Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Várak és mondák (IV.) Petőfi Salgóra látogat Amikor Petőfi 1845. nyarán Somoskőn járt, meglátogatta a várat és megcsodálta a hegy oldalában a karcsú bazaltosz- lapokat. Megfigyelte, hogy itt oszlopokból épült fel a vár. Majd bement a faluba, ahol egy öregasszony tejjel kínálta meg. Ezután búcsút vett a vendégszerető háziasz- s/.onytól és egy helybeli paraszt vezetésével elindult Sal- gó felé. A falut övező földeken már magasan állt a gabona. Alant, a füzes réten meg-megcsillant a déli nap tűző sugara. Mesz- sze előttük kéklett Salgó égbe nyúló hegycsúcsa, nyugaton a Karancs erdős hegytömbje terpeszkedett Beszélgetve mentek a poros mezei úton. Mögöttük a somoskői vár, előttük Salgó-vár romjai emelkedtek, fgy érthető, hogy a várakról folyt a szó. Különösen a török idők érdekelték a költőt. A parasztember — Somoskő szülötte —, talán a végvári vitézek késői utóda —, elgondolkozott, majd mesélni kezdett: A faluban az a monda járja, hogy amikor a törökök elűzése után a somoskői várra ismét kitűzték a magyar lobogót, Salgó várában még a' törökök uralkodtak. Ekkor egy kis magyar csapat elindult, hogy Salgó várát birtokba vegye. Mindinkább közeledtek a magasan kiemelkedő szikla- várhoz. Egy hetyke vitéz lekapta válláról puskáját és célba vette azt a félholdat, amely a vár tonyan ragyogott. Elsült a puska, a golyó azonban célt tévesztett. Csodálatos dolog történt. Dél volt, és a vár felső udvarán a török martalócok körben ülve éppen levesüket kanalazták. Egyszercsak süvítve érkezik Somoskő felől egy tüzes golyó és kilövi a megrémült török pasa kezéből a kanalat. Ezt látva, a törökök rettentően megijedtek. Helyükről felpattantak, csajkát és kanalat eldobva, vad futásban hanyatt-homlok elmenekültek. Meg sem álltak, egészen hazáig szaladtak. Azóta nem látni ezen a vidéken törököt — fejezte be beszédét a parasztember. — Nagyot nevetett erre Petőfi és halkan megjegyezte: „Hol van olyan merész képzeletű költő, mint a nép!” Mindketten vidáman baktattak tovább. Sűrű erdő szegélvéhez érkeztek. Ekkor váratlanul megzörrent a közelben egy gally. Az erdőszél bokrai között egy őzike karcsú alakja tűnt fel. A fiatal állat néhány másodpercig tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul állt, majd hirtelen megfordult és nyomtalanul eltűnt a cserjés sűrűjében. Ez a váratlan kedves jelenet fokozta a természetjárók vidám hangulatát. Rövid pihenőt tartottak, majd friss léptekkel indultak tovább. Egy útforduló után váratlanul ott emelkedett előttük sziklás talapzatán Salgó vára. Mielőtt. felérkeztek a esúcsra. még egy meredek útszakaszt kellett leküzdeni. Kifulladva leültek a romosodé falakra. A költő felállt, es percekig gyönyörködött az alatta elterülő tájban, majd elővette útinaplóját és ezt jegyezte fel: „Felmentem a hegy szikla tetejére, B letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem Nem lelve gátat, mérföldekre szállt, Mint börtönéből megszökött madár! S vígan köszöntő a messzeséget, Hol a falvaknak tornyán, a mezőknek juh nyájain, a patakok vizén, S mindenhol a nap fénye tündökölt.” Lejegyezte: Hcrnády Károly Fiú az apa ellen „Ne üsd agyon, ne bántsd19 — kiáltott valaki Erős tenyerű a fiú. 31 éves folyásukra. Azt mondta az és kubikos. Súlyos a vád. ami- asszony: elválni nem akar. de vissza nem .ion. — Mi történt 10-én? — Az asszonyért ért itt áll a bíróság előtt, szürke kabátban, jámboran, leengedett kézzel. Karancsberény- ben a Rákóczi út 82. szám alatt egy idő óta nincs béke. Szóltam: gyere haza! Bíró Lászlót az apjáról kér- — Hol volt a fia? úezik. ■— Ha iszik, belémkőt. sérteget. — Máskor is előfordult már? — Nem ez volt az első, baltával is támadott! — Mi történt szeptember 10-én?. — Jött. kinyitotta a zsebkést. Én a kapuhoz ugrottam. — Volt magánál valami? — Semmi, kérem. A lapá- hallottam tot a sóderben hagytam. — Mit csinált ezután? A földre löktem! Feltászeptember mentem. — A kisudvarban voltam én, ö a kútnól. Odarohant rámvagott a lapáttal. ■e- Hol érte az ütés? — Bal oldalt ért lapjával ütött, folyt a vérem. — Erős ütés volt? — Erős. Két kézzel fogta a lapátot. Mindjárt összeestem — A kerítésre esett? — Nem emlékszem, elveszítettem az eszméletem. Azt hogy valaki kiáltott: ..Ne üsd agyon, ne bántsd” — mondja az öreg, aki bordatöréssel 21 napig pászkodott, megint lelöktem, volt beteg, és aki most a fiHáromszor került le.. — Mikor tört el az apja bordája? — Lehet, hogy akkor, de kerékpárral is eleshetett — Hogyan esett, amikor ellökte? ával néz szembe. A fiával, aki tagad és mindenre azt mondja: nem. — Egyetért az apjával? — Nem! Kést vett elő! — Nem igaz! Nem volt nálam kés. Ha nálam lett volna — Nekiesett a kerítésnek, már mutogatta volna minden- utána a deszkakerítésnek. Jo- kinek, mert ilyen ember. gos védelemben voltam! Jogosban. mert máskor is rátört az ajtómra — mondja az ifSzokott inni? — Naponta két féldecit — mondja az öreg és megtoldja jabb Bíró a legtermészetesebb még: — De soha. senkit nem hangon, kicsit sértve védelmet kérve, szánalmat remélve. Az öreg Bíró 57 éves nyugdíjas, siltes sapkáját a kezében tartja, és amikor elhangzik a kérdés, hogy perben haragban. rokonságban van-e a bántottam, egyszer ütöttem meg a feleségem, amikor fejbe vágott egy bögrével. Jönnek a tanúk akik látták a lendülő lapátot. Ül a vádlott egykedvűen és tiltakozik akkor is. amikor az egyik tanú elmondja, hogy nevádlóttal. csak ennyit mond: ki több ízben panaszkodott az — A fiam. — Milyen ember a fia? — Durva ember, megvert! — Miért? — El akar üldözni kérem. Ráírattam a lakást. Ilyen buta voltam. Együtt lakunk, csak én most a pincerészben. A feleségem is otthagyott az 6 beöreg a fia ellen, mert veri. Ez a tanú egy kijelentést is tett. Kétszer ez is jegyzőkönyvbe került. Ezt mondta: — Előttem nem ember az kérem, aki veri az apját! A tárgyalást újabb tanúk kihallgatásával szerdán folytatják. Sz. L. Tereskéről — röviden Intenzív üszőtelepet alakítottak ki a tereskei termelő- szövetkezetben. A 200 férőhelyes telep létesítése félmillió forintba került. Átadására a napokban kerül sor. * Befejeződött a tereskel termelőszövetkezet idei erdő- telepítése. Tíz hektár nyárfát és tíz hektár fenyőt telepítettek 370 ezer forintból. A fásítást jövőre Is folytatják. Ekkor szintén 10 hektár fenyőt és öt hektár nyárfát telepítenek. ♦ A napokban 266 tejésbá- rányt értékesített a termelő- szövetkezet. A bevétel meghaladta a 200 ezer forintot. Jövőre félezer tejesbárányt adnak el. ♦ Két gépszínt építenek 1973- ban, egymillió forintból a tereskel termelőszövetkezetben. Nyáron tárolásra, télen az erő- és munkagépek elhelyezésére használják fel. „ továbbképzés A szécsényi mezőgazdasági technikum a nappali és levelező tagozaton folyó képzés mellett a megyénkben dolgozó mezőgazdasági szakemberek továbbképzésével is foglalkozik. Az idén két tanfolyamot is szerveztek. Előbb a növénytermesztő. majd az állattenyésztő brigádvezetők továbbképzésére került sor. Az utóbbiak a közelmúltban fejeztél! be a hathetes tanfolyamot. A 22 szakember vizsgán tett tanúbizonyságot arról,. hogy meglévő ismereteit a tanfolyamon felújította, illetve kibővítette az állattenyésztés legújabb eredményeivel. A tanfolyam vizsgatanulmányi átlaga 3,22. November 27-én a salgótar- iáni területi szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek döntőbizottsági elnökök részére tartanak egyhetes továbbképző tanfolyamok Farkas Ferenc.’ az intézet tanára a tanfolyamok állandó vezetője elmondotta, hogy célúk a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek ismereteinek négyévenkénti kibővítése. A mezőgazdaság gyors fejlődése teszi szükségessé ezeket a komplex tanfolyamokat. Távlati céljuk, hogy a nappali képzéssel- azonos színvonalra emeljék a továbbképző ti "folyamokat. Sz. F. Nemzeti múlt - hagyománytisztelet A z utóbbi időben élénk vi- ták folynak, elsősorban a sajtóban, de egyéb fórumukon is a nemzeti hagyomány — szocialista hazafiság összefüggéseiről, szocialista nemzeti öntudat és kultúra fejlesztése, terjesztése feladatairól. Ügy vélem, Indokolt és Időszerű, tehát szükséges is, hogy ezekkel a kérdésekkel valóban gyakrabban és mélyrehatóbban foglalkozzunk. Hiszen napjainkban döntőnek — a dolgozókat szocialista hazánk lehetőségei és feladatai felismerésére, az azzal való azonosulásra képessé tevő képzettség, kultúra és tudományok általánosabb, s magasabb szintet képviselő fejlesztését kell tekinteni. Ez ma szocialista társadalmunk jövőjének korszerű és eredményes fejlődésének egyik középponti kérdése. Ahogy volt idő népünk felszabadulását követően, amikor az újjáépíés, az államosítások, majd u mező- gazdaság szocialista átszervezése, illetve a gazdaságirányítás korszerűsítése vált döntő láncszemmé, úgy ma a hatékonyabb oktatás és nevelés, tudomány, kultúra és képzés, a szocialista demokrácia fejlesztése az a döntő láncszem, amely nélkül nem léphetünk előre a szocializmus és hazfi- ság szerves eggyéolvadása, de egészében a politika és belső fejlődésünk területén sem. Népünk önismeretéhez, önmagáról alkotott képéhez, szocialista nemzeti tudatának kialakulásához hozzátartozik saját történelmének ismerete, a történelem tanulságainak állandó alkalmazása és hasznosítása. Tudományos, kulturális fejlődésünk egyik eredményeként állapíthatjuk meg, hogy történelemképünk nemcsak teljesebb, de maibb is lett Különösen az utóbbi másfél évtizedben nagyobb érdeklődéssel fordultunk a 20. század problémái felé. Ez együtt 'járt azzal, hogy a történelmi igazságnak megfelelően kezdtük bemutatni a magyar munkás- mozgalom fejlődését a Tanácsköztársaságot, a .magyar kommunista mozgalom történetét. Mindez nagyon fontos és időszerű volt — a történelmi Igazságtevésen túl azért Is — mert a magyar nemzet sorsának alakulását a századfordulót követően növekvő mértékben határozták meg a munkásosztály küzdelmei, szervezett mozgalma. Különösen ezután, hogy megszerveződött, és létrejött 1918. november 24-én egy olyan harci vezérkara, amely magáénak vallotta a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméit, és történelmi küldetésének megfelelően felismerte és képviselte a munkásosztály érdekeit, tudatosan vezette harcát. Annak felismerésén már túl vagyunk, hogy a munkásosztály — s annak élenjáró osztaga —, a kommunista párt története, küzdelmei és harcának eredményei népünk, nemzetünk legjelentősebb hagyományait jelenti. Felmerül azonban a kérdés másik oldala, hogy ez a felismerés mennyire ment át a köztudatba, mennyire vált a közgondolkodás részévé, s mindenekelőtt ifjúságunk történelemképe hogyan tükrözi ezt az értékrendet. Leszögezhetjük, hogy széles rétegeknek sikerült túljutniok azon a sok évtizedes szemléleten, amely haladó hagyományainkat az 1848-as—1849-es forradalommal és szabadság- harccal lezártnak tekintette. De ennek megállapítása mellett hangsúlyoznunk kell azt is — amit különféle felmérések, vizsgálódások tapasztalatai Is igazolnak —, hogy a kedvező változások mellett még mindig széles rétegekben él és hat a nemzeti hagyomány ellentmondásos, sok tekintetben ret- rográd, nacionalista felfogáU ha ennek forrásait ku- ^ tatjuk, akkor a felszabadulás előtti múlt eszmei öröksége, majd az 1956-ot megelőző személyi kultusz torzításain túl — de ezekből változatlanul táplálkozva — a köznapi gondolkodásban, a mai szép- irodalomban és Iskoláink oktató-nevelő munkájában Is megtalálható még a történelmi múlt nem marxista és hamis megközelítése. Ennek bizonyítására, sajnos, bég bőven akad példa. Ezúttal csak egyet említenék. Nemrégen adták ki Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért című könyvét. A szerző „dicsőségoszlopot” állít annak a 2. magyar hadseregnek, amely megsemmisítő vjssza- csapásban részesült a szovjet hadsereg részéről Voronyezs- nél — szovjetföldön — 1943. januárban. Nemzeti múltunk e történelmi mozzanatának elvileg hibás értékelésével de- zorientálja, tévútra viszi az fasiszta seregek, a fasizmus ellen fogtak fegyvert. Nemeslciirtv könvvének mondanivalójával — a szándéktól függetlenül egy olyanfajta pártatlansághoz jut el, amely a hagyományfelfogásban nem tesz különbséget haladó és retrográd között, illetve a kettő közötti átmeneteket nem veszi figyelembe. A helyes nemzeti önismeret — a szocialista nemzeti öntudat kialakítása és megerősítése megköveteli a nemzeti hagyományok marxista-leninista értékelését, népünk múlt- és hagyományképének korszerűsítését. .A magyar nemzeti múlt és hagyomány helyes értékelése különösen megkívánja, hogy az osztályharcos és függetlenségi vonal összemosása, vagy szembeállítása helyett, az osztályharc elsődlegességének elismerése mellett, a függetlenség és társadalmi haladás ösz- szefüggéseinek - kimutatására tegyük a hangsúlyt. Ezt ismerve és elfogadva nem elegendő pusztán a nacionalizmus bírálata — bár van bőven mit tennünk ezen a területen is. A döntő az, hogy vállaljuk nemzeti hagyományainkat a társadalmi haladás nemzetközi és nemzeti ismérvei alapján. Tudjuk, hogy hazánban u múlt hatása jeletősebb, mint más, kiegyensúlyozottabb történelmi utat megtett országokban. De nálunk is helytelen volna, ha kizárólagosan a történelmi tudatból ' vezetnénk le azokat a gondokat, problémákat, amelyeket a szocialista hazafiság és nemzeti egység kialakítása érdekében meg kell oldanunk. A szocialista nemzet tudata elsősorban a mából, a ma küzdelmének eredményeiből és problémáiból merít. A jelenkor feladataiból való aktív részvállalás a legfőbb biztosítéka annak is, hogy a tömegek érezzék, tudják. nem pusztán tétlen szemlélői, hanem alakítói saját történelmüknek. Az alapkérdés most is’az: merre halad a világ, s benne hol a - mi helyünk? S ebből következik legfőbb feladatunk. Mind nagyobb tömegekkel megértetni, hogy az emberiség fejlődése olvasót, mert hősöket megillető számára nincs alternatíva: a tiszteletet, megbecsülést követel mindazoknak — pusztán szociális származásuk alapján —, akik nemzetvesztő, területrabló célokért, agresszív, fasiszta hadsereg tagjaiként pusztultak el. Egy hadsereg jellegét azonban nem a szociális összetétele határozza meg, hanem az a politika, amelyet szolgál. A szóban forgó 2. magyar hadsereg pedig közismerten nép- és haladásellenes, fasiszta hódító politika szolgálatában állt. E hadsereg elesett katonái nem hősök, hanem a fasiszta háború áldozatai, hősei a háborúnak azok voltak, akik a J\lem kell komol Az első hóesést követő nap reggelén a rádió riportere szomorkásán megjegyezte, mintha mégse készültek volna fel olyan iól az illetékesek a téli időjárás. a váratlan hóesés foga- dására Ügy látszik, ift-ott még ezt a kevés, igazán olvadékony havat sem tudták időben eltakarítani. Ezen én egy pillanatig sem tudok csodálkozni. Talán nem fog mindenki egyetérteni velem, de szerintem nem is a felkészülés körül van a baj. Gondoljanak csak bele, az illetékesek fiók iában már régen ott lapul a minden eshetőséggel számoló. húszoldalas intézkedési terv. a fedett csarnokokban ugrásra készen várakoznak a gépek, a hómunkások és „brigadérosa- ik” fél szemükkel állandóan az eget kémlelik. S amikor pár percre véletlenül élszundítanak, mert pihenni- azért nekik is kell valamikor. hát ripsz-ropsz. fogja- magát és leesik a hó. Szerte az országban eevre nagyobb méreteket ölt a tervszerűség és a szervezettség. S akkor itt van az időjárás, ez a különleges „termelési” tényező, ami változatlanul szeszélyes és kiszámítihatalan. A szegény köztisztasági üzem, vagy közúti igazgatóság megfeszülhet, akkor sem tudja teljesíteni a tervét. Egyszerűen tűrhetetlen ez az állapot. Éppen ldeie, hogy megrendszabályozzuk ezt a fránya időjárást. Felháborító, hogy még manapság is akkor esik a hó. vagy az eső, akkor fagy, olvad, vagy fúj a szél amikor az időjárásnak erre kedve szottyan. Minél »hamarabb fölszámoljuk ezt a fejetlenséget, annál jobb. Percről percre pontosan meg kell szabni az időjárásnak, hogy például mikor, hová és mennyi hó eshet. S- fővesztés terhe mellett kötelezni arra. hogy az előírásokat betartsa. Mondjuk, reggel kilenctől tizenegyig valamennyi mellékútvonalon félszélességben eshetne a hó. viharos szél nélkül, szabályos nagy pelyhekben. hogy az út másik felén fenn lehessen tartani a forgalmat Ugyanakkor lehetne enyhe jegesedés Salgótarján ée Balassagyarmat között, pontosan a harmincegyedik kilométerkőnél. úgy húszcentiméteres útszakaszon. A só- és salakszóró gépkocsikat már előző nap oda lehetne irányítani.. Egy alapos „hórende- lettél” azt is elérhetnénk, hogy csak a közúti igazgatóság udvarára essen a hó. míg a megye többi részein szép. napfényes, tavaszi idő uralkodna. Se szél. se fagy. se jegesedés sehol másutt. A következő lépés az lehetne, hogy teli esen eltörölnénk az időjárást. Csak a közúti igazgatóságok maradnának. amelyeket attól kezdve egyfolytában dicsérnénk. Megérdemelnék? Lenne hóakadály? Nem Lenne síkosság? Nem. Akkor Igen. Hát. csak addig tessenek még türelemmel lenni... -is jövő, az egyetlen igazán emberi társadalom, a szocializmus. Csak ez biztosíthat az emberiség számára értelmes létet és életet. !V emzeti múltunk tanul- mányozásából nekünk a jelen tennivalóira kell következtetnünk. Hagyománytiszteletünk célja és értelme nem csupán törénelmi igazságszolgáltatás, hanem mindenekelőtt a társadalmi haladásért vívott jelenkori harc előzményeinek feltárása, bizonyítása, hogy szocializmust építő munkánk annak a harcnak a folytatása és beteljesedése, amelyet népünk legjobbjai a múltban vívtak. Múltunk progresszív hagyományait magunkénak valljuk, de egyúttal túl is haladunk rajtuk, a történelmi harcokból leszűrve a tanulságokat, erőnket a jelen feladataira, a szocializmus teljes felépítésére fordítjuk. Bondúr Károly Egy év — egy nap alatt A Volga-vidéki Mordva Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság ipara jelenleg naponta annyit termelt, mint amennyit 1922-ben — a Szovjetunió megszületésének évében — egy teljes esztendő alatt. Akkor az egész ipar néhány —- mezőgazdasági nyersanyagot feldolgozó — kisüzemből állt. Jelenleg Mordva Szovjetuniószerte híres kábel- és fénytechnikai iparáról, exkavátor- és önürítőbillenő gépkocsigyártásáról. Az Itt készült cementet és gyógyszereket, a többi termékkel együtt egész sor országba exportálják. NÖGRAD - 1972. november 26., vasárnap
