Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
A Csapó utcában születtem, a nagy kanyar utáni, 79-ben, ahonnan most új palotasor ered. Ott volt akkor suszte- rójunk Is. - (önéletrajzi részlet) — Mit mondjak én a Csapó Utcáról? — Hát amikor oda tetszett költözni.,. hogy mikor tetszett odaköltözni ? — Tizenkilenc tizennyolc? — Akkor a Csicsogó megvolt még... — Tizenhétben?.!. Tizenötben? ... Tudja a fene. — A i Csicsogó megvolt még? — Nem emlékszem én rá. Tudom, hogy vöt ott. — De templom még nem volt. — Dehogynem. — Hát. az huszonháromban éotilt. Vagy huszonkettőben. — Nem emlékszem én rá. — Akkor még kiért á temető oda. — Dehogy ért ki!.;; Hogy ért vóna. Hiszen tizenháromban nősült keresztapád, akkor már ott laktak az Árpád téren abban a fűszerüzletud- varban. Hogy jött ki oda a temető?! — De Ayukáék a hetvenkilenc alatt laktak. — Akkor még nem. Mink ekkor a Csokonai utcán laktunk még. ' — De aitiikor oda tetszettek költözni, a hetvenkilenc alá. — Nagymamával már? — Nagymamával. Ketten vótunk. — Borsi nagyapa nem volt ekkor. — Ó, hát Borsi nagyapád kilencszázh gtben halt meg. Kilencéves vótam. — Kié volt akkor a ház, ez a Csapó utcai? — Az? Akkor még egy Csizmadiáé volt a ház. De ha én azt elmondanám, oszf megírnád. akkor Nagy Sándorné kitekerné a nyakadat. — Az kocsmáros volt. nem? — Kocsmáros volt, de egy csizmadiáé volt a ház. osztán az kedden, keddi vásáron úgy be-benézett oda, leitatták, oszt’ kizsebelték. — A csizmadiát? — Igen. A vásárról pénzt hozott. A csizmadiát kizsebelték Oszt’ másnap reggel, amikor kijózanodott, jött oda anyámhoz, hogy jaj, tessék képzelni. Volt nálam három-. vagy négyszáz forint, nincs egy büdös fillérem sem, ezek kizse- beitek« — Tudta? Rájött, hogy kilehelték? — Persze. Rájött, hogy leitatták pályinkás borral. — Hát a ház hogy került Nagy SándorékhozV-r Sokáig még azután a csizmadiáé volt a ház. Később, egy-két év múlva vették meg a házat a csizmadiától. Minket aztán szerettek volna kitudni Nagy Sándorok, mert mindent tudtunk, meg láttunk. — Anyukáék hol laktak akkor? Ott a szögletben? — Nem. — Vagy elől, ahol a műhely volt? — Nem, a műhely akkor a csizmadiamesteré volt. Utcára nyíló üzlet volt. — Utána volt Braun, az üveges. — Jaj. az a Braun, az előbb volt. — Hát a Braunra én még emlékszem. — Braunra emlékszel? Lehet, hogy az volt később ...? — Az bizony. Mi már abban a kis műhelyben voltunk. És Braun meg ott volt a nagyban. — Ügy van, az volt később ottan. De előzőleg a csizmadiamester volt, hat segéddel dolgoztatott, mind a hat futott utánam. Úgy, ahogy mondom. Lesték, hogy mikor lépek ki a kapun, melyik kísérjen el a műhelyig. Apáddal mán altkor ösmertük egymást. Akkor húsvét utáni nap mentek fel a Tiszához. Mikor vöt az...? amikor a románok bejöttek. Mikor vót az? — Tizenkilencben. — Tizenkilencbe. Akkor apád bejött este elbúcsúzni, hogy mennek a Tiszához. Azt mondta, hogy ne féljek —, mert lövöldöztek kint az utcán, oszt’ féltünk ketten anyámmal —. hogy ne féljünk, mert ő egész éjszaka ött fog őrködni a kapuban, ftém történik semmi baj. — Akkor már komműn volt — Másnap bejött apád, hogy mennek. Hát el is vitték a Tiszához. aztán oda is maradt, mert bejött Horthy, aztán apádat elfogták Pesten, mert katonakabát volt rajta, aztán huszonöt botot kapott... szegény ... — Mikor került vissza? — Mikor?... Egv évre besorozták Pesten Horthy-kato- nának. és azt Pesten töltötte le. illetve Szombathelyen. Oda vitték katonának, dtt egy évet le kellett töltenie, mert másképp nem jöhetett volna haza. mert vöröskatona volt. De Így, hogy Horthy katonáitól kiszabadult, nyugodtan jöhetett, mert igazolni tudta magát, hogy ő Horthy-katona f talpalásért egy sarkalást vállalt. csak, hogy a többit tönkretegye. — Fel Is jelentették. — Hát feljelentették. de ne nem lett belőle semmi, mert elvégre nem akartak tőle semmit, csak megijesztették, Abba is hagyta oszt’ a gyorstalpalást — Kecskés bácsi előtt, vagy utóbb volt Kolpaszki bácsi? — Kolpaszki bácsi ? ... Hát Kolpaszki bácsi, úgy emlékszem. csak segéd volt Kecskés 'bátyádnál. — Nem volt neki ott műhelye? — Nem, Csak sedég voll De dalárdában volt. Akkor nem dadogott, azt mondják ... beért a kapunál a küszöbön nem tudott volna bejönni. Aztán apád meg kilépett az ajtón, azt mondja: vedd be mán! — Vegye be a targoncát. — Hát a bolond Gyula? — Melyik? — A hosszú!.;; A Ctás, a Jaczkó Ciás. — Ja... Hát az akkor vót, amikor veled jártunk a színházba. i — Akkor? — Persze, nem emlékszel rá? Mikor a karzatról kiabálta hogy Cia .. .Cia!... — Meg a léniás Kovács,.. — A léniás Kovács bejárt apádékhoz a műhelybe. Hát azt mondják neki egyszer a városnépe éhes Kenyeret adjatok a népnek! — Mit szóltak hozzá? Azzal leugrott, megpederte a bajuszát, a léniát felemelte.' irányt mutatott, elment. Megtapsolták. Olyan tapsot kapott. hogy csuda! Kint ültek a háború alatt, kint ültek a tisztek a Bika előtt, osztán azt mondja: ezek a csavargók itt lopják a napot, a derék katonák meg ott vannak a harc mezején, az életüket kockáztatják, ezek meg itt dőzsölnek. Az egyik tiszt felugrott, a kardjához kapott. Azt mondja a másik: hagyjad, bolond. — Hát Oroszlán bácsi? A szobafestő. BARNA TIBOR: A z a z utca... Riportrapszódia anyámmal volt. Altkor, ahogy hazajött, szegény az első útja hozzánk vezetett. Novemberben -jött haza végleg. Akkor karácsonykor meg is volt az eljegyzés. Nem volt ott csak Károly bácsi meg Gyula. Meg Barna nagymama. Hát oszf akkor meg szegény nagyanyád beteg lett. Szilveszterkor. Karácsonykor volt az eljegyzés, anyám Szilveszterkor beteg lett. soh’- se kelt fel többet. Az volt a kívánsága, hogy csak azt érje meg, hogy megesküdünk. Hát akkor Bagoly, bátyád mondta apádnak, hogy az orvos is azt mondta, hogy egy pár... egy-két hét. Hát apád azt mondta, semmi kifogása, csak a mama mondta, hogy Rózsikénak ez is hiányzik, meg az is hiányzik. Apád meg mondja, hogy mama. ha azt vesszük, amíg élünk, mindig hiányzik valami. Akkor a halálos ágyánál esküdtünk. Szegény, addig mindig eszméletlen volt. de amikor esküdtünk. teljesen jólérezte magát Hát. oszf akkor meghalt négy nap múlva. Azután oszf ott maradtunk. Tudod, hogy a kis műhelyt nekünk építette fel Ecsedi bátyád. — Akkor már az övé volt Ecsedié? — Akkor már az övé. Nagyéké volt addig, de Nagyék elherdáltak mindent elárverezték. Az öreg Ecsedi vette meg a házat. Hát akkor apáddal nyóc évig nem volt semmi. két évig beteg vót azt tudod. — Kik voltak ott suszterek a környéken ? — Hát Kecskés bátyád.;; Papp... — tudod, az a Papp, aki mindig ócsóbban, meg gyorstalpalást vállalt, mindig versenygett velünk, oszf haragudtak rá. mert hát az nem tisztességes — tisztességtelen verseny vót meg, hogy egy Az öreg Kecskés jópofa volt Hári Jóska a cipőfelsórész- készítő volt apád legjobb barátja, az meg félt tőle, oszf nem jött. Nem jött, félt, hogy ráragad. Kecskés meg mindig ott ült apád ágya mellett. — Na meg volt Nagy Lajos. A suszter. Na. azzal különösebb Izében nem voltunk, Rendes árban dolgozott, rendes ember volt, mint a többi. Hát akkor is nehéz volt az élet, mert sokan voltak, meg éjjel-nappal dolgoztak. Leült apád szombaton reggel, illetve szombaton éjjel dolgozni, oszf vasárnap reggel állt fel a munkábóL Hát oszt’ felöltöztünk szépen, oszf elmentünk szórakozni a Hullaházba. — Hát az ml volt? — A Tímár utcán. Jó vendéglő volt. — Hát ott a Hunyadi utcán mi volt az? Kis Debrecen? Vagy mi volt? Amit lebontottak. A Royal? — Igen. A Royal. Oda jártam táncolni lánykaromban, A Royalba. — Emlékszem,, gyerekkoromban ott járt a búcsú a Csapó utcán. — Haj aj j, apád beleszólt egyszer-máskor. — A búcsúba? — Azthiszem! Oszf csúnyán néztek rá. — Kik voltak ott jellegzetes figurák? A bolond Jóska? — Bolond Jóska? Mikor taszította a paradicsomot az utca közepin. Valaki elkiáltotta magát: Jóska! — Nem Jóska. az anyád úristenit!... Osztán felborította a targoncát, le a paradicsom, szerteszét ... Egyszer én is hozattam vele valamit, nem kaptam más embert, mondom, hozza mán ezt haza. Folyton motyogott egész úton. Mikor segédek — ott dolgozott Horváth bátyád is. emlékszel rá? —. Horváth azt mondja neki: fizetek egy féldecit. Kovács bácsi, ha behagyja a bajuszát festeni negróval. — Be én, azi mondja. Be én. — befestette a bajuszát. Hát kifizette neki a féldecit. Hú’ az a feketeség, ami jött rúla. Mosta! Csurgott a szerencsétlenről. — Az inasok meg sarkany- tyút csináltak neki... — Osztán kiment az utcára. mert izét hordott... tudod, jégpálya volt a Szappanos utcán, annak hordta a tábláját. — Szendvicsember volt. Ügy mondják. — Nem tudom. Hordta a táblát, hogy a jégpálya hány szám alatt. Mindig bevitte az udvarra, oszd’ nem ment sehova. csak beült a suszterekhez. összeszedte a szalámidarabokat a henteseknél, adtak neki Bődénél, meg tudom is én hol, azt, ami lehullt, oszf bejött a segédeket kínálni. — Kint lakott 5, vagy benne élt a hőforrásvízben. — Ott is. Melegítette a testit szegény, mert más meleget nem kapott. — Télen is. — Ott is halt meg. Hanem egyszer, még akkor jány voltam, amikor a Kossuth-szobrot avatták... akkor leplezték le. És sokan, a diákok, meg mindenki, Kossuth hívei, sokan ott voltunk. Még akkor ott volt Láng Sándornak egy üvegkereskedelmi holtja a Kossuth-szobornál. Vagonnal szállították az árut, mert még akkor kisvonatok is jártak. — A Piac utcán? — A Piac utcán. Egy vagon ott állott. Oszf felugrik az öreg Kovács a vagon tete- jire, azt mondja: Mit bámultok ezen a szobron? Ez a szobor nagyon ékes. de Debrecen — A felesége mindig a lá- banyomában volt, mert szeretet az öreg iszogálni. Most i* láttam Oroszlánnét. Van vagy nyóevanéves az öreg. — Oroszlán néni. 1 — Igen. Mindig kérdez. Adjam át az üdvözletit. Nagyon várja mindig a cikkeidet. Talán még nehezebben, mint én. — Hát Ecsedi bácsi... a házigazdánk. Akinek csepegett a füléből a vér, olyan vérnyomása volt. — Igen... Jaj, irtó fösvény volt. Egyszer az inassal mentünk. mert dolgoztunk neki, hát a cipőjét, vagy a csizmáját vitte az inas, én meg mentem elszámolni. Panaszkodott az öregasszony mindig: nem így volt ez minálunk. kedves, valamikor. Ha mihozzánk jött valaki, étel, ital volt, de hát ettől az embertől nem lehet — aszondja. — De azért suty- tyomhan vagy tíz tojást mindig odanyomott nekem. — Meg a jó avas szalonnát! — Még az avas szalonnát! Hanem az avas kolbászt. Adott egy rúd kolbászt, de olyan avas volt, még az inasok se tudták megenni. Nem kellett nekik, még a kutyának se. Olyan avas volt. vót vagy hatesztendős. — Magától sajnált mindent az öreg. — Sajnált Mindent sajnált Ha valami kis cserép hiányzott. felment a padra, majd ő megcsinálja. De magas volt a vérnyomása, nem tudok menni, jaj. hogy menjek fel? — Hát mért nem csináltatja meg, Ecsedi bácsi? Mért megyen maga? Hát van magának pénze! Hat háza volt Debrecenben, meg nagy tanyája!, nem Is egy. De gyűjtötte az unokájának. Gombos Pistának. — De a házát majd kigyűjtöttük! — Jaj, egyszer mentünk haza, irtó sok sváb volt. Mentünk haza, hát szaladgáltak a svábok, apád is taposta, meg úgy szokta, hogy leöntötte denaturált szesszel az ajtófelet, mert oda szaladt mind be, akkor aztán meggyújtotta. Hát többször megcsinálta ezt, nem történt semmi baj. Egyszer felébredek amikor utoljára csinálta. Kaparja valami a torkomat. Kinyitom jobban a szemem, a szemem is csípi. Mondom apádnak, kelj fel, én nem tudom mi van itt. valami füst. vagy nem tudom mi. — A, azt mondja, a pékség — mert ott volt a szomszédban a pékség. De bizony ő is jobban magához tér álmából, hát tiszta egy parázs volt az ajtófél. Nem kapott lángra, csak parázs volt. Hű, te jő isten. Akkor meg nem volt víz. összeszedtük az udvarból a kis bádogvizeket. Mert nem volt a kútban, a csapban víz. Tán neked volt a kamrában, a teknőben fürdeni, oszt’ abból hordtuk rá. hát így múlt el. Na, de most meg mi lesz, ha az öreg Ecsedi meglátja? Hú, kitér a vallásából. Hát reggel korán — asztalos vót a Petinek az Izéje... a testvére az inasunknak — azt mondja apád; szaladj át a bátyádért, megcsinálni. Ez az öreg idejön, ne lássa. Gyorsan megcsinálta az azt, két óra alatt. Aztán befestettük; mintha most festettük volna át. Jön az öreg. azt mondja: még szép ez az ajtó. mért festették be? Azt mondom: —• Mert sok pénzünk van. — Egyszer azt mondja: magas a vérnyomása, és azt mondja az orvos, hogy mindennap meg kéne enni egy narancsot. — Azt mondja apád neki: — Hát aztán? — Azt mondja: — Hát ki bírja aztat? — egv narancsot naponta. — Azt mondja apád: — Ki bírja? Egy kiló narancsot hozatok, azt abban a pillanatban meg is esszük. — Könnyű magának! — mondja az öreg. — Könnyű? Én megdolgozom érte. — De volt még ott egy figura .. .Erős bácsi... a csendőr... — Jaj, úgy féltem tőié. mint a tűztől. Mert az mindig cipelte apádat. Csak egy kupicára. Azt mondta nekem — mert úgy hívott — kegyelmes asszony, csak egy kupicára ... De ösmerem — mondom — azt az egy kupicát. Nem megy sehova. Hát elmentek. a Gömörl bácsihoz jártak, egyszer-máskor aztán utánaküldtelek téged is — te is ottvesztély. Málnát fizettek neked, oszt’ az öreg danolta- tott, mert erdélyi volt. Csendőr őrmester volt hajdan, osztán ott nősült Erdélyben. Volt neki két ügyvéd fia. meg egy orvosnő lánya. Hát az ügyvédbojtár fiával jött el. mert kiutasították Romániából. És itt kapta a nyugdiját. Itt meg nem csinált semmit, kapta a nyugdíját, csak ivott. Kapott szép nyugdíjat, telit neki belőle. téged meg danoltatott. Danoltál neki, hogy Maos vize folyik csöndesen. Az r- betűt mindig kihagytad. — Hát a púderes bődön? — Hát megtanított egy nótára: púderes bödönért nem epeszt a bánat, maradjál* csak Marcsa pesti naccságának. — Akkor, abban az időben a Csapó utcán éjfélig is nyitva tartottak... — A kenyeres Piroska;;.' — Mi van a kenyeres Pi-> roskával? öreg lehet már. — Hát. bizony, megöregedett ő is. A szép Piroskából nem látszik semmi. Nyugdíjban van. Mondom neki: Tibi sokszor kérdi, hogy mi van a szép Piroskával? — Azt mondja, mosolyog: a szép Piroska ?!... mert tényleg szép volt, gyönyörű haja volt!..,' Mint az arany, olyan vót, mint az arany, és nagyon elegáns volt. Olyan ruhában, vagy cipőben nem járt, mint másnak is van. Ha valakin olyat meglátott, azt rögtön lökte el. Neki nem kellett, csak az első divat. — Teljesen megszűnt ott az a Csapó utca. Már alig hagytak ... — Hát... semmit se. — Nagy Lajos van még ott a régiek közül, a suszter. Meg Bakatsi. — Bakatsi? — Bakatsi, az órás. Az öreg Bakatsi. Mást nem is látok. — Nem. — Mintha Juhost láttam volna. — Juhost? — A kis Juhost. — Megvan, sokszor találjuk, mindig úgy köszön: kézit csókolom ... — olyan udvariasan. — Neki ott a Kígyó utcában ... mi is volt ott?.. .Monti ezredes utca? ... ott volt műhelye ... — Igen. ott a sarkon. — Megszűnt? Ö már nem dolgozik? — Nem. Itt volt valahol évekkel ezelőtt gondnokok... Hogy oszt’ most hol van, nem tudom. — Ha a másik oldalt lebontják a Csapó utcán, már meg sem lehet ismerni. — A, nem. Ha azt lebontják. azt se tudja az ember, hun jár. — Szebb lesz így? — Gondolom, hogy szebb lesz. Világos, hogy szebb lesz. mint azok a kis rongy házak! — Nagyon egészségtelenek voltak... — A... Pláne a miénk!..; juj, te jó isten! Mikor jött hozzánk Meszner ... apádhoz ... — Az orvos..; — Igen. Lebontanivaló patkányfészek az egész — mondta. — Az is volt már akkor. — Szóval... elmúlt az a világ... — El. NÓGRÁD - 1972. augusztus 6., vasárnap 9
