Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

FiaiaSok gyárában A gyár a balassagyarmati Kábel Műveli. Fiatal üzem, ép­pen a napokban került sor az új, 10 500 négyzetméter alap­területű nagycsarnok műszaki átadására. — 1967-ben még rozs ter­mett itt — meséli Géczi Im­re, az igazgató. — Az eredeti elképzelések szerint 1974-ben kellett volna megkezdenünk a termelést, de vállaltuk a korábbi kezdést. Az idei tél már a harmadik lesz, ame­lyet valahogyan ki kell húz­nunk az átmeneti körülmé­nyek között. A harmadik, de az utolsó. 1974. novemberére teljesen felépül aZ üzem. Az igazga­tó halkan, fegyelmezett sze­rénységgel beszél a gyár jö­vőjéről. De ahogyan a ma­ketten mutogatja az épülő létesítmények helyét, szavain átsüt a büszkeség. És még- inkábto, amikor munkatársai­ról beszél. — Huszonnyolc év az üzem­ben dolgozók átlagéletkora, és ez a vezető beosztásúakra is vonatkozik — mondja. — Sokan vannak közöttük, akik már akkor Pesten ta­nulták a szakmát, amikor a gyár még csak papíron léte­zett. Egyikük éppen belép az ajtón; Borbás Attila, a ter­melési osztály vezetője. Üzem­mérnöki képesítése van, de is­koláinak befejezése után fél évig fizikai munkás volt a pesti kábelgyárban. Hogy miért? Nagyon egyszerű ma­gyarázatot ad: minden ízében érteni akarja azt a munkát, amelynek irányítására vállal­kozott. Milyen természetesen is hangzik ez. Mégis tisztele­tet érdemel. kerülgetik egymást és a gé­peket. De ez nem zavarja őket. — A fiataloknak tetszik ,iz, hogy urai lehetnek egy gép­nek — mondja az igazgató. És úgy látszik, nemcsak a fiataloknak. — Nézzen oda — mutat az egyik gépre. — Látja azt a fiút? Az édesapját rávette, hogy ide jöjjön dolgozni. Hú­zó lesz, ha majd a fia be­tanítja. Meglett férfi áll a gép mel­lett. Engedelmesen követi az egészen apró szőke fiúcska „utasításait”, aki szemmel lát­hatóan nagyon érti már a dolgát.., Kinézünk az ablakon. Ide látni a csarnok körül min­denfelé elszórt, kicsiny, ideig­lenes épületeket. Akár a törö­kök sátrai egy ostromlott vár körül. És a lakói mintha ro­hamra várnának. Csak éppen ők nem rom­bolni akarnak: építeni. Sz. K. Fábri Sándor KISZ-titkár és Bállá János: Két nemzedék az új gyárban Virágok az ultrásdobozban Az irodákat zsúfolásig meg­tömték íróasztalokkal. A munkaügyi osztály és a szál­lítómunkások öltözője olyan helyiségben van, amely vala­mikor tyúktenyésztési célo­kat szolgált. Egy másik rész­leg a mázsaházban ütötte fel tanyáját. Az íróasztalok kö­zött úgy áll a mázsa, mint valami fantasztikus dísztárgy. Ilyen csak egy van. De vala­mennyi helyiségben megtalál­hatók a következő tárgyak: villanykörte egy szál dróton, lavór állványon, vizesvödör, tartóoszlopok, amelyeket egye­nesen az erdőből hoztak, és amúgy nyersen, fehérre fes­tettek. Fogas sehol sincs. Vi­szont a tartóoszlopokba vert szögeken mindenütt kabátok lógnak. És szinte kivétel nél­kül minden szobában mű­anyag ultrásdobozok vannak a falon, amelyekből • soha sem fogy ki a friss virág. Az egyik asztal fölött a Tfalon cigaret­tadoboz-gyűjtemény díszeleg, „így lakályosabb” — magya­rázta a tulajdonos. Egy tűznél.. Szemmel látható, hogy ezek az emberek jól érzik magu­kat a mostoha körülmények között is. Szívesen vállalják a zsúfoltságot, a téli fagyosko­dást, a kétszáz méterre levő kutat és a sok egyéb kelle­metlenséget. Bizonyára közre­játszik ebben az a jóleső ér­zés, hogy kivehetik részüket valami új és szép dolog szü­letéséből. Nem ültek bele a „készbe”. De a lakókocsi, amelyben a személyzeti osz­tály vezetőjét és a szállítá­si részleget találom, ad egy másik magyarázatot is. Egy olajkályha fűti a három kis helyiséget. Nincsenek pár­názott ajtók, és aki figyelme­sen körülnéz, gyorsan rátalál­hat a lakókocsi otthonosságá­nak titkára. Tudniillik arra. hogy a meglevő ajtók sincse­nek becsukva főnök és beosz­tott között: Valamennyien ugyanannál a tűznél meleged­nek. A gépek urai A fizikai dolgozók a segéd­üzemben tevékenykednek. Nincs túl sok hely, állandóan Jakus Sándor családjának minden tagja itt dolgozik. A fiú csalta ide az apját' Szakszervezeti feladatok Több mint400alapvető eszköz az általános iskolákban Mint hírül adtuk, ülést tar­tott október 26-án a pedagó­gus-szakszervezet megyei bi­zottsága Salgótarjánban, az SZMT székházéban. Közokta­tás-politikai kérdésekről esett szó. A résztvevők megvitat­ták az oktatási intézmények taneszköz-ellátottságát, s az ezzel kapcsolatos szakszerve­zeti feladatokat. E napirend szóbeli előterjesztője Koós Ist­ván munkavédelmi felügyelő volt. Tartalom és feltétel Bevezetésül hangsúlyozta: napjaink, s a jövő alapvető feladata a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatából fakadó feladatok végrehajtása. Mi sem természetesebb, hogy a pedagógusok szakszervezete is foglalkozzon e témával, egészében és részleteiben is, még akkor is, ha ez első lát­szatra talán távol áll a szak- szervezeti érdekvédelemtől. De nem áll távol akkor, ha he­lyesen látjuk: a tartalmi cé­lok megvalósítása a szemé­lyektől, az oktatásügy dolgo­zóitól elválaszthatatlan. A jelentés a taneszköz-ellá­tottságról, az anyagi eszkö­zök felhasználásáról, az isko­lafenntartók ez irányú tevé­kenységéről szólott, de szó­ba kerültek olyan, a mentái- higiénia körébe tartozó alap­vető felszerelések is, amelyek közvetlenül a közoktatás dol­gozóit, közvetve pedig magát a közoktatást érintik. A KB- határozatnak megfelelően — amely az általános iskoláknak kiemelt szerepet biztosít — a vizsgálódás főként ezen isko­latípusban történt. A vizs­gálatba ezúttal húsz iskolát vontak be Nógrád megye te­rületéről, az iskolák kiváloga­tása a reprezentatív felmérés szempontjai szerint történt. A taneszköz-ellátottság az utóbbi negyedszázadban nagy­mértékben fejlődött. A ma, s főként a jövő követelményei azonban további! fejlesztést tesznek szükségessé. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet sze­rint ‘426 féle alapvető eszköz szükséges az általános iskolák jelenlegi tantervi követelmé­nyeinek teljesítéséhez. Mint a jelentés megállapítja, az új tan tervek belépését kicsit öl­be tett kézzel fogadtuk. Leg­szembetűnőbb volt a felké­születlenség a természettudo­mányos tárgyaknál, különösen fizikából és kémiából. A szemléltetés fontossága Az alsó tagozatban az át­lagos ellátottság 75 százalékos. Az általános helyzeten belül a legtöbb eszköz az anyanyel­vi tárgyakhoz áll rendelkezés­re iskoláinkban. Valamivel gyengébb az ellátottság a számtan—mértan eszközök­ben', s néhány helyen gondot okoz a gyakorlati foglalkozá­sok (megtartása. Meglepő, hogy a legszerényebb ellátott­sággal a rajz és az ének tár­gyak rendelkeznek. A felső tagozatban a magyar nyelv és irodalom kiemelt szerepet ka­pott. E tárgyban iskoláink el­látottsága igen eltérő képet nyújt, 18-tól 80 százalékig je­lentkezik az ellátottság. Az orosz nyelv tanításához zö­mében 40—60 százalékos az ellátottság. A jelentés a to­vábbiakban valamennyi tan­tárgy eszközellátottságát köz­li, majd az egyéb felszereltsé- gi mutatókkal foglalkozik. E kategóriába az audio-vizuális eszközöket vesszük. A korsze­rű, nagyobb hatékonyságot nyújtó módszertani eljárások nem nélkülözhetik ezeket az eszközöket. A televízió egyre nagyobb szerepet kap a ta­nítási órákban, a vizsgált is­kolák zömében három-négy, vagy még több készülék áll rendelkezésre. Meglepő vi­szont, hogy rádióból az isko­lák egyharmadában csak egy készülék van. Ez bizonyos fo­kig már utal a felhasználás mértékére is. A magnóval va­ló ellátottság jobb, csak öt iskola jelzett egyet, több he­lyen öt-hat készülék is van. A megkérdezett iskolák 60 százaléka rendelkezik hangos- filmvetítővel. E tekintetben jóval az országos átlag (26 százalék) felett vagyunk. A felszereltség és az ellátottság alakulásának tényezői közül a jelentés mindenekelőtt az anyagi erőforrásokkal, a megyei szintű intézkedésekkel, a tanszergyártással és -forgal­mazással, az iskolavezetők és a pedagógusok szemléletével foglalkozik A taneszközgyár­tással és -forgalmazással kap­csolatban például megemlíti: nem szabadna egy vállalat nyereségének függvényévé tenni az iskolák felszereltsé­gét! A hozzászólásokból is ki­derül: sokat fejlődött az iskolák felszereltsége, de még mindig sok a tennivaló. Azt is érdemes hangsúlyozni továbbá, hogy a rendelkezésre álló eszközöket is még cél­szerűbben kell kihasználni, alkalmazni a jövőben. Ter­mészetesen, mennyiségi fej­lesztésre is szükég van, de már ma sokat jelenthet a felhasználás intenzitásának nö­vekedése az oktató-nevelő te­vékenységben. Elgondolkodta­tó például, hogy Magyarorszá­gon ma körülbelül annyi te­levízió áll rendelkezésre az iskolákban, mint Nyugat-Né- metországban. Ott azonban a felhasználásuk háromszorosa- négyszerese a mienknek. Védnökséget vállalnak Ezután Hartly Jánosné, a pedagógus-szakszervezet me­gyei bizottságának titkára a Központi Bizottság június 15-i határozatáról és az abból adó­dó szakszervezeti helyi fela­datokról szólott. Hangsúlyoz­ta az aprómunka jelentőségét, az átgondolt, helyi lehetősé­gekkel számoló pedagógiai tevékenység fontosságát. A határozatot megyénk pedagó­gustársadalma pozitívan fo­gadta, az egységes értelmezés és egységes cselekvés fontossá­gára hívta fel a figyelmet. Most a novemberi nevelési értekezletekre való felkészülés időszakába érkeztek tantes­tületeink. A szakszervezetek­nek az iskolákban a szemlé­letformálásban is nagy sze­repük van. Az anyagi lehető­ségekkel, a településfejleszté­si tervek figyelembevételével kell felhasználni az anyagi erőforrásokat. A szakszerve­zetek védnökséget vállalnak a pedagógusok tapasztalatcsere­mozgalma felett. Rendkívül fontos szerep jut azonban a szakszervezeti bizalmiaknak, aktíváknak a módszertani kultúra fejlesztésében is a tantestületekben. Egészsége­sebb munkamegosztásra kell törekedni a testületekben a fizetett túlmunkában és a társadalmi munkában is. T. E. Napirenden: a mezőgazdasági szövetkezeti társulások helyzete A megye mezőgazdasági szövetkezeti társulásainak helyzetét elemezte — többek között — pénteken Nagyme­zőn a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A hely­zetelemzést és a legfontosabb tennivalók meghatározását dr. Bencze Barna vizsgálatvezető előterjesztésben vitatták meg. A pásztói járási NEB-tagjainak részvételével megrendezett kö­zös tanácskozáson többek kö­zött megjelent Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára és Ispán Károly, a járási hivatal elnöke. A megyében a gazdaságirá­nyítási reform bevezetése előtt csupán hat termelőszö­vetkezeti társulás működött. Ezek száma néhány év alatt 14-re emelkedett. A szövetke­zeti mozgalom jellemző kísé­rő jelenségévé vált a közös gazdaságok társulása. Kezdet­ben főleg építőipari tevékeny­séget folytattak, így megol­dották a termelőszövetkezetek kapacitáshiányából eredő gon­dokat. Országosan is elsőként alapították meg a TÖVÁLL- okat, melyek tehermentesítet­ték az állami és szövetkezeti építőipart. Általános tapasztalat — ál­lapította meg a NEB —, hogy egy-egy társulás megalapítá­sának előkészítése olykor éve­kig elhúzódik. Ennek magya­rázata: a változó közgazdasá­gi szabályzók, az érdekek egyeztetésének nehézségei, va­lamint előfordult társulási alapítótőke hiánya is. Megállapítható, hogy Nóg-' rábban több társulásnál sä alapító összegből csak az ál­lóeszközök költségeit tudták fedezni, míg a forgóeszköz­ellátottság éveken keresztül nem volt kielégítő. Ezáltal az alapító közös gazdaságok' leg­többször kismértékű visszaté­rítést kaptak, és ez jelenté­kenyen befolyásolta a társu­lási kedvet. A megyében 1969. óta a társulások állóeszköz­értéke 20 millióról 53 millió fo­rintra emelkedett, a forgóesz­közök értéke pedig 13 milli­óról 28 millióra növekedett. E vonatkozásban nehézségek ta­pasztalhatók a két sertéshiz­laló társulásnál (Érsekvadkert, Litke), valamint a mohorai DROGUNION gyógynövény­begyűjtő vállalkozásnál. A vizsgálati megállapítások szerint az építési vállalkozá­soknál a rendelkezésre álló gépi eszközök és berendezések, felszerelések műszaki állapo­ta kielégítő, de korszerűség te­kintetében elmaradnak a kí­vánalmaktól. Nélkülözik a korszerű rakodó- és szállító­gépeket, így jelentős a fizi­kai munka aránya. Nem mondható véletlennek, hogy a TÖVÁLL-ok által foglalkozta­tott szakmunkások és segéd­munkások ilyen körülmények között csak magasabb bérért hajlandók munkát vállalni. A megyében működő tár­sulások betartják a szövetkeze­ti törvénybe foglalt rendelke­zéseket. További tennivalók főleg a belső ellenőrzés és a testületi tevékenység terén vannak. Nem mondható szerencsés­nek, hogy a társulások tevé­kenységüket csak minimális mértékben végzik az alapító mezőgazdasági üzemek szá­mára. Kismértékű a lakosság számára nyújtott szolgáltatás. Főleg az iparvállalatok, in­tézmények számára végeznek munkát. A szécsényi Tö- VÁLL-nál például közel 50 milliós termelési értékből a mezőgazdasági üzemek csupán 24 százalékkal részesednek. Nem megnyugtató a társulá­sokat alapítók anyagi része­sedése, sőt kapacitáskihasz- nálatlanság és eredménytelen ■ gazdálkodás miatt a pásztói TÖVÁLL-t a közelmúltban felszámolták. Főleg a balas­sagyarmati, a szécsényi és a nézsai építési vállalkozás jut- - tatott rendszeresen nyereséget az alapító szövetkezeteknek. A közös gazdaságoknál az utóbbi időben némi idegenke­dés tapasztalható a társulás­sal szemben. Ennek fő oka, hogy az alapító tsz-ek anyagi érdekeltsége csökkent, hiá­nyos a forgóeszköz-ellátottság, csökkentek a mezőgazdasági beruházások. A vita során öten kértek szót. A felvetődött kérdésekre dr. Bencze Barna vizsgálat­vezető és dr. László István, a Nógrád megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke válaszolt. A továbbiakban a pásztói járási NEI? munkáját értékel­ték. NÓGRÁD — 1972. október 28., szombat §

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom