Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

Elmaradt a felelősségre vonás Megkezdődik a szakszervezeti politikai tömegoktatás Nem fejvéfcelt jelent, hanem annak érzékeltetését, hogy egyes cselekedetek ellentéte­sek a közösség érdekeit védő rendelkezésekkel, hogy a ha­nyagság, nemtörődömség, vagy esetleg hozzá nem értés követ­keztében kár következik be, amiért annak nagyságától függően az ejnye-ejnye feddé­sen kívül még más is lehet, hogy azok számára, akik eset­leg kacérkodnak a felelőtlen­ség gondolatával és gyakorla­tával, álljt kiáltsanak. Mind­ezeknél fontosabb, hogy meg­nyugodjanak azok a becsüle­tes dolgozók, akik szívüket, lelkűket adják a munkába, akik még álmukban sem gon­dolnak arra, hogy a fennálló törvényekkel, rendelkezések­kel, előírásokkal szemben lép­jenek fel, megszegjék kijátsz- szák azokat. A termelőszövetkezetek gazdálkodását és pénzügyi fe­gyelmét tárgyaló erőterjesz­tésben, amelyet nemrég vita­tott meg a megyei Népi Elle­nőrzési Bizottság, szó van ar­ról, hogy sok helyen ugyan felderítik a hibákat, hiányos­ságokat, a felelősségre vonás azonban elmarad. Viszonylag ritkán fordul elő. hogy a kö­zös gazdaságokban a leltár­A tervek szierint október­ben ismét megkezdődnek az elmúlt időszakban oly nagy népszerűségre szert tett nép­frontklub foglalkozásai Ba­lassagyarmaton. A programot — a művelődési központ irá­nyításával — most állítja ösz- sze Valló Emil, a népfront- klub vezetője, aki a közel- múlban kapta meg a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést. A klub programja nagyon hiányt a mulasztókkal rész­ben, vagy egészben megfizet­tessék. Az őrhalmi tsz-ben kétmil- lió-háromszáztízezer forint ér­tékű burgonyát írtak le táro­lási veszteség és romlás cí­mén. Ez a mennyiség a ter­més több mint húsz százalé­kát, illetve az év végi kész­let 40 százalékát tette ki 1971- ben. A tsz elnöke a leírást sem a vezetőséggel, sem a közgyűléssel nem ismertette. A felelősségre vonás elmaradt. Homokterenyén a termelőszö­vetkezetben a 150 ezer forin­tos leltárhiányért senkit sem vontak felelősségre. A vizs­gált közös gazdaságokban a bírság, a kötbér és kamat cí­mén kifizetett büntetésből egy fillért sem hárítottak át a fe­lelősökre. Ugyanakkor felelős­ségre vonták és kártérítésre kötelezték azokat, akik' jogta­lanul vették igénybe a fogatot, a gépet, vagy mezei kárt okoztak. Ez a megkülönböz­tetés nemcsak erkölcstelen, hanem politikailag is igen ká­ros következményekkel járhat. A felelősségre vonás elodá­zása jellemző megyénk üze­meire és gyáraira is. A költ­ségek túllépéséért, a pazarlá­sért, a bírságokért és a kárté­érdiekesnek és mozgalmasnak ígérkezik. A tervek szerint vendégül látják Balassagyar­maton Gereblyés Lászlót, Sza­bó Lászlót a „Kék fényes” riportert, Szentpál Mónikát, Garai Gábor költőt, Ortutay Gyula akadémikust. A nép- frantklubnak már eddig is nagy sikere volt Balassagyar­maton, remélhetőleg ez a si­kersorozat tovább folytatódik az idei évadban. rítésekért általában elmarad a mulasztók felelősségre vonása. Több helyen, így a pásztói Szerszám- és Készülékgyár­ban, a síküveggyárban egysze­rű számonkéréssel befejezett­nek tekintik az ilyen ügye­ket. Ez a felfogás és gyakorlat azért is veszélyes, mert tar­tósíthat egy káros jelenséget, esetleg lazulási folyamatot segíthet elő. Mindenesetre nyugtalanító, hogy a különbö­ző intézkedések ellenére kö­zel sem óvják, féltik úgy a közösség vagyonát, mint a sa­játjukét. Pedig az is az övék, csak közvetve. A felelősségre vonásra szükség van. Ezt bizonyítja számtalan eset. Amikor ténye­ken, nem pedig hallottam ala­pon, időben felelősségre von­tak kisebb-nagyobb mulasz­tást elkövető embereket, meg­mentették őket a súlyosabb hibák elkövetésétől, végső so­ron a bukástól. Persze, a felelősségre vonás módja és mértéke egyénen­ként és esetenként más és más, de szükség van rá. Ha ennek jogosságát kizárnánk a napi életből, akkor esetleg megvetnénk az alapját egy kedvezőtlen jelenségnek, a fe- lelőtlenségi hullámnak. Ez vi­szont nagy kárt okozna mind gazdaságilag, mind pedig poli­tikailag. De nem szabad fü­lünk mellett elengedni a be­csületes emberek jogos köve­telését: ha mi tudunk felelős­ségteljesen, a törvényeket, rendelkezéseket tiszteletben tartva dolgozni, akkor köve­teljék meg ezt a magukról megfeledkezettektől is. Ha nem megy szép szóval, akkor más eszközökkel. Mert a fe­lelőtlenül végzett munka, cse­lekedet a közösség gyarapodá­sát, nyugalmát zavarja. Ezt pedig nem szabad megenged­ni. V. K. Szeptember 28—29. és 30-án több mint 200 propagandista, a szakszervezeti tömegoktatás vezetőinek majdnem 50 száza­léka tartja tanácskozását — felkészítőjét — Salgótarján­ban, az SZMT székházában. Előadásokat hallgatnak és konzultációkon vesznek részt. A „Munkásmozgalom és mun­kásfelelősség”, „Hatékonyabb munkával segítjük elő gazda­sági fejlődésünket”, „Érdeke­inket védi a szakszervezet”, „Demokrácia a munkahelyen”, „Nemzeti érdekünk a prole­tár internacionalizmus erősí­tése”, „Az európai szocialista országok szakszervezetei a szo­cializmus építéséért” címmel Lipták József, az SZMT veze­tő titkára, Vadkerty Lóránt, Nagy Oszkár, az SZMT tit­kárai. valamint az SZMT más vezető beosztású dolgozói tar­tanak előadást. A szakszervezeti tömegpoli­tikai oktatás 1972/73. oktatási évben három oktatási formán indul: „Társadalmunk idősze­rű kérdései”, a „Szocialista demokratizmus időszerű kér­dései”, és a „Világpolitika időszerű kérdései”. Mindhá­rom oktatási forma aktuális témáikat tárgyal, szervesen il­leszkedik az üzemek mozgal­mi munkájába, mint ahogyan az elmúlt évben is, a jól szer­vezett oktatás a dolgozók vi­tafórumává válhat, felvilágo­sítást nyújt, segíti a dolgozó­kat a társadalmi folyamatok megértésében. Kipróbálják ‘ minden iskolatípusban Érdekes kezdeményezéssel já­rul hozzá a közoktatás-politikai párthatározat végrehajtásához a sal­gótarjáni József Attila Megyei Mű­velődési Központ. Kísérletképpen rendezvényeikkel igyekeznek hozzá­járulni az oktatás, illetve a ta­nulás változatossá, vizuálissá és színvonalassá teteiéhez. Az óvo­dáktól a középiskolákig minden intézményfajtában megpróbálkoz­nak az új módszerek alkalmazá­BUépfroiitlcluB» A Litkei községi Tanács ra­gyog a tisztaságtól. Az iroda, emelyen bejutok a tanácsel­nökhöz, a friss festés, lakko­zás, a még használatlan búto­rok fanyar pácszagát árasztja. Kálmán János tanácselnök irodája is ugyanolyan nyers­színű bútorokkal van beren­dezve, mint az előző szoba, de ezen az irodán már lát­szik, hogy alaposan igénybe ve­szik. Most is tárgyalt Kálmán János, az imént a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója kereste fel. — Az utóbbi években több pénzt fordíthattunk a közös beruházásokra, mert 1962-től 1972-ig építési tilalom alá esett a falu nagyobb része, a rárósí völgyzáró gát terve mi­att — mondja az elnök. Szép fekvésű a községünk. Az Ipoly mellett 150 telkes üdülőtele­pet alakítunk ki, az évről év­re itt levő táborok mellé. — A faluban nagyon sok új épület látható. A takarékszö­vetkezet, presszó, művelődési ház feliratát olvastam. — Igen, ezek zömmel 1967. után létesültek, a falu felső területén. Van nálunk szikvíz- és kenyérgyár, szeszfőzde, párt- és KISZ-székház, itt van a körzeti ÁFÉSZ is, szép or­vosi rendelőnk van. — Az üzleti ellátás milyen? — Két önkiszolgáló bolt, zöldséges, hentes, vas-műsza­ki boltunk van. — Kulturális élet? — Két éve alakítottuk át a művelődési házat. Sokba ke­rült, de megérte! Három he­lyiséges könyvtár, külön klub van benne, és a mozink szé­lesvásznú filmeket vetít. Jö­vőre függetlenített igazgatót is alkalmazhatunk a vezetésé­re, amitől még tartalmasabb kulturális élet kialakulását várjuk. — A közművesítés sok köz­ség gondja. Litkén minden van. Vajon jó ivóvíz is? — Bizony, az nincs! Még a jó vizű kutak száma is kevés. Van, amikor az ötödik fertőt­lenítés után engedélyezi a KÖJÁL egyik-másik kutunk használtát. Sajnos, ki kell várnunk a sorunkat, csak az ötödik ötéves tervben kezdő­dik el a vízvezeték-hálózat kivitelezése. A közvilágítás te­rén is akad tennivaló: a je­lenlegi elavult világítótesteket higanygőzösre kell kicserélni. — És az utak állapota? — Ahol nagy az igénybevé­tel, ott elfogadható, ha nem is a legkorszerűbben burkolt, de kövekkel feljavított. Járda a cigánysor kivételével — ame­lyet folyamatosan felszámo­lunk — mindenhol van. — Milyen terveik, tenniva­lóik vannak? — Épül a korszerű körzeti iskolánk, ami körül az új fa­luközpont is lesz. A régi is­kolában óvodát, bölcsődét rendezünk be, jövő szeptem­berre készen lesz, hiszen fil­lérre megvan rá a fedezet, és szépen haladnak a munkála­tok is... — Ad majd tennivalót a januári tanácsi összevonás is... — Igen, Ipolytarnóccal kö­zös tanácsunk lesz, de amint látta, erre már régen felké­szültünk. Az a szoba, amelyen át az irodámba jutott, a tar- nóci tanácsról áttelepülőket várja. És egyébként is: a kö­zös tevékenységnek régi, jó hagyományai vannak a két község között. Virág F. Éva sávul. így például már egy nép- művészettel és. népköltészettel fog­lalkozó órát a művelődési központ klubtermében töltöttek el a tanu­lók, s ezen a Magyar Rádió nép­zenei fesztiválján résztvevő Béres János, több csángó énekes és fu- rulyás is közreműködött. A rendhagyó, kísérleti órák rendszerébe egyelőre csak típu­sonként egy-egy intézmény kap­csolódik be. Így: a salgótarjáni Csizmadia úti óvoda, a Bartók Béla úti Általános Iskola 4—6. osztálya, a Madách Gimnázium és Szakközépiskola egyik szakos osz­tálya, a 211-es Iparitanuló Intézet minden évfolyamának egy-egy osztálya. A művelődési központ kezdeményezése bizonyára nem­csak az oktatási, hanem a nép­művelési, művelődési színvonal emelkedéséhez, a jobb kulturális megalapozáshoz is hozzájárul. Felkészülten várja majd vásárlóit a hidegebb időszak beálltával is a salgótarjáni AFOR- telep, hiszen már most gondoskodtak a megfelelő mennyiségű tüzelőolajról. Naponta 10 ezer liter fogy belőle, de még sincs fennakadás, mert a 25 ezer literes tartály utántölté­se folyamatos. Megtudtuk azonban azt is. hogy nagy problémát okoz a kútkezelők ke­vés száma. így a gyors, gördülékeny kiszolgálásnak gyakran nem tudnak eleget tenni, s ilyenkor keletkeznek az olyan torlódások, mely képünkön látható. A dolgozók szerint az egyetlen megoldás a személyzet bővítése lenne, mely reméljük nem sokáig várat ma­iára Bibók László felvétele A szakszervezeti politikai tömegoktatás szervesen illesz­kedik az üzemekben folyó párt- és tömegszervezeti ok­tatásokhoz is. Jelentőségét nö­veli, hogy a résztvevők több­sége itt kezdi el a rendsze­res politikai ismeretszerzést, a résztvevők többsége fizikai munkás és jelentős a nők száma is. Az elmúlt oktatási évben közel 11 ezer fő vett részt az oktatáson. Az előze­tes felmérések szerint az. ú j oktatási évet is 11 ezren kez­dik el a megyében. A szakszervezeti oktatás a politikai oktatás rendszerén belül hézagpótló is, mert te­matikája nagy lehetőséget nyújt a napirenden levő ak­tuális kérdések megtárgyalá­sára. Fontos helyet foglal el a dolgozók szocialista tudatá­nak, magatartásának, szocia­lista erkölcsének fejlesztésé­ben, a politikai, társadalmi, termelési aktivitás növelésé­ben. A célkitűzések között szerepel — a felsorolt téma­körök is ezt jelzik —, hogy a munkásosztály világnézetét formálják, a párt politikáját, a határozatokat, a szakszerveze­tek állásfoglalásait rendszere­sen ismertessék, a főbb esz­mei, erkölcsi, politikai össze­függések gyakorlatát magya­rázzák. A propagandisták felvilágo­sító, meggyőző, nevelőmun­kával jutnak el a legkülön­bözőbb rétegekhez. Nógrád megyében Is évről í évre több száz propagandista tanít a szakszervezeti politi­kai tanfolyamokon, túlnyomó többségiek kevés szabad ide­jének jelentős többségét for­dítja ennek a megtisztelő fel­adatnak minél jobb ellátására. Munkájukat nehezíti, hogy az oktatáson résztvevők külön tankönyvvel nem rendelkez­nek. Tehát a propagandista előadókészségén dől el, hogy milyen mértékben tudja a hallgatókkal a tematikába meghatározott célokat elérni. Munkájukat az elmúlt év­ben is a gondosság, lelkiis­meretesség és a felkészültség jellemezte, ennek megfelelően eredmény kísérte, és ezt nem­csak a leadott anyag színvo­nala bizonyítja, hanem az is, hogy többen vettek részt a zárófoglalkozásokon, mint ahányan elkezdték az oktatást. A propagandisták túlnyomó többsége már több éve végzi ezt a munkát és a tanítás mellett az önképzésről sem feledkeznek el. A propagan­disták túlnyomó többsége ál­talános műveltségét nézve kö­zépiskolai, vagy egyetemi vég­zettséggel rendelkezik és poli­tikai műveltsége is kielégítő a feladatok ellátásához. Munkájuk gyümölcse, társa­dalmunk tudatának fejlődésé­ben a munkásosztály növekvő felelősségérzetében is kimu­tatható. Mai kommentárunk Nyújtóit és éjszakai műszak ELÉRKEZETT a szeptember vége, az időjárás továbbra is visszatartja a mezőgazdasági munkát. Sajnos, a szántással, vetéssel megkéstünk, lassan halad a betakarítás is. Egy kö­zelmúltban nyilvánosságra hozott megyei értékelés szerint a burgonyának is csak a felét takarították be. A kukori­cát néhány háztájiban törték le, a közös gazdaságok termé­se még a földeken van. A cukorrépát csak most kezdik ásni. Hasonlóan kedvezőtlenül haladunk a vetéssel is. Erre legjel­lemzőbb, hogy a vetőszántás ötven százalékát tudták a mezőgazdasági üzemek elvégezni napjainkig. A mezőgazdasági dolgozók nehéz napokat élnek. Szinte óráról órára változik az időjárás. Már nem tudnak megfe­lelően igazodni az éghajlati viszonyokhoz. De megállás nem lehet, a munkát el kell végezni. Megyeszerte tapasztalható, ha délelőtt esik az eső, akkor délután, amikor egy kicsit is felszikkad a föld, benépesül a, határ. A traktorok éjjel-nap­pal dolgoznak. Másképpen nem is lehet, ha a nyári időjá­rásból eredő kiesést pótolni kívánják. Ezt pedig pótolni keli a gondos betakarítással, a jövő évi termés megalapozásával. A termelőüzemekben más választás nincs, mint ki­használni a rendelkezésre álló időt a legteljesebb mérték­ben. Nem lehet megállás, mert a tétlenség anyagilag nagyon érzékenyén érintené a termelőszövetkezetet. Most a tsz-ve- zetőknek is minden hajtóerőt alkalmazni kell a munka ér­dekében. A lemaradást csakis dupla műszakokkal tudják behozni. Természetes tehát, hogy a traktorosok most nem dolgozhatnak 10 órás műszakban, mert még a tizenkét órás maximális műszak is kevés a lemaradás pótlására. A ren­delkezések értelmében az üzemek vezetői ilyen esetekben elrendelhetik a túlórázást, amely a tizenkét órának a negy­ven százaléka lehet. Erre viszont túlórapótlékot kell fizetni a traktorosnak. A józan gondolkodás feltételezi, hogy ennek a túlórapót­léknak a kifizetése az anyagilag leggyengébb tsz-ben sem le­het vita tárgya. Ugyanis a traktoros ellenkező esetben nem kötelezhető munkára. Ha pedig' nem dolgozik, akkor a leg­főbb törekvés, az őszi mezőgazdasági munka elvégzése ma­rad el, amellyel kárt okoznának a közösségnek, de a nép­gazdaságnak is. Aki ezt a túlórapénzt sajnálja a tizenhat­tizenhét órán keresztül traktoron ülő embertől, az maga sem érdemli meg, hogy emberileg, anyagilag megbecsüljék. Azt a fáradságot, amit a traktoros ezekben a napokban el­visel a közösség érdekében — természetesen saját érdeké­ben is — méltányolni kell. Nincs arról szó, hogy túlbe­csüljük valakinek is a munkáját. De érvényesüljenek a szocialista elosztási elvek: mindenki a végzett munkája sze­rint részesüljön a javakból. Nem egy tsz határában látható is, hogy éjszaka szán­tanak a traktorok. Az viszont már nem kívánható egyetlen gépkezelőtől sem, hogy huszonnégy órát dolgozzon. Ezt a törvény is tiltja. De ha erre is szükség van, akkor be kell rendezkedni az éjszakai munkára. Váltótársakat kell a gé­pekre ültetni. Nagy gond ez, mert jó traktorosból hiány van az üzemekben. Segítséget kell kérni a gyárakból, azoktól a vállalatoktól, melyekhez a valamikor tsz-ben dolgozó trak­torosok szegődtek. A gyárakban tevékenykedő traktorosok­nak az őszi munka idejére való felmentésétől nem zárkóz­hatnak el a vállalatvezetők. Példák bizonyítják: az igazgatók többnyire megértik ennek jelentőségét. A MEZŐGÉP Vállalat üzemegységei a nyáron is, de most, az ősszel is, lehetőségét biztosítják annak, hogy a traktor vezetéséhez és a földműveléshez értő emberek ki­menjenek a szorult helyzetbe került mezőgazdasági üzemek­be. Várják a tsz-ek a nagyüzemek segítségét is. MÉG NINCS veszve semmi. A lemaradást pótolni tud­juk szorgalmas munkával. De feltétele ennek, hogy a trak­torosok nyújtott műszakban, éjszakai munkával is hozzá­járuljanak a sikerhez. Ezt viszont segíteni kell azzal, hogy megbecsüljük munkájukat, létszámukat kiegészítjük — végső soron anyagilag, erkölcsileg érdekeltté tesszük őket is abban, hogy a munkát elvégezzék. — B — NÓGRÁD - 1972. szeptembei 28., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom