Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

VILÁG PROLETARIAT, EGYESÜLJETEK! AI MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGAÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVF., 281. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1972. NOVEMBER 29.. SZERDA A szovjet párt- és kormányküldöttség keddi programja Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára kedden találkozott Leo­nyid Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával. A szívélyes, elv­társi légkörű találkozón a kérdések széles köréről foly- i attak eszmecserét. Péter János és Andrej Gromiko tárgyalása Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki / a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének tagja­ként tartózkodik Magyar- országon, kedden látogatást tett Péter János külügymi­niszternél. A meleg, baráti légkörű találkozón a két külügyminiszter több, fon­tos nemzetközi kérdésről tárgyalt. Megvitatták töb­bek között az európai biz­tonsággal és az európai biz­tonsági konferencia előké­szítésére Helsinkiben meg­kezdett, sokoldalú megbe­szélésekkel összefüggő kér­déseket. Péter János és Andrej Gromiko 4 közművelődés növekvő szerepe társadalmi fejlődésünk követelménye Ülést tartott a Közművelődési Kollégium A megye közművelődési helyzete című határozat vég­rehajtásához készített prog­ramtervezetet vitatta meg teg­nap a Közművelődési Kollé­gium Salgótarjánban tartott ülésén. Fekete Ottó, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője a programterve­zethez fűzött megjegyzéseiben hangsúlyozta, hogy a tanácsi vezetés minden szintjén, a ta­nácsok kulturális felügyelete alá tartozó területeken dolgo­zók körében tudatosítanunk kell: a köziművelődés növekvő szerepe egész társadalmi fej­lődésünk követelménye. Rendszeresen elemezni kell a társadalmi-szociális rétegek helyzetét, s biztosítani a rea­litásokhoz igazodó munkás- és ifjúságcentrükus kulturális ré­tegpolitika feltételeit. Szocio­lógiai és önálló kutatási, kí­sérleti megalapozottsággal korszerűbb eszközrendszer kialakítására kell törekedni — megkülönböztetett figyelmet fordítva a szocialista brigád- mozgalomíban és az ifjúsági klubokban rejlő lehetőségekre. A közművelődés 1973. évi tervezéséről Venesz Ernő, a József Attila Megyei Művelő­dési Központ igazgatója szólt. Kiemelte, hogy a tervekben nagy teret kell kapniuk a felnőttoktatási. feladatoknak. Sok kiaknázásra) váró lehető­ség van a munka és művelő­dés napjában. A felnőttek mű­velődése egyik sikeres formá­jának bizonyult a szocialista brigádok vetélkedője, a kezde­ményezést a jövőben folytatni kell. Különösen sok szó esett az ifjúság művelődéséről. A mű-- velődési intézmények és a munkásfiatalok közötti érint­kezés formáit meg kell talál­ni. Válaszra vár ez a kérdés is: hogyan lehetne az iskolai oktatást az órák keretén belül élőbbé, élménysaerűbbé tenni? Nem kidolgozott folyamat még a művészeti nevelés, a művészeti élmények feldolgo­zása a fiatalok körében. S szólni kell arról is, hogy bár csaknem minden községben működik már ifjúsági klub, tevékenységük tartalmasabbá tételére sok még a tennivaló. Az ülés vitájában hangot kapott többek között, hogy a honismereti mozgalom, a hely­történeti munka felfrissítésé­ben betöltendő szerepüket ha­tározzák meg a művelődési intézmények. Használják ki erre a célra az üzemek, intéz­mények évfordulód adta lehe­tőségeket. Ilyen alkalom lesz például a Madách Gimnázium közelgő évfordulója is. Töb­ben kifogásolták, hogy némely községben a művelődési hazák állapota elriasztó, holott a közművelődés anyagi ellátását nem lehet ezért felelőssé ten­ni. Jogos a kérdés: Ilyen kö­rülmények között milyen re­ményeket fűzhetünk a köz­művelődési határozat végre­hajtásához? Többet kell ten­nünk a művelődési házakban a társadalmi tulajdon védei-* méért is. Kereskedelmi és szakszervezeti vezetők tanácskozása Forró hangulatú ismerkedés Győr dolgozóival Hatékonyság, termelékenység a munkában A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai kedden Győr­be látogattak. Vlagyimir Scserbickijt, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, Konsztantyin Kátu- sevet, az SZKP Központi Bi­zottságának titkárát, Nyikolaj Tyihonovot, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesét, Ivan Ke- bint, az SZKP Központi Bi­zottságának tagját, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, és Vlagyimir Pavlovot, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetét elkísérte Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, Púja Fri­gyes, a külügyminiszter első helyettese és Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár magyar, szovjet és vörös zászlókkal, üdvözlő fel­irattal díszített bejárata előtt sok győri lakos gyűlt össze, s köszöntötte nagy tapssal az érkező szovjet vendégeket, s a társaságukban levő magyar személyiségeket. A bejáratnál — házigazdaként — dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter, valamint Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója kö­szöntötte, a megye és a város képviseletében pedig Pataki László, a Győr-Sopron me­gyei pártbizottság első titká­ra, Szaló Lajos, a Győr-Sop­ron megyei Tanács elnökhe­lyettese, Jankovits István, a városi pártbizottság első tit­kára és Kiss Sándor, a va­gongyári pártbizottság meg­bízott titkára fogadta a láto­gatókat. A kedves vendégnek fiatalok nyújtottak át virág­csokrokat. A gyár tanácstermében Pa­taki László mondott üdvözlő­szavakat, majd Horváth Ede ismeretté a nagy múltú gyár munkáját, életét, számolt be a fejlesztési tervekről. A Ma­gyar Vagon- és Gépgyár di­namikus fejlődése — mondot­ta egyebek között — tulaj­donképpen attól a dátumtól számítható, amikor jelentő­sebb mértékben vállaltak részt a szovjet—magyar autóipari együttműködésből. A vállalat fejlődése is szemlélteti, hogy szinte korlátlan műszaki és gazdasági együttműködést tesz lehetővé a KGST a résztvevő országoknak. Az üzemben tulajdonképpen azért vált le­hetővé a korszerű, nagy ha­tásfokú gyártástechnológia al­kalmazása, mert szovjet meg­rendelésre kifejleszthették a nagy sorozatok gyártására al­kalmas, igen jó teljesítményű autóbusz és trolibusz hátsó futóműveket. Üzemlátogatás, baráti eszmecsere A vendégek nagy elismerés­sel nyilatkoztak a hallottak­ról, s számos kérdést tettek föl. Érdeklődtek a gyár fel­építéséről, tagozódásáról, más magyar és külföldi üzemekkel való együttműködéséről, ter­melési eredményeiről. Az esz­mecsere csakhamar szociális kérdésekre terelődött, a szov­jet vendégeket az is érdekel­te, hogy épít-e lakásokat dol­gozóinak a Magyar Vagon- és Gépgyár, s milyen elvek alap­ján osztják szét az új ottho­nokat. A közvetlen hangulatú be­szélgetés után, a gyár veze­tői meginvitálták vendégeiket: tekintsenek meg néhány üzemegységet. A motorgyárig vezető, rövid utat a gyár dolgozóinak lelkes tapsa köze­pette tettéit meg a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai. A 30 000 négyzetméte­res üzemcsarnokban elsőként a forgattyústengely-megmun- káló gépsort vették szemügy­re, Vlagyimir Scserbickijnek különösen egy főtengelyköszö­rű keltette föl az érdeklődé­sét: a gépen, dolgozó Jámbor Imréné szakszerű felvilágosí­tással szolgált. A szomszédos munkahelyeken szintén rövid „konzultáció" alakult ki a vendégek, a gépeket kezelő munkásnők között. A szov­jet vendégeknek feltűnt, hogy milyen sok nő dolgozik a mo­torgyárban. Horváth Ede el­mondotta, hogy alkalmazásu­kat éppen a nehéz munka- folyamatokat kiiktató, kor­szerű technika teszi lehetővé. A motorgyárban néhány percre Nánik László meós vette át az „idegenvezető” szerepét: a motordugattyú el­lenőrzését magyarázta el a küldöttség tagjainak, meg­említve, hogy a precíziós munka során, a 2300—2400 grammos dugattyúknál alig tíz grammos eltérés a meg­engedett, A szovjet—magyar ipari kooperációról is szó esett a gyárlátogatás alkalmávaL Horváth Ede elmondta, hogy nagyon jó a kapcsolatuk a Ívovi, a likinói autóbuszgyár­ral és az engelsi trolibusz­üzemmel. Az együttműködés nem volt mindig zökkenő- mentes — tette hozzá a gyár vezérigazgatója —, nekünk is meg kellett tanulnunk négy­ezer kilométerre is pontosan szállítani. A gyárlátogatást követően, a szovjet párt- és kormány­küldöttség tagjainak és a tár­saságukban levő magyar sze­mélyiségeknek útja a város- központba vezetett. „Kísére­tük” pillanatok alatt több ezer főre szaporodott: a me­gyeszékhely lakói nagy-nagy szeretettel köszöntötték vá­rosukban a vendégeket. Amerre elhaladtak, tapsra ve­rődtek a tenyerek, éltették a népeinket összefűző megbont (Folytatás a 2. oldalon.) Kétnapos tanácskozást szer­vezett a megyéi tanács keres­kedelmi osztálya, a MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizott­sága a kis- és nagykereske­delmi vezetők, az ÁFÉSZ-ek elnökei és a. szakszervezeti titkárok részére e hó 27—28- án. A tanácskozás témája az üzem- és munkaszervezés volt, amelyről Laczkó András kereskedelmi osztályvezető, Pilinyi László MESZÖV-elnök ás Oravecz Tivadar, a KPVDSZ megyebizottságának titkára tartott előadást. A tegnapi ÁFÉSZ vezetői és szakszervezeti titkári ülésen Pilinyi László vitaindítójában részletesen foglalkozott a fo­gyasztási szövetkezetek mun­kaszervezési feladataival. Ki­fejtette, hogy az ÁFÉSZ-ek még korántsem használták ki azokat a lehetőségeket, ame­lyek az intenzív gazdálkodás­ban, a forgalom jobb meg­szervezésében rejlenek. Fel­hívta a figyelmet a hatékony­ság és a termelékenység fo­kozására, a jobb gazdasági eredmények elérése érdeké­ben. Oravecz Tivadar a szak- szervezeti bizottságok, aláp- szervezetek szerepét emelte ki a szövetkezeti tevékenység­ben, a gazdasági vezetést se- gitő munkaverseny szervezé­sében. Hangsúlyozta a köz­reműködést az optimális mun­kakörülmények kialakításában, a helyes munkaidő-beosztás­ban. a dolgozók érdekeinek védelmében. Legfontosabbként említette a feladatok végre­hajtásában a szocialista bri­gádokra, törzsgárdatagokra való támaszkodást. A vitaindító előadások után elsőként Kuris Mihály, a rét­sági ÁFÉSZ elnöke felszóla­lásában ismertette, hogy a munkaszervezéssel kapcsola­tos határozatok alapján 1973. január 1-től bevezetik az új belső irányítási rendszert, amelynek során alapegységek­re osztják fel a 16 községből álló körzetüket. Mezővári József, a pásztói ÁFÉSZ elnöke a belső me­chanizmus átszervezésének egyéves tapasztalatairól szólt. Javasolta, hogy a MÉSZÖV alakítson üzemi, munkaszer­vezési csoportot, amelynek dolgozói segítenék a szövetke­zeteket ebben a munkában. Rácz Albert, a KPVDSZ közgazdasági osztályának munkatársa hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti munka átszervezését legcélszerűbb a meglevő dolgozók köréből lét­számtöbblet nélkül megoldani. Németh Tibor, az SZMT mun­katársa legjobb és legolcsóbb befektetésként a munkaver­senyben rejlő tartalékokat je­lölte meg. Darankó Gyula, a násztói ÁFÉSZ szakszervezeti titkára a politikai nevelőmun­ka hatékonyabbá tételéről be­szélt. Toronyi László, a MÉSZÖV elnöki titkárságának vezetője az önállóság és a felelősség szoros összefüggését taglalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom