Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

Washington Sokozza a háborút Vietnamban

Nyolcvanegy támadás a Saigonnak ellen

B—32-es légierődök szerdán a vietnami háború kezdete óta a legnagyobb szabású támadást Intézték a demilita- rizált övezet mindkét oldala ellen, 'és bombázták a hazafiak feltételezett állásait. Az akcióban több mint 75 B—52- es vett részt, s összesen több mint 2000 tonna bombát szórt le Észak-Vietnam déli részére, a demilitarizált övezetre, és a Quang Tri tartományi székhely környékére.

A hanoi Nhan Dán szerdai szerkesztőségi cikke követeli a dél-vietnami börtönökben és koncentrációs táborokban

sínylődő foglyok azonnali szabadon bocsátását. A délvietnami bábrezsim törvénytelenül, letártóztatási parancs és bírósági eljárás nélkül a hazafiak ezreit vetette * börtönökbe — írja a lap.

A saigoni amerikai parancsnokság szerdai jelentése szerint az elmúlt 24 órában a dél-vietnami hazafiak ősz-, szesen 81 támadást hajtottak végre a saigoni csapatok ellen. Harcpk folytak a központi fennsíkon, a Saigontól északra levő főútvonalak mentén és a fővárostól 24 kilométerrel északnyugatra fekvő

Halem válasza az USA külügyminiszterének

Egyiptom nem fogad el részleges rendezést

Hatem miniszterelnök-helyettes, kulturális és tájékoztatási miniszter újólag megerősítette, hogy Kairó elveti a közvetlen egyiptomi—izraeli tárgyalások gondolatát és a közel-keleti válság részleges rendezését. Az egyiptomi miniszterelnök-helyettes Rogers amerikai külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatára válaszolva fejtette ki kormánya elvi álláspontját. Rogers — mint ismeretes — bejelentette, hogy az Egyesült Államok rövidesen diplomáciai kezdeményezést tesz a közvetlen egyiptomi—izraeli tárgyalások megkezdésére és olyan részleges rendezés megvalósítására, amely lehetővé tenné az 1967-es agresszió óta lezárt Szuezi-csatorna újramegnyi- tását.

Egyiptom már több ízben elvetette a közvetlen tárgyalások javaslatát, mint ahogy elvetette a közel-keleti válság részleges megoldását is —

hangsúlyozta Hatem, majd Szadat elnök szavait idézve rámutatott, hogy Amerika megakadályozta az igazságos béke megteremtésére irányuló kísérleteket, kész helyzet elé akarja állítani Egyiptomot. Az Egyesült Államok jobban tenné — húzta alá az egyiptomi miniszterelnök-helyettes —, ha a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés határozatainak végrehajtását szorgalmazná.

Ezzel kapcsolatban figye1 lemreméltó, hogy a következő hetekben több izraeli vezető politikus utazik Washingtonba, köztük Állón miniszterelnök-helyettes, Dajan hadügy-, és Eban külügyminiszter. Az amerikai „kezdeményezés” negatív egyiptomi megítélését mintegy igazolja az a lelkes fagadtatás, amelyben Izraelben részesítették a közvetlen tárgyalások és a részleges rendezés felmelegített javaslatát. (MTI)

Nixon döntő fölénnyel győzött

(Folytatás az l. oldalról)

ségüket két újabb hellyel növelték, a képviselőházban pedig viszonylag kevés . posztot vesztettek.

Számos állam- és kormányfő üdvözölte táviratban Richard Nixont, újraválasztása alkalmából. Elsöprő győzelméhez gratulált Heath angol, Tanaka japán, Eyskens belga, Korvald norvég, Joergensen dán miniszterelnök, Brandt nyugatnémet kancellár és Kreisky osztrák kancellár, Leone olasz, és Pompidou francia elnök. A választások eredményének alkalmából üdvözölte Nixont a holland és a spanyol kormány is. „Különös örömének” adott hangot Tran Van Lám dél-vietnami külügyminiszter és a tajvani miniszterelnök, aki annak a reményének adott hangot, hogy az elnök újraválasztása „tovább erősíti a két ország kapcsolatait”.

Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő üzenetet küldött Richard Nixonnak abból az alkalomból, hogy ismét őt választották az Egyesült Államok elnökévé.

Podgomij táviratában

egyebek között a következőket írja: „Megelégedéssel állapítva meg, hogy megkezdődött az országaink közötti kapcsolatok átrendezésének folyamata, amihez megbízható alapot teremtett a májusi moszkvai találkozás, szeretnénk kifejezni azt a meggyőződésünket, hogy az előttünk álló időszakban továbbra is kedvezően fejlődnek majd a szovjet—amerikai kapcsolatok, a szovjet és az amerikai nép érdekében, a nemzetközi biztonság és a világbéke megsziládítása javára.”

Long Binh amerikai katonai támaszpont környékén. A hazafiak először rakétatámadást indítottak a támaszpont ellen, 10 rakétát lőttek ki, majd egy előőrsük betört a támaszpont területére, s ott aknákat helyezett el. A robbanás súlyos anyagi kárt okozott.

Az Egyesült Államok vietnami háborús bűntetteit kivizsgáló vietnami bizottság november 6-án Hanoiban kiadott közleményében arról számol be, hogy az Egyesült Államok a múlt hónapban fokozta a háborút Vietnam mindkét övezetében. Október utolsó húsz napjában amerikai vadászgépek Dél-Vietnam- ban 4240 bevetésben és B— 52-es légierődök 665 bevetésben bombáztak. A B—52-es gépek Saigon környékére összpontosították támadásaikat.

A VDK területei ellen az amerikai vadászgépek 7200 és a B—52-es légierődök 710 támadó repülést végeztek. Főként éjszaka támadtak, hogy a lehető legnagyobb veszteségeket okozzák a polgári • lakosságnak. Amerikai hadihajók 9050 alkalommal ágyúzták a partmenti településeket, a VDK tengeri blokádjának növelése céljából további 500 aknát és mágneses bombát szórtak le az ország tengeri és folyami útvonalaira.

A DIFK külügyminisztériuma szóvivője szerdán nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat amiatt, hdgy fokozza a fegyverszállításokat a saigoni kormánynak.

A szóvivő beszámolt arról, hogy november elején az Egyesült Államok további 400 repülőgépet, köztük F—5-ös sugárhajtású vadászgépeket, C—138-as teherszállító gépeket, CH—47-es helikoptereket, továbbá sok hadihajót, tankot és különféle péncélkocsi- kat szállított Saigonba. A saigoni hadsereg kiképzésére és irányítására újabb amerikai katonatisztek érkeztek, akiket „polgári tanácsadóknak” neveznek.

A DIFK nyilatkozata felszólítja a Nixon-kormányt, hogy haladéktalanul állítsa le a fegyverszállításokat, és írja alá a háború befejezéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló megállapodást.

(MTI)

Amikor szerdán délután a

bonni kancellária épületében dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtitkára, illetve Egon Bahr, az NSZK szövetségi államtitkára kézjegyével látta el a két német állam közötti viszonyt rögzítő alapszerződést, a világ érdeklődése méltán fordult a történelmi jelentőségű esemény felé. Különösen az európai közvélemény nyugtázta elégedettséggel a párái álást, mivel a „német kérdés” szinte a II. világháború befejezésének másnapjától nyugtalanította a kontinens légkörét, mert különböző nyugati mesterkedések következtében akadály volt a nemzetek együttműködése fokozódásának, a biztonság megteremtésének útján.

Willy Brandt nyugatnémet kancellár, a két német állam tárgyalásainak sikeres befejezése után adott nyilatkozatában egyebek között hangsúlyozta: „Jelentős esemény küszöbén, a két német állam kapcsolatai rendezésének kezdetén állunk.” Vagyis az addig csak jelekben mutatkozó folyamat egyre határozottabb formát ölt: az NSZK kormánya mind jobban felismeri, hogy a német problémával kapcsolatos korábbi álláspontja tarthatatlan: az NDK létének tagadása nem csupán anakronizmus, hanem a szövetségi köztársaságot egyfajta elszigetelődés felé sodorja azon a kontinensen, ahova földrajzilag tartozik, s ahova nemzeti érdekeinél fogva ezer szállal kötődik.

A hosszú-hosszú tárgyalás- sorozat idején a Német Demokratikus Köztársaság ré*

Richard Nixon győzelme nem meglepetés. Bár a választások eredményei még hosszú ideig elemzések és kommentárok alapjául szolgálnak majd, már most levonható néhány nyilvánvaló következtetés.

Elsősorban adódik az a következtetés, hogy az amerikai választók tömegükben az elnökválasztásokon nem annyira egyik vagy másik programra, mint inkább egyik vagy másik politikus személyére adták szavazatukat. (A két vezető párt választási platformjának számos pontja nagyjából azonos.)

Természetesen áz elnök javára vált egyebek között a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása, ami kifejezésre jutott több fontos szovjet—amerikai megállapodásban. Ezek a megállapodások elősegítik a nemzetközi biztonság általános erősödését.

Az olyan fontos és kiélezett kérdésben, mint a vietnami háború — amellyel már régóta torkig van az amerikai nép — McGovern, az elnök legfőbb vetélytársa csak nyilatkozatokat ajánlhatott a választóknak, míg a jelenlegi kormányzat képviselői, köztük maga Nixon, ismételten hivatkoztak a háború megszüntetéséről szóló megállapodásra. Jóllehet a háború megszüntetéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló megállapodást Washington a választások pillanatáig nem írta alá, maga a megállapodás ténye befolyásolta az amerikai választók hangulatát.

A közvélemény-kutatás ismert szakértői már a választások küszöbén megállapították, hogy külpolitikai kérdésekben Nixon elnök a győztes vetélytársával szemben.

Sok kiélezett és elodázhatatlan belpolitikai probléma sújtja az Egyesült Államokat. Minden valószínűség szerint ezzel magyarázható az a tény, hogy a republikánus párt sem a szenátusban, sem a képviselőházban nem tudta megszerezni a többséget. (MTI)

2 NÓGRÁD - 1972. november 9., csütörtök

Parit falták a hét német állam hözött létrejött alapszerződést

(Folytatás az 1. olde'ról.)

ják le isrr.ét a javíthatatlan visszahúzó erők. „Tárgyalásaink további igen lényeges eredménye — folytatta Kohl — az NDK és az NSZK ENSZ-tagságának elnyeréséről szóló levélváltás aláírása. Ezzel egy régóta esedékes lépés történik meg és egyben hozzájárulunk a világszervezet egyetemességéhez.

A többi, ma parafáit, illetve aláírt okmány is kifejezi az NDK ama óhaját, hogy szilárd alapot teremtsen, amelyen az NDK és az NSZK végre jószomszédként, békében élhet egymással. A szerződés és a kiegészítő jegyzőkönyv sokoldalú lehetőségeket nyit a két német állam gyakorlati együttműködésére. Szándékunkban áll, hogy az ehhez szükséges szerződéseket és megállapodásokat is megkössük.”

Nyomban a parafálás után meg lehet kezdeni a további tárgyalásokat.

A szerződés életbelépése után egyebek között messzemenő javulások várhatók az utasforgalomban is — hangsúlyozta Kohl.

A felek abban- is megállapodtak, hogy az alapszerződés 7. cikkelyéhez kapcsolódó pótjegyzőkönyvben előirányzott egyezmények és szabályzatok megállapodás szerint kiterjeszthetők Nyugat-Berlinre is, összhangban a négyhatalmi egyezménnyel — közölte az NDK küldöttségének vezetője.

A szerződés aláírásakor a felek azt is rögzítik majd — mondotta —, „hogy az NSZK állandó képviselete az NDK- ban Nyugat-Berlin érdekeit is képviseli, Összhangban a négyhatalmi egyezménnyel”.

Az NDK és a nyugat-berlini szenátus által kötött megállapodások érintetlenül érvényben maradnak.

Az alapszerződés nemzetközi jelentőségét méltatva Kohl államtitkár többek között felhívta a figyelmet arra is, hogy az NDK és az NSZK immár „aktívan és egyenjogúan működhet közre az európai biztonsági értekezlet előkészítésében és megtartásában”.

„Nagyon örülünk ennek az eredménynek” — mondotta Kohl.

Egon Bahr, a kancellári hivatal államtitkára, a nyugatnémet küldöttség vezetője a két német állam alapszerződésének ratifikálása alkalmából tett nyilatkozatában megállapította, hogy a megállapodás „az európai enyhülés és együttműködés megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítések elengedhetetlen építőeleme.'’

A szerződés hosszú tárgyalások eredménye — mondotta —. hiszen a két német állaim párbeszéde két esztendeje, 1970. november 27-én indult meg. „Nem hallgatjuk el — húzta alá az államtitkár —, hogy elvi kérdésekben áthidal- hataltan nézetek választanak el bennünket és fognak is elválasztani. Nem teszünk úgy, mintha az egyik fél rákénysze- ríthetné a másikat meggyőződése feladására. Vonatkozik ez magára a nemzeti kérdésre is”.

A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta — folytatta —, hanem azért, mert „szükségük van rá a két államiban élő embereknek.”

Balír is megemlítette, hogy az NSZK-nak az NDK-Val kötött megállapodásai a négyhatalmi egyezmény alapján kiterjeszthetők Nyugat-Berlinre is, Nyugat-Berlin képviseletet az NDK-ban majd az NSZK látja el, ugyanakkor az alap- szerződés nem érinti a nyugat-berlini szenátus és az NDK megállapodásait.

Az emberi kapcsolatok megjavítása között Bahr példának idézte a családegyesítés! akciót és a jobb utazási lehetőségeket.

A normalizálódás „nemzet- * közi jogilag kötelező megállapodások alapján, a két néhíst állam egyenjogúságának alapján” vált lehetővé — jelentette ki Egon Bahr.

Az államtitkár befejezésül szintén méltatta a szerződés nemzetközi jelentőségét. Rámutatott: immár lehetővé válik, hogy a két némét állam egymással' is tárgyalhasson, az európai béke alapvető kérdéseiről és ezért megállapodott a kölcsönös politikai konzultációban. (MTI)

Fontos politikai az agresszió ellen

Az ENSZ-közgyűlés keddi kezdeményezésnek nevezte, plenáris ülésén Csehszlovákia, hogy az ENSZ-közgyűlés na- Egyiptom és Jugoszlávia tel- pirendjére tűzte a szovjet ja- )es támogatásáról biztosította vaslatot, mert — mint mon- az erőszak alkalmazásáról va- dotta — az erőszakról való ló lemondásra és a nukleáris lemondás, a nukleáris fegyve- fegyverek alkmzásának állan- rek alkalmazásának betiltása

dó betiltására vonatkozó szovjet javaslatot. A szovjet Indítvány — mondta beszédében Milan Klusak csehszlovák külügyminiszter-helyettes — az agressziós háborúk felszámolásának hatékony politikai eszközét teremti meg.

Hasonló szellemben nyilatkozott a szovjet javaslatról Mahmud Riad, Egyiptom ENSZ-képviselője.

Budimir Loncar, jugoszláv küldött rendkívül hasznos

teljes mértékben megfelel korunk objektív és szükség- szerű követelményeinek.

Jablonski

beszámolója

A LEMP polilT-fai bizottsága november 7-i ülésén meghallgatta Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke beszámolóját magyarországi látogatásáról. A pb megállapította, hogy az államelnök látogatása erősítette a Lengyel és a Magyar Népköztársaság testvéri barátságát és sokoldalú együttműködését. (MTI)

Pakisztán kilép a SEATO-ból

A pakisztáni kormány szer- zatban a pakisztáni kormány dán bejelentette, hogy híva- leszögezi, hogy „a haladó el- talosan is visszalép a délke- vekhez való hűség nevében, let-ázsial szerződés szervezeté- és az ázsiai realitásokkal szabói (SEATO). mot vetve” határozott a kiléA döntésről szóló nyilatko- pés mellett. (MTI)

Igazán történelmi pillanat

széről sosem hiányzott a megegyezésre irányuló őszinte szándék. A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa külpolitikai irányvonalában nyomatékosan hangsúlyozta: az NDK célja a kapitalista államokkal, köztük az NSZK-val való békés együttélés. E politika következményeként jelentősen megnőtt az NDK nemzetköri tekintélye, s a világ számos országa létesített az első német munkásállammal diplomáciai kapcsolatot. Ezen országok régesrég elavultnak tartják a Hallstein-doktrinát, s a két német állam létezését olyan tényként fogják fel, aminek erőszakkal történő megváltoztatása újabb veszedelmet idézhet fel Európában, és a világon.

A tegnap parafáit alapszerződés előszava és tíz cikkelye rögzíti, hogy mind a két állam kapcsolatuk kialakításánál az ENSZ alapokmánya céljából és elveiből, különösen az államok szuverén egyenjogúságának alapelvéből indul ki. Az NSZEP politikai bizottsága és az NDK minisztertanácsa ezzel kapcsolatban rámutatott: „Ez az európai enyhülés érdeke, a békét szolgálja, s nem utolsósorban előnyös az NDK és az NSZK polgárai számára.”

S mert az alapszerződés olyan amilyen, mindjárt megszületésének pillanatában a jobboldali ellenzék, a két Németország erőszakos egyesítésére törekvő erők tüzének középpontjába került. Megszaporodott újfent azoknak a száma, akik a szovjet—NSZK, Illetve a lengyel—nyugatnémet szerződés megkötésének alkalmával árulással, a német érdekek kiárusításával vádolták a Brandt—Scheel kormányt, s akik a legnagyobb veszélynek az európai politikai légkör enyhülését, az.államok közötti békés együttműködés fokozódását tartják. Nyilvánvaló tehát, hogy a november 19-én sorra kerülő nyugatnémet választások után bekövetkező aláírást, majd a szövetségi gyűlésben zajló ratifikációs eljárást sok belső csatározás előzi meg a szövetségi köztársaságban. Ezek centrumába majd azok a régi érvek kerülnek, amelyeket eddig is gyakorta hallhattunk Rainer Bar- zel és Gerhard Schröder szájából, s amelyek szerint az NSZK szembekerült saját és szövetségesei érdekeivel, s lemondott a „német egység” megteremtéséről.

Ha a dolgot arról az oldalról nézzük. amit a hírhedt Hallstein-doktrina tartalmaz, talán megérthetjük az ellenzék lelkiállapotát. Van azonban két dolog, amit külön érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy az NSZK által történő egyedüli képviselet jogát valóságosan a világ egyetlen állama sem ismerte el. A másik: a három fő tételből álló

Hallstein-doktrinát sem parlamenti határozat, sem kormánynyilatkozat nem erősítette meg, s úgy lett a bonni politika fő irányvonala, hogy a nyugatnémet parlament tulajdonképpen nem fogadta el annak.

A szocializmust sikerrel építő Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi kapcsolatai az egyoldalú bonni magatartás ellenére terebélyesedtek. E folyamat közben az NSZK-bah is egyre jobban értek azok a feltételek, amelyek a korábbinál progresszí- vebb irányba terelték a külpolitikát. Brandt kormánya már világosan látta: ha nem ül tárgyalóasztalhoz, nem igyekszik rendezni függőkérdéseit európai szomszédaival, s nem kezd eszmecserét az NDK-val az együttműködésről, lemarad az utolsó vonatról: a két német állam kapcsolatainak rendezetlensége továbbra is akadályozza az európai enyhülést.

Az európai viszonyok megváltozásában és a nyugodt légkör állandósulásában nem kis jelentősége van az alap- szerződésnek. November 22- én kezdődik Helsinkiben a biztonsági konferenciát előkészítő sokoldalú megbeszélés. Ez persze egyébként is létrejött volna, de az, hogy a két német állam megállapodása megelőzte, jelentős tehertételtől szabadította meg a biztonsági konferenciát, megkönnyítette a napirend megtárgyalását, hiszen feltételül már sehol sem szükséges valamely kérdéshez hozzáfűzni a két Németország kapcsolatainak rendezését.

Sz. L