Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
\ Á legkorszerűbb iskola A vezető és a Hártyám örömök, liartyáni gondok Kishartyánban csupa fényes bogárhát, imhoiyog az úttesten: csillogóvá ázott nylonabroszba burkolt asszonyok. A piszkos, penész szagú buszváróba percek alatt hárman futunk be az eső elől. Hamar megindul a beszélgetés, természetesen az időjárást szidjuk. Egyik sorstársunk idős, cserzett bőrű férfi, a csizmájára bök: Ingázó asszony — Legalább két kiló sár gyűlt rá, pedig tegnap még szikkadt volt az út. Képzelje, mi lesz ezeken a földutakon, ha tartósul az eső! Már az öregapám is ezt nyögte, de azóta sem változott a helyzet, ígérni ígérik, de megint itt az ősz, anélkül, hogy valami elkezdődött volna. .. Valóban, Kishartyánban csak a falut átszelő út burkolt, a dombokra felkanyarodó utcák egytől egyig földesek. Csendesedik az eső, ki-ki az útjára tér. Sietős léptű fiatalasszony elé kerülök, eligazít a tanács felé, aztán beszélgetünk. Salgótarjánban dolgozik, az Irószergyárban, egyike a 253 hartyáni ingázónak. — Az életmód nem fáraszt, de azért vannak gondjaim! amelyek a bejárásból fakadnak. Nem is csak az én óhajom lenne, de sok kishartyá- ni asszonyé, hogy létesítsenek óvodát. Ha egész évre nem is lehet, legalább a nyári szezonra, amikor a nagymamák is elfoglaltak a kertben. A másik, ami nagyon kellene, egy zöldségesbolt; ma is Tarjánból hozom a főzeléknek valót! — mondja D. Zoltánná. A tsz-iroda kapujában ketten beszélgetnek: Gál Sándor, iskolaigazgató és Kovács János, a tsz elnöke. Gál Sándor kishartyáni lakos, Kovács János pálfalvi. Főleg Gál Sándor viszi a szót. — Mióta kérjük a zöldségesboltot! A község lakóinak hetven százaléka ÁFÉSZ- tag, mégsem tudjuk elérni, hogy létesítsenek. Nagyon kellene egy vegyesbolt, mert egy vacak szögért is kilométereket kell menni. Kishartyánban korszerűtlen az iskola, télen nem lehet átfűteni, és kellene tornaterem is! Mire idáig ér a felsorolásban, már nevet Kovács János, és közbeszól, hogy Gál Sándor telhetetlen: tíz évig harcolt, hogy termet kapjon az iskola Sóshartyánban, ' és el ts érte; hogy szeptember elsején átadták a járás legkorszerűbbjének számító, felújított, két teremmel bővült iskolát. Gál Sándor bólogat, és nem győzi visszaidézni az utolsó hetek megfeszített munkáját, a termelőszövetkezet segítségét — 24 ezer forint értékű fuvar, anyag — a társadalmi munkát. — „Tizennyolc embernek szóltunk, hogy segítség kellene. huszonnégyen jöttek, a tanácselnök is lapátolta a homokot”. Ut és bolt Kishartyán és Sóshartyán közös tanácsának elnöke Sir- kó Ferenc, öt keresem, hogy beszélgessünk. a két falu gondjairól, örömeiről. Először a gondokat vesszük sorba, és a tanácselnök listája is azzal kezdődik, amivel az én képzeletbeli lajstromom: az út- üggyel. — 1970 óta javult a közséDokumentumok, adatok gek helyzete, azóta évi százezer forintot kapunk az utak, hidak felújítására. Sóshartyánban így eddig 600 meter útburkolatot cseréltünk ki. Itt, Kishartyánban nehezebb a helyzet, mert egyetlen felújítható út van, a főút. Márpedig építésre nem, csak felújításra használható a százezer forint. Mit tegyünk akkor, ha nincs mit felújítani, de annál többet kellene építeni? A tanácselnök munkáját az emberek nem azon mérik le. hogy hányszor tart gyűlést egy hónapban, hanem azon. hogy miként teljesíti a rá bízott feladatokat, hogy mit ér el. Sajnos, egyre többet kell harcolni az emberek érdekében a tisztán üzleti megfontolások ellen. Itt kapcsolódik mindjárt a zöldséges- és a vegyeskereskedés ügye a témához: zöldségboltot azért nem létesít az. ÁFÉSZ, mert nem kifizetődő. Pedig Sóshartyánban még helyiséget is biztosítana a tanács. így aztán a hartyániak Tarjánba járnak zöldséget venni. A kishartyáni vegyesbolt is hasonló okok miatt nem jön létre: az. élelmiszerbolt az ÁFÉSZ tulajdona, de a „kis- ker” használja. Így az ÁFÉSZ csak akkor létesíthetne vegyesboltot helyette, ha a „kisl kert” hasonló forgalmú üzlettel kárpótolná. A gondok, bosszúságok után szóljunk az örömökről is: a sóshartyáni szép iskoláról már hallottunk. Az elnök elmondja, hogy jövőre napközit is létrehoznak Sóshartyánban, Kishartyánban pedig időszakos óvodát a nyári hónapokra. Kishartyán a közelmúltban kapott a Tugár útra új hidat, betervezték 600 méter járda építését is. Megépült az orvosi rendelő mellé az új A MINDENNAPI kenyeret, az ember létfenntartásához szükséges legkülönbözőbb termékeik jelentős részét a termel őszövetkezeti üzemek termesztik meg. Sok árut küldenek a külföldi fogyasztóknak is. Nem közömbös tehát sem a dolgozók jó ellátása szempontjából. sem a külföldi piacokon, o népgazdaságot érintő bevétel szempontjából, hogyan dolgoznak a termelőszövetkezetek. Érthető így, hogy a rétsági járási pártbizottság végrehajtó bizottsága az elmúlt héten nagyon részletesen megvizsgálta a járás területén működő üzemek tevékenységét. Jelenleg a termelőszövetkezetekben végbemenő minőségi változásnak vagyunk a szemtanúi, amely rendkívül sok ellentmondást hoz felszínre. Gondoljuk csak meg: a közös gazdaságokat alapító tagok fokozatosan nyugállományba vonulnak, ami azt jelenti, hogy a közéleti tevékenységbe sem szólnak bele. Helyükben már ott vannak a fiatalabb nemzedék képviselői, de még a régi felfogások kötik forradalmi lendületüket. Ez az objektív körülmény viszályokat 'eredményez. Vagy a korszerű gépek megjelenése, kiváló szakismerettel rendelkező emberek, és a gépek fenntartásához szükséges technológia nélkül. Csupán e két példa sok ellentmondást rejteget. Az ellentmondások egy-egy gazdaságban valamilyen formában naponta felszínre kerülnek és a munkában kisebb-nagyobb zavarokat keltenek. Ezeknek a végleges megszüntetése hosszabb folyamat, de átmeneti levezetése a gazdaságok vezetőire hárul. Ez a követelmény végrehajtó bizottsági ülésen is élesen felszínre került, intézkedések, amelyek sikerekkel jártak, vagy kudarccal végződtek a termelőüzemekben, 'a testületi ülésen is a vezetés mérlegeként ítéltettek meg. Mint említettük, a mezőgazdálkodás rendkívül sokoldalú, ellentmondásoktól terhes, de a vezető ezeket az ellentmondásokat elmélyítheti, vagy megszüntetheti. Most, az önálló vállalati gazdálkodásban az üzemi vezetők munkájának jelentősége még jobban megnőtt. Az igazsághoz tartozik, hogy a gazdálkodásból, a működésből eredő operatív feladatok ellátása nem kis terhet ró rájuk. Ezzel azt is kimondtuk, hogy nem közömbös milyen felkészültséggel rendelkezik a termelőszövetkezet vezetője, legfőképpen a tsz elnöke. Az elmúlt évek eredményei elismerésre méltóak a mezőgazdálkodásban. Ez a fejlődés tovább tart. Ennek ismeretében leszögezhetjük: a megválasztott termelőszövetkezeti vezetők túlnyomó többsége a szocialista nagyüzem vezetésére alkalmas, szakmai, politikai és erkölcsi vonatkozásban egyaránt megfelelő. A rétsági járási párt-végrehajtóbizottság, mint annak a területnek legmagasabb irányító testületé, ezt egyértelműen leszögezte. Ä tsz-elnökök — többek között — eddigi munkájukkal jelentős mértékben járultak hozzá, hogy a parasztság megértette, a párt agrárpolitikáját és jövőjének biztosítását kizárólag a nagyüzemi gazdálkodásban látja. A párt — nemcsak a rétsági járásban, hanem általában — bízik a vezetőkben. Ez viszont nem jelentheti senki számára a megnyugvást, az elbizakodottságot, a csalhatat- lanságot. A gazdálkodás gyors fejlődése, az önkormányzat tartalmának bővülése és a demokratizmus követelményeinek erősödése a vezetőkkel szemben fokozta és tovább fokozza a követelményeket. Ez annyira konkréttá válik, hogy a gyenge vezetés következményeképp csődbe kerülhet egy termelőüzem. Érdemes példálózni a nőtincsi történettel. A vezetésben levő meggondolatlanság, megdöbbentő nagyvonalúság, s a realitások semmibe vétele miatt gazdaságilag megbukott a tsz. Évek óta tartó számtalan erőfeszítés ellenére az üzem gazdasági egyensúlyát nem tudják helyreállítani. Ilyen következményekkel jár, amikor a vezetés nem ura a helyzetnek. És ez nem csupán a termelőszövetkezet belső ügye, hanem a népgazdaságot anyagilag is érzékenyen érintő dolog. Ezt már könnyedén nem lehet és nem szabad felfogni. Ha tehát a tagság elmozdít egy vezetőt annak ismeretében, hogy képességei alatta’ maradtak a követelményeknek — most ne beszéljünk azokról, akik az elkövetett szabálytalanságok miatt kerülnek leváltásra — azt azért határozták úgy, mert a közösség érdekei így kívánták. De tegyük gyorsan hozzá: így kívánják annak az embernek az egészségi érdekei is, akinek a magasabb szinten való vezetés ideg- összeroppanást okoz. Az utóbbi négy esztendőben húsznál is több helyen került sor elnökcserére, amelyek azért váltak szükségessé, mert az illető elnökök nem voltak képesek lépést tartani a fejlődéssel. Nem főbenjáró bűn ez. A lecserélt vezetők nem megbélyegzettek. Ellenkezőleg becsült, tisztelt és hasznos tagjai maradtak a közös gazdaságnak, ha maguk is így akarják ezt. i LEGTÖBB helyen a várakozásnak megfelelő eredménnyel járt a vezetői csere. Mint az a rétsági járási párt-végrehajtóbizottságának ülésén is elhangzott, Nagyorosziban az elnökcsere után szilárdult meg a gazdaság helyzete. A múlt évben még veszteséges tsz az idén, a rendkívül mostoha időjárás ellenére, szilárd gazdasági alapokkal rendelkező üzem lett. A rétsági tanácskozás igen sok tanulsággal járt. A kollektív bölcsesség Hosszú időre megjelölte a közös gazdaságok helyes irányba vezető útját. Bobál Gyula Nógrád megye felszabadulás utáni történetéből A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen tavaly jelentette meg a Válogatott dokumentumok Nógrád megye munkásmozgalmának történetéből című dokumentumgyűjtemény első kötetét. A kiadvány az 1919-től 1944-ig tartó időszakot öltelte fel, Csabai József összeállításában, dr. Molnár Pál szerkesztésében. Az idei múzeumi és műemléki hónapban lát napvilágot a második kötet, amely gazdagabb az előzőnél. Címe: Dokumentumok. adatok Nógrád megye felszabadulás utáni történetéből (1944 december— 1948 július). A kötetet Borsos Gábor, dr. Molnár Pál és Vonsik Ilona állította össze, lektorálta Jakab Sándor. Az ötszáz oldalas dokumentumgyűjtemény ■ öt fejezetre oszlik. Az első fejezet tartalmazza azokat a dokumentumokat, amelyek a megye munkásainak harcát tárják elénk az élet megindításáért. Itt találhatók a nagyüzemek államosításának, az első hároméves terv megyei eredményeinek dokumentumai is. A továbbiakban adatokkal találkozunk a demokratikus pártok megalakulásáról, az MKP községi, üzemi, városi, járási szervezeteiről és a megyei bizottságról, a demokratikus állam helyi szerveiről, a földosztásról, a szakszervezeti, az ifjúsági és nőmozgalom fejlődéséről stb. A kiadványt elsősorban az esti egyetem, a szakosító ■ hallgatói, helytörténészek, pártpropagandisták, TIT-előadók forgathatják haszonnal. váróterem, és felújították mindkét falu művelődési házát. . Benne jobbító vágy él Az élet nincs gondok és örömök nélkül: csak ügyelni kell, hogy a bosszantó gondok ne feledtessék el a kellemes események feletti örömünket is. A két Hártyán lakosai bizonyára értik ezt, és azt is tudják, hogy tanácselnökükben szenvedélyes jobbító vágy él: bizakodó nyugalommal és bölcs derűvel kell átgázolniuk még ezen az őszön is a kátyúkon. Virág F. Éva Hálós beton A Lengyelországban kidolgozott új építőanyagot, a hálós betont az jellemzi, hogy a háló« armatúra az egész betonszerelvényben egyenletesen osztódik el, ugyanakkor a közönséges vasbetonban főleg a húzódásnak és tágulásnak kitett elemekben helyezkedik el. Mint a kísérletek bebizonyították, az üvegröstból készült hálók szakítási szilárdságukat tekintve nem maradnak el az acélhálók mögött, és ez a szilárdság a betonkészítmények méreteinek növekedése esetén sem csökken. Kirándultak az öregek Nagy örömet szerzett Kiste- renye községi Tanácsa az öregek napközijének. Harminc idős munkában megfáradt ember számára nyújtott lehetőséget, hogy kirándulhassanak. A különbusz csütörtökön reggel indult Kisterenyé- ről, majd Vác érintésével — a kompon átkeltek a Dunán — érkeztek meg Visegrádra. Kanyargó szerpentinen jutottak fel a várba, ahol megtekintették az évszázados történelmi emlékeket, és gyönyörködtek a Duna-kanyar csodálatos panorámájában. A Pokol-szigeten ebédeltek, majd hazafelé Balassagyarmaton átutazva Ludányhalásziban meglátogatták a szociális otthont. Az utazás költségeit nagy- részben a községi tanács fedezte, az ebéd pedig abból az összegből került ki. melyet a napközi lakói kollektív lottójáték során nyertek. Népi bútorok Fotó: Kulcsár Nyolc általános Ismerek olyan édesapát, aki a gyermekei előtt titkolja, hogy nincs meg a nyolc általános iskolája. A gyerekek harmadikba, ötödikbe járnak, s a „titok” így még nem „pattant” ki, nem vált nyomasztóvá. Az édesapa szorongása azonban jelzi —, számára is terhes, ő is túl szeretne már adni ezen a „szégyellnivalón”. Dehát nehéz, nagyon nehéz újra beülni az iskolapadba annak, aki egyszer onnan már kinőtt. Ma hazánk felnőtt lakosságából több mint másfél millióan vannak, akik nem végezték el a nyolc általánost, s ennek a sok embernek a fele harminc éven aluli. Sokaknál a családi körülmények, másoknál a saját fiatalkori restségük vezetett ide, hogy az ötödik, hatodik, hetedik osztályánál megrekedtek. Ha valamilyen társadalmi akcióhoz nagy körültekintés és sok-sok emberi tapintat szükséges, akkor aa általános iskola befejezésénél nincs ennél fontosabb. Üzemek szocialista bigádvezetői, iskolák pedagógusai mondják ezekben a hetekben: „Tanulj, segítünk, jelentkezz, ne tarts semmitől, nem hagyunk magadra...” Akik ezt mondják, azoknak számolniuk kell vele, hogy nem keveset kérnek, hogy sok gátlást és kisebbségi érzést kell leküzdeniük a felnőtt fejjel tanulást vállalóknak. A Diósgyőri Gépgyárban nyolcszáz- negyvenegy negyven éven aluli munkást keresnek fel és kínálják fel: tanuljon, fél év alatt, nyolcvan órában előkészítik egy osztály vizsga letételére. Nem a családi körülményétől függetlenül és mindenáron akarják ebben az üzemben rábírni a nyolc általánost el nem végzetteket arra, hogy nekivágjanak a tankönyvek világának. ' Felnőttoktatásunk módszereiben is megújultan várja az esti iskolásokat; nincs feleltetés, nincs leckenézés, nem csinálnak harminc-, negyven-, ötvenéves emberekből „felelj!” kisdiákot, hanem előadásokkal segítik elő, heti két foglalkozás keretében a magántanulást. Ilyen módon fél év alatt eljutnak a hetedik, vagy a nyolcadik általánosból az osztályozó vizsga letételéig. Számos nagyüzemben — nagyon helyesen — a szakképesítés megszerzésével kötik össze az általános iskolát és növelik a szakmai anyagot. A felnőttoktatás módszereinek megújulásán túl azonban, mindennél fontosabb a környezet segítése és megértése. Élcelődésnek most nincs itt a helye és az ideje, csak megbecsülés, megértés és támogatás illetheti azokat, akik a gyermekkorukban elmulasztottak pótlására vállalkbznak. S, hogy milyen fontos ez a támogató és egyetértő légkör, azt jelzi, hogy a Csepel Művek esti általános iskolájában a tavalyi oktatási évben négyszáztizenhárman jelentkeztek, közülük há- rorhszáztizenöten iratkoztak be, de csak százhuszonnyolcán vizsgáztak. Nem könnyű tanulni az élet gondjaitól elfoglaltan; úgy tűnik az általános iskolai végzettség általánossá tétele nem megy máról-holnapra. Ezen az őszön sem érheti be azzal senki, hogy az embereket rábírja és beülteti az iskolapadba, s aztán magukra hagyja őket. Kollégáktól és a családtól, de a tanároktól is sok jóindulat és türelem szükséges ahhoz, hogy a tudásra vágyók ne riadjanak vissza az első nehézségektől és képesek legyenek a tanulás jó ízeinek- a megismerésére. Az alapiskola elvégzése nem kinek-kinek a magánügye, ez üzemi érdek, ez társadalmi érdek és családi érdek egyszerre. k. é. NÓGRÁD- 1972. szeptember 24., vasárnap 3 »
