Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

Ülést tear Sott a megyei pärtbizotisäg (Folytatás az 1. oldalról.) Az úthálózat korszerűsítése­kor abból indultunk ki. hogy csökkentsük az országos át­lagtól való elmaradásunkat. A pénzügyi lehetőségek beszűkü­lése, valamint az árak emel­kedése miatt, az eredeti elkép­zeléseket nem mindenben tudjuk megvalósítani. Pedig egyes útszakaszokon elvisel­hetetlen a helyzet. Ez tovább tokozódik azzal, hogy a vas­útról a közútra terelődik a te­herforgalom. A lehetőségeken belül azonban a KPM-nek és a tanácsoknak nagyobb erőfe­szítéseket kell tenni az úthá­lózat korszerűsítésére. A szolgáltatásoknál az éves ütemezésnek megfelelően fo­lyik a fejlesztés. A rendelke­zésre álló 50 millió forintból eddig 17 milliót kaptak azok a vállalatok, amelyek ez irány­ban kötelezettséget vállaltak. A lakosság igényei azt indo­kolják, hogy a szolgáltatást jó lenne tágabb értelemben fel­fogni és kiterjeszteni a ke­reskedelem területére is. Differenciáltan A gazdálkodással kapcsola­tos számvetésnél differenci­ált értékelésre van szük­ség. Ugyanis az általános értékelés nem fejezi ki a me­gye gazdaságában zajló folya­matot. A szénbányászatot is figye­lembe véve, a megye szocia­lista iparának termelése 1971- ben csak 3,5 százalékkal nőtt, ez év első felében pedig 2 százalékkal csökkent a bázis­hoz viszonyítva. Szénbányá­szat nélkül viszont a terme­lés 12,2 százalékos növekedést mutat. Sikerült lényeges elő­rehaladást elérni a termelé­kenység emelésében. Míg 1970- ben a többlettermelés két­harmad része származott ter­melékenységből, addig ma már 80—100 százalékos terme­lékenységnövekedést sikerült biztosítani az alapvető nagy­üzemekben, A hatékonyság, a termelés növekedési üteme általában tervszerű. Javult a gazdálko­dás színvonala, kedvezőbb a gyártmányszerkezet és intéz­kedések történtek a gazdaság­talan termelés visszaszorításá­ra. Kezdeti eredmények je­lentkeztek az üzem- és mun­kaszervezési tevékenységben, a munkaszervezés javításában. Jó dolog, hogy az üzemek többsége teljesítette a haté­konysági követelményeket, nyereségesen dolgozik. Mindez összefügg azzal, hogy az üze­mek vezetői és dolgozói egyre inkább felismerik: a nyereség előteremtésének egyik fő esz­köze a termelési és gyárt­mányszerkezet korszerűsítése. Érzik, hogy termékeikkel, gyárt­mányaikkal szemben igen erős a piaci kontroll. Egyre köz­vetlenebbül érzékelik a bel­földi és külföldi piac hatása­it, a megnövekedett követel­ményeket. Növekedett az ipari export volumene is. A KGST-orszá- gokba irányuló export értéke másfél év alatt csaknem két­szeresére emelkedett, a tőkés­országok felé pedig 18,2 szá­zalékkal nőtt. Az előbb emlí­tett időszakban a vállalatok devizabevétele 5,8 millió ru­bel, illetve 11,2 millió dollár volt. A megye ipari fejlődésében egyre inkább éreztetik hatá­sukat a letelepült üzemek. Problémaként jelentkezik, hogy nem sikerült mindenhol a termelés és értékesítés kellő összhangját megteremteni, s ennek következtében komoly gondot okoz a termelés üte­mességének biztosítása. Ez ki­hat a dolgozók hangulatára. Zavarólag hat a termelés terv- szerűségére, hogy a gyáregysé­geknél, telephelyeknél az éves terveket későn hagyják jóvá, gyakran változtatják, A régi üzemeknél gondként jelent­kezik, hogy a termelőberen­dezések egy része korszerűtlen és ez kedvezőtlenül befolyá­solja a hatékonyságot. A mun­kaerővel és -eszközökkel való ésszerű gazdálkodásban rejlő tartalékokat csak kismérték­ben tárták fel, kevésbé töre­kednek a változó gyártmány­szerkezetnek megfelelően a munkaerő belső összetételének javítására. Kedvező változások történ­tek az építőiparban. Ebben közrejátszott, hogy a megyei párt- és tanácsi szervek töb­bet és rendszeresen foglalkoz­tak az építőipari fejlesztés kérdéseivel. Ennek hatására a kivitelező vállalatok tervei a megye negyedik ötéves tervé­nek elképzeléseivel összhang­ban, nagyobb termelésfelfutást irányoztak elő. Az építőipari vállalatok terveik időarányos részét teljesítették, a megyei pártértekezlet határozatának megfelelően emelkedett a me­gye építőiparának teljesítőké­pessége, a régiek mellé új szervezetek fejlődtek fel, erő­södtek meg és jól dolgoznak. Egyre jobban kibontakozik az egészséges verseny, ami a bel­ső erőforrások feltárására és hasznosítására készteti a vál­lalatok vezetőit. Emellett még komoly gondok vannak a fe­gyelemmel, a szervezettség­gel. Fejlődik a mezőgazdaság A termelőszövetkezetek ter­melése tovább fejlődött. A 100 forint munkabérre jutó hal- mozatlan termelési érték 18 százalékkal, a nettó árbevé­tel pedig 9,8 százalékkal nőtt. A bruttó jövedelem 7,4 száza­lékkal, a nyereség 8,4 száza­lékkal emelkedett. Kedvező jelenségként ítélhető meg, hogy a kiegészítő üzemágak fejlesztése intenzív irányba to­lódik. A termelésen belül a növénytermesztés és állatte­nyésztés aránya kedvezőbb bázishoz viszonyítva 40 szá- Sára, a szakemberek képzésére A jövedelem növekedésének zalékkal értékesítettek többet, és az állategészségügy fejlesz- vannak olyan tényezői, ame- Feszülteég van még a tűsére lyek semmiképpen nem a szarvasmarha-ágazatban. ' munkáltató bér- és jövedelem­Alacsonyak a fajlagos muta- A gazdálkodás egészére, tér- politikájával függnek össze. Ez tők. A megjelent kormányren- veink még eredményesebb tel- vonatkozik a nagycsaládosokra delet kedvező feltételeket te- jesítésére nagy hatással van és a nyugdíjasokra, remt a szarvasmarha-ágazat a Központi Bizottság decem- A családi jövedelmek alakú- fejlesztésére, azonban a köz- bér 1-i határozata. Tudjuk, lásáról nicsenek konkrét ada- gazdasági szabályozó nem hogy pozitív irányú végrehaj- taink, de a probléma nagyság­tudja gazdaságossá tenni az tási folyamat kezdődött, de az rendjét, jellegét néhány leg- 1500—2000 liter tejet adó te- is igaz, hogy hatása még nem fontosabb számmal meg lehet henészeteket. Indokolt, hogy érződik eléggé. Ügy látjuk, közelíteni. A lakosság mint- a párt és kormány határozata hogy még mindig- nem értette egy 81 százaléka él családok- nyomán valamennyi területen meg minden vezető, hogy a ban. Ezek 30 százalékánál elinduljon az intézkedések ki- vállalati munka hatékonysá- nincs gyermek, illetve ugyan­dolgozása. Ezt megyei szinten gának javítása érdekében ilyen arányban van a csalá- kell kézbe venni, és szervezetté nincs más kiút, mint az, hogy dóknál egy gyermek. A nagy- tenni. Megvalósításához egysé- többet, gyorsabban és egysé- családok száma megyénkben ges szemlélet és összehangolt, gesebben kell cselekedni a ha- az egész lakosságnak 10 szá- elemző munka kell. Adottsá- tározat végrehajtása érdeké- zalékát teszik ki. A Salgótar- gaink azt kívánják, hogy dif- ben. Indokolt, mert különböző jani Kohászati Üzemekben ferenciált vizsgálatot folylas- tanácskozásokon, szocialista csak 2 százalékra tehető a sunk e kérdésben, egyrészt te- brigádértekezleteken a törzs- rületi, másrészt tenyésztési gárdák megbeszélésein a mun. jeléggel. Ha szükséges, akkor kások ismét és ismét szóvá te- beruházási terveinket is mó- szik a szervezetlenségeket, a dosítsuk. A tenyésztés érdeké- lazaságokat. Ennek ellenére ben külön gondot kell fordíta- felszámolásuk igen lassan Ira­ni a takarmánybázis biztosítá- lad. Az országos átlagnak megfelelően A X. kongresszus és a me­gyei pártértekezlet egyik fő feladatnak jelölte meg, hogy a gazdasági eredményekkel össz­hangban, fokozatosan emel­kedjék a megye dolgozóinak életszínvonala. A politikai minőségének, a nak a növelése. A területi és teljesítése lehetővé tette, hogy időarányosan a dolgozók élet- színvonala tovább javuljon, növekedjék a munkások es parasztok jövedelme, Az ipar­ban az átlagjövedelmek és -ke­resetek — a szénbányászat nélkül —■ növekedése általá­ban megfelel az országos ütemnek. A mezőgazdasági dolgozók jövedelmének növe­kedése viszont még mindig el­marad az országos átlagtól. Bérgazdálkodásunkban tük­röződik az ipari szerkezet át­alakításának hatása is. Azt is meg kell mondani, hogy bér­gazdálkodásunk sem a legtöké­hagycsaládosok száma. Ezen belül az alacsonyabb jövedel­mű családok aránya nem éri el az egy százalékot. Az utóbbi években jelen­tősen növekedett megyénkben a nyugdíjasok száma. Ará­nyuk jelentősen meghaladja az országos átlagot. Létszá­muknál sokkal nagyobb mér­tékben növekedett a részük­re kifizetett összeg. Az egy főre eső nyugdíjátlag megha­ladja a 900 forintot. A nyug­díj összege a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak átlag­bérének mintegy 40 százalé­kát teszi ki. A növekedésben jelentősen közrejátszott az, hogy sok magas keresetű bá­nyász ment az elmúlt évek­ben nyugdíjba. Ugyanakkor hatékonyság- hogy szinte valamennyi válla- ma is problémát jelent az latnál a munkások bérének alacsony nyugdíjban reszesü- üzemi tervek növekedési üteme magasabb, lók és járadékosok jövedel­mim az alkalmazottaké. legtöbbjük a könnyűipari ága­zathoz tartozik, és zömmel szakképzetlen női munkaerőt foglalkoztatnak. Gondként jelentkezik, hogy az üzemek egy részénél nem érvényesül következetesen a munkában hangsúlyoztuk, mupka szerinti elosztás elve, hogy az életszínvonal növelé- a differenciálás nem mindig a sének alapja és forrása a vég- teljesítménnyel arányosan tör- zeit munka mennyiségének és ténik. Kedvezőnek ítélhető, mének alakulása. A fogyasztóiár-alakulásról A fogyasztói árak növeke­dését is több szempontból kell vizsgálni. Megyei szinten a növekedés nem nagyobb az országos átlagnál. Tény vi­szont, hogy az árak emelke­dése az elmúlt évben valame­lyest meggyorsult, ugyanakkor a bérnövekedés lelassult. Leg­több panasz a szabadpiaci és Idényáras cikkekre van. A fogyasztási szerkezetben az élelmiszerek alkotják a fo­a családoknak már 10 száza­léka rendelkezik gépkocsival, hogy örvendetesen növekszik a hétvégi telkekkel rendel­kezők száma, hogy egyre többen töltik szabadságukat külföldön, hogy a takarékbe­tétek két év alatt jelentősen nőttek. Mindezek a pozitív vonások életszínvonalunk ér­tékelése során sokszor nem kapnak ilyen kedvező vissz­hangot. Ugyanakkor a jobban felszerelt lakás, a modern technika alkalmazása a ház­tartásokban természetesen nö­veli a költségeket is. Erről sem szabad elfeledkezni az életszínvonal alakulásának megítélésénél. A következő időszakban jobban kell mérlegelni, hogy az egyéni igények növekedése és a kielégítésükre rendelke­zésre álló társadalmi lehető­ségek között milyen az össz­hang, milyen részt vállalha­tunk a lehetőségek jobb meg­teremtésében. Vizsgálni kell, hogy milyen réteg, milyen igényekkel jelentkezik. Kinek van szüksége nagyobb lakás­ra, kinél van igény kocsira, telekre, külföldi útra stb. Mindezekből kiviláglik, hogy a politikai munkában, agitációban az előbb felme­rült kérdésekre differenciál­tan kell válaszolni. Hangsú­lyozni kell, hogy társadal­munk a szükségleteknek — még a jogosaknak is — csak azt a részét tudja kielégítem, amikre gazdasági lehetősége van. Szükség van arra, hogy eredményeinket az eddiginél Jobban tudatosítsuk, arra ösz­tönözzük a közvéleményt, hogy jobban értékelje az eredményeket, saját munká­ját. Vannak gondjaink is. A nagycsaládosoknál, akik öt éve várnak lakásra, vagy an­nál a tsz-tagnál, aki három hónapig nem kap bért. Itt nem magyarázkodni, hanem segíteni kell. Hogyan lehetne még eredményesebben letesebb. A szocialista szék- gyasztásnak csaknem felét. lett, az előbbi egyre inkább biztosítja a szükséges takar­mánymennyiséget. Az állattenyésztésben erős szakosodás bontakozik ki. Az olyan ágazatot, amely nem volt gazdaságos — baromfi — bátran felszámolták. Az ál­lattenyésztés színvonala ösz- szeseégében követi az orszá­gos tendenciákat. A sertéste­nyésztés fellendülése tovább tart. Az áruértékesítés ■ az elő­ző évhez viszonyítva kétsze­resére nőtt, 1972. I. felében a torban a vállalati eredmények 1971-ben a bázis szintje alatt maradtak* míg országos mé­retekben 8 százalékos növeke­dés volt tapasztalható. A kereseti és jövedelmi vi­szonyokat úgy is vizsgáltuk, hogy milyen az alacsony ke­resetűek aránya. Minden gaz­dasági ágazatban ezer forint­nál kevesebbet keres a dolgo­zók tíz százaléka. Az ezerőt- száz forinton aluli keresetek aránya legmagasabb a köny- nyűlparban, a kereskedelem­ben és a költségvetési szer­veknél. Kedvező viszont, hogy jelentősen csökkent a kétezer­ötszáz forint alatt keresők száma. Jelenleg az összfoglal- koztatottak több mint egyhar- mad része kettőezer-ötszáz fo­rint felett keres. Az állami iparban mintegy tíz olyan gyáregység, illetve telephely van, ahol a munká­sok havi átlagkeresete a múlt évben nem érte el az ezeröt­száz forintot. Ez a foglalkoz­tatottak létszámát tekintve a szocialista iparban mintegy 9 százalékot tesz ki. Jellemző, hogy az előbb említett üze­mekben dolgozik az alacsony keresetűeknek több mint fe,e Ezen belül a lazább és sza­badabb árformába tartozik a cikkek 30 százaléka, ezen be­lül az idényáras cikkek ará­nya viszont néhány százalék. Mivel a lakosság ez utóbbi cikkeket naponként vásárolja, a kereslet és kínálat hatása itt jelentkezik a legkonkré­tabban és legetőteljesebben. Az áralakulást vizsgálva nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy rossz természeti adottságaink vannak, hogy gyakorlatilag egyetlen telepü­lésünknek sincs zöldség- és gyümölcsellátó övezete. A kül­ső szállítás növeli az árakat, s ezt a vevőkkel fizettetik meg. Ez az ármozgás főleg Salgótarjánban, az egész ipar­medencében elsősorban a munkásokat érinti. Éppen ezért szervezettebbé kell ten­ni az áruellátást, az állami, szövetkezeti terület kooperá- lását és az árellenőrzést. Ez igényli a vásárcsarnok meg­építését is. Az életszínvonal alakulásá­nál azonban figyelembe kell venni azt is, hogy lakáskul­túránk jelentős mértékben növekszik, hogy a megyében A X. kongresszus óta vég­zett munka jelenlegi értéke­lése azt a célt szolgálta, hogy az eredmények és a gondok tükrében mérjük fel azokat az eszközöket, módszereket, ame­lyek segítenek feladataink ha­tékonyabb és aktívabb elvég­zésében. Ehhez a Központi Bizottság, és saját határozata­ink jó útmutatást adnak. Ezért egyik fő feladat, hogy megvizsgáljuk, megtettünk-e mindent a határozatok levite- le, ismertetése, végrehajtása érdekében a párt-, állami, mozgalmi és gazdasági terü­leten egyaránt. Saját munkánkról egészen az alapszervi szintig szóltunk. Alá szeretném húzni, hogy az eddigieknél több gondot kell fordítani a termelés pártirá­nyítására, pártellenőrzésére. Amikor elismeréssel szóltunk az eddigi munkáról, szüksé­gesnek tartom felhívni a fi­gyelmet a viszonylag új jel­legű feladatokra. A fejlesztések, a rekonst­rukciók befejezéshez közeled­nek. Ezek eddig munkánk je­lentős részét lefoglalták. Ez azt jelenti, hogy folyamato­san megvalósul az a bázis az iparban, mezőgazdaságban, melyre ráépíthetjük a Köz­ponti Bizottság 1971. decem­beri határozatának hatéko­nyabb végrehajtását. Az üze­men belül induljon meg ak­tívabban a politikai tevékeny­ség. Előtérbe kell helyezni a vállalati hatékonyság növelé­sét, a gazdaságosabb terme­lést. Politikai munkával se­gítsük a gyorsabb előrehala­dást, az üzemi és munkaszer­vezést, a termelésszervezést, a bér- és létszámgazdálko­dást, a szakmai továbbkép­zést. A tennivalókat érdem­ben vitassuk meg a tulajdo­nosokkal, a dolgozókkal, ad­junk nagyobb teret az üzemi és szövetkezeti demokrácia érvényesülésének, fokozot­tabban támaszkodjunk a szo­cialista brigádok, a törzsgár- datagok kezdeményezésére. E területen lépjünk fel nagyobb igénnyel a gazdasági vezetők­kel szemben, a szakszerveze­tekkel együtt. Felelősségteljesebben vizs­gáljuk és segítsük az új üze­meket. Itt a termelési jelle­gű feladatok mellett több fi­gyelmet kell fordítani a po­litikai jellegű tennivalókra. Az új üzemekben a párt-, a szakszervezet, a KlSZ-szerve- zetek létrehozása, tartalmi munkájuk segítése, a hatás­körök leadása egyúttal azt is igényli, hogy a szakkádereket a fejlődés elősegítése érdeké­ben helyesen osztjuk el. Szükség van arra, hogy az állami és tömegszervezetek, valamint a tömegkommuniká­ciós eszközök bevonásával és a politikai tömegmunka javí­tásával biztosítsuk annak a reális szemléletnek a kialaku­lását, amely objektiven ítéli meg társadalompolitikai, gaz­dasági, kulturális és egészség- ügyi területen elért eredmé­nyeinket, gondjainkat, VITA A kibővített pártbizottsági ülés résztvevői Szilágyi Dezső, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek párt- bizottságának titkára beveze­tőjében szólt arról, hogy a decemberi határozat egységes és helyes értelmezésének ki­alakítása során fokozott kö­vetelményt állítottak a gaz­dasági vezetőkkel szemben. A megnövekedett feladatok jobb ellátása érdekében sze­mélyi cserékre is sor került. A pártbizottság gazdaságszer­vező és -irányító munkája során rendszeresen ellenőriz­te és beszámoltatta a gazda­sági vezetést, elsősorban a munka- és üzemszervezési feladatokkal kapcsolatban. Ügy látja, hogy ez a terület a munka legfőbb frontja, en­nek sikerén múlik jórészt a vállalat fejlődése. Megemlí­tette, hogy a gazdálkodásban bekövetkezett előnyös válto­zásokhoz nagyban hozzájá­rult a DH-munkamozgalom, a szocialista munkaverseny, il­letve a szocialista brigádmoz­galom. Beszélt arról a huza­vonáról, ami a huzalműi re­konstrukciónál előfordult, utalva a vállalat mulasztásai­ra, valamint a külső szervek késedelmes, sokszor bürokra­tikus munkastílusára. A gazdálkodás jövedelme­zőségével kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta: — A veszteséges gyártmányok csökkentésével új, keresett termékek előállításával olyan többletnyereséghez jutott a vállalat, amit majd a beru­házáshoz használunk fel. A (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom