Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁSÉ ■* ■, ---------■----■----------------------------,-------1— -,r.r- i -................­S lrkó Ferenc, a Kishartyóni községi Tanács. elnöke kérde­zi: — Miért nem áll meg Kis- hartyánban a Pest felé közle­kedő gyorsjáratú busz7 Jó lenne, ha ezt a kérést tel­jesíteni tudná a VOLÁN. A 20. számú VOLÁN (Bu­dapest) forgalmi főosztálya telexen továbbított kérdésünk­re távirati úton juttatta el válaszát: — A Salgótarjánból Buda­pest felé közlekedő hét autó- buszjáratból csak kettő, a nemzetközi, és a Salgótarján­ból 15.45 órakor induló gyors- járat nem áll meg Kishar- tyánban, mivel a gyorsjárat mögött 50 perccel Kishar- tyánban is megálló járat köz­lekedik Budapestre. A gyors­járatot, amely a nagyobb he­lyiségek lakóinak eljutási idejét kívánja rövidíteni, nem tudjuk Kishartyánban megál­lítani. Braun Miklós, a kállói mű­velődési ház igazgatója kér­dezi a salgótarjáni József At­tila Művelődési Központ Igaz­gatójától: — A vidéken élő művelődé­si otthonok igazgatói eléggé magukra hagyatottak. Mikor és milyen körülmények között lehetne a községi, a körzeti művelődési otthonok igazgató­it összehívni egy tapasztalat- cserére, s hogy találkozzanak munkamódszereik kicserélése céljából. Erre hivatott lehetne a salgótarjáni megyei művelő­dési központ. Venesz Ernő, a „József At­tila” Megyei Művelődési Köz­pont igazgatója válaszol: — Ma ül össze a megyei közművelődési kollégium, ahol a jövő évi munkatervekről lesz szó. Itt tervezzük meg a jövő évre vonatkozóan a mű­velődési otthonok igazgatói­nak rendszeres továbbképzését és tapasztalatcseréjét. Tár­gyalja a kollégium a népmű­velők továbbképzésének prob­lémáját, hisz’ ez valóban nem megoldott. Előzetes terveink szerint e jövő évben negyed­évenként fogunk találkozni ilyen célból a függetlenített művelődési otthonok igazgató­ival. E célból a kollégium je­lenleg is tárgyalásokat folytat a rendszeres találkozások ha­tékonyabbá tétele érdekében. A kérdés másik részére mely szerint a vidéki igazgatók magukra hagyatottak, ez így nem felel meg a valóságnak, mivel központunknak is, a já­rási központoknak is egy-egy képviselője, előadója rendsze­resen járja a községi művelő­dési házakat, gyakorlati, s egyéb tanácsokkal látja el a rászorulókat. Mivel Braun Miklós kolléga nagyon fiatal a szakmában, üzenem: bármi­kor keresse fel akár a járási akár a mi művelődési ottho­nunkat, ahol készségesen ren­delkezésre állunk, megbeszél­jük a módszertani problémá­kat.- tj ­Várak és mondák (V.) Sikeres csel igen nehéz lett a somoskői vár helyzete, amikor 1554-ben nem csak Salgó, hanem Fülek vára is a törökök kezére ke­rült. Két ellenséges vár közé ékelve, állandó hadiállapotban állt szomszédaival. Kora ta­vasztól késő őszig tart az iga­zi vitézi élet. Rajtaütések, les­vetések, száguldások, sőt, né­ha párviadalok váltják egy­mást. A magyar végvárak por­tyáikat többnyire a szomszé­dos várak vitézeivel közösen hajtják végre, nagyobb vállal­kozások azonban a központi végvár vezetésével történtek. Salgó elvesztése után So­moskő közvetlen szomszédja Ajnácskő vára, e vidék köz­ponti vára azonban Fülek el­este után Eger lett. Az 1552. évi nagy győzelem után az egri vár országos hírnévre tett szert, el is nevezték „híres nagy végvárnak”. Ebben az időszakban fontos szerepet játszott a végvárak által szervezett felderítő- és hírszolgálat. A legtöbb török '■'árba magyar kémeket helyez­tek el, akik az ellenség min­den várható megmozdulásáról értesítették az érdekelt ma­gyar várakat. így állt alkal­mazásban a szolnoki török várban tolmácsként egy ma­gyar íródeák. Gábor diák nyi­tott füllel járt a törökök kö­zött, és a tudomására jutott híreket megbízható közvetítő útján az egri várba továbbí­totta. 1564. nyarán megtudta, hogy Bezlia aga vezetésével augusztus 10-én katonai és anyagi erősítés indul Hatva­non és Pásztón át a fülekí várba. E hírre az egriek elha­tározták, hogy a somoskői és ajnácskői vitézekkel együtt a Karancs erdős vidékein lest vetnek. Bezlia agának erre kell jönnie, mert Pásztóról Fülek felé az út a Karancs alatt vezet. Nemsokára Ba- lázsdeák István egri lovaska­pitány vezetésével egy huszár­csapat érkezett Somoskőre. A 150 főnyi csapathoz ajnácskői vitézek is csatlakoztak. ^ A lesvetés helyét a somos­kői várkapitány jelölte ki. Au­gusztus 20-án az előreküldött lovasjárőr jelentette, hogy az ellenséges menetoszlop közele­dik. Alig foglalták el a leshe­lyüket a végvári vitézek, « strázsa máris jelezte a török csapatot. A martalék azonnal nekilramodott, hogy az ellen­séget a leshelyre csalja. Ez si­kerrel járt. Amikor Bezlia csapata a martalék üldözése közben a csapdába ért, Ba- lázsdeák vitézeivel harsány csatakiáltással az ellenségre rontott. A meglepett törökök kétségbeesetten védekeztek, de a gyűrűből kitömi nem tud­tak. Kemény harc fejlődött ki, amelyben Bezlia agával együtt sok török elesett. Végül a győztes csapat foglyokkal és gazdag zsákmánnyal visszatért a somoskői várba. Itt tartot­ták meg a kótyavetyél, ami egy mulatozással fejeződött be. A sikerült közös vállalko­zás után az egriok és ajnács- kőiek visszatértek váraikba és folytatták a háborúskodást. A végeken állandóan folyt a harc. A magyar végvárak ka­tonái elsajátítatták a törökök hadakozási módját, sőt, sok esetben túl is lettek rajtuk. Önfeláldozó, lelkes harcaiknak köszönhetjük, hogy a török hódoltság válságos időszaká­ban a magyar földért való küzdelem nem lankadt el. Lejegyezte: Hernády Károly A jövő év programiból Irodalmi pre szó, kiállítások, beatzene A balassagyarmati Mik­száth Kálmán Művelődési Otthon már a jövő évre ké­szül. Irodalmi presszójában, ahol legutóbb Csernus Ma­riann szerepelt, jövőre olyan nagy művészek fellépésé tervezik, mint Berek Kát! Bánffy György, Avar Ist­ván. A Horváth Endre Galérl ában a Derkovits-díjas Nagy Előd kiállítását a Budapest Fiatal Művészek Stúdiójá­nak szereplése követi. Jö­vőre Kondor Éva kerami­kus, Almássy László, az is­mert sportfotóművész, Kán­tor Sándor népművész ke­ramikus, Koszta Rozália fes­tőművész, aki legutóbb a Fényes Adolf Teremben ál­lított ki, látogat Balassagyar­matra, de szó van a Prizma 13 textiltervező csoport ki­állításáról is. Ez év utolsó hónapjában még sor kerül a Scampolo együttes fellépésére, majd december utolsó napjain a szovjet hadsereg déli had­seregcsoportjának művész- együttese lép a közönség elé, tavalyi szerepléséhez hasonlóan. fáoltfei a magnós sssssssssssssssssssssssssj'ssfssssssss/s.'sjts*x**rs?fß*rsM/*s*sssMfxrsrs*f/s. Bottfeiről évek óta tudjuk, hogy igen színvonalas hobby- nak hódol, s ez minden sza­bad idejét betölti. Bottfeit már nem is próbáljuk elcsalni egy­két korsó sörre munka után, mert csak szelíden ránk mo­solyog: — Tudjátok, hogy úgysem megyek. Három korsó áréból már egy új csatiokozózsinórt tudok vásárolni. Horgászni sem hívjuk Bott- íelt, futballmeccsre sem. mert tudjuk, hogy egyenesen rohan uaza. s ki sem mozdul a ké­szülékei mellől. Egy kicsit ta­tán irigyeljük is Bottfeit, hogy neki nemesebb szenvedélye van, mint nekünk. Ö megta­lálta a maga szórakozását, a maga kulturális kielégülését a rádióban, a magnóban, a le­mezjátszóban. öt minden este otthon találni a zene vilá­gában. Olykor, ha örömet akarunk szerezni Bottfeinek, megkér­dezzük tőle, mivel ütötte agyon az elmúlt estét. Bottfei akkor hunyorogva ránk néz és azt mondja: — Tudjátok, van egy vek­kerórám. Csak egy kicsit kü­lönlegesebb vekkeróra a töb­binél. Ez ugyanis nem engem ébreszt, hanem a rádiót. Fel­húzom, mondjuk délelőtt tl- ' zenegy órára, mikor én nem vagyok otthon, de a rádióm otthon van és én a rádióúj­ságból kiolvasom, hogy tizen­egy órakor jó műsor lesz. Na- mármost, a vekkerem bekap­csolja a rádiót és egyúttal a magnetofont is. A rádió szól, a magnetofon felveszi, har­minc perc múlva pedig, ami­kor a műsornak vége van, a magnetofon leáll, a rádió ki­kapcsol. Mert az én vekkerem ezt is tudja, nemcsak ébreszt, de altat is, vagyis be is kap­csol, ki is kapcsol. Okos óra, Hollandiából való.* egy egész kis vagyonba került, legalább ötszáz -korsó sörbe — jegyzi meg sandán Bottfei. — Amikor hazamegyek — mondja tovább —, kiválasz­tom az én felvett nótámat a \ szalagról, azt átjátszom egy kis kazettás magnóra, amire csak a kedvenc számaim ke­rülnek, A kismagnót most mér rákapcsolom a rádiómra, amelyből két hangfal csatla­kozik ki. Egy hangfal a ve­randán áll, hagyha a kertben dolgozgatok, akkor is halljam az én kedvenc számaimat. Ennyi az egész. — Tegnap például mit vet­tél fel? — kérdezzük Bottfeit. — Tegnap véletlenül a mik­rofonnal dolgoztam — mond­ta titokzatos mosollyal Bott­fei —, tegnap élőműsort vet­tem fel. — Egyszer meghallgatom a felvételeidet — mondom neki és tréfásan megfenyegetem. — Legyen szerencsém — mondja Bottfei. Ennek a beszélgetésnek másfél hónapja. Tegnap este aztán a huszadik kerületben Külílöttgy liléé előtt OeszéBgetés a TIT megyei títkőráual A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat november 30. és december 2-a között tartja VI. küldöttközgyűlését Buda­pesten, a Magyar; Tudományos Akadémia dísztermében, csak­nem 500 résztvevővel. Ebből az alkalomból keres­tük fel Gálfi Árpádot, a TIT megyei titkárát egy előzetes beszélgetésre — Hogyan értékeli az or­szágos helyzetkép ismeretében a legutóbbi küldöttgyűlés óta a megyében tapasztalható fej­lődést? — A helyzet az 1966-as köz­gyűlés óta eltelt négy év alatt sokat változott. Az említett időszakban — mint ismeretes — sok vita folyt a közműve­lődésről. Ez a bizonytalanság a közművelődés szinte vala­mennyi szektorára, így a TIT-re is kihatott. Meg keli mondjam: a TIT szerepét, he­lyét, létjogosultságát is meg­kérdőjelezték néhányan. Mi­közben a vita hullámzott a TIT megújította magát, gyor­san, körültekintően korszerű­sítette a munkáját. Figyelembe vette a változásokat, pl. a tö­megkommunikációs eszközök térhódítását Tevékenységé­ben differenciáltan alkalmaz­ta az új lehetőségeket. Ami a megyei szervezet munkáját il­leti, a jelzett időszakban a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy közelebb kerül­tünk az élethez, az embereket foglalkoztató mindennapi problémákhoz. A korábbi években az érdekesség olda­láról fogtuk meg a témákat, a nagy címek, a hangzatos té­mák domináltak munkánkban. Most a valós gazdasági és tár­sadalmi kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Hogy csak néhá­nyat említsek: komoly mun­kát végeztünk az új gazdasá­gi mechanizmus megértetésé­ben. Jól tükrözik ezt a szám­adatok is. Míg 1963-ban 231 közgazdasági témájú előadást tartottunk, addig 1971-ben 300 előadás hangzott el ebben a témában. 1968. előtt évente 100—120 volt a közgazdasági előadásaik száma. A tárgvalt négy év alatt nagyon sok tör­vény (t«z-törvér>y. ifjúsági és tanácstörvény stb.) jelent meg. A jogi propagandát ezért erre koncentráltuk. A törvények ismertetése. az ifjúság nevelé­sével kapcsolatos kérdések, a tanácsok átszervezésének problémái voltak többek kö­zött központi témáink. A me­gye ipari struktúrájának megváltozása, az új rekon­strukcióik is komoly feladatot jelentettek a TIT megyei szervezete számára. — A küldöttgyűlés elé ter­jesztett beszámoló az ismeret- terjesztő munka eredménye­ként említi, hogy az előadásos formák mellett nőtt a szakkö­rök, gyakorlati foglalkozások aránya. Milyen mértékben jel­lemző ez a differenciálódás megyénkre? — 1968. óta széles körű íor- marendszer bontakozott ki szervezetünknél. A munkás- akadémiák, tsz-akadémiák mellett bevezettük a szabad- egyetemi rendszert is (a TIT- munkán beiül a legmagasabb forma ez). Az előadásokon kívül alkalmazzuk a komplex rendezvényeket Is, amely azt jelenti, hogy egy adott témát több szakember több oldalról világít meg a hallgatóknak. Tovább bővítettük a baráti körök számát, működik a kis matematikusok, kis fizikusok baráti köre, három-négy diák baráti kör. Megszerveztük az egyetemi előkészítőket, nép­szerűek a titkárnő- és gépíró- tanfolyamaink. Ezek nemcsak Salgótarjánban, de Balassa­gyarmaton és Széasértyben is sikerrel működnek. Jól sike­rültek áz országos rendezvé­nyeink: pl. a közgadász ván­dorgyűlés. a Mikszáth-ülés- szak- az egészségügyi vándor- gyűlés. A formák megújhodá­sát és az irántuk jelentkező igényt tükrözi az, hogy meg­növekedett az aktivitás aTIT- rendezvényeken. Sok kérdés elhangzik, egészséges vita bon­takozik ki a hallgatóság köré­ben. Az elmúlt évben csinál­tunk egy összesítést, amelyből megállapítottuk, hogy 17—18 százalékos volt az aktivitás éves szinten. — Jelzi a beszámoló azt is. hogy a TIT fokozott figyelmet fordít az üzemi és mezőgaz­dasági dolgozók, továbbá az Ifjúság körében folyó ismeret­terjesztésre. Milyen sajátossá­gokkal érvénvesUl ez a törek­vés Nógrádban? — Megyei szervezetünk köz­ponti kérdése a fizikai mun­kások és a tsz-parasztség kö­rében végzett ismeretterjesz­tés. Ezen a területen is folya­matos fejlődés figyelhető meg. Míg 1968-ban az iparban 568 előadás hangzott el, addig a múlt évben 641 előadást tar­tottunk. Annak ellenére* hogy működési területünkről ki­esett a bánya, amely kb. egy- harmadát jelentette tevékeny­ségünknek. Ezt a kiesést úgy sikerült áthidalni, hogy gyor­san bekapcsoltuk az újonnan telepített üzemeket. A mező- gazdasági ismeretterjesztés­nél stagnálás mutatkozik, el­sősorban azért, mert a szé- csényi járás TIT-munkájának nehézségei miatt mintegy 350 előadás elmaradt. A munká­sok művelődésének segítése a jövőben is kiemelt feladat számunkra. Differenciáltan foglalkozunk a munkásfiata­lokkal. az ipari tanulókkal és a szocialista brigádokkal. A közoktatási határozat szelle­mében három területet emel­tünk ki. Az egyik az általános iskolákban a diákok között végzett ismeretterjesztés fo­kozása, a baráti körök kiszé­lesítése. a második a szülők­kel való foglalkozás, a szülők akadémiáidnak továbbfejlesz­tésén be1 ül és végül a fel­nőttoktatás segítése. — Az MSZMP KB állásfn*- tatása felvázolta az ideológiai életben végzendő alapvető fel­adatainkat Is. Mit vél a TIT megyénkben megoldandó leg­fontosabb kérdéseinek a kö­zeljövőben? — Az ideológiai élet terüle­tén is van még tennivalónk bőven. Következetesen fel kell lépni a káros jelenségek, ma­gatartásformák ellen. szembe kell szállni az önzéssel, az egoizmussal, a passzivitással. Növelni kell a marxista világ­nézet erősítését segítő termé­szettudományi előadások szá­mát. Nagy feladatok várnak a TIT-re abban is — ahogyan a KB-állásfoglalás is leszögezi —. hogy az irodalom és a művészet köze’ebb kerüljenek az élethez, az embo-ekhe/.. A másik o’d-Pom ped’g alapo­sabban. jobban kell vizsgálni az igénveket. Arra kell töre­kednünk. hogy ezek az igé­nyek összhangba kerüljenek a központi szervek által megfo­galmazott elvárásn’-kel V. Kiss Mária lORVEDí bon,dák Történelmi tar,ids* (S3 Alföldi torvWd* Jti öonemötislf. főleg nortsbon­tarmelds A tokaji borvidéken is be- lőtt a szüret, az aszú- szőlő is puttonyokba került. Most a számvetés Időszaka kö­vetkezik. amely nemcsak az évi termést, hanem az elmúlt évtizedekben megtett utat is elemzés alá veszi. Érthető ez, hiszen a magyar mezőgazda­ság egyik legrégibb és legfon­tosabb ágazata a szőlő- és bor­termelés. A kialakult borvidé­kek sokszínűvé, ízekben gaz­daggá, változatossá tették a jártam, s látom, egy kis ke­resztutca utcatábláján, hogy „Sövétnek utca”. Nahát, itt lakik Bottfei. most beugróm hozzá. A harmadik házból rettene­tes hang kornyikál: „Édesanyám, borulj a sí­romra! ...” Földbe gyökerezett lábbal állok a kerítés előtt. A ház udvarán, ahonnan az észbontó hang árad, ott ás Bottfei. Meglát és széles mosollyal jön felém. —- Mi ez a ricsaj? — kér­dem aggodalmasan. — A sógorom hangja — mondja Bottfei és beljebb tes­sékel. — Tegnap vettem fel, óriás! hangja van, mi? Utána meg­hallhatod Lujzát, a kislányát. — Az egész csalódról archí­vumod van? — kérdem. — A szomszédokról is — fe­leli Bottfei. — Szérvusz — mondom ne­ki. — Neked Japánból utazik ide egy magnó és Angliából egy hangfal, hogy a sógorod szóljon belőlük? Szervusz! Somogyi Pál magyar borok választékát. A szőlő- és bortermelés hagyo­mányait szocialista mezőgaz­daságunk örökölte, és a kor­szerű agrártudomány eredmé­nyeit felhasználva továbbfej­lesztik azt. A felszabadulás előtt (1931— 1940-es évek átlagában) há­rommillió hektoliter bort ter­meltünk, az 1966—1970-es években 4,5 millió hektolitert, lényegében ugyanakkora — 220 ezer hektár területen. Ha­zánk a világ bortermelésének 1*5 százalékát adja, a borter­melő országok sorában 14. he­lyet foglalja el. Az egy főre jutó hazai borfogyasztás csak­nem 38 .liter. A szőlő- és bortermelés nö­vekedése évi 1 millió hektoli­ter bor kivitelét teszi lehető­vé. A szőlőtermelés 1966—1970. között hektáronként 35.6 má­zsára emelkedett, a felszaba­dulás előtti 24,2 mázsával szemben. Eredményeink azon­ban a francia és olasz terrpés- eredmények (80—90 mázsa/ hektár) mellett elmaradnak. Magyarországon is sok az olyan nagyüzem, ahol az or­szágos átlagot jóval meghala­dó szőlőmennyiséget szüretel­nek (1970-ben 58,6 mázsa/hek- tár, az országos átlag 41,4 mázsa/hektár). Az állami gazdaságok az or­szág szőlőterületének 9* a ter­melőszövetkezetek 52, az egyé ni termelőit 39 százalékával rendelkeznek. Az állami gaz­daságok eredményeit nagy mértékben befolyásolja az al­kalmazott modern agrotechni­ka, a nagy hozamú fajták te­lepítése és a gépesítés. A hazánkban megrendezett I. borvilágversenyen 34 or­szág 1378 borfajtája vett részt. Magyarország itt 66 borfajtá­val szerepelt, igen jó ered­ménnyel. A' borvilágvérseny jó alkalom volt a nemzetközi összehasonlításra, és az új bortermelő módszerek megis­merésére is. NÓGRAD - 1972. november 28., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom