Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

Kevés az ember * Pedagógus képzőművészek kiállítása A dalmát tengerpartot^ A pedagógusok szakszerve­zete háromévenként rendezi meg az oktató-nevelő munká­ban résztvevő rajz szakos ve- Cagógusok munkáiból az őszi gyűjteményes kiállítást. A megyei pedagógus képzőmű­vészeti tárlat a napokban nyílt meg Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelő­dési Központ üvegcsarnoká­ban. A kiállítás szeptember 11-ig tekinthető meg. Idén Pécsett nyitottak országos képzőművészeti kiállítást a pedagógusok munkáiból, itt Nógrádból három alkotó sze­repelt kilenc képpel. A sal­gótarjáni tárlaton 19 pedagógus 38 alkotását nézhetik végig a látogatók. Tervezik, hogy ezt a kiállítást követően ezen­túl minden évben szeptember elején nyitnak pedagógus kép­zőművészeti kiállítást a me­gyei művelődési központban, ezáltal az intézmény kiállítá­si programja is gazdagodik, új színnel bővül. Állandósul tehát ez a szep­temberi tárlat. Mi a jelentő­sége? Jelentősége mindenekelőtt abban van. hogy számot ad a rajz szakos pedagógusok kép­zőművészeti kulturáltságáról. más tárlatokról is ismert al­kotókat mutat be, s a kiál­lítás anyaga záloga az ifjúság esztétikai nevelésében oly nagy szerepet játszó nevelők további eredményes tevékeny­ségének. Többeknél csupán „melléktermék” az alkotó munka, másoknál nagyobb szerepet kap ez a törekvés. A művészetben sok a meg­tanulható. például tudni kell rajzolni, ismerni kell a színek egymáshoz való viszonyát, e viszony változatait, az arányt, és így tovább. Ez jelenti azt az alapot, a képzőművészeti „helyesírást”, amely nélkülöz­hetetlen a pedagógiai munká­ban is, ha rajz szakos nevelő­ről van szó. Annyi minden­képpen bizonyos — s ennek igazán örülhetünk —.’hogy az itt kiállítók tisztában vannak a „helyesírás" szabályaival. Ez egyúttal annak biztosíté­ka, hogy tanítványaikat is ké­pesek megtanítani rá. A ki­állítás folytatni való vonásai­ról pedig csak annyit: min­denekelőtt meg kell rendezni évenként, hogy lehetőség nyíl­ion a folyamatosságra mind az alkotó tevékenységben, mind pedig az esetleges hiá­nyosságok kiküszöbölésében. Természetesen, a kiállítás gerincét azoknak a képzőmű­vészeknek képei alkotják, akik művészi tevékenységüket az oktató-nevelő munkával együtt végzik. örvendetes, hogy többen vannak ilyenek. Művészetüket számon tartja a szakmai közvélemény, s a tár­latlátogató közönség. Sajnál­juk. hogy tőlük is viszony­lag keveset látunk az üveg- csarnokban. Iványi Ödön két impresszio- nisztikus hangütésű, nagyobb méretű akvarellel szerepel. A reggel, s a Beszélgetők egy­aránt egy-egy. a művész szá­mára megkapó hangulat rög-, zítései, s e hangulatot közve­títik elmosódó fogalmazásuk­kal a néző számára is. Réti Zoltán Tavaszi vizek című ak- varellje a Balassagyarmaton élő művésztanár azon törek­véséről vall, hogy a kisváros, Foglalkozás Több alkalommal írtunk már arról, hogy lassan ha­lad előre a KISZ—MÉSZÖV salgótarjáni ifjúsági lakás- építési akciója. A Népsza­badság viszont arról számolt be. hogy Szolnokon az ifjú­sági lakásépítési akció zök­kenőmentes, a benne részt vevők jó tapasztalatokat szereztek. Pénteken a KISZ salgótarjáni városi bizottsá­gának két munkatársa, Pró- kay Gábor és Terstyánszki Rudolf tapasztalatcsere-láto­gatásra utazik a KISZ szol­noki városi bizottságához. A nő és az ital Egészen más hatást ér el a nő és a férfi alkoholfogysz- tása, és azt a tényt, hogy a nő kevésbé bírja az alkoholt, általában pszichológiai okok­ra vezetik vissza. A Columbia Egyetem és a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet két kutatója hosszú kísérlete­zés után kimutatta, hogy a dolog magyarázata főként fi­ziológiai jellemzőkben rejlik. A nő szervezetében ugyanis • — a kataláz nevű enzim csökkent tevékenysége miatt — felgyülemlik az etilalko­hol. amit viszont a férfi szer­vezete igen gyorsan lebont. Ezért bírja a nő lényegesen kevésbé az italt a férfinál. Japán művészegyüttes Szeptember 8-án, pénteken este 7 órakor mutatkozik be a Nógrád megyei közönségnek Salgótarjánban, a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont színháztermében a müncheni olimpiáról hazaté­rőben levő japán népi mű­vészegyüttes. Programjuk, amelyről a televízió jóvoltá­ból már némi fogalmunk is van, betekintést nyújt a ja­pán folklór színes világába, bemutatásra kerül a Vadlo­vak tánca, a Kócsagtánc, a Két nagy sárkány és egy vi­téz című táncjáték, ősi zene­szerszámok kíséretében. Belé­pőjegyek a művelődési köz­pont pénztárában válthatók. 5 a környék festői vonásait, tájait, emberközelségét közel hozza a nézőhöz. Radios Ist­ván két képpel szerepel: Mű­hely, Termelési gyakorlat. Ügy érezzük. különösen ez utóbbinál, hogy a téma még további érlelést is elbírt vol­na. Somoskői Ödön képei (Reggeli napsütés, Piros domboldal) a nógrádi táj he* lyesen megérzett szerkezetét közvetítik, Lórántné, Presits Lujza: Ada beteg, Interieur című képei a tárlat legjobb alkotásai közé tartoznak. Nóg­rádi Andor Népi motívum, Népi jelenet című képei in­kább a népi díszítőművészet­ből vett elemek interpretálá­sára történő törekvésként ér­tékelhetők. Orosz István szin­tén táj élményekből építkezik (Külváros). A kiállított képek többsége tájkép, zömükben a nyári va­kációk szülöttei, kissé kevés és gyenge az emberábrázolás, Ahol mégis fellelhető, ott is talán elvontabb a kelletténél. Emberek helyett inkább kü­lönböző sikerrel harmonizált motívumok, a megkapó, átélt élmény híján. Igaz viszont, hogy a tájkompozíciók egy ré­sze nemcsak a látványt köz­vetíti, hanem a hozzátett asz- szociációk alkalmasak, arra, hogy e képek emberivé vál­janak. Tóth Elemér Palóc kiállítás Mint már hírül adtuk, nagy érdeklődés előzi meg a Ma­gyar Rádió háromnapos nép­zenei fesztiválját, amelynek keretében bemutatkoznak Sal­gótarjánban, a megyei műve­lődési központ színháztermé­ben az ország legjobb nép­dalénekesein és népzenészein kívül, nemzetközi szólisták és együttesek is. A nemzetközi népzenei hangversenyen, szep­tember 16-án este fellép Iri­na Loghin, Stanciu Simion és Tudor Pana (Románia), Bodza Klári és Lukács Huba (Magyarország), a Skopjéi Rádió „Kuckovki” népi ének­hármasa (Jugoszlávia), a det- vai népi zenekar és Milan Krizo (Csehszlovákia), vala­mint a Magyar Rádió népi kamaraegyüttese, Jancsovics Antal vezényletével. A há­romnapos műsor szeptember 15-én, pénteken este fél nyolckor kezdődik el „A ma­gyar muzsika tegnap és ma” című műsorral, s még ezen a napon délután 4 órakor a művelődési központ üveg­csarnokában, ,a Nógrád me­gyei Múzeumi Szervezet ren­dezésében palóc népviseleti és népművészeti kiállítás nyí­lik. A világsajtó által „repülő- géprablások vasárnapjának” nevezett nap 1970. szeptem­ber 6-a volt — október else­jén az eltérített repülőgépek minden utasa visszanyerte szabadságát. A zerkai sivatagi repülőtér­ről legtöbbször minibusszal indult el a jordániai főváros, Amman felé egy-egy kisebb túszcsoport; az Ammanba ér­kezőket az Intercontinental Szállodában helyezték el (nem ritkán a folyosóra helyezett matracokon), orvosi vizsgála­ton estek át ég el kellett szenvedniük a világsajtó kí­váncsi tudósítóinak ostromát is. Az első — angol — jelen­tés így számolt be szeptember 12-éna túszok szabadon bocsá­tásának kezdetéről: „Megér­kezett Ammanba az a mini- buszkaraván, amely a sivata­gi katonai repülőtérről a jor­dániai fővárosba hozta a ge­rillák által szabadon bocsátott utasok első szállítmányát. A minibuszokat, amelyekbe egyenként 8—10 utas, asszo­nyok és gyermekek tartóz­kodtak, két katonai teherautó kísérte. Az utasok elmondot­Váratlanul megjavult az idő, a felhők eltűntek és a dubrovniki hegyek mögül for­rón előbukkant a nap. suga­rai veszett táncot jártak az öbölről elnevezett, közeli Su- martin-strand homokján. ’ Az Expressz-csoportok nógrádi tagjai válaszút elé kerültek: a tenger-e vagy a város? A leg­többen természetesen a tenger hűs habjait választották, de jócskán akadtak olyanok is, akik minden percet fölhasz­náltak ismeretek szerzésére, s hajnaltól éjfélig az ezer lát­nivalót kínáló várost bújták, fgy például előfordult, hogy a rokonszenves nagybátonyi Prezenszki-házaspár (a férj a Riolex, a feleség a vendéglá­tóipar dolgozója) is mellőzte a látnivalók kedvéért a stran­dot. De az esti órákban szin­te az egész csoport elárasztot­ta az Övárost. Onofrio kútja A nógrádi városnézők, azért is mert fiatalok, s talán tréfa- kedvelőbbek is voltak, mint a más megyebeliek, gyakran tettek kaján megjegyzéseket egy-egy középkori látnivaló mára is időszerű mondanivalói kapcsán. Ezúttal a tréfás vá­rosnézésből egy csokrot! Az Óváros legforgalmasabb kapuján át az út a Milicsevics térre nyílik, ahol az úgyneve­zett nagy Onofrio-kút ontja körkörösen elhelyezkedő csap­jain a kellemes forrá's vizét, amely 1438 óta táplálja a vá­rost. (Nevét Onofrio della Cava nápolyi olasz mesterről kapta, aki a város vízvezeté­két építette a tizenötödik szá­zadban!) Mint azt idegenveze­tőnk elmondta, csaknem öt évszázad óta egyetlen alka­lommal sem állott be zavar a vízellátásban, Onofrio tökéle­tes munkát végzett. „Jól si­került a műszaki átadás” — jegyezte meg csoportunk egyik tagja. Többen is sopánkod­tunk, hogy „kár, hogy Onofrio meghalt”. Arra gondolván hogy mindjárt megszűnnének a csőrepedések és egyéb üzem­zavarok nálunk is. De nyom­ban védelmünkbe is vettük a magyar mérnököket és kivite­lezőket, sorolván, hogy ná­lunk a növekvő víznyomás, a sok építkezés, s persze a nagy gépkocsi- és villamos­forgalom teszi tönkre a cső­rendszert. Ámde a kúttól utunk a rektori palotához vezetett, amelynek harangtornyában az 1667-es nagy földrengés alkal­mából megállt az óra, s je­lenleg is az akkori Időpontot jelzi. Házak omlottak össze, négyezer ember vesztette éle­tét, de a vízvezeték épen ma­radt. ták, hogy a gerillák a körül­ményekhez képest jól bántak velük, még az izraeli állam­polgárságú utasokkal szemben sem alkalmaztak megkülön­böztetést. Volt ennivalójuk, vizük és a gerillák orvosokat is küldtek a gépekbe”. Ez a szeptember 12-i nap még egy, a túszok érdekében tett felhívással kezdődött. A Vatikánvárosban hivatalosan bejelentették, hogy VI. Pál pápa személyes üzenetet kül­dött a gerilláknak és kérte őket az utasok szabadon bocsá­tására. A reggeli jelentést dé­li két órakor egy másik, nagy izgalmat keltő közlés követte. A jordániai fővárosban a PNFF szóvivője bejelentette: ugyanabban az időben a zer­kai repülőtéren a kommandó­egységek ezzel megbízott tag­jai dinamittal felrobbantot­ták a homoksávon álló há­rom gépet, a Swissair, a TWA és a BOAC utasszállító gépeit. Ekkor már a túszok nagy része nem volt Zerkában — az utolsó 140 utast pedeig né­hány perccel a robbantás előtt szállították el. Erre már nem tudtunk mit mondani. Csak egy hónapig A rektori hivatal árkádjai alatt fényesre kopott már­ványpadok emlékeztetnek az időre, amikor Dubrovnik még önálló köztársaság volt, s a minden nemest magába fog­laló nagytanács és a szená­torokból álló kistanács kor­mányzott. A szenátorok kö­zül választották minden alka­lommal a rektort, aki köteles volt a rektori hivatalba köl­tözni. Egy hónapig innen ki nem léphetett. A rektor ugyan­is mindössze egy hónapra ma­radhatott hivatalában, nehogy bárki is megvesztegethesse, befolyásolhassa. A rektor és a szenátorok is a palota előtti márványpadról beszélgettek a városlakókkal. Mondanom sem kell, hogy a tréfálkozó kedvű nógrádiaknak nagyon tetszett ez a rövid hivatali terminus, s mint mondták, némely helyen és funkcióban nálunk se len­ne oktalan dolog bevezetni. De azt is megállapítottuk, hogy a pénz már akkor is beszélt. Dubrovnik azért tu­dott virágzó tengerparti város­sá fejlődni, mert kereskedel­mükkel mesés gazdagságra tettek szert polgárai. Volt olyan időszak, hogy egyszerre adózott Velencének, a magyar királynak és a fenyegető tö­röknek, mert a béke minden pénzt megért. A háború töb­be került volna, mint a vá­rost körülvevő, hatalmas erődrendszer megépítése! Le a hódítókkal A dubrovnikiak korán meg­tanulták a hódítókat, főként a diktátorokat gyűlölni. Szeret­ték őseik, s szeretik a mai utódok is a szabadságot. Tisz­telettel adóznak a szabadság hőseinek, így például Orlan- dónak, aki az arabok ellen vé­delmezte a dubrovnikiak ha­jóit, s akinek hálából kardja A Kortárs legfrissebb szá­mában Gergely Mihály, a kép­zőművészet rovatban cikket írt Naivművészetünk címmel. Cikkében, amelyben többek között javasolja a naivmű­vészek bebocsátását a rend­szeresen megrendezett kiállítá­sokra, többek között a követ­kezőket olvashatjuk: „Mond­hatni, hogy képzőművészeti életünkben esemény volt 1971- ben, a Salgótarjánban élő cigány festő, a 64 éves Ba­lázs János felbukkanása. A Magyar Távirati Iroda sal­gótarjáni tudósítója 1971. feb­A tizenegy gerillaszervezetet egyesítő Palesztinái Felszaba­dítása Szervezet nem 60kkal ezután közölte: ülést tartott „valahol arab földön” és el­határolta magát a három el­rabolt repülőgép felrobbantá­sától és ideiglenesen felfüg­gesztette a PNFF tagságát a szervezetben. Ebben az időben már csak 50—60 túszról volt szó; a töb­bieket szabadon bocsátották és azok Ammanból, legtöbbször Ciprus érintésével hazautaz­tak. Jordániában ebben az időben heves harcok folytak Husszein király hadserege és különböző gerillaegységek kö­zött — ez is nehezítette az értesülések szerzését a túszok sorsáról. Szeptember 22. és 27, között a PNFF megbízottja közölte: mivel biztosítékokat kaptak követeléseik teljesíté­sére. a még fogságban levő utasokat hamarosan szabadon- bocsátják, mégpedig Egyiptom jordániai nagykövetségének közvetítésével adják át őket a Nemzetközi Vöröskereszt­nek. r Szeptember 30-án aztán végérvényesen lezáródott a hosszára határozták meg * dubrovniki rőföt, s akinek em­lékét több szobor és emlék­tábla is őrzi. Nem véletlenül került a városközpontba be­nyúló, Velencét idéző tenger­öböl fölé a vaskos partizán­szobor is, Trano Krisinic, kar- csulai akadémiai szobrász mű­ve, tekintetével a Kasé felé (mesterséges sziget ez az öböl bejáratánál), amelyen a várost védő ágyúk álltak, s amelyhez az öblöt elzáró kar­vastagságú láncot kötötték. (Félretettük a tréfát itt egy időre, s megilletődve néztük a keménykötésű partizán szob­rát, legfeljebb esztétikai ösz- szehasonlításokat tettünk a salgótarjáni partizánszobor, idős Szabó István alkotása és e között, mindkettőben föl­fedezvén az erőt és a dina­mikát.) Nem véletlen tehát, hogy Napóleon csapatainak egykori erődítményei, kaszárnyái, ar­zenáljai épületeiben a hegyen (egyébként itt magasodik a tévétorony is) némi gúnnyal disc jockey clubot létesítettek, ahová felvonó szállítja az ér­deklődőket. A kolostorépület­ben pedig, ahol Napóleon is­tállót létesített, ma múzeum áll az érdeklődők rendelkezé­sére. Idegenforgalom a köbön Kicsi a hely ahhoz, hogy a tréfás megjegyzéseket és ka- jánságokat mind papírra rög. zítsem. Egy bizonyos, hogy szinte valamennyien úgy ta­láltuk, hogy idegenforgalmat, vendéglátást, kereskedelmet és közlekedést lehet Dubrov- nikban tanulni. Mert nagy dolog az, hogy ilyen minden képzeletet felülmúló idegen- forgalom mellett sincs sehol tolongás, hogy mindenkinek jut idegenvezető, sőt jó szó is. Persze, az is igaz, hogy nem mindig ingyen. Mert még a piros fezes, népviseletes dal­mát is csak dollárért akarta engedni lefényképezni magát... Lakos György rttárjában adott róla hirt elő­ször, s néhány hónap alatt terjedelmes, illusztrált cikkek­ben mutatta be az olvasóknak a Nők Lapja, a Tükör, a Népszabadság, s még az év de­rekán megrendezték első ki­állítását Salgótarjánban. A Balázs János körül kialakult érdeklődés vitathatatlanul in­dokolt, mert vele olyan típu­sú naivfestő jelentkezett Ma­gyarországon, milyenhez ha­sonlót eddig csak a naiv irányzat legkiemelkedőbb kül­földi művelői között találhat­tunk.” túszok ügye, kora reggel elin­dult, délelőtt Ciprusra, majd Athénbe érkezett az utolsó néhány fogoly is és ezzel egy- időben a brit, a nyugatnémet, és a svájci kormány hivatalo­san is nyilvánosságra hozta a dötését: szabadon bocsátja az általa fogva tartott gerillákat. A következő nap hajnalán az angol légihaderő egy repülő­gépe felszállt London egyik katonai repülőterén. Egyetlen utasa volt, Leila Khaled Pa­lesztinái gerillaleány. A gép leszállt Münchenben, itt fel­vette a három nyugat-német­országi börtönből odahozott arab gerillát, majd Zürichben, ahol a három Svájcban elítélt gerillaharcos is beült a gép utasterébe. Három órával a zürichi indulás után a gép le­szállt Kairó repülőterén. Megérkezésük napján éppen ülést tartott Montrealban az ICAO, a Nemzetközi Polgári Repülésügyi szervezet Taná­csa. Az ülésen szót kért El Meleigi, az EAK képviselője és bejelentette, hogy a Kairó­ba térített és ott felrobban­tott amerikai PANAM Boeing —747-es) repülőgép eltérítőit és elpusztítóit az EAK hatósá­gai az egyiptomi törvánvek értelmében helyezik vád alá és ítélik majd el. (Következik: Banditák a gépen) Előrelátó újító — Jövő nyáron így fogom csinálni! (Takács Imre karikatúrája) % NÓGRÁD- 1972. szeptember 7., csütörtök [ Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (9.) Fogolycsere Naivművészetünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom