Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

Sicarva>*n)8rha-<eii> program é* feladató!* i'll ) Kar szar® tenyésztés, tarrnsSás Jelölő gyűlések nyomóban Három községet szolgál A nagyflzemí s^arvasmnrha- teuy eszi; tékáén a jelenlegi.íél lényegesen magasabb — évi 4000—5000 liter tejhozamra, egy borjúszaporulatra, a hús­termelés minőségének javítá- tára, a hizlalás intenzitásának növelésére van szükség. Az állomány fajtaösszetételét e követelményeknek megfelelő­en kell kialakítani. Az eddi­ginél nagyobb mértékben ala­pozzunk a magas hozamú faj­ták keresztezésére, és a faj­tatiszta jószágok tenyésztésé­re. A háztáji gazdaságokban és a kisüzemekben a magyar­tarka állomány tej- és húster­melő képességét kell fokozni. Gyors ütemben — a szakoso­dási, hozamnövelési célkitűzé­seknek megfelelően — kell fejleszteni a mesterséges ter­mékenyítés műszaki felszerelt­ségét, növelni a biztonságosan örökítő apaállatok számát. Emelni kell az üszők tenyész­tésbe vételének ai*ányát, a te­henek termelésben tartásának idejét. Az 1972. évben elkez­dett háztáji üszőborjú- felvá­sárlási és -felnevelési akciókat a szükséges mértékig bővíteni kell. A tbc- és brucellózisaién - tesítési inunkát a korábbi ha­tározatoknak megfelelően kell folytatni. Az állategészségügyi munkában fokozottabb mér­tékben kell alkalmazni a pre­ventív módszereket. Korszerű­sítésre vár a takarmányter­mesztés, a -betakarítás, a -tá­rolás, a takarmányelőkészítés. E téren is az iparszerű ter­melési módszerek alkalmazá­sa a célszerű. Bővíteni kell a korszerű nagyüzemi szarvas- marhatartáshoz szükséges — tömegtakarmányra és mellék­termékre alapozott — keve­réktakarmány gyártását. A nagyüzemi takarmánytermesz­tés növelésével, melléktermé­kek és a szétszórt gyepfelüle­tek hasznosításának megszer­vezésével, a közös és a háztá­ji gazdaságok közötti kapcso­lat további javításával bizton­ságossá és kiegyenlítetté kell tenni mind a nagyüzemi, mind a háztáji sZarvasmarha-állo- mány takarmányellátását. Fo­kozzuk az ágazat részére a szakember- és szakmunkás- képzést. Javítsuk az itt dol­gozók munkakörülményeit, társadalmi megbecsülésüket. Gondoskodjunk az értékesí­tési biztonság további növelé­séről. Különösen a háztáji és a kisegítő gazdaságok által fel­kínált tej, szopós- és növen­dékállatok szervezett felvá­sárlását biztosítsuk. Gyorsíta­ni kell a tejfeldolgozó üze­mek kapacitásának növelését, új üzemek létesítését. Foko­zottabb mértékben indokolt fejleszteni a mezőgazdasági nagyüzemek, általános 1 fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek tejtermelő -(-felvásár­ló) és -feldolgozó vertikuma­it. A mezőgazdasági termelés, illetőleg a fogyasztói igény nö­vekedésének megfelelően kell növelnj az elosztó és kiske­reskedelmi hálózatot és annak technikai, higiéniai felszerelt­ségét. E feladatok megvalósításá­hoz a kormány a kedvezőtlen adottságú, de a szarvasmarha tartására megfelelő természeti feltételekkel, szakemberekkel rendelkező termelőszövetkeze­tek szarvasmarha-állományá­nak fejlesztését differenciált támogatással is elősegíti. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének nagy az esz­közigénye. Az átlagos mező­gazdaságinak mintegy kétsze­rese, a sertéstenyésztéshez vi­szonyítva több mint kétszere­se, a baromfitenyésztéshez ké­pest pedig háromszorosa. En­nélfogva a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésének nép- gazdasági eszközvonzata rend­kívül nagy. A termelés növe­lése az eddigi hagyományos tenyésztési, takarmányozási és takarmánytermesztési módsze­rekkel nem valósítható meg. E téren alapvető változásokra van szükség. A megfelelő te­nyésztéspolitika kialakításá­hoz is 5—10 év szükséges. Mindezek mellett igen las­sú a megtérülés. A fejlesztési feladatainkat tehát hosszú tá­von differenciáltan kell és lehet végrehajtani. A tenyész­téspolitikai irányelvek mara­déktalan érvényesítése megkö­veteli egyrészt a már eddig kialakult tenyésztés-szervezési rendszer korszerűsítését és to­vábbfejlesztését, másrészt pe­dig annak új elemekkel való gazdagítását. A tenyésztés és termelés szervezésére vonat­kozó intézkedéseket időben, és területileg, valamint szekto- rálisan differenciáltan kell végrehajtani. Az időbeni differenciáltság azt jelenti, hogy az elkövet­kező 3—4 évben elsősorban a meglevő férőhelyek kihaszná­lására, korszerűsítésére, il­letőleg bővítésére kell töre­kedni. Gondoskodjanak arról, hogy az űj szakosított telepek — tejtermelő tehenészeteknél — magas hozamszinten és eh­hez igazodó technikai színvo­nalon, a hústermelő telepeken pedig egyszerűbb. olcsóbb megoldásra ösztönző módon — a takarmánytermesztéstől a -feldolgozásig —, komplexen valósuljon meg, és rövid időn belül megfelelő kihasználtsági fokkal üzemeltethetők legye­nek. A negyedik ötéves terv­ben tehát a program megva­lósítását meg kell kezdeni és megteremteni a feltételt az ötödik és hatodik ötéves terv erőteljesebb ütemű folytatásá­hoz. Forgó Imre, tanács, osztályvezető megyei Pénz számolva jó...! Kelemen László cs családja nemrégen építette 3 szobás modern lakását. Fürdőszoba- felszerelést vásároltak, s ehhez kérték az ecsegi takarékszövetkezettől a pénzt ök otthon, maguk között csak így mondják: elmegyek a falusi bankban! Az igazi ne­vét pedig már a kisiskolások is tudják, sőt a rigmusokat is: Útba esik jövet-menet, a ta­karékszövetkezet. Így van ez Ecsegen. Amikor 1957-ben majdnem százan, a megyében elsőként megalakították a ta­karékszövetkezetet,» aligha gondolták, hogy 15 esztendő múlva, közel 2000 tagja lesz a közösségnek. A kezdeti alaptőkét, a 30—40 ezer forintot, amit akkor ösz- szeaüt^k, most 10 millióra nö­velték- Óriási a bizalom a »zövetkezet iránt, s nem alap­talanul. Aztán itt vannak a kölcsönök: a tagok egyre-más- ra jönnek, építési kölcsön kell, autót vásárolnak, s hiányzik néhány ezer forint. Lakodal­makhoz is vesznek fel néha egy-két ezer forintot. Pohánka Erzsébet ügyveze­tő büszkélkedett az adatokkal. És az új székházzal, melyet maguk erejéből az év elején építettek. Patronálja őket a tanács is, a tsz is. A körzetük­höz tartozó kilenc községet, lakóit 5 fős személyzet „istá- ->*>Iia’’. S van mit csinálni: Csetneki Antalné pénztáros naponta több tízezer, néha százezer forint forgalmát biz­tosítja. Fekete Gizella a bi­zonylatok fegyelmén őrködik: könyvelő. És mondják, hogy 350 ezer forintért gépkocsi- nyereménybetétkönyv állomá­nyuk is van, meg 20 gépkocsi­ra előjegyzés! A „kis falusi bank” már csak szóbeszédben emlékeztet a régire. A megváltozott élet­körülmények igazi nagyvárosi pénzforgalmat eredményeznek S most, hogy lassan közeled­nek a zárszámadások, az új takarékbetétkönyveket is elő­készítették már. — kulcsár — DRÉGELYPALÁNKON leg­először az épülő brisztró tűnik szembe Lehet, hogy az elne­vezés nem pontos. Mert volt aki cukrászdának, presszónak vagy vendéglőnek mondta. Persze, nem ez a lényeg, ha­nem az, hogy Drégelypalánkon végre lesz egy korszerű, a vendéget valóban jóltartó hely. Meleg ételek között válogathat az átutazó, és a drégelypalán- ki egyaránt. Drégelypalánk nagy esemény előtt áll. 1973 január elsejé­vel csatlakozik Ipolyvece és Hont. A balassagyarmati járás legnagyobb községi közös ta­nácsa alakul meg. Gyors szá­mítás, és egy-kettőre kiderül: több mint négyezer ember ügyes-bajos dolga tartozik majd a tanácsra. Tóth István elnök nemrégiben került Pa­lánkra. bizakodó. Hornok La­jos titkárnak — aki már húsz éve dolgozik a tanácsappará­tusban — jóformán a kisujjá­ban van minden tudnivaló. A dolog azért korántsem ennyire egyszerű. Nagyon készülnek a két község fogadására. A kö­zelmúltban alakították át a tanács épületét, hogy kényel­mesen elférjenek az emberek. Festettek, új bútorokat vettek. Igazgatási csoport vezetését szeretnék rábízni. Már az elmúlt évek során bebizonyosodott: a három köz­ség útja közös. Mindhármuk közös gondja volt például az állatorvosi lakás. A három község összetogott, az összefo­gásból származó forintokon épült meg az állatorvos ottho­na. De így létesült a gázcsere­telep, a gyógyszertár, a körze­ti orvosi lakás, rendelővel. Ta­pasztalatokban nincs hiány ezen a tájon, így nem okoz nagyobb zökkenőket az össze­vonás. ( — A falugyűléseken és a tanácsüléseker egységesen mondták ki az „igent” a köz­ségek lakói. Kirendeltségeket nem tervezünk sem Honton, sem Ipolyvecén. A tanács dol­gozói és a vezetők látogatnak rendszeresen a társközségek­be Már abban is megegyez­tünk, ha valami olyan ügy adódik, amiben a kint levő dolgozó rögtön nem tud ér­demiben dönteni, azonnal tele­fonál a tanácsra és máris megy ki áz illetékes. Kis dol­goknak látszanak ezek, de fontosak az emberek jó közér­zetéhez. — Azt akarjuk, hogy a ta­nácsház kívül is, belül is .mél­tó legyen a közös tanácshoz. Szívesen jöjjön, akinek Itt akad dolga. Nagyjából már kialakultak az elképzelések. A tanács ve­zetői úgy tervezik, igazgatási és pénzügyi csoportot szervez­nek, emellett gazdasági és műszaki előadó intézi az ügye­ket. Erre mindenképpen szük­ség van, mert a községi közös tanács megkapja az elsőfokú építési hatósági jogkört is, ami teljesen új feladatot je­lent. Amikor Drégely palánkot, Hontot és Ipolyvecét érintő közös dolgokról esik szó, az elnök és a titkár szinte egy­szerre mondja, hogy nem új dolog ez a három községben. Honton lényegében a tanács- titkár intézte az ügyeket, aki most szülési szabadságon van. Az igazgatási munkát már a drégelypalánkiak csinálják a gyakorlatban. A titkárasszonyt visszavárják, számítanak a munkájára, a pénzügyi, vagy MOST NOVEMBER 17-én a Balassagyarmati járási Hivatal vezetői látogatnak Drégelypa- lánkra, úgynevezett helyszíni napra. Itt közösen Vitatják meg a telmerülő gondokat, problémákat. Tennivalók persze bősége­sen akadnak. Nemcsak az ösz- szevonás munkája, hanem a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű javaslatok, felszóla­lások összegezése, a megvaló­sítás-mikéntje is nagyon idő­szerű feladat. Drégelypalánkon megépült az új iskola» sajnos, víz nélkül. Kellemetlen a do­log, mert a gyerekeknek • — ide járnak a honti felső tago­zatosok is — lavórban kell ke­zet mosniuk. A megyei beru­házási vállalat illetékesei megmagyarázták ugyan a ta­nács vezetőinek, hogy ez csak átmeneti állapot, mert Dre- gelypalánkra is hamarosan — a tervek már elkészültek — elér a vezetékes víz Ami vi­szont külön öröm; bevált a gyerekek tízóraiztatása. az ÁFÉSZ nagyszerűen ellátja az iskolát., A gyerekek nagyon élvezik az iskolában kapott tízórait, jóformán egy sincs Közöttük, aki ne ott enne. Drégelypalánkon a jelölő • gyűléseken legtöbben járdát, villanyt, utat kértek. Érthető kívánságok. A tanács számba Is vette, és a rendelkezésre álló forintoktól függően nagy részük meg is valósult. Idén bővítették a villanyhálózatot, két új utcába vezették be a világítást. Százötvenezer forin­tot költöttek járdákra, ötven­ezret útkarbantartásra. Ehhez Járult még a társadalmi mun­ka értéke. Mindent összeszá­molva mintegy négyszázezer forinttal gyarapodott Palánk. Különleges dolgokat Honton és Ipolyvecen sem kértek, an­nál Is inkább, mert mindkét községben jobb a kómmuná- lis ellátás, mint Drégelypa­lánkon. Ipolyvecén törpe víz­mű ad jó ivóvizet, Honton nagyszerű a világítás, szép Óvoda várja a gyerekeket. Csak azt szeretnék a hontiak, hogy több legyen a járdájuk. Ipolyvecén felvetették az üz­let korszerűsítését, mert az bizony eléggé szűkös. Mindent összevetve, sem Ipolyvece, sem Hont nem jön „üres kéz­zel” Drégely palánkhoz. Még egy érdekesség: Dré­gelypalánkon, amely a szék­helyközség szerepét tölti be, a szolgáltatások lényegesen job­bak a járási átlagnál. Van ci­pész. kőműves, festő, mázoló, műszerész, női szabó, villany- szerelő, autószerelő — gondol­va a gépkocsival érkező és a községen átutazó idegenekre —, cserépkályhás, fafűrészelő. Egyedül a fodrászellátás nem megoldott, nem elegendő azoknak a napoknak a száma amennyit a mester Palánkon tölt. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen úgy határo­zott g tanács, hogy pontosan felmérik a szolgáltatások helyzetét a társközségekben Is. Így azonnal nyilvánvalóvá válik, hol szorít a cipő, kell-e segítség. AZ ELNÖK azt mondja: — Sokat várunk a közös munkától. Olyan lehetőségeink lesznek, amelyek jól szolgál­ják majd a választópolgárok érdekeit... Cs. E. Munkásarcok ...amennyit nem szégyellek... Amikor legutoljára talál­koztam Bandri Katalinnal, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepének szocialista brigádvezetőjével, még lány volt. Azóta férjhez ment. Most Horváth Imrénk­ként mutatkozott be. — Volt időm meggondolni ezt a házasságot. Az ide ve­zető út hét évig tartott. Ügy erzem, ennyi idő alatt alapo­san megismertük egymást. Előbb is egybekelhettünk vol­na, de azt tartottuk: álljunk meg előbb a saját lábunkon. Sikerült lakást szereznünk. Kettőnk megtakarított pénzé — 40—45 ezer forint van ben­ne. A férj — akinek eredeti foglalkozása műszaki rajzoló — is itt dolgozik az üzemben. Exportáru-átvevő. — Ügy ér­zi, hogy ő is révbe jutott — ismétli férje szavait a fiatal- asszony, majd hozzáfűzi: — Az üzem vezetői segítenek ne­künk, ahol tudnak. — Házassága nem akadá­lyozza a mozgalmi munkáját? — Nem! Férjem megérti az ilyen kötelezettségeimet. — Történt-e valami válto­zás legutolsó beszélgetésünk óta a brigád életében? — Jelenleg csak hárman vagyunk a régiekből. Hárman szülési szabadságukat töltik, ketten pedig felmondtak. Saj­nos, állandóan változik a bri­gád. AZ egyik elcsalia a má­sikat, Elmennek, mert a he'v- beli szabó ktsz-ben egy mű­szakban kell dolgozni. Később van aki visszajön, mert meg­győződik arról, hogy a pén­zért mindenhol meg kell dol­gozni. Nálunk, ha akadozik is időnként a termelés, egy kis szorgalommal, akarással nyugodtan meg lehet keresni a havi ezerötszáz forintot. — És ön mennyit keres? — Havi 2000—2500 forintot — majd hozzáfűzi: — Igyek­ezem kihasználni a munka­időt, nem járkálok feleslege­sen a folyosóra. — Nem tartják vissza azo­kat, akik el akarnak men­ni? — A gyár vezetősége sen- ícit sem tart vissza, mivel mindenkinek joga van ott dolgozni, ahol legjobban mag­találja a számítását, ahol leg­jobban érzi magát. Szerintem probléma minden üzemben van. Az egyik helyen több, a másik helyen kevesebb. Ami az egyiknek gondot okoz, az a másiknak természetes. Ha rajtam múlna, bizony nem fo­gadnám vissza azokat, akik átjáróháznak tekintik az üze­münket. A főnökök viszont másként vélekednek. — És miért nem venné visz- sza őket? — Mert rontják a munka­fegyelmet, a munkamorált. Aztán van kit segíteni a bri­gádon belül is. Jelenleg há­rom nemrég felszabadult kol­léganő van a brigádban. Idő és sok segítség kell nekik, mi­re jól begyakorolják masu­kat, elérik, vagy megközelítik a százszázalékos teljesít­ményt, pedig mindannyian ió szelleműek, szeretik azt, amit csinálnak. Egyébként én is nemrég tettem le a szakmun­kásvizsgát. Ha már a tanulásról esett a szó, megkérdem: van-e oiyan brigádtag, aki általá­nos vagy középiskolába jár? — Poldan Piroska vállalko­zott a gimnázium elvégzésé­re. A brigádvezető további sza­vaiból kicsendül, hogy a sva- kori személycserék megzavar­ták, megnehezítették a kollek­tíva munkáját. Ez azonDan nem fékezni tettvágyát, aka­ratát, azt, hogy a fogékony, fiatal, új brigádtagokkal együtt az ő segítségükkel es közreműködésükkel ismét élénkké, elevenné, sokrétűvé és mások számára is vonzóvá tegyék a brigád életét. Ehhez ad számára újabb ösztönzést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján át­adott Könnyűipar Kiváló Dol­gozója kitüntetés, amely a 1ó munkán kívül elismeri azt a tevékenységet is, amit min: KISZ-csúcsvezetőségi tag, szakszervezeti bizalmi és bri­gádvezető végzett eddig. S hogy miiyen lesz a folv- tatás, arról majd annak idején ismét írunk. V. K. NÓGRAD - 1972. november 15.. szerda 5 / i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom