Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
sv??vfyvTnT R2*?SWffflfrílW| irsrntmtnr r:5*s*ímfMJ Ui rtsniMimj Jß rmívfn^ jT* —■y ■‘iummiMi— ’*ll*^|yy ^ ^ Kulcsár József felvétele Egy hangon Minden év augusztusában megrendezik megyénkben is a nemzetiségek napját, amelynek keretében a nógrádi szlovák és német ajkú községek összemérik sportbeli. és kulturális képességeiket. A mai napon Nógrád községben kerül sor a nagyszabású nemzetiségi találkozóra, amelyre már hetek, hónapok óta készülnek nemcsak a sportolók és népi együttesek, hanem a lakosság minden rétege, nemre és korra való különbség nélkül. Nem az első alkalom, hogy Nógrádon gyűlnek össze a Hazafias Népfront szervezésében megyénk más ajkú lakói, ami érthető is, hiszen a rétsági járásban, eléggé sűrű csomóban több nemzetiségi község is található, mint Berkenye, Szendehely, Bánk, hogy csak a legismertebbeket említsük. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a megye más vidékéről, Lucfalvától Erdőkürtig ne látogatnának el azok, akiknek felkeltette érdeklődését a nemzetiségi találkozó immár hagyományosnak mondható eseménye. A felszabadulás előtt a nemzetiségeket hazánkban általában a kisebbségek címszó alatt foglalták össze, s a jogi és diplomáciai szóhasználatban ma is használatos ez a kifejezés. A köznyelvben mégis inkább a nemzetiségeket emlegetjük, minthogy a fasizmus évtizedeiben a kisebbségek kifejezésértelme megromlott, rozsdát kapott. Nem úgy kezelték őket, mint akiknek a létszámuk kicsi, hanem mint akik a társadalmi jogokból kisebb mértékben részesedhetnek. Nem véletlen, hogy nagy íróink és költőink, a haladás bátor képviselői, minduntalan fölemelték szavukat a nemzetiségeket is elnyomó politika ellen, s fölhívták a figyelmet arra az osztálykülönbségre, amely a felfogást a kisebbségek tekintetében meghatározza. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? így tette .föl a kérdést Ady Endre is többek között. s igazi összefogásra csak a felszabadulást követő években kerülhetett sor. Pedig már az első világháború után megkötött szerződések is rögzítettek olyan tételeket, hogy a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei „méltányos szabályozású védelemben részesüljenek”. Magyarország is kötelezte magát, hogy „az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét ‘ biztosítja.” De, hogyan is tudhattak volna a szabadságjogok a nemzetiségek tekintetében érvényesülni ott, ahol az alapvető osztályok, a munkásság és a dolgozó parasztság, a rabság igáját nyögték! Az írott szó a szocializmus megalapozásának és építésének éveibdn válott és válhatott valósággá. Azóta tanultunk meg egy hangon énekelni, azóta vált mindennapi életünk és államéletünk természetes részévé a teljes állampolgári egyenlőség. Alkotmányunk 1949 augusztusában megfogalmazott nyegyvenkilence- dik paragrafusa félreérthetetlenül leszögezi: A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek. Továbbá: A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint, a törvény szigorúan bünteti. Tanácstörvényünk is megszabja nemzetiségeink politikai, gazdasági és kulturális védelmét, amikor a tanácsok egyik fő feladatául jelöli ki a nemzetiségek jogainak biztosítását. Hogy ezek a jogok mennyire osztatlanul érvényesülnek megyénkben is, annak nagyszerű demonstrációja lesz a mai, nógrádi találkozó, ahol felcsendülnek a szép szlovák, német és magyar népdalok. Mert bármely nyelven beszélünk is, a hang egy: a szocializmusé. L. Gy. Inkább a vizet keresik Nem a nyár az igazi szezonja a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. A turisták a kánikulai melegben érthetően inkább a vizes helyeket kedvelik. Érdeklődésünkre az Idegenforgalmi Hivatalban elmondták, hogy bőven van hely Eresztvényben és a salgótarjáni camping- ben is. Az előbbi helyeken két nászutas pár tartózkodik, az utóbbiban hat csehszlovák szerelő mellett házaspárok üdülnek. A nagymezői türis- taházban ugyanakkor telt ház van, mert itt egész nyáron gyermeküdültetés folyik. Különböző turnusokban textilesgyerekek üdülnek a Mátra tövében. Azt mondják, hogy véletlenül kerültek Budapestről Balassagyarmatra. A részletekkel kapcsolatban csak annyit említenek, több dolog játszott közre, köztük egy lakásra irányuló ígéret iß. Zen- tai Csabáné a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külker- szakát végezte el három évvel ezelőtt. A férj, Zentai Csaba mérnöki diplomával került a Balassagyarmati Fémipari Vállalathoz. A feleséget egy évvel ezelőtt nevezték ki csoportvezetőnek a kereskedelmi osztályon, a férj pedig hathónapi fizikai munka és több beosztás után került a műszaki fejlesztési és fenntartási osztály élére. Hetven ember munkájának Irányítása nehezedik vállára. Befutottak — mondhatnák egyesek. Vajon ők is így, vagy másként ítélik meg az itt eltöltött három esztendőt? — Ez az első munkahelyünk. A kezdeti benyomások jók voltak — mondja Zentai Csabáné. — Azóta? — Elég sokat gondolkodtam azon, hogy megérte-e, vagy sem, hogy itt maradtam. Jelen pillanatban ide vagyok kötve. Ügy érzem, ittlétem bizonyos kompromisszumot jelent. A férjem viszont valóban azt végzi, amit szeret. Én a felsőfokú angol nyelvvizsgámat nem tudom hasznosítani, mert itt nincs erre szükség. Ezért sokat is felejtettem. Az a munka, amit most végzek, tömegében sok, szerintem alacsonyabb képzettséggel is el lehetne végezni. Évente 250— 300 megrendeléssel kell foglalkozni. — Dicsérik, vagy bírálják a munkáját? — Egyszer az egyiket, máskor a másikat. Hollókői tervek Döntöttek a tanácstagok \ Hollókő utcái szinte teljesen néptelenek a déli forróságban. Mindenki a földeken van, ki kell használni a jó időt A tanácsházán kedves fiatalasszony fogad. — Éppen most lett vége a tanácsülésnek — mondja. — A titkár elvtárs hazaszaladt ebédelni. De azonnal visszahívom. Forgalmas nap ez a mai. Kovács Pál, a hollókői tanács végrehajtó bizottságának titkára perceken belül megjelenik. Törölgeti a homlokát. Harminc fok felett van a hőmérő higanyszála. Az élet követeli — Nagyon komoly tanácsülésünk volt Arról döntöttek a tanácstagok, hogy Hollókő csatlakozzon-e a nagy- lóci tanácshoz. Érthető, hogy nem könnyű a döntés. Sok tanácstagunk szólalt fel, elmondani a véleményét. A tanácsösszevonás persze nem új téma Hollókőn. Alaposan megvitatták már az előző hetekben a falu lakói, hogyan is lenne jobb? Augusztus 6-án délután tartották meg Hollókőn a falugyűlést. Itt őszinte és kötetlen formában mondták el az emberek, mit várnak a közös tanács szervezésétől és mi az, amiben aggodalmas- kodnak? — A falu lakosságának nagy többsége egyetértett a javaslattal — mondja a titkár. — Mindenki tudja, hogy az élet követeli ezt a fontos változtatást, a kis tanácsok fölött eljárt az idő. De igaz is. Kicsi apparátussal nehéz intézni az ügyeket. Meg aztán egyre több a követelmény. A szolgáltatásokban, az építkezésekben, fejlesztésekben sokat várnak az emberek. Nyilvánvaló, hogy több pénzből okosabban, észszerűbben leltet majd gazdálkodni úgy, hogy Nagylóc- nak is. Hollókőnek is jó legyen. Mert persze, ideadnak ag- gályoskodók is. Ez érthető is. A hollókőiek nem szívesen emlékeznek vissza a régi körjegyzőségi időkre, amelynek a központja pontosan Nagylóc volt. Volt aki azt mondta: visszatérünk a régi időkhöz? Az is szóba került, hogy Hollókő fejlődése megakad, majd csak másodlagos szerepe lesz Nagylóc mögött. Mindezt még nehezítette, hogy Hollókő közel kilenc kilométerre van Nagylóchoz. Előbbre kell lépni Való igaz, hogy Hollókő különleges helyet foglal el a megye községei között. Történelmi jellegű vára, régi palócházai, csodálatos viseleté idegenforgalmi jelentőségű. • Sokan keresik fel a megyét éppen Hollókő miatt. A tanácsülésen a tanácstagok nagyon reálisan beszéltek a várható előnyökről, de az ezzel kapcsolatos gondokról is. Kelemen Ferenc tanácstag így foglamazott: — Bízunk abban mi, hollókőiek, hogy jól dolgozik majd a községi közös tanács. Előbbre kell lépni, ezt követeli a fejlődés. Amikor a közös tanács megalakulása mellett döntünk, az semmiképp sem jelentheti a régi körjegyzőségi napok visz- szatérését. Hogyan is jelenthetné? A szocialista állam- igazgatás, a tanácsok önállósága, a hatáskörök leadása, a fontos ügyekben való döntés egyaránt a közös tanácsot igazolja. Hasonlóan vélekedett Szabó István, a termelőszövetkezet traktorosa, -amikor arról beszélt, hogy a hollókőiek bíznak abban, ugyanolyan nagy ütemben fejlődik a község, mint eddig. Mert Hollókő az elmúlt években valóban nagy változáson ment át A törpe vízmű, a villany korszerűsítése, a művelődési ház, bolt utak, járdák, a szép, korszerű házak egyaránt azt mutatják, hogy az itt lakd emberek szorgalmasak és törekvőek. — Véleményem szerint nem okozhat gondot a két falu közötti távolság sem — tér vissza a felvetésre Kovács Pál. — Egyrészt van buszjárat, másrészt a tanács amikor megszavazta az egyesítést, egyúttal azt is kimondta, hogy Hollókőn tanácsi * kirendeltség dolgozzon. Így az emberek ügyesbajos dolgait helyben elintézzük, fölöslegesen senkinek sem kell Lócba utazgatni. A hollókői tanács úgy döntött. hogy közös tanácsot alakít Nagylóccal, méghozzá 1973. január elsejétől. — őszintén mondom, hogy nagy reményekkel várjuk a következő évek munkáját — mondja búcsúzóul a titkár. Hollókő pedig tovább szépül és épül. Persze, ez már majd rajtunk is múlik. Meggyorsul az ügyintézés Hollókőt elhagyva, Nagy- lócon megkerestük Fiikor Márton tanácselnököt. — A pagylóci falugyűlésen az emberek egyetértettek a' két tanács összevonásával — mondja az elnök. — Lényegében nem idegen nekünk Hollókő, hiszen a két falu jóformán azonos körülmények között, egyformán fejlődött. A tanácsi kirendeltség gyorssá teszi majd az ügyintézést. De a közös tanács vezetői is rendszeresen kijárnak majd Hollókőre. — Az új közös tanács ösz- szetétele? — Természetesen arányosan képviselik majd mindkét községet a végrehajtó bizottságban és a tanácsban a tanácstagok. Ebben hiba nem lesz. Mindenképpen arra törekszünk, hogy mindkét községben megvalósuljanak azok a tervek és elképzelések, amelyek a következő évek fejlődését megszabják. Ez Nagylóc és Hollókő érdeke. Csatal Erzsébet Ifjú diplomások A Zentai házaspár — A kereskedelmi levelezéseken, a megrendelések visszaigazolásán, a szerződés- kötések előtti esetleges javaslatokon kívül mivel foglal-| kozik még? — Angol nyelvű műszaki témájú lapokból fordítok. Itt csupán az zavar, hogy ezek az írások nem a kereskedelmi életre vonatkoznak, amelyre az én nyelvtudásom irányul. Ettől függetlenül azért megbirkózom velük. — Hogy érzi itt magát? — Jól. Ügy érzem, gyökeret is eresztettünk. , Van lakásunk, amelyet részben be is rendeztünk. Jelen István személyzeti vezető szerint Zentai Csabáné szorgalmasan dolgozik, az eltelt három év azonban kevés volt ahhoz, hogy megismerje a vállalat egész tevékenységét. Ezért munkájában még irányításra szorul. ' Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyettes a következőket mondja: — Biztosítva van számára a kibontakozás lehetősége. Már eddig is sok jó ötlete volt. Ennek ellenére még több kérdésben vezetésre, irányításra szorul. Elsősorban az okoz neki gondot, hogy milyen álláspontot foglaljon el a különböző üzletpolitikai kérdésekben. E tekintetben sokat várunk tőle, figyelemmel arra. hogy gyárunk életében a kereskedelmi munka csak az utóbbi időben került előtérbe. Zentai Csaba tevékenysége változatosabb, sokrétűbb, dinamikusabb mint a feleségéé. Ez a dolgok természetéből adódik. A gyári pályafutásának fontosabb állomásaira így emlékezik: — Hat hónapig gyakornokként, fizikai munkán dolgoztam. Onnan a műszaki osztályra kerültem technológusnak, majd műszaki fejlesztési csoportvezetővé léptettek elő. Az új szervezési rendszer bevezetésekor pedig megbíztak a műszaki fejlesztési és fenntartási osztály vezetésével. — Sem én, sem a feleségem nem gondoltunk arra, hogy idejövetelünkkel megváltjuk a világot. Csupán azt tűztük magunk elé, hogy az egyetemen tanultakat jól hasznosítsuk. Ügy látszik, erre itt, ebben a dinamikusan fejlődő, gondokkal és problémákkal küszködő gyárban mód nyílik. Én kerestem magamnak a feladatokat. Arra viszont nem gondoltam, hogy ilyen nagy területen kell majd dolgoznom. Ez viszont vállalati sajátosság. Amit nem tudok idebenn elvégezni, azt havaziszem. — Mit szól hozzá a felesége? — Megért engem, sokat segít nekem. Csupán akkor méltatlankodik, amikor már harmadszorra is vissza kell adni a megváltott mozijegyet, mert be kell jönni a gyárba. Amikor munkája elismeréséről kérdem, ezt mondja: — Először produkáljon az ember, aztán majd jön a fizetésemel és. Ezt vallom a jövőben is, ezt mondom mindegyik kollégámnak. Zentai Csaba igen aktívan vesz részt a közéletben. Ezt a mentalitását otthonról hozta magával, akárcsak nagy munkaszeretetét. Az egyetemen, a KISZ ellenőrző bizottsági tagjaként tevékenykedett, részt vett az önkéntes építőtáborokban. Jelenleg tagja a KISZ megyei végrehajtó bizottságnak, elnöke az ifjúmunkás rétegtanácsnak, segíti a gyárban a nehezen tanuló harmadéves szakemberjelölteket, szakmai tanfolyamokat szervez a munkásoknak. E sokrétű elfoglaltsága, no meg az átszervezésből adódó többletmunka miatt az idén nem vizsgázott a mérnök- közgazdász továbbképzőn. Ennek elvégzéséről azonban nem mondott le. Jelen István szerint az ifjú mérnök szerény, nagy a felelőssége, messzemenően lelkiismeretes, ezért sok minden hárul rá. Akkor érzi jól magát, ha minden rendben van az irányítására bízott területen. Bárcsak a többi diplomás fiatal is ilyen aktív lenne. Hlavay Sándor műszaki igazgató is nagy elismeréssel szól munkájáról. Arra a megjegyzésre, hogy sok hárul az ifjú mérnökre, így válaszol: — Valóban így van. Gondolkozunk azon, hogy a jövőben csak a műszaki fejlesztést bízzuk majd rá. Ez is elég nagy terület, bőven van mit tennie. V. K NÓGRÁD — 1972. augusztus .13., vasárnap 3
