Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

Honecker beszéde az NDK —NSZK viszonyáról Jobb szerződés nincs Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára csütörtökön beszédet mondott a párt or­szágos agitációs és propagan­dista konferenciáján. Nemzet­közi kérdésekről szólva rámu­tatott, ezt a konferenciát olyan időpontban tartják, amikor mindenki számára láthatóan megbukott bizonyos imperia­lista köröknek és szószólóik­nak az a kísérlete, hogy el­szigeteljék az NDK-t a nem­zetközi életben. Ehelyett az NDK világszerte széles körű elismerése folyamatának lehe­tünk tanúi. Honecker hangsúlyozta, hogy ai NSZEP és az NDK a fenn­állása óta eltelt több mint 20 esztendő alatt szüntelenül új­ra meg újra olyan javaslato­kat dolgozott ki. hogy az NDK es az NSZK az Egyesült Nem­zetek alapokmánya céljainak és elveinek szellemében, a nemzetközi jog általánosan elismert normái alapján ren­dezze kapcsolatait. A másik fél részéről azonban mindig merev ..nem” volt a válasz. „Ezért Barzel és Strauss urak nem tehetnek bennünket felelőssé. Itt nem segít sem­miféle. nagyon is átlátszó mellébeszélés valamiféle »jobb szerződésről«. Jobb szerződés nem létezik”. Az NDK-nak természetesen nincsenek illúziói az NDK és az NSZK kapcsolatait illető­en — állapította meg Ho­necker. — Ezek csakis olyan kapcsolatok lehetnek, mint amilyenek szocialista és kapi­talista államok között kiala­kulhatnak a béke és ezáltal az emberiség érdekében. A szerződés csakis a máso­dik világháború és a háború után kialakult fejlődés ered­ményei. adottságai, az új erő­viszonyok alapján jöhetett lét­re — hangsúlyozta Erich Ho­necker. Ezzel kapcsolatban kö­szönetét mondott az NDK-nak nyújtott folyamatos támoga­tásért a testvérpártoknak és a baráti szocialista államoknak, különösen a Szovjetuniónak, mivel a szocialista álla­mok összehangolt külpoliti­kájával sikerült kivívni az NDK-nak a nemzetközi élet­ben való egyenjogú részvéte­lét. (MTI) • Felhívás a nukleáris kísérletek ellen Befejeződtek a szovjet—bolgár tárgyalások A szovjet fővárosban pén­teken befejeződtek a hivatalos tárgyalások Leonyid Brezs- nyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, illetve Tó­dor Zsivkov között. A Kreml­ben megtartott pénteki záró- megbeszélésen tüzetesen átte­kintették a két ország kap­csolatainak kérdéseit és elfo­gadták a közös közlemény szövegét. A pénteki eszmecsere után Todor Zsivkov és kísérete meleg hangulatú barátság! gyűlésen vett részt a Lenini Komszomol nevét viselő moszkvai autógyárban. Péntek este az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szov­jet kormány a Kreml György- termében nagy fogadást adott a bolgár vendégek tiszteletére, amelyen szovjet részről részt vettek a párt politikai bizott­ságának tagjai és póttagjai; a kormány elnökhelyettesei és miniszterei. A fogadás rend­kívül szívélyes, testvéri lég­körben ment végbe. A bolgár párt- és kormány- küldöttség szombat délelőtt utazik el a Szovjetunióból. Ugyancsak szombatra várható a hivatalos tárgyalások ered­ményeit összegező közös köz­lemény nyilvánosságra hoza­tala is. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottsága csütörtökön es­te határozatban hívta fel az összes nukleáris hatalmat a nukleáris kísérletek minden közegben, való beszüntetésére. A határozatot 100 szavazattal 4 ellenében, nyolc tartózkodás mellett fogadták el. A légköri kísérleteket folytató Kínai Népköztársaság és Franciaor­szág ellene szavazott. A hatá­rozat másrészt azt kéri a nukleáris hatalmaktól, hogy vegyék tudomásul az 1963. augusztusi atomcsend-egyez- mónyben a felek által kifeje­zésre juttatott azon szándékot, hogy folytatják az összes nuk­leáris kísérlet végérvényes be­tiltására irányuló tárgyaláso­kat. Egyúttal felkérik a genfi leszerelési értekezletet, hogy sürgősen dolgozzanak ki egy ilyen szerződést. A nukleáris kísérletek min­den közegben való beszünteté­sének határidejét a politikai bizottság egy másik határozat­tal 1973. augusztus 5-én álla­pította meg. (Ez az időpont a Pénteken délután csehszlo­vák delegáció érkezett Buda­pestre, a Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos gyes Bizottság X. ülésszakára moszkvai atomcsend-egyez- mény tízéves évfordulója.) W Szomália, Guinea é6 Szudán, a Biztonsági Tanács afrikai nem állandó tagjai csütörtö­kön este a tanács elé terjesz­tett határozati javaslatukban arra kérték a tagállamokat, hogy szüntessék be a hadi- szállításokat a portugál kor­mánynak mindaddig, amíg Lisszabon nem mond le afri­kai gyarmati uralmáról. Ugyancsak követelik, hogy Portugália kezdjen tárgyaláso­kat a mocambique-i, a portu- gál-guineai (Bissau) é6 zöld- foki-szigetekbeli felszabadító mozgalmak képviselőivel. Ugyancsak csütörtökön évek óta első ízben — Portugália ENSZ-képviselője asztalhoz ült gyarmatai afrikai szomszé­daival, az etióp, a libériái, a Sierra Leone-d és a guineai küldöttel. A 20 percig tartó találkozóra a Biztonsági Ta­nács soros elnökének, a gui­neai küldöttnőnek a reziden­ciáján került sor. (MTI) A küldöttséget Miloslav Hrus- kovic, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának titkára, az együttműkő­Csehszlo vak delegáció érkezett hazánkba Együttműködési Ve- dési bizottság csehszlovák ta­gozatának elnöke vezeti. Az ENSZ közel-keleti vitája előtt Vakmerőbbé vált az agresszor Huszonöt éve, 1947. novem­ber 29-én az ENSZ-közgyűlés határozata a palesztinai brit mandátum területét két részre osztotta: egyik felében zsidó, a másik részén arab államot kívántak létrehozni. A terv­nek azonban csak az egyik része valósult meg: 1948. má­jus 14-én Izrael néven mega­lakult a zsidó állam, s mivel a félmegoldás már eleve nyug­talanító volt, a térségben szin­te állandósult a feszültség. Az államalapításra hozott ENSZ-határozat negyedszáza­dos jubileuma előtt egy nap­pal, 1972. november 28-án az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének mostani közgyűlése ismét napirendre tűzi a közel-keleti helyzet megvitatását. A vi­lágszervezet legfőbb fórumá­nak a térséggel kapcsolatos mostani .lépését több tényező sürgette. Történeti szempont­ból nézve az eltelt huszonöt esztendő alatt a Közel-Kele­ten sosem volt tényleges bé­ke: Izrael váltakozó hevessé­gű permanens háborút folyta­tott az arab országok, vala­mint az általa bekebelezett területekről elmenekült palesz­tinok ellen. Ez a folytatólagos hadviselés végül az 1967-es júniusi háborúban csúcsoso­dott ki, amikor — nem cse­kély nyugati támogatással — több arab országra mért csa­pást az izraeli szoldateszka, s a hatnapos agresszív háború során területének több mint a háromszorosát kitevő, csaknem 65 ezer négyzetkilométernyi területet rabolt el nyilvánva­ló annexiós szándékkal szom­szédaitól. Tel Aviv rabló háborúját a világ haladó közvéleménye 2 NÖGRAD - 1972. egyértelmű elítélésben része­sítette. Ennek a közvélemény­nek a hangja tükröződött a Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi határozatában, amely a támadó felet kötelezte a visszavonulásra, a június előtti helyzet visszaállítására. Az izraeli kormány azonban konokul elzárkózott a BT-ha- tározat végrehajtásától, s Wa­shington, valamint több nyu­gati tőkéshatalom gazdasági és katonái támogatását élvez­ve, egy lépést sem tett a közel-keleti konfliktus politi­kai megoldása érdekében, sa szomszédos arab államokkal csak az általa diktált feltéte­lekhez igazodó megadásáról akart tárgyalni. Az agresszió legsúlyosabban az Egyiptomi Arab Köztársa­ságot érintette: az ettől az országtól elrabolt területek, valamint az agresszió követ­keztében használhatatlanná vált Szuezl-csatomán koráb­ban zajló hajózás elmaradása érzékeny veszteséget okoztak Kairónak, hogy a meglepetés­szerű támadás során okozott egyéb károkról ne is beszél­jünk. Nasszer elnök, majd a nagy államférfi elhunyta után utódja, Anvar Szadat kormá­nya azonban — a Biztonsági Tanács rendezésre vonatkozó határozatát szem előtt tartva — még azután is nagy türel­met tanúsított, amikor az arab országok kellően megerősödve, november 18., szombat a siker tudatában vehették volna, fel a harcot az elrabolt területek felszabadításáért. A türelem végső határáig el­érő arab magatartás azonban semmiféle pozitív változást nem eredményezett Tel Aviv politikájában. Sőt úgy tűnt, mintha a Közel-Keleten ural­kodó „se béke, se háború” állapot még a korábbinál is vakmerőbbé tette volna az agresszort. Különösen azután vált teljesen fenyegetővé a magatartása, miután a jordán uralkodó, Husszein 1970. szep­temberében kíméletlenül le­csapott az országban élő pa­lesztin gerillákra, akik önálló nemzeti államuk megteremté­séért küzdöttek az arab világ közös ellensége ellen. Hussze­in bediunjai tehát, amikor a gerillákat támadták, egyben az arab egységet is bomlasz­tották, s ezzel Izrael malmá­ra hajtották a vizet. Golda Meir kormánya, csak­hogy elodázhassa a rendezést, megkerülhesse a konfliktus megoldását szolgáló BT-hatá- rozat végrehajtását, különféle léggömböket eregetett fel. A színfalak mögött tárgyalásokba próbált bocsátkozni Jordánia kormányával, részleges rende­zési tervet súgott először Sisco amerikai államtitkárnak, majd pedig Rogers amerikai kül­ügyminiszternek. A sokféle manőver eredményeként Jar­ring, svéd nagykövet közre­működésével ki is alakult egy rhodoszi formájú tárgyalás. Mivel azonban Tel Aviv ré­Nem fogadták a fztrájkólókat Tizennégy új íérmékét rezeitek be Pénteken ért vég« a fran­cia vasutasok négy '.após sztrájk, a, amelynek során na­ponta az ország más, más vi­dékein szüntették be a mun­kát. A sztrájk megmutatta, hogy a vasutasok egységesen szállnak síkra követeléseikért, mert az eddigi munkabeszün­tetésben az állam vasú Lak dol­gozói nak 90 százaléka vett részt. Az elmúlt napokban egyébként sztrájkoltak a köz- alkalmazottak különböző cso­portjai is, így a postások, a vámőrök, a községi alkalma­zottak, a közegészségügyi dol­gozók, akik — akárcsak a va­sutasok — azt követelték, hogy a létfenntartási költségek nagymérvű megdrágulását a bérek és fizetések, s a csalá­di pótlékok megfelelő emelé­sével ellensúlyozzák. Elzászban folytatódik az ál­lami tulajdoniban levő kálisó­bányák dolgozóinak sztárjkja. A bányászok ezer főnyi kül­döttsége csütörtökön Párizsban tüntető felvonulást rendezett, majd egy csoportjuk a mi­niszterelnökségre ment. Mess­mer miniszterelnök helyett azonban csak egy tisztviselő fogadta őket, s közölte velük, ne a kormányhoz, hanem a helyi bányaigazgatósághoz for­duljanak. (MTI) Reakciós hisztériakeltés Amerikában Az amerikai reakció nem sajnálja a fáradságot, hogy meghiúsítja a népeknek a nem­zetközi feszültség további eny­hítésére irányuló erőfeszíté­seit, megakadályozza a szovjet —amerikai kapcsolatok javu­lását. Bizonyítja ezt egyebek kö­zött a „Csak erősek” című te- ievíziófilm, amelyet az .Ame­rikai Biztonsági Tanács” nevű ultrareakoiÓ6 szervezet készít­tetett. A film a legkomorabb színekkel ecseteli az Egyesült Államok „lemaradását” a stratégiai fegyverzet területén és a tömegpusztító fegyverek gyártásának fokozását sürgeti, miközben a Szovjetunió részé­ről fenyegető „veszéllyel” ré- mítgeti az amerikaiakat. A hidegháború hívei gon­doskodtak „alkotásuk” széles körű népszerűsítéséről: az or­szág 260 televíziós állomásá­nak küldték meg a filmet. széről már eleve hiányzott a komoly szándék, a megbeszé­lések zsákutcába jutottak. A több mint öt éve tartó, váltakozó intenzitású válság a legutóbbi néhány hónap során mélyült. Ebben nem kis sze­rep jutott az Egyesült Álla­moknak, amely az erőegyen­súly fenntartására hivatkozva, tetemes összegeket fordított Izrael támogatására. A wa­shingtoni ernyő alá húzódva Tel Aviv már nem is titkolja annexiós terveit. Erre utal sok egyéb mellett Golda Meir- nek az a nyilatkozata, amit szeptember 28-án a BBC-tele- víziónak adott, s amelyben hangsúlyozta: „Izrael nem vo­nul vissza 1967-es határaira, fenntartja magának azt a jo­got, hogy akciót indítson ha­tárain túl is állampolgárainak védelmére”. Meir egy mondatban két dologra adott választ. Az egyik, hogy kormánya tovább­ra se tartja magára nézve kö­telezőnek az 1967-es BT-hatá- rozatot, s a másik: tetszése szerinti időpontban indít ki- sebb-nagyobb támadásokat az arab országok ellen. Libanon­ra és Szíriára szeptember vé­ge óta már több ízben mért csapást, s ilyenkor mindig a müncheni olimpia idején le­zajlott véres eseményekre hi­vatkozott. Ami Münchenben történt, azt a világ nagyobb fele elítélte, nem vált ki azon­ban pozitív megítélést az a konokság sem, amit Izrael a közel-keleti rendezéssel kap­csolatban tanúsít. S feltehető, hogy ez a vélemény tükröző­dik majd az ENSZ-közgyűlés szeptember 28-án kezdődő közel-keleti vitájában és hatá­rozatában is. Sz. I. (Folytatás az 1. oldalról) nél az eredetileg tervezett létszámból öten hiányoztak, s ebből egyedül az „A”-üzemnél négy munkahely maradt betöl­tetlen, munkaerőhiány követ­keztében. Érthető tehát, hogy fokozottabb gondot kell fordí­tani a termelékenységre. Az év eddigi időszakában a gyár­részleg 102,8, az „A”-üzem pe­dig 102 százalékra teljesítette a termelékenységi mutatót. Eddig a 28 millió forintos nyereségtervet több mint egy­millió 100 ezer forinttal telje­sítették túl. Igaz az „A”-üzem anyagbetétjén még van némi javítanivaló, de a kísérletekés az új termékek előállítása kü­lönösen az elmúlt négy hó­napban egy százalékkal a ter­vezett fölé emelte az anyag­betétet. Más vonatkozásban viszont igyekeztek ellensúlyoz­ni a gazdaságosságot, hogy az anyagfelhasználás ne rontsa a gazdálkodásukat. Hozzávetőle­ges számítások szerint az utóbbi hónapokban közel 30 tonna anyagmegtakarítást ér­tek el. A hulladékanyagokból pedig összesen 5.2 tonna kala­pácsot gyártottak. Az év hátralevő idejében különös gondot fordítanak a tételes gyártásra. Ásóból 17, csavarkulcsból 5, kompresszor­tengelyből pedig 2 tétel na­gyon sürgős, hogy a megren­delő igényeit maradék nélkül teljesíteni tudják. A IV. negyedéves operatív terv ezenkívül 61 tonna kézi- szerszám, 935 tonna szeráru, valamint 764 tonna kovácsolt és sajtolt termék előállítását írja elő. A belföldi igények maradéktalan kielégítése mel­lett nagy gondot fordítanak a tőkés-exportfeladatok teljesí­tésére. Az előírás szerint az exporttermékeknek december 20-ig el kell készülniük, mert még ebben az évben el kell hagyniuk az országhatárt. A kovácsoló gyárrészleg dolgozói pontosan ismerik feladataikat, és így minden remény meg­van arra, hogy a X. kongresz- szus határozatainak, illetve a párt 1972. november 14—15-i ülésén megfogalmazott felada­toknak megfelelően eleget te­gyenek mind a fejlődés előirt ütemének, mind a gazdaságos­ság követelményeinek. Karácsony előtt megtörténhet az aláírás ? Még a karácsonyi ünnepek előtt megtörténhet Berlin oen a két német állam alapszerző­désének aláírása — jelentette be Willy Brandt szövetségi kancellár pénteken Essenben. Ha ismét megválasztanak, nem habozom azt javasolni, hogy magam utazzam Ber­linbe és ott — lehetőleg még karácsony előtt — aláírjam az alapszerződést — mondot­ta pártjának utolsó választási nagygyűlésén. A válaszások kimeneteléről Brandt azt mondotta, hogy véleménye szerint az SPD- nek jó esélye van a megerő­södésre, az FDP pedig min­denképpen bekerül ismét a szövetségi gyűlésbe, nem sza­bad megtörténnie annak, hogy az ellenzéki pánikkeltők kor­mányozzák az országot — mondotta, majd megállapítot­ta, hogy a jobboldal féktele­nül túlhajszolta a választási harcot és a végső szakaszban a CDU-vezetők kezéből kicsú­szott az ellenőrzés. A válasz­tóknak világosan látniok keli, hogy hiába szeretett volna Barzel CDU-elnök érvelő vá­lasztási küzdelmet, erre nem kerülhetett sor, mert a CDU- nak nem voltak érvei. A választások vasárnap reg­gel nyolc órakor kezdődnek és este hat órakor zárják be a szavazóhelyiségeket. A hi­vatalos végeredmény csak a késő esti órákban válik isme­retessé. (MTI) Le Dúc Tho nyilatkozata Párizsban Hétfőn kezdődnek az újabb megbeszélések Le Due Tho, a párizsi tár­gyalásokon résztvevő VDK- küldöttség különleges tanács­adója pénteken Moszkvából Párizsba érkezett, hogy bizal­mas megbeszélést folytasson Henry Kissingerrel, Nixon el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadójával a vietnami fegy­verszüneti megállapodással kapcsolatos kérdésekről. Megérkezése után a repülő­téren Le Dúc Tho újságírók előtt kijelentette: amennyiben az Egyesült Államok valóban alá akarja írni a megállapo­dást, úgy haladéktalanul be kell szüntetnie Vietnam bom­bázását és a Dél-Vietnamba irányuló fegyverszállításokat. Figyelmeztetett rá, hogy az Egyesült Államok nem tartja be a megállapodásban foglal­takat. Az a tény, hogy a VDK újból tárgyalni ül le az Egye­sült Államokkal, a vietnami fél jóindulatát jelzi. Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója és Le Dúc Tho, a VDK Párizsban tár­gyaló küldöttségének különle­ges tanácsadója november 20-án, hétfőn kezdi meg soron következő megbeszéléseit Pá­rizsban — közölte a Fehér Ház. A nemzetbiztonsági főta­nácsadó és kísérete vasárnap reggel utazik el Washington­ból. (MTI) Értesítjük a divatárucikkekkel hogy foglalkozó boltvezetőket. „Ezt kínáljuk karácsonyra6i címmel a megye részére november 24. napján kiállítást tar­tunk a budapesti bemutatótermünkben, (V., Alpári Gyula u. 8.) A boltvezetőktől e napon azonnali szállításra megrende­léseket veszünk fel. Mindenkit szeretettel vár BoltuezeVfik figyelem! lyteM'ü éém

Next

/
Oldalképek
Tartalom