Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-17 / 245. szám
Egy nap «alatt kétszázhetveai légitámadás Szabadságharcosok Hűé közelében — Saigonban nem készülnek békére Vasárnap éjfél előtt egy, hétfőn a* nap folyamán két légiriadót rendeltek el Hanoiban. Az ADN jelentése szerint az amerikai bombázók magát a VDK fővárosát elkerülték, de a vele határos tartományokat több ízben bombázták. Mint a VDK külügyminisztériumának szóvivője bejelentette. szombaton az amerikai vadászbombázók az ország tíz tartományát támadták. Egyidejűleg a B—52- es nehézbombázók Ha Tinh és Quang Binh tartomány, valamint Vinh Linh körzetét bombázták. Nam Ha tartományban a légitámadások ismét súlyos károkat tettek az egyik folyami gátrendszerben. Saigoni amerikai közlések szerint az Egyesült Államok vadászbombázói vasárnap 270 légitámadást hajtottak végre a VDK ellen. Saigon térségében,, a Mekong deltavidékén, a kambodzsai határnál, az úgynevezett északi fronton és Dél- Vietnam középső részének tengerparti tartományaiban fejtettek ki akciókat vasárnapról hétfőre virradóan a népi felszabadító fegyveres erők. A saigoni hadsereg páncélosok bevetésével, az amerikai légierő B—52-es nehézbombázók szőnyegbombázásaival próbálja semlegesíteni a népi erők katonai tevékenységének eredményeit. A felszabadító fegyveres erők Saigon körzetében végrehajtott akciói következtében a fővárosba vezető négy országút közül háromon szünetel a forgalom, ami azt jelenti, hogy Saigon nem jut kellő mennyiségű élelemhez. A főváros térségében a felszabadító erők több rajtaütésszerű zaklató támadást hajtottak végre a Thieu-hadsereg alakulatai ellen. A Saigon közelében fekvő támaszponttól mindössze 17 kilométerre szórtak le 100 tonnányi robbanóanyagot a B—52-es amerikai nehézbombázók. Saigon térségében egyébként a B—52-es stratégiai légiflotta összesen 1000 tonna bombát dobott le. Szőnyegbombázásokat hajtottak végre ezenkívül más dél-vietnami hadszínterek térségében, így az úgynevezett északi fronton és a tengerparti tartományok területei ellen is. A• legfrissebb hadijelentések szerint ismét Hűé, a volt császári főváros közvetlen közelében tűntek fel a felszabadító fegyveres erők: megint támadást intéztek a néhány hónappal ezelőtt többször gazdát cserélt Bastogne tüzérségi támaszpont ellen. Saigon! kormánykörökben nem számítanák arra, hogy Indokínában még az amerikai választások előtt fegyverszünet lesz. Megítélésük szerint sem a tárgyalásokon nem alakultak ki ehhez az előfeltételek, sem pedig a katonai helyzet nem teszi sürgőssé a fegyverszünetet. Ezt az értelmezést juttatták érvényre hétfőn nem hivatalosan, de nagyon határozottan mértékadó saigoni kormánykörökben, miközben kormány- szinten helyzetmegbeszéléseket tartottak, amelyeken részt vett Dél-Vietnam párizsi és washingoni nagykövete x is, akiket Thieu elnök jelentés- tételre rendelt haza. (MTI) Peking az európai enyhülés ellen A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának lapja vasárnapi száma kommentálja Csou En-laj Scheel nyugatnémet külügyminiszter pekingi látogatása idején tett kijelentését, amely szerint „erős nyugati szövetségre” van szükség. Mint a Neues Deutschland írja, Csou En-laj ezzel kiegészítette az amerikai szenátorokkal történt találkozásakor elhangzott nyilatkozatát, amelyben állást foglalt a Nyugat- Európában állomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentése ellen. A Scheel kíséretében volt nyugatnémet újságírók ezzel kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy Kína érdekelt az európai feszültség fennmaradásában, a Kínai Népköztársaságnak érdeke a Varsói Szerződés tagállamainak ellensúlyaként „az erős amerikai jelenlét” Európában és a nyugatnémet Wehrmacht további megerősítése. A nyugatnémet és a pekingi sajtó egyaránt felhívja a figyelmet, hogy Csou En-laj nyíltan állást foglalt az NSZK „keleti politikája” ellen, amely arra irányul, hogy gyakorlati kapcsolatok jöjjenek létre az NSZK és az európai szocialista országok, köztük a Szovjetunió között. Nem kétséges, hogy mindezek ellenére Európa a békés együttműködés kontinense lesz még akkor is, ha sanda szemmel nézik ezt a folyamatot Pekingben — hangsúlyozza a Neues Deutschland. (MTI) Vasútrobbantás Chilében Chiléből érkező jelentések szerint a magánvállalkozók és kiskereskedők sztrájkja miatt kialakult bonyolult politikai helyzet egyre veszélyesebbé válik. Hétfőn délelőtt Santiagóban közölték, hogy ismeretlen tettesek felrobbantották a fővárost Valparaiso kikötőjével összekötő vasútvonal egy részét. A rendőrség megkezdte a tettesek felkutatását. A Népi Egység kormány rádiója bejelentette, hogy három személyt letartóztattak Santiagóban mivel „akadályozták a szabad munkafelvételt”. Salvador Allende chilei elnök az Humaniténak adott nyilatkozatában kijelentette: „Chile olyan nemzet, amely büszkén tépi. szét a külföldi hatalmaktól való függőség láncait”. Allende háláját fejezte ki a francia népnek és a demokratikus szervezeteknek, amiért szolidaritásukról biztosították Chilét a Kennecott rézmonopólium agressziójával szemben. (MTI) Veszélyes helyzet alakult ki Chilében. A Népi Egység kormánya az utóbbi napokban, alig kétéves fennállásának legsúlyosabb válságát éh át. A magánfuvarozók és a kiskereskedők sztrájkja miatt meghirdetett rendkívüli állapot az ország 25 tartományából immáron 17-re terjed ki, s bár a belső feszültségben vasárnapra és hétfőre bizonyos enyhülés következett be, a jobboldal meg-megújuló támadásai következtében a kedélyek még korántsem csillapultak le. Különösen a fővárosban, Santiagóban és a tartományi székhelyeken gyakoriak a provokációk, s nem ritka; amikor jobboldali tüntetők csapnak össze a rendőrséggel. Amikor 1970. szeptemberében Allende népfrontkormánya hatalomra került, az esemény egyaránt meghökkentette mind a belső reakciót, mind pedig a jobboldali erőket támogató külföldi hatalmakat. Ez nem is véletlen. Mivel a Népi Egység fő erejét a szocialisták és a kommunisták alkotják, alaposnak tűnt azaz aggodalom, hogy Chile, ha fokozatosan is, de második Kubává alakul át a latin- amerikai kontinensen. Az ettől való félelem, no meg a pozícióvesztés közvetlen veszélye miatt indították az első támadásokat a kormány ellen. Az akkor még, szórványos akciók azonban egyre inkább általános kormányellenes támadásokká alakultak át, s különösen élessé váltak a bolíviai puccs után. A Népi Egységet azonban nem tudták megingatni. Továbbra is kitartott programja Az Indokína Bizottság záródokumentuma Mindenért Washingtont terheli a felelősség Az Egyesült Államok Indokínában elkövetett háborús bűntettei kivizsgáló nemzetközi bizottság harmadik ülésszaka tanúvallomások és jelentések egy hétig tartó meghallgatása, valamint tárgyi bizonyítékok és írásbeli jelentések értékelése után, hétfőn nyilvánosságra hozta végkövetkeztetéseit. A bizottság megállapította, hogy Nixonnak elnökké történt megválasztása óta és különösen az idén, példátlanul fokozódott az amerikai agresz- szió Indokína népei ellen. Az eszkaláció legsúlyosabb tényei — a dokumentum szerint — a B—52-esek szőnyegbombázásai, az új, kimondottan emberek pusztítására alkalmas fegyverek bevetése, a VDK f oly ói gátjainak bombázása és kikötőinek blokád alá vétele. A dokumentum megbélyegzi a Dél-Vietnamban végrehajtott brutális „pacifikációs” programokat, amelyeknek Nixon elnöksége óta negyvenezer polJemeniek találkozója Az Arab Liga közvetítő bizottsága segítségével létrejött megállapodás alapján vasárnap egy határ menti városban találkoztak a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és északi szomszédja, a Jemeni Arab Köztársaság kaNÓGRÁD - 1972. október 17., kedd gári személy esett áldozatul, és amely miatt kétszázezer, sínylődik jelenleg is politikai okokból börtönben. A háborús bűnökért való felelősséget taglalva, a nemzetközi bizottság záródokumentuma leszögezi: „Az agresszióért és a népirtásért, valamint a korlátlan tömeges bombázásokért és bizonyos fegyverek törvénytelen használatáért a felelősség elsődlegesen, közvetlenül és teljes mértékben az amerikai kormány vezetőit és az amerikai katonai parancsnokságot terheli.” A bizottság ezenkívül rámutatott az amerikai katonai-ipari komplexum, az amerikai tudósok és áz agresszióban résztvevő más országok kormányainak felelősségére is. Végezetül a Nemzetközi Indokína Bizottság az Egyesült Államok jogi és erkölcsi kötelességének nevezte a haladéktalan kivonulást Indokínából. (MTI) tonai megbízottai, hogy tisztázzák a még függőben levő vitás kérdéseket. Szelim el Jafi, az Arab Liga főtitkárhelyettese, a közvetítő bizottság vezetője, közölte, hogy az első találkozó „kedvező eredményt” hozott. (Reuter) SzoivJ et—sime^IScai egyezmény Washingtonban Tyimofej Guzsenko, a Szovjetunió ten- geriflottaügyi minisztere és Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere október 14-én aláírta a tengerhajózás néhány kérdésére vonatkozó szovjet— amerikai egyezményt. Nixon, az Egyesült Államok elnöke megelégedését fejezte ki az egyezmény megkötése fölött. Peterson sajtóértekezleten úgy értékelte a megállapodást, mint „fontos lépést a Szovjetunióval folytatott kereskedelem új korszákéhoz vezető úton”. Ez az egyezmény — mondotta a miniszter — lerakja „az alapot az olyan átfogó kereskedelmi egyezmények számára, amelyeket megkötni remélünk a Szovjetunióval”. (TASZSZ) Szadat beszéde a parlamentben Egyiptom őszintén akarja a békét Az egyiptomi nemzetgyűlés vasárnap este Kairóban megnyílt ülésszakán közel egyórás beszédet mondott Anvar Szadat államfő. Beszédében a közel-keleti helyzet elemzésekor kijelentette, hogy az izraeli agresszió elleni harcban az egyiptomi nép minden egyes tagjának maximális erőfeszítéseket kell tennie és jelentős terheket kell vállalnia. Szadat beszélt Egyiptomnak a békés rendezésre tett erőfeszítéseiről. „Mindent megpróbáltunk, kopogtattunk minden ajtón és válaszoltunk minden javaslatra. Őszintén akarjuk a békét, amelynek egyetlen biztosítéka számunkra az igazság. Ember- feletti erőfeszítéseket tettünk, szinte hegyeket mozgattunk” — mondotta. Ezzel összefüggésben éles szavakkal bélyegezte meg az Egyesült Államokat, amelynek Izrael számára nyújtott támogatása egy „olyan vezeték formáját öltötte, amelyen éjjel-nappal áramlik a segítség”. Az egyiptomi elnök hangoztatta, hogy az Egyesült Állandók nem képes a status quo fenntartását célzó akaratát Egyiptomra kényszeríteni, mert az a megadással érne fel. A válság politikai rendezésének érdekében Szadat jelezte, hogy tárgyalásokat kíván folytatni Tito jugoszláv elnökkel, Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel, hogy aktivizálja az el nem kötelezett államok tevékenységét. Szadat beszédében kitért az egyiptomi—szovjet kapcsolatok kérdésére és kijelentette: Egyiptom nagyra értékeli az arab—szovjet barátságot és állandóan annak fenntartására és az ellene intézett támadások kivédésére törekedett. Ez a barátság stratégiai jellegű Egyiptom számára, amely „további erőfeszítéseket tesz a Szovjetunióval való kapcsolatokban felmerült zavaró körülmények leküzdésére”. Szadat közölte, hogy Egyiptom fejleszteni kívánja kapcsolatait a szocialista országokkal, így Kínával is. (MTI) * Rogers semmi újat nem mondott A vietnami és a közel-keleti helyzetről nyilatkozott Rogers amerikai külügyminiszter vasárnap esete az egyik országos televízióadó, az ABC-há- lózatában. Bejelentette, hogy az amerikai légierő^ folytatja Észak-Vietnam bombázását. A választási propaganda- kampány irányelveivel összhangban azt állította, hogy Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadónak az észak-vietnami vezetőkkel folytatott párizsi tárgyalásai: „nagyon komoly és kényes szakaszba” jutottak és bizakodóan nyilatkozott várható kimenetelüK- ről. Kérdésekre válaszolva azonban kénytelen volt elismerni, hogy — szemben a sokat sejtető célzásokkal — még tulajdonképpen semmiféle megállapodás nincsen. A külügyminiszter a tényleges amerikai szándékokról felleb- bentve a fátylat, élesen bírálta McGovernnek, a demokrata párt elnökjelöltjének vietnami rendezési tervét és azt „megadási ajánlatnak” nevezte. (MTI) Chile népe harcol mellett: Chilét egyre inkább Washington tevékeny támogakivonta a monopóliumok fennhatósága alól, nemzeti tulajdonba kerültek a réz-, a szén- és vasércbányák, a salétrommezők, s miután kitudódott ellenforradalmi szerepe, a kormány államosította az ITT-et, az amerikai távközlési vállalat helyi leányvállalatát. Jelentős lépés volt a földreform is, amelynek következetes megvalósítása azonbán a jobboldal és az ultrabalosok akciói miatt késik. Washington Chilét amolyan latin-amerikai „hátsó udvarnak” tekintette mindig. Érthető tehát ha egyáltalán nem volt ínyére a Fehér Háznak az a külpolitikai fordulat, amit az Allende-kormány követett. Az AÁSZ-ban egyre élesebben juttatta kifejezésre ellenérzését-áz amerikai gyámkodás ellen. Gazdasági és politikai önállóságot követelt és követel mind Chilének mind pedig a földrész többi országának. Végeredményében az ország antiimperialista útra tért, s képviselői a nemzetközi fórumokon a haladó erőkkel közös álláspontot képviselnek. A Chilében lejátszódó pozitív folyamat dühödt támadásokra késztette a belső reakciót, s ebbe mindjobban „be- leszállt” az Egyesült Államok, amelynek az az érdeke, hogy a Népi Egységet valamilyen más, az ő céljainak leginkább megfelelő politikai csoportosulás váltsa fel a hatalomban. Az ITT-öeszeesküvés mellett tásban részesítette azt a Szeptember-terv elnevezésű ellenforradalmi szervezkedést is, amit a chilei évfordulót megelőzően . lepleztek le. Ennek programjában már kimondott célként szerepelt az Allende- kormány megdöntése. A puccs- kísérlet leleplezése után a jobboldal gyorsan magához tért, s feltehetően ugyancsak külföldi ösztönzésre újabb támadásokat indított a chilei forradalom ellen. A kétségbeesett rohamoknak van egy bizonyos megelőző jellegük is, mivel a Népi Egység a nehézségek és súlyos belső harcok ellenére, sem mondott le kitűzött céljáról, nem hátrált meg. A közelmúltban, a Népi Egység ' választási győzelmének második évfordulóján mondott beszédében Allende elnök éreztette; a társadalmi fejlődés nem rekedt meg, új fordulópont előtt áll Chile. Mint hangsúlyozta: a népi kormány megalakítása után a munkáshatalmat is meg kell teremteni. A tervek szerint tavasszal választásokat rendeznek Chilében. Ennek tétje, hogy a jelenleg jobboldali többségű, s ennélfogva a törvényjavaslatokat rendszeresen szabotáló képviselőházban a kormány abszolút többséghez jusson. A választási program sok egyéb mellett új, szocialista alkotmány kidolgozását tartja szükségesnek, amelynek egyik igen fontos részlete: a parlament mellett felállítanák a munkások kaPéter János hazaérkezett Péter János külügyminiszter New Yorkból hazaérkezett Budapestre. Péter János, aki csaknem három hetet töltött az ENSZ közgyűlésén, október 11-én szólalt fel az általános vitában. New York-i tartózkodása alatt a magyar külügyminiszter felkereste Kurt Wa- ldheimet, az ENSZ főtitkárát, és Trepczynskit, a közgyűlés elnökét. Péter János megbeszélést folytatott Gromikóval, a Szovjetunió külügyminiszterével, valamint Rogers-szel, az Egyesült Államok külügyminiszterével, továbbá eszmecserét folytatott hét másik ország, elsősorban európai államok külügyminisztereivel. Tárgyalásain a kétoldalú kapcsolatok és az ENSZ-közgyűlés ülésszakán szereplő kérdések mellett az európai biztonsági konferencia előkészítéséről és a Közel-Keletről volt szó. (MTI) Agresszió Libanon ellen A Libanon és Szíria területén levő gerillatámaszpontok ellen vasárnap végrehajtott izraeli támadással kapcsolatban hírügynökségek felhívják a figyelmet arra, első ízben fordult elő, hogy egy ilyen jellegű agresszív támadás meglepetésszerű volt, azt nem készítette elő valamilyen fenyegető nyilatkozat. Utólagos magyarázat Golda Meir miniszterelnök-asszonytól hangzott el, aki vasárnap egy amerikai cionista nődelegációval létrejött találkozó során azt fejtegette, hogy a támadások azért irányultak Libanon és Szíria ellen, mert ott képezik ki azokat a gerillákat, akik az izraeliek és általában a zsidók elleni merényleteket a világ különböző térségeiben elkövetik. Golda Meir ismét a müncheni terrorakció tényét melegítette fel. A jelentések szerint a Libanon területén vasárnap végrehajtott izraeli támadás négy halálos és egy tucatnyi sebesült áldozatot követelt. A libanoni külügyminiszter utasította országa állandó ENSZ-kép- viselőjét, hogy tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot a támadásról. Libanon nem kérte a BT összehívását. (Reuter) maráját, hogy a dolgozók közvetlenebbül vehessenek részt a vezetésben és irányításban. A választásig még sok idő van hátra, a program azonban már sejteti: Chile mostani vezetése nem mond le az ország következetes átalakításáról. Ez a forradalmi elhatározás egyrészt félelemmel tölti el a belső ellenzéket, másrészt elkeseredett rohamokra, kormányellenes támadásokra ösztönzi. Ebbe a láncolatba illeszkedik bele mindaz, ami napjainkban Chilében történik. A gyáriparosok szövetségének kudarcba fulladt sztrájkfelhívása az ország ipari termelését próbálta megbénítani. A magánfuvarozók és kiskereskedők sztrájkja pedig áruhiány teremtésével és ellátási nehézségek támasztásával próbálta és próbálja élezni az amúgy sem. jelentéktelen szociális problémákat, így akarván elégedetlenséget szítani a kormánnyal szemben. A Népi Egység következetes bel-, és imperialistaellenes külpolitikájával 1970 óta sikerrel állja a reakció támadásait, és a mostani alkalommal is minden erőt mozgósít a chilei forradalom vívmányainak védelmére. A nép e napokban ismét erőteljes harcot vív az ország belső és külső ellenségeivel szemben. S mert ez a harc nem csupán egy szűk politikai csoportosulás viaskodása egy másikkal, hanem az egész nép küzdelme az ország haladásáért, szocialista jövőjéért, a siker, a győzelem csak a népé lehet. Sz. I.
