Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

Csak aít nem tudom méc, MINŐID. HOL VAMOK’. KOM T/NENSEN, VÁM SZIGETEN, LAfCOJ, VÁM LAKATLAN POLDO'N, K/SeOLOALTATVA A NAMRAOADOSÓKNAK VÁM SEM í ... HAMAROSAN AAIDAO. boseeben hevernek a PARTON ELELEM, SZERSZÁMOK, RUHA'ZAT! CIKKEK, fCMVEREK ÉS LŐSZER. */- / Xkoványfak és telt kawsúak Rendhagyó lanfolyam lányoknak és asszonyoknak Kovács Andornét, a balett- és tánctanfolyamra járó sal­gótarjáni fiatalok kedves írón­ké nénijét már régóta isme­rem. ö az, aki immár har­minc éve szeretettel, kitartóan munkálkodik a választott szakma, élethivatás, a táncpe­dagógia terén. Gondos, lelkiis­meretes tevékenységet takar­nak az elmúlt évek. Ennek igazoló! azok a ma már fel­nőtt gyerekek, fiatalok is. ki­ket balettra, táncra, helyes, kulturált mozgásra tanított, s akik közül sokan tovább fej­lődlek és sikereket értek el ezen a pályán. Ke>l a mozgás A napokban Irénke néni — aki még ma is tele van fiata­los lendülettel és lelkesedés­sel — örömmel újságolta, hogy egy újfajta tanfolyam in­dult a Madách Gimnáziumban, amelynek ő a vezetője. — Régi tervem vált valóra a lányok és asszonyok moz­gásművészeti tanfolyamának létrehozásával — mondta. Hi­szen nem igaz az az állítás, hogy csak a gyerekeknek és a fiataloknak van szükségük a sportra, a mozgásra, a test­kultúra fejlesztésére. Régen foglalkoztatott a gondolat, hogy a dolgozó nőknek, nap­jaink agyonhajszolt lányainak és asszonyainak is szükségük, mégpedig nagy szükségük len­ne a rendszeres, felüdítő spor­tolásra. Ebben a rohanó világ­ban, ahol autóbusz vagy sze­mélykocsi szállít az otthontól a munkahelyig és vissza, ahol lift fuvarozza az embereket a lakásuk ajtajáig, bizony na­gyon hiányzik az egészséges testfelépítéshez alapvetően szükséges mozgás. Főleg azok­nál az ülőmunkát végző nők­nél. akik egész nap a gép vagy az' íróasztal fölött gör­nyednek, akiknek izomzata eiőbb-utóbb berozsdásodik, nyikorgóssá válik, mint a gép, amely nincs kellőképpen be­olajozva. Ezt az „olajat” kí­vánom én „becsepegtetni” a mozgásművészeti tanfolyamra járó nők szervezetébe, izom­zatúba, kik között 18—40 éves korig megtalálhatók a külön­böző foglalkozások képviselői. Azok a nők. akik oda járnak, tudják, hogy a kozmetikus és a fodrász még nem elég ah­hoz, hogy alakjukat, üde, fia­talos mozgásukat megőrizzék. Mert a festék, a smink egy­szerű vízzel is lemosható, de a sportoló embert egy életen át elkísérik a sportolással járó előnyök. Nem „hazabeszél” Örömmel hallgattam Irénke néni lelkes szavait. Hiszen azon túlmenően, hogy „haza­beszélt”, nagyon sok fontos, hasznos tanácsot is , adott, amely valóban sokak, mind- annyiunk érdeke. Mert ha va­lakinek van ideje a fodrász­nál és a kozmetikusnál órá­kat eltölteni, akkor ne sajnál­jon heti két órát a talajtorná­tól, az egészséges és szükséges testedzéstől sem. És nehogy valaki azt higgye, hogy csak a teltkarcsú hölgyeknek válik hasznára ez a tanfolyam. Irénke néni elmondta, hogy a soványabbak csont- és izom­erősödését, a kismamák alak- helyreállitását, az alacsony vérnyomás emelését éppen úgy* segíti, mint a teltebbek fogyókúráját. S természetesen a testi felfrissülés mellett pi­hentető, szellemi és lélektani hatása is van ezeknek a fog­lalkozásoknak. Országunk egyes nagyváro­saiban már általánossá váltak a hasonló jellegű női tanfolya­mok. Reméljük, hogy Irénke néni kezdeményezése is táp­talajra lel Salgótarjánban, és egyre több lány és asszony ke­resi fel a csütörtök esti fog­lalkozásokat. G. Horváth Mária Megjelent a \ógrádi Ssimle A közelmúltban jelent meg, került el az előfizetőkhöz és az árusítópavilonokba a Nóg­rádi Szemle, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottsága propa­ganda- és művelődésügyi osz­tályának kiadványa, annak is az idei harmadik száma. A folyóirat közli a megyei pártbizottság június 21. hatá­rozatát: „Irányelvek a gazda­ságpolitikai céljaink elérését szolgáló tömegpropaganda- és tömegpolitikai feladatokra" címmel. A lap tartalmából ezenkívül külön is kiemel­nénk a Gazdaság és politika rovat cikkeit. A tervezési vita zárszavaként "** Maruzs József írt „Érdekes, hasznos, tanul­ságos eszmecsere” címmel. Három cikk is foglalkozik üzem- és munkaszervezéssel: Szőcs Gyula a szervezettség, hatékonyság, vezetési színvo­nal kérdésével foglalkozik, Tari Ferenc a folyamat tar­tósságára hívja fel a figyel­met, s a szervezéshez nyújt gyakorlati tanácsokat, Telek Imre és Lukács Gábor pedig az építőipari üzem- és mun­kaszervezés tapasztalatairól írt. A Politikai oktatás rovatban dr. Bandúr Károly, Nádházi Lajos és Morvái Ernő tanul­mányait olvashatjuk, dr. Űj- laky István pedig „Mezőgaz­daságunk fejlődésének dia­lektikájáról” írt tanulmányt. A Szemle rovatban Gáspár János az életkörülmények alakulásáról, Kalocsai Miklós pedig a rárósi kulturális na­pok tapasztalatairól ír „Egy szocialista közművelődési in­tézmény keletkezése, kialaku­lása, működése” címmel. Aurora 72 Vers- és prózamondó fesztivál Salgótarjánban Valamennyi esztendőben a rangos kulturális esemé­nyek között tartják számon az Aurora orosz-szovjet vers- és prózamondó fesz­tivált. Salgótarján már évek óta a rendezés jogáért vetélkedő városok listáján szerepel. Idén, várossá ala­kulásának 50. évfordulóján Salgótarján kapta meg az Aurora ’72 rendezésének jo­gát. Mint Balogh Mihálytól, a KISZ megyei bizottságának kulturális felelősétől meg­tudtuk, a november 4—5— 6-án sorra kerülő fesztiválra az ország minden részéből 60 versenyzőt hívtak meg, közülük több mint 50-en már visszaigazolták rész­vételüket. Olyan vers- és prózamondók lépnek pódi­umra Salgótarjánban, akik korábban valamelyik orszá­gos versenyen kiváló ered­ményt értek el. Az idén hatodszor meg­rendezendő Aurora fesztivál célja az orosz-szovjet vers és próza propagálása, nép­szerűsítése, a szép mívű al­kotások hódolóinak újab­bakkal bővítése. Három fordulóban és há­rom csoportban bonyolítják le a versenyeket. A szín­hely «FJózsef Attila Megyei Művelődési Központ, az SZMT kis tanácsterme és a TIT megyei székházának klubja lesz. A fesztivál résztvevőinek egy kötelező és két szaba­don választott művet kell el- mondaniok. A versenyzőknek módjuk ­ban lesz megismerkedni Salgótarjánnal és környéké­vel, ellátogatnak több ifjú­sági klubba is, ahol baráti találkozókra kerül sor. A döntőt november 6-án mintegy húsz résztvevővel rendezik meg. A legjobban szereplők között értékes díjakat osztanak ki. Az első három helyezett tíznapos szovjetunióbeli