Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Illyés Gyula 70 érés Az idő szubjektív voltát mi sem jelzi jobban, mint a sze­mélyiségre gyakorolt hatás: van, akin nem fog, akit fia­talságától nem foszt meg, csu­pán érlelő, gazdagító ajándé­kait hozza elébe. Illyés Gyula a szerencsések sorába tarto­zik. Teremtőereje teljében érte meg 70. születésnapját, s megírta az új Dózsa-drámát, a Testvéreket. Személye kor­talan, független az esztendők járásától és sokasodásától. Pályaképét nem keli felvá­zolnunk, ismert nemzeti klasz- szikus, aki itt jár közöttünk, akinek minden sora közügy, s aki bármiről szól is, fontosat mond mindannyiunkról, mind- annyiunkért. Juhász-számadói gond készteti az értünk perlő aggodalomra, meg borúlátása, keserű szavai mögött is a re­mény munkál. Több mint köz­életi költő: azoknak az ősök­nek mai utóda, akik ostorozó, jövőbe mutató igékkel jártak népünk előtt, és akik felelős, olykor kemény szavaikat nemzedékről nemzedékre to­vábbadták, s megteremtették azt a sajátos magyar lírát, mely több mint versek gyűj­teménye. több mint egyéni ér­zelmek és gondolatok tárháza: maga a nyelvében élő nemzet szellemi otthona. A három Kossuth-díjjal — és a Herder-díjjal — érdemel­ten koszorúzott életmű külön érdeme, hogy mindenkor az elnyomottakért emel szót; pa­rasztok panasza, eretnekek hi­te, hősök helytállása szól be­lőle hozzánk; s mindez a szépségbe öltözött igazság ere­jével, mert Illyésnél a szenve­dély fölött mindig ott őrködik a ráció, a mértékek és for­mák harmóniáját őrző fényes és tiszta értelem. B. É. A NÉMI — A nagymamától nagyon meg őket a luca. Az igazi nincs az a fene hasműtét! sok régi dalt tanultam. Főleg mulatság a Luca-napi beszelés Mert nagyon szép a mi nép- fonósnőtákat. Jártam még volt. Megvizeztük a meszelőt, viseletűnk; vászon ingváll, én is a fonóba, hogyne! De jól bekonnoztuk és átmentünk kázsmer pruszlik, kázsmér mennyit grimaszoltunk! Kép- a szomszéd fonóba megmutat- kontykendő, barhett szoknya, zelje csak el, a mi fonónkból ni, hogy tudunk meszelni. Még a tarka népviselet már csak a lányok egy nagy cserépfaze- a csendőröket is megtréfáltuk, a színpadon kerül Anka néni- kat teletömtek vizes hamuval, mondtuk: „Nézzék csak a re. Mert minden dolga, min- azt elvittük a másik fonóba és tiszt urak, hogy tudnak a lu- jen betegsége ellenére tagja és bevágtuk a gazda ajtaján., cák meszelni! Bekormoztuk a szervezője a szügyi Röpülj pá- Utána pucolá6 vissza a he- falat, utána rohantunk a kér- Va körnek. Két éve tanulták be lyünkre. Jött a gazda nagy tek alatt bujkálva, hogy el ne haraggal utánunk, mi akkor kapjanak.” már javában fontunk, bizony el voltunk fúlva, alig bírtuk visszatartani a lihegést. Azt mondta a mi fonónk vezére a gazdának: „Mit akarsz, Janó? Mit kiabálsz? Nem látod, hogy ezek itt el sem mozdultak a helyükről...? Hát így volt, no!” a fonósjelenetet, már Ma- gyamándorban is szerepeltek vele. Most ismét felújítják, tanítják a fiatalokat is. — Hogy szervezünk? Elcsal­juk egymást: ...te azért gye­re, mert benne vagy a nőbi­Anka nénit hallgatni; gyö­nyörűség. Az írás nem adhat­ja vissza történeteinek színes­ségét, beszédének ízességét, gazdag fordulatait. Mert az írás ez esetben halványabb, zottságban, te azért, mert mint az élő beszéd. És még ki szakszervezeti tag vagy.. sem nevetjük magunkat az mindenkit rábeszélünk. Van- egyik történeten, Anka néni nak már a csoportunkban Aztán történt még a fonós- már mondja is a következőt iszép, fiatal menyecskék is. Anka^néni" a'madárcsonhf ki — Minden év február máso- Anka néni, idős Barna Já- asszony szinte mindenre em- dlkán> gyertyaszentelő napján büszkén vezet végig a lékszik Azt mondia szereti elmentünk szankozi, hogy hazon» amit a fiával együtt SSt . .SÄS ti““J ■«» » A »!-* rf­Ma is sokat mesél róla a fia- Vittük magunkkal a loszánkót, tál oknak. — Egyszer aztán nagyon rá­fizettem a kíváncsiságomra. Szomszéd Anka néniék fonó­jába jártunk. Én, mikor le­fontam a kócot, felültem a bú­bos tetejére és ott hallgatóz­tam, hogy mit beszélnek a felnőttek. A házigazda a bú­bos mellett aludt, egy ágyban, vittek: mákot, diót, cukrot. Én a nagy fülelésben lezu­hantam a házigazda ágyára... Volt nemulass! Anka néniék nemzedéke: szlovák nemzedék. A nagyma­ma, akitől az énekeket tanul­ta, még szlovák iskolába járt. 28 fokos hidegben csúszkál­tunk, az ülepünkről a bőr mind lejött. Meg tudja-e, mi volt még érdekes ünnep? Ta­vasszal a Gergely napja. Hogy akkor kit, vagy mit ün­nepeltünk, magam sem tu­dom. Ügy volt a divatban, hogy ezen a napon az iskolá­sok a tanítónak sok ajándékot — Érdekes lehetett a fonós- élet — mondom. — Az, érdekes hát. Csak dolgozni is kellett ám! Kép­zelje c6ak el, milyen nehéz munka volt az: zsákot, lepe­Anka néni is legalább annyi d5ke‘ .fontam. Nappal dolgoz­ma­tam, éjszaka meg egyig, ket­tőig ültem a rokka mellett. Anka néni olyan asszony, aki munka nélkül ma sem tudna meglenni. Hát még ha beteg sem volna. Pedig az „nyavalyára” szlovák nótát tud, mint gyárt. — A Luca-napot nagyon ked­veltük; felöltöztünk lucáknak — tiszta fehérbe, fehér csipke az arcunkon. Vittük az orsót, a botra tűzött krumplikarikát vaSy négyfele a másik fonóba. Meg fokhagy- panaszkodik, mából keresztet csináltunk az — Nem álltam volna én el asszonyokra, hogy ne kísértse a népviseletemtől sem, ha Ha d gl e m ez-be mutató — Játékvásár sze a lakásnak a kis házi mú­zeum; a virágos, madaras, festett tányérok szinte ellepik a falat. Ott áll a rokka, meg a guzsaly is. És Anka néni már újabb terveket sző. Ba­bát akar készíteni, olyan na­gyot, mint ő maga, hogy fel­adhassa rá a népviseletes ru­hát. — Ez lesz a múzeum leg­szebb darabja — mondja. Szívesen nézelődnék még, de Anka néni kapát, öntözőkan­nát fog: — Mondanék még sok érde­kes történetet, de a többi asz- szony már mind kint van a temetőben Sietek utánuk én is, rendbe kell hozni a sírt a gyertyaégetésre... V. Kiss Mária MOZIÉLET Szov jet fi hn eh ünnepi bemutatói Holnaptól szovjet filmek ünnepi bemu­tatói szerepel­nek a salgó­tarjáni Novem­ber 7. Film­színház prog­ramjában. A Hókirálynő cí­mű színes szovjet film bemutató elő­adására no­vember 3—5- én kerül sor. November 6— 7-én a Nor­mandia Nye- man című fel­újított szovjet —francia fil­met vetíti o mozi. Mindkét alkotást dél­után háromnegyed 6-tól és este 8 órától tekinthetik meg a nézők. A délután fél 4-kor kezdődő előadásokat Mihail Romm, a nagy szovjet ren­dező emlékezetének szenteli a filmszínház. A rendező négy filmjét mutatják be: novem­ber 3—4-én Hajókkal a bás­tyák ellen, 5-én a Sivatagi ti­zenhármak, 6-án a Hétközna­pi fasizmus és november 7-én az Egy év kilenc napja című alkotásokat. Mihail Iljics Komm egy évvel ezelőtt hunyt el, a szov­jet filmművészet „úttörő öre­ge" volt, rendező, író' és pe­Jelmet a Hókirálynő című filmből a szovjet filmek ünnepi be­mutatóinak egyik programja­ként a mozik műsorára tűz­ve idézi fel múlhatatlan alko­tásait. A Hókirálynő című filmet tározását. Fiatal, tehetséges sifutónűt fedez fel, s mo3t már minden erejével azon van, hogy eredményes ver­senyzőt neveljen belőle. Látványos, szép film a Hó­elsősorban a sport, különösen királynő. A sílesikló-világba j- a téli sportok kedvelőinek nokságpn készült felvételek ajánljuk. A korábban több- dokumentum jellegűek, a ma- szórós országos síbajnpk, s gas-tátrai világbajnokságon jelenleg érdemes sportoló és készültek. edző csalódik korábbi munká­jában. Kétségbe vonja edzői képességeit, s elhatározza, hogy szakít a sporttal, to­vábbi életét az építészetnek szenteli. Elhatározásának oko­zója eddigi neveltje, Baburi­dagógus. Filmjei az egyetemes na, a neves síversenyző. Elbi- filmtörténet klasszikusnak el- zakodott, öntelt, s nem szá­lamért alkotásai. Tanulmá- mól azzal, hogy eredményeit nyai, esszéi és kritikái az nem áldozatos munkájának, írásművészet sajátos darabjai, kitartó felkészülésének, ha- tanítványai pedig a mai szov- nem inkább a véletlen sze­jet rendezőgárda legnagyobb­jai. Életét és műveit egyaránt sokra, igen magasra értékelte a világ. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat is tiszte­lettel adózik emlékének, ami­kor halála első évfordulóján rencsék sorozatának tulajdo­níthatja. A sport számára csak szórakozás, nem pedig életcél. Egy kisfiú eltévedése a hó­viharban, s a megmentésére szervezett expedíció azonban megváltoztatja az edző elha­1942. A pusztulás és a ha­lál gyilkos vihara söpört vé­gig Európán. Százmilliók néz­tek szembe a halállal, hogy megvédjék hazájukat, s tizen­hat francia repülő indult el, hogy az oroszok oldalán har­colva, fegyvertársként csat­lakozzék hozzájuk. Erről szól a Normandia Nyeman. A francia repülőegység mindvégig kitartott. A két nemzet repülői között igaz katonai barátság és tesvéri- ség alakult ki. Számtalan de­rűs, kedves epizód élénkíti a film történetét. Kitűnő a ren­dezés — Jean Dreville mun­kája —, és ugyanezt mond­hatjuk el a színészek alakí­tásáról is. Színházi esték: Szent Johanna Országszerte a szovjet mű­vészlemezek hónapja a no­vember és az áruházak igye­keznek megkedvelteim a ko­moly zenét a vásárlókkal. — Nálunk is van egy 40— 50 fős törzsgárda, amely hoz­zánk jár, és jelentős összeget költ lemezekre — komoly ze­nére, — kezdte a beszélgetést művészlemezünk van, és meg­lepetés várja a vásárlókat, mert ajándékhanglemezzel is kedveskedünk. Megtudtuk, hogy a novem­ber 15-én záró hanglemez-be­mutatót azonnal felváltja a játékvásár. Érdekes adat: évente csak a Pécskőböl több mint egymillió forinton felüli Sebők István, a Pécskő Üzlet- összegben vásárolnak a szülök ház sport-, játék- és hang- játékokat. szerosztályának vezetője. El- — Megkezdtük az előkészü- mondta, hogy a hanglemez- leteket, 1,5 milliós a játék­osztályon évente 600—650 ezer készletünk. A vásár alkalmá- forint a forgalom, ami jelen- vai 20—25 féle új játékot is fős, és azt jelenti, hogy a forgalomba hozunk. Hagyomá- tarjániak szívesen vásárolnak nyos már, hogy a megyei ta- lemezeket. nácson is rendezünk játékvá­— Bemutatót rendezünk ko- sárt, az üzletházban pedig két moly zenei lemezekből és a helyen — zárta a beszélgetést bemutató november 15-ig tart. Sebők István. Megközelitően 90—100 féle (sz) /d KECSKEA/DA KEDVES ES. KA­PASZKODÓ HÁZIÁLLATTÁ VAUK. 'ÉPPEN úav, MINT A PAPAPALY, Kutyáját, és ugyancsak a haookol ma- OZOTT KÉT / BAVÉVE. MOST MA'R l . PÁVAI HOZOTT KÉT MACSKÁJÁT.IS S2ÁM- ivlve. MOST MÁK ERESZ K/S ALLATSERESr NOGRAD - 1972. november 2., csütörtök Alighanem reménytelen vál- A nagy angol író mar túl seben érződik az az epésség, lalkozás volna minden művet volt élete delén, 67 éves volt, amely állásfoglalását egyértel­számba venni, amely az orle- amikor e művével 1923-ban művé teszi, ans-i szűz, szent Johanna, az- elkészült. Történelmi szinmű- Shaw azonban nem az az az: Jeanne d’Arc legendás tör- vének hangvétele érdekes mó- író, aki huzamosan alkudozni ténetével foglalkozik. Törté- dón elüt az általában meg- tud akár sajátos önmagával nészek, költők, írók ambícióit szokott shaw-i szarkasztikus szemben is, aki megelégszik foglalkoztatta a szabadsághős tónustól, mely máskor oly jel- silány történelemkönyvek francia parasztlány élete és lemzően kever nevetségesség- színpadi illusztrációjával. A halála, mindaz, ami az 1400- be közítéle’ szerint mégoly színmű záróképében ugyanis as évektől alakja köré fonó- magasztos témákat, személyi- halomba dönti egész drámai dott, valóság és mítosz ele- ségeket is. A Szent Johanna építményét, utolsó számvetés- gyületeként. esetben a shaw-i csúfondá- re idézi élő és holt alakjait, A színpadi irodalomban két ros, . kötekedő kedv tartózko- sőt a huszadik század himö- kivételesen rangos művet tar- dobbá válik, mondhatni meg- két is, s ebben a különös tunk szómon, amelyek Jeanne szelídül. Az ő Johannája gyülekezetben nagyon kínos d’Arcnak adóznak. Az egyik mondhatni hűségesen követi a igazságokat összegez, fogalmaz Schiller nagy hatású romanti- már bevett és „szentesített” meg — immár hamisítatlan kus drámája, Az orleans-i szemléletet, amely a századok shaw-i kíméletlenséggel — szűz, a másik Bemard Shaw során hőse köré képződött, emberekről és nemzetekről színműve — ez utóbbit láthat- Talán csak egyházi és neme- egyaránt. S ez az írói ítélke- tuk most a szolnoki Szigligeti si, főképp angol alakjainak zés nem csupán Johanna, de Színház vállalkozásában. véleményezésében, jellemző- a polgári és kapitalista világ képmutató, álszent, farkastör­vényű világára is érvényes. A szolnoki színház a főisko­lás Karinthy Márton vizsga­rendezésében mutatta be a darabot. A világos rendezői koncepció jó játéklehetőséget teremtett a szereplő együttes­nek — kár, hogy ez az együt­tes teherbírását tekintve nem eléggé kiegyensúlyozott ere­jű, s a figurák árnyait össze­tevői gyakran jelzésesen ér­vényesülnek, vagy egymás ro­vására túlzott hangsúlyt kap­nak. Warwick gróf nyeresége például a figura szellemes vo­násait szinte teljesen agyon­nyomja Huszár László játéká­ban, de rendkívül egyenetlen, épp ezért hiteltelen trónváro­mányos, majd Károly király alakjában Szombathy Gyula teljesítménye is. A halvány, olykor szinte csak a szöveg- mondásra szorítkozó teljesít­mények sorából kiemelkedett Halász László La Hire kapitá­nya, Iványi József Cauchon püspöke, Benyovszky Béla intézője. A címszerepben — bár al­kati észrevételezést tehetnénk — élményt nyújtó érzelmi töl- töttséggel szolgált rá a néző­tér ünneplő elismerésére a fiatal és rendkívül tehetséges Csomós Mari. Johannájának belső formálása mindvégig tö­retlen ívű, s ez az alkatra ér­vényes észrevételt is feled­tetni tudja. (barna)

Next

/
Oldalképek
Tartalom