Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
Az aradi vértanúkra emlékezünk 123 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki a tizenhárom aradi vértanút, az 184ő-49-es forradalom és szabadságharc szomorú záróakkordjaként. Mint ismeretes, a szabadságharc ügye 1849. nyarán - a katonai sikerek ellenére - egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az 1848. évi forradalmakat a reakció Európa-szerte leverte, s így a magyar szabadságharcosok magukra maradtak. Tetézte a bajt, hogy az agrár- és a nemzetiségi kérdésben 1848-ban elkövetett hibák kijavítására későn gondoltak. A középnemesség egy része is - az úgynevezett Békepárt vezetésével — mindinkább a Habsburgokkal való megegyezésre törekedett. Az új Habsburg-uralkodó, Ferenc József közben elnyerte I. Miklós orosz cár támogatását, s az 1849 nyarán megindult cári intervenciónak a magyar seregek nem tudtak ellenállni; a forradalom ügyét megtagadó, teljhatalommal felruházott fővezér, Görgey Artúr, augusztus 12-én Világosnál a cári seregek előtt letette a fegyvert. Kegyetlen megtorlás áldozata lett a tizenhárom hős honvéd tábornok- Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József. Ugyanazon a napon, októbei 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első magyar független kormány elnökét is. Nagyközségi gondok, tervek A költözködő Rétság nak, ennek a tervét is megrendelték már, hogy készenlétben legyen. Jó néhány napja annak, hogy Rétságon jártunk, de az akkori mozgalmasság nyilván azóta sem változott. Rétság ugyanis ama közsé- Parkerdő Hcinkoil gek közé tartozik, ahol igen nagy a mozgás, változik a falu képe, építenek, bontanak. dig a' közművek. Két hidro- glóbusz fénylik, sokba került a hozzátartozó kúttal és nyomórendszerrel, hogy a csatornázásról már ne is beszéljünk. edagögus Negyven év a katedrán Szentirmai István portréjához — meggyőződéssel vallom — nem szükséges különösebb bevezetés vagy magyarázat: küzdelmes élete tanulságos, alkotó munkássága, ember- és hivatásszeretete elismerésre és követésre méltó ... A keserves évek Jobbágyiban született 1912- ben. Szülei parasztok voltak, de földjük — az öt kataszt- rális hold — „csak követ, izzadságot és nyomort termett”. Édesapja ezért — mint megannyi társa — a MÁV-hoz került, pályamunkásként dolgozott. Anyja, együtt a négy apró gyerekkel, a „gazdaságban” próbálta a mindennapi betevő falatot megszerezni. A gyerekeket húzta-vonta a mezőre. Ó dolgozott, azok játszottak vagy könnyes szemmel nézték görnyedő anyjukat. Az édesanya sokszor egy-egy „pászta” elvégzésekor — végignézett gyermekein, biztatóan rájuk mosolygott, s újult erővel látott munkához. mozgalomba: 1946-ban felvették a Magyar Kommunista Pártba, és pártmegbízatásként a szakszervezetben dolgozott. Különböző tisztségeket látott el: volt a szakszervenyerte az Oktatásügy Kiváló Dolgozója megtisztelő kitüntetést. Az utolsó tanév kezdeién 1972. december 16. lesz negyvenéves katedrafoglalásának ünnepe. A jelentős és boldog jubileum — mert mindenképpen az — kis szomorúságot is jelent: búcsú a pedagóguspályától. búcsúzás a megszokott és szeretett iskolától, gyerekektől, a kedves és meghitt környezettől. Igen, Szentirmai Pista bácsi a tanév végén nyugdíjba megy: mintegy utoljára „lezárja” a tanulók érdemjegyeit, értékeli az utolsó iskolai évet és elkészíti a négy évtized „leltárát”. Ebben az összegezésben segítenek tanítványai, kollégái, barátai és elvtársai. Valamennyien egyaránt tisztelik és szeretik. Mint ahogyan szereti őt felesége és négy gyermeke, akiknek „kenyeret és jövőt” adott, s akik érdemesek is voltak a szeretetre, bizalomra és támogatásra. Valameny- nyi gyermekére egyaránt Így múltak az évek. A gve- zet járási aktívája, a megyei büszke. Külön öröm számá®. - _ a An 1 A r*o Twirfir ClCÍ\7 lómfQ óc fin rekek — köztük István, a legkisebb is — felcseperedtek. A három idősebb dolgozni ment, őt pedig beíratták a hatvani polgári iskolába. 1926-ban a polgári elvégzésekor tanítóképzőbe jelentkezett, mert a falusi gyerek számára a legkézenfekvőbb a pedagógusi pálya. A továbbtanulás viszont nem volt túl egyszerű: a budai képző nem vette fel, a jászberényi is csak két év elteltével biztosított helyet. A család nem kis áldozatába került, hogy 1932-ben tanítóvá avathassák. Állást nem kapott. Szülőfalujába került, megoldást keresett, tabizottság tagja és 10 éven át a salgótarjáni járás pedagógus-szakszervezeti bizottságának titkára. 1950-ben négyhónapos szakszervezeti iskolát végzett. A szakszervezeti tevékenységet társadalmi munkában látta el. Mint mondja: — A tanítás befejezése után gyalog mentem át a vizslási hegyen, majd ugyancsak gyalogszerrel értem el Salgótarjánt, második műszakom színhelyét. A párt 1960-ban szülőfalujába helyezte; az általános iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki. ra, hogy egy lánya és egy fia a pedagóguspályát választotta élethivatásul. Életének, munkásságának értékelésében felrajzolódik a jövő is: tovább dolgozni, tenni, falukrónikát írni, részt- venni a község életében, művelni a kis családi kertet, „gyümölcsöt” termelni és adni mindenkinek, aki megérdemli. Tóth István Várossá növekszik? — Nem panaszkodhatunk, hogy unatkozunk — vigasztalja saját magát is Termán Sándor elnök. Majd Paróczi Jenő segítségével, aki társadalmi munkába tölti be az elnökhelyettes szerepét, tovább meséli: — Ha időben akarnám meghatározni a mi cözségünk fejlődését, akkor azt mondhatnám, éppen a kamaszkorát éli. Jobbra-balra mozgás, nyüzsgés, költözködés. De azt hiszem, pontosan ez a jó. Nem vitás — elég körülnézni Rétságon —, hogy sokat változott a járási székhely. — Nemcsak, hogy változott — tart szóval az autóparkolóhelyen az egyik gépkocsivezető. miközben a kocsiját fénye- sítgeti — hamarosan várossá válunk. Maga az idegenek szemével néz, látszik ez Rétságon? Ha várossá még nem is válik Rétság, de nagyot fejlődött. Elég megnézni a szép művelődési központot, az épülő bíróságot, lakásokat. Zombori Istvánná tanács- titkár így fogalmaz: — A településfejlesztések alapvető problémái várnak megoldásra ezekben az években. Sokat kell bontani ahhoz, hogy újat tudjunk építeni. Ezzel együtt jár, de mondhatnám azt, hogy alapvető a közműfejlesztés. Mert víz és csatorna nélkül nem lehet építkezni. — A bánki üdülőterület fejlesztése ugyancsak fontos — szól közbe az elnök. — Ne feledkezzünk meg „ _n Bánkon a parkerdőről — OTP-társasház mondja az elnök. — a tavat veszi majd körül. Nem is kell egyéb a nyugalmat kereső kirándulónak. Víz, jó levegő, fák, így csoda-e, hogy /szeretik az emberek Bánkot? Persze, mi ennek csak örülünk. Már kivágták az oda nem illő fákat és szakemberek segítségével szép parkerdőt alakítunk. Csak pénz, pénz, minél több pénz kellene. Költözködésről, mozgolódásról beszéltünk a riport elején. Ez Rétságon így van. A községközpont kialakulásához le kell bontani az útban levő régi házakat, mert harminchat méter széles út vezet át a falun. Lényegében ez szabja meg a feladatokat és tennivalókat. A mostani posta átmegy a régi iskolába, az iskola már régebben a volt községi tanács épületbe költözött. A régi posta épületébe kerül az italbolt és tejbolt. Még el mondani is sok és bonyolult, nemhogy megtervezni és végrehajtani. De ez még mindig könnyebben ment. Hosszadalmasabb és jóval több munkát ÍSSL‘ TSSw Cond °* ó™da központot kapják meg a rétságiak, de ahhoz idő kell. Ad Rétság egyensúlyban van. Bizonyítja ezt, hogy több szó esik a fejlesztésről, építkezésekről, az újról, mint a meglevő gondokról. Jelenleg is dolgoznak egy negyvennyolclakásos OTP-társasház építésén. Elkészült a November 7. lakótelep fejlesztését szolgáló hatszázötvenezer forintos terv. Szerepel benne villany, utak, telefon, víz, szennyvíz. De épül majd ABC-áruház, amelyet ugyancsak nagyon várnak már Rétságon. Persze, nem máról, holnapra. Ez természetes, senki sem szólhat ellene. De nem s szólnak, mert a rétságiak nagyon szeretik a falujukat. — Ne feledkezzünk meg Tolmácsról sem — veti fel a titkárasszony. — Közel kétmillió forintért épült út, szép művelődési ház, segített az Erdőkémia Vállalat is. Több mint kétszázezer forintot adott a tanáesnak. Tolmács sem mostohagyerek, külön figyelemmel kísérjük a jelölő- lőgyűlésen elhangzott véleményeket. Nem tudtunk úgy eljönni Rétságról, hogy egy dolog, az dig? Ott marad a régi helyen, óvoda szóba ne kerüljön. de új bejáratot nyitnak. A bontások már megkezdődtek, és ez a lényeg. — Gyakran emlegetjük nemcsak mi, itt a tanácson, hanem az emberek is szinte mindenütt, ahol szóba kerül — mosolyog Zomboriné —, hogy Rétságon szinte való- színűtlenül kevés idő alatt több épült, mint az előző évtizedekben együttesen. A titkárasszonynak igaza A Rétsági nagyközségi Ta- van. Több mint száz lakás, ■ - -----*—*— •- művelődési otthon, üzemek, k özépületek, mindezekhez peIde tartozik Tolmács, és a népszerű, lassan országszerte keresett üdülőhely, Bánk. Népszerűségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy 500 hétvégi telket osztottak már eddig szét. Ezeken pedig egyre-másra épülnek a szép kis hétvégi házak. Persze, ide is villany, víz, út kell. Már megépült a szennyvíztelep első üteme, a nyolcszáz méteres gerincvezeték és a hozzá tartozó tisztító berendezés. Villamosítani kell, ez nem vitás. A terv már el is készült, és jövőre megkezdődik a nagy munka. Útépítésre pedig 1 300 000 forintot szánGond ez a székhelyközségben, de gond Tolmácson is. Egy- egy csoportot kellene „beállítani”, annyi a jelentkező gyerek. Tolmácson felajánlotta segítségét az Erdőkémia, Rétságon pedig szabad helyiséget keresnek. Azután pedig a tanács vezetői leülnek az i üzemek képviselőivel kisebbfajta tárgyalásra. Mert az óvodagond megoldása közös érdek, közös cél,’ elsősorban a gyerekek érdekében... Csatai Erzsébet Hasonlóan a Zsiguli-programhos Magyar—szovjet együttműködés szövőgépek gyártására Mintegy 60—65 millió dől- cserélése, korszerű berendezé- lár, illetve 65—70 millió rubel sekkel. A magyar textilipar ..................... geé rtékű importgépet szerzünk be 1975-ig a textilipari rekonstrukcióhoz, amelynek fő módszere: az elavult gépek kinítani vágyott. A család egyik ismerőse A dolgos — Ágasváry Lajos igazgató , , ... , — segítségére sietett: a pász- es megbecsült ember tói internátusbán alkalmazta. —Enni és dolgozni engedtek, fizetést két évig nem kaptam — jegyzi meg. 1934-ben bevonult katonáÜj munkahelyén temérdek feladat, tennivaló várta. Igyekezett a bizalomnak eleget tenni. Akaratereje, áldozatos nak. Leszerelése után — 1935. munktLja és politikai érettsedecember 16-án — kinevezték a vizslási iskolához helyettes tanítónak. A katedra: és élet jálya Életében gyökeres változás állott be. Tudatosan látta és valósította meg életcélját: nevelte és oktatta a kis bányásztelepülés gyermekeit, biztatta és lelkesítette a munkában meggyötört embereket, a nyomorban és szegénységben élőket. Hosszú évek múlva — „szerencsés véletlen folytán” — kinevezték az iskola teljes jogú tanítójának, majd kége segítették az átmeneti nehézségek és a jelentkező problémák • megoldásában. Egyre többet vállalt a község és a járás társadalmi, politikai feladataiból. Dolgozott a ■tanácsban, a pártban és a szakszervezetben. Három éven át a község párttitkára volt. Jelenleg is tagja a tanács végrehajtó bizottságának és a járás pedagógus-szakszervezeti bizottságának. 1961-ben munkásőr lett: mint a párt fegyveres testületének tagja — parancsnokként— hasznos munkát végzett: meggyőzött, emberségre, szakismeretekre nevelt és oktatott. Az iskola és a község fejsőbb igazgatóhelyettesének, lődése az ő tevékenységével Ezt a tisztet a felszabadulásig töltötte be. 1946-ban megbízták az igazgatói teendők ellátásával. Funkcióját — 16 éven keresztül — nagy hozzáértéssel, lelkesedéssel és felelősséggel végezte. is szorosan összefügg. Gazdag tudását és tapasztalatait igyekezett a közösség javára hasznosítani. Áldozatkész munkája - elismeréséül több esetben állami, párt- és szak- szervezeti kitüntetést és elisBekapcsolódott a munkás- mérést kapott. 1953-ban elCsatlakoznak a fel híváshoz Isz-üzemek az őszi mezőgazdasági munkáért Termelőszövetkezetünk dől- Csatlakozunk a pásztóiak gozói vállalták, hogy a pász- felhívásához. Tisztában A pásztói tsz kezdeménye zése, amely az őszi mezőgaz dasági munkák meggyorsítá- tóiak felhívásában meghatáro- . ~ " sára született, máris viaszban- zott időpontig — október gyunk azza^ bogy a veiseny- got keltett a mezőgazdasági 25-ig — teljesítjük őszi vetés- ben nem lehel mindenki első. üzemekben. Legutóbb két tervünket. A cukorrépa és De, ha nem is leszünk elsők, termelőszövetkezet, a káliói kukorica betakarítását novem- akkor is nyerünk ezen a ve- ás a mátraszőllősi értesítette bér 7-re vállaltuk. A tavaszi telkedén. Üzemünkben a/ szerkesztosegünket hogy csat- vetésű növényeink alá az idén el kell végezni 420 kát. lakoznak a pásztói felhívás- alapműtragyázást és szántáso- hold őszi vetést amelyből tsz válaszát az kát november 30-ig elvégez- 260 kát. holddal ’már végezzük. Traktorosaink vállalták, tünk. Négyszáztizenhárom hogy a cél érdekében nyúj- hold őszi mélyszántásból el- tott műszakban dolgoznak, va- végeztünk 105 holdat. Meg- sarnaponként pedig legalább kezdtük a kukorica törését fel műszakot teljesítenek. 235 holdról. Eddig letörtünk Termelőszövetkezetünk veze- 105 holdat. Véleményünk sze- tosege úgy határozott, hogy rint jól haladunk a munká- egy-egy munkafolyamat el- Val , végzése után a felszabaduló amely többségében megegye- gépeinket az őszi munkában Megbeszéltük a pásztóiak zik a pásztói felhívással. Ezt elmaradt gazdaságokba küld- által megjelölt határidőket is. a tervet a tagsággal megbe- jük segíteni. A csatlakozásról Azok betartását vállaljuk, az- széltük. Napjainkban teljes szóló levelet aláírta Dóra Já- zal a feltétellel, hogy az őszi erővel dolgozunk, hogy telje- nos tsz-elnök, Czakó Sándor vetések befejezésének nap- sitsük az őszi mezőgazdasági főmezőgazdász és Kelemen ján, október 25-én, a járási munkában ránk háruló fela- Gyula, a termelőszövetkezet operatív bizottság értékelje a datokat. Őszi vetési tervünk párttitkára. végzett munkát, ellenőrizze kenyérgabonából 454 hektár, hogy elvégeztük-e, és milyen amelynek 25 százalékát elvé- MATRASZOLLÖS: minőségben? November 30-án geztük. Otszáztizenegy hektó- CSAK GYŐZHETÜNK kerüljön sor a vállalások telron kell talajmunkát végezni. jesítésének értékelésére. A ennek a 75 százalékát végez- A mátraszőllősi II. Rákóczi levelet Holló Imre tsz-elnök tűk el. Nagy gondot fordítunk Termelőszövetkezet dolgozói ®s Lovas Márton főagronómus arra is, hogy földjeinkén biz- , ... ., írta alá. és vezetői megtárgyalták a . ahol a következő hoz. A két alábbiakban közöljük: KALLÓ CSATLAKOZIK A pásztóiak felhívását termelőszövetkezetünk tagsága, a párt- és gazdaságvezetősé- ge elfogadta. A felhívás megjelenése előtt mi már készítettünk intézkedési tervet, toisítsuk a talajerő-visszapótlást a jövő évi magasabb tér- felhívást, számára nélkülözhetetlen pék különösen a szövőgépek, beszerzésénél fontos piacunk a Szovjetunió. A magyar és szovjet szakemberek kölcsönösen keresték a módját annak, hogyan lehet kialakítani az együttműködést a gépgyártó iparnak ebben az ágában is. Végül megállapodtak, hogy a magyar gyapjúiparban már kipróbált es jól bevált szövőgépek bizonyos részegységeit Magyarország szállítja, más egységek Bulgáriában, Csehszlovákiában, és Lengyelországban készülnek, s az alkatrészek ellenében komplett szövőgépeket kap a magyar textilipar. E megállapodás módszereiben, hasonlatos a Zsiguli-programhoz, illetve a gépkocsialkatrész-gyártás szakosításához. Bár a textiliparnak ez irányú programja jóval kisebb arányú a Zsiguli- kooperációnál, számunkra mégis nagyjelentőségű. Az ötéves tervidőszak alatt kicserélik a gyapjúipar szövőgépeinek csaknem egyharmad részét, többségében olyan szovjet gépekkel, amelyeket alkatrészek ellenében kapunk. A megállapodás 1972. első felére 170 komplett -alkatrész- egység szállítását írja elő, s külkereskedelmünk eddig már 187-et adott át. A következő négy év alatt összesen 6815 szövőgéphez használnak fel majd a Szovjetunióban magyar részegységeket. Ezek ellenében 1975. végéig 615 szövőgép érkezik a Szovjetunióból Magyarországra, s így az alkatrészek értéke teljesen kiegyenlíti a gépek árát. més érdekében. határozat született: NŰGRAD — 1972. október 6., péntek