utazáson vesz részt. A további helye­zetteket is külföldi utakkal, valamint értékes tárgyjutal­makkal díjazzák. Több me gyei és városi szerv és in­tézmény is ajánlott fel díja­kat, így a Hazafias Nép front megyei elnöksége, a Nógrádi Szénbányák Vál­lalat, a megyei tanács, az Állami Építőipari Vállalat, a városi tanács, az SZMT, MÉSZÖV. NÓGRÁD — 1972. október 26., csütörtök Torié ji elem előtti atommáglya A Francia Atomenergia Bi­zottság kutatói, akik a gaboni urániumlelőhelyen talált uránércmintákkal foglalkoz­nak, meglepetéssel tapasztal ták: ennek az ércnek az izo tópösszetétele árra utal, hogy kizárólag a „lelőhelyen termé­szetes úton végbement lánc­reakció” eredményeként jött tétre. Lényegében egy termé­szetes atommáglyáról van szó, amely ezen a lelőhelyen több százmillió évvel ezelőtt műkő dött. Ennek a történelem élőt ti atommáglyának az öntartó láncreakciója olyan uránlelő helyeken ment végbe, amely­nek uránium 235 tartalma — l milliárd 700 millió évvel ez­előtt — 3 százalék volt, vagyis ugyanannyi, amennyit ma­napság a könnyűvizes atom­reaktorokban felhasznált nuk­leáris fűtőanyagok tartalmaz­nak. Film Ság vári Endréről Díszbemutató Salgótarjánban október 27-én Keleti Már­ton legújabb filmje, a Har­minckét nevem volt, a napok­ban került a fővárosi film­színházak mű­sorára. A for­gatókönyvet Hollós Ervin azonos című regényéből Maár Gyula ír­ta. A film köz­ponti alakja Ságvári Endre. A mű mégsem életrajz. Ság­vári életének utolsó szaka­szát felvillant­va mutatja be a szabadságért, a szocialista eszméért, sok­szor életet sem- kímélve küzdő fiatal kommu­nisták harcát, a hitlerfasizmus magyarországi pribékjeinek jól szervezett bandái ellen. Történelmileg hű, mégsem történelmi film. Torzulatlan tükre a kornak, a keserves, mégis reményteli küzdelemnek. Nem szuperhő­söket látunk, de hősöket, akik igaz emberek. Ságvári alakja a filmen olyan mint az élet­ben volt. Derűs fiatalember, akinek hibái is vannak, a lányokat is szereti, de rettent- netetlenül szilárd és komoly, ha mozgalmi munkáról van szó. Ugyanígy egyéniség a film többi alakja is. 1944. Utolsó lehetőség. Ma­gyarország legkritikusabb tör­ténelmi pillanata. Itt az utol­só remény, hogy széles körű nemzeti összefogással az ország szembeforduljon a nácikkal és itthoni szövetsé­geseivel. Az összefogás meg­teremtésének óriási erőfeszí­tést igénylő .ínunkája, az ille­galitásban, ezer veszély kö­zött dolgozó komumnistákra várt. Nagy részt vállalt ebből a feladatból Ságvári Endre is. A hadsereg egyik-másik tisztje felismeri, hogy a né­metek elvesztették a háborút, önmaguk mentése érdekében már hajlandók lennének együttműködni a kommunis­tákkal. Ez az egyetlen út, melyen át a szervezkedő el­lenállás fegyverhez juthat. Ezt Ságvári is felismeri, de tart tőle. Mégis megkísérli a fegyverek megszerzését. Ügy látszik fáradozása sikerrel jár, de a tisztek végül is olyan feltételt szabnak, melynek teljesítése lehetetlen volna. Ugyanakkor Ságvári munka­társait a kopók letartóztatják. A tisztek válaszával a Buda­keszi úti Nagy cukrászdába siet, ahol az őt eddig is köve­tő rendőrök lecsapnak rá. Hollós Ervin, a Harminckét nevem volt című regény író­ja az illegalitásban munka­társa volt Ságvári Endrének. Az író eképpen vall könyvé­ről a Képes Filmhíradó mun­katársának: „...A szubjektív élmények megörökítésén túl engem az foglalkoztatott a Harminckét nevem volt című könyv megírása közben, hogy Ságvári hogyan tudott két éven át, 1942. májusától, 1944. júliusáig illegalitásban élni, miközben egy rendkívül jól megszervezett és kiépített csendörnyomozó-apparátus tű­vé tett érte mindent. A könyv arra próbál feleletet adni, milyen volt ez a fasiz­mus ellen harcoló ifjú kom­munista nemzedék, hogyan éltek és dolgoztak a tagjai, miközben olyanok vezették ellenük a megtorló és nyomo­zó hadjáratot, akik ennek a *szakmának« kitűnő szakem­berei voltak.” Itt csak any- nyit kell megjegyezni, hogy a film szándéka is ugyanez. A regénytől csupán annyiban tér el, hogy a film a regény indítását, kerettörténetét nem dolgozza fel. Ságvári Endrét Huszti Pé­ter eleveníti meg. Filmbeli barátja / Kálmán, Tahi Tóth László, partnernője Bodnár Erika. A Harminckét nevem volt című film Nógrád me­gyei díszbemutatója novem­ber 27-én, este hat órakor lesz a József Attila Megyei Mű­velődési Központban. A dísz- bemutató vendége lesz töb­bek között a film rendezője, Keleti Márton és Nemeskürti István is. Zengő Árpád Román kulturális küldöttség megyénkben A két ország kulturális kap­csolatainak jegyében, a ma­gyar—román kulturális ve­gyes bizottság tárgyalásaira Magyarországra érkezett ro­mén küldöttség tegnap, szer­dán, egynapos látogatást tett Nógrád megyében. \ A küldöttséget, amelynek vezetője Jon Dodu Alan, a bizottság elnökhelyettese, mi­niszterhelyettes, Rétságon a járás vezetői fogadták, majd rövid tájékoztatót adtak a járás életéről. A román ven­DEFOE regénye nyomán írta: CS. HORVATH TIBOR. rajzolta: SEBÖK IMRE dégek többek között megte­kintették a rétsági, nemrég átadott Asztalos János Műve­lődési Központot, majd a hor- pácsi Mikszáth Múzeumba lá­togattak. Balassagyarmaton rövid sétát tettek a város­ban, majd a Palóc Múzeum népművészeti anyagával, illet­ve a Madách-kiállítással is­merkedtek. Ezt követően ellátogattak a híres hollókői falumúzeum­ba és id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész­szel találkoztak. A délutáni órákban a Sal­gótarjánban tartózkodó kül­döttséget fogadta dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács elnöke, aki a román vendégeket tájékoztatta Sal­gótarján kulturális fejlődésé­ről, majd a küldöttség elláto­gatott a József Attila Műve­lődési Központba és a Mun­kásmozgalmi Múzeumba is. Dr. Tóth István ünnepélyesei) átnyújtotta Jon Dodu Alan miniszterhelyettesnek Salgó­tarján város jubileumi em­lékplakettjét. Huszonötödik házassági évforduló Huszonötödik házassági év­fordulóját ünnepelte tegnap Balassagyarmaton Molnár Ist­ván és felesége. Negyedszá­zaddal ezelőtt mondták ki a boldogító igent, amelyet teg­nap ünnepélyes keretek kö­zött ismét megerősítettek. A Balassagyarmati Csajádi Ünne­peket Rendező Iroda szervezte az ünnepséget, amelyet a ta­nácson tartottak. A huszon­ötödik házassági évfordulón a családtagok mellett ott vol­tak a munkatársak is, mert Molnár István a Szabó Ktsz nyugdíjasa. A hangulatos, szép ünnepségen a házaspár sok-sok virágot, ajándékot és emléklapot kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom