Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
öté vest £1 termelöszöuetkezeti és földjog! törvény Bizonylati fegyelem LEHET, hogy vannak, akik szükséges rossz-’ nak tartják, ettől függetlenül a termelési folyamatok végigkísérése, a gazdálkodás hatékonysága, a különböző gazdasági egységek működésének reális megítélése, elemzése céljából szükség van a bizonylati fegyelemre. i E tekintetben a nagyobb üzemekben és a fejlettebb termelőszövetkezetekben, ahol megfelelő szakembergárda foglalkozik ezzel a munkával, ott napra, illetve hétre készen tudják, hogyan alakult a termelés, annak gazdaságossága, milyen pénzeszközökkel, tartalékokkal rendelkeznek, ennek függvényében milyen konkrét intézkedéseket kell tenni a gazdálkodás hatékonysága, a takarékos költséggazdálkodás érdekében. Ennek hiánya viszont szinte csábítja a gondatlanságra, a hanyagságra az erre hajlamosakat, esetenként még a rendszeretőket is. A salgótarjáni síküveggyárban, az öblös- üveggyárban, valamint a Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban — mivel a központ nem írja elő, a számviteli rend erősen kifogásolható. A jelenlegi nem alkalmas a tervszerű, hatékony költséggazdálkodás megteremtésére. Ezekben az üzemekben még az ipari számlakeret kötelező bontását sem tartják be — írták ezzel kapcsolatban a vizsgálatot végző népi ellenőrök. Ennél kedvezőtlenebb helyzet található megyénk több közös gazdaságában. A beosztott könyvelők és egyéb adminisztratív dolgozók 20 százalékának nincs meg a szakképzettsége. Mindez válasz arra, hogy miért vannak lazaságok a bizonylati fegyelemben. Nem hízelgő a megyei bevételi igazgatóságnak az a megállapítása, mely szerint a közös gazdaságok 80 százalékánál a számvitel nem alkalmas arra, hogy az önköltséget megközelítő pontossággal mérni lehessen. Sók termelőszövetkezetben a lehetőségekhez és a korszerűség igényeihez viszonyítva, alacsony a számviteli munka technikai felszereltsége is. Mire volna szükség, hogy a bizonylati fegyelem erősödjék? Az ipari üzemekben általában az ellenőrzések számát, és hatékonyságát kellene növelni. Emellett néhány üzemben továbbra is szükség vm jó képzettségű szakemberre. A közös gazdaságok többségében ki kellene dolgozni a bizonylati szabályzatot, ahol pedig ez megvan, ott hozzá kell igazítani a mai követelményekhez. Ennek révén mód nyílna a* ismétlődő hibák kiküszöbölésére. Az alapbizonylatok alaki és tartalmi hiányosságai túlnyomóan az ezeket kiállító személyek — brigádvezetők, magtárosok — hiányos képzettségével függnek össze. Emellett tudatos visszaélések is előfordulnak. Egyes termelőszövetkezetekben szabálytalanul, utólag végzik az utalványozást. Esetenként a bizonylatok nem felelnek meg a követelményeknek. Elmulasztják egyes anyagok bevételezését, máskor meg a bevételi bizonylatokhoz nem csatolják a termelés helyén kiállított alapbizonylatot. Kellemetlen, hogy több helyen a termékek belső felhasználását nem lehet kellően követni a bizonylatokkal. Több helyütt az állóeszközök dokumentálása sem felel meg az előírásoknak. A területi szövetségek, a közös gazdaságok érdekképviseleti szervei ismerik ezeket a problémákat. Tudják, hogy a megoldás nem kínálkozik máról holnapra. Változás csak akkor lehetséges, ha a jelenleginél több szakképzett számviteli ember jelentkezik a közös gazdaságokba, ugyanakkor a meglevők szakmai képzettségének színvonala is emelkedik. Ez utóbbit szolgálja a Palóctáj Területi Szövetség szervezésében bonyolódó könyvelési tanfolyam, amelyen huszonhármán vesznek részt. Segítene a probléma megoldásában, ha az ösztöndíjrendszert erre a területre is kiterjesztenék, ha a községből elszármazottakat visszahívnák. Mindezek mellett nagyon fontos a céltudatos és rendszeres önképzés. A BIZONYLATI fegyelem megbízhatósága jó alap a reális tervezéshez, a vezetői munka helyes megítéléséhez és sok egyéb más jelenség alapos felméréséhez. Ezért sem a fáradságot, sem a pénzt nem szabad sajnálni, hogy e területen is javuljanak a gazdálkodás hatékonyságát szolgáló személyi és tárgyi feltételek. V. K, Kiváló arany- és ezüstkoszorűs brigádok A zavartalan termelés elősegítő! MA ÖT ESZTENDEJE fogadta el a magyar országgyűlés a termelőszövetkezeti és a földjogi 'törvényt. Az előbbi szentesítette a tsz-ek életének és gazdálkodásának azokat az új formáit, módszereit, amelyek a hatvanas évek első felében kezdtek kibontakozni, s egyben megnyitotta a további egészséges fejlődés útját. A földtörvény viszont megszüntette azt a kettősséget, ellentmondást, amely a termelőszövetkezeti földtulajdon és föld- használat között volt. Módot adott arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásba került* földeknek ne csupán a használata, a birtoklása, hanem a tulajdona is közössé váljék. Mindkét törvény célja az volt tehát, hogy a szocialista viszonyokat erősítse a mezőgazdaságban. Fél évtized tapasztalatai már alkalmasak arra, hogy mérlegeljük ezeknek a törvényeknek a hatásait. A gyakorlatban is érvényre jutott az az elv, hogy az állam nem adminisztratív intézkedésekkel, hanem az anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolja a tsz-ek működését. Termelő- szövetkezetre kötelezettséget csak jogszabály vagy — meghatározott körben — tanács- rendelet és a tsz vezető szerveinek határozata, illetőleg az általuk kötött szerződés állapíthatja meg. Testet ölt az önállóság abban is, hogy a nagyüzemi társas gazdaság ügyeit maguk a tagok intézik, a a tsz-ek állami felügyelete a működés törvényességének ellenőrzésére korlátozódik. A termelőszövetkezet egész tevékenységére a tagok soraiból megválasztott ellenőrző bizottság felügyel. Nem akadálytalanul és időnként nem vadhajtások nélkül ugyan, de most már a törvény előírásainak és szellemének megfelelően alakult ki a termelőszövetkezetek tevékenységi köre. Jogszerűen foglalkozik a tsz nem csupán a szűkén értelmezett mezőgazdasági termeléssel, hanem a hozzá kapcsolódó beszerzéssel, a termékek feldolgozásával, értékesítésével, teljesíthet szolgáltatásokat, s bérmunkát is vállalhat. MIND SZÉLESEBB körben hódít teret a törvénynek az a tétele is, hogy a közös és a háztáji gazdaság egymással szorosan együttműködő szerves egység. A termelés, a beszerzés és az értékesítés szempontjából a háztáji gazdaság része a közösnek. A termelőszövetkezeti önkormányzatiból eredően alakult meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és létrejöttek a tsz-ek területi szövetségei. Ezek a testületek elősegítik a tsz-ek együttműködését, önálló gazdálkodását és egyre hatékonyabban látják el a termelőszövetkezetek érdekképviseletét. Amikor a földjogi törvényt megalkották, a tsz-ek használatában levő földek mintegy ötöd része kívülállók, nem tsz- tagok tulajdonában volt. Hozzávetőlegesen ugyanannyi állami földet birtokoltak a szövetkezetek, további ötödrész a tagok hozzátartozóié vagy haszonélvezettel terhelt terület volt, s csak a többi, nem egészen 40 százalék volt a tagok tulajdona. A törvény kimondta a szövetkezeti földtulajdon fokozatos bevezetését, s megfelelő rendelkezésekkel gondoskodott arról, hogy idővel általánossá váljék a tsz-ekben. Elvileg is elismerést nyert, hogy a szövetkezeti tulajdon a szocialista tulajdon egyik formája. A törvény életbe lépése óta a méltányosság, a tez-tagok esetében pedig az önkéntesség elvének szigorú betartásával, jó úton halad a szövetkezeti földtulajdon térhódítása. ÖT ÉV ELTELTÉVEL, sok tapasztalat és bizonyító tények alapján állapíthatjuk meg, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind a földjogi törvény megfelel céljainak. Alkalmas arra, hogy továbbra is jogi alapja legyen a szocialista viszonyok erősítésének a mezőgazdaságban, társadalmunkban. Gulyás Pál A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 141 szocialista brigádja közül csaknem 40 brigád foglalkozik azzal, hogy a szerszámok készítésével és folyamatos pótlásával, a gépek karbantartásával, energia biztosításával napról napra megteremtse a zavartalan termelés feltételeit. Nagy feladatok hárulnak ezekre a brigádokra az alapanyagok biztosításában, a belső szállítások, valamint a késztermékek gyors kiszállításában is. A kisegítő üzemek közül a karbantartó és szolgáltató gyárrésszleg brigádjai között előkelő helyet foglal el Molnár Sándor lakatos szocialista brigádja. Ez a brigád, amely tavalyi eredményei alapján elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet, az idén is méltóképpen végzi munkáját. A Molnár brigád az első fél évben az állóeszköz-fenntartási költségek csökkentése érdekében a felújítások tervezett idejét több mint 270 órával csökkentette. Az így megtakarított időt pedig terven felüli munkákra fordította. A fél évre tervezett 10 felújítás helyett 12 felújítási munkát végeztek el. Ennek során pedig mintegy 50 ezer forintot takarítottak meg. Ezt a megtakarítást a bontott anyagok újrafelhasználásával — illetve azzal, hogy színesfémek helyett műanyagot alkalmaztak — több mint 80 ezer forinttal növelték. Molnár Sándorék az általuk javított fontos berendezésék felújítása után hathavi garanciát vállalnak, aminek alapján jelentősen csökken a gépkiesések négyéves átlaga. A négyéves átlag fél évre eső része 1176 óra, s ezzel szemben a tényleges kiesés csupán 336 óra — tehát a csökkenés az első fél évben 840 óra. A brigád kollektívája előrelátóan szervezi és oldja meg feladatait, éppen ezért nem véletlen, hogy a tartalékgyártási programot 100 százalékosan teljesítette. Molná- rék nemrégiben pótvállalást készítettek, hogy ennek a teljesítésével elérjék a Szakma Kiváló Brigádja fokozatot. Ha valahol szükség van erős emberekre a gyárban, akkor az egyik ilyen fontos munkahely a hengerhuzal rakodótéri munkahely. Itt dolgozik a Gagarin nevét viselő ezüstkoszorús szocialista brigád, amely nem tonnákban, hanem ezer tonnákban méri a teljesítményét. A kollektívának sok nehézséggel kelleti; megküzdenie az első fél évben, mivel a gyár egyik fontos üzemrészét, a rúdhúzót új helyre telepítették, A belső szállítási problémák megnövekedése azt követelte a brigádtól, hogy e nehézségek ellenére is folyamatosan biztosítsák az alapanyag-ellátású Ezt úgy sikerült megoldani, hogy a brigád megfelelő helyen biztonsági tartalékot tárolt arra az esetre, ha sürgős szállítást kellett lebonyolítani. A „Gagarin” brigád az első fél évben több mint 105 ezer tonna alapanyagot mozgatott meg, S ha meggondoljuk, hogy ennyi anyagban nem odaülök is vannak, akkor értjük meg. milyen figyelmet kívánt az alapanyagok minőség és méret szerinti kiválogatása. A meósok szocialista brigádjával való jó kapcsolat segítette a Kövér László vezette Gagarin brigádot, hogy a szigorú minőségi előírásokat betarthassák. Az anyagok szétválasztásában, szelektálásában a meósok közvetlen segítséget is nyújtottak az anyagmozgatóknak. Ugyancsak bajba kerülne a gyár, ha egyszer előfordulna az a képtelen eset, hogy egyszerre romlana él a több száz emelőberendezés. Elvileg is nehezen hihető ilyen eset. gyakorlatilag pedig lehetetlen. Már csak azért is, mert Tóth József 10. aranykoszorús szocialista brigádja avatott szakember-kollektíva az ilyesmik elkerüléséhez. Az idén az első fél évben például nem a tervezett 5 százalékkal, hanem 7 százalékkal csökkentették az emelőgépek felújítási idejét. A daruknál történő váratlan gépkiesések idejét pedig 14 százalékkal csökkentették a bázishoz viszonyítva. Mindezek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a termelőüzemek zavartalanabbal dolgozhattak. 1967-ben született az a vállalati határozat, amelynek értelmében a Budapesti Irodagéptechnikai Vállalat kirendeltséget hozott létre Salgótarjánban. Átvették az irodagépek javítását, melyet addig a Finommechanikai Vállalat végzett. A kirendeltség nemcsak a helyi igényeket elégíti ki, hanem dolgoznak Heves megyében és Pest megye egy részén is. Itt végzik a könyvelőgépek, elszámoló automaták, írógépek és számológépek javítását. Előnyös karbantartási és üzemeltetési szerződéseket kötöttek az ÁFESZ-szel a Kiskereskedelmi Vállalattal és a Vendéglátóipari Vállalattal a pénztárgépek javítására is. A kirendeltség alapításánál hat-hét fővel kezdtek, ma a balassagyarmati telephelyükkel együtt két brigádban, több mint harmincöt főt foglalkoztatnak. A magas szakmai tudást igénylő munkához érettségizett tanulókat szerződtettek és képeznek ki. Képünkön Demen Mihály irodagépműszerész, pénztárgép karbantartását végzi. P. L. — Fotó: Fodor Este a gulyásoknál Alkonyaira a gulya behöm- pölygött a majorba. Hazafelé nem sok a baj a tehenekkel. Legfeljebb az egyik gulyásnak előttük kell haladni, hogy ne siessenek annak a tudatában, hogy a jászolban takarmány- keverék várja őket. Patyeszák Jóska, a fiatal tehenész, aki más kérdésben nem járatos ugyan, de a pásztorkodásban annál jobban, nagyon érti a módját, hogyan engedje a jószágokat hazafelé. Hosszú utat kell megtenniük az Ipoly rétjéről a szécsényi tsz új majorjáig. A község mögött, megkerülve a lakóterületet, vezet az útjuk. Azt mondta a pásztor: nem kell azon fáradozni, hogy hazamozgassa a jószágokat, mert jobban tudják, mikor kell indulniuk, mint a gulyás. Amikor Hu- gyag fölött vörös színben fordul a nap, a vezértehén, az Ancsa felvágja fejét és elbő- dül. Jeladás ez. És akkor már indulnának is. Azt mondja Jóska, a gulyás: — .Ilyenkor kell visszatartani őket, nehogy azt higgyék, hogy kedvükre rohanhatnak. A nagy sietségben apad a tejük ... Vigyázni kell az idén a szécsényi tehenészeknek. A rét, az országosan híres ipo- lyi rét, a tavaszi áradáskor tönkrement. Csak a savanyú fű rajta, amit nem eszik a marha. Nem tud a tehén any- nyi tejet termelni, amennyire a jó takarmány mellett képes lenne. Azt mondta Kürtös Istvánná, a tej kezelő, hogy naponta 1200—1300 litert fejnek az 1800—2000 helyett. — Hiányzik a jó takarmány — erősítette ő is. Érthető, ha a gulyások nagyon vigyáznak az állatokra, hiszen ők a tej után kapják fizetésüket. Keresik is az Ipoly-parton a legalkalmasabb legelőket. Sajnos, az ősz megízlelte a gyepet is, kevesebb a napfény, amely érlelné a takarmány tápértékét. Hiába, hogy szemre szép a rét, nem sokat ér a füve. Ilyen gonddal küzdenek a gulyások a szécsényi tsz-ben. Kovács István, a tehenész nem is titkolta gondjaikat. Kimondta, amit érzett: — A legelőn értéktelen a fű. Az abrak nagyon kevés, a pillangósokból sincs bőség, apad tehát a tej... Már jól az estébe voltak, javában végezték a fejést, miközben a gondok foglalkoztatták a gulyásokat. Valahogyan Szécsényben a tsz-nek kijutott a gondból mostanában. Tornyosulnak a bajok. Panaszkodnak is. Azt mondta Gál József, a tapasztalt tehenész. — Nincs Vizünk most sem. Valahol elromlott a vízvezeték... Igazat mondott, a csapok szárazak voltak. A két istálló- nyi jószág epedve nyalogatta az önitatót. Istálló víz nélkül, akár a sivatag. Jól felszerelt ólakban tartják a teheneket Szécsényben. önitatósak, géppel fejnek. A tej ház elkülönítve. De ha megbolondul a technika, akkor vége az egész alkotmánynak. Kénytelenek voltak a tejet is vödörben vinni egyenesen a tejházba, ahová az embernek a tejkezelőn kívül belépni egyébként tilos. Erzsiké, a tej kezelő mentegetőzött is. — Ha nincs víz, így kell megoldanunk a tej tárolását... De a baj nem jár egymagában. Ha nincs víz, kevesebb a tej ts. A jószág nagyon érzékenyen reagál a szomjúságra. Nem adja úgy a tejet. Késő estére, amikor már elcsendesedett a község, befejezték a szécsényi gulyások is a fejést. És akkor azon a csapon, amelyiket Patyeszák Jóska, a gulyás nyitva hagyott, lassan megindult a víz. Elsőnek a fiú hajolt a vízcsap alá és itta, mintha napok óta nem iyott volna vizet. Megmozdultak a jószágok is. Beledugták orrukat az önitatóba és hangosan szuszogtak. Kovács István bátyánk is elégedetten szedte holmiját és indult hazafelé. Útközben mondta el, hogy a gulyásoknak sok javaslatuk lenne az állattenyésztésre. Megállt, széttárta két kezét: . — Az a baj, uram, hogy minket ritkán kérdeznek... Belekesergett az öreg gulyás ebbe a valóságba. De igaza is van, mert a tehéntartásról ki tudna többet mondani náluk. Ök hajnalban már a jószágokkal vannak és késő estébe fordul az idő, amikor hazatérnek az állatok mellől. Otthon azon gondolkodnak, hogyan legyen másnap, amikor kihajtanak a legelőre. B. Gy. NÓGRÁD —1972. szeptember 27,, szerda 3
