Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

Rágalmazók a bíróság előtt

Olvasóink közül talán emlékeznek néhányan az 1971. októberében megjelent „Rágalmazás” című cikkünkre, amelyben olyan olvasóinkat voltunk kénytelenek elítélni, akik lapunk hasábjait akarták felhasználni arra, hogy rágalomhadjáratot indítsanak egy asszony ellen. Hogy az ügyre visszatérünk, az a magyarázata, hogy most a Salgótarjáni Járásbíróság is ítélkezett Pásztor Árpádné (Kapéri Katalin), Kapéri Antalné és Túrái Gábor fölött. Természetesen sokkal szigorúbban, mint mj: Aljas indokból, sajtó útján elkövetett rágalmazásért Kapéri Katalint és Kapéri Antalnét 3—3 hónapi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, Túrái Gábort pedig 2500 forint pénz- büntetésre ítélte.

Emlékeztetőül annyit, hogy 1971. októberében lapunkhoz

két panaszos levél érkezett. Az egyik a „Csalás vagy árdrágítás” címet viselte, és azt az állítást tartalmazta, hogy a levél aláíróját, Túrái Gábort a 'havi autóbuszbérlet vásárlásakor harminc forinttal becsapták. Miután a levélíró azt állította, hogy tanúval is tudja bizonyítatni a történteket, a levelet közzétettük a lapban. Ponyi Julianna, akiről a levél szólt, ellátogatott szerkesztőségünkbe, és ekkor kiderült, hogy a levélíró tanúja Kapéri Katalin, aki egyszersmind Pásztor Árpád második felesége. A csalással gyanúsított személy pedig az első feleség, akitől Pásztor Árpád elvált. Mindkét asz- szony a Volán 2. sz. Vállalat dolgozója, forgalmi szolgálat- tevők. Közben azonban még egy levelet kaptunk Szűcs Pálné aláírással, „Bérletet szerettem volna vásárolni”

Pálváxati felhívás

•7

A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Központi Sajtószolgálat szerkesztősége pályázatot hirdet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői részére. A pályázat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a kormány 1971. évi decemberi határozatainak sikeres végrehajtása érdekében feltárjuk és minél szélesebb , körben közkinccsé tegyük á mezőgazdasági szövetkezetek vezetőinek az üzem- és munkaszervezésben, a közös gazdaságok vezetésében, a szövetkezeti munkaverseny és szocialista' brigádmozgalom irányításában szerzett legjobb gyakorlati tapasztalatait, eredményesen alkalmazott munka- módszereit.

Ezért felhívással fordulunk a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőihez . — tsz-elnökökhöz, -elnökhelyettesekhez, párttitkárokhoz, főagronómusokhoz, főmérnökökhöz és üzemágve- zetőkhöz —, hogy a pályázat keretében írják meg azokat a személyes tapasztalataikat, gyakörlatbán jól bevált, konkrét esetekkel, példákkal illusztrált vezetési módszereiket, amelyek megfelelő adaptálással más közös gazdaságokban is alkalmazhatók.

A pályzat lebonyolítása és feltételei:

1. A pályzatot két kategóriában hirdetjük meg:

a) a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek vezetői;

b) az átlagos, vagy annál jobb körülmények között gazdálkodó közös gazdaságok vezetői részére.

2. A pályázatra beérkező írások értékelésé két szakaszban történik: a) első szakaszban minden megyében külön-külön a megyei lap szerkesztősége mellett alakult zsűri bírálja el a beküldött írásokat, és azok közül a legjobbnak minősített 4—5 írást továbbítja az országos bíráló bizottságnak;

b) második szakaszban a megyei bíráló bizottságok által beküldött írásokat a TOT és a Központi Sajtószolgálat által alakított országos zsűri bírálja el, s közülük választja ki a díjazásra, illetve or- szágö^'ktrzlégre-altólffiasákat.

3. Pályadíjak szövetkezeti kategóriaként külön-külön:

1 db. I. díj 7000 forint

2 db. II. díj egyenként 5000 „

3 db. III. díj . . 4 db. IV. díj *

A helyezésnek megfelelő pályadíjon túl, a szerzőket megilleti a megyei lapokban való közlésért a Központi Sajtószolgálattól járó egyszeri honorárium is. A pályadíjakat nem nyert, de a sajtóban közlésre kerülő írások szerzőit ugyancsak honorárium illeti meg.

4. A pályázatra küldött írások kívánatos terjedelme 6—8 ritkán gépelt oldal.

5. A pályázatra benevezett írások beküldésének határideje 1972. december 1.

4000 „

3000 „

6. A cikkpályázat nyílt, a beküldött íráson fel kell tűn* tetni a szerző nevét, beosztását, pontos lakcímét, a szövetkezet megnevezését és telephelyét.

7. A pályaműveket áz alábbi címre kérjük beküldeni: NÓG- RÁD Szerkesztősége Salgótarján, Petőfi u. 1.

8. A pályázat eredményhirdetésére és a pályadíjak átadására 1973, január 15-én, Budapesten kerül sor.

címmel. Ez a levélíró arról panaszkodott, hogy egy hatodikai napon hiába várakozott a helyijérat pénztára előtt, mert a pénztáros nem volt a munkahelyén. Kiderült, hogy ez a levél is Ponyi Julianna ellen irányult, aki mindezek után feljelentette Kapéri Katalint rágalmazásért. Amikor kérdőre vontuk Kapéri Katalint, behozta a szerkesztőségbe édesanyját, Kapéri Antalnét, és közölte, hogy azonos Szűcs Pálnéval. Kérdésünkre, hogy miért nem a saját nevét írta a levél alá, ezt mondta:

— Jogom van álnevet használni.

Bizonyára úgy gondolta, hogy írói álnevet, hiszen levele — sajnos — megjelent a lapban.

A tárgyaláson a következők derültek ki: A leveleket írás- szakértő vizsgálta meg, és megállapította, hogy a „Túrái Gábor” aláírását viselő levél Kapéri Antalnétól származik. Miután Túrái a bíróság előtt elismerte, hogy a levelet ő írta, a bíróság úgy ítélte meg, hogy Túrái diktálta a levelet Kapéri Antalnénak. A második levél gépírásának kézeredete nem volt tisztázható, de a névaláírás kétségtelenül Kapéri Antalnétól származik. A legnagyobb baj azonban nem az, hogy hamis neveket használtak. A baj az, hogy rágalmaztak. Ahogyan Katalin mondotta a tárgyaláson:

— Ha a levélíró igazat írt, akkor jellemes „alak”, ha nem az igazat írta, akkor jel- lemtelen.

Maga állította ki a bizonyítványt saját magáról. Mert mi derült ki a tárgyaláson? Az, hogy hatodikén bérletet nem is árusítanak. A másik levélben szereplő harminc forint, amellyel Túrái Gábort állítólag becsapták, a velünk való beszélgetésekor öt forintra csökkent, a tárgyaláson pedig felugrott húszra. A tanúk szerint azonban két darab kétforintosról volt szó, amely becsúszott a tolóablak alá, amikor Ponyi Julianna kiadta a visszajáró pénzt. És ezt a négy forintot is visszaadta Túráinak.

Ä tényék'azonban nem sokat számítanak Kapéri Katalin szemében. Nem elég, hogy rágalmazott, még víszontkere- setet is indított Ponyi Julianna ellen, hamis vád címén. A tárgyaláson nyeglén, szemtelenül viselkedett Kapéri An- talnéval együtt.

Nem a mi dolgunk, hogy megítéljük, miért akarta tönkretenni Kapéri Katalin Ponyi Juliannát. Erkölcsi bizonyítványt sem kérhetünk minden olvasónktól, akinek panaszos levelét jóhiszeműen leközöljük. De a mi feladatunk, hogy a nagy nyilvánosság tudomására hozzuk, milyen súlyosan büntetheti a törvény azokat, akik a sajtót akarják felhasználni tisztességtelen céljaik elérésére.

Szőghy Katalin

Két dudás egy községben

Legtöbb községünkben a termelőszövetkezet a legnagyobb termelőegység, ahol a falu lakosainak a zöme dolgozik. Különösen így van ez manapság, amikor a szövetkezetek egyre jobban gépesednek, és a gépek, a paraszti munka megváltozott jellege mindig több és több fiatalt vonz visz- sza a falubeli munkalehetőséghez. A termelőszövetkezetbe a legritkább esetben járnak be dolgozni más vidékekről: így a faluban működő tsz érdekei általában teljesen azonosak a község érdekeivel: hiszen tagjai egyben a község lakosai is.

Az érdekazonosság tudatosítása és gyakorlatban való foganatosítása nem mindenhol történik meg. Jó példa is akad azonban szép számmal: a rétsági járásban többek között Diósjenőn.

*

Diósjenő 2850 lakosú, tehát körülbelül 900 család lakja. 350-450 tagja van a helyi — és jól működő — termelőszövetkezetnek, másfél százan dolgoznak a helyi VILTESZ- üzemben, de vannak eljárók is. majdnem ötszázan.

A község rendezett főutcáján kétszintes épületek is sorakoznak. A fekvése is szép, nem kell messze menni a di- ósjenőieknek, ha kirándulni akarnak. A szemerkélő hideg

Közös érdekekért

eső ellenére látszik, hogy van „élet” ebben a községben.

— Váchoz, Budapesthez közel vagyunk, jól ellátott a község. A fiatalokat vadonatúj művelődési ház, szép presszó várja, ezért nem kell elmenniük. Igaz, új házak mostanában nem épülnek, mert a hetven házhelyet, amelyet kijelöltünk, nem hagyták jóvá Budapesten, de a község lakóinak száma ennek ellenére sem csökken. Üj részünk is van: a háború utáni időszakban nyolc—tíz új utca létesült. És nemcsak ezeknek a? új utcáknak az állapota jó nálunk! — mondja Garai Lajos tanácselnök.

A tanács és a termelőszövetkezet jó kapcsolatára terelődik a szó. Bizony a járdásí- tási program túlteljesítése is ezen fordult meg.

— A termelőszövetkezet ingyen átengedte a betonkeverőt, és most is, akár más alkalmakkor, amikor szüksége? volt. ingyenfuvart biztosított

A falu összefogása kellett ahhoz is, hogy a „hősi emlék— közös erővel

mű” tervei elkészülhessenek: a tanács ötvenezer forintja mellé a VILTESZ és a tsz is harmincezret ajánlott fel a nemes ügyre. A művelődési ház működésébe is besegít a termelőszövetkezet, évi 15 ezer forinttal járul hozzá a költségvetéshez. De a tsz tartja fenn a falu sportkörét is: a focicsapat első a járásban — sorolja a tanácselnök.

♦

Az együttműködés természetesen nem egyoldalú, a tanács is segíti a termelőszövetkezetet. ha gondja van: legutóbb is — nem először — ideiglenesen lakáshoz segítette a tsz egyik új szakemberét. A kölcsönlakás mindkét félnek kedvező megoldás: a tsz így le tudta telepíteni a megfelelő szakembert, a tanács viszont jövőre olyan lakást fog visz- szakapni, amelyet a termelőszövetkezetiek időközben

komfortossá alakítottak.

A termelőszövetkezet emeletes irodaházában színes

Megyeszertc megkezdték a cukorrépa betakarítását. Tapasztalatok szerint jó a termés. A holdanként! átlag felül van a 200 mázsán. A mátraverebélyl tsz 20 holdas tábláján Bene Pálné vezetésével dolgozik az egyik asszonybrigád. Feladatuk a cukorrépa betakarítása. A munka elején vannak. A termésátlag ebben a táblában is jó. Semmi más, csupán az időjárás zavarja munkájukat. Gyakori a Mátra tövében az eső, ami kellemetlenül hideg

Kulcsár felvétele

Lexikon — sznoboknak

Sok bírálat éri a Színházi Kislexikont (Gondolat, 1969) koncepcionális okokból, főleg aránytalanságai miatt, hadd essen most szó néhány tartalmi tévedésről. Annál is inkább, mert a Déryné-év- forduló némi aktualitást ad észrevételeinknek.

Ezekben a napokban, amikor a Jászberényben született és Mickolcon elhunyt Déryné Széppataki Róza. halála- nak századik '■ évfordulóján minden alkalmát megragadunk az emlékezésre, bizonyára gyakrabban kézbe kerül a Színházi Kislexikon is. Többek között megtudhatjuk belőle,' hogy színjátszást Déryné Murányinétól tanult. A lexikon jelez a Murányiné címszóra is, ahol bizonyára ‘öbbet is megtudhatnánk, ámde az M-betűnél hiányzik a Murányinéra vonatkozó fejezet.

Egy lexikontól - joggal várhatunk el több pontosságot, mert egyébként csak a sznoboknak tesz jó szolgálatot, elárulván színészek és színésznők születési évét és egyéb intim adatait!

<L.)

sky-bútorokkal berendezett irodában találkozom a „másik fél” képviselőivel: az elnökkel, Adamcsik Pállal és a párttitkárral. Sógor Lászlóval.

Sógor László kezd beszélni:

— A jó együttműködés alapvető feltétele, hogy kölcsönösen tudjon a tanács és a tsz egymás feladatairól, gondjairól. Nálunk az a gyakorlat alakult ki, hogy a tanács elnöke, Garai Lajos valamennyi ülésünkön megjelenik. És fordítva is hasonlóan történik, képviselve van a tsz a tanácsban: ketten — az egyik az elnök elvtárs — vb- tagok. A tanácstagok között pedig tieznegyen vannak a termelőszövetkezet tagjai közül! ök azután igazán ismerik mindkét terület gondjait, és saját érdekük, hogy a megoldást itt is, ott is szorgalmazzák.

*

Adamcsik elnök kérésemre kutat az emlékezetében: ml mindenbén került sor konkrét együttműködésre a falu érdekében. Ahogy sorolja, a közös kezdeményezéseket, akciókat, bele-belenézek a jegyzetfüzetembe. A két elnök most is „szinkronban” van. Ennek pedig a diósjenőiek látják hasznát, ami a tanácson és a termelőszövetkezetben is a legnagyobb eredmény!

Virág F. Éva

A héten történt

A könyv misszionáriusa

— Jó napot kívánok, a Művelt Nép könyvterjesztőtől jöttem. Könyveket szeretnék megvételre ajánlani.

Így mutatkozott be Atzél Endre a Diósjenői községi Tanácson. („Könyvterjesztő, ügynök? Neveznek minket minden néven. A személyi igazolványomban egyébként szervezőként szerepelek.”)

S mert látja, hogy a tanácsi dolgozók szemében érdeklődés csillan, nyomban kipakol az asztalra jó néhány színes műanyag borítóba csúsztatott ajánló jegyzéket. Témák szerinti sorozatokat tartalmaznak a lapok. Míg az eljövendő ügyfelek a listákat böngészik, addig beszélgetünk.

Mint mondja, 6 az egyetlen az országban, aki könyvtáros végzettséggel rendelkezve járja a falvakat, városokat, egyengeti az olvasás útját.

— Bizonyába előny ez a könyvterjesztésnél?

— Ahogy vesszük- Előny, mert tudom, melyik könyv mit ér. Ugyanakkor.: hátrány.is, mert,..kept.e|en.vagyok, megállni',' hogy* a rossz, értéktelen könyvről lé né Beszéljem áz embereket, s ilyenkor tulajdonképpen magamnak vágyók ellensége.

— Gyakran él az ajánlás lehetőségével?

— Nem mondhatnám.

Elém tol egy porspektust, rajta a Világirodalom Remekei vastagbetűs cégére: „Leveszi válláról a válogatás gondját!”

— Hát, erről van szó Amondó vagyok, hogy az én vál- lamról ne akarja senki levenni a válogatás gondját, hiszen ez a legnagyobb öröm a könyvvásárlásban. A választás élvezetében nem szívesen zavarok senkit. Viszont nem tudom megtagadni könyvtáros mivoltomat sem, különösen akkor kap el az irányítás láza. ha fiatalokról van szó. Nem mondom, hogy például ne olvassanak krimit, de nem biztos, hogy ezeknek feltétlenül ott á helyük a házi könyvtár polcain.

— S mit ajánl az ügyfeleknek?

— Nehéz dolog ez, hiszen az ajánló vállán a felelősség. Általában nincsenek külön reklámozott kedvenceim. Itt van viszont Szerb Antal: Magyar irodalom története című kötete, amit legszívesebben mindenkivel megvetetnók. Alapkönyv, amely nem hiányozhat a könyvespolcokról,

— Kik a „legbiztosabb” vásárlók?

— A főiskolások, egyetemisták és a kiskatonák. De most jöttem például a diósjenői iskolából, két pedagógust találtam benn, fizetésükhöz képest szépen vettek könyvet. A Viltesz pedig valósággal imponáló érdeklődést tanúsított. Nemcsak az üzem vezetője rendelt, hanem jöttek az esztergályos fiúk iS és rengeteg könyvet vásároltak. Sőt, mondták, menjek máskor is, várnak. Tulajdonképpen „nehéz keresztmetszet” ma már nincs.

Közben kitesz az asztalra egy Pradó-albumot,. mint mondja: minden kötelezettség nélkül, csak szívfájdításkép- pen. Az asszonyok lapozgatják a szebbnél szebb reprodukciókat, majd nehéz sóhaj kíséretében visszaadják. Részlet ide, részlet oda, erre egyelőre nincsen pénz, pedig gyönyörű. De a mag már elhintve, a Pradó nevet nem fogják elfelejteni.

A könyvterjesztő-tapasztalatairól kérdezem.

— Sajnos, a nagy fizetésű emberek arányaiban nézve keveset költenek könyvre. Inkább kocsi- meg víkendházgon- dokban fő a fejük. Ugyanakkor egy 300 forintos ösztöndíjjal gazdálkodó fiatal akár 150 forintot is kiad könyvre.

— Milyen módszerrel dolgozik?

— Az alap a következő: úgy, hogy ne égjen a bőröm, ha egy ügyféllel másodszorra is összehoz a sors. Ebben már benne van az ajánlás felelőssége és egy sor más dolog is. Vannak kuncsaftjaim, akik teljes bizalommal támaszkodnak a véleményemre és ez alapján bővítik könyvtárukat. Persze akadnak kollégák, akik egy helyre csak egyszer mennek, megvan rá az okuk, hogy miért. Rövid távon lehet, hogy kifizetődő ez, de perspektívában a saját módszeremet tartom a jobbnak és tisztességesebbnek. Az üzlet mellett kicsit misz- szió is ez a foglalkozás, s az a becsületes, ha ennek szellemében dolgozik az ember.

Órájára néz, feláll. Nem volt eredménytelen a látogatás, 600 forintos rendelésről tölti ki a papírt.

— Sokat fecsegtem — mondja nevetve. — Más a helyemben már a hetedik határban járna. Én most tulajdonképpen „megcsúfoltam” a szakmát — és kis grimaszt vág a megjegyzés mellé.

Pedig hát inkább a szakma rangjáról volt itt szó, mint megcsúfolásáról. Szendi Márta

NÓGRÁD — 1972. október 8., vasárnap 5