Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
Mai arcok — mai emberek Édes falunk határa (III.) Zárak nélküli közösség A járásnál elmondták, micsoda erőfeszítésébe került Po- morcevnek, hogy — az ösz- szes kolhoz közül elsőként — bevezesse a tehenészetben a kétszeri fejest. Érvelt, vitatkozott, hivatkozott a moszkvai terület, a balti-tengeri köztársaságok, az Amerikai Egyesült Államok tapasztalataira. De az első napokban megcsappant a tejhozam. Sokan úgy vélték, semmi sem mentheti meg Pomorcev fejét. Aztán megjósolták, hogy tönkremennek a berendezések. A jóslatok végül is nem váltak be, de a kísérlet igen. Jobban nem is sikerülhetett volna. Ráadásul a kétszeri fejés meghozta azt, amit nem sikerült elérni a különben is elég, labilis kétműszakos munka- beosztással. A tehenészet létszámát most egyharmaddal csökkentették, az állattenyésztők munkaidejét pedig a felére. Lehetővé vált minden művelet gépesítése — akár egy nagy gyár üzemében ... És íme, a sok levelezés, ravaszkodás, rábeszélés, vita, sok-sok álmatlan éjszaka egyik eredménye: a kolhoz negyvenkilenc gépkezelője közül a harmincöt éven felüliek hatan vannak, a tizenhat fe- jőnő közül szintén. Az átlagos életkor huszonhét—harminc év. De hová lettek az öregek? Az elnöknek az a véleménye: akinek van ereje, tudása, tapasztalata hozzá, hadd dolgozzon a farmon, a mezőn. De ha elfáradt, akad könnyebb munka is. Például: tizenkét férfira van szükség a kazánházban és az asztalosműhelyben, nyolc idősebb asz- szony vigyáz a gyerekekre a bölcsődében, és óvodában, a többiek a kolhoz boltjában dolgoznak, meg a kórházban, orvosi rendelőben, a borjúnevelőben, kolhozirodában... Este betértem a kolhoz klubjába, beszélgetni a gépészfiúkkal. (Itt egyébként mindenki gépész, mert kézi munka alig maradt.) A legények erősek, jókötésűek, s falusi módra szófukarok, tartózkodók. Ugyan mi az, amiért szeretik az öreg Urjupot? Különbözőképpen válaszoltak, attól függgően, kinek milyen a hajlama, karaktere. Volt aki a termékeny földről áradozott, hiszen az urjupi árterület valóságos fekete földű oázis ... A másik a folyóparti aranyhomokért lelkesedik, meg a csobbanó folyású Urjup folyóért ... A harmadik a kolhoz terjedő dicsőségére büszke... Természetesen, a városban is jó, bólintottak. De vajon itt, a faluban talán rosszabb? A farmokon, a mezőn mindent gépesítettek. Hogy nevezik most például a fejőnőt? A gépi fejés elsőosztályú mestere. A tehenészt? Takarmányo- záslrányító. Mert nem villával, meg lapáttal hadakozik, hanem bonyolult automatikát vezérel... Van itt a faluban minden, amire szüksége van az embernek ... — Ott van Venka Markido- nov — kuncognak —, Alek- szej Pavlovicsnak erőszakkal kellett a városba zavarnia. Aztán elmesélik azt is, hogyan történt. Megjelent az elnök a közgyűlésen, új öltöny van rajta, feltűzte a kitüntetéseit is. Elmondta, ahogyan máskor is szokta, mit végzett a kolhoz, mi a feladat. Aztán kihívja az emelvényhez Marki- donovot, és átnyújt neki egy moszkvai beutalót. A legény — a legjobb gépész a faluban — nyugtalan, vonakodik, kifogásokat keres. El csavarogja a fél nyarat Moszkvában — azt mondja —, őszre meg, amikor elkészül a végleges elszámolás, majd a szemére vetik. — Ne félj, Vena. Az utazás — jutalom. Munkanapként számoljuk el — nyugtatta őt Alekszej Pavlovics. Így utazott aztán Moszkvába és Leningrádba Ljuba Begyenyejeva, Iván Ovlenko, Kátya Gornosztájeva, Pjotr Ivanyenko, Pomorceva Rája... De vajon mindenben igaza van-e Pomorcevnak? Hiszen ilyesmi aligha fordul elő. Bizony, vele is előfordult, hogy megbántott, megsértett másokat. Vannak neki is ellenségei. Még a falubeli legények is, akik pedig apjukként tisztelik, elítélik egy cselekedetét. Nemrég, egy velük egykorú társukat, Nyikolaj Buhacsenkót két évre elítéltek garázdaságért. Pomorcev pedig egy ujját sem mozdította meg a védelmében. Pedig még meg lehetett volna nevelni, bár a munkát nem szerette, dorbé- zolni, botrányokat keverni annál inkább. — Hát ti féltetek tőle talán? — kérdeztem a fiúkat-. —(Tőle, mi? — nevettek. — De hát nős emberek vagyunk, nem akaszkodhatunk össze az ilyenekkel ... — Lehet, hogy igazuk van a fiúknak — mondja az elnök és nem egészen úgy sikerült minden, ahogyan szeretném. De ítélje meg maga. Nemrég kezdeményeztük a járásban, hogy a falvakból ki kell irtani a részegeskedést, gyökerestül kell kitépni a garázdaságot, tolvajlást. Nálunk a lakatokat, zárakat is leszerelték a kapukról. Végigsétáltunk a falun. Szép ez a község. Az új lakóházak koszorújában felmagasodik a bölcsőde-óvoda, iskola, klub, kolhoziroda. A falak jórésze fehérre meg kékre festve — az elnök kedvenc színei. A hold is kibukkant a felhők mögül. Az is kéken világít, jókedvűen. Megálltunk az elesett hősök emlékműve előtt. A Nagy Honvédő Háborúban a falu 110 családjából ötvennégy katona esett el. A talapzaton lehajtott fejű, szálas fiatal harcos kőfigurája. Az emlékmű avatására eljöttek ide a kubityeti, de még a folyón túli szkripacsi és novokurszki volt frontharcosok is. Van valami erő ebben a kőben. Az ember önkéntelenül megemeli a kalapját előtte. Alekszej Pavlovics arcvonásai szigorúvá lettek, önkéntelenül, katonásan kihúzta magát... És hiába szerettem volna vitába szállni vele egynémely dologban. Itt, a szobor előtt megértettem: semmi értelme. Az a fontos, hogy Po- morcevet értik a faluban, a járásban, a megyénél is. Segítenek neki, ahol kell, támogatják. Nem, dehogy marad ő egyedül, és egyáltalán nem szélmalomharc az, amit ezért a megifjodott öreg Urju- pért folytat... A. Zajcev Az alábbi két történet Nóg- rádban esett meg, nem is olyan régen. Mindkettő főszereplője új személygépkocsi-tulajdonos volt. Pórul jártak, ám nem akárhogyan. !★ A Mátra északi tövében megbúvó kisközség egyik lakója eladta Moszkvics gépkocsiját. Az adás-vétellel járó adminisztrációs tennivalókat az új tulajdonossal előírásszerűén elvégezték. A boldog „gazda” miután átnyújtotta az 58 ezer forintot — friss jogosítvánnyal a zsebében — fütyörészve beszállt az autóba. Kiengedte a kéziféket, és elindult úgy, ahogy a „Tanuljunk könnyen, gyorsan autót vezetni” népszerű kiadványban papírra rögzítették, ötven méter megtétele után viszont már fura módon az árok partján gurult. Izgalmában a fék heÁaíós történetek lyett a gázpedálra tette a lábát, és uzsgyi, neki az elkorhadt távbeszélőoszlopnak! Az oszlop derékbatörött, persze, ráesett az autóra. Az újdonsült tulajdonos elkeseredve . kászálódott ki megcsúfított járművéből. Miután még biztosítással sem rendelkezett, nemcsak a karosszéria javításának költségeit kellett megtérítenie, de az új telefonoszlop beállításának árát is. ő fizette meg. Kezdetnek nem volt olcsó mulatság ... i ’*• Alábbi kis történetünk már nélkülözi a tragikomikumot. A Cserhát egyik községében történt. Az új gépkocsi tulajdonosa a szomszéd faluba indult — megmutatni a rokonoknak, hogy micsoda pompás autóra tett szert. Óvta széltől és jégtől, eredeti finn rénszarvasbőrrel törölgette róla a port. Mindenféle ápolási kiadványt átböngészett, még a légy is megcsúszott a derék „jószágon”, önfeledten kélt tehát gyermekével útra. Am az egyik bukkanóval nehezített éles kanyarban összeütközött egy teherautóval. Természetesen a személykocsi tulajdonosa húzta a dolog rövidebb végét. A jármű eleje a motorházzal együtt, teljesen tönkrement. Még szerencse, hogy a tulajdonos és gyermeke nem sérült meg. A fiút haza is küldte, hogy a szerencsétlenségről értesítse a feleségét. Am, mire a segítség megérkezett, az elkeseredett autós egy eperfára felakasztotta magát... (rozgonyi) „Az asszonyok is rám szavaztak...*’ — MINDIG nagyon örülök, ha jön valaki hozzánk, ránknyitják az ajtót. Nem is pa- naszkodhatom, jönnek gyakran. Csak most éppen ez a nagy rendetlenség. Fürdőszobát toldunk a házhoz. Tudja, amikor építettük, az uram éppen katona volt, a fürdőszobára már nem futotta. Így most a két szoba, a konyha meg az előszoba mellé végre fürdő is kerül. Itt van a kád már a helyén. Egymásnak adták a kilincset a mesteremberek, azért vagyunk így szerte- széjjel. Akkor jöjjön el legközelebb, amikor már ki is meszeltünk. Hogyan kerültem a Kézműipari Vállalathoz? Erről könnyű beszélni. Ha jól számolom, négy évvel ezelőtt, tavasszal indult a varrodai részleg. Jelentkeztem én is. Görbén néztek rám az elején. Nem mindenki, az igaz, de voltak akik megjegyzéseket tettek. A hátam mögött hallottam; ez a cigányasszony mit keres itt!? Nem fordultam meg, de bennem maradt a tüske, őszinte legyek? Nem szeretem ezt a szót, hogy cigány. Nincs bennem szégyenkezés, hogy annak születtem. Nem tagadom meg az enyéimet. Csák segíteni akarok nekik. Minden erőmmel, hogy sikerüljön kiszabadulniok a Dankó-telepről. Ügy, ahogy nekem sikerült... Amikor a varrodába kerültem, még soha nem ültem gép mellett. Féltem, még a lábam is remegett... Ügy éreztem először, itt én két napig nem bírom ki. Aztán egymás utón múltak a napok, a hetek, egyre gyorsabban ment a munka. Megszoktam,* megszerettem az asszonyokat... Azt hiszem, ők is engem. Nem hiába mondják, hogy az idő rendbe teszi a dolgokat. Azt mondták, Bangónéval lehet dolgozni... Most meg már lassan törzsgárdatag leszek. SZOCIALISTA brigádvezető vagyok az Orion II-es brigádban. Engem választottak az asszonyok. Honnan a furcsa név? Az űrhajózásból vettük. Ügy gondoltuk, ne legyünk maradiak, repüljünk mi is . .. Hát így lettünk Orion-brigád. Varrjuk a fürdőruhákat, munkavédelmi ruhákat, ahogy jön. Tizenhatan dolgozunk együtt. Jóban, rosszban, összetartunk, nagyon jó a mi közösségünk. Igazán megvagyunk a vezetőnkkel, Ducza Erzsébettel, asszonynevén Kovácsnéval is. Pedig amikor idekerült, meg persze mi is, csak néztünk egymásra, hogyan is lesz ez majd... De minden egyenesbe jött, dolgozunk együtt. Miért pont engem választottak brigádve- zetőnek? Nem is tudom. Talán azért, mert mindig szóvá tettem ami a szívemet nyomta. Megmondtam, ma is megmondom bárkinek. De mindig csak a közös dolgokat. Az asszonyok gondját-baját, sohasem a magam ügyét. ' Azt is szokták emlegetni, hogy ennek a Bangónénak mindenre jut ideje. Nem ilyen egyszerű ez. A brigádvezetőség mellett szakszervezeti bizalmi vagyok, és régi-régi népfrontos. Megválasztottak a megyei népfrontbizottságba, a járásiba is. Még megyei küldött is voltam. Ott is felálltam és megmondtam, hogy a cigányok élete csak akkor változik meg igazán, ha elköltöznek á putrikból, a szegényes telepekről. Amikor mi is ott éltünk, egy szobában, konyhában öten laktunk. Minden vágyam az volt, csak el innen! Az emberem éppen katona volt. A kislányom, a Marika, éppen hogy iskolába kezdett járni. Most tízéves, ötödikben tanul. Nézze csak, itt a fényképe. Házhellyel indultunk, elég nehezen szedtük össze a pénzt. Aztán kamatmentes kölcsönt kaptunk, és itt a Kövicsesben' építkezni kezdtünk. Szép hely ez itt Pásztón, szeretek itt lakni. A Dankó- telepiek itt is mindig megtalálnak, ha valami kérésük, göndjuk-bajuk van. Tudja, tanácstag vagyok abban a körzetben. Ezt el is felejtettem mondani, a tavasszal tanácstagnak is megválasztot- -tak. A jelölő gyűlésre sokan eljöttek. A férfiak nem szavaztak rám, de az asszonyok azt mondták, nekünk Bangó- né kell.. . Azóta is talán jobban tudják a szabad szombatomat, mint én. Sokan akarnak onnan szabadulni, csak hát nem könnyű életformát változtatni. Tudom magamról. Olyan nagy öröm volt az nekem, amikor két esztendővel ezelőtt ide beköltöztünk. Éppen május elseje volt. Mondtam is az asszonyoknak, nem tudok veletek menni kivonulni, mert költözünk. Velem együtt örültek. Két <«nü- szakban dolgozom, elég kevés az időm. A kislányom napközis de én semmi pénzért nem hagynám itt az üzemet. Hozzátartozom, de az üzemiek is énhozzám. TESSÉK, nézze meg, most, május elsején Kivaló Dolgozó jelvényt kaptam. Majdnem sírtam a meghatottságtól, amikor Budapesten, rögtön harmadiknak, az én nevemet szólították. Csak azt néztem, szépen ki tudjak menni ott, mindenki előtt az asztalig. Büszke vagyok a kitüntetésre. De arra még inkább, hogy a brigád asszonyai is rám szavaztak, amikor arról volt szó, ki érdemli meg ... ★ (Elmondta, Bangó Zsigmond* né, a Pásztói Kézműipari Vállalat szocialista brigádvezetője.) Feljegyezte: Csatai Erzsébet Közel az Ipolyhoz Az ősz körülfogta a gyárat. A balassagyarmati festőművész, Farkas András néhány finom vonalú rajzáról is többen ismerik ezt az üzemet, körülötte fák, kicsit távolabb a mező. Az épületek kockái körül fényes fémek, kábeldobok. Pásztázza az októberi nap a gyárudvart. Monostori Tibor pártvezetőségi tag, termelési felelős, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat egyik irodájában elmondja, hogy a munkáslét- szám csaknem 400 körül van jelenleg, hetven százalékban szakmunkások dolgoznak itt, zömmel lakatosok, öntők. 1972. január 1-től az Alumínium- ipari Tröszt tizenegyedik vállalata ez az üzem. A korábbi, hagyományos profilban traktor-, dömperfülkéket, villamos elosztószekrényeket, liftaknaajtókat gyártottak többi közt. Üjabban alumíniumöntvények, könnyűszerkezetek készülnek itt, s ezek helyszíni szerelését is végzik. Természetesen, az átállás hosszabb időt igényel majd, a fejlettebb technológiai eljárások — egyéFormálódik a város A Rákóczi úton folytatja a Tanácsköztársaság téren már megkezdett csatornázást az Egri Közúti Építőipari Vállalat. A Centrum Áruháztól a Pécskő Üzletházig tartó munka során a vízelvezető-hálózat kiépítésével párhuzamosan, új telefonkábelek lefektetése is szerepel a tervekben. Ezen az útszakaszon, az elképzelések szerint 14 méter széles úttest, s mindkét oldalán 5—5 méter szélességű járda épül ben kívül — az emberek képzését is sürgetővé teszik. ★ Pincze Sándor 1956. augusztusától dolgozik az üzemben, lakatos. Törzsgárdatag. Most lakatos csoportvezető, huszonötén dolgoznak brigádjában, az öt tanulóval együtt. Háromszor nyerte el a brigád az oklevelet, zászlót. Hogyan dolgoznak, tanulnak, élnek ők szocialista módon? Mielőtt a kérdésre választ kapnánk, nézzünk körül munkahelyükön. A korszerű csarnokban most öt gépi meghajtású tolóajtó is készül — egyebeken túl. Korábban, hét éven át traktorfülkét gyártottak. A brigád termelési eredményei jók, iskolai végzettségük miatt nincs szégyenkeznivalójuk. A brigádvezető, Pincze Sándor fiatal ember. Jövőre beiratkozik a gimnázium harmadik osztályába. Tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, különbözetivel technikusi oklevelet kíván szerezni. Hogyan él? — 1966-ban nősültem, a feleségem a 2. számú Volánnál dolgozik, egy kislányom van,- ötéves. Óvodába jár. Még 1966-ban építettünk egy kétszobás házat, bebútoroztuk, ami kell, megvan. A ház itt, Balassagyarmaton áll, csendes utcában, közel az Ipolyhoz. Ahhoz a kis folyóhoz, amelynek festői partjairól, de árvizéről is olyan emlékezetesen írt Szabó Lőrinc, s az Ipoly általa is ott van már a magyar irodalomban. Pincze Sándor háza korszerű otthon, fürdőszobával, központi fűtéssel, sok fénnyel, egyik szobában kombinált bútor, a másik a gyereké, gyermekszobabútor áll benne, s szolgálja kis lakóját, ha hazatér az óvodából. A szekrényekben a szükséges ruhanemű, cipők, ami kell. Nem szenvednek hiányt. Igaz, mert a pénz nagy része is elmegy havonként, fizetni kell a kölcsönt, egyéb részleteket, s az élelem is drága, bár kis kert tartozik a házhoz, s ez enyhít a konyhai kiadásokon valamit. Pincze Sándor elégedett. Év vége körül, karácsony tájékán igyekeznek jelentősebb ruhadarabokat vásárolni, gépkocsira nem gyűjtenek. Pincze Sándor panaszkodik a közúti forgalomra, mint mondja, félne is kocsiba ülni. Az igaz, hogy a korszerű, szép otthon, az életszínvonal megtartása mellett erre most nincs is pénz. — Legkedvesebb időtöltésünk a kirándulás — jegyzi meg. — Májusban Siófokon voltunk, nincs messze Viseg- rád, a Duna-kanyar, Budapest. Havonta legalább egy alkalommal kirándulunk a családdal, rríegnézzük a látnivalókat, ismerkedünk az országgal. Hétköznaponként megvan az életrendünk, én hattól délután kettőig dolgozom. Feleségem hétre jár, előbb elviszi a kislányt az óvodába. Fél háromra hazaérek, üzemi konyhán étkezünk, így az ebédre nincs gond. Teszek-veszek a ház körül a kertben, foglalkozom a boxe- remmel, egy éve vettem, Brachma a neve. Szeretem a kutyát. Üjságot olvasok, a Népszabadság, s a Nógrád jár. A sportot nézem meg elsőnek, a hosszú cikkeket nem szeretem, sok időm sincs. Később befűtök. öt óra körül ér haza a család, játszom a gyerekkel. Este a . televíziót nézem, a híradót mindig, s a történelmi filmeket szeretem. Könyvekben is a történelmi tárgyú regényeket, s az útleírásokat kedvelem, verset is olvasok, de nem sokat. Otthon körülbelül száz kötetet tesz ki a saját könyvállomány, főleg szépirodalmi művek. Az üzemi műszaki könyvtárból veszi ki Pincze Sándor a műszaki könyveket, állandóan képezi magát. A családnak most színházi bérlete is van. Így élnek, közel az Ipoly- hoz Pinczéék. majd. Bibók László felvétele NÓGRÁD — 1972. október 15., vasárnap
