Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

Édes falunk határa (I.) Nem csak kenyérrel él az ember... Szibéria! heteket Ünnepel­tünk OíSzá'i -.erte és szűkebb hazánkban Nógrádban Is. Éji­nek során a közelmúltban me­gyénkbe látogatott testvérme­gyénkből Kemerovóból egy küldöttség. Annak egyik tagja: A. Zajce- újságíró lapunk rendelkezésére bocsátotta há* rom folytatásból álló elbeszé­lését. A szovtet emberek küz­delmes, de sikeres életét tük­röző Írást közöljük. — öreg Urjup — ősidők óta így nevezik a mi falunkat. Pe­dig a járásban ez a legfiata­labb település. Nálunk a me­zőn és a farmokon a legények és a lányok: mint a tűz. Hát nem érdekes? Néhányan elpá­lyáztak a városba, meg a Szovjetunió más vidékeire — ki-ki keresi, hol jobb —, az­tán visszakéredzkedtek. Ta­valy tizennyolc fiúnknak telt ki az ideje a hadseregben, mind hazatértek, s még egy idegent is hoztak magukkal. Vagy itt van Gálja Szkuráto- va, aki vőlegényét, Jását, egy ragyogó gépészt Kubityetből „átcsábította”. De kérdezze meg akárkitől nincs a mi fa­lunknál különb sehol... öreg Űrjük, a járás legeldu- godtabb faluja. Ha van perifé­ria: ez az. A járási központtól kilencven kilométerre, a vas­útvonaltól negyvenöt kilomé­terre esik. A gyors, jeges Ur­jup folyó másik partján mára krasznojarszki terület kezdő­dik. Az egé6z falu — száztíz ház — elférne egyetlen ötemeletes házban. De öreg Urjup elége­dett a maga helyével, „éssze­rűtlenül” és kényelmesen el­terpeszkedve foglalta el a fo­lyó magasabb, napfényes part­ját. Van annak már kétszáz esztendeje Is, hogy megtet­szett ez a vidék az Oroszor­szágból és Ukrajnából jött te­lepeseknek. Igazságosan és bé­késen megosztoztak egymással vagy másfél ezer gyeszjatyina urjuplnszkl árterületen. Ki­nek jobb, kinek rosszabb föld jutott, de az a sajátjuk lett, a családjuké, ami öröklődött apáról fiúra. Így éltek az emberek itt két évszázadon át: szaporodtak, „dinasztiák” alakultak ki — a Muzilev, a Garagul, az Orl- jonok família. Háborúban — törökkel, japánnal — elmen­tek a csatába. Fiaik harcoltak a polgárháborúban is. Aztán visszatértek saját kis darabka földjükhöz, szülőfalujukba. A zsíros fekete földű partvidék — csak meg kell adni neki is, ami dukál — etette, jóltartotta őket. És ez volt a legnagyobb erő, amely ezeket az embere­ket idekötötte. De mostanában más idők járnak: nemcsak kenyérrel él az ember. Akár a kolhozban, akár az üzemben, a munkáért egyaránt pénzzel fizetnek. És az embereket, különösen a fiatalabbját, vonzza az érdeke­sebb munka, ahol az élet tel­jes és örömteli... Valahogy igy vélekedik Alekszej Pávlovics Pomorcev, a kolhozelnök is, akivel a kol­hozirodában azt számolgattuk, hány menyasszony van jelen­leg a faluban. Ez a foglalatosság természe­tesen különösnek tűnhet, a kolhozelnök előhozakodhatott volna a gazdaság munkasike­reivel is, hiszen a Kutuzov kolhoz a járás egyik legjobb gazdasága. Csakhogy az elnök más, nem éppen termelési mutatóknak is örül: a faluban másfél év leforgása alatt húsz esküvő volt, és a lakosság az ötéves terv időszakában húsz évet „fiatalodott”. — Mi értelme van szántani, vetni, ha holnap, holnapután nincs aki betakarítsa? — Véle­kedik Pomorcev, és felidézi az első közgyűlést, azt amelyiken megválasztották. A faluban sem iskola, sem óvoda, sem lakás... A gazdasági épületek, raktárak düledeztek... „Beszögezni az ablakokat, és költözzünk a városba!” — ki­áltoztak páran a közgyűlésen. Az öreg Muzilev, Garagul — a falu őslakos gazdái — tar­tózkodóan viselkedtek, és á heveskedőkkel ellentétben azt követelték, nem kell sajnálni a verítéket, rá kell hajtani a mezőn, a farmon, és minden­ki meglátja: helyre jönnek a dolgok... Pomorcev mindezt végig­hallgatta, nem szólt. De az el­ső párttaggyűlésen, amelyen már mint elnök vett részt, azt kérte, hadd legyen ő a fele­lős a Komszomol-szervezet munkájáért, meg a falu ifjú­ságáért. A falu legtekintélyesebb emberei — Orlenko, a gépész, Muzulev, a javítóműhely veze­tője, Garagulné, az . állatte­nyésztők brigádvezetöje, Vá- szov, az iskolaigazgató — ja­vasolták a legfontosabb ob­jektumok megépítését: első le­gyen az iskola, bölcsőde-óvo­da, magtár. De lehet, hogy mindaz, amit kigondoltak, meghiúsul, ha közben nem jön a Központi Bizottság 1965. márciusi hatá- .rozata. Az SZKP Központi Bizott­ságának 1965. márciusi plénu­ma rendet teremtett a kolho­zok gazdasági életében. A Ku­tuzov kolhoz is határozott ter­vet kapott: évről évre hatezer mázsa gabonát kell az állam­nak eladnia. Ezzel szemben mindig többet adtak el: kez­detben tizennyolcezret, leg­utóbb harminckétezer mázsát. A többletgabonáért másfélszer magasabb árat kapnák. Nos, ezekből a bevételekből kezdett a kolhoz építkezni. A menyasszonyokat és vőle­gényeket pedig úgy óvta-vi- gyázta a kolhozelnök, hogy ta­lán az anyagi értékeket sem különben. A. Zajcev Miért tűrjük? Lassan nem tud az ember hová . fordulni, napjában számtalanszor úgy tenni, mintha süket lenne, és nem hallana semmit, annyira elle­pi az utcát, a munkahelyeket, a szórakozóhelyeket a károm­kodás és a durva beszéd. És ha csak a „csudába” küldenék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák „anemjó- játs ettől pillanatnyi mér­gük lecsillapodna. Csakhogy nem erről van ám szó, ha­nem a féktelen drasztikumról, a trágárságról! Legszembetű­nőbben a kisiskolások és e kamaszok között szedi áldo­zatait a csúnya beszéd, de persze nem kíméli az éke­sebb férfiakat sem. Sokszor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már- már egymással versengenek, ki tudja durvábban, közönsé­gesebben és brutálisabban ki­fejezni magát, és mindezt te­szik a nők jelenlétében, a nők füle hallatára, mintha ez­zel a legtermészetesebb mó­don járnának el, mintha iro­dalmi nyelven beszélnének. A nők többsége megretten e gátlástalan beszéd hallatán. Pedig nem is olyan régen anyáink jókora pofonokat osztogattak volna, és rendre, tisztességre intették volna mindennek a tizedéért is a környezetüket, amit mi, emancipált nők, zokszó és ne­heztelés nélkül, már-már be­lenyugodva a sorsunkba, tu­domásul veszünk. Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodási hullámot ei kell fogadnunk és el kell tűr­nünk a mai kor, a „gyorsuló idő” velejárójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának fér­fiak, akik ebben segítségünk­re sietnének. Mert már ott t-uTunk. hogy az újabb bru- t Hústól tartva, ezeket a fe­negyerekeket nem merjük r-rdezni: vaion ígv be- S őrlr^nnv j’i V. (Vlosé­giiii, íiiCiiy asszony uk, esetleg kishúguk előtt, és eltűrnek-e, hogy más férfiak igy társa­logjanak a hozzájuk tartozó nők füle hallatára?! A legelemibb tiszteletadás, ha egy férfi nem beszél dur­ván és közönségesen nők tár­saságában. Ügy tűnik, mintha az ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért hódít és polgár­jogot nyer mindenfajta tár­sas érintkezésben, úton és út­félen a csúnya beszéd. Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi lá­nyok, asszonyok nemcsak el­pirulnánk és süketet tettet­nénk, hanem mernénk felhá­borodni, tiltakozni és megszé­gyeníteni is azt, aki megsért bennünket. Kocsis Éva Furcsaságok a közúton Fekete rendszámtáblák — feketeutak Rendelet szabályozza a fe­kete rendszámtáblával ellá­tott vállalati, intézményi sze­mélygépkocsik tervszerű fel- használását. A fekete rend­számtáblás gépkocsik úgyne­vezett szolgáltató jelleggel közlekednek az utakon, meg­határozott feladatok ellátása céljából. De vajon a szolgálta­tásuknak megfelelően hasz­nálj ák-e a vállalatok ezeket a személygépkocsikat, erre vol­tunk kíváncsiak a közúti el­lenőrzés során. Ebben a mun­kában segítségünkre volt a közlekedésrendészet és a mun­kásőrség is. Délután keltünk útra a kék fénnyel és szirénával ellátóit rendőrségi gépkocsival. A szo­kásos ellenőrzés mellett kü­lön gonddal vizsgáltuk a fe­kete rendszámtáblás személy- gépkocsikat. Elöljáróban ki­jelentjük: nagyon sok gép­kocsit rendeltetésszerűen hasz­náltak, mások viszont a szi­gorú rendelkezések ellenére is feketefuvarokra vállalkoznak, feleslegesen . ácsorogtatják a gépkocsikat még kocsmák és éttermek előtt is. Lássunk né­hány példát. • Az első fekete rendszámos gépkocsival Szécsényben, a vas- és műszaki bolt előtt találkoztunk. Az AT 02-68-as forgalmi rendszámú gépkocsi a tereskei termelőszövetkezet tulajdona. Rendben voltak az okmányok, anyagvásárlás cél­jából jöttek Szécsénybe. „Szerviz — hibaelhárítás” olvassuk az AT 79-27 forgalmi rendszámú GAZ -személykocsi oldalán Szécsényben, a Rákó­czi étterem előtt. A kocsi a MEZŐGÉP gyáregység érsek­vadkerti üzemének tulajdona. Nyitott a kocsi ajtaja. Az ülé­sen egy bélyegző, amit bárki nyugodtan „kiemelhetne”. Megjelenik a gépkocsi vezető­je is, Bárány Árpád. A me­netlevél ellenőrzésénél kide­rül: a GAZ 9 órakor indult Érsekvadkertről, s 11 óra (!!!) óta a Rákóczi étterem előtt „parkíroz”. Az ellenőrzés­kor az idő 15 óra 10 perc! Megjelenik a GAZ utasa is, Deák Antal, tűzoltókészülék- ellenőr a cégnél. őrhalom előtt járunk. A közlekedési rendőr ellenőrzés­re állítja meg az AT 31-56-os forgalmi rendszámú személy- gépkocsit, amelynek oldalán ez olvasható: Garanciális ja­vítás. — Szavatossági bejáráson vagyunk — mondja a vezető, és az utasa is, akik az Orszá­gos Szakipari Vállalat alkal­mazottai. A menetlevél pedig Budapest—Mátraháza—Salgó­tarján—Vác—Budapest út­irányra szól. Szinte minden rendben is lenne. Egy kér­dés azonban itt is felvető­dött. A menetlevél tanúsága szerint a gépkocsi 9.30-tól 13.15 óráig Mátraházán tar­tózkodott, s mindössze 14.45- től 15 óráig Salgótarjánban. Vajon akkor milyen lehetett a mátraházi és milyen a salgó­tarjáni '„szavatossági bejárás”? Balassagyarmaton a benzin­kút előtt „ütünk tanyát”. A közlekedésrendészet embere több gépkocsit ellenőriz. Nincs is feljegyezni való. Még a mo­torkerékpárok okmányait is rendben találjuk. De nem igy annál a GAZ-kocsinál, amely­nek oldalán ez olvasható: Er­dészeti szolgálat. Az AT 79-18- as forgalmi rendszámú gép­kocsiban a vezető mellett anya és apró gyermeke foglal helyet. A kocsi ülésterében két gázpalack. — A konyhára viszem az erdészethez — mondja a gép­kocsivezető. — De hiszen ott nem is használnak ilyen palackot — vélekedik az ellenőrzés. — Igen, bevallom, sajátom. De engedélyem van rá, hogy szállítsam. Az idő 16 óra 40 perc. A menetlevél szerint pedig 14 óra 30 perc szerepel még, ma- gyarnándori tartózkodással. Ubrankovics Ferenc gépkocsi- vezető szerint két utasát már hazaszállította, utoljára Ivicz Géza anyaggazdálkodási elő­adó szállt ki a kocsiból. De hát nem igazolta senki a gép­kocsi igénybevételét? Nem ir­ta alá senki a menetlevelet, hogy befejezte az utazást? Nem! Ez pedig számos vissza­élésre ad okot. Jó példával kezdtük, fe­jezzük is azzal be. Egészség- ügyi szolgálat — adja tudtul a gépkocsi oldalára felírt szö­veg az AT 79-38-as forgalmi rendszámú feketetáblás ko­csinál. Az ellenőrzés itt is mindent rendben talál. Az ellenőrzés tanulságára még visszatérek. Amíg a fekete rendszám­táblás gépkocsiknál — kiraga­dott példák — több szabály­talanságot talált az ellenőrzés, örömmel nyugtáztuk, hogy a többi gépkocsit, teherautót szinte mind rendben találtuk. De Mohorán már VI. 23-63-as traktor műtrágyaszórót von­tatott maga után, s Raczka Mihály vezető szabálytalanul szállított utasokht as munka­gépen. Későre járt már, amikor Ságújfaluban „vertünk tanyát”. Az ÁFOR FI 61-64-es for­galmi rendszámú pótkocsis tehergépkocsinál a jobb oldali féklámpa nem működött. Csá­szár József gépkocsivezető, a helyszínen megjavította a hibát. Este fél kilenc. Már a zagy- vapálfalvi városrészen tar­tunk. Az AE 85-92-es forgalmi rendszámú gépkocsi ellenőr­zésére kerül a sor. A gépkocsi az adóhivatalé. A menetle­vélen még mindig balassa­gyarmati tartózkodás van fel­tüntetve 11.50 órával. Jaku- bovics József gépkocsivezető sem tud magyarázatot adni arra, hogy miért nem vezette a menetlevelet? Pedig azóta az Ipoly-parton át, már Pusz- tamárkházát is megjárta. Az utas, aki már kiszállt a ko­csiból, itt sem igazolta a gépkocsi igénybevételét. A rendelet úgy szól: fekete, vagy fehér rendszámtáblánál egyaránt az utazás befejezté­vel igazolni kell a gépkocsi igénybevételét. Ezt sokan el­mulasztják, s így lehetőséget adnak a feketefuvarokra. De meddig? Addig, amíg a fele­lősségre vonás be nem követ­kezik. Mert a gépkocsikat ma már rendeltetésszerűen kell felhasználni. Somogyvári László Kukoricafoszlás Nagylóron — W — Együttműködési szerződés Az ifjúmunkások Az MSZMP Központi Bizott­sága ifjúságpolitikai kérdések­ben megjelent határozata, majd az ifjúsági törvény meg­alkotása is arról tanúskodik, hogy társadalmunkban mély­rehatóan foglalkoznak a fiata­lok problémáival, gondjaival, támogatják és segítik a jövő nemzedékének felnövekedését. Az MSZMP X. kongresszusa is egyértelműen meghatároz­ta a negyedik ötéves terv idő­szakára vonatkozó feladatokat. Ebben a KISZ-nek és a szak- szervezetnek is egyaránt je­lentős szerep jutott. A feladatok között kiemelt helyen szerepel az ifjúsági törvény végrehajtása, a fiata­lok politikai nevelése, szakmai továbbképzése, munkahelyi beilleszkedése. A fiatalokkal való fokozottabb foglalkozást, róluk való gondoskodást bizo­nyítja az is, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti bi­zottsága mellett ifjúsági bi­zottságot is alakítottak a legutóbbi szakszervezeti választás alkalmával. A nagyüzemi KISZ-bizottság ezzel az ifjúsági bizottsággal a közelmúltban együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodásban hangsú­lyozzák: közösek a feladatok, közösek a célok. Fő feladat­ként jelölik meg, hogy az üzem fiataljai gondos tanul­mányozás után értsék is az MSZMP X. kongresszusának határozatait. Ugyanitt hang­súlyozzák, hogy bó'víteni és szélesíteni kell a fiatalok világnézeti látó­körét és emelni kell szak­mai ismereteik színvona­lát. Utalnak arra is, hogy a hoíyi sajátosságok figyelembevéte­lével a nagyüzemi KISZ-bi- zottság mellett működő ifjú­sági bizottság közös terve, együttműködése egyben betöl­ti az érdekvédelmi funkciót is. Az együttműködési tervben általánosságban megfogalmaz­ták a közös megoldásra váró feladatokat. A két testület kölcsönösen tájékoztatja majd egymást az eseményekről és az üléseken kicserélik gondola­taikat. A fiatalok jogos igényeinek figyelembevételével elősegítik majd az ifjúsági törvény meg­valósulását, továbbá a kollek­tív szerződés és a munkavé­delmi szabályzat évenkénti módosítását is együttesen ké­szítik elő. A két testület mélyrehatób­ban foglalkozik majd a mun­kába álló fiatalok és végzős szakmunkások problémáinak megismerésével és hatékonyan segítik az if­júmunkások munkahelyi beilleszkedését, az önálló munkásélet elkezdésekor. Az együttműködési terv­ben külön hangsúllyal ke­zelik a vállalat szakmun­kás-utánpótlásának segí­tését, ezen belül is elsősorban az ön­tő, kovács szakmákban. Hatékonyabban elősegítik a jövőben a fiatalok szocialista munka verseny-mozgalmát, tá­mogatják annak további ki- szélesítését. A versenyrnozgalom kereté­ben a szakma ifjú mestere, a kiváló ifjú mérnök és közgaz­dász mozgalmakban is minő­ségi változást terveznek. Az aláírt együttműködési szerződésben gondoltak az if­júmunkások érdekképviseleté­re is. Hangsúlyozzák, hogy a gyár fiataljai számára fórumot biztosítanak majd. ahol lehetőség nyilik a sajátos problémák, gondok megtárgyalására, mag\i lá­tására. Az e fórumokon elhangzói! javaslatokat, észrevételeket mindkét testület figyelembe Veszi és előtérbe helyezi a to­vábbi munkák során. NOGRÄD — 1972. október 13., péntek I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom