Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

Kulcsár József felvétele Mint megfeszített íj Akik mindnyájunkat óvnak A nagyoroszi asszonybrigád Kerékpározni tudó tanácsi alkalmazott kerestetik Ha éjnek évadján elromlik valami, mondjuk egy rádió, legfeljebb reggelig nem hall­gatjuk. Ha egy emberben romlik el valami, nincs idő reggelig várni. Ilyen és eh­hez hasonló gondolatok jár­tak a fejemben, mikor hűvös esten Salgótarjánban belép­tem a „Madzsar József’ Me­gyei Kórház kapuján. Fehér köpenyt kaptam Manyi nővér — Szilágyi Zoltánná az ügyeletes — ked­vesen mondja: „Itt nem le­het civilben maradni!” A kö­peny teszi-e, vagy a barátsá­gos hang, de valahogy ottho­nosan érzem magam, s jót mosolygok a tréfán, hogy egy éjszakára tiszteletbeli egész­ségügyi dolgozó leszek. A felvételi ügyeletén ren­dezem be „támaszpontomat”. Nem sokból áll, leülök az ügyeletes nővér szobájába és előveszem a noteszt. A felvé­teli ügyeletet éjszaka egy or­vos, egy ügyeletes nővér és egy műtős látja el. A szolgálat huszonnégy óra Reggel 8-tól másnap reggel B-ig. Ez nem jelenti viszont azt, hogy a huszonnégy óra lejártával hazamehet, aki a szolgálatot letette, hiszen még ott van a saját munkaköre, ahol le kell dolgoznia az az­napi nyolc órát, délután négy­ig. Harminckét óra munka után térhet haza pihenni, aki éjszakai ügyeletén is volt Másnap reggel 8-ra újra dol­goznia kell. Furcsa. A men tőgépkocsi­vezetőknél előírják, hogy ti­zenkét óra munka után ab­ba kell hagyniuk a vezetést és nyolc órát pihenni kell. Nagy ugyanis a kockázat, hogy a járműben ülők sérüléseket szenvedhetnek. Egy orvos, egy ápolónő kezében sokkal több emberélet forog, s az ő mun­kájuk sem kevésbé fárasztó. .Hiszen állandó készenlét, ál­landó idegfeszültség szükséges ahhoz, hogy elláthassák hiva­tásukat, hogy bármikor, bármi előfordul, ne érje őket várat­lanul. Mint megfeszített íj, állandóan pattanásra készen kell lenniük, még akkor is, ha látszólag pihennek. Jöu a mentő Az ügyeletes orvosnő, dr. Kaszás Katalin a vizsgálóban veszi át a kocsi ápolójának jelentését és a sérültet, aki 11 év körüli kislány. Este 8 óra körül leült a rezsó mellé, amelyen tejet melegítettek. Ráült a zsinórra és a forró tej végigömlött az oldalán. Másodfokú égési sebeket szen­vedett. Fegyelmezetten visel­kedik. Egy jajszót sem hallat, pedig nagy fájdalmai vannak. A kislánynak benn kell ma­radnia. Telefonon hívják a szakügyeletes orvost és ápo­lónőt. a megfelelő osztályról — jelen esetben baleseti se­bészetről — és rögtön keze­lésbe veszik a kislányt. A kórteremben infúziót kap, hogy az égés során, illetve a hólyagok felnyitásakor eltávo­zó vért pótolhassák. Nem túl nagy a forgalom. Háromnegyed 11 órakor jön egy szemsérült, akit azonban kezelés után hazabocsátanak. Negyed tizenkettőkor kisma­mát hoznak be. Nagy fájdal­mai lehetnek, egy frottír tö­rülközőt gyűröget a kezében. Gyorsan megtörténik a felvé­tel és már viszi is a lift a szülészeti osztályra. Már a második baba lesz. Ez abból is látszik, hogy a férj nem marad itt „szurkolni”, hanem nyugodtan hazamegy. Tudja, hogy családja jó kezekben van. Utána sokáig csend. Az or­vosnő lepihen. Manyi nővér 17 éve dolgozik a kórház­ban. Ha a kötésbe belébóbis- kol, valami olvasnivaló után néz. Az ápoló — Bagó Ferenc — egyben műtős, szintén hu- szonnégyesben van. Még nem fekszik le, hátha jön még va­laki. Mint mondja, ha három­szor felébresztik álmából az rosszabb, mintha nem is alud­na. Múlik az idő. Behoznak még egy kismamát. A férj egy A várt festőművész külse­je mentes minden „festői” de­korációtól, 'megjelenése olyan egyszerű, szerény és halk, ön­kéntelenül is „tanár úr ké- remmel” kezdem az interjút, ősz haja van és jóságos arca, talán a visszaemlékezés érzé­sei is lágyítják a vonásait. Megértem. Negyven évvel ez­előtt érettségizett ebben a vá­rosban, a Balassi Gimnázium­ban. Azóta csak nagy ritkán látogat el ide. A sors messze vetette az alma matertől. Jászberénybe került tanárnak a gimnáziumba, majd a taní­tóképzőbe, — Képzőművésze­ti főiskolán végeztem 1938- ban, ahol Glatz Oszkár, Rud- nay Gyula voltak a mestere­im — vall magáról, miközben a Hófúvás című képét gondo­san megigazítja a Horváth Endre Galériában, ahol be­szélgetünk a 24-i ünnepi meg­nyitó előtt. ideig üldögél a felvételin az­tán belátja, hogy kár. vára­koznia és hazamegy. Másnap dolgozni kell. Csend az osztályokon Lassan múlik az idő. Egy­szer csak megcsendül a tele­fon, a negyed tizenkettőkor behozott kismama egészséges leánygyermeknek adott életet. Nulla óra tíz perc van. Nagy a nyugalom, de csak látszó­lag. A felvételi osztályon kí­vül mások is dolgoznak a kór­házban. Minden emeleten ott az éjszakai nővér és ott van­nak az osztályokon az éjsza­kai ügyeletes orvosok is. Mindegyikre jut legalább egy­két, olykor több súlyosabb eset is, akire állandóan fel kell ügyelni. Halkan járnak a derengő kék fénnyel megvilá­gított kórteremben, meg-meg- állnak egy beteg mellett, hall­gatják a lélegzést, ha kell mé­rik a vérnyomását. A betegek nagy része alszik, A megégett kislány sincs már ébren, mel­lette az infúziós állvány, két palack folyadékot kapott. Két óra múlt. Az idő elveszti jelentőségét. Mintha megállna. Az orvosok, áoolónők egyre fáradtabbak. Manyi nővér virraszt, de már lassabban mozog ujjai közt a tű. Egyszer csak virrad. Egy­más után jönnek a nővérek, akik reggel hatkor kezdenek. Aztán nappal lesz. Már „csak” nyolc óra van hátra. És ez így megy. A betegség nem tűrhet halasztást. Gáspár Imre Ahogy nézegetem 20 darab­ból álló kamaraki állítását, is­merős tájat vélek felfedezni. Jászberényi utcát télen és az öreg „hidat” hófúvásban. A tél gyakran ihleti meg Sáros Andrást, és ezek a téli képek csodálatos színérzékről árul­kodnak. .. Nem vagyok kriti­kus, így csak Farkas András Balassagyarmaton élő művész­tanár szavait idézhetem: „igaz szívvel megfestett képek ezek, szinte Petőfivel együtt támadt kedvünk az Alföldért lelkesed­ni”. Valóban, Sáros Andrásból, a Felvidék fiából az Alföld ih­letett festője lett. Nagy éggel, végtelen látóhatárral, derűs­borús tájon apró tanyákkal, szenaboglyával, néhány „fel­nyírt” törzsű fával, apró pa­rasztemberekkel valami vég­telen nyugalmat, tisztaságot, hűvösséget árasztanak ezek a — Nagyorosziba okvetlenül el kell menni — mondta Gre- sdna István, a Rétsági járási Hivatal elnöke a napokban. — Ilyen község még egy talán nincs is a megyében. Nagy­oroszi különlegessége, hogy itt az asszonyvezetés dominál, Nagyszerűen dolgoznak, csak jót mondhatok róluk... Ilyen előzmények után ju­tottam el a rétsági járásnak ebbe a nagyon érdekes és or­szágszerte ismert községébe. Laczó Andrásné elnökasz- szony megerősíti Gresina Ist­ván szavait. Mosolyog is köz­ben, mert nem mindegy az, hogy egy faluban a vezetők nyolcvan százaléka a nők kö­zül kerül ki. — Ügy néz ki a dolog — meséli Laczóné —, hogy itt tényleg asszonybrigád vállalta a vezetést. Nő a tanácselnök, a titkár, a takarékszövetkezet elnöke, az iskolaigazgató, a községi párttitkár. A tanács nyolc dolgozója ugyancsak a „gyengébb nem” közül került ki. Nehéz-e a dolog? Nem könnyű, az bizonyos. Duplán kell bizonyítanunk... Nagyorosziban bőven akad tennivaló, az nem vitás. Talán nem is volt olyan jelölő gyűlés, ahol ne mondták vol­na el az emberek, hogy utak kellenek. —s Valahogy megtévesztő Nagyorosziban az útkérdés — szól közben Arnóczki Mihály csúcstitkár, akinek a szobá­jában beszélgetünk. — Nagyon sokan csak a községen keresz­tül vezető, valóban modern, szép, és korszerű utat nézik. Ilyenkor azt mondják, Nagy­oroszi csak hallgasson, mert itt minden beton. Az igazság ez­zel szemben az, hogy csak ez az egy utunk van. A jelölő gyűléseken valóban az utakat, utcákat, járdákat emlegették legtöbbet. Ezért amikor a tanácsülés megvitat­ta az elhangzott észrevétele­ket, javaslatokat, felvetéseket, úgy döntött, hogy sorrendisé-' get állít fel. Mert körülbelül tízmillió forintra tehető az az összeg, amibe az elhangzott javaslatok teljes megvalósítá­sa kerülne. Ez pedig még álomnak is szép. Sokat utazunk, hiszen mindenkit vonz a tenger, a szép táj, a gyönyörű vá­ros, a patinás műemlék. Idén 955 ezer magyar ke­rekedett fel, ült gépkocsi­ba, vonatra, buszra, vagy repülőgépre, hogy tá­voli országokat ismerjen meg. A külföldieknek pe­dig Magyarország a felfe­dezésre váró táj. a ha­zánkba érkező turisták se­rege idén is nőtt: augusz­képek. A műértőknek és a kö­zönségnek egyaránt nagyon tetszenek, új szépségekre, az Alföld rejtett szépségeire buk­kanni közöttük... Bensőséges felfogásban készült festmé­nyek, akvarellek témái és szí­nei egyszerre sommáznak és egyszerűsítenek. Jólesik eze­ket a képeket nézegetni, a megnyitó is ezért húzódott el a szokottnál tovább, mert az egykori barátok, régi ismerő­sök mellett a Galéria közönsé­ge is sokáig vette körül a jászberényi tanárt, aki mint festőművész, a szolnoki mi'i- vésztelep becsült tagja jött „vissza” néhány nagyon szép művészi értékű alkotásával. „Öröm nézni őket. .” olva­som a vendégkönyvi bejegy­zést. és nekünk gyarmatiaknak különösen az. . . Legyünk hát rá büszkék minél többen. . . Elekes Éva Az eLnökasszony véleménye: — Vannak új településeink, ahol valóban még semmi sincs, de fogunk építeni járdát. Méghozzá társadalmi munká­ban. Ez más községekben is nagyszerűen bevált. Miért ne tudnánk mi is megvalósítani? Anyagra összeszedjük a pénzt, a többihez pedig kérjük a választópolgárok segítségét. Persze, a tanács megtesz minden tőle telhetőt. Az idén nyolcvanezer forintot költenek utakra. A Vörösmarty utat hozzák rendbe. Jövőre pedig a Mártírok útja következik. Nehéz dolog ez az útkérdés Nagyorosziban. Már csak azért is. mert a községfejlesz­tést — évente háromszázezer forint — a törpe vízműre for­dítják. — Nagyon fontos a víz is. Most olyan lehetőségünk van a vízgondok megoldására, amit nem szabad kihagyni, öt község összefogásával — Dej- tár, Patak, Drégelypalánk, Er- sekvadkert és Nagyoroszi — megépül hamarosan a törpe. • vízmű. Nagy dolog a víz. De azért történik Nagyorosziban egy es más ezenkívül is. Rakonczai Józsenfé, a böl­csőde vezetője és egyben a fa­lu párttitkára mondja: — Nemrégiben alakítottunk ki vásárteret. Nem nagy dolog az igaz, de mégis fontos, mert igényt tartottak rá az embe­rek. Hatvanezer forintba ke­rült. Parkot kerítettünk be húszezer forintért, és az Isko­lában végre-valahára novem­ber 1-től megszűnik a váltott tanítás. Az iskolában megüresedett egy nevelői lakás, azt átalakí­tották két új tanteremmé. A napokban várják a padokat, asztalokat, a szükséges búto­rokat. És november 1-től az alsósok is mindig délelőtt jár­nak. A megvalósult terveknek, elért eredményeknek minden­ki egyformán örül. De ez nem jelenti azt, hogy nincs megoi­tus végéig csaknem ötmil- lióan jöttek hozzánk a vi­lág százhuszonöt országá­ból. És tegyük hozzá, hogy a vendégfogadás nem rossz üzlet, e tényt egyetlen adat is szemlélteti: az idegen- forgalmi devizabevételek alapján világviszonylatban a 19. helyen állunk. A vendéglátó országot azonban az is érdekli, ho­gyan tölti idejét hazánk­ban a külföldi. Egy svájci tanárnő véleménye szerint: „Nagyon jól éreztem ma­gam Magyarországon, a legtöbb időt a Balaton partján töltöttem, jókat fü- rödtem, pihentem, mégis hazautazáskor magamat szidtam, miért nem néz­tem meg jobban a fővárost, miért nem mentem el több kiállításra. Igaz. vagy pi­hen az ember, vagy néze­lődik, de mégsincs más vá­lasztásom, Budapestre új­ra el kell jönnöm...” Heves megyei faluban beszélgettem társasutazás­ból visszatért mezőgazdász- szal, aki áradozott Lipcsé- rő, Drezdáról. Amikor meg­kérdeztem, hogy ugyanígy ismeri-e hazánk tájait is, tagadó volt a válasz. Sőt, elárulta! hogy bár hivata­losan gyakran jár Buda­pestre, még sohasem volt múzeumban, kiállításon, színházban. A külföldi es a belföldi példa valahol ta­lálkozik: az idegen turis­ták közül sokan a nyár miatt mulasztják el a- tő­város /negtekintését. a bel­dásra váró gond. Itt van mindjárt a tanácsos,szevonas. Nem az elvekkel van baj, mert mindenki helyesli a közös ta­nács létrehozását. De. . És ez a „de” keseríti meg nemcsak a tanács dolgozóinak, hanem a pusztaberkieknek és horpácsi- aknak a szájízét is. Ugyanis a közlekedés meg­oldatlan. Ez eléggé enyhe ki­fejezés, mert egyszerűen nincs busz Pusztaberkibe. vagy Horpácsra. A tanácsiak egye­lőre kerékpárral járnak, vagy aikalmi kocsikat vesznek igénybe. De mi lesz akkor, ha megjön az őszi esőzés, avaav leesik a hó? És hogyan jár­nak be az emberek ügyeket intézni? Erre egyelőre senki nem tud választ adni. A tanács vezetői keresgélik a mega­dást. járkálnak ide-oda. Re­méljük, eredménye lesz. . Mert addig a tanácsra úgv vesznek fel új embert, hosv megkérdezik tőle. tud-e ke­rékpározni. és elég edzett-e? Pusztaberki , ugyanis legalább tíz kilométerre. Horoács Is öt kilométerre van. Borsosbe- rénybe aránylag könnyű eljut­ni. A busz. a víz és az utak mellett szóba kerül még, hogy könyvtár és iskola kellene Orosziba, de a bölcsőde is fel­újításra vár. A művelődési ház pedig korszerűtlen. Ebben is van jó elgondolás. Éppen most dolgoznak a községben levő üzemek, az ÁFÉSZ, termelő- szövetkezet kulturális alapra szánt pénzének megfelelő hasznosításán. Az a vélemény Nagyorosziban — valószínű­leg így van ez másutt is —. hogy nem megfelelően hasz­nálják fel ezeket az összege­ket. Közös erővel, azonos cé­lok érdekében sokkal okosab­ban lehetne elkölteni a fo­rintokat, s ez minden bi­zonnyal egy-kettőre megmutat­kozna a kulturális életben is. Az elnökasszony valahogy így fogalmazta meg: — Azon erőlködünk, hogy egy irányba húzzuk a kocsit. Mindenki tegye meg a magá­ét és akkor már sínen van az ügy... Csatai Erzsébet földiek közül pedig töb­ben hamarabb látják Prá­gát, minthogy Pest szépsé­geiben gyönyörködnek. A gazdasági meggondolá­sokon túl ez a felismerés is ösztönözte az IBUSZ ve­zetőit, hogy új programot dolgozzanak ki. A főváros centenáriuma jó alkalmat nyújt őszi rendezvényso­rozathoz, amely a „Rande­vú Budapesttel” címet kapta. Vagyis: szervezett formát biztosítanak, minél többen ismerkedjenek fő­városunk szépségeivel. A társasutazások Budapest felfedezését segítik, hogy azok, akik csak a zajt, a zsúfoltságot, a rohanást tartják a főváros jellem­zőjének, találkozhassanak a múlt és a jelen szépségei­vel. Más szempontból tarr- hat számot érdeklődésre az őszi egyhetes pesti gyógy- üdülés, amely a reumati­kus. mozgásszervi betegek­nek nyújthat enyhülést. November elsejétől a Wien, a Volga, az Olimpia, az Aero szállókba érkez­hetnek a vendégek, s fele áron lakhatnak a hotelek­ben. Január egytől még több szálloda kapcsolódik be az akcióba. Ez a ked­vezmény segítheti, hogy a kisebb keresetűek is ran­devúzhassanak Budapesttel. A jelszó elsősorban a vidékieket hívja a Pest Buda, Óbuda egyesülései ünneplő fővárosba. F. P. NÖGRÁD - 1972. október 10., kedd 5 Sáros András festőművész kiállítása Randevú Budapesttel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom