Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

„Jár* már a gyár A KISZ-védnökség meghozta a gyümölcsét: „Járni" készül a megyeszékhely egyik legfiatalabb üzeme, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat. És nem is akárhogyan! A gyárte­lep egyes üzemrészeit csak most adják át teljesen a terme­lésnek, az eddig elhésziíltekben azonban már igen komoly munkát végeznek a fiatal szakemberek. A KISZ most már el­sősorban azon fáradozik, hogy az emberi, szubjektív ténye­zők minél kellemesebbek legyenek. Egymás után születnek a szocialista brigádok. Galamb András is megalakította mun­kakollektíváját, azóta a szocialista brigád vezetője lett. A gyár törzsgárdáját szeretnék kialakítani A kezdeti nehézségek mellett sem szabad félrelépni. Főleg azért kell odafigyelniük a munkára, mert többnyire egyedi termékek gyártását végzik, így a legkisebb minőségi hiba sem csúszhat be. TJrbán János, a műszerészek csoportvezető­je elégedett a Magyar Édesipar részére készülő drazsírozó- géppel, Fekete Tamás és többi munkatársa a prototípust ki- iogástalanul készítette el Az üzem' már termelő részlegeiben egyelőre 330 fő dolgo­zik. De 1975-ig 1000 munkást akarnak foglalkoztatni a kor­szerű üzemcsarnokban. A munkaerőt elsősorban a szakmun­kástanulók növelik majd. Most is százan tanulnak és kötöt­tek szerződést a vállalattal. A fiatalok készítik az „Április 4." Gépgyár részére a vízszűrő tartályokat Kulcsár József képriportja A paragrafusok betűje és szelleme hálapénzről nyilatkozik dr. Fanesik János osztályvezető Egészség ügyről, Több éves előkészítő munka után az egészségügy teljes egé­szét átfogó törvény jelent meg az idén hazánkban. Megalko­tását társadalmunk és ezzel együtt egészségügyünk fejlő­dése követelte meg. A tör­vényben lefektetett elvek tük­rözik egészségügyünk jelenle­gi helyzetét, helyét a szocia­lista társadalomban, meghatá­rozzák valamennyi állampol­gár, intézmény, szerv egész­ségüggyel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. A keret- törvény egyben előre is mu­tat, s megjelöli a perspektivi­kus feladatokat is. Az egészségügyi törvényről és a belőle adódó követelmé­nyekről dr. Fancsik Jánossal, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjével beszél­getünk. — Mit mond ki a törvény? — Mindenekelőtt azt, hogy az egészségügy állami feladat. Ez biztosítja az egységes irá­nyítást, a tervszerűséget, a megfelelő egészségügyi hálózat kiépítését, az intézetek, intéz­mények együttműködését, a lakosság gyógyszerellátását, a szükségleteknek megfelelő anyagi bázist. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy •mindenki kö­telessége a lakosság egészség- védelmének előmozdításában való közreműködés. — Mi a törvény meghatáro­zó irányelve? — Minden téren a megelő­zés. Ennek legsajátosabb módszere a gondozás. ■ Jelentő­sége ma már mindannyiunk előtt világos, kiterjesztésében azonban sok még a tenniva­ló. Ma már megengedhetetlen, hogy a gondozás helyességén, időszerűségén vitatkozzunk, sokkal fontosabb egyre inten­zívebb alkalmazása. Emellett a törvény egyik sarkalatos pontja annak kimondása, hogy a szocialista állam ingyenesen és mindenki számára hozzá­férhetően biztosítja a korszerű egészségügyi ellátást. Mit értsünk korszerűség alatt? — Valóban, a korszerű szín­vonal meglehetősen relatív fogalom. Ez esetben korszerű­ség alatt az objektív lehetősé­gek által is biztosítható ellá­tási színvonalat kell értenünk. Ezt pedig az orvostudomány elért eredményei •mellett a társadalom gazdasági teherbí­róképessége döntően befolyá­solja. A reálisnak tartható társadalmi szükségletet kell kielégítenünk, az irreális kí­vánalmak teljesítésére jelen­leg nem vállalkozhatunk. A szükséglet objektivizálható fo­galom, az igény azonban min­dig szubjektív elemekből épül fel. A betegek gondolkodásá­ban e két fogalom gyakorta összekeveredik, s ez a legtöbb konfliktus forrása. Nem sza­bad engednünk, hogy a lakos­ság a tévé Delta című műso­rában kuriózumként bemuta­tott tudományos felfedezéseket tartsa kötelezően minden ál­lampolgár számára hozzáfér- hetőnek. S itt nagy feladat előtt állunk: az egészségügyi ellátás jelenlegi, vagy eljö­vendő „alanyai” előtt fel kell tárni lehetőségeinket, szólni kell nehézségeinkről, hogy ne kelljen a betegnek csalódnia az orvosban, vagy a rendelő tárgyi felszereléseiben. A csa­lódottság rendkívül veszélyes következményekkel jár, meg­rendíti az egészségügyi dolgo­zókba vetett bizalmat, s en­nek kockáztatása túlságosan nagy luxus lenne számunkra. — Követték-e rendeletek a törvény megjelenését? — Igen. Két fontos minisz­teri rendelet jelent meg. Az egyik az egészségügyi dolgo­zóik rendtartásáról, a másik az egészségügyi dolgozók fegyel­mi felelősségéről szól. — Mit tartalmaz a rendtar­tást körvonalazó rendelet? — Csak röviden néhány té­ma: az első hét paragrafus egyértelműen tisztázza, hogy kik jogosultak orvosi gyakor­lat folytatására. Foglalkozik a rendtartás továbbá az orvosok kötelező továbbképzésével, a titoktartási kötelezettséggel és a magánorvosi gyakorlattal is. — Az orvosok magatartása sokszor szóbeszéd tárgya. Ho­gyan rendelkezik az egészség- ügyi törvény az orvosoktól elvárható magatartásról? — Azt szoktuk mondani, hogy az orvosi pálya hivatás. Ez így is van. Az orvosi hiva­táson kívül azonban még egy egész sör olyan foglalkozás van, amelynek ellátása hiva­tástudat nélkül elképzelhetet­len. Semmiképpen sem he­lyénvaló tehát, hogy az orvosi hivatást a közvéleményben valamiféle mítosz lengi körül. Ebből több kárunk származik, mint hasznunk. Mindenkinek, így nekünk is hiúságunkat le- gyezgeti, amikor emberfeletti tulajdonságokkal ruháznak fel bennünket, de bajok forrása az, ha ennek az irreálisan fel­tételezett teljesítőképességnek nem tudunk megfelelni. Azt hiszem, az orvosba vetett bi­zalmat nem rendítené meg, sőt, inkább erősítené a reáli­sabb közfelfogás. Tudásunkkal, magatartásunkkal kell a bizal­mat és tekintélyt élveznünk. — Hogyan foglal állást a törvény a borravalózás tekin­tetében? — Sok okkal, vagy anélkül elhangzó bírálatra ad okot az a bizonyos kövér boríték. Nem lenne helyes, ha a követke­zőkben is akörül folytatódna a vita, hogy mikor szabad és mikor nem „hálapénzt” elfo­gadni. vagy mikor a hála jele a boríték és mikor tekinthető előlegnek, hogy megtilthat­juk-e a betegnek, hogy hálá­ját kifejezze, vagy sem? Ezek a viták csak arra jók, hogy a lényegről eltereljék a figyel­met. A lényeg, s ezt a törvény egyértelműen kimondja: az egészségügyi ellátás díjtalan. Az olyan orvosokkal szemben, akik szívesen hangsúlyozzák hivatásuk különlegességét, a ennek ellenértékét is elvárják, határozottan fel kell lépnünk. Ok az úgynevezett „nagyme­nők”. Az orvosok nagy több­sége azonban helyesen érte'- mezi az ingyenes ellátás foga'- mát. Aki viszont ezzel rend­szeresen visszaél, annál egyén etikai, magatartásbeli fogyaté­kosságok is vannak, s ez min­denképpen elítélendő. Szendi Márta Világító gyümölcsök Á panamai földszoroson olyan fák nőnek, amelyeknek a gyümölcsei 90 százalék nö­vényi olajat tartalmaznak. A helybeli lakosok a lakások vi­lágítására használják ezeket a gyümölcsöket. A „világító gyümölcsök” kitűnően égnek, legalább olyan jól, mint - a sztearingyertyák és még csak nem is füstölnek. „Beszélő” labdák A tenisz- és a golfjátékosok tudják, mennyire idegesítő, ha a teniszlabda messzire elgurul és egyszerűen nem lehet meg­találná. Skót mérnökök egy csoportja most elhatározta, hogy megszünteti ezt a kelle­metlenséget — olyan tenisz­éé golflabdákat terveztek, amelyeknek a belsejében mi­niatűr rádiókészülék működik. Az ilyen labdát nagyon köny- nyű megtalálni, hiszen maga „közli”, hogy hol van. „Nevet ád neked a közösség” Hogyan lehet bensőségeseb- panok, mindenki egyenesen sok egyre követték egymást. A bé tenni a névadó ünnepsége- áll a helyén: a Himnusz szól. Himnusz megszólaltatása miatt két? Sokféle módon. A balas- Ezzel kezdődik az éppen so- is parázs vita tört ki. Többen sagyarmati „Családi Ünnepe- ron következő műsorszám. vélték úgy, hogy ez csak két Rendező Irodá”-ban a na- Néhány taktus után elhal a nemzeti ünnepen helyénva- pokban elbírált pályamunkák zene, és G. Szabó László szép ló. A pályamunka szerzője, ezt bizonyítják. Az" emeleti verse hangzik fel: az „Egy Deák Ferencné azonban ügye­új szülött névadóján”. A név­adó szülő szerepét játszó fia­talasszony ölében ülő játék­baba illedelmesen hallgatja a szép sorokat: terem zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel, kis úttörőkkel, KISZ-esekkel, továbbá a pá­lyázó pedagógusokkal és a zsűritagokkal. Mikor betop­„Im, nevet ád neked a közösség, és befogad óvó melegébe, s, hogy véletlen bajok ne körözzék, beolvasztja sorsod az övébe" Énekszámok, szavalatok kö- — Csak nehogy a baba is vetik egymást, egyenruhás kis- felébredjen — figyelmeztette dobosok masíroznak körbe az kedvesen a versenyszámok el- emelvényen. Bátran, hango- hangzása után az előadót Hol­sen védte meg álláspontját: — Ügy gondolom, hogy az utána elhangzott vers indo­kolta a Himnusz elhangzását — mondta, majd idézett G. Szabó László verséből: „Jó barátok, rokonok karéja, Halk zene, fény, s virágok özöne, Kicsiben a haza gyűlt köréd ma, hogy új fiát frissiben köszöntse” Lehet rajta vitatkozni. Én a magam részéről Kmetty Kálmánnal, a városi tanács san mondják az újszülöttet ló Erzsébet, a gyöngyösi iro- __________; k öszöntő verseket. „Ébresztem da szervezője. No, de sebaj, elnökhelyettesével értettem a napot”; kiáltja egyikük te- most még csak kaucsukból egyet, aki az adott esetben na- li tüdővel, vidáman. volt a baba. De a hozzászólá- gyón is „pohárközelségben’ Gondok — örömök... R o m h á ii y Akár a múltat, akár a je­lent nézzük, nevezetes a me­gyében, de a megye határain túl is Romhány község. Ré­gen a kurucok csatamezejé­ről, most többek között ke­rámiagyáráról tartjuk szá­mon. Nagy munka folyik a köz­ségben, belvízrendezés. A fel­adat végrehajtására 2,7 mil­lió forintot kapott. A saját költségvetési üzem végzi a munkát, melyet ebben az év­ben szeretnének befejezni. Erre minden remény meg­van, hiszen a múlt évben el­kezdett munkának már csak alig egy tizede van hátra. Csatornaburkolási munkákat végeznek a Felszabadulás, a Kurucok, az Árpád, a Bat­thyány úton és a Szabadság téren. Ugyanebből az összeg­ből vízkutatási költségeket is fedeznek, ugyanis a község­ben gond a jó ivóvíz. A ku­tatás eredményeképpen Rom­hány és Kétbodony határa között jó vizet találtak, még­pedig annyit, hogy Bánk és Rétság igényeit is kielégíthe­tik. Tárgyaltak a Vízkutató Vállalattal és a Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatósággal és már készülnek a tervek a házakhoz bevezetés költségei­ről. Ha készen lesznek, meg­alakul a víztársulás. Nagy öröm, hogy ez évben minden óvodást fel tudtak venni. Ez a múlt évi bővítés­nek, újjáépítésnek köszönhe­tő. Ugyancsak létrehoztak fogorvosi lakást és rendelőt és gyógyszertáruknak messzi vi­dékről csodájára járnak. Leg­utóbb Szentmártonkátáról kérték el a terveket. Szíve­sen kölcsönözik oda, hadd örüljenek ott is a szép pati­kának. Az épületet különben a Nógrád megyei Tervező Vál­lalat tervezte, és mindenki nagyon elégedett vele. Négy pedagógus költözött a közel­múltban saját új lakásba. Ez­zel megduplázódott a saját tulajdonban levő pedagógus­lakások száma. Az iskola 120 négyzetméte­res tornakertjét felújították, ezzel megoldódott a gyerekek sporttevékenységének problé­mája, (legalábbis amíg a jó idő tart. Sajnos, tornaterem még mindig nincs. Egy éve működik a klub- könyvtár, mindenki legna­gyobb megelégedésére. Sok érdekes rendezvény és kel­lemes környezet várja azokat, akik szeretik a jó könyve­ket. Nagy gond a község úthá­lózata, mely lassan életveszé­lyessé válik. Négy kilométer földút van még itt, pedig di­namikusan fejlődik a telepü­lés, a közlekedés is nő, s a KPM csak toldoz-foldoz. Ez külön nehézséget okoz, mivel a községből — többek között a cserépkályhagyárból egyre több a szállítás és sok olyan cikket, különféle építészeti kerámiatárgyakat is szállíta­nak, amelyek nem bírják a rázós utat. A sofőrök sokszor igen cifrákat mondanak és nem örömükben. Ugyancsak gond, hogy a két éve elkez­dett ÁFÉSZ-olajtelep még mindig nem működik, bái megígérték, hogy mielőbb „dolgozni fog". így fűtőanyag­gondok mutatkoznak, mert a gázcseretelepen is sokszoi nagy a hiány. Romhány lakói társadalmi munkával, összefogással bebi­zonyították, hogy a községért maguk is hajlandók tenni'.' El­várják azonban, hogy a kü­lönböző szervek, például a KPM, az ÁFÉSZ szintén hoz­zájáruljanak az immár állan­dó és egyre nagyobb ütemű fejlődéshez. — gaspár — rezte a Himnuszt. Igaz ugyan, hogy amikor a pezsgőspo­harakkal koccintottak, már egy altatódal szólt az orgonán. — Talán ez sem volt a legszerencsésebb megoldás — kockáztatta meg Kmetty Kál­mán. — És úgy érzem, a vers­címek bemondása is felesle­ges — tette hozzá. — Itt nem szavalni kell, hanem beszélni. Persze, nem csak arról esett szó, ami nem tetszett. Általá­nos tetszést aratott például, hogy hangszereket használtak a szereplők, nem magnetofont. Valamennyi mű sorszám bővel­kedett a szép vers- és zene­számokban Mindezek a hozzászólások természetesen nem befolyásol­hatták a zsűritagokat, akik már előbb meghozták a dön­tést. Az első díjat: 1500 fo­rintot é° a vele járó oklevelet a Dózsa György úti Általános Iskola kapta, Kalocsai Frigyes- né és dr. Kalas Gézáné pro­dukciójáért. A második és harmadik díjjal az Ifjúsági ú : Általános Iskola pedagógus': büszkélkedhetnek: PánMgyi Antalné és Deák Ferencné. A gratulációk elhangzása után, lassan szétszéledt a te­rem közönsége. A kis úttö­rők kivonultak, a játékbabát betették a szekrénybe. Több -■ nincs rá szükség. Most nr: • igazi gyerekekre, igazi s-' . lökre, és igaz örömre várnr Az sem baj, ha a sírás m - - zavarja majd a köszö"tö - vakat. Szörny NŰGRÁD - 1972. október 18 szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom