Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Előrelátás és megelőzés

NEM LEHET egy kézlegyintéssel elimtéznd,

ha bármelyik korábban eredményesen dolgozó üzemnek pénzügyi, gazdasági nehézségei támadnak, se egy könnyed mondattal: „Ha nem tudott elég rugalmasan alkalmazkodni a gyorsan változó piaci igényekhez, a követelményekhez, csak magára vessen, megérdemli a »sorsát«. Végső soron legfeljebb fölszámoljuk, 6 azzal minden rendben van”.

Valójában nagyon i* nincsen rendben, ha egy vállalat nem tud korszerű, keresett termékekkel előállni, gazdaságosan, nyereségesen termelni. S nem éppen „kifizetődő” megoldás a szanálás, a felszámolás, inkább a tűzoltáshoz hasonlítható, hiszen ilyenkor az anyagi kár már el nem kerülhető, jobbára csak a nagyságát lehet mérsékelni. Aztán még hátravan a gazdaság újbóli, „sínre rakása”, ami szintén nem kis áldozattal jár.

A vesztes nemcsak egyetlen üzem kollektívája, hanem mi valamennyien, akik bérből, fizetésből élünk. Akik essék a társadalom anyagi erőforrásainak növekedésével arányosan gyarapodhatunk. Minden egyes ráfizetéssel dolgozó üzem, szanálási hitellel üj létre „injekciózott” vállalat, vagy egy gazdasági egység esetleges fölszámolásának költsége — ha meg nem is rendíti — mindenképpen a népgazdaságot gyengíti, a nemzeti jövedelmet apasztja.

Ezért nem lehet egyetérteni a „legfeljebb fölszámoljuk” szemlélettel, amely hajlamos megfeledkezni e kényszerű .gyógymód” gazdasági következményeiről és „áráról". Arról ugyancsak könnyen megfeledkezik, hogy a mentsük, ami még menthető” csupán a legvégső eszköz, amihez adott esetben feltétlenül hozzá kell nyúlni. Előtte számos lehetőség van a gazdasági visszaesés elkerülésére, megállítására, a gátlóén ható tényezők kivédésére, egész sor. megelőző intézkedés kidolgozására és alkalmazására.

Megyénk néhány üzemének példája arrre figyelmeztet, hogy már jó előre gondolni

kell az esetleg bekövetkező nehéz napokra. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár például jó eredménnyel zárta a múlt évet, de idén, az év első hat hónapjában már gondjai voltak, mert kábeldobra a kelleténél kevesebb megrendelést kapott. Az a furcsa helyzet állt elő. hogy a megrendelőnek kellett ugyan a kábeldob, de fizetni nem mindig tudott volna, így átmenetileg kevesebbet Igényelt.

Azóta nagyjából helyreállt a kínálat és kereslet egyensúlya, de mondani sem kell, milyen nehéz helyzetbe kerülhetett volna a vállalat, ha tartósan és visszavonhatatlanul lanyhul az érdeklődés egy, vagy netán több, nagy bevételi volument képviselő terméke iránt. S ezzel az eshetőséggel ma már minden termelőüzemnek szembe kell tudni nézni, ha a körülmények úgy kívánják.

Nem kissebbítve a felügyeleti szervek ellenőrző és Irányító szerepének fontosságát, kétségtelenül egyetlen gazdasági vezető sem ülhet tétlenül valamiféle, isteni közbeavatkozásra” várva. Nem túlzó az a követelmény, hogy viszonylag megbízható értesülései legyenek a piac változásairól, s legyen „talonban” olyan áthidaló megoldása, amellyel az előre nem látható termeléskiesés is ellensúlyozható.

Az információs csatornák kiépítése, a vállalati belső mechanizmus, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a termékösszetétel állandó felülvizsgálása, új termékek gyártásának előkészítése ezért is olyan sürgető és mindennapos feladat napjainkban. Késő akkor kapkodni, amikor már megmutatkoznak a hanyatlás, a visszaesés jelel.

NÉHA MÉG lehet magyarázni a rossz „bizonyítványt” a kedvezőtlen külső körülményekre, tényezőkre, a partnerek megbízhatatlanságára, a megrendelők, vásárlók szeszélyeire hivatkozva. De a gondokon, nehézségeken úrrá lenni csak előrelátó, tervszerű és következetes munkával lehet. ,

K. S.

A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intését bőr», cipő-, szőrmeipari osztályán befejezéshez közeledik az őszi-téli áruk ellenőrzése. Képünkön: Varga József a talp felerősítését ellenőrzi a szakítógéppel

Társadalmi aktívák

Szeretem, azért csinálom...

Kevés szó esik róluk, pedig önzetlen munkájukkal rászolgálnak munkatársaik megbecsülésére. tiszteletére. Abból a szabad időből vesznek él a közösség szolgálatára, amit mások inkább maguk gyarapodására, vagy pihenésére

Három megbízatása — propagandista, kereskedelmi, társadalmi ellenőr és önkéntes rendőr — közül az utóbbit kedveli a legjobban. Így vall erről Kovács Ferencz: —Amikor még a forradalmi karha- talmista ezrednél szolgáltaim,

használnak fel. Talán néha elhatároztam, ha leszerelek, önmég odahaza is hallgatniuk kell az asszony korholó, méltatlankodó szavait: már megint elmész.

És most ismerkedjünk meg néhányukkaL akik a Homhá- nyi Építési és Kerámiagyárban 'dolgoznak.

Kéretik magukat.

— Egyelőre két megbízatásom van. Az egyik: az üzém tűzoltóparancsnoka vagyok., a másik: szakaszparancsnokiként tevékenykedem a munkásőrségben — kezdi a beszélgetést Sagytbó János, majd így folytatja: — Eddig 24 oklevelünk van. Nyertünk járási, megyei első helyet, sőt országrész«« elsők is voltunk a tűzoltóversenyeken.

— Könnyű vagy nehéz ösz- szefogni a nyolcfős csapatott

— Kezdetben nehéz. Ilyenkor azt mondjál«: már megint menni kell, Jani bácsi? Azt válaszolom nekik: ha vállaltuk, akkor teljesítenünk kell a feladatot. Kétszer-háromszor kéretik magukat, aztán úgy belelendülnek, hogy öröm nézni őket. Jó emberek, mind fiatalok, ügyesek, bármelyik poszton megállják a helyüket. A harmadik gyakorlat után már senki sem gondol arra. hogy kapálni kell, vagy mectt- eset nézni a tévében, mert a Fradi, vagy a Vasa« játszik. Egy dolog lebeg szemük előtt: megnyerni a versenyt.

— Mennyit gyakorolnak?

— Napi négy órát. Egy-egy gyakorlatot tizenöt-hússzor is meg kell ismételni, hogy menjen mént a karikacsapás. A gyakorlat mellett elméletből is vizsgázni kell. összeforrott gárda a miénk, ezért lehet velük első díjat nyerni.

— Mit csinálnak a jutalommal?

— Biricavaosorát rendezünk, ahová a versenyzők mindegyike elhozhatja legjobb barát- ját.

— fis a családtagok?

— Azokat akkor visszük magunkkal, amikor a szocialista brigád rendez valamit. Voltunk már Egerben, Esztergomban.

A mocsáron át

Sagyibó János ünnepélyes alkalmakkor zubbonya mellére tűzi az 5, 10, 15, 30 éves szolgálatot jelző szolgálati érmeket.

Ha az ember fél évszázad

távlatából visszatekint élet- útjéra, gondolatban végigmegy fontosabb állomásain, dátumain, felmerül benne a kérdési vajon ha újra kezdhetné, úgy csinálná-e, ahogy tette.

Szilasipogony egyik házának konyhájában ülök, velem szemben a községi párt- alapszervezet titkára. Varga Gábor. Azzal kezdem a beszélgetést, hogy szeretnék egy iái dolgozó párttitkárt bemutatni az olvasóknak, s a járási pártvezetők azt mondták: „Menj csak Szüaspo- gonyba, Varga Gáborhoz!”

A párttitkár szerényen jegyzi meg:

— Ne rólam írjon, hanem

a pártalapszervezet munkájáról.

A község alapszervezete hatvankét tagjával a nagy pórt- aiapsze evezetek közé sorolható. Igaz. a tagság negyven százaléka nyugdíjas, de fiatalos lendülettel dolgoznak a héttagú vezetőség Irányításával.

— A nyáron nem unatkoztunk. Falugyűlés, képviselői beszámoló, ünnepségek váltották egymást, a szervezésből alaposan ki kellett venni a részünket. A közös községi tanács január elsejével Zabarról Ceredre költözik, a politikai munka Jelentős része természetesen ránk hárul. A közeljövő legfontosabb feladatai a pártoktatas és a

Az élet edzette meg

téli háromhetes tanfolyamra való felkészülés — sorolja a

párttitkár.

Varga Gábor is nyugdíjas, de amíg a pihenésig eljuthatott a sors számtalan akadályát le kellett küzdenie. Korán kötött elválaszthatatlan kapcsolatot a nehéz fizikai munkával

— Tizennyolc éves voltam, amikor mint csillés leszálltam a bányába. Évek múltával segédvájár, máj d vájár lett belőlem. Aztán a tröszt, később a minisztérium személyzeti osztályára kerültem. S hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, ezt bizonyítja, hogy újra a bányánál kötöttem kJ.

Varga Gábor három éve titkára a szilaspogcmyi alap- szervezetnek. Nem először választották meg, hiszen sokkal kritikusabb időben, 1958- ban is ő állt a pártalapszervezet élén.

érzéssel vettem hogy olyankor főleg a munkám- nehéz volt a hely - januárában az terme- lettem.

— Jóleső tudomásul, számítottak ra, amikor zet. 1960. újonnan megalakított Lőszövetkezet elnöke

Mindig büszkén szoktam emlegetni, hogy megyénkben az

elsők között sikerült a termelőszövetkezet megszervezése. öt éven keresztül irányítottam e tsz-tagok munkáját Abból gazdálkodtunk, amit termeltünk. Nem fordult elő minimális mérleghiány sem, s állami dotációt is csak beruházásainkhoz kaptunk.

A termelőszövetkezetből visszament a bányához. s egészen nyugdijbavonulásáig ott dolgozott.

— A fejlődést mutatja az a tény, hogy tizennyolc éves koromban kézi fúróval kellett a szénfal a t bontanunk, amit ma már szállítószalag, gépi fűró és rakodó segítségével végeznek. A termelőszövetkezetben pedig az egykori tizenhárom forintos munkaegység helyett nyolcvankét forintos munkanapot fizetnek — mondja a párt- titkár.

Miskolcon, 1955-ben öthó- napos pártiskolát végzett, majd a Nógréd megyei MSZT titkára volt. A pártnak a felszabadulás első napjai óta tagja, s ahogy elmondta, ;.sak azért akkortól, mert korábban nem tudott kapcsolatot találni az illegalitásban dolgozó elvtársakkal.

Beszélgetésünk során visz- 5 za tér ütik a mához.

— Mostanában sokkal kevesebb az emberek ügyes-baioe dolga. A kiegyensúlyozottság, a nyugodt élet jellemzi őket nálunk is. Éppen a község további fejlesztőiének lehetőségeit mérlegeljük. Szeretnénk a fiataloknak korszerű klubkönyvtárat építeni társadalmi összefogással. Nagy szükség van erre, mert a mostani helyiség kicsinek bizonyul. Törődenünk kell az utánpótlással, — mondja, majd még hozzáfűzi — az Mimiit két évben nyolc űj párttagot vettünk fel. snagy többségük a fiatalok soraiból került ki. A községi KISZ- alapszervezet is most kezdte el a politikai oktatást, melyet rendszeresen látogatunk, még előadások tartására is felkérnek bennünket, az idősebbeket.

Arra a kérdésemre, hogy mire emlékszik vissza a legszívesebben az eltelt ötvenkét év eseményeiből, így válaszolt Varga Gábor:

— A termelőszövetkezet megszervezésére. Az volt a legnehezebb feladatunk annak idején, s mert több mint egy évtized távlatából visszanézve az emberek is beismerik: ez volt a helyes választás.

Az a legszebb emlék, ami a legnehezebb feladat volt, vallja a párttitkár. Nyugdíja«. lenne alkalma a pihekéntes rendőr leszek. Ennek már tíz éve. Mindig a legfrissebb dolgokra emlékszem a legszívesebben. Nálunk most nagy építkezés folyik. Mint üzemrendósz eddig nem tapasztaltam, hogy bárki is el akart volna vinni valamit. Egyik nap a fülembe jutott, hogy csövet lopnak az építkezésről. A mocsáron át viszik a vasútállomásra, ott adják fed. J61 van, barátocskáim, Csináljátok csak — mondtam magamban. Kimentem a vasútállomásra, megvártam míg nagy kerülővel kiclpelik a vasúthoz a lopott csöveket, ott aztán megkérdeztem őket: hová viszik? Később pedig visz- szavitettem velük a gyárba. A többi már nem az én dolgom.

— Nemrég történt a másik eset is. A gyári kultúrházban mulatságot rendezték a fiatalok. Kétbodonyból is átjött két fiatalember. Elkezdtek hu- ligánkodni. A tűzoltó rájuk szólt. Ügy tettek, mintha nem hallanák. Később értem jött, meg a szolgálatos rendőrért. Amikor szigorúbban felléptünk velük szemben, megcsen- desedtek, tudták, mi az illem. Csak két magáról megfeledkezett fiatalról volt szó. Ök, és néhány hozzájuk hasonló azt hiszi, hogy nekik mindent lehet. Egyébként én nagyon szeretek a fiatalokkal együtt dolgozni Tagja vagyok az ifjúságvédelmi bizottságnak. Tavaly jól működött, az idén még egyszer sem hívtak, pedig

volna miről beszélni és határozni.

Edzés nélkül nincs játék

— A szakmám marós, és brigádvezető vagyok a TMK. ban. Társadalmi megbízatásaim: járási pártbizottiságá tag, a munkásőrség szakaszpa- rancsnoka és aktív labdarúgó. Hogy melyiket szeretem a legjobban, nehezen tudnék rá válaszolni. Mindegyiknek van jó oldala, meg problémái is. A labdarúgóknál nehezebb a helyzet. Bevallom, az utolsó időben én is többször hiányoztam az edzésekről. Nem értek viszont egyet azokkal, akik azt mondják: az edző

nem tanítja meg a játékosokat játszani. Neki van igaza, amikor hangoztatja: aki nem jár edzésre, az nem is tudhat focizni. Szemébe persze egyik sem meri megmondani a véleményét. Egyesek sztárok akarnak lenni. Mivel nem kaptak béremelést, Itthagyták a vállalatot és a csapatot. Kár értük, mert jó játékosok voltak. Valahogy majd csak pótoljuk őket. Azóta nehezebb az utánpótlás, mióta helyben megszűnt a gimnázium — vélekedik Pásztor Béla.

Munkáját példásan látja el. Birtokosa a Kiváló Dolgozó oklevélnek, s az általa vezetett kollektíva pedig már elnyerte a Szocialista Brigádnak járó bronz fokozatot.

*

Egy-egy epizódot, pillanatot ragadtunk ki néhány ember közösséget szolgáló, áldozatos tevékenységéből. Méltán érdemelnek az átlagnál nagyobb erkölcsi és esetenként anyagi elismerést ia. Sem az előbbire, sem az utóbbira nem panaszkodtak. V. K.

Világjáró nógrádi fiatalok

Az idén Ünnepli 15 éves fennállását az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A KISZ utazási irodája Salgótarjánban 1967. óta kirendeltséget tart fenn. Ezzel máris jeleztük, hogy az eltelt öt év alatt még több fiatal utazhatott Nógrádból a világ különböző országaiba. Sándor Gabriella, a kirendeltség vezetője mondja:

— Tavaly hét szocialista országba, 18 útvonalon 700 fiatal utazott Nógrádból. Nyugaton is sokam jártak úgynevezett vegyes csoportokkal. Belföldi társasútjainkon 2700 fiatalt utaztattunk, akik 1—4 napot töltöttek az ország künésre, de nehéz annak elviselni a tétlenséget, aki a munkához szokott. Portáján malacok visítoznak, napközben fát fűrészelget, este pedig várja a pártmunka. Arcának kemény vonásait a” élet edzette meg. Egysze: ' munkásemtoerként indult, s minisztériumi, megyei tisztségeken keresztül talált visz- sza a megszokott környezetébe.

Ha az ember fél évszázad távlatából visszatekint élet- útjára, gondolkodóba esik; jól csinált-e mindent, s ha új» ra kezdhetné, úgy tenne-e még egyszer. Varga Gábor ezen nem gondolkodik. Munkáié természetes volt, s az is marad.

Szabó Gyula

lönböző részein. Szegedre az ifjúsági napokra 405 fős kü- lönvonatot Indítottunk és 600 középiskolás üdült táborainkban, az ifjúsági kempingekben.

— Mit tud az 1972-ea évről mondani?

— Még nem zártuk le az évet, hogy mást ne mondjak november 30-án indul egy csoportunk 11 napos útra a Szovjetunióba és egy romániai, erdélyi körutazásunk i« lesz december 8—13. között. Krakkóban tölti majd a szilvesztert a rétsági fiatalok egy csoportja. Számszerű adatot tehát nehéz lenne még mondani. A belföldi utakkal is _

, úgy vagyunk. Ezekről annyit, hogy eddig 3892 fiatalt utaztattunk, Szegedre az idén 200-an mentek Nógrádból, 702 középiskolás üdült és 427-en voltak a nyáron az ifjúsági kempingekben.

— Kaphatnánk-e előzetest a jövő évről?

— Igen. Az már biztos, hogy 18 országba 90—95 utat tehetnek a fiatalok. Újszerű, hogy az utakat „le kell hívni”, megtesz a program és az utakra minden alapszervezet. üzem vagy intézmény szervezhet tetszés szerint. A szocialista országokon túl Japánba, Indiába, de Libanonba és Algériába is eljuthatnak az utazni szeretők a következő esztendőben.

Nyomdában vannak az 1973-as prospektusok. Megnyugtató, hogy a fiatalok zsebéhez méretezték a jövő évi utakat is — nem lesz változás az árakban. A Nógrád megyei kirendeltség fennállása óta minden évben nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy megyénk fiataljai minél több helyre eljussanak. Az Igazság mégis az, ha valakit megkérdeznénk, hogy hol van a salgótarjáni kirendeltség, bizony kevesen tudnák, hogy a fiúkollégiummal szemben. A mai napig nincs önálló irodája a városban. Pedig ma már szin. te előfeltétele a szervezésnek egy olyan helyiség, amelvről mindenki tudja, hogy hol található és milyen célt szolgál.

(sz. 1.)

NÓGRÁD - 1972. november 17., péntek

9