Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Beszéljünk a véradásról Nemrégiben játszottak a filmszínházakban egy magyar kisfilmet, melynek címe: „Az első tavaszi vasárnap” volt. Mivel igen megragadó volt a témája, és kevesen láthatták, ezért röviden ismertetnénk a tartalmát. A főszereplő munkavezető egy gyárban, s munkatársaival épp azon vitatkozik, hogy a termelés nem maradhat hát­rányban semmilyen más ok miatt. A vitára az adott okot, hogy a megszervezett véradás időpontja a gyárban épp egy­beesett egy határidős munka befejezésével. A főszereplő hangsúlyozza, hogy személy szerint ő csak akkor adna vért, ha az a közvetlen hozzátarto­zóinak kellene. Nos, ez az eset nemsokára bekövetkezik, mert gópkocsikarambolt szenved a család, s az egyik gyermek életveszélyes sérüléseket szen­ved, az életben tartásához fel­tétlenül szükséges nagyobb mennyiségű vér. Most már szívesen jelentkezne az apa, aki kisebb sérülésekkel meg­úszta, azonban a vércsoportja nem egyezik a leányáéval. A kétségbeesett apa saját szemé­vel látja, hogy milyen hatal­mas, országos méretű appará­tus mozdul meg, és segít a gyermeken. Azt különösebben nem kell magyarázni, hogy az apa milyen következtetéseket Vont le a történtekből, mivel azonban mindenkivel — sze­rencsére — ilyen, s ehhez ha­sonló eset nem történik, ezért kel] beszélnünk a véradásról. Manapság mindenki látja, hogy a gyógyszeripar milyen hatalmas mennyiségű és sok­fajta gyógyszert gyárt, melyek valóban kitűnőek, és rengeteg betegséget gyógyítanak. Van­nak azonban olyan „élő gyógyszerek”, melyeket mes­terségesen pótolni nem lehet. Ezek közé tartozik a vér. Az előbb említett példában baleset miatt kellett a vér. Az ilyen sérüléseknél alkalma­zott vérről mindenki tud, ke­vesebben gondolnak azonban arra, hogy az eredeti vért, il­letve annak feldolgozott anya­gait a gyógyítás szinte minden ágában használják; a szülé­szettől a gyermekgyógyászatig, s a belgyógyászattól a bőrgyó­gyászatig. Hogy ezt a hatalmas meny- nyiségű vért elő tudjuk terem­teni, véradókra van szükség, méghozzá egyre többre, hi­szen a szükséglet is egyre nő. A gyermekgyógyászatban al­kalmazott teljes vércserével olyan gyermekeket lehet meg­menteni, akikről még nem is olyan régen lemondtak az or­vosok. S akinek már van akár három—négy gyermeke, az is mindent megadna, hogy a következő egészséges legyen, de képzeljük annak az anyá­nak a helyzetébe magunkat, akinek az első született meg, és esetleg már nem is lehet. Attól sem kell tartanunk, hogy a vérünk, amelyet a gyógyítás szolgálatába bocsá­tottunk tönkremegy, hiszen a friss, tartósított vér eredeti ál­lapotában három hétig hasz­nálható. Egyrészt az Országos Vérellátó Központ minden egy­ségével szoros kapcsolatot tart fenn, ami a vérmennyiségek átcsoportosítását is lehetővé teszi, másrészt viszont egyes ritkább vércsoportokba tarto­zó egyéneknek az ország más területéről küldhet vért. Az esetleg felhasználatlanul ma­radt vérből olyan gyógyszere­ket készítenek, melyek épp’ annyira nélkülözhetetlenek, mint maga az eredeti vér. Képzeljük csak el, hogy egy májsérült betegnek csak a műtőasztalon sokszor négy-öt liter vérre van szüksége, a későbbi időszakban adott vér­ről nem is szólva. Egy véradó pedig egyszerre legfeljebb 4 decilitert adhat. Nem kell te­hát sok számítás ahhoz, hogy hány véradó segítsége kell egy ember felgyógyulásához. Egyesek hangoztatják, hogy több nyugati országban fizet­nek a véradásért. Ez valóban így is van, de gondoljunk csak arra, hogy ezt az összeget bu­sásan visszafizetik, ha alka­lomadtán ők kerülnek kór­házba. Sokan félnek a véradástól (persze nemcsak a tűszúrás­tól). Félnek, hogy a szervezet megsínyli azt a két-három- négy deciliter veszteséget. Te­kintve, hogy a véradókat gon­dos vizsgálatnak vetik alá, így kiszűrik azokat, akik valóban nem alkalmasak a véradásra (testi leromlás, rossz vérkép stb.), másrészt a vért kapókat védik azzal, hogy betegségben szenvedők vérét nem veszik le. Hogy mennyire veszélyte­len a rendszeres véradás, mu­tatják azok a példák, amikor egyes emberek, évek során, nyolcvan—kilencven liter vért is adtak folyamatosan. A rendszeres véradás fenntartja a szervezet azon tulajdonsá­gát, hogy rövid idő alatt vi­szonylag nagy mennyiségű vért termeljen, ami a véradó­nak válik előnyére, a beteg­ségek és egyéb bajok leküzdé­sében. , Államunk óriási összeget fordít a gyógyításra is, de az emberi vért megvásárolni, elő­állítani nem tudja, ezért szük­séges társadalmunk összefogá­sa. Életünk tele van veszély- lyel, holnap talán mi szoru­lunk segítségre. Nagyon köszönjük a segít­ségét azoknak, akik a véradás fontosságát megértve véradó­nak jelentkeznek. Ha viszont már odáig eljutottak, hogy be­látják a dolog nagy hordere- jét, kérjük, ne elégedjenek meg ennyivel, hanem munka­társaik, hozzátartozóik közül toborozzanak maguk is újabb és újabb jelentkezőket. Mond­ják el tapasztalataikat, hiszen az írott szónak sokan nem hisznek, és a Vöröskereszt ak­tivistái sem jutnák el minden­hova. Dr. Vágó András Salgótarján, kórházsebészet A dilmát tengerparton Kirándulás a történelembe Állomáshelyünkön, Dubrov- nikban akkor még tombolt a nyár, csak néhány váratlan vihar jelezte, hogy közeleg az ősz, amikor felhők futnak a barnító sugarak elé és a ten­ger tajtékzása állandósul. Naphosszat elnyúlva feküd­tünk a kavicsos homokon és különösebben nem vágytunk a kirándulásra. Két program- szerű kiruccanásunk azonban maradandó élményekkel gaz­dagította a nógrádi csoportot. Ismít a cápa Első utunk Lokrum szigeté­re vezetett, amely alig egyki- lométeres távolságra fekszik az óvárosi kikötőtől, s ahová tízpercenként indult hajó, s amely parti szikláival és sej­telmes, mindent eltakaró dél­szaki „erdejével” némi titok­zatosságot vitt Dubrovnik egyébként annyira ki tárulko­zó életébe. Sejtelmességét csak fokozta, hogy két esz­tendeje állítólag itt harapta le egy gyanútlan professzor lá­bát az Adriára belopakodott cápa. (A dubrovniki aquári- umban módunkban állott megismerkedni az Adria ten- germályi élővilágával, néhány cápát is láttunk itt, amelyek az idegenvezető szerint telje­sen ártalmatlanok az ember­re!). Az újságírók az idén is hírül adták, hogy a halászok találkoztak a gyilkos cápával, ami nemcsak izgalmat keltett a külföldi látogatókban, ha­nem arra is jó volt, hogy a vendégek ne ússzanak túl messzire a portoktól, ami vi­har esetén életveszélyes. Lokrum szigetén senki sem lakik. Valamikor a dominiká­nus szerzeteseknek állott itt rendháza, de most a kolostor épületeinek egyik részében vendéglőt, másutt múzeumot rendeztek be. A pincérek, fagylaltárusok és vó’ésnéni- kék az első hajával utaznak ide reggelenként. A sziget legnagyobb kincse mégis az arborétum, amelyet nemzeti parkká nyilvánítottak, s ahol ausztráliai eukaliptuszok, af­rikai pálmák, amerikai aga- vék, balkáni mandulafák, olajfák, fügék, narancsok és ciprusligetek gyönyörködtetik és tanítják a látogatót. A part vadregényes szikláit szi­vaccsá lyukasztották a tenger hullámai, megkapó volt, hogy ebből a sziklatömegből ilyen gazdag növényi kultúra bon­takozott ki. A nógrádiakkal egy pesti csoport is együtt autazott, akik búvárfelszere­lést is hoztak magukkal és nem titkolták azt a szándé­kukat, hogy szigonyukkal meg akarják semmisíteni a gyilkos cápát. Vádászatuk azonban nem járt sikerrel, meg kellett elégedniük szeré­nyebb zsákmánnyal, csigák­kal, kagylókkal tengeri sü­nökkel és a káprázatosán szép, vörös tengeri csillaggal, amelyeket a nógrádiak felsze­relés nélkül is gyűjtöttek. A Love sen alatt Második kirándulásunk cél­ja már távolabbi volt: körül­utazni a cattarói-öblöt és megmártózni Budva mellett a tengerben. Itt már nemcsak köztársaságot váltottunk, mint hogy Cattaro, a kotori-öböl már Crna Gorához tartozik és Budva mintegy százötven kilométerrel délebbre fekszik Dubrovniknél, s errefelé már ért a narancs és több volt a fákon az érő, megpuhult füge is. A legnagyobb izgalommal cattarói látogatásunk elé néz­tünk, hiszen ehhez a helység­hez, amely már az első világ­háborúban is kikötő volt, tud­valévőén történelmi emléke­ink fűződnek. 1918. február­jában itt zajlott le az emlé­kezetes matrózfelkelés. A fel­kelők között sok volt a ma­gyar, és több gyalogos és ár- kász is csatlakozott hozzájuk, békét, önrendelkezést, válasz­tott küldöttekből álló gyű­lés összehívását követelve. A felkelést Horthy vezetésével elfojtották, vezetőit kivégez­ték, de a felkelők emléke örökké él, Fridrich Wolf szín­darabot is írt róluk. A cattarói kikötőnél hor­gonyzott le autóbuszunk is, ahol fénylő katonai rombo­lók, torpedó- és rakétahordo­zó hadihajócskák csillogtak ezüstösen a káprázatos nap­fényben. Mint értesültünk, a jugoszláv hadiflotta tisztelgő látogatása a cattarói (kotori) kikötőben egy jubileumnak szólt: harminc esztendeje ala­kult meg ugyanis — még a háború közepén — a kommu­nista hadiflotta, amely ugyan koránt sem volt a maihoz ha­sonlóan korszerű, viszont egyik magja volt az ellen­állásnak. Az öböl fölött kivillanó kő­foltjaival, meredélyeivel és oldalába vájt szerpentinjeivel ott őrködött a Lovcsen-hegy, amelynek birtoklásáért az el­ső világháborúban annyi ma­gyar vér is ömlött. Lentebb, a Szent Iván-hegyen a felleg­vár tíz méter széles és húsz méter magas falai nehezedtek a Boka Kotorskara, a hadiki­kötőre. Később utunkat a Lovcsen szerpentinútján foly­tattuk, amely huszonöt hajtű­kanyarjával és korlát nélküli szakadékaival roppant félel­metes. (Az M-alakú kanya­6 NÓGRÁD — 1972. október 12., csütörtök Hírek, érdekességek „Amikor első ízben jelent meg a filmvásznon (1932-ben történt, a Búcsú a szerelem­től című filmet forgattuk) mindenki megdöbbenéssel szemlélte. Uramisten, de hi­szen ez az arc... — kiáltot­tunk fel és amikor a stúdió­ban levetítettük az első jele­neteket- valamennyiünkön olyan depresszió lett úrrá, mintha gyászszertartáson vet­tünk volna részt. A sajtóbe­mutatóig a stáb egyetlen tag­ja sem vette észre, milyen fá­ból is faragták azt a kemény arcvonású lányt, akit Katheri­ne Hepburnnek hívnak.” David Selznik, az egyik leg­nevesebb hollywoodi producer nemrég megjelent naplójából idézünk. „Katherine-t a film sajtóbemutatójának közönsége azonnal megértette. Mindjárt a film elején van egy jelenet, amelyben átmegy a szobán, kitárja a karját és azután el­terül a földön. Az egész jele­net egy semmiség, de azonnal elbűvölte a nézőteret, ez az új és furcsa arc meghódította a közönséget. Életem legnagyobb felfedezése volt. Ezen a né­hány méternyi filmszalagon sztár született.” * „Hasíelmetsző Jack sohasem létezett. A neki tuladonítotl bűntényeket nő követte el. Te­hát legfeljebb Hasíelmetsző Jane-ről beszélhetünk.” Az ér­dekes elméletet Arthur Butler, a Scotland Yard gyilkossági osztályának volt vezetője dol­gozta ki. A csalhatatlan szimatú és éles tekintetű Butler, aki négy év óta nyugdíjban van, idejét azzal tölti, hogy igyekszik fel­deríteni a mind ez ideig meg­oldatlan, leghíresebb angol bűnügyeket. Véleménye sze­rint az a titokzatos gyilkos, aki 1886. nyarán rettegésben tartotta egész Londont, fel­koncolt öt asszonyt és felda­rabolt holttestüket a Temzé- be szórta, abortuszokkal fog­lalkozó szülésznő volt, aki ily módon akart megszabadulni a műtéti beavatkozás során meg­halt kényelmetlen páciensei­től. A többi asszony (mert nem öten, hanem heten voltak) az­ért esett áldozatul, mert zsa­rolni igyekezett a szülésznőt. rok állítólag úgy születtek, hogy az építőmérnök szere­lemre gyulladt Nikita király Milica nevű lánya iránt és a mérnök így „rajzolta kőbe” reménytelen szerelme névbe­tűit!). Cetinjéig, Crna-Gora egykori fővárosáig már nem jutottunk el, de láttuk a csúcshoz vezető utat, amelyet 34 éve magyar utászok épí­tettek. A babérok, oleanderek, agavék a nyomasztó emlékek­ből nőttek ki. Mediterrán báj Azután újabb élmények jöt­tek: a békés partokon mind­untalan fölfedeztünk valami szépséget. Itt egy klimatikus, téli üdülőhellyel, ott egy mes­terséges kőszigettel ismerked­hettünk meg, és mindenütt a vendéglátói fogások változa­tosságával. Láttunk egy bá­jos szigetecskét, ahol — mint elmondták — különleges night club működik, ahol minden vendég külön maláj nádkunyhóban hódolhat a szerelemnek és egzotikumnak. Az autókat és a vendégeket külön motoros komp szállítja ide esténként, s egyetlen este kétszáz dollárt is el lehet köl­teni. Természetesen a vendé­gek többsége nem ilyen jó­módú, ők megelégszenek a budvai stranddal is, amely mintegy hét kilométer hosz- szan nyúlik el a fövenyen. A külföldiek közé akkor beke­verednek a bennszülöttek is. Bár a helybeliek kevesebb időt töltenek a strandon, mert az ő egyik fontos jövedelmi forrásuk a „kiszolgálás”. S a szolgáltatásnak hagyományo­san kiváló mesterei. Valaki meg is jegyezte: „Mosolyogva csalják ki a pénzt a zsebünk­ből és mi mosolyogva adjuk oda. Ez is valami jó dolog!” Lakos György Salgótarján város úttörői hulladékgyűjtő akciót hirdet­tek, így rengeteg papír és más jellegű, az iparban hasz­nosítható anyagot sikerült összeszedniük. Az így össze­gyűjtött hulladékért pézt is kapnak a gyerekek, melyet nyári táborozási költségeik csökkentésére használhatnak. Képünkön: mérlegelés a suli­udvaron. Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Mátrai Művei több éves gyakorlattal ren­delkező bánya­techn ik unokát keres. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés a gyöngyösoro- szi közipont személyzeti osztályán. — kulcsár — Intézmények, vállalatok! Közületeknek és viszonteladóknak, kiváló minőségben* fizetési kedvezménnyel készít és szállít a kívánt évnegyedben irodai, iskolai, üzemi, vendéglátóipari, kerti, műhely, öltöző, várótermi, laboratóriumi, műszerész, konyhai stb. fémvázas kárpitozott és falemezüléses székeket, csővázas padokat, csővázas álló ruhafogasokat, bolti és üzemi ruhatároló állványokat, valamint egyéb fémvázas berendezési tárgyakat egyedi elgondolások szerint is! TEKINTSE MEG BEMUTATÓTERMÜNKET! KOZMOSZÉ. SZ. Bp. VI., Hajós u. 25. Bp. 5. Pf. 447. APBOMROETESEK ZASTAVA eladó. Kisterenye, Kossuth u. 5. AZ EXPRESS októ­ber 14-én autóbuszt indít Balassagyarmat­ra. Részvételi díj: 50 Ft. A VOLÁN 1 napos társasutazást szervez 1972. október 15-én Szilvásváradra. Rész­vételi díj: 105 Ft/fő. A VOLÁN l napos társasutazást szervez 1972. október 15-én Miskolc-Tapolcára. Részvételi díj i 129 Ft/fő. 16 EVET betöltött lányokat szövőnek és csévélőnek felvesz a PTM. angyalföldi szövőgyára. A beta­nulási idő szövőnek 8 hét, csévélőnek 3 hét. Ezen idő alatt kb. havi 1050,—Ft bruttó fizetést és na­pi egy forintért ebé­det biztosítunk, la­kást minimális térítés mellett adunk. Je­lentkezés írásban a gyár munkaerő-gaz­dálkodásán: Buda­pest, XIII., Szekszár­di u. 19-25. A VOLÁN 2 napos társasutazást szervez 1972. október 14—15-én Debrecenbe. Részvé­teli díj: 272 Ft/fő. IC-s forgalmi rend­számú Fiat 500-as személygépkocsi el­adó. Szécsény, Feszty u. 1. AZ IBUSZ társas- utazást szervez októ­ber 13-tól 15-ig Sop­ronba. Részvételi díj: 460 Ft. GARANCIÁLIS Zsi­guli eladó. Érdeklőd­ni 22-58-as, este 20-09 telefonon. Azonnali belé­péssel felveszünk balassagyarmati telephelyre nagy gyakorlattal ren­delkező gépkocsi­i-zerelŐt. Fizetés: egyezés meg­szerint Nógrád megyei Sütőipari Válla­lat, Salgótarján, Rákóczi út 146. Az Urkúti M^n- gánércbánya 18— 45 év közötti férfi­munkaerő t vesz fel föld alatti munka­körbe, 44 órás munka hét, kéthetenként szabad szombat. Étkezést és mun­kásszállást biz­tosítunk. család- fenntartó részé­re illetményszén 1500,—Ft érték­ben évenként. Jelentkezés hét­főtől — péntekig 6.15—14,30 h-ig szombaton 6,IS­II,15 h-ig az iro­daház munka­ügyi csoportjá­nál Ür kúton

Next

/
Oldalképek
Tartalom