelent. Jó tanulást, és mielőbbi sikeres egyetemi, főiskolai felvételit kívánunk! Cs. Szabó Gyula Az oldalt szerkeszti: Szendi Márta
