Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
nagydiáknak ■ i T • j : / i '• ' i :..}!* A város büszkesége, a Számviteli Főiskola még csak pár napja, hogy megnyílt Salgótarjánban, de tekintélye, diákjai szorgalma már most sokat ígérő. A lányok, fiúk komoly tanuláshoz láttak, korszerű tantermeiben. Itt van mnidjárt az 1/C. A tábla telerajzolva képletekkel. Csillogó, feszült figyelemmel érdeklődő szemek: Várhelyi Gézáné a főiskola egyik legifjabb tanára szervezéselmélet-alapismeretekről tartja előadását, ö maga is két éve végezte el a Közgazdaságtudományi Egyetemet — tudja, hogy csak a jó előadásra lehet odafigyelni Tanultak a másik osztályban is. A matematikafoglalkozás kellős közepén örökítettük meg őket, feladatmegoldás közben, Lukácsy Dezső, a főiskola tanára örömmel állapította meg: a diákok semmit nem felejtettek a középiskolai anyagból, Bozó Beáta és Gréczi Mária — mindketten balassagyarmatiak — a feladatok eredményét mutatják egymásnak: jól számoltak — kulcsár — Kitől, mit kérdezne? TESSÉK,ITT A VÁLASZ Fajcsik József, a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet elnöke kérdezi: — Mikorra várható Szé- csény főútjának rendezése? Korábban négysávos út kiépítését ígérték. Béres István, a Szécsényi nagyközségi Tanács építési csoportvezetője válaszol: — A közelmúltban zajlott le a község rendezési tervének tárgyalása. Itt jelen volt a KPM képviselője is. bemutatták a már elkészített tervdokumentációt, s ennek értelmében a főút rendezése 1975-ben várható. Ekkor kezdődik el a kiviteli munka. Az eredeti terv módosítással kerül megépítésre, költsége mintegy 34 millió forint' Ismert, hogy a jelenleg Szécsényen áthaladó főút balesetveszélyes, szükségessé vált egy korszerű, kétsávos új út létrehozása. Tehát nem négysávos út épül, hisz’ az előzetes felmérések szerint sem indokolt, a várható forgalom növekedésére való tekintettel sem. * Mucsina János, a Mátra* verebély és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi vezetője kérdezi : — Szinte járhatatlan a Tar és Nagykeresztúr közötti mintegy 8 kilométer hosz- szúságú út. Javítását mikorra ígéri a KPM? A KPM Közúti Igazgatóságának főmérnöke, Orbay István válaszol: — Ismerve már a jövő évi pénzügyi kereteket, illetve a javítási, felújítási terveket. annak ellenére, hogy Tar és Nagykeresztúr között az út valóban rossz, a kátyúzáson kívül többet nem ígérhetünk. Komolyabb felújítás tehát a jövő év folyamán sem várható.- tj Kútba esett munka kedv Fogadónap a tanács munkaügyi osztályán A Salgótarjáni városi Tanácson, a munkaügyi osztályon fogadónap van, mégis csendes a folyosó. — Hat évvel ezelőtt rae^ történt, hogy százhatvan em- oer is megfordult nálunk egy- egy fogadónap alkalmával. Most, ha őszre túljutunk az új munkakönyvesek ellátásán, csendesebben telnek a félfo- gadásos délelőttök — mondja a munkaügyi osztály elő-, adója, dr. Michla Istvánná. Száz évig sem dolgozom Kopogtatnak, középtermetű, inas, szőke férfi lép be. D. F.- nek hívják, harminckét esztendős. — Új munkakönyvét szeretnék, kutat ástam, és a régi a vízbe esett. Olvashatatlanná ázott, nem fogadnak vele egy munkahelyen sem. — Hányadik volt? — Hát, a harmadik... — Akkor bizony hatszáz forintos okmánybéllyeggel kell kérni az újat! D. F. hitetlenkedik, így türelmesen elmagyarázzák neki, hogy mikor adták ki ezt a rendelkezést, és hogy miért, A férfi méltatlankodik, őt véletlen baleset érte, miért büntetik úgy, mint azokat, akik a sok „kilépett” bejegyzés eltussolására semmisítik meg a munkakönyvét! — Azt senki sem tudja megállapítani, hogy mikor valódi a baleset, és mikor rendezik meg! — válaszolnak az előadók. D. F. bólint, hogy olvasta az újságban. Aztán töpreng. Hirtelen előhozakodik az „aduval”: — Nekem nincs pénzem, és ha nem engednek dolgozni, ki tartja el a két gyerekemet’ Meg aztán rendőri felügyelet alatt állok, nekem munkaviszonyban kell lenni! Percek alatt kiderül, hogy italosán rendőrt sértegetett, és hogy kényszer-elvonókúrára kötelezték. Állandó munkahelye két hónapja volt utoljára, akkor is mindössze négy hónapig. Felesége sem dolgozik. Hogy miért? Neki sem adnak már ingyen munkakönyvét. A férfi emelt hangon hábo- rog: — Száz évig nem dolgozom, de hatszáz forintot nem adok érte! Akkor inkább leülöm a két hónapomat! Tizennégy éves dolgozó A következő ügyfél szelíd, barna szemű, tizennégy éves fiú, édesanyjával, egy fiatalon megöregedett cigányasz- szonnyal. Mindketten egyszerűen, da igen tisztán öltözöttek. A fiú — Danyi Gyula — sietősen közli, hogy a hetedik osztályba szeretne beiratkozni a dolgozók iskolájában, aztán hallgat, édesanyja beszél helyette. — Dolgozni küldeném a fiamat, ő a legidősebb gyerek. Kilencen vagyunk, és ugyan 1905 forint a családi pótlék, nagyon kellene a keresete. A férjem a bányában dolgozott, de egy éve a TÜZÉP-nél van, ott meg csak 1450 forintot keres. A csendes fiú átveszi az utalványt első munkakönyvére, elköszönnek. Komoly gyereknek látszik, olyannak, aki nem lesz törzslátogatója a munkaközvetítőnek. Ha az általános iskola esti elvégzése után még szakmát is szerez, biztosan nem. Végleges-e a visszatérés? A hetyke bajszú fiatalember, aki magabiztosan toppan be az irodába, jellegzetes eset. Huszonöt éves, 1964-től dolgozik, amióta a hegesztőszakmát kitanulta. Első munkahelye a tűzhelygyár volt, és hét évig volt ott, rokonszenves kitartást tanúsítva. Azután 1971-ben elkapta a „forgószél”^ otthagyta a gyárat, és egy év alatt három „kilépett” bejegyzést gyűjtött össze. Legutóbbi munkahelye a FŰTÖBER volt. — Miért jön el? — Nem éreztem jól magam. Meg ellentéteim is voltak, nem is érdekes. — Üjra oda akar menni, ahonnan elindult, a tűzhelygyárba ? — Ügy döntöttem. Több a munka, több a pénz is. — Csak ezért? Nem válaszol. Határozott léptekkel indul az ajtó felé, megy „régi-új” munkahelyére. A sok kilépés, gyakori munkahelyváltoztatás sosem takar jót. Ez a fiatalember alighanem megelégelte a vándormadár életet, visszatér régi helyére. Hogy újra megállapodjon, elsősorban a saját érdeke. A fogadónapból még csupán néhány óra telt el. Az emberek — legkülönfélébb gondjaikkal — délután is kopogtathatnak a tanácson. Virág F. Év» Fecskék a cigarettásdobozról Űuőnök, középiskolai képesítéssel Egy új szakközépiskola gondjai és örömei HOGYAN LETTEK óvodai szakközépiskolások ők négyen? — Osztálytársamtól hallottam a Balassi Bálint Gimnáziumban, hogy ilyen szakközépiskola indul, jelentkeztem, felvettek — mondja a szőke kislány, Ivanics Valéria. — Hogyne, láttam már óvodát belülről, az öcsémet hordom oda. Ha ezt elvégzem, a kecskeméti felsőfokú óvónőképzőbe jelentkezem. Osztálytársai Babinak szólítják. Egy évet veszített azzal, hogy átjött a szakközép- iskolába, újra elsősnek. Nem érzi veszteségnek, óvónő akar lenni. Kézimunkázik, köt, énekel, zongorán és fuvolán, játszik. És Zolát olvas. Örs- és ifivezető a Petőfi iskolában. Tóth Judit dorogházi kislány, ő is az első év után jött ide a kisterenyei gimnáziumból. Édesapja bányász Ménke- sen. — Már írtunk dolgozatot is matekból — mondja. Ha sikerül, szintén tovább akar tanulni. — Én pedig a Balassiba jelentkeztem, s közben hallottam, hogy indul az óvónőképző szakközépiskola, átiratkoztam. Ez az őrhalmi Bertók Hilda „története”. — Miért? Szeretem a gyerekeket, s hallottam, hogy Nóg- rádban is sok a képesítés nélküli óvónő. Szeretnék képesítést szerezni. A salgótarjáni Mester Ágota szinte már „félig” óvónő. Édesanyja a salgótarjáni II. számú óvodában vezetőóvónő. A Gagarin Általános Iskolában végzett, szabad ideiében, s a szünidőben az óvodában volt édesanyja mellett, a gyerekek között. — Például kivágtuk egyszer p fecskéket a Fecske cigaretta dobozából, s amikor már több volt. megszámoltuk őket. GULYA PÁLLAL, a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközép- iskola igazgatójával beszélgetünk az új óvónői szakközépiskoláról, amely Nógrád megyében az első. — Az egészségügyi és a mezőgazdasági gépészeti szakközépiskola után ez a harmadik szakközépiskola iskolánkban. Igen, megyénkben az első. Az országban tizenöt megyében és Budapesten működik ilyen szakközépiskola, öszesen huszonhét osztály indult ebben a tanévben, huszonegy első és hat második osztály. Egyébként, az óvodai szakközépiskola elsős anyaga inkább humán jellegű, közelesik az általános gimnáziumi tananyaghoz. Nagyon örültünk az új iskolatípusnak, amely az emberrel való foglalkozás szép lehetőségét nyújtja tanulóinknak. Ügy látszik, a megyében is kapós volt et a szak. A jelentkezések februárban voltak az általános iskolákban, 32 helyre 102 jelentkező volt. Nagy volt a fellebbezők száma is a szűk keret miatt. Túllépték az eredetileg tervezett osztálykeretet. Ezek az örömök. Legalábbis egy részük. De a gondok is jelentkeztek, mint mindig, ha egy új szakközépiskolai típus indításáról van szó. Miféle gondok? — Hogyne, kaptunk anyagi támogatást is — mondja az igazgató. — Kétszázezer forintot, közvetve Ebből százezret a kollégiumi elhelyezés kialakítására fordítottak. Az ösz- szeg másik felét pedig a helyi 4, számú óvoda kapta, amely tanóvodánk lesz, itt főleg a felszerelést bővítik, korszerűsítik. Ugyanakkor közvetlenül az iskola nem kapott fejlesztésre megfelelő összeget. Tudom, a pénz kevés, igyekszünk is, amit lehet, kigazdálkodni. A legnagyobb gondunk a mezőgazdasági gépészeti szak- középiskola. Reméljük azonban, hogy a folyamatban levő vizsgálatot követően ez a gond kedvezően oldódik meg. Most az új szakközépiskolánknak is kellene felszerelés, egyelőre erre nincs módunk, s bérkihatásokkal is számolnunk kellene a jövőben. Fő a fejünk. A tantárgyfelosztás, órarendkészítés is mostani gond, a vendégtanárok foglalkoztatásának szükségessége — tekintettel az új szakközépiskolára — szinte a város . valamennyi oktatási intézményének „kiszolgáltatja” a Szántó Kovács János Gimnáziumot és Szakközépiskolát. Külön gondot jelent a szakközépiskolánál a csoportbontás megoldása. Ez azonban, reméljük, ugyancsak átmeneti nehézség. Az óvónői szakközépiskolában a tanulók ..óvónő, középiskolai képesítéssel” címmel kapnak majd képesítést négy év után. Mi a jövője e szak- középiskolának? Ügy tűnik, legalább tíz évre szükség lesz rá. Erre pontos választ természetesen még nem lehet adni. Az iskolának a jövőben tehát valóban gondolkodnia kell új nevelők beállításáról is, az ezzel együttjáró követelményekkel együtt. AZ ELSŐ HELYEN — a néhány említett gondon túf — mégis az öröm áll. Szükség volt erre a szakközépiskolára, s még sokáig szükség lesz. Ha a Szántó Kovácsban kedvezően megoldódik a mezőgazdasági géDészeti szakközépiskola kérdése, valamilyen módon ez elkerül innen, a tisztuló profillal a gondok nagy része is megszűnik. T. E. NÓGRÁD - 1972. szeptember 20., szerda $
