Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

Mire ézámMiatnak?

Nem táncolnak borotvaélen...

— Ami a legnagyobb baj, hogy folyik a pénz, mint a víz — ezzel a korántsem pa* tinás hasonlattal kezdi a beszélgetést Tóth István, az érsekvadkerti termelőszövetkezet elnöke. Azután néhány csekket aláír és gondterhelten mondja:

— Mesés évünk volt tavaly. Idén egészen más a helyzet. Előre nem látható kellemetlen gondok jöttek közbe.

Azután fejből sorolja a számokat. Gabonából 28 mázsás átlag helyett alig 18 mázsát takarítottak be. Tavaszi árpából az esős időjárás miatt 20 vagon kiesés keletkezett. Kertészetünket és a munka- igényes dohányt elverte a jég.

— Az utóbbi fél évtized legrosszabb éve volt az idei — summázza véleményét az elnök. — Jég, eső, peronoszpóra, csőstül jött a baj. Az állattenyésztés ugyan pontosan hozta a tervét, de a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermesztésben millióktól estünk el.

A reális helyzetfelméréshez tudni szükséges, hogy az 1971- es megalakulás óta Érsekvad- kerten soha nem táncoltak borotvaélen. Erről most sincs

szó. Elvégre 14,5 millió forintos biztonsági alappal rendelkeznek — és ezzel kevés termelőszövetkezet dicsekedhet. Stabil gazdasági helyzetüket másrészt az igazolja, hogy 1967. óta bankhitel felvételére nem kényszerültek, így tehát adósságok nélkül, saját erejükre és lehetőségeikre alapozva, biztonságosan gazdálkodhatnak.

Mégsem elégedettek az eddigi eredményekre a méltán büszke érsekvadkerti vezetők. Elvégre tíz év óta a termelési grafikon görbéje egyre emelkedett, idén viszont bizonyos stagnálás következett be.

Miként vélekedik a kialakult helyzetről Nagy László szövetkezeti párttitkár?

— Tagjainknak csüggedésre nincs okuk. A földek fölé tetőt nem húzhatunk, az időjárás olykor kedvezőtlenül befolyásolhatja a terméseredményeket. Továbbra is serényen dolgozunk a gondtalan jövő érdekében. A biztonságos gazdálkodás alapelveink közé tartozik, és ebből jottányit sem engedünk. A közös gazdaság tagjai tudják, hogy mire számíthatnak. Brigádértekezleteken tájékoztatást kapnak a kilátásokról. Illúziókban

senki nem ringatja magát, hiszen például a paradicsomszedők ismerik, hogy milyen termést szedtek le.

Ismét a közös gazdaság elnöke veszi át a szót:

— Ebben az évben sokkal többet dolgoztunk, mint amennyit betakarítottunk. A növénytermesztési ágazatban csak kukoricából és málnából termett több a tervezettnél. A nehéz év miatt idén sajnos, nem sikerült előbbrelépnünk, a szinten tartás is eredménynek számít. Tavaly 110 forintot fizettünk munkanaponként, ennyi azért ismét lesz.

Fokozatosság és biztonság — e szempontok figyelembe vétele alapján készítenek mérleget az idén Érsekvadkerten. A növénytermesztésben a nyár derekán szenzációs kilátásaik voftak, csalódniok kellett. Ám ez nem keseríti el a közös gazdaság irányítóit, mert tudják, hogy a céltudatos, biztonságos, tervszerű gazdálkodás meghozza gyümölcsét, és idővel jobban kifognak a természeten. Damokles kardjaként szó sincs létbizonytalanságról, így a további fejlődés alapjai biztosítottak.

Rozgonyi István

Fodor Tamás felvétele

Művezetőszemmel

A KÖZFALAT kiszedték, nagycsarnokot alakítottak ki a nagybátonyi gépüzem gépműhelyében. A forgácsolórészleg, az acélszerkezet-gyártók, bányai javítók dolgoznak itt. Több mint 200 ember 10 szocialista brigádban. Tóth István főművezető részlege ez, ahol öt művezető irányításával folyik a termelőmunka.

— Darut helyezünk el, azért bontottuk ki a közfalakat. Ml komolyan vettük a tavaly decemberi párthatározatot. Ez is az intézkedések egy része. Saját erőből próbáljuk megköny- nyíteni a munkát, a jobb feltételeket megteremteni — mondja a főművezető, majd hozzáfűzi: — Most még nem is tudjuk lemérni pontosan, hogy a daru alkalmazásának mennyi lesz a gazdasági haszna. Egy azonban biztos, könnyebb lesz az anyagmozgatás.

A beszélgetés során azt is megtudom, hogy ez a részleg az idén mintegy 27 millió forint értékben végez kiegészítő, vagyis árutermelést. Ezenkívül mintegy öt, öt és fél milliós értékben bányai javítást, szolgáltatást.

— Sokféle munka, amihez anyagot kell biztosítani. Ügy irányítani az embereket, hogy mindenki mindenkor tudjon folyamatosan dolgozni. Ez a mi feladatunk, művezetőké. Ez a beosztás megtiszteltetés, erkölcsi elismerés. Ezt csak hivatástudattal lehet végezni. Állítom, így is van ez nálunk.

Ha nem így lenne, nem hiszem, hogy ezek a művezetők megmaradtak volna a beosztásukban. Néha — fizetéskor leginkább — bizony lehetett keserű szavakat hallani, amikor a borítékjuk vékonyabb volt, mint a beosztottaké. Nem anyagiasságból, mert ezt nem mondanám, hanem inkább az igazsógérzetből fakadt, amikor felvetették, hogy az erkölcsi elismeréssel, a felelősséggel nincs összhangban az anyagi elismerés. Egyébként, ez is inkább csak most, így utólag áz MSZMP Központi Bizottsága állásfoglalása, határozata után lett gyakori beszélgetés témája.

A művezetők hogyan fogadták a legutóbbi határozatot? — kérdeztem.

Fellélegeztek a művezetők. Én azt tapasztaltam, hogy azóta sokkal nagyobb kedvvel végzik a munkájukat. Tudja milyen sokat jelent ez. milyen kihatása lesz a termelésre? Nem akarok túlozni, de abban biztos vagyok, hogy az az átlagosan nyolcszázalékos bérnövelés a termelés növelésében legalább 10 százalékot jelent majd.

— A jó közérzet, jókedv ugyan szubjektív dolog, de anyagi erővé válik. Nincs az a jó munka, amit még ne lehetne jobbá tenni és én a 10 százalékot erre alapozom — mondta a főművezető, aki közben maga is jókedvre derült. Rövid szünet után így folytatta:

— Maradjunk csak a művezetőknél. Ezek mind kétkezi munkásokból lettek vezetők. Én is a lakatosszakmát tanultam. Amikor nem tudtam műhelyben elhelyezkedni a szénfalnál, csillésként is dolgoztam. A szakmámat szeretem, a gyakorlat mellé az elméleti tudást is igyekszem gyarapítani. Felnőtt fejjel végeztem el a bányagépipari technikumot. Azért mondom a saját példámat, mert a többi is, mind az öt művezetőtársam ezt az utat járta végig, így vált alkalmassá a megtiszteltetésre, a vezető beosztásra. Mert mi ezt annak vesz- szük. Vdlt eddig és van még ma is feszültség az anyagi elismerésében, de úgy érzem a határozatból, hogy ez most már feloldódik. Ez azonban csak egy kiragadott dolog az egészből, ami bennünket kedvezően érint. A kérdés nem ilyen egyszerű.

— Mire gondol?

— A jogra és a vele együtt járó kötelességre. A határozat egy egészet jelent és abban sok tennivalót is megjeNRegtisaeVeSo,

nagy jelentőségű látogatás

f oniiii t ] Brezsnyev elvtárs, az SZKP JjCUUJ IU Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége érkezett hazánkba. Különösen megtisztelő és nagy jelentőségű ez a látogatás, mert a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának ötvenedik évfordulója előtt kerül erre sor. Ezt a nevezetes évfordulót a szovjet emberekkel, a világ haladó erőivel együtt ünnepelhetjük.

A magyar közvélemény és szűkebb hazánk, Nógrád megye lakossága azzal a meggyőzö- ződéssel köszönti a kedves vendégeket, hogy a legmagasabb szintű megbeszélések újabb fontos állomást jelentenek az együttműködés elmélyítéséhez. Tehát bizonyosak vagyunk abban, hogy nemcsak ünnepségre, nemcsak udvariassági látogatásra kerül sor, hanem a két ország vezetőinek fontos eszmecseréjére; nemzetközi méretekben is rendkívül fontos politikái munka színtere most hazánk.

Természetesen rendkívüli okokat sem kell keresnünk a találkozás hátterében. Ennek bizonyságául idézem Brezsnyev elvtárs felszólalását, amely pártunk X. kongresszusán hangzott el. „Kialakult az a helyes gyakorlatunk, hogy az időszerű kérdésekről konzultálunk egymással. Ez lehetővé teszi, hogy összehangoljuk akcióinkat a nemzetközi küzdőtéren és ez egyszersmind erősíti a Varsói Szerződésben résztvevő valamennyi ország külpolitikai pozícióit.”

Mi, magyarok, sohasem felejthetjük él, hogy 1945-ben történelmünk legmélyebb pontjáról indultunk el, és a Szovjetunió önzetlen, baráti segítsége nélkül nem érhettünk volna a fejlődés mai fokára. Szovjet műszaki segítséggel teremtettük újjá iparunkat, Magyarországon szovjet műszaki segítséggel több mint 50 nehézipari üzemet építettek, korszerűsítettek, vagy bővítettek. A berendezések, gépek felszerelésére és beindítására több mint kétezer szovjet szakember érkezett hazánkba, körülbelül ugyanennyi magyar szakembert a Szovjetunióban képeztek ki.

Ma már eredményesen dolgoznak a szovjet segítséggel épült üzemek. Ezek a gyárak adják a magyar nyersvas- és acélgyártás 30 százalékát, a fémkohászati termelés és a kokszgyártás majdnem 100 százalékát, a műtrágyagyártás 60 százalékát. A Szovjetunióból érkezett berendezések állítják elő az elektromos áram egyötödét, a Szovjetunióból csővezetéken érkezik az olaj, és szovjet berendezések finomítják a kőolaj egyharmadát.

A Dunai Vasművel, a székesfehérvári alumíniumhengerdével, a leninvárosi és a kazincbarcikai vegyi kombináttal és sok más példával lehetne folytatni a kölcsönös gazdasági együttműködés eredményeit. De a részletek felsorolása helyett inkább arra szeretnék utalni, hogy mindegyik szocialista ország csakis a szocialista közösség részeként tud helytállni az imperializmus elleni osztályharcban. csak a szocialista államok együttműködésével tudja érvényesíteni nemzeti lehetőségeit. Ezért minden résztvevő számára rendkívül fontos a Varsói Szerződésben való együttműködés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében a szocialista gazdasági integráció. A feladtok végrehajtását el- mélyülten elemezte az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, és a közvélemény tömören fogalmaz: „Nagy eredmény, hogy közös elveink és céljaink szilárd elvi alapjain tovább fejlődött, erősödött egységünk, és együttműködésünk legfőbb szövetségesünkkel, a világ első és leghatalmasabb szocialista országával, a Szovjetunióval..

Az elvi szilárdságnak, a politikai egységnek és a gazdasági erősödésnek különös jelentősége van napjainkban, amikor az imperializmus újabb erőfeszítéseket tesz az erőviszonyok megváltoztatására, elvesztett pozícióinak visszaszerzésére, a szocialista országok egységének megbontására. Az ellenség mesterkedéseire csak azzal válaszolhatunk, hogy gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvédelem ügyeiben mind szorosabban összehangoljuk erőfeszítéseinket.

A Szovjetunió és hazánk vezetői minden bizonnyal részletesen megvitatják a nemzetközi helyzetet, a testvérpártokat és-államokat kölcsönösen érintő kérdéseket, és őszinte véleménycsere után megállapodnak, hogy a legfontosabb feladatok megoldására mit kell tenni. Tehát a megtisztelő és baráti látogatás nagy fontosságú politikai munkát is jelent. 4

A tt7íivípf állam ötévenéves fejlő.

c%. 5£U? dése, következetes békepolitikája és a szocialista eszmék térhódítása egyre jobb feltételeket teremt a béke számára. Európában és a tengerentúl is egyre inkább érvényesül a politikai józanság. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a szocialista országoknak minden feltételük megvan azoknak a feladatoknak sikeres megoldásához, amelyeket az emberiség érdeke és a társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza állít elénk.

F. l>.

A legnagyobb cipőműzeum

A világ legnagyobb cipőmú- zeuma Gottwaldovban található, a csehszlovákiai Svit Művek 16 emeletes központi épületében. Itt van a világ egyik legnagyobb cipőgyára, s 28 ezer főnyi dolgozója évi 50 millió pár cipőt termel. A múzeum azonban a lábbeli egész történeti fejlődését is bemutatja, különböző korok és népek viseletét, a cipőkészítők életkörülményeit, munkaeszközeit, egészen ősi koroktól a mai napig. A kiállítás összesen 1800 féle lábbelit mutat be.

löltek. Ezt egységesen kell értenünk. Ha már eddig művezetőszemszögből vizsgáltuk a dolgot, akkor most is úgy kell. Az anyagi alapok megteremtése végső soron itt lent, a munkahelyen történik. Úgy értem ezt, hogy a kis egységek adják áz egészet és ha ez így van, akkor nekünk, művezetőknek bizony nagyon sokat kell még tenni. Jobban, céltudatosabban szervezni a kisebb egységek munkáját. Ügy, hogy a ránk bízott részlegek, emberek ütemesebben, főleg az akadályoktól mentesen, egyszóval könnyebben nagyobb eredmények elérésére legyenek képesek. Ezt azután lehetne részletezni. Az anyagellátást, a programozást, a munkaidő-kihasználást és még egy sor tényezőt, amit lehet és kell is javítanunk a jövőben. Én valahogy így értelmezem a határozatot. A vezető legyen példamutató, bármilyen kis részleget is bíztak rá. Ez a művezetőkre is vonatkozik. A megtiszteltetésért úgy érzem ezt joggal el is vérhatják tőlünk. Ez az, amiről nem szabad megfeledkezni — mondta Tóth István.

TANULSÁGOS volt számomra ez a beszélgetés, és amikor befejeztük, úgy éreztem, hogy a szellemi erő valahogy így válik majd anyagi erővé. A határozat sorai a személyi érdekeken túl mind inkább a közös tennivalóki' serkentenek.

Bodó János

MAI KOMMENTÁRUNK

Év végi leltár

Az esztendő vége közeledtének bizonyítéka az is» hogy a mezőgazdasági üzemekben megkezdték az év végi leltárt. Fontos az esztendei számvetés alapjait képező munka, a leltár elkészítése. A termelőszövetkezetek vezetői csak abban az esetben állhatnak nyugodt lelki ismerettel számadásra a tagok elé, ha kezükben ott a pontos, az egész üzemüket tükröző leltár.

Esztendőről esztendőre visszatérő tevékenység az év végi leltár készítése. A termelőszövetkezetek, olyan hozzáértő emberei csinálják ezit, akik ismerik az üzemet és értik a leltár jelentőségét. Bizottsággá alakulva, tehát hivatalos formát öltve végzik a munkát. A leltározók előtt semmit sem lehet eltitkolni. Amit végeznek, a tagság nevében teszik. Megvizsgálják, milyen értékű a mezei vagyon, az ingó és ingatlan értéke* tehát mindent számba vesznek, ami a termelőszövetkezetben van. Ezért nagy jelentőségű a leltárkészítés a zárszámadásra, ahol ennek alapján válik köztudottá, hogy a közös gazdaság milyen értékű A tagokat — mint a termelőszövetkezetek első számú tulajdonosait — ez alapján tudják pontosan tájékoztatni.

Ilyen fontos és nagy jelentőségű a leltározás a termelőüzemben. Természetes, hogy elvégzésére nagyon gondosan kell felkészülni. Kiválasztani a leltár elkészítésére legalkalmasabb embereket, azokat a munkára, annak legkisebb részleteire is kioktatni. Külön ismeretet igényel a leltározáshoz szükséges adminisztráció megismerése. Bonyolult ez a feladat.

Tekintettel arra* hogy az ellenőrzési bizottságok tagjai a tagok bizalmából látják el ellenőrzési feladataikat, kapjanak helyet a leltározási bizottságban is. Amikor végrehajtói lesznek a leltározásnak, egyúttal ellenőrei is, hogy az makulátlan legyen. Külön figyelmet kell fordítania a leltározásra az ellenőrzési bizottság elnökének. Neki azért is fontos fokozottan figyelemmel kísérni a leltározást, mert abból sok mindent kiolvashat, és amikor a közgyűlésen a tagok előtt számot kell adnia a munkájáról, a leltározás során szerzett tapasztalatokra hivatkozhat.

Természetesen mindezekből nem szabad olyan következtetést levonni, hogy a leltározás talán független a vezetőségtől* vagy a vezetőség ellen való lenne. A munka elvégzése mindenkinek — tagoknak, vezetőknek egyaránt — érdeke. A fcsz-ek vezetői segítsék elő minden eszközzel annak zavartalan lebonyolítását. Adjanak a bizottsági tagoknak tanácsot a munkamódszerekhez. Kísérjék figyelemmel, a zavartalan tevékenységükhöz biztosított-e minden feltétel? Csak összhangban lehet ezt a fontos tevékenységet elvégezni. És, hogy jól végezzék el a leltározást, az mindenkinek egyformán érdeke a közös gazdaságokban.

— B —

NOGRÁD - 1972. november 28., kedd