Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

Kairó magyarázatot vár Bonntól A kairói A1 Ahram jelen­tése szerint az egyiptomi kor­mány vasárnapig magyaráza­tot vár az NSZK-tól Scheel külügyminiszternek azzal a kijelentésével kapcsolatban, amellyel beavatkozott az arab országok bélügyeibe. Scheel sajnálkozását fejezte ki ami­att, hogy egyes arab kormá­nyok nem ítélték el a palesz­tin „Fekete Szeptember”- csoport müncheni terrorcse­lekményét. Hans-Georg Steltzer, az NSZK új kairói nagykövete vasárnap nyújtja át megbízó- levelét Szadat elnöknek, és El-Zajjat egyiptomi külügy­miniszter a hétfői találkozón közölte a nyugatnémet' diplo­matával, hogy kormánya ad­dig magyarázatot vár Scheel nyilatkozatára Ettől a ma­gyarázattól függ, hogy a kai­rói külügyminiszter még e hónapban ellátogat Bonnba. Ugyancsak az A1 Ahram ér­tesülése szerint El-Zajjat kö­zölte Steltzerrel, hogy Kairó elégedetten fogadta Scheelnek azt a másik megállapítását amellyel elhárította az arab országokról a terrorcselek­ményért való felelősséget. Willy Brandt nyugatnémet ■kancellár egy rádióinterjúban és a Frankfurter Rundschau- nak adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy az arab or­szágok, legalábbis többségük, remélhetőleg megértik: a pa­Értelmetlen Tokió „politikai fala 99 A Két Korea egymáshoz va­ló közeledése kapcsán a japán sajtó vezércikkekben szólítja fel a Tanaka-kormányt Phen- jannal szemben követett ed­digi politikájának megváltoz­tatására és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság dip­lomáciai elismerésére. Mint a The Japan Times írja, a japán kormány a dip­lomáciai kapcsolatok rende­zésére készül Kínával, semmi oka nincs tehát arra, hogy ugyanakkor „politikai falat emeljen” Észak-Koreával kap­csolatos tevékenységében. Ép­pen ellenkezőleg, itt az ideje, hogy Tokió hozzáigazítsa ed­digi merev Korea-politikáját Phenjan kibontakozó diplomá­ciájához. A Aszahi Simbun jelentős­nek ítéli Pák Szung Csul észak-koreai miniszterelnök- helyettes nyilatkozatát, amely­ben arra szólította fel a japán kormányt, részesítse azonos politikai, gazdasági és katonai elbánásban Észak- és Dél-Ko- reát. Ez a felhívás lényeges változtatást igényel Japán eddigi Korea-politikájában, olyan változást, amely lehető­vé teszi mindkét Korea dip­lomáciai elismerését, és pozi­tívan hozzájárul a hideghábo­rús korszak lezárásához, il­letve a két Korea békés egye­sítéséhez. A Mainicsi Simbun sürgeti a kormányt, vessen véget me­rev Szöul-barát politikájának és lépjen rá a mindkét Kore­ával való jó viszony politiká­jának útjára. Észak-Korea magatartásából kiderül, hogy ehhez nem szükséges a japán —dél-koreai szerződés felszá­molása, csupán annak az elv­nek az elfogadása, hogy a japán kormány a továbbiak­ban „az egyenlő távolság dip­lomáciáját” követi a két Ko­reával fenntartott kapcsolatai­ban. Az Asahi Evening News ke­reken kimondja, a japán—kí­nai kapcsolatok rendezése megkondította a halálharan­got Japán, Dél-Korea és Taj­van hármas szövetsége felett, amelynek alapja a Kínával és a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni kon­frontáció volt. A lap szerint a kapcsolatok újrarendezésének időszaka zajlik Ázsiában, s Japán feladata most az, hogy párhuzamosan a két Korea közti közeledéssel, valamint az •Egyesült Államok Ázsiából va­ló kivonulásával igyekezzék minél nagyobb szerepet vál­lalni a délkelet-ázsiai térség­ben. (MTI) lesztin szervezetekkel vállalt szolidaritásuk negatívan befo­lyásolja a világon a róluk al­kotott képet. Brandt másfelől biztosítot­ta az arab országokat arról, hogy Bonn nem akarja a mostani feszültséggel megron­tani a hozzájuk fűződő kap­csolatait. Kifejezte azt a re­ményét, hogy megértik majd az arab állampolgárokkal szemben elrendelt új, szigo­rúbb biztonsági intézkedése­ket. Az arabokkal szemben foga­natosított fokozott ellenőrzés már vasárnap és hétfőn érez­tette hatását az NSZK-ban. Az egyiptomi légitársaság szóvi­vője elmondotta, hogy az NSZK-ból kiutazni szándéko­zó araboknak sokszor hét óra hosszat kellett várakozniok a különböző repülőtereken, amíg útlevelüket ellenőrizték. Emi­att 38 arab utas le is maradt a gépéről Frankfurtban. Szin­tén nagy késéssel tudnak ha­zaindulni Münchenből vasár­nap óta az olimpián részt vett arab turisták. Az olimpiai játékok záró­napja egyébként tartogatott még egy izgalmat. Röviddel a látványos záróünnepség előtt a nyugatnémet rendőrség név­telen telefonértesítést kapott arról, hogy palesztin terroris­ták egy repülőtérről elrabol­tak egy kis magángépet, és bombát akarnak ledobni az olimpiai stadionra. A légierő nyomban felküldött két Star­fighter típusú vadászgépet, hogy biztosítsák München lé­giterét, de az egyetlen gyanús 'gép, amelyet felfedeztek, a Finnair légitársaság eltévedt DC—8-asa volt. A bombafe­nyegetés szerencsére csak rossz tréfának bizonyult. a lengyel—NSZK kapcsolatokat Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter, aki szerdán hivatalos bonni látogatásra utazik a kelet- és nyugat­európai újságírók jablonnai találkozóján mondott beszédé­ben kijelentette: Megkezdjük Lengyelország és az NSZK kapcsolatainak normalizálását. E folyamat fontos — de nem egyedüli — láncszeme a két ország diplo­máciai kapcsolatainak felvéte­le lesz. Olszowski aláhúzta, hogy a lengyel külpolitika fő törek­vése a különböző társadalmi­gazdasági rendszerű országok széles körű békés együttmű­ködésének erősítése. Egyebek között ezt a célt szolgálja Edward Gierek közelgő fran- . ciaországi és Piotr Jarosze- wicz svédországi látogatása is. „A legutóbbi években je­lentősen fejlődött a kelet és nyugati országok együttműkö­dése. Ma már minden szüksé­ges feltétel megvan ahhoz, hogy minél gyorsabban össze­üljön az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Tá­mogatjuk azt a finn javasla­tot, hogy november 22-én Hel­sinkiben kezdődjenek meg a sokoldalú előkészítő megbeszé­lések. Ezekben Lengyelország is készségesen részt vesz” — hangoztatta a lengyel külügy­miniszter. (MTI) Quang Tri dél-vietnami város körül hetek óta változatlan hevességgel folynak a harcok Berlinben nem biányzib a jóakarat Az NDK fővárosában szer­dán újból találkozik egymás­sal dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitká­ra ég Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitká­ra. A két állam között felvető­dő alapvető kérdések rendezé­sére, nyugatnémet szóhaszná­lattal: az alapszerződés meg­kötésére irányuló tárgyalások a kezdeti tapogatódzó megbe­szélések után immár hivatalos szakaszba léptek, s a korábbi találkozókon már történt is valamelyes közeledés a két fél között. Ugyanakikor az alapvető kérdés megoldása még ko­rántsem történt meg, s ez: a két különböző társadalmi be­rendezésű állam kapcsolatai­nak a nemzetközi jog normái szerint történő rendezése. Ez­zel kapcsolatban az NDK fő­városának mértékadó politikai körei hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások csakis akkor vég­ződhetnek eredményesen, ha a másik fél teljes mértékben el­ismeri az NDK szuverenitását és függetlenségét. Az NDK fővárosában nem húnynak szemet afelett, sőt kiemelik, hogy az NSZK je­lenlegi kormánya a kikerülhe­tetlen tények hatása alatt reá­lisabb pozíciót foglal el a szo­cialista országok, így az NDK irányában is, mint a korábbi hidegháborús kormányok, s hogy a nyugat-berlini szená­tus is kénytelen volt feladni a régebben unos-untalan han­goztatott frontvárosi pozíciót. Ez kétségtelenül figyelemre méltó tény, s így megvan rá a lehetőség, hogy az NDK és az NSZK között a békés együttélés elve alapján "jó­szomszédi kapcsolatokat te­remtsenek. Ehhez az NDK részéről meg is var. minden jóakarat. (MTI) tSO*»fiOCS Tankszállítás Japánban A japán kormány foglalko­zott a Japán területen megja­vított és Dél-Vietnamban el­szállításra váró amerikai tan­kok és páncélos járművek közúti szállításának kérdésé­vel. A kormány elhatározta, hogy kétfajta megoldást keres a problémára, az egyik meg­oldás az lenne, hogy felhívja az amerikai fegyveres erőket, csökkentsék vagy teljesen szüntessék be a vietnami har­cokban megsérült amerikai tankok és páncélos járművek japán területen való javítását. A másik megoldás szerint bi­zonyos türelmi idő után tel­jesen meg kellene tiltani a Vietnamba szánt amerikai tan­kok és páncélos járművek ja­pán közúti szállítását. Közös óhaj a helsinki tárgyalások megkezdése Kedden délelőtt folytatódott az olasz fővárosban összegyűlt külügyminisztéfek és pénz­ügyminiszterek tanácskozása, amelyen az októberi tízes kö- . zös piaci csúcsértekezletet ké­szítik elő. A külügyminiszterekhez, akik előző nap az olasz Me­dici elnökletével, a Nyugat­európai Unió (a hat közös piaci ország és Nagy-Britán- nia) miniszteri tanácsa kere­tében találkozták, kedden csatlakoztak Norvégia, Dánia és Írország képviselői’is; Az ülésen egyébként legnagyobb súllyá! á kelet—nyugati kap­csolatok és az európai biz- torisági értekezlet kérdése ke­rült szóba. Medici külügymi­niszter a tanácskozást követő sajtóértekezletén kijelentette: a résztvevők közös óhaja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben november 22-re kitűzött előkészítő megbeszé­lései megkezdődjenek és hoz­zanak sikert, lehetőleg rövid időn belül. A tanácskozáson Olaszország ismételten hangoztatta a föld­közi-tengeri országok értekez­letének szükségességét. (MTI) Helyszíni jelentés Csehszlovákiából „Pdjíí- 72” — A tesívérhadseregek vizsgája A Varsói Szerződés hadsere­gei egyesített fegyveres erői főparancsnokságának tervei szerint, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság területén megkezdődött több testvér­hadsereg „Pajzs—72” fedőne­vű, közös gyakorlata. A gya­korlat vezetője Martin Dzur hadseregtábornok, Csehszlo­vákia nemzetvédelmi minisz­tere. A résztvevő csapatok és tör­zsek már néhány nappal ez­előtt beérkeztek kijelölt tá­borhelyeikre. Az első teendő természetesen az volt, hogy meghatározott időre megépít­sék és berendezzék a táboro­kat. Ez a munka egyáltalán nem kis fizikai igénybevételt jelentett, miután a csapatok és a technikai eszközök ki­szállítása — a ki- és berako­dás is komoly próbatétel elé állította a katonákat, és a pa­rancsnokokat egyaránt. S ma­gyar alakulatok — amint ezt az illetékes katonai vezetők el­mondták — szervezetten, a legnagyobb rendben érkeztek be az előre meghatározott kör­letekbe, és azonnal hozzá­kezdtek a további feladatok megoldásához. Ezekben a na­pokban — a politikai és a ka­tonai programnak megfelelő­en — a parancsnokok minden időt arra használtak ki, hogy az embert és a technikát ala­posan próbára tevő gyakorlat rájuk eső mozzanatát alapo­san begyakorolják. Emellett természetesen bőségesen nyílt alkalom arra is, hogy találkoz­zanak a környékbeli falvak la­kóival, ellátogassanak ipari üzemekbe, állami gazdaságok­ba és termelőszövetkezetekbe, és részletesen kidogozzák az együttműködés részleteit a csehszldvák fegyvertársakkal. Hasonló tevékenység folyt a többi baráti hadsereg tábo­raiban is. Szinte óráról órára érkeztek a híradások arról, milyen gazdag programot bo­nyolítottak le a Csehszlovákiá­ban tartózkodó, különböző or­szágokból érkezett alakulatok katonái. Kölcsönös látogatá­sokat tettek egymásnál az együttműködő csapatok kép­viselői, a táborokban megfor­dultak a helyi párt- és állami vezetők, a dolgozók képvise­lői. A közös gyakorlatot kí­sérő politikai aktivitás tovább mélyítette k népeink és a néphadseregeink közti meg­bonthatatlan barátságot. A „Pajzs—72” egészében, tartalmában hűségesen kife­jezi a gyakorlat alapgondola­tát; a Varsói Szerződés a szo­cializmus építésének védő­pajzsa. Az egyesített fegyve­res erők főparancsnokságának terveiben szereplő feladatok együttes megoldása tovább szilárdítja majd hadserege­ink egységét, jelentősen hoz­zájárul a harckészültség tö­kéletesítéséhez. A szocialista hadművészet egyes kérdései­nek kidolgozásához K. Rusov altábornagy, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök az Obrana Liduban, a Csehszlo- •vák néphadsereg központi lapjában írott cikkében hang­súlyozza: a közös gyakorlatok nélkülözhetetlenek a csapatok és a törzsek összekovácsoltsá- gának erősítéséhez, a hadá­szatról vallott nézetek, a konk­rét katonai és politikai felada­tok megoldásának egysége­sítéséhez. A vezérkari főnök világosan utalt arra is, hogy a nemzetközi imperializmus stratégiája, szocialistaellenes- sége mit sem változott és ag­resszív természete, új agresz- sziók szervezésére irányuló szándéka fokozott éberséget követel meg a szocializmust építő népektől. Olyan helyzetben, amikor a NATO nem csökkenti háborús előkészületeit, fokozza a fegy­verképzési hajszát, és amikor az Atlanti Tömb történetének eddigi legnagyobb hadgyakor­latára, a szeptember 14-én kezdődő „Strong express”-re készül, a szocialista hadsere­gek nem gyengíthetik erőfe­szítéseiket. Ezen a NATO- gyakorlaton több mint 60 ezer katona, sok száz hadihajó, sok ezer harci jármű vesz részt, és befejező mozzanatára Csehszlovákia és az NDK ha­tárainak közelében kerül majd sor. Az európai békét és biz­tonságot fenyegető nyugati ka­tonai erődemonstrációt a Varsói Szerződés tagállamai­nak párt- és állami vezetése messzemenően figyelembe vette, amikor állást foglalt a közös védelmi potenciál to­vábbi szilárdításának kérdésé­ben. A „Pajzs—72” gyakorlat kifejezése annak az eltökélt­ségünknek, hogy nem enged­jük megbontani kontinensünk békéjét és a testvérhadsere­gek vállvetve bármikor ké­szen állnak feladataik teljesí­tésére. A kijelölt magyar csapatok és törzsek — szoros együttmű­ködésben a csehszlovák nép­hadsereggel és a többi baráti hadsereggel — becsülettel ele­get tesznek kötelezettségük­nek, a katonák és a tisztek fáradságot nem ismerve ké­szültek fel küldetésükre, a parancsnokok által megszabott feladatok legjobb tudásuk sze­rinti végrehajtására. Mind­annyian bíznak abban, hogy harci tevékenységükkel, a kezükbe adott korszerű tech­nikai eszközök mesteri alkal­mazásával kivívják majd a fegyvertársak, a gyakorlatot megszemlélő felső katonai ve­zetők elismerését. Parancsno­kaink elmondották, hogy mind a kiszállítás, mind a táborve­rés, mind pedig a konkrét harcfeladatok begyakorlásá­ban messzemenően felhasznál­ták az NDK területén 1970 őszén megtartott „Fegyverba­rátság” gyakorlat értékes ta­pasztalatait. Annak is tudatá­ban vannak, hogy bár sokol­dalúan számításba vettek minden lehetséges szituációt, váratlan helyzetet, mégis elő­fordulhatnak meglepetések. Valóban, ezzel mindenkor szá­mot kell vetniök a parancsno­koknak, hiszen egyesített fegyveres erőinknek a Varsói Szerződés egyik gyakorlata sem egyszerű megismétlése a korábbiaknak, hanem mindig magasabb fokon, szintézisben összegeződnek a régebbi ta­pasztalatok. Ebben a folya­matban mindinkább kifeje­zésre jut ,a katonai integrá­ció, a koalíciós vezetés évről évre emelkedő színvonala, a tervezés és a végrehajtás tu­dományos alapokról való meg­közelítése. A különböző orszá­gokból érkezett hadseregek ko­ordinált irányítása, tevékeny­ségük óramű pontosságú összehangolása, a dinamikai helyzetek gyors változása rendkívüli fizikai és szellemi energiák bevetését követeli meg minden egyes parancs­noktól és katonától. A magyar és a csehszlovák alakulatok együttműködésé­nek megszervezésében felbe­csülhetetlen értékű tapaszta­latokat jelent az 1966-os „Vitává” fedőnevű közös gya­korlat. Jelentős előny az is, hogy a parancsnokainkat sze­mélyes ismeretség- fűzi -a cseh­szlovák parancsnokokhoz, akikkel ennélfogva, könnyen szót értenek. Egészen bizo­nyos, hogy amikorra sor ke­rül majd a gyakorlatot bezá­ró közös katonai díszszemlére, a mieink is, csehszlovák ka­tonatársaink is elégedetten ál­lapíthatják meg, hogy kölcsö­nösen megfeleltek a várakozá­soknak, férfiasán helytálltak a béke nagy csatájában, és mindent megtettek a siker ér­dekében. És amikor a magyar csapatok elhagyják majd a testvéri Csehszlovákia terüle­tét, a közös tábor helyén már­ványtábla hirdeti majd a „Pajzs—72” emlékét, népéink, és néphadseregeink széttéphe- tetlen barátságát. Serfőző László alezredes 2 NÓGRÁD — 1972. szeptember 13., szerda j

Next

/
Oldalképek
Tartalom