Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Interpellálnak a tanácstagok

f „A tendcülael tnunKa a vítlsszt<i i iH/jUmiui alapuló megiisxtelö közéleti tevékenység.”

(Idézet a tanácstörvényből.)

Interpellál a tanácstag:

A tanácsülésen feláll és megkérdezi, mikor javítják meg az utat, kap-e művelődési házat a község, elintézték-e a jogos panaszokat. Továbbítja a tanácsnak azt, amivel választói megbízták.

A tanácstagok eléggé gyakran és sokféle ügyben Interpellálnak. Nógrád megye Tanácsa háronahavonként tart ülést, és Ilyenkor rendszerint elhangzik négy-öt közérdekű felvetés. Ezeket azonnal írásba foglalják, és a tanácstag legkésőbb tizenöt napon, belül levélben kap választ.

Nem egyéni sérelmek

A tanács üléseken elhangzott Interpellációik az esetek nagy százalékában közérdekű kérdésekhez fűződnek, Ez mindenképpen jó dolog, mert azt mutatja, bogy a tanácstagok interpellációs jogukat nem egyéni sérelmek orvoslására használják fel. Az egyéni kéréseket, panaszokat, sérelmeket más úton-módon intézik. Mert azok nem tartoznak a tanácsülésre.

Mivel kapcsolatosak az interpellációk? Elsősorban kom. munálls gondok, egészségügyi, szociális, művelődési kérdések kerülnek a tanács elé, Van a hetvennégy inegyel tanácstag közül, aki egy-egy témában többször 1« interpellál. Egészen addig, amíg megnyugtató és alapos választ nem kap, amelyet továbbitlial a választópolgároknak. Ez azért is jó, mert felszínen maradnak olyan ügyek is, amelyek talán eltörpülnek az egész megyét érintők mellett. De azoknak fontos, aikikre vonatkozik.

A tanácstagok interpellá- dójára a megyei tanács illetékes osztályvezetői még ott, a tanácsülésen rögtön válaszolnak, ha érdemlegeset tudnak

szervezeteinek csúcstltkára. Fodor 'János elvtárs méltatta, majd ezt követően a vállalat dolgozói az MSZMP városi pártbizottsága által rendezett koszorúzáson és iinmondani, és az kielégíti a tanácstagot. Amennyiben a dolog részletesebb vizsgálatot, utánajárást, hosszadalmasabb intézkedést követel, úgy írás- lián válaszolnak az osztályok. Egy dolog megnyugtató. Mindig, minden alkalommal érdemleges ügyintézés követi a közérdekű bejelentéseket.

Ml lesz a pedagógus- lakásokkal?

Gyakran mondják tréfásan, a tanácsülés egyúttal a „kényes kérdések” fóruma is. Már ami az interpellációkat Illeti. Mert a tanácstagok bármit megkérdezhetnek, amit a tanácsapparátus munkájára vonatkozik, Valóban Izgalma« témák kerülnek napirendre. Ami nem Jelenti egyúttal azt is, hogy valóban „kényesek”.

Szircsák András tanácstag legutóbb például elmondotta, hogy Jobbágyi községben az idei tanítási év végével öt pedagógus nyugdíjba megy. Valamennyien saját lakásukban laknak. Ez annyit Jelent, hogy az újonnan érkező pedagógusoknak — a 300 gyereket tani- tó iskolában az új pedagógu. sokra mindenképpen szükség van — lakást keli biztosítani. A tanácsnak la'kásvásárlásra pénze nincsen. Mi legyein a teendő? Á művelődésügyi osztály vezetője rövid Időn belül — ti* nap határidővel — választ tóért

Az osztály több tárgyalást folytatott a helyi tanáccsal. Ennek alapján a tanácstag

olyan választ kapott, hogy ha egyszerre — sajnos — az öt lakást nem is tudják ígérni, a megyei tanács a maga eszközeivel segít. De a Jobbágyi tanácsnak is vallania kell bizonyos áldozataikat. Emellett olyan lehetőség is mutatkozik,

A vállalat, mintegy 150 ezer forintot fordít kétszáz aktíva és a jó munkát végső dolgozók megjutalmasásá- ra.

Zentai Csabanc

hogy pedagógu skölcsönt ve

gyenek fel a nevelők.

Hosszadalmasabb intézkedést igényel Mocsári Pálné tanácstag kérdése. Azt vetette fel, hogyan lehetne jobbá tenni a cserháti kisiskolák munkáját, ahol az egyik községben két nevelő tanít tizennyolc gyereket elsőtől nyolcadikig. Ráadásul az egyik pedagógus megbetegedett. A megoldás a körzetesítés lenne, akkor viszont az alsó tagozatosokkal nem tudnak mit kezdeni. Az úgy nagyon izgalmas, és elég sok fejtörést okoz a művelődésügyi osztálynak.

Düledező postaépület

Ellenbach Istvánná arról tájékoztatta a tanácsot, hogy a karancskeszi postaépület romos, düledezik, életveszélyes. Megkérdezte: milyen elképzelések, tervek vannak a helyreállításra és mikor, mert jelenlegi állapotában a telet sem bírja ki? A község lakói gyors műszaki felülvizsgálást és Intézkedést kérnek.

A válasz nem késett sokáig. Ugyanis a posta negyedik ötéves tervi programjában szerepelt a karancskeszi posla építése. Méghozzá 1973-as dátummal. Egy későbbi tervben már hiányzik Karancskeszi neve. Az építéei osztály megvizsgálta a helyszínen, az épületet és valósnak • találta a bejelentést. A tények ismeretében a Budapest—Vidéki Postaigazgatóság igazgatójával október végén újabb beszélgetést kezdeményeztek. Most novemberben megint tanácskozásra kerül sor. Itt végleges döntés születik, erről írásban értesítik isimét a tanácstagot.

Előfordul nemleges válasz is. Ez érthető, Mert az anyag* lehetőségek végesek, a pénzt sokfelé kell elosztani. Hegedűs Ferenc tanácstag azt kérte, hogy a kteteremye-bánya- telepi vasútállomásnál építsenek várótermet, Mert a bányatelep! megállónál sok a fel-, illetve leszállók száma, őket hó, eső éri.

A válasz világos: sajnos,

nem lehet, mert a kisterenye- bányatelepl vasúti megálló megszűnik. Autóbuszjáratokkal bonyolítják le a forgalmat, (gy váróhelyiséget építeni felesleges pénzkidobás lenne. Ezt meg kell értendők a választó- polgároknak is.

Interpellálnak a tanácstagok. Sokféle ügyben, de mindig az állampolgárok érdekében. így aztán a felvetett ügyek egyáltalán nem számítanak „kényes” kérdésnek. Mert a válasz mindig nyílt és kielégítő.

Csatai Erzsébet

Jutalmazások a Fémipari Vállalatnál

November 5-én, vasárnap l balassagyarmati Fémipari Vállalat klubhelyiségében a Vállalat dogozó! ünnepélyesen megemlékeztek a Nagy Októberi Forradalom 55. évfordulójáról.

Az ünnep jelentőségét e Fémipari Vállalat Párt alapnepí nagygyűlésen vesznek

részt.

Az ünnepséget megelőzően

a vállalat tömegszerveizeti vezetői összegyűltek és értékelték a társadalmi életben résztvevő párt-, KISZ- és szak- szervezeti aktívák munkáját.

Ünnepség a balassagyarmati vasúton

Szombaton emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról a balassagyarmati vasutasok, az állomás, « fűtőiház és a vonalfőnökség dolgozói. Az ünnepi köszöntő után huszonkét kiváló munkát végző vasutas dolgozó kapott jutalmat. A párt-,

i szakszervezet és a KISZ- szervezet legjobb aktivistái Könyvjutalmat kaptak. A bensőséges hangulatú ünnepségen röviden méltatták az állomás idei eredményeit, amely révén az Élüzem címet ismételten elnyerték.

Társadalmi munkásokat jutalmazlak

\ KJSZÖV-né| is megemlékez- emlékplakettet kapott, mivel nagy tek a Nagy Októberi Szocialista érdemei vannak abban, hogy az Forradalom évfordulójáról. Ebből OKISZ Kupát az idén Nógrád az ünnepélyes alkalomból tíz tár- megye csapata nyerte, sadalnii munkást jutalamaztak Három gépkocsivezetőnek, Mile meg kiváló sportmunkáért jel- Lászlónak, Fodor Barnabásnak és vénnyel. Kiss László, a KISZOV üepcsák Lászlónak pedig a balmegyei szövetkezeti bizottságának esetmentes közlekedésért járó kititkára pedig a sportmunkáért tüntető jelvényt nyújtották át.

Eredményes a földtani iroda munkája

A nógrádi szénbányák föld- tál teljesítették tül a tervet, tani és földmérési irodája oly módon, hogy még a ter- az idén eddig 31 megrende- vezett és a vállalat számára lőve! állt kapcsolatban. Te- kedvező költségszintet is csak- vékenységi területe az ország nem másfél százalékkal csök- nagy részére kiterjed. Geo- kentették. déziai munkákat, talajmecha- az iroda árbevétele az idén nikai vizsgálatokat és fúró- elért a ír,5 millió forintot, üzemi tevékenységet végez- Mérnökségi kapacitásuk a jö- nek Hegyeshalomtól Putno- évre is szerződésekkel lekig, Szegedtől Zalaegerszegig, kötött. Tárgyalásokat íolytat- Az elmúlt háromneg' ed évben nak a Börzsöny feltérképező több. mint egymillió forint- fúrásaira is.

— Bár csak negyvenéves volna. Nem látszik meg rajta, hogy már túl van a nyolcvan- hét esztendőn. Ma is fürge, mozgékony. Nyugdíjas kereskedő, de még mindig dolgozik. Mindig mosolyog, mindenkihez van kedves szava. Kisterenyén mindenki Grosz bácsijának nevezik. Mindenki szereti, mindenki hallgat rá. A községi tanács ülésén mindig a köz érdekében szólal fel, az állam- polgári kötelmekről beszél. 1955 óta folyamatosan tagja a tanácsnak. Kisterenye valóban kisközségből indult el mai útjára, s ma már a városiasodás felé halad. Ebben az öregnek is része van — így summázza véleményét Grosz Sándorról Jellinek Tibor, a kisterenye! tanács elnöke.

Amikor később személyesen is találkoztam Grosz Sándorral, a pult mögött állt, s kiszolgált. Csak néztem ezt az embert, akit az élet nagyon megleckéztetett, de soha nem éreztette fájdalmát az emberekkel. Munka, két világháború, munkaszolgálat, a család elvesztése, gettó, az élet újra és újra kezdése. Grosz Sándornak mindig volt ereje, hogy megtalálja helyét a közösségben. hogy másokért is sokat tegyen.

Hasznoshutáin, a mai Mátra- keresztesen született. Apja bőr- és tollbeszedő volt. Hat leány- és egy fiúgyermek született a családban. Nehéz volt az élet. Még alig 13 éves, amikor már kereskedőinas Kisterenyén. Mivel alacsony termeBon arcán a

Le Thl Bon:

Ha nálunk születik, talán Borinak nevezik

Ha nálunk született volna, talán Bori lenne a neve, Hazájában így hívják őt: Bon. Hosszú, egyenes szálú, szén- fekete haját "hátul összekötve viseli, s szép arcát ritkán önti el a mosoly. Pedig még csak 15 éves.

Le Thi Bon Vietnamból érkezett hozzánk,

— Melyik részről?

A tolmács fordítja Bon szavait:

— Se falúból, se városból, Az erdőben élek a harcoló katonák között.

Mar csaknem megkérdeztem, hogy szüleivel együtt húzódott-e az erdőbe, de kísérőim még időben figyelmeztetlek :

— A családjáról ne beszéljen vele. Inkább elmondjuk helyette.

Tragikus a törtéltet, s egyben magyarázat is arra, miért olyan felnőtteden komoly Bon arca, miért olyan ritka vendég rajta a mosoly.

Két esztendővel ezelőtt történt Dél-Vietnam Quang Da

tartományában, Xuyen Loc faluban. Bon és családja a földekre indult, amikor támadtak az amerikaiak. Az akkor t3 éves kislány menekült, és sikerült elérnie a közeli sziklákat. Ott megbújt. A többiek számára azonban nem volt menekvés, Legyilkolták édesapját, édesanyját, nővérét és a nagyapát is. Elpusztult az egész falu. A

kis házak a lángok martaiéul lettek.

Bon magára maradt.

Míg a történetet borzadva hallgatom, Bon csendesen néz maga elé. Talán hallja Is miről van szó ,..

— Mi szeretnél lenni?

Most először derül fel az

arca.

— Gyógyszerész — mondja. — Egész életemben tanulni szeretnék. Ha lehet, akkor itt, Magyarországon —- fűzi hozzá ábrándosán, — Itt olyan kedvesek az emberek, olyan szép minden.

Nem véletlen a nagy lelkesedés benne a tanulás iránt, hiszen csak nemrég jött rá az izére. A háború nem kíméli az. iskolákat sem, s Bon még csak most, lee-dte a harmadik osztályt. De mint kísérői elmondták, jól tanul. Tavaly egyszerre végezte el a két osztály anyagát,

— Hol jártál már Magyar- országon, Bon?

Sorolja:

— Voltam a Balatonnál és a Duna-kanyarban. Láttam Esztergomot és Visegrádot. — és hirtelen felcsillanó szemmel, szinte kiáltva mondja: — És ültem Budapesten az úttö. rő vasú ton 1 De mind közül a Parlament volt a legszebb.

Sok helyen megfordult már a világon. Készt vett a koppenhágai békegyűlésen, béke- konferenciákon volt Finnországban, Dániában, Svédországban, Számtalan élményben lehetett része.

De a kis Bon sötét szemel arról árulkodnak: számára a legszebb élmény sem nyújthat kárpótlást mindazért, amit vele tett a háború.

*

Nem ismeretlen már előttünk ez a szó: tigrisketrec. Saigontól 75 kilométerrel délre fekszik egy sziget, Vietnamban Con Dacnak hívják. Mi Condor-szigetnek ismerjük.

A tigrisketrec négy oldalon vastag falakkal körülvett, szűk börtön. Vasajtóval záródik, a tetejét vasráccsal fedik. Ezen át dobják lenapjában egyszer a foglyoknak az ételt

Nguyen Van Thang 12 esztendőt töltött a tigrisketrecben. Partizán volt, de munkába menet fogták el az amerikai katonák. Nem tudták róla, hogy valaha is fegyver volt a kezében. Két évet már raboskodott előtte a saigoni börtönben, az ottani megpróbáltatások azonban eltörpültek amellett, amit a Condor- szigeten kellett elviselniük a foglyoknak.

waneüág

— Gúzsba kötve hevertünk egész nap a sötét ketrec földjén. A napsugár ritkán ért bennünket, s az állandó sötétség felemésztette a szervezet ellenállóképességét. Közülünk sokan meghaltak, de a holttesteket hetekig nem vitték el. Ez is az egyik válogatott kínzás volt.

Thang most ötvenéves. A bátor férfi életének 14 esztendejét áldozta fel hazája szabadságáért.

— A legszörnyűbb az volt hegy még beszélgetni sem lehetett —- .emlékezik. — A vas

Nguyen Van Thang: közülünk sokan meghaltak, de a holttesteket sokáig nem vitték cl

vezeti a hangot, a suttogást is gyakran meghatották az őrök. Büntetésként oltott mésszel öntötték le, vagy a rácson keresztül botokkal szurkálták a foglyokat.

Mint legtöbb társát, őt is több ízben „kihallgatásra” Vitték. Felcsillantották előtte a szabadság reményét is, de az ára árulás lett volna. Ilyen alkuba egyikük sem ment bele.

Nem tudtak rábizonyítani semmit, s a börtönsziget már kezdett szűk lenni. A nagybeteg foglyot, Thangot elengedték.

— Még ma is 'hárommillió ember senyved nálunk a börtönökben — mondja Thang, majd csendesen hozzáteszi:

— Bárcsak iskolánk lenne annyi, mint börtönünk.

Szendi Mária

Arcok közelről

Mindenki Grosz bácsija

tű ember, azt tartották róla: kicsi a bors, de erős.

— Az életem az első világháború törte meg. 1914-ben vonultam, be katonának, a csaknem négy éven keresztül hordtam az egyenruhát. Közben megsebesültem. Oroszországban ért a forradalom is. A vöröskatonákkal Odesszában találkoztam először. Ez örökre emlékezetes lesz számomra. Ók küldtek haza, hogy csináljunk rendet itthon Is... A hazaérkezés után, a Tanácsköztársaság idején a lakosság ellátásáról gondoskodtam úgy, ahogy szerény tehetségemből az lehetséges volt — emlékezik vissza.

Sok-sok évet ugrunk át a

beszelje,r.s so. ín. űző ts.K n nősülésről, a boldog családi életről. Beszél az önállósága megteremtéséről. Egy nagy tragédiánál megcsuklik a hangja, könny szokik a szemébe.

—- I944-et írtunk. A feleségemet és tizennégy éves kislányomat Auswitzba vitték. Nem tértek vissza. A fiam és én mupkaszolgálatos lettem. A fiam is ott maradt. Én magam bejártam az országot.

Salgótarján—Sárosd—Budát

pest. Munkaszolgálat és gettó. Budapesten egy gyűjtőlaktanyában vigyáztak ránk a nyilasok. De éreztük, hogy már nem tart sokáig... Vasárnap reggel volt. A Keleti pályaudvar környéke már szabad volt, hallottuk a hirt. Én a Klauzál tér egyik házából figyeltem az eseményeket. Ezen a reggelen azt láttam, hogy a szemben lévő ház előtt már nem áll őrt a nyilas karszalagos. De jöttek egymás után, egyenként a felszabadító szovjet katonák. Aztán mind többen. Kinyitották a gettó kapuját, s így lettünk mi szabadok. Életemben másodszor köszönhettem az életet, a szabadságot a vöröskatonáknak...

Az élet nem áll meg. Grosz Sándor is erőt vett magán. Ha családját el is veszítette, egy nagyobbat, a közösséget választotta.

— Kisterenye nekem otthont adott, kötelességemnek éreztem, hogy tegyek valamit érte. Kommunistának érzem magam. Éppen ezért, amikor 1950-ben arra kértek, hogy vállaljam el a tanácstagságot, örömmel tettem. Ha a párt, a

tanács hívott, mindig ott voltam, s vagyok még ma is. Ügy érzem, talán szükség is van rám.

Grosz Sándor sokat tett a faluért, A termelőszövetkezet szervezésénél ha kellett éjszakákat áldozott arra, hogy ösztönözze az embereket. Elnöke, majd titkára volt a Hazafias Népfront községi bizottságának. Ott dolgozott a pénzügyi, a mezőgazdasági állandó bizottságban. A választások során számos jelölő gyűlésein beszélt a tanácstagokról, méltatta azok munkásságát. Díszoklevelek egész sora bizonyítja munkásságának eredményességét, elismerését.

— Sokat igénybe vettek, de úgy érzem, munkámnak volt is eredménye. Szívesen csinálok most is mindent a közösség érdekében. Ott vagyok minden megmozduláson, gyűlésen. Azért most már pihenni szeretnék. Ügy érzem, ezt a választóim is megértik...

Pihenni. Vajon tud-e majd igazán pihenni Grosz Sándor, aki sokszor előveszi díszokleveleit, a munkáját elismerő kitüntetéseket. S most egy újabb, egy nagyobb került mellé. A nagy évforduló alkalmából már átvette a Munka Érdemrend bronz fokozata kitniütetést, szinte a legnagyobbat, amire valaha is számított.

Viselje erővel, egészséggel. 1 Somogyvári László

NÓGRÁD - 1972. november 6., hétfő 3

/