Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

£)« h6nop a pärliskßSön Voltam az a legény... Volt egyszer egy világos hajú, kék szemű legény Hé- halomban, aki nem sokat tö­rődött a világgal. Azt tette, amihez éppen kedve volt. Nem ilyennek született, hanem a felnőttek tették ilyenné. Ügy kezdődött, hogy a terme­lőszövetkezeti közösség isko­lára küldte gépszerelőit, örült a fiú és nagyon büszke volt. Szorgalmasan is tanult, amíg az egyik nap váratlanul be nem következik a fordulat. Egyikük senv viselkedett szelíd bárányként. De társa, kitűnő­en leplezve magát a tanítók előtt, agyafúrt fickó volt. Ebédhez siettek, zajosan, éhesen. Szembe vele ferde te­kintettel a kötekedő, aki egy hirtelen mozdulattal feléje kapott és felborította tányér­ját. Ó nekiugrott és kirázta a gúnyájából. A tanár a vere­séget szenvedő fiú segítségé­re sietett, nem kérdezve, ho­gyan történt a dolog. Azt is ki­osztotta és mielőtt kiutasítot­ták volna, hátat fordított az iskolának. Számára keserű napok következtek. Az igaz­ságot gyászolta. A falujából is mennie kellett. Űtrakelt hát. A gépjárművezetést azért ki­tanulta. A szakmában dolgo­zott, de távol az otthontól. Amikor az igazsága veszélybe került, öklével védte azt meg. Akkor is, ha vélt volt ez az igazság. — En voltam az a legény. Nevem: Válóczi József. Vol­tam. mert az a legény már nincs. Hazatért, és azóta nős­ember lett... Kemény most az élet kint a földeken. Héhalom határá­ban a Kispaskon szabadjára vágtázott a szél. A Mátra fe­lől jött és hideg esőt hozott. A laposon dolgozó emberek nyugtalankodtak. Maksa Ist­ván, a traktoros sebesebben haladt maga mögött a vető­géppel. Szita János a vetőgé­pen jobban megsínylette az időjárást. Neki nincs fülke, amiben meghúzódhat. De vet­ni kell, itt az ideje. Aztán jött az öreg Vincze János, öt is nyugtalanította az eső. Üe- törték a háztáji kukoricát, vinni kéne befelé. Maksa ar­ra gondolt a fordulónál, hogy segíteni kellene, ne fagyo6- kodjanak már az estében a Kispaskon. Egy fogatos is vág­tázott a kukoricás felé. Tá­volról lánctalpas traktor kö­zeledett. szalnialehúzót ci­háit maga után. Zúgott, moz­gott a határ, süvöltött hozzá a szél. A Kispaskonra kiment az elnök is, Szűcs János. Egy vetőgép állt magában a dű- lőút mentén. Azt nézte, Mak- sát vonta kérdőre. — Miért áll ez a gép? — Franka Sanyi vetett ve­le, de most elszaladt á szal­malehúzóért. Ha itt vég­zünk, átmegyünk és lehúzzuk a szalmát — mutatott az úton túl zöldellő táblára. — Ezen a vetőgépen ki a faros? — így az elnök Fran­kéhoz. — Válóczi Jóska, a trakto­ros. Lerohadt a gépe ... — Megint Jóska? — mor­gott az elnök. A lánctalpas odaért, ahol az elnök körül tűkön álltak az emberek. Franka után Váló­czi is kimászott a vezetőfül­kéből. Szűcs János, a tsz elnöke rosszallóan nézett Vá- lóczira, akinek ritka haját összekuszálta a szél. Mente­getőzött az elnök előtt. — Minden fizetésnél ezer forintom bánja! öreg az a gép... Az elnök nem vitatkozott. Abba sem szólt bele, mi történik Vincze háztáji kuko­ricájával. A traktorosokra biz- la a megoldást. Majd be­osztják a munkát. Válóczin felejtette a tekintetét, Szo- kolai Tamas, a gépcsoport ve­zetője elmondta neki mi tör­tént Jóska gépével. Kiment a hengerfejpakolás. Ilyen eset­ben a gép vezetője a felelős, mert elmulasztotta ellenőrizni a motort, az olajat. — Nagyon bánt. Restellem Is — mondta Válóczi. A gépcsoport vezetője is el­ismerte. hogy öreg masinát oíztak Jóskára. Olyan sok minden történt mar körülötte, hogy bizalmatlanok még ve­le szemben. Különb gépet nem mernek rábízni. Bizo­nyítania kell, most már itt az ideje, mert nemcsak ma­sáról, hanem Rózsa Annáról, aleségéről is gondoskodnia teli. Gondolni kell arra is, hogy nem maradnak örökké ketten. Ami volt a legény­életben, az már elmúlt. Most is milyen veszteség egy csa­ládos embernek ezer forint. Nincs traktora, kénytelen a vetőgépet kezelni traktoros lé­tére. De, hogy. nincs traktora, annak ő Is oka, nem csupán az öreg gép. Franka Sándor védte Vá- lóczit. — Ami Jóskával megtörtént, mindenkivel megeshet. Ez jólesett Válóczinak. Fel­derült az arca is. Nem rossz ember 6, szeret dolgozni. Könnyelmű volt, de ennek most már véget kell vetnie, mert már nincs meg az a le­gény, Pajtapusztán egy fia­talasszony várja. — Sietek is haza, ha vég­zünk. Szeszélyes az időjárás a Kis­paskon. Előbb még esett, nyar­galt a hideg szél, most meg már kiderült... Bobál Gyula Mini szögverő és hutakész váza Salgótarjáni szakmunkástanulók moszkvai sikere Moszkvában, a Szovjetunió népgazdasági kiállításának területén a Komszomol KB rendezésében megnyílt a „Fia­talság a tudományos-technikai forradalomért” című műszaki kiállítás. A rendezők jóvoltából több pavilonban, népgazdasági agak szerint hatalmas anyag­gal ismerkedhettek meg a látogatók és egyúttal képet alkothattak maguknak a szov­jet köztársaságokban a fiata­lok körében, a gyárakban, üzemekben, kutatóintézetek­ben, egyetemeken, mezőgazda- sági szövetkezetekben, úttörő­táborokban, széleskörűen el­terjedt újító- és a gazdaságos termelés elősegítésére irányu­ló, valamint a tudományos­technikai forradalom vívmá­nyait népszerűsítő mozgalom­ról. Az idei kiállítás egyik fő újdonsága, hogy a Kozmosz- pavilonban a testvéri szocia­lista országok fiataljainak munkái is szép számmal he­lyet kaptak. Hazánkat — hogy csak a legfontosabbat említ­sem — az Ikarus gyár autó- modelljei, a Videoton-televizió, -rádió, Csepel Vas- és Fémmű modelljei, a Tiszai Vegyi Kombinát termékei, Bakony Művek Zsiguli-alkatrészei, va­lamint az Egyesült Izzó ter­mékei képviselték. A sorban, ha nem is a legfontosabb he­lyen, de az érdeklődést és si­kert tekintve szépen szerepel­tek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakmunkástanulói a működő automata szögverő modelljével. A látogatóknak a modell annyira tetszett, hogy a kiállítás időtartama alatt szinte szünet nélkül gyártotta % miniszögeket. Idősebb szov­jet vasasmunkások igen elis­merően szóltak róla. A magyar részleg mindemel- let képet adott a látogatóknak a KISZ védnökségeiről, illet­ve a különböző ifjúsági ter­melési mozgalmakról igen öt­letes grafikai megoldású tab­lók, óriás fényképek segítségé­vel. A KISZ központi bizottság jutalomképpen 35 fiatal szak­embert, ifjúsági vezetőt dele­gált a kiállításra, akik az ér­deklődőknek részletes előadást tartottak a kiállított termé­kekről, modellekről, a szaba­dalmakról. (Megyénkből e so­rok írója részesült abban a megtiszteltetésben, hogy ezen az igen tanulságos nemzetközi seregszemlén részt vehetett.) Közvetlenül a magyar rész­leg mellett az NDK-ból a FŐJ rendezte meg a német fia­talok kiállítását. Német elv­társaink különösen mérőmű­szereikkel, ötletes kéziszer­számaikkal tűntek ki. A cseh­szlovák fiatalok gyönyörű hu­takész vázákkal és finom, csiszolt edényeikkel lepték meg a látogatókat. A román ifjúkommunisták meghökken­tően merész épületmaketteik- kel és légpárnás raktári tar­goncájukkal váltottak ki elis­merést. A lengyel fiatalok öt­letes barkácsgépekkel és kis­gépekkel szerepeltek. A bol­gár fiatalok számológépekkel és egy automatizált raktár működő modelljével nyerték meg a látogatók tetszését. A szovjet fiatalok munkái­ról hosszú oldalakat lehetne írni, mivel az ő anyaguk több pavilonban kapott helyet ipar­áganként. Tájékoztatásul úgy érzem elég, ha gnnyit köz­lök, hogy a fiatalok újításai, r Szovjetunió népgazdaságában több millió rubelre tehető. A műszaki delegáció az egy hét alatt mindennap a kiállításon dolgozott. Vasár­nap csoportosan megtekintet­tük a Kremlt, a Tretyakov Képtárat és leróttuk kegyele­tünket a Lenin-mauzóleum- ban. A kiállítás, mely több hétig tart nyitva, jó szolgálatot tesz arra, hogy hazánk és a salgó­tarjáni szakmunkástanuló fia­talok jó hírnevét jelentősen növelje. Soós Károly, a salgótarjáni városi KISZ-vb ' tagja Határozottság, önbizalom, társadalmi aktivitás MA MÄR elmondhatjuk, hogy „teljes üzem” van Sal­gótarjánban, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottságának Ok­tatási Igazgatóságán. Megtel­tek a tantermek, zsúfoltak a folyosók. Délelőtt a most kez­dődött öthónaipos bentlakásos pártiskola hallgatói, délután már az esti egyetem, a szako­sítók növendékei „uralják” a termeket. Ami közös bennük az, hogy valamennyien a mar­xizmus—leninizmussal ismer­kednek, még akkor is, ha ezt a tanulmányt különböző szin­ten folytatják. Szünet van az öthónapos pártiskolások számára. Nem hosszú ez az idő, alig 10 perc. Kisebb-nagyobb csoportok ala­kulnak az iskola folyosóján. Vitatkoznak. Az előadáson? Az irodalmi anyagon? — A hét első napján kez­dődött az öthónapos pártisko­la. Alapfokú káderképzés ez. Annák ellenére, hogy alig né­hány nap van mögöttünk, megállapíthatjuk, hogy jó a tanfolyam összetétele — tájé­koztat a beszélgetés során dr. Horváth Istvánná tanár, a tanfolyam vezetője. Szót váltunk az öthónapos pártiskola célkitűzéseiről is. •— Az öthónapos pártiskola a közbeeső pártbizottságok, a csúcsvezetőségek, nagyobb alapszervezetek titkári és a megyei, járási-városi, nagy­üzemi függetlenített tömeg­szervezeti vezető funkciók eredményes ellátására készít fel. E célkitűzés feltételezi, hogy az iskolára kerülő hall­gatók rendelkezzenek középis­kolai képzettségnek megfelelő általános műveltséggel, a mar­xizmus—leninizmus esti kö­zépfokú iskola tananyagának megfelelő politikai előképzett­séggel, előzetes párt- vagy tö­megszervezeti, illetve tömeg­mozgalmi tapasztalattal. — A hallgatók az öthónapos képzési idő alatt feldolgozzák a párt megyei végrehajtó bi­zottsága által jóváhagyott te­matika ismeretanyagát. Az ok­tató-nevelő munka folyamatá­ban alakítjuk személyiségüket. Fejlesztjük tudatukat és gon­dolkodásmódjukat, szilárdít­juk szocialista meggyőződésü­ket. Szélesítjük és több síkúvá tesszük szemléletüket, fejleszt­jük tájékozódó és helyzetmeg­ítélő, kritikai érzéküket, szel­lemüket. Tökéletesítjük prob­lémalátó és -megoldó képessé­güket. Növeljük politikai ha­tározottságukat, önbizalmukat, társadalmi aktivitásukat. — A tematika é6 a tan­anyag a társadalmi szükség­letnek megfelelően tartalmaz­za a nemzetközi osztályharc alapvető kérdéseit, a szocializ­mus építésének főbb problé­máit, a politikai gazdaságtan alapfogalmait és a szocialista gazdaságpolitika főbb elveit, az agitációs, propaganda- és kulturális munka kérdéseit, a pártélet alapvető problémáit, A tananyag színvonala, feldol­gozásának módszere összhang­ban van a tanfolyam célkitű­zéseivel és a hallgatók opti­mális előképzettségének szint­jével — foglalja össze a párt­iskola célkitűzéseit dr. Hor­váth Istvánná. A FOLYOSÓ elcsendesedik. A földszinten előadás hang­zik, az emeleten külön-külön osztályokban folyik a foglal­kozás. Minden előzetes megbeszélés nélkül kértem meg három hallgatót, mondjon véleményt az Öthónapos pártiskoláról. Az első Romhányi Istvánná, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat dolgozója. — Három i a vagyok párt­tag. Azelőtt a szakszervezet­ben dolgoztam, mint műhely­bizottsági tag. December óta vagyok az alapszervezet ve­zetőségi tagja, mint propagan­dista. Ez az iskola, úgy ér­zem, nagyon hasznos lesz. Mivel még nem voltam párt­tisztségben, szükséges az alap­ismeretek megszerzése, amit a gyakorlati munkában feltét­len hasznosítani tudok majd — vélekedik a beszélgetés so­rán. De hozzáteszi: — Most itt is, és a ruhaipa­ri technikumban is tanulnom kell. Az utóbbiban a negyedik osztályt végzem. Az a vélemé­nyem, hogy a két tanulást mindenképpen össze lehet egyeztetni. Ehhez az szüksé­ges, hogy*minden időt kihasz­náljak, gazdaságosan töltsem el az órákat, itt is és otthon is. A beszélgetőpartnerok kö­zött van Bohan János, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek pártbizottságának munkatár­sa. így fogalmaz: — Nemcsak a szakmai, ha­nem a politikai ismeretek el­sajátítása, növelése is fontos a mai életben. Az a vélemé­nyem, hogy ez az öt hónap mélyebb betekintést ad szá­munkra, s nagy módszertani segítség lesz ahhoz, hogy visz­szatérve a munkahelyünkre választ adhassunk a dolgozók felvetődő kérdéseire. » Sinka Sándor, a felsőtold i Május 1. Termelőszövetkezet ágronómusa testvérével együtt érkezett az iskolára. Testvére a nógrádi termelőszövetkezet küldötte. Sinka Sándor amel­lett, hogy agronómus a közös gazdaságban, az alapszervezet párttitkára is a községben. — Kicsit fájt a szívem, ami­kor el kellett jönnöm. Sok most a munka a termelőszö­vetkezetben is. De vállaltam, mert úgy érzem, az elméleti felkészítés sokat segít majd a gyakorlati pártmunkában. Már az első napokban, a szeminá­riumokon is komoly vita ala­kult ki közöttünk a termelő­szövetkezeti gazdálkodás mód­szereiről. Ami pedig nagyon is jó dolog, hogy a vitát szak­képzett előadó tereli helyes mederbe... Talán még vala­mit. Ismerve a programot, s mivel én távoli kis faluban, a Cserhát völgyében lakom, most módom nyílik néhány jelentősebb kulturális meg­mozduláson is részt venni, ami számomra sok mindent pótol. — A rendelkezésünkre álló irodalom skálája is nagy. Él­ni kell ezzel az alkolmmal — szövi tovább a gondolatot Sin- ka Sándor. Irányítottan, tudo­mányos igénnyel tanulhatjuk a marxizmus—leninizmust. Olyan témákat vitatunk, ame­lyek valóban „belevágnak” a gyakorlati életbe... Eddig ál­talánosan vitatkoztunk az em­berekkel, ezután tényekkel, érvekkel felruházva. FEGYELEM VAN a pártis­kolán. Beszélgetőpartnereim ismét elfoglalják helyüket a tanterem padjai között. Ko­molyan veszik ők is a tanu­lást. Tudják, miért vállalták az öt hónapot. Somogyvári László Che Guevara öt éve meghalt öt évvel ezelőtt, 1967. október 8-án halt meg Ernesto Che Guevara, a kiváló politikus és forra­dalmár. Argentínában született 1928-ban, gazdag család ei- sőszülott gyermekeként. Gyermekkorában sokat be­tegeskedett, de testi gyen­geségét nagy akaraterővel leküzdötte. Rendkívül iz­galmas és tartalmas élet jutott osztályrészéül. For­radalmár volt, s igyekezett minden területen ekként cselekedni, különösen at­tól kezdve, amikor kapcso­latba lépett Fidel Castró- val és forradalmár társai­val. Áldozatkészség, oda­adás, rendkívüli tanulási készség jellemezte Gueva- rát, aki a szavak és a tet­tek egységét saját élete példájával is igyekezeti bizonyítani. A népszerű ne­vén csak Ohenek emle­getett forradalmár ismerte a ■ marxizmus—leninizmus tanításait, elsősorban azo­kat, amelyek a forrada­lomra vonatkoznak. Tévedéseiben, s végső so­ron tragikus bolíviai ku­darcában, halálában fontos szerepet játszott a kubai forradalom tanulságainak nem mindenben elfogadha­tó értelmezése. Hajlott ugyanis arra, hogy a ku­bai forradalmat valamifaj­ta kötelező mintának, pro­totípusnak tekintse, szem elől tévesztve, hogy a ku­bai forradalom a latin- amerikai forradalmaknak csupán egyik lehetséges útja; se nem kivétel, se nem szabály. Che Gpevara a latin-amerikai népek szabadságharcának kima­gasló alakja. Nem kell komolyan venni Nekem nagyon tetszik a demokratizmus. Jó Is az, ha az ember beleszólhat a dolgokba, odafigyelnek rá, és adnak a véleményére. Kérem, nálunk otthon is családi demokratizmus van. Már régebben bevezettük, amikor a gyerekek egy kicsit na­gyobbak lettek, mert nem szeretünk konzervatív embereknek látszani, akik elmaradtak a fejlődésben. Azt hiszem, senki­nek sincs mit a szemünkre vetni. E téren igazán nem kis eredményekkel büszkélkedhetünk. Odáig jutottunk, hogy nálunk most már mindenki azt mond, amit gondol, ami jól­esik neki. Aztán úgyis az történik, amit én akarok. Ezt a csodálatos együttműködési készséget olyan tökély­re sikerült emelnünk, hogy arra nincsen példa a családi krónikákban. — Mégis csak tűrhetetlen, hogy heteken keresztül nem veszel porszívót a kezedbe — mondja például feleségem, kétségtelenül jogos felháborodással. Mire én: — Valóban, kedves kartársnő, indokolt a bírálat, köszönöm az építő szándékú észrevételt. Ismerve a lakás általános köztisztasági helyzetét, mind magam, mind az alám beosztott kezek és, lábak nevében ígérem, hogy sürgősen orvosoljuk a problé­mát. Ezzel haladéktalanul berontok a szobába, a beépített szekrényből előrántom a porszívógépet, kétszer elszántan megforgatom a kezemben, aztán gyengéden visszateszem a helyére. A lelkiismeretemet ekképp megnyugtatva, emelt fejjel és derűs lélekkel várom a további csapásokat, amik „nem-mosogatás”, meg „ablaktisztítás elmulasztása” miatt érnek. Természetesen, egy-két szolid megjegyzéssel magam is ápolom a demokratizmust. Egy leszakadt gombért akkora patáliát tudok csapni, hogy a heves hadonászástól az összes többi gombom is le­potyog. S mivel „retorzió” is van a világon, utána járhatok hetekig gombok nélkül, ami a férfinadrág felépítését tekint­ve, meglehetősen huzatos dolog. Mert a „módszert” a fele­ségem is jól ismeri. Mindent megígérni és semmit sem csi­nálni. Ez a hosszú élet titka. Újabban már a gyerekeink is úgy tudnak fogadkozni, akár a vízfolyás. „Jó, apu — mondják határozottan, mély átéléssel — megyünk és megcsináljuk.” És békésen tovább raj- zolgatják a papírlapra a levegőben lógó házakat és a gyön­gyökkel kirakott fejfedőben díszelgő királykisasszonyokat. Ügy látszik, valami még nincsen rendben ezzel a „házi” demokratizmussal. Bánatomban legutóbb elővettem a por­szívó gépet és kétségbeesetten kitakarítottam. Mire a nejem váratlanul felvarrta a gombjaimat, ráadásul a káposztáscve- kedlit sem sózta el. Gyermekeim szó nélkül vették a portör­lőt, meg a felmosórongyot és ők is beálltak takarítani. Nem tudom, mi történhetett velük? Csak nincsen va­lami bajuk? ' —is ] NÖGRAD - ,1972. október 8., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom