Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

Szál mater esi vasárnap Lassan döcög a busz Balas­sagyarmat felé, minden meg­állónál csak többen leszünk a zsúfolt kocsiban. Szalmater­egyik bokor melletti pádon. Antóci Sándor és Horváth Já­nos hazafelé menet ültek le egyet beszélgetni, a délutáni csen is egyedül vagyok leszál- futballmérkőzések ló. taglalják. Nincs alkalom esélyeit Születésnapra készü nek A kicsi. 560 lelkes község vasárnap délutáni álmát alussza, csak egy-egy tyúk ká- rálása szakítja fel a csendet. A művelődési ház a falu leg­tekintélyesebb épülete: Mére­tei mégegyszer ekkora falu igényeinek is megfelelnének. Prábálkozom a főbejáratnál, aztán az udvarra is bekerü­lök. de a klubszobák is zár­va vannak. A szomszéd ház­ban — szép, egyéni ízléssel tervezett épület — érdeklő­döm: — Nincs ilyenkor nyitva! Tévészünnapon, hétfőn van mozi. akkor, meg ha bál van kinyitják. Vasárnap nem ... — mondja Vadas Gyuláné. Köz­ben előgurul az udvar mélyé­ből egy krémszínű autó. de egyelőre csak a motorja ber­reg. — Karancsságra készülünk, a kisunokúnk születésnapja van. Nagy áldás itt az autó, ha jó az idő, vasárnaponként el tudunk menni fürdőbe, ki­rándulni. Egyébként ilyen kis faluban nincs mivel eltölteni a pihenőnapot... Vadas Gyuláné indul átöl­tözni. én meg átsétálok a mű­velődési ház előtti pici rózsás­kertbe. Két fiatalember üldögél az — Az egész hetet Salgótar­jánban töltjük, János ipari tanuló, én pedig Tarjánban dolgozom. Jól esik az itteni nagy nyugalom. Igaz. délután­ra már elég is lesz belőle, ál­talában átmegyünk valame­lyik környékbeli falu klubjá­ba. ahol táncmulatság van. — Én ma focizni fogok, meccs lesz a szomszéd falu­ban! — igazítja ki Horváth János a barátja szavát. — Itthon nem szeretnek szó­rakozni, vagy nincs is rá al­kalom ? — A klub rendszertelenül van nyitva, nem lehet rá szá­mítani. A bálokra. havonta egy-két alkalommal eljárunk. Egyébként jó a közlekedés, az ember percek alatt oda jut, ahova akar, és a fiatalok sze­retik a változatosságot... Még a fiúkkal beszélgetünk, megélénkül a falu. A kerítés­re támaszkodva, másutt meg a kispadra telepedve élvezik a szép őszi napsütést az idő­sebbek. Látogatás, öregek napja A feketébe öltözött Balázs Jánosné a buszmegállóban vá­rakozik. ö nem únja a csen­des vasárnapot szülőfalujában, Hol a boldogság mostanában ? Az ember gyanútlanul ébred a kora reggeli napsü­tésben. Jólesően nyújtózkodik az ágyban, és akkor lecsap a derült égből a villám. Ezúttal levél formájában érke­zik. Hallom, amint koppan az előszoba kövén. Kicsoszo­gok a papucsban, felemelem. Mi lehet ez? Feladó nincs. Megszólítás nincs. Cím viszont van, eképpen hangzik: „Római boldogság”. Rejtélyes. Akár a folytatás: „Eljött a szerencse, és én sietek átadni NEKED is.” ■ Megtisztelő. Csak tudnám, ki ö, és mi az ördögöt akar? De olvassuk tovább: „Ez a játék 1926-ban kezdő­dött, hatszor kell a világot körbejárnia.” Titokzatos. Miért nem nyolcszor, százszor, vagy százötvenszer? No, de most: „Add át ezt a levelet, és még három ilyet annak, akinek sok boldogságot kívánsz a szerelemben.” No, lám. Kiválasztott lettem. Azt tehetek boldoggá, akit akarok. Atyaisten! Csak négy levelet továbbíthatok. Jutkának, Margitnak, Ilinek és Kingának jut. De mi lesz szegény Ancival? Hm. Van itthon indigóm? „Ez a játék, amióta folyik, beteljesedett." Szép ez a fogalmazás. De vajh honnét tudja? Talán levélben érdek­lődött később a kiszemelt szerencséseknél? Mi több, azok még válaszoltak is neki. Megírták, hogy rózsaszínű révü­letben úsznak a levél kézhezvétele óta. De hová címez­ték a levelet? Mert az örömhozó szerényen az ismeret­lenség homályába burkolózik. Valaki csenget. A nyolcvannégy éves szomszéd néni. ö is lobogtat egy példányt a levélből. Akkor olvassuk to­vább együtt. „Kívánj valamit a szerelemben!” Miért tű­nődik olyan hosszan, drága Anna néni? Most jön a java: „Figyeld meg a huszonharmadik napot az átadás után!” Anna néni újfent tűnődik. Most azon, hogy ötvenévi há­zasság után, mivel lepheti meg őt a férje? Nocsak. Ta­lán valaki másra gondol ez a levél. Egy mondat még hátravan: „Ne hagyd magadnál ezt a levelet, mert szerencsétlen leszel.” Isten őrizz, dehogy! Itt van, átadom mindenkinek, akit érdekel. Az ugyan a gyanúm, hogy túllépem a hatáskörömet, mert csak négy embert van jogom boldoggá tenni, de én vállalom a koc­kázatot. Legyen mindenki boldog! < Sz. K. hanem régi szokás szerint idő­sebb rokonait megy megláto­gatni. De mivel változik az idő, nem gyalogosan vagy sze­kérrel, hanem a legközelebbi autóbusszal. Több idős asszony érkezik, egyformának tűnő fekete ru­hában: délután bérmálkozás lesz a karancssági templom­ban. semmiképpen nem akar­nak lemaradni róla, így in­kább a buszmegálló kispadján üldögélnek, mint az otthonin. Indul a beszélgetés, még hallom, hogy az el-elrobogó autók esztelen száguldását rosszallják. Benézek a kertekbe, földek­re, hátha találok valakit, aki eligazítana, a művelődési ház — azaz hivatalosan klub­könyvtár — tiszteletdíjas ve­zetőjének. Juhász Mártonnak a házát keresem. Végül akad ..idegenvezető”, a kukorica­földről érkező Habony József- né. — Három műszakban dol­gozom, mint a legtöbben, én is Tarjánban, így a kukorica­törésre csak vasárnap marad időm. Juhász Márton is most fejezte be a kaszálást, láttam, hogy hazafelé tart. Ki kell használnunk a jó időt. más.- kor még tovább is kinn van- gyunk, de ma Pilínyben öregek napja van, és nem akarok lekésni róla. Nehezen kezdődik Juhász Márton valóban megérkezett, és néhány perc múlva már beszélgetünk is a halk szavú fiatal technikussal, aki 1965-től vezeti a „kul- túrt”. i— Sok munkát ad a klub­könyvtár, és csak 290 forintot fizetnek havonta. Ha találnék utódot, már régen nem vál­lalnám a vezetését. Heti nyolc órát kell nyitva tartanunk. Ügy tudtam, hogy ma is ki­nyitja majd a takarítónő. A rendezvényeket általában a KISZ-szel közösen szervezzük, klubdélutánok is vannak szombatonként, de most még elég nehezen kezdődik az dény. Persze, ezek a táncos alkalmak elsősorban a fiata­labb KISZ-eseket érdeklik. Az idősebb korosztályok szó- -akoztatása .. ? Talán ha lesz a körzetben függetlenített népművelő... A beszélgetésbe bekapcsoló­dik a fiatal feleség is. de so­káig nem időzöm, hiszen Ju­hászék Wartburgja is útra- kész. Vajon hány család marad ma a faluban? — gondolom az úton ballagva, de ahhoz, hogy megállapíthassuk, a re­génybeli. háztetőket leemelő sánta ördög segítsége kelle­ne... Pedig Szalmatercs fiatalodó település: szélén kétszintes házak épülnek. Gazdáik — ét a község középnemzedékű, If­jú lakói — egy új életforma alakítói és élői. Bejárók, akik a járművek révén mozgékony- nyá válva hét végén is „ki­bújnak a esigaházból”. a vál­tozatosság. a tájak élményét keresve. De nem ártana hely­beli szórakozás sem. V. F. É. Kétszer ad, ki gyorsan ad 99 Csendes éjszakánk volt... 19 Kék villogójú fehér kocsin járnak, sötétszürke az egyen­ruhájuk, a 04-es telefonszá­mon hívhatók. Körülbelül ennyit tudunk az Országos Mentőszolgálat munkájáról Jobban értesültek mentőre­pülőgépről is hallottak már. Azt már kevesebben tudják, hogy a megyei mentőállomás­nak Salgótarjánban hat kocsi­ja van. Két tíz, két tizenkét és két huszonnégy órát szol­gáló mentőautó áll a rászoru­lók rendelkezésére. Egy kocsi legénysége két fő. Egy ápoló, egy gépkocsivezető. A hu- szonnégyes szolgálathoz két sofőr is tartozik, ők ugyanis központi rendelkezés értelmé­ben nem dolgozhatnak tizen­két óránál többet. Este nyolckor befejezi a szolgálatot az utol­só tízórás kocsi. Az állomáson csak a szolgálatvezető ú, a „huszonnégyesek” maradnak. Igazság szerint csak az egyik kocsi legénységének kellene az ügyeletes tartózkodó helyi­ségben virrasztani, de fiatul még az idő, mind a négyen itt ülnek. Sakkoznak, tréfál­koznak, beszélgetnek. Keletje van a kávénak, mert hosszú még az éjszaka. A szolgálatvezető külön fülkéjében ül. Előtte telefonkészülékek: egy bányai és egy városi. Ez utóbbi mu­zeális tárgy. Fadoboz, fafo- gantyús fémkagylók, „gyűj­tők öröme” típus. Fő, hogy még működik. Arréb az asr- talon két URH adó-vevő. Az egyik a megyei peremáilomá- sokkal, a másik a felső kap­csolattal köti össze a megyei állomást. A peremállomások minden eseményről kötelesek azonnal értesíteni a közpon­tot. A fülke sarkában kárpito­zott, magas támlájú „Londoo- fotel”. Jólesik beleülni, de egy-két óra után kényelmet­len. A szolgálatvezető kényel­mét hivatott biztosítani. Ere­detileg ágy volt helyette, de azt kivonták a forgalomból, mert egyszer valaki valahol szolgálatvezetés közben el­aludt. Az biztos, hogy a „T. pn- don-fotel”-ben nem alszik el senki. Megcsendül a telefon> A szolgálatvezető már írja is a nevet, lakcímet, s csak azután kérdezi, mi a baj? Egy pil­lanattal később már a riasz­tócsengő szólal meg. Egy kismamát kell a kórházba vinni, mert útban a baba. A készültségnek egy percen be­lül el kell hagynia a oázist; A menetlevelet az ablakon át kapják meg, s a fehér Nysa a kék villogóval kifordul az éjszakába. A soros tartózkodó nem ürül ki. A riasztócsen­gővel egyidőben az emeleten az éjszakai tartózkodóban is megszólal az ébresztőcsengő, és a második kocsi legénysé­ge lejön. Ha nekik is ki kell vonulni, azonnal indul a leg­közelebbi állomásról egy mentőautó, és addig, amíg a két kocsi közül az egyik be nem jön, biztosítanak. Ebben a helyiségben is „London-fotelek” vannak, meg ülőkék. Egy polcon kie­gészítő felszerelési tárgyak, melyekre tömeges balesetnél lehet szükség. Minden szépen összekészítve, csak le kell kapni a helyéről. Az asztalon sakktábla. A sakk itt társas­játéknak számít, legtöbbször azok lépegetnek, akik nem is játszanak. Hja, a kibicnek semmi sem drága. Most azon­ban pihennek a figurák, más köti le a figyelmünket. Valaki mesél ősz hajú férfi tizenhetedik éve van a mentőszolgálatnál. Fő­ápoló. Ügy ismeri a megyét, mint a tenyerét. Ránéz az órára és megmondja, merre jár a kocsi. Sok mindent megélt. „Azt sajnálom, hogy nem vezettem listát a gyere­kekről, akiket világra segí­tettem a kocsiban” — mond­ja. Egy esetet soha sem fe­lejt el. Két kismamát szállí­tottak be. Az egyik Cered község elején, » másik a vé­gén hozta világra gyermekét. Menet közben. A főápoló se­gített, s miközben a két szü­lést vezette, még arra is volt gondja, hogy megnyugtassa utasait. Tizenkét éve történt, egy augusztusi hajnalon. Fel “kettőkor indultak, s hét óra harminc percre értek a kór­házba. Már nincs sok ideje hátra a nyugdíjig. Lesz-e, aki a nyomába lép, aki ugyanúgy fogja ismerni a megyét, min­den utcát, minden sarkot, hi­dat? Amikor megkérdezem, a szolgálatvezetői fülke felé kacsint, „ö — mondja — sok mindent eltanult már tőlem. Örülök neki, mert látom, hogy szereti a hivatását. Nagyon jó mentős.” Reggel hat órakor megjön az „esetkocsi” legény­sége. ök kezdik elsőnek. Ko­csijuk a legjobban felszerelt az állomáson. Általános ébresztő. A gép­kocsivezetők takarítják a ko­csikat, mire megjön a váltás, mindennek ragyognia kell. Fürgén jár a kefe a gumi­csőből csorduló vízsugár előtt. Váltás hét órakor. Olajozot­tan, gördülékenyen megy. Az állomáson minden rendben. Letelt a szolgálat, mégis egye­dül baktatok hazafelé. A mentősöknek továbbképzésük van. Állandóan tovább fej­lesztik ismereteiket, hogy minél gyorsabb, hatásosabb segítséget nyújthassanak. „Csendes éjszaka volt” — mondta a szolgálatvezető. „Tízszer riasztottak minket, ebből három kivételével indo­koltan.” Sötétszürke az egyen­ruhájuk, fehér kocsin járnak, bajtársnak szólítják egymást. Amikor először hallottam, megmosolyogtam. Most már szégyellem ezt a mosolyt. Gáspár Imre Városok utcái Kijevben A Kijevi városi Tanács ha­tározata alapján a japán munkásokkal kötött barátság jeléül az egyik legforgalma­sabb utca most Kioto japán testvérváros nevét kapta. Sok más utca elnevezésében is tükröződik Kijev kulturális és baráti kapcsolata más népek­kel, országokkal, városokkal. Van Bratislava, Toulouse, Tampre, Firenze utca. A bra- tislavaiakkal már 15 éve tart­ják a kapcsolatot, delegáció­kat küldenek egymáshoz. Az ukrán fővárosból gyakran in­dul „Barátságvonat” Lipcsébe is. Finn vendégek északi fa­fajtákkal ültették be az egyik kijevi utcát, az ukrán geszte­nyefák pedig megszokták a finn éghajlatot. Jó tanácsok útravalón! í: ' \n s&JI Hivatalosan ugyan még csak pár nap múlva köszönt be az ősz, a mezőgazdaságban azonban már helek óta cmelcge- tik az új évszakot. Az őszi mélyszántások ideje következett el, és a kedvező időjárás lehetővé is teszi, hogy minél előbb és minél jobb minőségben elvégezhessük az időszerű szántóföldi munkákat, A jövő évi termés feltételeinek megteremtése már ezekben a napokban megkezdődik, — kulcsár — Nyolcvannyolc fiatal, na­gyobbrészt fiú gyülekezett tegnap délelőtt Salgótarján­ban, az SZMT-székház ta­nácstermében. Valamennyien arra vállalkoztak, hogy há­rom esztendőn át a Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben dolgoznak, s most azért jöttek, hogy búcsúzóul hasznos tanácsokat kapjanak útravalóra. Többségük szakember. Mód­juk van arra, hogy odakinn is szakmájukban dolgozzanak. Három év alatt jól elsajátít­hatják a nyelvet, megismer­kedhetnek az ottani emberek­kel, barátokat szerezhetnek. Mindezt persze csak akkor, ha jól élnek az eléjük táruló le­hetőségekkel. Ehhez adott se­gítséget az a néhány tájékoz­tatás, amelyet a fiúk, lányok a tegnapi megbeszélésen kap­tak. Először dr. Lukács Ida, a megyei Bőr- és Nemibeteg- gondozó Intézet főorvosa egészségügyi tanácsokkal lát­ta el a fiatalokat. Szólt a he­lyes öltözködésről, táplálko­zásról, elmondta, milyen gyógyszereket célszerű kivin­ni, beszélt a nemi betegségek­ről és megelőzésükről, a bőr- fertőaésekről. Nyerges János, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetője a helyes politikai, er­kölcsi magatartás szabályai­nak megtartására kérte a fia­talokat. ök, nyolcvannyolcan Magyarországot képviselik az NDK-ban, s ez nagy felelőssé­get, komoly gondolkodást kö­vetel tőlük. Elhatározásuk jelentőségé­ről beszélt Balogh Mihály, a KISZ megyei bizottságának munkatársa is. Felhívta a fitalok figyelmét, hogy a KISZ az NDK-ban is műkö­dik, nagyszerű szabadidős programokkal segíti a fiatalo­kat az első, nehéz napok, he­tek átvészelésében, s később is, a szabad idő kellemes, hasznos eltöltésében. Szólt az utazni készülőkhöz Lajti Iván, a Munkaügyi Mi­nisztérium megyei instruktora és Marczi József, az SZMT munkatársa is. A fiatalok első csoportja a hét csütörtökén indul útnak, a többiek is követik őket' né­hány napon belül., A türkmén föld öt ven éve Az októberi forradalom előtt Türkménia a cári birodalom egyik legelmaradottabb vidéke volt: moßt fejlett a gépgyár­tása, vegyiipara, kőolaj- és földgázkitermelő-ipara, erő­műrendszere — ennek segít­ségével befejezik a városok és a vidék teljes villamosítását. Naponta csaknem 40 millió köbméter természetes gáz ér­kezik Türkméniéból a Közép- Ázsia központ főcsővezetéké­be. Sok minden megváltozott a köztársaságban, amióta meg­építették a 860 kilométer hosz- szú Karakum-csatornát: ön- tözhetővé váltak a földek és a sztyeppéi legelők. Ez. len­dületet adott a mezőgazdaság különleges ágazatainak — Türkménia ma a vékony szálú gyapot egyik fő termelője a Szovjetunióban. A kulturális élet változásait hűen tükrözik a következő adatok: a forradalomig ezer ember közül 7 tudott írni-ol- vasni, mindössze 4 iskola léte­zett. Most a városokban és falvakban 1650 iskola műkö­dik — 580 000 diákkal. Har­mincnégy felső- és középfokú tanintézet alakult, ahol 60 000- ren végzik tanulmányaikat.. A tudomány és gyakorlat szoros kapcsolatát építi ki a Nemze­ti Tudományos Akadémia. NÖGRAD —1972. szeptember 19., kedd t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom