Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

MILYEN FEJLŐDÉS VÁRHATÓ?

Jelölő gyűléseit nyomában

Van miről beszámolni

Meddig maradnak a „gőzösök”? — logos igények és észrevételek Lehetne gyorsabban, kulturáltabban? — Interjú Tóth jános

vas út igazgatóval

At utóbbi hetekben többszőr járt Salgótarjánban Tóth János, a MÁV Budapesti Igazgatóság vasútigazgatója. A műszaki napok alkalmával vendége volt a megyének, s egyik előadója a Közlekedéstudományi Intézet Nógrád megyei csoportja rendezésében lezajlott közlekedéstudományi ankétnak, majd alig egy héttel később vezető munkatársaival érkezett a megyeszékhelyre, hogy tárgyaljon megyei és a városi vezetőkkel a vasúti közlekedéssel kapcsolatos elképzeléseikről.

A legutóbbi látogatása alkalmával meghívásunkra fölkereste szerkesztőségünket és munkatársunk kérdéseire válaszolva tájékoztatást adott a megye vasúti közlekedésének helyzetéről, a fejlesztési lehetőségekről és a kilátásokról:

— A megye vasúthálózatának és állomásainak, szolgálati helyeinek kilencvennyolc százaléka a MÄV Budapesti Igazgatóságához tartozik — mondta Tóth János vasútigaz- gató. — A tanácsi vezetőkkel folytatott megbeszélésen nagyon sok gond, probléma felmerült. Sokakat foglalkoztat, hogyan lehetne megrövidíteni a menetidőt a megyét érintő egyes vasútvonalakon ? Sokan kifogásolják a levegő szeny- nyezettségét, amihez a „gőzösök” is hozzájárulnak. Vajon várható-e javulás e téren? A vasúti személyforgalom kulturális színvonalának emelése, a vasút modernizálása, korszerűsítése szintén tagadhatatlan és jogos igénye az utazóközönségnek. Vajon mennyit fejlődik a vasút a negyedik ötéves tervben?

— Megértem ezt az egészséges kíváncsiságot és türelmetlenséget, a felvetett kérdések jogosságát sem vitatom. Ugyanakkor meg kell mondanom, bármennyire is jól hangzana, egy pillanatig sem merném állítani, hogy holnap, vagy netán holnapután valamennyi probléma megoldódik.

— Arról nem szabad elfeledkezni, hogy Nógrád megyében a gondok orvoslása érdekében már eddig is sok minden történt. S ez nyilván a jövőben sem lesz másképpen.

Aszód—Nógrádkövesd—Balassagyarmat térségében sikerült a kisebb teherbírású, korszerűtlen vágányhálózatot felújítani, átépíteni, amelynek révén valamelyest csökkent a menetidő, egyúttal az áruszállítás is meggyorsult, zavartalanabbá vált. A menetrendet a gyorsan iparosodó Balassagyarmat igényeihez igazítottuk.

— A Hatvan—Salgótarján— Somoskőújfalu vonalon előrelépés a Diesel-mozdony vontatta vonatpár, a reggeli, esti gyors, amely „közelebb hozta”

a fővárost a megyeszékhelyhez. A teherforgalomban fejlődés, hogy a gőzösöket e vonalon véglegesen felváltották a Diesel-mozdonyok. Érthető a kívánság; sokan szívesen búcsút mondanának a személy- vonatokat vontató gőzmozdonyoknak is. Ne szennyezzék a város levegőjét! A megoldás azonban nem olyan egyszerű. Ez függ az ország teherbíróképességétől. Ezenkívül fontossági sorrend is van a pályaszakasz igénybevételének megfelelően, hiszen más városok is fellépnek hasonló igénnyel, ahol esetleg sokkal jobban „szorít a cipő”.

— Meg kell mondani, Salgótarján nem áll a sürgősségi sorrend elején. Ez azt jelenti, hogy itt a Diesel-mozdonyok térhódításával arányban fokozatosan kerülhet majd sor a gőzösök kivonására, amihez hosszabb idő szükséges.

— A Hatvan—Salgótarján vonalon se a menetrendet, se a menetidőt tekintve különösebb változás nem várható. A menetrend igazodik a munkába járó dolgozók igényeihez, ami természetszerűen azzal is jár, hogy a szerelvényeknek nagyon sok helyen, szinte mindenütt meg kell állmok. Ez a menetidő rövidítését lehetetlenné teszi. Budapest és Salgótarján között a vonatnak például harmincegy helyen kell megállni, ráadásul Hatvanban hosszabb ideig várakozni kényszerül a szerelvény, hogy előnyt adjon a lényegesen jobban igénybe vett Budapest— Miskolc vonalon kialakult forgalomnak.

— Felvetődik a gondolat, hogy esetleg zónarendszerű forgalmi rendet kellene bevezetni Hatvan és Salgótarján között. Ha a szerelvények nem állnának meg minden állomáson, csak minden másodikon, vagy harmadikon, meghatározott rendben, összehangoltan, akkor a menetidő jelentősen

csökkenthető lenne. A pálya erre alkalmas, de az elképzelés jelenleg nem látszik megvalósíthatónak, mert az utazóközönség egy-egy csoportja változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a vonatok minden állomáson megálljának.

— Balassagyarmat térségében lesz némi változás az 1973/74-es menetrendi időszakban, hiszen az átlagos utazási sebesség harmincról negyven kilométerre emelkedik, amelynek következtében a menetidők 10—12 perccel rövidülnek. A tervidőszak végéig megjelennek e vonalszakaszon a motorvonatok.

— Budapest—Bánk-üdülőte- lep, illetve Romhány között hét végi járat indítását tervezzük, bár felméréseink azt mutatják, a szerelvény kihasználhatósága erősen kérdéses, mert a nyaralók főleg gépkocsival utaznak a bánki tóhoz, hogy ottani telkükön, víkend- házukban töltsenek néhány kellemes napot. Arról nem is beszélve, hogy e rövid távon a vonatnál az autóbusz sokkal vonzóbb, gyorsabb közlekedési eszköz.

— Sokan beszélik, hogy a Diósjenő—Ramhány és a Salgótarján—Somoskőújfalu vonalakon az igazgatóság megszünteti a személyforgalmat. Ettől nem kell tartani, Romhány és Diósjenő között továbbra is közlekednek személyvonatok, Somoskőújfalu vonatkozásában is csak egyetlen vonatpárt helyettesítettünk autóbusz-közlekedéssel, hogy ennek hatását tanulmányozhassuk.

— A pálya felújítása befejeződött a Hatvan—Somoskőújfalu vonalon. A negyedik ötéves tervben szerepel még Salgótarján külső pályaudvar fejlesztése, egy korszerű vá- gányfoglaltságos biztosítóberendezés készül, a hozzá tartozó épülettel. Felépül egy négylakásos épületrész és átalakítjuk a régi állomásépületet. Megtörténik a rendező pályaudvar vágányhálózatának és a SiKÜ iparvágányának felújítása. Automatikus térközbiztosítóval látjuk el a Hatvan— Salgótarján közötti vonalat, ahol érmék alkalmazása eddig elmaradt. Balassagyarmaton 80 tonnás hídmérleg és szociális létesítmény épül — mondta befejezésül Tóth János vasút- igazgató. K. S.

Jelölő gyűlések nyomábarí jártunk Magyarnándorban. Pontosabban, arról beszélgettünk, mi az, ami már megvalósult a jelölő gyűléseken felvetett javaslatokból, tanácsokból, közérdekű hozzászólásokból. És természetesen arról is, hogy pénz híján mi vár még megoldásra.

Megfizették a tandíjat

Smida Tibor, a községi közös tanács titkára kapásból sorolja az adatokat. Sokféle tapasztalatokat szereztek

ugyanis az elmúlt két évben, jót és rosszat egyformán. A titkár valahogy így fogalmaz, hogy tavaly az önállóság első évében a tandíjat is megfizették.

Miért? Elsősorban azért, mert olyan pénzekkel is számoltak, amelyek végül is elmaradtak. Nem azért, mert a tervek esetleg pontatlanok voltak, avagy a tanács többet akart, mint amit meg tudott volna valósítani. Hanem azért, mert az új tanácstörvény értelmében a községben levő vállalatok fizetnek a tanácsnak községfejlesztést. Ez teljesen új dolog volt tanácsnak és vállalatnak egyaránt

A Magyarnándori Állami Gazdaság a tanács számításai szerint például félmillió forintot fizetett volna. Igen ám, de a gyakorlatban ez úgy történt, hogy tavaly novemberben kétszáztizenhatezer forintot utalt át a gazdaság. Az idén márciusban pedig száz- hatvanhétezret. A kiesés testvérek között is legalább százezer forint

Ugyanakkor a tanács számított a félmillióra és fizetnie kellett különböző munkákért. Igen ám, de nem volt miből, így történt, hogy a vizslási Útkarbantartó Vállalatnak pél-- dául három részletben tudták kifizetni az útépítés költségeit. Közben állandóan sürgették a tanácsot — teljes joggal. Végül is három részletben fizették meg a járandóságot.

— Még jó, hogy tanácsi vállalatról van szó, és nem számítottak kötbért — mondja a titkár. — Hozzá kellett szoknunk az önállósághoz, az nem vitás. De az önállóság rizikóvállalással is jár. Tavaly bizony megtörtént, hogy valósággal sorban álltak az OTP- számlánk előtt. Előfordult, hogy a számlánkon meg egy fillér sem volt. Éppen ezért, az idén már sokkal óvatosabban terveztünk.

Újra lesz szökőkút

Gödrök a főtéren

Nagy a felfordulás Salgótarján szívéiben. Árkokat ásnak « Tanácsköztársaság téren, jobbra-halra terelgetik a Rákóczi utat, bonyolult a közlekedés. Hónapok óta szinte meg sem állnak a légkalapácsok, hol itt, hol ott törik fel az útburkolatot, hogy aztán néhány nap vagy hét múlva betemessék az árkokat. Megkérdeztük a városi tanács építési osztályának vezetőjét, mi az oka és célja ennek a látszólag anarchikus munkának.

Megtudtuk, hogy a most folyó munkálatok egy többlépcsős rekonstrukció-60rozat végső lépései. A sorozat keretében új ivóvízvezeték, szennyvízcsatorna, postái kábelhálózat és külön, csapadékvíz-elvezető csatorna kerül a földbe. Pillanatnyilag ez utóbbi munkái folynak. Remélhetőleg ezzel megoldódik majd az a gond is, hogy nagyobb esők után a nehezen lefolyó csapadék iszappal hordja he a város központját.

Mint Györki László osztályvezető elmondta, a munkákat még ez évben szeretnék befejezni, hogy jövő évre legfeljebb jelentéktelen hiánypótlások és a közvilágítási kandeláberek elhelyezése maradjon. Természetesen addigra eltűnnek majd az árkok is, és a jövő tavasszal új arca lesz a Tanácsköztársaság térnek. Eredeti nagyságában és állapotában megmarad a park, s felújulva az ez évben sokak által hiányolt szökőkút is működik majd.

Igen sokan tették fel azt a kérdést, máért nem lehetett egyszerre kiásni az árkot, amelybe az összes földbe süllyeszt tendő vezeték, kábel kerülhetett volna? Ennek valóban meglett volna a lehetősége, azonban — a teljesen ésszerű — szabványok miatt, melyek ivóvíz-, szennyvíz- és egyéb csatornák számára védőtávolságot írnak elő, ez az árok körülbelül a Centrum Áruháztól a Pécskő Üzletházág nyílt volna szélességében, s így a Rákóczi utat teljes egészében le kellett volna zárni. Mivel a forgalom elterelése lehetetlen, érthető, hogy a városi tanács a szakaszos miunka mellett döntött.

Hamarosan befejeződik a csatornaépítés és helyükre kerülnek az elektromos kábelek is. Befejeződik a mélyépítési rekonstrukció. Korántsem olyan látványos, mint az égbe növekvő házak, több bosszúság jár vele, de alap nélkül, csatorna nélkül, víz nélkül nem lehet lakóházakat építeni.

— 8 —

Érdekes a boradó kérdése is. A tanácsok tavaly kapták meg, új hatáskörként. Ma- gyamándorban viszont az a helyzet, hogy például az 1971-es évben negyvenezer forinttal kevesebbet tudtak boradóból beszedni, mint amit terveztek. De nem lesz másként az idei esztendőben sem. Az ok egyszerű. Csökken a szőlőterület mennyisége. Nándorban például általában direkt termő szőlőtőkék vannak, nem érdemes művelni. Külön érdekesség, hogy ma már a lakodalmakban sem a bor járja, hanem elsősorban a sör. így az idén már eleve százezer forint kieséssel számolnak a boradónál. Egy olyan tanácsnál, amely három és fél millióval gazdálkodik — ebből több mint kétmillió megy el a bérekre, amit minEgy-két

mondatban

„Én vagyok . a feleség” — jelentette ki egy kilencéves kislány, amikor a rendőrség be akarta hajtani az adósságot egy 80 éves kuwaiti férfin. A gyermek igazat mondott. A férj, a két házassági tanú és a házassági szertartást cebráló szerzetes már börtönben van.

•*

Ella Fitzgerald most jutott túl a második szemműtéten, amelynek során az orvosok lézersugárral távolították el a hályogot bal szeméről. Tavaly a jobb szemén végeztek hasonló műtétet.

6 NÖGRÁD - 1972. november 4., szombat

Társashazépítés. — Előbb mutassa a muszklijait!

(Takács Imre karikatúrája)

denként fizetni kell — bizony nem kis összeg.

Jobb kapcsolatokat

Magyarnándorban is meg kellett tanulni az önállóságot. Ez azzal jár együtt, hogy az eddiginél sokkal jobb kapcsolatokat próbálnak kiépíteni a vállalatokkal, üzemekkel, termelőszövetkezettel. A tanács vezetői elmondták, hogy előfordul bizony, hogy az üzemek nem adják meg a pontos felvilágosítást a várható jövedelemről. Azzal érvelnek, hogy ez nem kötelességük ... Ez igaz. Csakhogy a tanács számít a bevételekre, és építkezni például csak jó időben lehet. Éppen ezért a megye, vagy a járás illetékeseinek kellene jobban tájé- kozódniok és tájékoztatni a községi tanácsokat. Még hozzá folyamatosan, menet közben.

így áll a helyzet a bevételekkel. Együtt jár a felelősségvállalással és az önállósággal. Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy elsősorban a helyi tanácsnak kell az eddiginél sokkal közvetlenebb és jobb együttműködést találnia az üzemekkel.

Ami megvalósult

Magyarnándor a balassagyarmati járás pezsgő községe. Már csak azért is, mert ide tartozik Cserháthaláp, Mohóra és Debercsény is. Közös tanács, megannyi feladattal, de .összehangolt elgondolásokkal. Negyvenhárom jelölő gyűlést tartottak tavaly tavasszal. Ezen több mint ezerkétszáz választópolgár jelent meg, és közel kétszáznegyvenen szólaltak fel. Ezek jelentős rész» pedig közérdekű kérdéseket vetett fel.

Magyarnándorban például a vízmű volt a központi kérdés. Törpe vízmüvet szeretnének a községbeliek, mert rossz a víz. Amellett Mohorán és Cserháthalápon már van víztársulás, most Nándoron a sor. Igen ám, csakhogy pénz egyelőre nincsen rá, csak a távlati tervekben szerepelhet.

Bővül viszont a mohorai úton a villanyhálózat. Már ássák az oszlopokat. Járdákat kértek elsősorban az új házak elé. A múlt évben járdalapokat raktak le társadalmi munkában. Ideiglenes megoldásként, de ez is segít. Elkészült a buszmegálló negyven- ötezer forintért.

Szorgalmazták a magyar- nándoriak azt is, hogy az új településről könnyebben és gyorsabban lehessen eljutni a központba. Kisajátításokkal gyaloglejárót alakítottak ki, ez is húszezer forintot vitt el. Több százezer forintba került a délelőtti tanítás megvalósítása, amely jelentős előrelépés volt. Mohorán politechnikai műhelyt és új tantermet alakítottak és már megrendelte a tanács a Zalka Máté és1 a Lenin út vízhálózat-bővítésének terveit is. Ha minden jól megy, jövőre valóság lesz a tervekből. Emellett felújítottak két utcát, a Kossuth és a Vörösmarty utat. Mindkettő aszfaltréteget kapott.

Cserháthalápon hatvanezer forintba került a közvilágítás bővítése, korszerű higanygőz- lámpák adják a fényt. Még menet közben is jöttek újabb feladatok, például a mohorai körzeti orvosi lakás és rendelő felújítása. Ezt még az idén megkezdik.

Igaza van Smida Tibornak, amikor így búcsúzik:

— Azt hiszem, a legégetőbb kérdéseket megoldottuk. Nyugodt szívvel várhatjuk az újabb jelölő gyűléseket, mert van miről beszámolnunk...

Cs. E.

Munkahelyen és a közéletben

Foglalkozása: szocialista brigádvezető a nógrádi szénbányák építési üzeménél.

Társadalmi tisztsége: tanácstag Endrefalván. A végrehajtó bizottság tagja, elnök- helyettes. Pártvezetőségi tag. A földművesszövetkezetnél vezetőségi tag. Bartus Károly mondhatja el mindezt magáról. A 29 tagú szocialista brigád vezetése egész embert kíván. Utazni is kell naponta a munkahelyre és liaza, de azért a közéleti tevékenységre is tud időt szakítani.

— Tavaly lett a brigádunk aranyérmes. Annak idején Tímár József volt a brigád vezető, én a helyettes. Tímár tanfolyamot végzett, művezető lett. Egyébként vagy hat művezető és több új brigádnak a vezetője került ki a mi kollektívánkból. Jöttek új emberek, jól megvagyunk — mondja.

— Mikor kezdtem, 15 éves voltam. Söprögetőnek veitek fel Baglyasra 1938-ban. End- refalváról gyalog jártunk az etesi szurdokon keresztül. Lakatos szerettem volna lenni, de nem sikerült. Voltam viszont gazdasági cseléd is. A nagybátyám kőműves volt, nála tanultam a szakmát. Már a katonaságtól is hazakerültem, mikor felszabadultam. A tűzhelygyárhoz közvetítettek ki munkára. Itt is lehúztam négy és fél évet. Dolgoztam otthon a mezőgazdaságban és 1957-től itt, egy helyen. Elég nagy vargabetű volt ez, de jó itt a brigádban.

— Itt vannak a kisterenyei üzemcsarnokok. Ezekben benne van az én munkám is. A FÜTÖBER-nél épített csarnokot is naponta látom, örül az ember, hogy mennyi új terméket adnak ki abból, amit épített. Dolgoztunk a Ganz- MÁVAG új üzemén Mátrano- vákon. Kisteleken, illetve Já- nosaknán, ahol a női fehérneműgyár van. Valamennyi bányánál van olyan létesítmény, amit mi építettünk. Most saját beruházásban a gépüzemi fürdőt-öltözőt építjük Nagybátonyban. A harisnyagyárat és a munkásőrség épületét is mi formáljuk.

— Még a sofőrökkel is tartom a kapcsolatot, hogy legyen időben anyag. Nem árt

néha a sarkukra nézni. Az üzemnél ,is zörgetek, amikor kell. Azt tudom, hogy mit várnak a brigádtól és azt is, hogy mi kell nekünk a teljesítéshez. Ami jogos, csak azt követelem. Előfordult, hogy a vas hiányzott, máskor a cement, vagy a tégla. Emiatt egyik építkezésen leálltunk, a másikra csoportosítottuk az erőt. Kettős kár ez. Késik az építkezés és kevesebb a keresetünk. Nem túlzók, ha minden rendben lett volna az idén, jobban szervezik a munkát, még egy ilyen fürdőt felépíthettünk volna.

— A társadalmi tulajdon védelme is napi kérdés. A gondatlanság, felületesség miatt törik a hullámpala, az építési anyag. Ha csak mi, párttagok valamennyien nyitott szemmel járnánk és szóvá tennénk ezeket a hibákat, sokkal kevesebb lenne a kár — vélekedik a brigádvezető, aki egyébként egész sor gyakorlati példát sorol az elmondottak igazolására.

Van tehát mivel foglalkoznia a munkahelyén. Ha viszont hazaér az autóbusszal Endrefalvára, újra kezdi a társadalmi munkát.

— Nem ritka az olyan hét, amikor minden este van valami rendezvény, vagy társadalmi munka. Már a negyedik ciklusban vagyok a végrehajtó bizottság tagja. Sok minden kellene még a faluban, de addig lehet nyújtózkodni, amíg a takaró ér. A labdarúgópályát jórészt társadalmi munkával létesítettük. Szabad időben a többi kőművessel falaztuk az öltözőt. Volt olyan társadalmi munkánk is, amiért pénzt kaptunk. Ebből a fiataloknak zenefelszerelést vettünk. Nincs az ember munka nélkül otthon sem.

Karcsi bácsi — mert általában így hívják még talán a nála idősebbek is az üzemben és a faluban — köztiszteletben álló ember. Tekintélyét szakmai tudással, emberséggel szerezte. Szigorú önmagával és másokkal szemben is. Véleménye van a munkahelyen, és nem véletlen, hogy sokat adnak rá a vezetők. Ilyen ő a közéletben is, ahol a 21-es körzet taná^rt-gja.

Bodó János