Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
A Gromiko külügyminiszterrel folytatandó tárgyalásokra Moszkvába érkezett Egon Bahr bonni államtitkárt kedden Leonyid Brezsnyev is fogadta Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Ez a munka — az eddigi tapasztalatok alapján — megfelelően alakult. Befejezésül Szabó István azt kérte a társadalmi és állami szerSzünet után Varga Gábomé vette át a tanácskozás elnöki tisztét, s a miniszteri beszámoló vitájában elsőként dr. Bélák Sándornak adta meg a szót. Or. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának véleményét és javaslatait mondta el a miniszteri beszámolóval kapcsolatban: Az élelmiszer-gazdaság olyan, amelynek eredményei és gondjai minden állampolgárt közvetlenül is érintenek, mert az emberek a mindennapi élelmiszer-beszerzéseknél, étkezéseknél bírálatot mondanak, értékelnek és véleményt alkotnak kedvező, esetenként kritikus módon. A háztartásokban minden 100 forintból 48 forintot közvetlenül az étkezésre fordítanak. A korábban naturális termelést végző mezőgazdaság kilépett a zárt gazdálkodási formából, meghonosította az ipar- szerű termelést, s ez merőben új helyzetet teremtett. A korszerű mezőgazdaság fejlődése az ipari termelés egy részét „húzza” maga után — a mind több ipari termék vásárlásával, gazdaságos felhasználásával. A fejlődő és vásárlóképes mezőgazdaság ugyanakkor nagymértékben ösztönzi is — vagyis „tolja” —, elősegíti egyes ipari ágazatok differenciált és céltudatos fejlesztését. Ezt az összefüggést különösen figyelmébe ajánlotta az ország- gyűlésnek a felszólaló. Példákkal illusztrálta a gyakorlatot: pozitívumként említette, hogy a kémiai ipar jórészt már felismerte ennek a törvényszerűségnek a jelentőségét, viszont nem mondható el ugyanez a hazai mezőgépgyártásról. A mezőgazdasághoz kapcsolódó, azt segítő ipari termelés kapcsán felhívta a figyelmet a nemzetközi koordináció és specializáció szélesítésére is. Rámutatott: a mezőgazdasági termelésben az elmúlt öt év során jelentős fejlődés következett be. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ezek az örvendetes eredmények viszonylag könnyebben, kisebb ráfordítások révén születtek meg, mint amilyen nagy feladatokat jelent majd várhatóan a következő öt esztendő, amely elkerülhetetlenül a mezőgazdaság intenzívebb fejlesztésének időszaka lesz. Országos átlagban elértük a 30 mázsa hektáronkénti gabona- és szemeskukorica-termés- átlagot. Föllendült a baromfihús, a tojás, a sertéshús és néhány takarmányféle termelése. A mezőgazdasági üzemek nem panaszkodhattak munkavektől, hogy a jövőben is bátran építsenek, számítsanak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsára és a területi szövetségekre, mint nagy társadalmi erők letéteményeseire. erőhiányra. A következő időszakban viszont már nem lehet — sem mennyiségi, sem minőségi szempontból — hiánygazdálkodással számolni, tehát azzal, hogy mindegy, mit, mennyit és milyen minőségben termelnek az üzemek, mert mindent (az ő szempontjukból) megfelelő áron tudnak értékesíteni. Munkaerő tekintetében pedig esetleg gondok jelentkezhetnek, nem is a biztosítható jövedelmek miatt, hanem, ha nem sikerül javítani a munkakörülményeken. Ez utóbbi feladathoz szorosan kapcsolódik a céltudatos műszaki fejlesztés, ami nemcsak a munkakörülményeket teszi jobbá, hanem emeli a munkatermelékenységet is. Az élelmiszer-gazdaság jövőbeni tennivalóit taglalva dr. Bélák Sándor — a parlament mezőgazdasági bizottsága megbízásából — több javaslatot tett. Mindenekelőtt azt, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez hosszabb időre, legalább öt évre szóló koncepciót kell kialakítani. Ennek alapján készíthetnek reális üzemfejlesztési és beruházási tervet a mezőgazdasági üzemek. A termelést közvetlenül befolyásoló közgazdasági szabályozókat — az említett koncepció létezése esetén — lehetőleg nem kell megváltoztatni. Az intenzív mezőgazdasági termeléshez szükség van hosz- szabb lejáratú hitelekre is. Ezért ajánlatos lenne felülvizsgálni a jelenlegi hitel- konstrukciót, amely éppen a jobb körülmények között gazdálkodó üzemeknek teremt előnyösebb pozíciót. Az ipari árváltozásokat sem szabad olyan mértékűvé tenni, illetve engedni, hogy az megnehezítse a mezőgazdaságnak a terme- lésieszköz-beszerzéseit. A kereskedelemben összehangoltabb tevékenységre van szükség ahhoz, hogy kiegyenlítődjék a kínálat és a kereslet. Eddig ugyanis túlságosan nagy volt az egyes mezőgazdasági termények forgalmazásánál (zöldség, gyümölcs stb.) a kereskedelmi árrés, s az emelkedő árak miatt a fogyasztók kizárólag a termelőket marasztalták el. Az állami dotációs rendszer az elmúlt időszakban megfelelt céljának, most is nélkülözhetetlen és a továbbiakban is szükség lesz rá. Azonban senki se ringassa magát olyan tévhitben, hogy csakis új beruházást igénylő termeléssel lehet a Korábbinál többet, jobbat produkálni. Például az állattenyésztésben legalább olyan fontos feladat a régi — fél intenzív — tenyésztőtelepek korszerűsítése, modernizálása, mint újak építése. Felhívta a figyelmet a műszaki fejlesztés fontosságára. A termelés biztonságossá tétele érdekében szorgalmazta, hogy álljon a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelkezésére olyan anyagi tartalékkeret, amelyből váratlan természeti károk esetén gyors segítséget lehet nyújtani az arra leginkább rászoruló termelőegységeknek. A mostoha termelési körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztéséhez a talajjavítást, az állami támogatást ajánlotta, s ugyanakkor azt, hogy ezek az egységek maguk is igyekezzenek az adott körülményekhez igazodó termelési szerkezetet kialakítani. Változatlanul szükség lesz a háztáji gazdaságokra, amelyek a nagyüzemi termelés szerves részei. Okleveles mérnököket és üzemmérnököket nagy számban vár az élelmiszer-gazdaság, biztosítani kell tehát a szakosított mérnökképzés feltételeit, nem különben a megfelelő szakmunkásképzést. Befejezésül dr. Bélák Sándor pozitívan értékelte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium működését és a miniszteri beszámolót tudomásulvételre ajánlotta az országgyűlésnek. Az országgyűlés folytatja munkáját. Észak-Európát, a skandináv országokat általában a ..nyugalom szigetének” tartják: ezek a magas életszínvonalú és társadalmilag stablinak tartott országok ritkán szerepelnek a nemzetközi hírek élén. Most mégis felbolydult az „északi front”. Norvégia visz- szautasította a csatlakozást a Közös Piachoz —, s ezzel olyan ország . közvéleménye mondott „nemet” az európai integrációnak, amely egyébként tagja az Atlanti Blokknak, s északi része (a norvég—szovjet határ miatt) az amerikai stratégák figyelmének középpontjában áll. Dánia, egy másik skandináv ország, ..igent” mondott ugyan a közös piaci csatlakozásra, de miniszterelnöke a győzelem másnapján lemondott. Ez a gesztus jelezte, hogy a formális siker ellenére a szociáldemokrata kormánytöbbség soraiban is mély politikai hasadást okozott a csatlakozási vita. A dán és norvég népszavazással foglalkozó kommentárok általában a gazdasági kérdésekre összpontosítják figyelmüket: gondos statisztikákkal bizonyítják, hogy milyen gazdasági érdekeltség sodorja e két országot a Közös Piac felé — és melyek azok a tényezők, amelyek az ellenkező irányban hatnak. Valójában azonban távolról sem egyszerűen gazdasági kérdésekről van szó. Akárhogyan is alakuljanak majd végül a gazdasági kapcsolatok formái — a norvég és a dán népszavazás újult erővel vetette fel Sszak-Európa alapvető politikai problémáit! Hogy menyAz országgyűlés mezőgazdasági bizottságának véleménye Magas szakmai tudás9 fejlett technika Péter Jflnos U Thonttal tál atkozott U Thant volt ENSZ-főtitkár találkozott Péter János külügyminiszterrel, a magyar ENSZ-küldöttség New York-i szálláshelyén, a Croydon Hotelben. Magyarország és az ENSZ kapcsolatairól, U Thant korábbi magyarországi látogatásáról és arról a tervről folytattak megbeszélést, amely szerint U Thant a magyar kormány meghívására előreláthatóan jövőre üdülésre Magyarországra látogat. Foglalkoztak továbbá a nemzetközi helyzet sok időszerű kérdésével. U Thant rendkívül melegen emlékezett vissza hazánkban tett látogatására és beszélt arról, hogy most foglalkozik főtitkári tevékenysége egy évtizedének megírásával. A másfél órás beszélgetés, amelyben részt vett Szarka Károly, hazánk állandó ENSZ- képviselője is, nagyon közvetlen, meleg légkörben folyt. Az iráni sah Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió kormányának meghívására kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Mohamed Reza Pahla- vi, iráni sah és felesége. A vnukovói repülőtéren Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke és más szovjet hivatalos személyiségek fogadták a vendégeket. Bombázás őt napon át Az Egyesült Államok légierejének és haditengerészetének vadászbombázói hétfőn — immár az ötödik egymást követő napon ismét több mint 300 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. Az AP tudósítása szerint hétfőn amerikai harcászati repülőgépek több mint 330 bevetésben bombázták a VDK- ban főleg Dong Hói kikötőváros térségét, a Hanoitól északnyugatra és a Haiphong kikötővárostól délnyugatra levő körzeteket, Dél-Vietnamban pedig elsősorban Saigon, valamint Kontum, Quang Tri, Da Nang, Hűé és Quang Ngai városok környékét. (MTI) A megyei műszaki napok keretében tegnap tartották meg Balassagyarmaton az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kultúrtermében a fagazdasággal foglalkozó tudományos előadásokat, amelyeket dr. Szepesi László, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese, és dr. Szász Tibor osztályvezető tartottak. Az Országos Erdészeti Egyesület által rendezett előadáson részt vettek az erdő- és fafeldolgozó gazdaság erdészeteinek képviselői. A tanácskozást Kotány György, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóhelyettese nyitotta meg. Prókay Gyula termelési osztályvezető, az erdészeti szakcsoport titkára beszámolt a szakcsoport tevékenységéről. Az erdészek a mindennapos munkájuk mellett kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytatnak a munka korszerűsítése érdekében. A szakcsoport titkára részletesen is számot adott a jelenlevő erdészeknek a vándorgyűlésen hozott határozatokról. Nagy érdeklődés kísérte dr. Szepesi Lászlót, aki a fakitermelés gépesítéséről tartott előadást. Külföldi tapasztalatok alapján ismertette a korszerű, sajnos, nálunk kevésbé alkalmazott gépek munkáját, Tiribes-aknában a II-es álapközle nyugati frontfejtésében szénsavgáz-szivárgást észleltek. Az ügyeletes aknász azonnal intézkedett és a dolgozókat kivonták a munkahelyről. Riasztották a vezetőket. Sült Tibor, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Cserjés' Miklós biztonsági főmérnök és Nagy Sándor, a központi bányamentő állomás parancsnoka hamarosan a riasztás után, a helyszínre érkezett. Rövidesen — a tájékozódás után — Tiribes-akna másik területéről is kivonták a bányászokat. A bánya teljes kiürítése mintegy fél műszakot vett igénybe, ezután engedélyt advetített képes filmelőadás kíséretében. Ehhez az előadáshoz kapcsolódott dr. Szász Tibor előadása, aki viszont az ember tevékenységét mutatta be a fagazdaságokban. Mint hangsúlyozta; a legkorszerűbb technika sem ér semmit az ember nélkül. Ezért mint legfontosabb feladatot jelölte meg a korszerű technika mellett az emberek védelmét, a gépek üzemeltetésére való felkészítését. Az erdő- és fagazdaságokban tudományosan vizsgálták az emberek munkáját, s ennek eredményéről adott számot az előadó. A fakitermelés az egyik legnehezebb emberi tevékenység. Az erdei munkásnak munka közben rendkívül nagy a kalória- veszetsége. Jellemző erre, hogy a tuskót szedő erdei munkás például percenként 11,9 kalóriát veszít. Mint figyelmeztetőt említette az előadó, hogy a munka nehézsége miatt egyre magasabb számban hagyják el a dolgozók az erdészeteket. Ezért kell a gépeket egyre nagyobb mértékben alkalmazni az erdő- és fafeldolgozó gazdaságokban. A tudományos igényű előadásokat élénk vita követte. A műszaki napok eseményeiről lapunk 5. oldalán folytatjuk a beszámolót. ták a keleti bányamezőrész újratelepítésére. Ugyanakkor arról is intézkedtek, hogy a legveszélyeztetettebb területen a szükséges munkálatokat elvégezhessék a bányászok. Időközben kiderült az is, hogy a szénsavgáz-szivárgás ereje fokozatosan csökkent. A bányaműszaki felügyelőség is megkezdté a szükséges helyszíni vizsgálatokat és kedden délután már a nyugati frontfejtést is telepíthették. Az intézkedésekre szükség volt. A gázbeáramlás mértéke a vezetőket — annak ellenére, hogy az nem volt életveszélyes —, óvatosságra intette. Azóta Tiribesen zavartalanul folyik tovább a termelés. Gázszivárgás Tiribesen A veszély elhárult Észak-Európa nyíre így van ez, azt mutatta a finn külügyminiszter nyilatkozata, aki arról beszélt: az események bizonyítják, hogy újra meg kell fontolni az észak-európai gazdasági unió (NORDEK) egy ízben már sutba dobott tervét! A semleges, el nem kötelezett politikát folytató Finnország külügyminiszterének nyilatkozata mögött az a felismerés húzódik, hogy Észak-E u- rópa voltaképpen válaszút elé került, s ez a válaszút tulajdonképpen nem gazdasági, hanem elsősorban politikai, sőt stratégiai jellegű! Észak-Európa gazdaságilag és politikailag kétségtelenül legerősebb, haladó állama Svédország. Svédország pedig a leghatározottabban semleges politikát folytat, s ezen a politikán nem is kíván változtatni. Ennek jeleként távol maradt az Atlanti Szövetségtől és most — méghozzá erőteljes gazdasági érdekek ellenére — távol marad a kibővülő Közös Piactól is. A korábbi helyzetben, amikor a NATO-hoz tartozó Norvégia és Dánia Közös Piachoz való csatlakozása még nem vetődött fel, az észak-európai stratégiai-politikai egyensúlyt viszonylag stabilnak lehetett tekinteni. Finnország és Svédország (politikájuk eltérő árnyalataitól függetlenül) szilárdan semlegesek voltak —, s ugyanakkor döntő szerepet játszottak Norvégia és Dánia gazdasági életében. Finnor— válaszúton szágnak, de mindenekelőtt Svédországnak ez a meghatározó szerepe a dán és norvég gazdasági orientációjában elképzelhetővé tette, hogy idővel kialakulhat a skandináv gazdasági együttműködés szervezeti formája. Ennek politikai hatása is volt. Norvégia és Dania az Atlanti Blokk viszonylag „nyitott” országai közé tartoznak. Ez megmutatkozott abban, hogy korlátozták például az amerikai támaszpont-politika igényeinek teljesítését és számos fontos külpolitikai kérdésben (Görögországtól Vietnamig) Washingtontól eltérő álláspontot foglaltak el. Dánia és Norvégia közös piaci belépésének veszélyessége az európai béke és biztonság ügye szempontjából nem a csatlakozás gazdasági — hanem távolabbi politikai és stratégiai következményeiben rejlett! Az, hogy a norvég halászat miképpen találja majd meg helyét az integrációban, vagy hogy a dán mezőgazda- sági export növekvő haszna és a dán iparra nehezedő nagyobb terhek mennyire egyenlítik ki egymást — nemzetközi szempontból nem tartozott Európa sorskérdései közé. A sorskérdés az volt. hogy Dánia és Norvégia csatlakozása miképpen változtatja meg Svédország jövőbeni stratégiai helyzetét! Nem kényszeríti-e majd évek során a kibővíteti; integráció gazdasági nyomása Svédországot arra, hogy — miután elvágták a skandináv országokat összefűző különleges gazdásági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét — maga is közeledjék a Közös Piac felé. Ez pedig- — távolabbi perspektívában — estleg a svéd semlegesség fokozatos feladásához vezethetett volna. Márpedig Svédország semlegessége alappillére volt és maradt az észak-európai katonai egyensúlynak. Ennek a semlegességnek mindenfajta korlátozása, vagy megváltozása elfogadhatatlan a Szovjetunió számára és súlyosan veszélyezteti Európa békéjét és biztonságát! Ennek megfelelően az európai fejlődés távlatai szempontjából hasznosnak kell ítélni minden olyan lépést, amely Észak-Európát valami-' lyen formában kiszabadítja a Közös Piác egyoldalú vonzása: alól. És károsnak a nyugateurópai politikai integráció felé történő sodródás irányzatát. A norvég és dán események — az oslói „nem” és a koppenhágai „igen” — a maguk ellentmondásosságában is új reményeket támasztanak. Mutatják ugyanis, hogy az északeurópai egyensúly fenntartásának politikája még óriási erőtartalékokkal rendelkezik! Erre figyelt fel a finn kormány, amikor az események fordulatait látva az észak-európai gazdasági együttműködésről szóló tárgyalások felújítását indítványozta. —i —c NÓGRAD — 1972. október 11., szerda 3