Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT VÁLASZ Felfelé a lejtőn NEM VOLNA helyes sajnálatra méltónak feltüntetni a börtönbe került embereket. (No­ha olyan is akad közöttük.) De a börtönből jött — akár legmegrögzöttebb — bűnöző visszafogadása a „rácson kívüli” életbe társa­dalmi ügy. Túl az emberség követelte szem­pontokon nem mindegy a társadalomnak, hogy a törvény ellen vétők útja ismét a bör­tönbe vezet, hiszen ez egyben újabb bűn­cselekmény elkövetését is magában rejti. Nem árt végiggondolni, hogy minden vissza­eső bűnös olyan törvénysértésért kérül bör­tönbe, amivel közvetlen egyes emberek, vagy az egész közösség ellen vétett. Így tehát so­hasem tarthatjuk magánügynek, hogy áz eset­leg először megtévedt emberek — maguk, vagy mások hibájából — ismét a börtönben kötnek ki. Mindezeknek figyelembevételével már szü­letett törvény és hoztak különböző rendelete­ket, amelyek — a hivatalos szóhasználattal — az utógondozás során különböző módsze­rekkel próbálják segíteni a volt elítélt visz- szailleszkedését a társadalomba. Az utógondozásnak két szakasza van. Az első még a szabadulás előtt kezdődik, amikor az elítéltnek módja van elhelyezkedése érde­kében levélben fordulni vállalatokhoz, üze­mekhez. Megírhatják, milyen szakmához ér­tenek, és hogy szükségük van-e munkásszál­láson való elhelyezésre is. (Ez utóbbi döntő, mert a szabadultak jelentős részének nincs hol laknia börtönből való kikerülése után. Gyakran — éppen az elkövetett bűncselek­mény miatt — nem tud, vagy nem mer visz- szatérni a „tett színhelyére”. (Legújabban a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksá­ga rendszeres tájékoztatót ad közre az elhe­lyezkedési lehetőségekről. Amellett, hogy a börtön vezetékes rádiójában az elítéltek szá­mára megjelenő heti híradóban is közzéte­szik az álláshirdetéseket, külön prospektus­ban részletes ismertetést adnak: hol, melyik vállalatnál- biztosítanak munkásszállási elhe­lyezést is. 'Az elítéltek így már büntetésük letöltése közben értesülhetnek: hol keresnek munkaerőt és hol helyezkedhetnek el a bör­tönviselt emberek, akik a jövőben tisztessé­ges munkájukkal akarják bizonyítani, hogy megtalálták az utat ..felfelé a lejtőn”. Az utógondozás másik része — a rendele­tek szerint — a tanácsok feladata. A gyakor­lat bizonyítja, hogy a feladat eredményes megoldásához egy „íróasztal”, vagy akár a leglelki ismeretesebb hivatalnok is kevés. Mlndannyiunknaik segíteni kell — nem csak a börtönbői szabadultakat, hanem az ügyet — i.'i azt akarjuk, hogy csökken jen a vissza­eső bűnözők száma. Hadd említsük érvként az egyik fegyház- ban, éppen szabadulásuk előtt állóktól hallot­takat. N. Mihály 46 éves, de már négyszer került „rács mögé” súlyos testi sértésért. Mindannyi, szór előre biztosították a munkahelyét, ám a gyárban nemcsak a munkatársak, hanem a régi kártyapartnerek is várták. A háromgye­rekes családapának ez elég volt ahhoz, hogy néhány hét vagy hónap múlva újra és újra verekedésbe keveredjék. D. András csak 23 éves, de már öt évet töltött különböző fegyházakban. Előbb lopá­sokért, legutóbb garázdaságért. Bár a fegyház nevelőtisztje munkahelyet szerzett neki, csa­lódja Is hazavárja, a fiatalembernek — sa­ját bevallása szerint ^ az a megnyugtató, hogy ezúttal REF-esként szabadul, azaz rend­őri felügyelet alá helyezték (Ez — a többi között — azzal jár, hogy az illetőnek rendsze­resen Jelentkezni kell a rendőrségen, és amíg a felügyelet tart, semmilyen nyilvános helyen nem jelenhet meg.) V. Kálmánná most szabadul először, de férje az egyszer megtévedt pénztárosnőt nem hajlandó visszafogadni a lakásba. Munkahe­lyet találni könnyebb (persze nem pénztá­rosit!), de lakásról akárcsak lakhelyről gon­doskodni nehéz és ez nem is várható el a hivatalos szervektől A FENTI példákból nem az következik, hogy állítsunk minden szabaduló mögé rend­őrt, vagy hatósági személyt, aki vigyáz ró: nehogy ismét megsértse a törvényt. Még csak azt sem kívánhatjuk, hogy a börtönből sza­badultakat bárhol — például lakás- vagy munkásszállás-ügyben — előnyben részesítsék a törvénytisztelő állampolgárokkal szemben. De azon érdemes elgondolkodnunk: hogyan segíthetnénk — ki-ki a maga lehetősége sze­rint — az utógondozás társadalmi munkájá­ban. A megoldás egyik része, hogy a börtön­viselt embernek is lehetőséget biztosítsunk a munkára, a másik azonban — és ez a nehe­zebb — nyújtsunk segítséget abban is, hogy ezek a gyenge emberek — munkatársak, vagy a lakótársak, nem utolsósorban a család és a barátok — ellenőrzése és támogatása mellett, ha felértek a lejtőn, onnan már ne zuhanja­nak vissza. Pálos Miklós „Tanulják meg a szép népdalt!" Levél Budapestről Balassagyarmatra Kőszegi Jenő, a salgótarjá­ni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum igazgatója kérdezi a Salgótarjáni városi Tanács­tól: miért szemetesek a járdák az egész városban, a tanács miért nem ellenőrzi a járda- takarítást7 A Salgótarjáni városi Ta­nács VB műszaki osztályának vezetője, Gyürkl László vála­szol : ——— A köztisztaság feladatait Salgótarján várói Tanácsa szabályrendeletben határozta meg. A járdákat az ingat­lan tulajdonosának kell tisz­tán tartani, A város járdáinak tisztaságát mi is ellenőrizzük — időnként. A rendszeres na­pi ellenőrzést nem lehet meg­valósítani, hiszen erre appa­rátusunk nincs. Véleményünk szerint a köz- tisztaság — Salgótarjánban is — úgy mondjuk, társadalmi probléma. Ennek megoldási lehetősége is csak társadalmi szinten képzelhető el. A sza­bályrendelet lehetőséget biz­tosít arra, hogy bármely sal­gótarjáni lakos feljelentéssel élhet a városi tanács Igazga­tási osztályához a járdákat rendszeresen nem takarítók­kal szemben. Sajnálatos, hogy ezzel a lehetőséggel a lakos­Konvvek a tv műsorához Rendszeressé vált, hogy a József Attila Megyei Művelő­dési Központ, a havi prog­ramfüzetben a2 aktuális tele­vízióműsorokhoz könyveket ajánl, amelyek a megyei könyvtárban megtalálhatók. Illyés Gyula szerzői estjé­hez például javasolta elolvas­ni az író drámagyűjteményét, a Hunok Párizsban című re­gényt, a Kháron ladikján, vagy az öregedés tünetei című esszéregényt, a Petőfi Sándor című könyvet, a Puszták né. pe című szociográfiát, a Tisz­ták című tragédiát, s egy egész sor, Illyés 'Gyuláról szóló könyvet A tévé politikai szabad- egyeteméhez a válogatás ajánl­ja Háy László! A népgazdaság infrastruktúrájának kérdésé­hez című, Társadalmi szemlé­ben megtalálható cikkét, a Magyarország gazdasági növe­kedéséről című Interjút, amely Huszár Istvánnal, a Statisz­tikai Hivatal elnökével ké­szült és a Valóságban találha­tó meg. A Társadalmi szem­lében olvasható Nyers Rezső: Gazdaságpolitikánk a gyakor­lat tükrében című írása, a Valóságban pedig Tímár Má­tyás: Gazdaságpolitikai és gazdasági szerkezet című, a Minisztertanács elnökhelyette­sével folytatott interjúja, ame­lyet szintén a politikai sza­badegyetem műsorhoz ajánla­nak. Érdekesnek ígérkezik a té­vé A föld mint égitest című műsora, amelyhez érdemes el­olvasni Bischoff: A föld mé­lye, Jakovlev: A föld élete és Zerinváry Szilárd: Nap, Föld, emberiség című könyvét. Pataki József kiállítása Dunaújvárosban Pataki József Salgótarjánban élő festőművész egyéni kiál­lítása nyílt meg november 4- én Dunaújvárosban. A vas­mű kulturális hetek program­jaként megrendezett tárlata már az első napokban érdek­lődést keltett a város művé­szetkedvelő lakói körében. Pataki József ez alkalommal harminc alkotásával mutat­kozott be a városban, festmé­nyein kívül grafikai tevékeny­ségéből is ízelítőt kaphatnak a látogatók. A művész az utóbbi esztendők terméséből vá­logatta dunaújvárosi kiállítá­sának anyagát. A kiállítást Dunaújvárosban december 1- ig tekinthetik meg az érdek­lődők. ság nem él. Pedig csak a jó szándékú emberek segítőkész­ségével oldható meg az, hogy Salgótarján, a megyeszékhely szebb és tisztább legyen. + A távközléssel kapcsolatban két kérdés Is érkezett a szer­kesztőségünkhöz. Az egyiket Szarvas Béla, a Tanácsi Ter­vező Vállalat Igazgatója, a másikat Kovács János, a kis- hartyánl Egyesült Erő Terme­lőszövetkezet elnöke tette fel. Sajnálatos módon a kér­désekre hivatalos választ nem tudunk adni, mert az infor­máció elől a Salgótarjánban működő távközlési üzem el­zárkózott. A kérdést mégis feltesszük és a kerülő úton megkapott választ közzétesz- szük: Szarvas Béla, a tervezővál­lalat igazgatója ezt kérdezte: — A távközlési üzem mikor reagál végre arra a kérésre, hogy a tervezővállalat ele­gendő telefont kapjon. Eddig öt levelet küldtünk a távköz­lési üzemhez, de választ egyre sen kaptunk. Mi válaszoljuk: Nem nevezzük hivatalos forrásnak, mégis azt mond­Papareckisz mellé kellett ül­nöm, nem tehettem mást. Rá­zott a busz, telt az idő, el kellett kezdenem a beszélge. test. Valamikor egy intéz­ménynél dolgoztunk. — Hát hogy vagyogatunk? — érdeklődtem. — Hogy szol­gál a kedves felesége egészsé­ge? — Hogy képzeli?! Már ti­zenegy éve elváltunk. — Igen ... Igen ... — emlé­keztem vissza. — Es ki neve­li a kisfiút? — Milyen kisfiút? Kislá­nyom van... — Hát persze ... Nyilván a sárgaságból is ki tetszett gyó­gyulni? •Ismert lett Írón®. Anyanyel­vén eddig hat humoros el­beszélést tartalmazó kötete jelent meg. Elbeszéléseit, hu­moros Írásait éles paradoxo­nok, komikus felnagyítások, fantasztikus elemek Jellemzik. hatjuk, hogy a városban folyó rekonstrukció során ezen a részen kábelbővltést a posta nem hajtott végre. Ennek el­lenébe várható, hogy a tervezővállalat telefonigényét 1973. első negyedében a pos­ta megoldja. Kovács János, a klshartyánl Egyesült Erő Termelőszövet­kezet elnöke azt kérdezte: — Tudomásom szerint a vá­ros_ zagyvapálfalvi része 300 új telefonvonalat kap. Mikor­ra várható e vonalak bekap­csolása az automata központ­ba? Ismét zavarban vagyunk. Hi­vatalos választ nem kaptunk, mégis leírjuk, hogy az Infor­máció téves. Nem 200, hanem csak 60 vonal megépítéséről van szó. A telefonvonal be­kapcsolásáról a városi tanács Intézkedik, hiszen érpáranként ennek költsége 43 ezer forint. A költség kifizetéséről is gon­doskodni kell. Az elkövetke­zendő Időben éppen ezért csak azokat az állomásokat kap­csolják be, amelyek ezt az összeget befizették. A Kovács János által jelzett 200 telefon­előfizető bekapcsolása csak a későbbi fejlesztés során való­sulhat meg. — soniogy vári — — Hogy? Miből? Sárgaság­ból? ... Nekem vesemedence- gyulladásom vanl — Ahál... És vasárnapon­ként járogat még halászni? — Hogy képzeli! Soha éle­temben nem volt a kezemben horgászbot! — Hm... És dohányzik még? — Nem is dohányoztam! — Persze ... Persze ... Az anyuka főzöget még? — Kedves uram! Akár hi­szi, akár nem, gyerekkorom­tól árva vagyok. Keserű sors volt az enyém — Kérem, bocsásson meg, nekem már le kell szállnom — ugrottam fel a helyemről. — Minden jót, Papareckisz. — Nem Papareckisz, hanem Rapa peckisz! — Jé. a nevét is megváltoz­tatta! Nicsak, a kabátja sem a régi. És a cipője! Magában egy színész veszett el... Fordította: Saiga Attila Faragó Laurától, a tv-böl sokak által ismert és kedvelt fiatal népdalénekestől kotta­fejes levelet kapott a balas­sagyarmati népművészeti szakkör. „Postása” Egri Ist­ván gyarmati fafaragó volt, aki az Ifjú Népművészek Stú­diójában, Budapesten találko­zott Laurával, valamint Bu- day Ilona népdalénekesekkel. — És száznál több fiatal­lal — meséli lekesen Pista, olyanokkal is találkoztam, akik már a népművészet if­jú mesterei, vagy legalábbis várományosai. Valamennyien a népművészet öntevékeny formáit űzzük országszerte. Sok érdeklődő fővárosi ipar- művészeti főiskolás és kép­zőművészeti középiskolás is volt közöttünk. Széles körű érdeklődést kelt egyre több emberben a nép­művészet — teszi hozzá nyo­matékkai Egri István. — Divathullámról beszél­hetünk talán? — Nemcsak — feleli — éppen erről folyt odáfent az intézet­ben is a szenvedélyes vita... Századunkban éppen az el- mechanizálódás ellen való vé­dekezésként is felfoghatjuk a népművészet iránti érdeklő­dést. — Miről vitatkoztak, beszél­gettek még? — Sok mindenről, népmű­vészetről, művi művészetről, arról, hogy sok' olyan tehet­séges népművész él az or­szágban, aki képes újat al­kotni, persze a régi forma és motívumok alapján. Sok szó esett a népművészet mesterei­ről is... — A stúdiónak vannak ilyen kitüntetett tagjai? — Igen, a gyarmatiak nem is egy kedves ismerőse van közöttük. Például Sárosi Gá­bor fafaragó Győrből, Varga Gábor fazekas Mezőtúrról, ők a fiatal népművészek kiállí­tásán 1971. augusztusban mu­tatkoztak be Gyarmaton. Ne­kem személy szerint a nyári alkotótáborból van a stúdió­ban sok jó ismerősöm. — Faragó Laurával is ott találkozott? — Nem, őt most Ismertem meg a stúdióban, a szünetben sokat beszélgettünk, én me­séltem neki a gyarmati nép- művészeti szakkörünkről. La­ura nagy érdeklődéssel hall­gatta és elárulta, hogy neki a tojásfestés a hobbyja. Meg is hívtam a mi híres tojásfestőnk­höz dr. Embernéhez... — A levélkére hogy került sor? — Laura szép magyar nép­dalokat énekelt nekünk, olyan megható volt amikor a száz ajak együtt énekelt... Laura gyorsan lekottázta. leírta egyik új dalunkat és még ajánlást is írt a balas­sagyarmati népművészeti szakkörnek: „szeretettel és az­zal a kéréssel, hogy tanulják meg a szép népdalt!” Magam is olvastam, dúdoltam E pün­kösdi rózsa kihajlott az útra kezdetű szép moldvai magyar dallamot. Biztosan örülnek majd neki és szépen meg is tanulják, hiszen nemcsak hí­meznek, faragnak a szakkör­ben, hanem irodalom-, művé­szettörténet, táncoktatás, »ének és zene is szerepel a szakkör tematikájában a népművészet teljes hagyományanyagának a megismerésére. Elekes Éva Nénik és hatyik — k — Peda£(Wiai taná c? O Kétnapos pedagógiai ese­ménysorozat kezdődik ma Egerben. A Magyar Pedagó­giai Társaság Heves—Nógrád megyei tagozata, a Heves me­gyei Tanács VB művelődés- ügyi osztálya, a Nógrád me­gyei Továbbképzési Kabinet és a Magyar Iskolatelevízó tanácslcozást rendez ma és holnap Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Ez alka­[>kozás Egerben c? lommal a tantárgyi integrá­ció (komplex) aktuális kérdé­sei kerülnek szóba. A meg­nyitót dr. Nagy Andor, a ta­gozat didaktikai szakcsoport­jának vezetője tartja. A programban előadások hang­zanak el a témával kapcsolat­ban, összefüggésben a közpon­ti bizottság oktatáspolitikai határozatával. Az előadásokat vita követi. NÓGRÁD - 1972. november 9„ csütörtök Vitaute Zsilinsihajte* TALÁLKOZÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom