Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

A vezetők politikai alkalmassága Több szakembert az élelmiszer-gazdaságnak Egyre nyilvánvalóbb min­dolgozók negyven százaléka szakmunkás legyen, míg a gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben kizárólag csak szakmai képesítéssel ren­delkezők tevékenykedjenek. Anyagilag is ösztönöznek Kell-e hangsúlyozni, hogy az iparszerű termelési feltételek, a korszerű és szakosított, szin­te gyárszerűen termelő sertés­telepek, tehenészetek, barom­fitelepek stb, parancsolóan megkövetelik a jól képzett szakembereket. Ezért nem le­hetünk elégedettek, hogy az állattenyésztésben dolgozók­nak csak 7 százaléka rendel­kezik képesítéssel. Ahhoz, hogy sokat érő ter­veink valóra váljanak, azokat a jó példákat kell követni, melyek a Borsosberényi Álla­mi Gazdaságban, az Ipolyvidé- ki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daságba, és még néhány he­lyen találhatók. Ezekben a gaz­daságokban azzal is ösztönzik a továbbtanulásra a dolgozó­kat, hogy részükre 5—10 szá­zalékkal nagyobb alapbért biz­tosítanak. A szaktudás az üzem számára forintokban is kimutatható előnyt jelent. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok általában kedvezően vélekednek az ed­dig végzett szakmunkásokról. Bátran rájuk bízhatnak új, nagy értékű termelőeszközö­ket. Ugyanakkor szóvá teszik a gazdaságok vezetői, hogy a szakmunkásképző iskolák job­ban az életre készítsék fel a tanulókat. Nagyobb gondot fordítsanak az elméleti isme­retek gyakorlati alkalmazásá­ra, korszerűbb eljárások meg­ismertetésére. Jolüban az ön­álló cselekvésre neveljenek. Mindezt úgy tudják elérni, ha bemutatják — ma már egyre több gazdaságban megtalálha­tó — a komplex gépesítést (például kukoricánál, burgo­nyánál stb.) és a korszerűbb állattartást. A ma fiataljai­nak még több szakma elsajátí­tására kell felkészülniük, hogy lépést tudjanak tartani a követelményékkel. Mindannyiunk előtt zajlik a mezőgazdasági technika fejlő­dése. Ez egyre bonyolultabb feladatokat támaszt a veze­tőkkel szemben is. Ezért több technikust, mérnököt igényel a termelés irányítása. A szerke­zet átalakításánál, az ágazatok fejlesztésénél jobban kell szá­molni a változó és növekvő szakemberigényekkel. E terü­leten jelentős lemaradásunk van az országos átlaghoz és a megyei szükségletekhez. Helyből biztosítják Az eddigi tapasztalatok mu­tatják, hogy az a szakember tud legjobban megbirkózni a megye sajátosságából adódó tennivalókkal, aki ismeri a helyi körülményeket és meg­szerezte a szükséges elméleti tudást. Ezért a termelőszövet­kezeték, az állami gazdaságok saját maguk igyekezzenek ki­nevelni a jövő szakembergár­dáját. Az igényeknek megfele­lően nagyobb számban isko­lázzanak be szakmunkásisko­lába. középiskolába, egyetem­re tehetséges fiatalokat. Érde­mes tehát anyagi áldozatot hozni a szellemi tőke gyara­pítására, mert annak eredmé­nyét az egész közösség érzi. Ezt megkívánja a tervek sike­res teljesítése is. M. fc. Vajon merre visz az útja? Az új oktatási év nemcsak az iskolákban és az egyete­men kezdődött el, hanem a párt-, a tömegszervezetek ál­tal szervezett politikai isko­lákon és tanfolyamokon is. Állandóan növekszik azoknak a száma, akik a szakmai kép­zés mellett a politikai kép­zés jelentőségét is felismerik. A politikai oktatásban való részvétel önkéntes, mindenki saját elhatározása alapján vesz részt a tanfolyamon. Van azonban i ;y olyan ré­teg, amely számára a rend­szeres és folyamatos politikai képzés követelmény: ezek a vezető funkcióban dolgozók. E követelmény velük szemben összefügg azzal, hogy szocia­lizmust építő társadalmunk­ban minden vezető funkció egyben politikai funkciót is jelent. Ezért a párt — a ká­derpolitikai alapelvek érvé­nyesítése folyamán — a ve­zetők kiválasztásának köve­telményét a következőképpen határozta meg: „A feladatok­ra való alkalmasság társadal­munkban minden vezető tiszt­ségben a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felké­szültséget és vezetőkészséget egyaránt megköveteli.” HÁRMAS KÖVETELMÉNY Ez a meghatározás azt je­lenti, hogy vezető munkakört csak olyan emberek tölthet­nek be, akik rendelkeznek az adott funkcióhoz szükséges politikai, szakmai felkészült­séggel és vezetési készséggel. A káderkiválasztás e hármas követelménye egységet alkot, egyenrangúak, egyiket a má­sik rovására nem lehet előtér­be állítani. Ha valamelyik hi­ányzik, a javasoltat nem sza­bad vezető munkakörbe állí­tani. A hármas követelmény rendszerét differenciáltan, a vezetés szintjének megfelelően kell megszabni és alkalmazni minden területen. Aki maga­sabb beosztásba kerül, attól magától értetődően magasabb politikai, szakmai képzettsé­get; jobb irányító és szerve­zőkészséget kell megkövetelni, mint az alsóbb szinten dol­gozóktól. A szintkülönbség azonban nem változtat az alapálláson: minden vezető beosztásnál mindhárom köve­telményt érvényesíteni kell. A helyes értelmezés egyik alapkérdése, hogy mit értünk a politikai alkalmasság fo­galma alatt. A vezetőkkel szemben támasztott politikai követelmények meglehetősen összetettek és sokrétűek. Fel­ölelik az illető személyek vi­lágnézetét, politikai képzettsé­gét, a szocializmushoz, rend­szerünkhöz való hűséget, a munkahelyen és a társadalmi életben kifejtett tevékenysé­gét, magatartását és cseleke­detét. HŰSÉG A RENDSZERHEZ A politikai alkalmasság alatt mindenekelőtt a szocia­lizmus ügye iránti hűséget értjük. A mi társadalmi rend­szerünkben minden vezetővel szemben elemi követelmény, hogy a szocialista világnézet talaján álljon, teljes mérték­ben egyetértsen a párt és az állam politikai irányvonalával, a szocializmus építésének cél­kitűzéseivel, és szívvel-lélek- kel dolgozzon azok megvalósí­tásáért. Mindennek kifejezés­re kell jutnia a vezetők ré­széről a párt politikája mel­letti egyértelmű és határozott állásfoglalásban, annak kép­viseletében és szükség esetén megvédésében. A mi rendsze­rünkben minden vezető beosz­tás, legyen az gazdasági, kul­turális vagy államigazgatási jellegű, egyben politikai tiszt­ség is. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek, akik a szocia­lista társadalom képviselője­ként tevékenykednek, köteles­ségük legjobb tudásuk sze­rint érvényesíteni a munkás- osztály törekvéseit, politiká­ját, s biztosítani az ezt kife­jező rendeletek végrehajtását Vezető beosztásban tehát aem elegendő a szocialista rendszerrel való szimpatizá- lás. Ennél többre van szük­ség: tudatos meggyőződésre. Hiszen a vezető politikai ma­gatartása, szemlélete orientál­ja, befolyásolja az irányítása alá tartozó dolgozókat: gyakran a párt, a kormány politiká­ját, intézkedéseit is az ő ma­gatartásán és megnyilvánulá­sain keresztül értékelik. Nem mindegy tehát, hogy milyen magatartást tanúsít a külön­böző helyzetekben, hogyan ítéli meg az eseményeket. Lényeges összetevője a po­litikai alkalmasságnak az adott vezetői munkakörnek megfelelő marxista—leninista elméleti és politikai felké­szültség. Erre több szempont­ból is szükség van. Az irá­nyító munkában a párt po­litikáját kell érvényesíteni, ami elméleti megalapozottsá­got, politikai tisztánlátást, a politikai helyzet figyelemmel kísérését követeli meg. Meg­határozott politikai műveltség, a hazai és nemzetközi esemé­nyek ismerete és helyes meg­ítélése nélkül nem lehet ké­pes az irányítása alá tártokok gondolkodásmódjának formá­lására sem. BONYOLULT HELYZETBEN IS A vezető beosztásban dol­gozóknak tehát olyan marxis­ta—leninista végzettséggel, el­méleti és politikai tudással kell rendelkezniük, amelyek­nek birtokában bonyolult helyzetekben is képesek eliga­zodni és cselekedni. Az elméleti, politikai felké­szültség színvonalát általában kifejezik az általuk elvégzett tanfolyamok. Nemcsak a ki­fejezetten politikai iskolák — hiszen az egyetemek is, főis­kolák is jelentős szintű po­litikai képzettséget nyújtanak. Egyre gyakoribb — és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni —, hogy a vezetők egy része egyéni tanulás, önszor­galom útján gyarapítja ideo­lógiai és politikai ismereteit. Ez nagyon fontos dolog, mert természetesen nincs minden évben és minden alkalommal lehetőség a szervezett politi­kai továbbképzésbe való be­vonásukra. Politikai tartalmú követel­mény a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelő életmód és magatartás is! A vezetők, akik emberek százait, ezreit irányítják, milliós értékekkel gazdálkodnak, olyan jellem­beli tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek, amelyek megóvják őket a hatalommal való visszaéléstől, az anyagi előnyök hájhászásától, a dur­vaságtól, a szubjektivizmustól, a baráti és családi érdekeknek a társadalom rovására törté­nő előtérbe állításától. Alap­vető követelmény tehát velük szemben, hogy a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelő­en éljenek és cselekedjenek, a munkahelyen és magánélet­ben egyaránt. Hiszen nagy fontosságú politikai érdek, hogy csak olyan emberek ke­rülhessenek vezető beosztás­ba, akik egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a közösség érdekeinek, a lehetőségen be­lül messzemenően gondoskod­nak az emberekről, segítik azok gondjainak megoldását, s intézkedéseikkel hozzájá­rulnak a közösség ügyét elő­revivő kezdeményezések ki­bontakozásához. DEMOKRATIKUS LÉGKÖR Követelmény a vezetőkkel szemben, hogy tervszerűen, rendszeresen, türelemmel fog­lalkozzanak az alsóbb szin­ten dolgozó vezetők nevelé­sével, fejlődésük megítélésé­vel. Ehhez hozzátartozik olyan légkör kialakítása, amelyben az emberek őszintén és bát­ran elmondhatják véleményü­ket a vezetők és az általuk irányított üzem vagy intéz­mény munkájáról. A szocia­lista erkölcs normáihoz tarto­zik a közélet tisztasága felet­ti őrködés. A párt a szocialista erkölcsi normák betartását politikai követelménynek tekinti, mert azok megsértése súlyos politi­kai kihatással jár. Ezért e kö­vetelmények betartására nagy figyelmet szükséges fordítani, figyelmeztetve és felelősségre vonva azok megsértőit. Igen sokrétűek tehát a ve­zetőkkel szemben támasztott követelmények. Ez a sokrétű­ség társadalmunk fejlődésé­nek jelenlegi szintjét fejezi ki, s azokat az objektív igé­nyeket, amelyeket a további fejlődés támaszt a vezetőkkel szemben. denki előtt, hogy a munka ha­tékonyságának emelése, ajoob minőségű munka megköveteli az ismeretek bővítését. A hét­köznapi látszatból arra lehet következtetni, hogy a korsze­rű termelőeszközök játsszák a fő szerepet a munka termelé­kenységének növelésében. Nem tagadva a modern, technika fontosságát, rá kell mutat­nunk arra a tényre, hogy a gépek állandó fejlesztésének lehetősége mindenekelőtt a munkaerő újabb és újabb is­meretéből bontakozhat csak ki. Élethivatásuknak választják A megye élelmiszer-gazdasá- ganak fejlődése nagymérték- Den függ attól, hogy a terme­lőmunkát végző dolgozók és az Irányító vezetők elméleti felkészültsége milyen színvo­nalon van Hiszen a mezőgaz­dasági üzemekben meg kell küzdeni a kedvezőtlen termé­szeti adottságokkal, sikerrel kell alkalmazni a korszerű technológiát és a kémiai sze­reket. Az új gépek, berende­zések kezelése, az új termesz­tési és állattartási eljárások meghonosítása elképzelhetet­len kellő szakismeret nélkül. Kedvező tendencia bonta­kozik ki a megyében. Egyre többen, ismerik fel az élelmi- szeripari szakmák jelentőségét Ennek fényes bizonyítéka, hogy a továbbtanuló fiúk és lányok, mind többen választ­ják élethivatásukként. A szé- csényi mezőgazdasági szakkö­zépiskolában ez évben is több volt a jelentkező, mint ameny- nyit fel tudtak venni. Ez a helyzet azért alakult ki, mert jó kapcsolatokat építettek ki a termelőüzemekkel és az álta­lános iskolákkal. Továbbá az üzemek ösztöndíjrendszerü­ket is finomították, fejlesztet­ték. A szakközépiskola keretei között folyik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek középká­dereinek továbbképzése is. Egyre többen jönnek rá arra, hogy a szaktudás is elhaszná­lódik a fokozott műszaki, ag­rotechnikai haladás következ­tében. A szakmunkásképzésben is némi előrehaladásnak lehe­tünk tanúi. A rnegyében csak egy helyen, a balassagyarmati intézetben, folyik szakmunkás- képzés. A mai napig is gond, hogy a megye gazdaságaiból viszonylag kevés fiatalt isko­láznak be. Pedig a megyei cél­kitűzések szerint kívánatos, hogy a növénytermesztésben A legfiatalabbak közé tar­tozik Sirkó Irén a Fém- és Vastömegcikk-készítő Ipari Szövetkezet rétsági üzemégy- ségénél. Fiatal maga az üzem is, így nem lehet csodálni, hogy a dolgozók tekintélyes hánya­da is fiatal- tizen-, meg hu­szonéves. Az Ifjú Gárda Bri­gádnak például húsz tagja van, ifjúsági brigád, akár KISZ-brigádnak is lehetne ne­vezni, hiszen nagyjából ők alkotják a KISZ-szervezetet. — Igyekvő, szorgalmas bri­gád — mondja róluk az üzemvezető. S ez valóban igy van, a számok és a brigádér­tékelések is ezt bizonyítják, mert a legutóbbi felmérések szerint a szövetkezeti „rang­sorban” igen előkelő helyen állnak. Ennek a brigádnak a tagja Sirkó Irén. Még csak tizenhat éves. Ilyen korban az ember­nek még jóformán nincsen élettörténete, múltja alig van, jövője annál inkább. Az élet­rajzát, ha nagyon akarja- né­hány mondattal el tudja in­tézni. — Ötvenhatban születtem — mondja kicsit gépiesen, mint­ha még mindig valami „nem­szeretem” tantárgyból monda­ná föl a leckét. — Elvégeztem az általános iskolát Borsos- berényben, ahol lakunk, utá­na jelentkeztem fodrásztanu­lónak Salgótarjánba. Föl is vettek, de aztán helyette még­is inkább dolgozni mentem. Ebben az üzemben az év ele­jétől dolgozom. Ennyi az egész. Várakozva rámnéz, vajon ezek után mit fogok kérdezni. Szép, tiszta szeme van, nyílt tekintetű, kis kezét az ölébe ejtve ül a szé­ken, néha megigazítja szökés haját. Szűkszavúsága később feloldódik. Mert nagyon sok kérdésem van. Egy munkás­élet indulása az övé, hogyne lenne kérdésem. Vajon milye­nek az első benyomásai a nagybetűs „ÉLET”-ben? Hon­nan, milyen körülmények kö­zül indult? Milyen tervei van­nak, s vajon merre visz majd az útja a jövőben? Megtudom tőle, hogy köze­pessel végezte az általános is­kolát, pedig ha egy kicsit szorgalmasabb — így mond­ja —, -,tudtam, volna Jobban is tanulni”. — Az élővilágot, meg a biológiát azt szerettem — teszi hozzá gyorsan. — A többit nem annyira. A fod­rászszakmába azért nem mert belevágni, mert a szülei nem bírták volna anyagilag. Hatan vannak testvérek, írón­ké a negyedik a sorban, Kar­csi és Mária már családot ala­pítottak, János meg éppen ka­tona, majd most fog leszerel­ni," két kisebb testvére pedig még iskolás. Édesanyjuk be­teges, a szívével van baj. Édesapjuk kőművesek mellett dolgozik Budapesten, így hát keveset van otthon. Ilyen kö­rülmények között Irénke a legnagyobb támasza és segít­sége édesanyjának. Arról is beszéltünk, hogy a lányokat általában a fiúk­nál hamarabb foglalkoztatja a házasság gondolata, ő már most bármit meg tud főzni, de ezzel nem szokott dicse­kedni. Mert éz manapság nem .,divat”. Persze, , kelengyére azért még nem gyűjt, annyi­ra nem komoly a dolog. Elég jól keres az üzemben. A bri­gád kempingasztalokat ké­szít. A múlt hónapban példá­ul ezernégyszáz forint körül volt a keresete, de ezerötszá­zat is vitt már haza. Ez iga­zán nem rossz, jut belőle ar­ra is, hogy saját magának megvegye, amit szeretne, ami­re szüksége van. — Nagyon szerettem volna fodrász lenni, de most mái lemondtam róla — mondja. — Jól érzem maigam itt az üzemben, meg a brigádban. A munka nem nehéz, csak agy kicsit piszkos — mutatja a köpenyét. Azt is elárulja, hogy jelent­kezett gépíróiskolába, még nem tudja, hogy mikor kez­dődik a tanfolyam, de feltét­lenül szeretné elvégezni. No. meg a gimnáziumon is gon­dolkozik, van kihelyezett le­velező tagozat Rútságon, le kel­lene érettségizni. Irénke vi­dám és bizákodó. Annyira határozott és magabiztos, ha egyszer valamire rászánja ma­gát. egészen biztosan végig­csinálja. Azt kívánjuk neki, hogy így is legyen! Szegedi József, az MSZMP KB alosztályvezetője A korszerű mezőgazdasághoz tartozik, hogy a földek könnyen megközelíthetők legyenek, zavartalanul lehessen a termést szállítani. A pásztói termelőszövetkezet a muzslai föl­dekhez korszerű utat és hidat építtetett. Igaz, több millió forintot fordítottak rá, de ez megtérül a tsz-nek a szállításban. Képünkön a vízlevezetőt kövezik. Kulcsár felvétele K. S. | NÓGRÁD - .1972, október 10., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom